Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-22 / 8. szám

„Milyennek álmodta az Isten az embert?”

Zsid 4, 12—13

Dosztojevszkij egyik regényének alapkérdése a cím. Az író válasza pedig az, hogy Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy beszéljen Isten szeretetéről, mert Ö maga volt és ma is ö az Isten szeretete. És ő nem csak azt látta, hogy milyen az ember — azt is —, hanem amikor az emberekre nézett, látta azt is, hogy milyennek kell lennie, milyennek álmodta meg az Isten. Jézus amikor szembekerült emberroncsokkal, a szegénység által szétmart életű emberekkel, a társadalmi igazságtalanság áldozataival, utcanőkkel és vámszedőkkel, látta az eltorzult arcok mögött is az istenképmást, és mindent megtett azért, hogy újra emberek lehessenek. Mindent megtett: meghalt ezért! Ezt ma úgy hívjuk, hogy a Jézus diakóniája. „Nem azért jöttem, hogy ítéljek” mondta, meg azt is, hogy van, ami megítéli őket, az ige ítél. Az igének erről az ítélő hatásáról beszél a zsidókhoz írt levél mai szakasza. Az „élő és ható” igéről, amely „áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” Az ige lemeztelenít!

ŰJRA MEGDÖBBENTŐ AZ IGE FELSOROLÁSÁNAK MODERNSÉGE. Nem beszél az ember megosztottságáról, a testről, a lélekről, a szellemről, hanem egysében látja az embert. Anyagi és lelki egységben. Egy lélegzetre beszél az elméről és a velőkről, az értelemről és az ízületekről. Jézus nem a bűnös test rabságából akarja kiszabadítani a hófehér lelket, és nem „lelkizik” a test figyelembevétele nélkül. Élő és valós egységében, teremtési egységében látja az embert. És igéje ebben az emberi teljességben ítéli meg az embert.

A XX. század egyik nagy gondolkodója azt mondta, hogy az ember egy életen keresztül szerepet játszik, a postás postást, a hivatalnok hivatalnokot, a keresztyén keresztyént. És ha ennek a megállapításnak nincs is mindenben igaza, egyben föltétien helyes: mi keresztyének nagyon sokszor szerepet játszunk. Erről a szerepjátszó keresztyénségröl rántja le az ige a leplet. Valahogy úgy, ahogy a „megtagadsz engem háromszor, mielőtt a kakas megszólal” igéje pőrére vetkőztette a hősködő, kardja után nyúló Pétert nagypéntekre virradóan. így leplezi le az ige ma is a ma szerepet játszó, ripacskodó keresztyéneket. A műalázatosakat, az álkegyeseket, azokat, akik harminc, ötven, vagy kétezer évvel ezelőtti hősszerepeket játszanak. Az ige lemeztelenítő hatása nem öncél. Jézus nem hagyott összetört, az önmegismerés iszonyú tükrébe belenézett embereket maga mögött. Péternek a feltámadás után így szólt a küldetés: legeltesd az én nyájdmat! A bűnös asszonynak: eredj el és többé ne vétkezzél! Az ige olyan emberekké épít fel. akiket megálmodott az Isten. Diakóniai életformájú emberekké, Jézust követő emberekké, a Szentírás szavai szerint Krisztust utánzó emberekké. A Krisztust utánzás is szerep, de nem valami önerőből való ripacskodás, nem önmagam „domborítása", hanem szolgálat a világban a világért.

ENNEK A SZOLGALATFELISMERÉSNEK AZ ELSŐ LÉPÉSE AZ, hogy a megújult ember belép a szolgáló közösségbe. Pontosan: a diakóniai életre ráhangolt, átállított ember■ megkeresi a diakóniai életet élő közösséget. Jézus nem nagy magányos, álmodozó diakónusokat küldött a világba, közösségeket küldött. Diakóniai szolgálattal átitatott gyülekezeteket.

Milyennek álmodta az Isten az embert? Az igei kinyilatkoztatás biztonságával mondjuk: szolgáló közösségbe állított diakóniai életformájú embereket, keresztyéneket akart Isten. Hisszük és valljuk, hogy gyülekezeti közösségeink is ilyen szolgáló közösségekké formálódnak napjainkban. És ha az ige ösz- szetört sokakat, tükrében leolvadtak arcunkról az olcsó szerep- játszás sminkjei, akkor hív szolgáló gyülekezeteinkbe szolgálni.

A HÍVÁS KOMOLY, hiszen ezzel a felszólítással ér véget mai igénk: „Neki kell számot adnunk;” Krisztusnak, a diakóniánk- ról. Ruttkay Levente

IMÁDKOZZUNK

Urunk! Rettenetes dolog igéd tükrében megpillantanunk önmagunkat. Hálát adunk azonban ezért is. és azért is, hogy az ige tükrében egy másik arc is kirajzolódik, a szolgáló keresztyén arca, meg a te arcod is. Hálát adunk, hogy gyülekezeteink szolgáló közösségek, és Te vezess bennünket tovább is. Ámen.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1976. február 22-én

— HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást, le- és felszerelést, vasállványok és könnyűhúzású koronák készítését, átalakítását vállalja ,.Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda is fia”, Gombos Lajos harangöntő mester. 2126 ör- bottyán. Pf. 2.

— két FIATAL diplomás kutatómunkája végzéséhez bérelne két- háromszobás lehetőleg belterületi lakást, hosszabb időre. Telefon: 4,21—»»5 (este), 331—970/173 mellék. Herman, vagy 331—960/130 mellék Sipos.

Deák tér de. 9. (úrv.) Tra.itler Gábor, de. 11. (úrv.) Bizik László, du. 6. Bizik László. Fasor de. 11. dr. Muntag Andorne, du. 5. Szeretetvén dégség : dr. Berki Feriz. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Fsrenc. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10, du. 5. Szeretetvendégség: Teológus nap. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) dr. Vámos József. Rákosfalva de. 8. dr. Vámos József. Gyarmat u. 14. de. féí 10. dr. Vámos József. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de.

10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de.

11. Matuz László. Kispest de. 10.

Kispost-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telen de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom £e. 10. dr. Bodrog

— Hatvanad vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 8, 4—15; az igehirdetés alapigéje: Zsid 4, 12—13.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 29-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet BEN- KÖ BÉLA kissomlyói lelkész, a Vasi Egyházmegye esperese.

— KELENFÖLD. A január

10-i szeretetvendégség műsorát az Üllői úti szeretetotthon Lakói adták. Bogya Géza ny. lelkész igemagyaráza.ttal, özv. Szántó Róbertné szavalattal, id. Harmati Béla ny. lelkész előadással, özv. Novak Rezsőné beszámolóval, Feren- czy Zoltánné előadással szolgált. A jelenlévő szépszámú gyülekezet nagy figyelemmel hallgatta az idős lelkészek és lelkésznék megnyilatkozásait.

— RÁKOSPALOTA. A gyülekezet új gondnokát, Sebők Jánost, és új presbitereit: Tóth Istvánt, Molnár Ferencet, Dudás Terézt és Fekete Ferencet február 1-én iktatta be dr. Bodrog Miklós, a gyülekezet lelkésze. Az új tisztségviselők közül három középkorú, az utóbbi kettő pedig alig múlt húsz éves. „Taníts meg engem utaidra, Uram!”

— SZILSÁRKÁNY. Hatalmas diófák árnyékában szerényen húzódik meg a szilsárkánya templom és parókia. De a gyülekezet áldozatkészsége és Ferenczy Vilmos Lelkész csendesen és kitartóan végzett munkája figyelemre méltó. A négyszáz lelket S'em számláló gyülekezet az elmútt közel húsz esztendő leforgása alatt 233 ezer forintot fordított különféle munkálatokra, melyek közül a jelentősebbek a következők: háromrészes melléképület megépítése, a templom renoválása, villamosítása az orgonával együtt, a

Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de.

9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocs-ai Miklós. du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. 5. Szeretetvendégség. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. D. Dr. Ottlyk Ernő. Modori u. 6. de. 9. D. Dr. Ottlyk Ernő. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgy út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

harang újraöntése, a lelkész- Lakás belső átalakítása és festése, vízvezetékkel való ellátása, a sopronnémeti filia templomtornyának a felújítása. S ezeknek a munkáknak az elvégzéséhez csak 34 ezer forint közegyházi segélyt vett igénybe a gyülekezet. Ha az anyagi áldozatot tekintjük, említésreméltó adatok ezek egy kicsi gyülekezettől, mert mögötte ott érzi az ember az egyházszeretetet, az élni akarást és a hitet.

— HALÄLOZÄS. Polgár Lajosaié, a pápai gyülekezet közszeretetben álló Emma nénije, az Evangélikus Élet hűséges olvasója. akinek asztalánál az egykori pápai káplánok nemcsak jóízű ebédet, hanem anyai, szerető gondoskodást is kaptak, életének 76. évében elhunyt. Január 28-án a gyülekezet nagy részvéte kísérte utolsó földi pihenőhelyére. A feltámadás igéit Síkos Lajos esperes hirdette: „Van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk”.

— LUTHER-kabátot szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest, IV., Majakovszkij u. 6.

EV ANGELIKUS EILET A Mtgyarorszasi

Evangélikus Eevhá? Sajtóosztályának '.apja Szerkeszti: a szerkesztő bizottsás

A szerkesztésen telel: Mezősi György Feelós kiadó:

Harkanvi László

Szerkesztóség es kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12 Telelőn: 142—074

Csekkszánrlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetés, *r: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25211

©

76.0514

Atbenaeun- Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Soproni Béla vezérigazgató

„Mert Ö a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, a kezére bízott nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket ...” (Zsolt 95, 7—8).

VASÁRNAP. — „Krisztus az idők végén jelent meg érettetek. Ö általa hisztek az Istenben” (1 Pt 1, 20—21 — Ez 39, 7 —Lk 8, 4—15 —Zsolt 95). Az „idők” számítgatása, világvége-hangulat keltése mindig hibás próbálkozás volt, Isten dolgaiba való illetéktelen beavatkozás. Ma is az. Azt azonban már jól értjük, hogy hosszú várakozás után az emberi történelemnek egy pontján megjelenik Krisztus, mert Isten ekkor találta alkalmasnak az időt és azóta az ö megjelenése határozza meg hitünket. A mi életünknek is vannak idő határai, kezdete és vége, ez az a kegyelmi idő, amelyben megismerhetjük Krisztust és megérthetjük ezt a gyönyörű szót: „érettetek” jött.

HÉTFŐ. — „Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod” (Ézs 58, 10 — Mk 14, 7 — 5 Móz 32, 44—47

— Mk 10, 1—12). íme a tegnap említett „szolgálat” időszerű lehetőségei: falatot adni az éhezőnek, megelégíteni az elepedt lelkűt. Korunk két legnagyobb, egymástól el nem választható gondja: jusson kenyér mindenkinek és ne kelljen igazság nélkül élnie, keserű, elepedt lélekkel senkinek!

KEDD. — „Mi az élő Isten temploma vagyunk” (2 Kor 6, 16 — 1 Kir 8, 27 — Rm 10,

9—17 — Mk 10, 13—16). Híveink közül sokan nem járnak rendszeresen templomba. Télen is, nyáron is van erre sokféle indok és magyarázat. Nagyünnepeinken ; azután megtelnek templomaink. Arra azonban ritkán gondolunk, hogy mi magunk is templomok lehetünk, hiszen kereszt- ségünk, úrvacsorázásaink, Isten szavának szívünkbe, mint termőföldbe való hullása, tört szavakkal, vagy szavak nélkül elerebegett imádságaink mind-mind összekötnek bennünket azzal az Istennel, aki nem kőtemplomok lakója, hanem mindenütt jelenvaló és mindenütt munkálkodó kegyelmes és bölcs Atya.

SZERDA. — „Elöl és hátul körülzártál engem és fölöttem tartod kezedet” (Zsolt 139, 5

— Lk 10, 38—42 — Mk 10,

17—22). Isten nemcsak a naponta megmutatott hűséget és felelős életet várja tőlünk, de hogy ez így legyen, azért ö is megtesz mindent. Ez a mi reménységünk és örömünk: elöl-hátul körülvesz minket és áldó, megítélő, vezető keze fölöttünk van. Ez persze nem tehet minket álmodozókká, hiszen az ö jelenléte és kezének útmutatása a belső, lelki

erőn túl mindig mozgásra és cselekvésre késztet, utakat készít, embereket és feladatokat bíz ránk.

CSÜTÖRTÖK. — „Krisztus Jézusban a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gál 5, 6 — Hős 10, 12 — Józs 24, 1—2; 13—16: 22—28 — Mk 10,

23—27). Hit és szeretet egymást nem nélkülözhetik s mi, keresztyének úgy hisszük, hogy mindkettőt Jézus Krisztus megismerése által nyerhetjük el igazán. Az Ö élete, halála és feltámadása fénylő valóság szívünkben, az Ö követése pedig egészen kézzelfogható „programot” ad nekünk, egyéni életünkben, családunkban, gyülekezetünkben és egyházunkban, szocialista társadalmunkban és mai világunkban. Itt, most kell élnünk, itt, most kell hitünkből fakadóan szeretettel munkálkodnunk. Gyertyát azért gyújtanak, hogy világítson azoknak, akik a házban tartózkodnak. Ez a keresztyén hitünk és életünk „méltósága”.

PÉNTEK. — „Ne engedd,

hogy a gonosz legyőzzön, hanem te győzd le a gonoszt jóval” (Rm 12, 21 — 2 Móz 20, 15 — Zsid 3, 12— 4, 1 — Mk 10, 28—31). Ez az egyik legnehezebb újszövetségi parancs, éppen ezért ez lehet keresz- tyénségünk egyik döntő értékmérője: megállítani a gonosz hatalmát, továbbterjedését, meggyőzve az emberi természet természetes reagálásait, tehát a gonosz előtti meghajlást és a rossznak rosszal való viszonzását. Nincs olyan ember, aki élete során ne kerülne szembe a kísértéssel, bűnnel, igazságtalansággal, meghunyászkodó közönyösségre csábítással. A Krisztustól kapott szeretettel képes az ember, hogy a megbocsátást, megbékélést, rossz helyett jót cselekvő emberiséget munkálja. Ez pedig új utakat nyit meg előttünk.

SZOMBAT. — „Kelj fel, ó Isten, ítéld meg a földet, mert neked jutnak örökségül minden népek” (Zsolt 82, 8 — 1 Pt 4, 17 — Zsid 6, 4—8 — Mk 10, 32—40). A végső ítélet idejének és módjának titkát Isten magának tartja fenn. Az ítélet azonban már megkezdődött és folyik e földön, népek és egyének életében. Forradalmi korban élünk mi is, szemünk láttára dőlnek le megdönthetetlennek vélt bástyák, igazságtalanság, gyarmati elnyomás, faji válaszfalak erődítményei. Az egyéni és közösségi életben lelepleződik minden képmutatás, értéktelenné válik minden üres szólam. Keresztyének életében a nem egyedül az élő Istenben bízó hit. Ez az ítélet az emberért van, embereket és népeket is felhasznál Isten érvényesítésében. Figyeljünk hát örömmel Isten szavára és eszközeire. Szirmai Zoltán

Három friss tétel

BALASSI BÁLINT költészetéről bármikor érdemes meghallgatni irányító s gyönyörködtető szép szót, mert nagy költő volt. Ezért maradt élő minden verssora, nincsenek elavult költeményei. Verseivel nem csupán a XVI. század magyar irodalma nőtt fel, hanem általában egész líránk meghatározója lett. Amit közöl: kézzelfogható, érzékletes, -összeolvad értelmünkkel és érzelmeinkkel. Földön vezet, s ég felé irányít. Szerelmi lírája épp oly őszinte s elragadó, mint vallásos költészete. Vitéz- kedéséről, katonai tapasztalatairól igaz haza- fisággal írt. Természetesen Balassi is, mint mindenki, kora szemléletét képviselte, kora erkölcsi felfogását is. a szabad nagyúri katonatisztét. Végighallgattam minap egy nagyon jó rádióelőadást Balassiról, de bántott ,hogy Csanádi Imre akiben élő költőink egyik legkiválóbbikát tisztelhetjük, azt állította: Balassi szerelmi költészetét csak a XIX. század végén, Arany János öregkorában, ismertük meg. Ez a költészet addig rejtve maradt szemünknek. Nem maradt rejtve. Balassi Bálint szerelmi líráját már a költő életében ismerték, ha nem is jelent meg nyomtatásban. Elküldte a verseket barátainak, akik e vallomásokkal a kor divatja szerint udvaroltak, tették a szépet. Például Batthyány Ferenc. Zrínyi Miklós Csáktornyái kastélyának könyvtárában egész gyűjtemény volt Balassi szerelmi verseiből. kézről kézre vándoroltak ezek az énekek. Eckhardt Sándor a Balassi-líra kritikai kiadásában minden adatot közöl Balassi költészetének, terjedéséről a régi századokban. Főúri s nemesi könyvtárainkban helyet foglalt Balassi; Madáchék. Radvánszkyék őrizték, a Ráday-család ugyancsak. S nem érdemes ítélkezni Balassi erkölcsi fogyatékosságai felett sem. Ez félreértésre adhat alkalmat, a

beszámoló töredékessé válik. Makkai Sándornak van igaza, hogy valódi vallásos verseket csak két költőnk irt: Balassi és Ady, mert csak ők vallották meg bűntudatukat. A Ba- lassi-versek így egészek és megrázok.

MAGYARORSZÁG A MONARCHIÁBAN. Ez egy új könyv címe. Magyarország soká élt kényszeredetten az osztrák monarchiában, de szűkebb értelemben az 1867. évi osztrák—magyar kiegyezés utáni évtizedekre gondolunk a címbeli meghatározásnál. Arra a félszázadra, melyet nekünk Deák Ferenc teremtett meg. Negyedszázad óta vita folyik, mi volt a kiegyezés, s elkerülhető lett volna-e? Most Hanák Péter tette közzé tanulmányait erről a kérdésről „Magyarország a monarchiában” címmel. Kár, hogy nem egységes fejtegetés, hanem különböző időben s alkalomszerűen készült tanulmányok gyűjteménye. így azonban érdekes kép támad előttünk: a történész ugyanis fokozatosan korrigálja felf&gását a tárgyról. Ítélete tanulmányról tanulmányra enyhébb. Gazdaságtörténészek adataira hivatkozva például kimutatja, hogy a dualizmus korában Magyarország nemzeti jövedelme több mint négyszeresére nőtt a megelőző évekhez képest. Minden téren észlelhető egy rendkívüli fejlődés. Létrejött a magyar nemzeti tőkeállomány, az ország saját vagyonából s bevételéből tudott milliókat fordítani korszerű beruházásokra. Óriási léptekkel megindul az ország iparosítása, „amely n mzetközi viszonylatban is magasnak tekinthető, Európában a leggyorsabb növekedésű ütemek közé tartozott”. Magyarország iparban s kereskedelemben teljesen szorosan megközelítette a régebben fejlett s nyugodtan fejlődő Ausztriát és tartományait. Ez a magas fejlődés 1913- ban, vagyis egy évvel az első világháború kitörése előtt, érte el a csúcsát. A kiegyezés tehát „több előnnyel járt, mint hátránnyal”. Az ötvenes években nem ez a történészi felfogás uralkodott a kiegyezésről. „Belügyi kérdésekben Magyarország nagyfokú önállósággal rendelkezett” — írja most Hanák Péter. Kár, hogy nem vázolja fel, mi mindenben múlta felül Magyarország Ausztriát, sőt a nyugat-európai országokat is. És így vagyunk Deák Ferenc értékelésével is. Fekete Sándornak a Kritika c. folyóirat januári számában megjelent tanulmánya Deák Ferencről olyan elismerő, aminőt halálakor sem írtak Deákról. Páratlan ember s ma is tanulságokat kínál — hangzik a végső következtetés.

GYULAI PÁL százötven évvel ezelőtt született, Kolozsvárról jött fel Budapestre. Ha Deák-pártnak nevezhetjük a múlt század második felében kialakult magyar irodalmi élet vezető áramlatát, akkor annak vezére a Deákhoz hasonló tiszta jellemű Gyulai Pál volt. Ady írta róla, mikor Gyulai meghalt, hogy nemcsak kardot hordott, hanem sorsunkat is hordta. Mélyen azonosult nemzetével s ez a csontigható azonosulás kristállyá keményítette jellemét. Gyulai határozta meg Arany János és Petőfi Sándor helyét a magyar irodalomban, s az első helyet a magyar köztudatban. Ugyanúgy helyezte el klasszikusaink közé Katonát, a Bánk bán íróját. Vörösmar- tyt, a lángszavút, Kemény Zsigmondot, a lélek

mélyén járót s másokat. Letépte az álnemzeti zsinórzatot, amiket politikai érvényesülés és a cégéres irodalom aggatott magára. Bátor, lelkiismeretes, igazmondó, nagy kritikus volt s rendkívüli nevelő. Felismerte a tehetséget s fölkarolta, ő nyitott szabad teret olyan ragyogó írástudónak, aminő Péterfy Jenő volt, s ő nevelt magának utódot az egyetemi katedrára Riedl Frigyes személyében. Szilárd Öntudata felelősséggel párosult, tró s költő is volt. Romolhatatlan írásműve a Bach-korsza- kot reálisan felidéző kisregénye, az Egy régi udvarház utolsó gazdája. Az én nemzedékem még emlékszik Gyulai verseire is, az anyaszív megható románcára, az Éji látogatásra (feleségét, a korán meghalt Szendrey Máriát, Petöfiné húgát, siratta benne), vagy a szabadságharcot vitéz jellemrajzzal megörökítő Hadnagy uram címűre. Minden írása a mérték és arány ötvösmunkája volt. „Óh, halhatatlan halott!” — kezdte beszédét Arany János koporsójánál, s a magyar retorika talán legrövidebb beszédében tökéletes arcképet rajzolt a nagy költőről. Csak egy-két írót nem, értett meg. Vajda Jánost, modern líránk elindítóját. s Jókai romantikáját, melyet minden áron realizmusra akart áthangolni. Alighanem belülről küszködött is velük. Rexa Dezső mesélte nekem, hogy egyszer éjszaka fölébreszti Gyulai Jókait. Jókai kihajol az ablakon, látja, hogy a kis Gyulai áll ott. Mi az? Most olvastam el új regényedet, ez se jó! — kiált fel a kritikus. Nem baj. Pali! — feleli a jóságos Jókai. Negyedóra múlva Gyulai újból rángatja a csengőt. Jókai újból kitekint: — Te, Móric, a mellékalakok mind jók. csak a főszereplők eszményített figurák. Nyugodalmas jó éjszakát!

Szalatnai Rezső