Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-08 / 6. szám
Egy esztendő, tizenöt munkaág, hatvan oldal (2) A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma 1975. december 29-én tartotta ülését. Az ott elhangzott jelentésekből idézünk az alábbiakban. AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRRÓL Vető Béla levéltárvezető számolt be. Jelentésében többek között ezeket mondta: „Elkészült a Levéltár kutatási szabályzata, s azt a minisztériumi hozzájárulás után jóváhagyta a Magyarországi Evangélikus Egyház országos egyházi elnöksége az országos presbitériumtól kapott felhatalmazás alapján. Folytatódott a levéltár illetékességi körébe tartozó szervek őrizetében levő anyagról a fondjegyzék szerkesztése. Ennek érdekében tovább folyik a gyülekezetekben, espe- resi hivatalokban őrzött levéltári anyagról a raktári egységek jegyzékeinek felülvizsgálata, a hibák és hiányosságok megszüntetése céljából újabb jelentések bekérése. A munkatervben foglalt feladatok teljesítésén felül a levéltár-vezető meglátogatta a soproni evangélikus gyülekezeti levéltárt és megszemlélte a nemeskéri gyülekezetben őrzött levéltári anyag elhelyezését.” AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MUZEUM munkájáról dr. Fabiny Tibor teológiai tanár, dékán számolt be. Jelentésének legfontosabb részeit az alábbiakban idézzük: „Üllői úti székházunkban vár megszervezésre és berendezésre Evangélikus Országos Múzeumunk sokak által várt kiállításának megnyitása. A Metró-építkezés okpzta közismert akadályok egyelőre ezt a tervünket a remélt távolabbi időre halasztották. Ennek ellenére töretlen hittel és reménységgel, s annál nagyobb belső odaszánással teszünk meg mindent azért, hogy Múzeumunk egykor valóban egyházunk széles tömegeinek köz- kincsévé válhassék. Az országos műtárgy-állomány katalogizálása zavartalanul és céltudatosan folyt tovább. Ez a belső munka nem látványos. Ami azonban mindennél fontosabb: itt születnek újjá azok az évtizedeken, sőt évszázadokon át elhanyagolt, sérült vagy rongált műtárgyak, amelyeket főként a vidéki gyülekezetek lelkészei kértek restauráltatni. Ez a restauráló munka folyik ebben az egész évben, éspedig nagy lendülettel, a Központi Múzeumi Igazgatóság által ez év i Anyagi kérdéseinkre figyelünk Az egyház saját bevételei AMIRŐL MOST HETEKEN KERESZTÜL ÍRNI FOGUNK LAPUNK HASÁBJAIN, levonva a megelőző bibliai tájékozódást segítő cikkek tanulságait is, nem új dolog olvasóink előtt. Nem titkot boncolgatunk, olyan dolgokat vetünk papírra, amelyek köztudottak egyházunk tagjai előtt, s amely kérdésekkel talán nap mint nap találkoznak, különösen azok, akik szorosabb kapcsolatban állnak az egyházzal. Hogy mégis írunk róla, annak kettős célja van. Egyfelől az egyház anyagi kérdésének rendszerét szeretnénk világossá tenni, másfelől tudatosítani kívánjuk gyülekezeteink tagjaiban a felelősséget az egyház anyagi vonatkozású problémái iránt. Induljunk ki abból, hogy egy átlag gyülekezeti tag elsősorban azt a szervezetet ismeri, amelynek életében rendszeresen részt vesz. Ismeri tehát közelebbről faluja vagy városa lelkészét, templomát, egyháza hivatalát, és találkozik rendszeresen a gyülekezetében folyó egyházi szolgálattal. ősi és természetes jelensége volt egyházunknak, hogy a gyülekezet közössége tartotta fenn ezt a szervezetet. Soha nem voltunk gazdag egyház, mégis a múltban merőben más természetű fenntartásról beszéltünk. A módosabb egyház- községek rendelkeztek „java- dalmi földdel”, s általában a gyülekezeti tagok „párbért”, „egyházadót” fizettek, hogy lelkészüket eltartsák, ill. a legszükségesebb kiadásokat fedezzék. Az egyházközség anyagi önállósága igen nagyfokú volt, legfeljebb szeretetből, kö- nyörületből siettek egymás segítségére a gyülekezetek. Közterhekről alig esett szó a múltban, mivel a közös intézményeknek is meg volt a jól, rosszul alátámasztott anyagi bázisa. így azután komoly aránytalanságok is kialakultak a szegényebb és a gazdagabb egyházközségek között. A FELSZABADULÁS UTÁN LÉNYEGBEVÁGÓ VÁLTOZÁSOK KÖVETKEZTEK BE. Megtörtént az állam és egyház szétválasztása. A korábban kialakult anyagi bázis — föld, ház, ingatlan stb., mint minden termelő eszköz, — állami tulajdonba került és egyházunk az önkéntes teherviselésre építette anyagi kérdéseit. (Jegyezzük itt azonnal meg, hogy ez az egyetlen biblikusnak nevezhető út!) Ez az újfajta helyzet megváltoztatta az egyház egészének anyagi struktúráját. A kis közösségek, a gyülekezetek együvé tartozása a nagy közösséggel, a magyarországi evangélikus egyházzal égető szükségszerűséggé vált. S miközben a lelki, teológiai, hitbeli egység teljesen kibontakozott, az anyagi egység kimunkálása is kézenfekvő lett. Ma már kimondhatjuk, hogy egyházunk egy és oszthatatlan. Mert időközben nyilvánvalóvá vált, hogy a közös intézmények egyértelműen az egyházközségekért vannak, s az egyházközségek egyértelműen egymásért és a közös intézményekért állnak szolgálatban. Így. és csakis így képes egyházunk az igehirdetés és a diakönia szolgálatát elvégezni. A GYAKORLATBAN EZT A PROBLÉMÁT HÍVEN TÜKRÖZIK MÁR AZ EGYHÁZKÖZSÉGEK KÖLTSÉG- VETÉSEI. Ma már nemcsak közjogi valóság, hogy az egyházközségek szervesen beleépülnek a magyarországi evangélikus egyház testébe, hanem anyagi valóság is. Annak ellenére, hogy a gyülekezetek felett nincs ún. „közpénztár”, vagyis o gyülekezetek anyagi téren több vonatkozásban változatlanul önállóan gazdálkodnak. Mégis különböző tételeken keresztül — értsd, a bevétel és a kiadás tételeit! — számtalan szállal kötődnek össze a gyülekezetek a közegyházzal. Hogy az egyházközség önmagát fenn tudja tartani, valamint eleget tudjon tenni közegyházi kötelezettségének, bevételre van szüksége. AZ EGYHÁZKÖZSÉG BEVÉTELE HÁROM FŐ TÉTELBEN JELENTKEZIK: 1. önkéntes megajánlás, 2. Adományok, 3. Perselypénz, vagy offertorium. Mindháromról külön-külön is ejtünk majd skót. Most csak annyit jegyezzünk meg róluk hogy pl. az önkéntes megajánlás, amely lényegesen különbözik a régi egyházi adótól, az egyházközség életképességének egyik legkifejezőbb tétele. Rendkívül fontos bevételi tényező, mert elsősorban ennek alapján tud tervezni egy- egy gyülekezet. Hasonlóan fontos bevételi tényező a következő két fő tétel, az adomány és az offertorium is. E két utóbbi, noha költségvetéseinkben előírás szerint szerepel, leginkább a „reménység tétele”. Erre nézve senki sem tesz megajánlást, (hacsak nem céladományra történik megajánlott gyűjtés) viszont nagy mértékben fejezi ki a gyülekezet lelki életét és létszámbeli részvételét. A HÁROM FŐ TÉTEL ALAPJÁN — emberileg szólva, a matematika szabályai alapján, (fenntartva azt az igazságot, hogy az Isten matematikája más) — egyéb tényezők figyelembevételével is, ki lehet számítani a gyülekezet életképességét, gazdasági, háztartási jövőjét. A következő témáink már ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Szemerei Zoltán az országos egyház pénztárosa májusában rendelkezésünkre bocsátott 100 000,— forint ösz- szegbőL A Képző- és Iparműveszeti Lektorátus gondozásában így került sor eddig 19 ötvöstárgy restaurálására __Foly amatDan van 11 olaj-portrénk restaurálása is, köztük több 17. századi prédikátorunké, több egykori patrónu- sunké, és néhány értékes, régi oltárképünk is, ezek zöme vidéki gyülekezetek által lettek beküldve vagy begyűjtve, restaurálás kérésével, részben pedig az Országos Székházban levő állomány sérült vagy elhanyagolt képei közül valók. Rövidesen sor kerül több régi, kuruckori zászló, selyem címerkép és faszobor restaurálására is.” AZ ORSZÁGOS KÖNYVTÁR munkájáról Papp Ivánná könyvtárvezető számolt be. Többek között ezeket jelentette: „Az elmúlt 1974-es és a múló 1975-ös esztendő könyvtári munkáját is természetesen határozta meg a szolgálat elve és gyakorlata, mégpedig nem szólamszerűen, hanem nagyon is a mindennapi munkájában. Nem könyvtáros dolga, hogy itt a szolgálat teológiájáról szóljon, alapállásunkat ismételje — mégis ezen alapul az egyházi könyvtár tevékenysége is. Ebben a munkában semmit sem végezhetünk, ha naponta, személyválogatás nélküli, figyelmes, valóban szolgálatkész lelkülettel nem próbálunk dolgozni, akár komoly tudósak, akár fiatalok, akár betegek fordulnak hozzánk kéréssel. De a jó szándék mind hiábavaló, ha a munka előfeltételeként nem törekszünk minél precízebb szakmai munkára.,. Amint az ismert, a könyvtár anyagából 10 500 kötetet kivittünk a Lőcsei útra (az új Teológiai Akadémia épületébe). Az Üllői úton maradt a könyvtár jóval nagyobb része: a Teológiai Akadémia hajdani kari könyvtára és modern folyóiratállomány, a mintegy 22 ezer kötetnyi ún. evangélikus könyvtár, a Pod- maniczky könyvtár majd 25 ezer kötete. Az anyag lényeges és eddig is használt része ma is hozzáférhető, egyszerűen fogalmazva: a modern anyag a Teológiai Akadémián, a régebbi (1950 előtti) pedig az Üllői úton.” A SAJTÓOSZTÁLY munkájáról Harkányi László törde- lő-szerkes»tő számolt be. Jelentéséből idézzük a következő mondatokat: „Az Evangélikus Életről örömmel jelenthetem azt, hogy ebben az esztendőben is elfogyott szinte kivétel nélkül minden példány. Híveink igénylik és örömmel fogadják lapunk szolgálatát. ' Vonatkozik ez az igei tartalmú cikkek mellett a társadalmi, a politikai kérdésekkel foglalkozó cikkekre is. Lapunk azt a dia- kóniai teológiát tükrözi, amelynek útján egyházunk jár.” Majd így fejezte be jelentését: „Az elmúlt esztendőre visszatekintve hálát adunk Istennek azért, hogy végezhettük szolgálatunkat. Köszönetét mondunk munkatársainknak: a rovatvezető munkaközösség, a szerkesztőbizottságok tagjainak és az egyház- megyei sajtó-előadóknak. Köszönetét mondurtk a nyomdának és dolgozóinak. A jövő felé tekintve, kérjük Istent, adjon továbbra is lehetőséget sajtómunkánk végzésére, s adjon erőt a munka jó elvégzésére.” , K. A. ÖRÖMBEN ÉLNI De jó ha szívemben muzsikál az öröm, és minden kisvirág már messziről köszön! Üdvözlöm a földet, köszöntöm az eget s fejem felett szálló fehér fellegeket. Bátrabban levelek! Előre kis habok! S szívet simogató tavaszi hajnalok! Rajta kis fűszálak! Előre! Nőjetek! Szivárvány színekből szőnyeget szőjetek! Csobogjál kis patak! Tücsök hegedüljön! Ami él és mozog mind táncra perdüljön! De jó. ha szívemben örömtől dal fakad, mert aki ember épp az utamba akad: magamhoz ölelem, örömöm megosztom, s mégis, egyre több lesz, ahogy egyre osztom. Egyre többen jönnek az örömre vágyók, tisztalelkű társak, itt, a földön járók. Valamennyiünket szeretet köt össze, s egyetlen kéz sincs bilincsekben közte. Köszöntjük a tavaszt, a völgyet, a zöldet, minden munkás embert s a hazai földet Köszöntjük az Istent, köszöntjük a létet, ezt a Tőle kapott drága mindenséget. Menetel a sereg, a szívünk muzsikál, öröm a mi éltünk, a bú most messze jár. Hallják a madarak, ők is dalba fognak, százhangú trillával eget ostromolnak. Köszöntjük a békét, köszöntjük a rendet, tiszta öröm után szívünkben a csendet. Menetel a sereg, én vagyok a vezér. Ahol segítni kell, oda kezem elér, ahol dolgozni kell, az első én vagyok, egyetlen öreget magára nem hagyok. Menetel a sereg, a kard helyett virág: s amerre vonulunk, szalutál a világ. ____ Gyarmathy Irén FESZ ÜLTSÉG A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A CHILEI JUNTA KÖZÖTT A chilei katonai rendszer és a római katolikus egyház kapcsolatai sohasem voltak jók, de az utóbbi hetekben a viszony tovább romlott és eddigi mélypontjára jutott. Pinochet tábornok ugyan kijelentette, hogy kormányzatát semmi sem választhatja el a római katolikus egyháztól, de ismételten olyan intézkedéseket hoznak, melyek próbára teszik a kapcsolatokat. így pl. a kormány betiltotta a december 8-ra tervezett Mária- napi körmenetet, éspedig biztonsági okokra való hivatkozással, hogy állítólag marxisták tüntető menetté akarják változtatni a körmenetet. A válság előzményeihez tartozik, hogy 1975 november végén a biztonsági erők szélsőséges baloldali gerillák nyomára jutottak, akiknek római katolikus papok nyújtottak segítséget. Az egyház nyíltan elhatárolta magát azoktól, akik erőszakot és gyűlöletet hirdetnek, de hangsúlyozva, hogy keresztyéni kötelesség segítséget nyújtani minden embernek és minden szenvedőnél?, politikai beállítottságától függetlenül. Az egyház kijelenti, hogy a hazát szeretni és szolgálni minden állampolgárnak joga, bármilyen ideológiai elképzelései és céljai legyenek is. (lwi) A LIBANONI ELLENSÉGESKEDÉSEK Áldozatainak segítése Gyorssegélyként 100 000 dollár rendelkezésre bocsátását kérte az Egyházak Világtanácsa az egyházaktól és egyházi segélyszervektől a libanoni j harcok áldozatai javára. Stan- • ley Mitton a közelmúltban az I EVT képviseletében Beirutban járt és megállapította, hogy ez az összeg sürgősen szükséges 7000 hajléktalanná vált család ellátására. A segélyt a helyi ökumenikus tanácson keresztül akarják nyújtani, és pedig keresztyéneknek és mohamedánoknak egyaránt, (lwi) Gondolatok az utolsó negyedszázadról 1976-tal elkezdődött a 2000 évet megelőző utolsó negyedszázad. Sok embert foglalkoztat, sok írás és tanulmány lát napvilágot arról, hogy hogyan alakul e negyedszázadban az emberiség sorsa. Ehhez kapcsolódik az alábbi cikkünk is. Népességszaporodási előrejelzések szerint az ezredfordulóra a Föld összlakosságának a száma a maihoz képest megkétszereződik, tehát 25 év múlva kereken 8 milliárd lesz. Hol és hogyan fog élni, dolgozni, mivel fog táplálkozni, honnan szerzi be a fenntartásához szükséges roppant mennyiségű energiát ez a hatalmas embertömeg? A BORÚLÁTÚK SZERINT KÉRDÉSES, hogy az emberiség túléli-e a 20. századot, megéri-e az ezredfordulót, megbirkózik-e a „kenyér és olaj” gondjával. A két szó nem egyszerűen egy élelmezési cikket és egy energiahordozó anyagot fejez ki, hanem az emberiség létfenntartásához szükséges táplálékot és a civilizáció fenntartásához nélkülözhetetlen energiakészletet jelenti. A ma élő 3 és fél milliárd emberből 500 millió az éhségküszöb alatt nyomorog és a hagyományos energiahordozók — szigorú takarékosság mellett is — egyre fogynak. Kortársaink jelentős hányada, sok százmillió ember fizikailag és szellemileg is borzalmas helyzetben van. Mi lesz, ha kétszer ennyi ember lesz a Földön? Ma — szerény becslés szerint — 300 millió munkanélküli és 1,5 milliárd analfabéta van a világon. A fejlődés eddigi üteme szerint négy emberöltő kellene ennyi ember sorsának a megjavítására. De négy emberöltő múlva már nem ennyivel kell számolni! Egy emberöltő múlva, 2000-ben már 1 milliárd az előre jelzett munkanélküli, illetve ennyi új munkahelyre lesz szükség, hogy mindenki emberséges körülmények között élhessen. A hagyományos gazdasági struktúrákban előállított anyagi javak mennyisége és elosztása valóban egyre reménytelenebb lemaradásba kerül a sokkal gyorsabb ütemű népességgyarapodás mögött. A népességrobbanás hovatovább az emberiség katasztrófájához vezethet. VALÓBAN REMÉNYTELEN SZÁZADUNK UTOLSÓ NEGYEDE A FÖLD LAKOSSÁGA SZÁMÁRA? Elérhetetlen vágyálom a békés 21. század? Nincsen emberileg lehetséges megoldás? Tőke és profitközpontú gazdaság és az általa manipulált fogyasztói társadalom lehetőségei szerint nincsen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy végképp nincsen megoldás. A MEGOLDÁS KERESÉSÉHEZ, A MEGALAPOZOTT REMÉNYSÉGHEZ ELŐSZÖR IS AZ OKOKAT kell feltárni. Mindenek előtt tudni kell azt, hogy a ma égető és a jövőben egyre súlyosbodni látszó világproblémák nem örök természeti törvény eredményei. Nem a sors, vagy az ember által befolyásolhatatlan földöntúli erők hozták létre a válság-gócokat, hanem évszázadok felhalmozott történelmi bűnei. Nem a hatalmas végzet sodorta ilyen helyzetbe az emberiséget, hanem antihumánus emberi vétkek, vértelen elnyomások és gyilkos háborúk, anyagi kiszolgáltatottságot és szellemi sötétséget konzerváló gyarmatosítás, az „egészséges fejlődés" alapjának kikiáltott „szabad verseny”, monopóliumok harca, amelynek földrészek, népek, osztályok estek áldozatul. Ember hozta létre a bajokat, ezért nem megváltoztathatatlanok és örök érvényűek, hanem humánus erőfeszítésekkel helyrehozhatók. A megoldás a gazdasági és társadalmi igazság, a kenyér igazságos elosztása megvalósulását elősegítő törekvések célhoz jutásában, az igazságosabb politikai, gazdasági, társadalmi struktúrák létrejöttében van. a 'bajok egyébként nem Újkeletűek. Eddig is voltak éhező milliók, pusztulásra ítélt népek. Gondoljunk az indián népek módszeres kiirtására, vagy az Afrikából rabszolgának elhurcolt feketékre. Csakhogy abban az időben — évszázadokkal ezelőtt — ezek elszigetelt tragédiák voltak. A világ legnagyobb részén vagy egyáltalán nem tudtak róluk, vagy pedig úgy fogadták ezeket a távoli eseményeket, mintha idegen csillagzaton történtek volna. Nem volt közvetlenül mérhető hatásuk — kivéve természetesen a szenvedő alanyokat és a gonoszságból hasznot húzó gyarmatosítókat —, ezért a „kívülállók" napirendre tértek felette. Csak a rendkívül fejlett erkölcsi érzékű igen kevesekben ébredt fel a szolidaritás a letiportak iránt. Ma azonban nincsenek elszigetelt tragédiák, minden hatással van mindenre, egyetemessé vált a történelem. Ezért az együttérzés ma már nem kiemelkedő humanisták erkölcsi erénye, hanem minden tisztességesen gondolkodó ember alapvető szellemi kincse, amely erkölcsi és anyagi támogatásban nyilvánul meg. A békés jövendő megteremtése ugyan elsőrenden felelős politikusok, közgazdászok, tudósok feladata, de lényegében az emberiség egységének tudatában élő és áldozatot vállaló tömegek ügye is. Az évszázad eddig eltelt 75 évében rengeteg tudományos eredmény, világraszóló felfedezés született, és születik napjainkban is, és várható az utolsó negyedszázadban is. Nagy szükség is van rájuk, de ezek önmaguktól még nem oldják meg az emberiség gondjait, ha nem válnak az emberiség közkincsévé. A népek közötti béke és kölcsönös bizalom a biztosítéka annak, hogy egyre inkább minden ember számára áldás lehessen. Ezért üdvözölhettük úgy a Helsinkiben aláirt európai béke és biztonsági szerződést, mint a század egyik legkiemelkedőbb nemzetközi politikai eredményét. Kétségtelen, hogy a szocialista tábor erőinek a következetes munkája, kezdeményezése hozta meg, de az egész kontinens, sőt az egész emberiség javára szolgál, ha minden aláíró fél becsülettel fáradozik az aláírtak megvalósításáért. A NEMZETKÖZI ENYHÜLÉS ÉS AZ ESZEVESZETT FEGYVERKEZÉSI HAJSZA ALÁBBHAGY ÁS A hatalmas anyagi erőket szabadít fel a világ gondjainak a megoldására. Ez a remélt, várt és reálisan elképzelhető helyzet azonban részben eredménye, részben pedig serkentője egy humánus szellemi folyamatnak. Békét óhajtó, az egész emberiség javát akaró, azért áldozatot is vállaló emberek — különböző világnézetű és felekezetű tömegek — összefogott erőfeszítéseinek gyümölcseként lépésről lépésre megvalósulnak a békés célok, az elért eredmények pedig újabb és újabb tömegeket vonzanak a békés együttélés útjára. Egyházunk diakóniai felismeréséből fakadó elkötelezése szerint részben minden hazai erőfeszítésben és nemzetközi fórumokon is a biztonságos jövőt építő erők világméretű szolgálatában. Hagyományos eszközökkel, igazságtalan társadalmi struktúrákban, csak a múlt tapasztalatai alapján, elképzelhetetlen a boldog 2000. esztendő. Ha azonban a haladó humánus erők mindenütt világon vissza tudják szorítani a ma még jelentős erőt képviselő és a múlt bűneit konzerváló gazdasági és politikai hatalmasságokat, multinacionális monopóliumokat, hideg- és melegháborús imperialistákat, hogy a jövőt ne tervezhessék a busás haszonra, hanem minden nép egyre inkább a kívánt békés jövőhöz alkalmazkodhatik a terveiben, akkor elérhető a békés, boldogabb 21. század. • __________________________Baranyai Tamás FELN ŐTTEK RÉSZÉRE KÉSZÜLT HITTANKÖNYV SIKERE Hat hónap alatt bestseller lett a nyugat-németországi Evangéliumi-Lutheránus Egyház ‘ katechetikai bizottságának megbízásából kiadott és felnőttek részére készült hittankönyv (Evangelischer Erwachsenenkatechismus). December közepéig már 100 000 példányt adtak el belőle és előkészületben van a harmadik kiadás. Amerikai és angol kiadók szeretnék angol nyelven is megjelentetni, (epd)
