Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-21 / 47. szám

äIS vasárnap igeje Útban a beteljesedés felé Mai i, 5—6 (Űj ford. 3, 23—24) Nemcsak az egyházi év utolsó vasárnapja emlékeztet az Űr nagy napjára, és mindnyájunk nagy napjára. Még inkább megteszi ezt Isten maga igéjével. A számadás napja lesz az, de a beteljesedés, az üdvösség napja is. Azért, hogy valóban az is legyen — útban a be­teljesedés felé — elégséges útravalót ad Atyánk. Gyermekeiként szá­míthatunk rá, a Krisztusért. KÖVETEI RÉVEN, BIBLIÁNK IGÉIVEL, FOLYTON ISMÉTLI HÍVÁSÁT. Jól tudja, és nekünk is tudnunk kell, hogy időnk le­jár. „Mielőtt” lejárna, nemcsak szól és mond miamit, hanem közös­séget teremt magával Krisztusban. Lelkünkre köti, hogy sokkal na­gyobb pártfogónk van Illésnél, Keresztelő Jánosnál. Bár nagyon fon­tos volt az ő szolgálatuk is annak idején. Angyali üzenet hirdette Já­nosról: „ ... sokakat megtérít az EJrhoz .. . előtte jár az Illés leiké­vel és erejével” (Lk 1, 16—17). A megoldás, az irgalom, az üdvös­ség Urunk által van és Őbenne lesz. Ezt hirdeti nekünk, amikor ma­gához hív. így éleszti, táplálja szíveinkben a reménységet. Ne sza- lasszuk el azért az igehirdetés alkalmait! Sőt, „áron” is ragadjuk meg, éljünk vele. MINDEN FELTÉTELÉT BIZTOSÍTJA ANNAK, HOGY ÁLLAN­DÓAN KÉSZEN LEGYÜNK URUNK ÉRKEZÉSÉRE. A készenlét ha­tározott meggyőződés arról, hogy tartja és beváltja minden ígéretét. Megadja készségesen, ami kell és elég a készenlétünkhöz. Rendsze­res imádságunk és igéjével, szent vacsorájával élésünk során meg­bocsátja bűneinket. Elégséges vigasztalást és erőt nyújt feladataink­hoz. Ébren tartja jövetelének bizonyosságát. Nem hagyja felejte­nünk ugyan, hogy érkezése a számadásunk alkalma is lesz. Övele, őérette még sem félelmetes az a nap. A reménység és beteljesedés napja. Hiszen az ítél, teremt újjá mindent és ad örök életet, aki félt és szeret. A készenlét ezért nem jelent tétlenséget, hanem nagyon mozgalmas keresztyén életet. Hiányzik abból teljesen a „majd” ha­logatása. Éppen úgy, mint az alaptalan és felelőtlen számítgatás. Ér­vényesül benne azonban az az éberség, amelyik észreveszi a cselek­vés alkalmait, és készséggel osztozik útitársaink gondjában, bajá­ban, örömében. Áldozat árán is, és idejében segít úgy, ahogyan a szükség diktálja. Boldog az a szolga, akit Ura ilyen elfoglaltságban talál. Akár a halandók halála érkezik, akár Ő tér vissza. ÚTBAN A BETELJESEDÉS FELE BÉKÉBEN ÉLHETÜNK EGY­MÁSSAL, MINDENKIVEL ÉS SZERETETBEN EGYMÁSÉRT. Élet­vitelünket ne az ítélettől és kárhozattól való rettegés határozza meg. Sokkal inkább az üdvösségünk Urunk által biztosított öröme. A na­pi, hónapi és évi békességünk, békeszerzésünk tanúskodhat hitelesen arról, hogy magunk mögött hagytuk üdvösségünk gondját, remény­séggel éljük bizonyosságát és mindig jelenünkbe ható örömét. Mielőtt eljön az Ur, hadd hajtsa szivünket még több szeretettel azokhoz, akiket a magunk módján szeretgetünk. Hadd hajtsa azok­hoz, akiket kitaszítottunk eddig belőle. Hadd hajtsa az öregekhez, fiatalokhoz és gyerekekhez. A szükséget, igazságtalanságot, bajt szenvedőkhöz. Együtt örvendezésre az örülökhöz is. Mindvégig le­gyen ez ügyünk, és vigyázzunk, hogy ez rajtunk sohase múljék: bé­kében éljünk egymással és szeretetben egymásért. Szabó Gyula IMÁDKOZZUNK! Urunk, aki eljövendő vagy! Ne hagyd felejtenünk igéd, szent va­csorád alkalmait. Diadalmaskodjál szíveinkben, amikor megtérésre hívogatsz bennünket. Siettess minket, amikor a jócselekvés alkal­mait hozod elénk. Adj elég éberséget az úton, hogy valóban áldás le­hessünk felebarátaink számára. Siettess bennünket, mert nagyon gyorsan fogynak napjaink, ritkulnak alkalmaink és lehetőségeink. Hamar újítsd meg sziveinket, belátásunkat és akaratunkat. Ámen. Családi hírele — SZÜLETÉS. Győri János Sá­muel békéscsabai s égé dl el k és zé k- nek JOHANNA nevű leányuk. Győri Péteréknek PÉTER nevű fiúk született. Mindkét gyerme­ket a nagyapa, Győri János nagy- tarcsai lelkész keresztelte, mint hatodik, illetve hetedik unokáját. — HÁZASSÁG. Kovács Lajos agrármérnök és dr. Mesterházy Zsuzsanna körzeti orvos október 30-án Kemenesmihályfán tartot­ták esküvőjüket. Az esketést a menyasszony édesapja, Mesterhá­zy Sándor kemenesmihályfai lel­kész végezte. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Sarecz Mihály és felesége, sz. Gyurcsán Erzsébet, a nyíregyháza gyülekezet áldozatkész és buzgó tagjai, lapunk hűséges olvasói, október 16-án ünnepelték házas­ságkötésük ötvenéves évforduló­ját. Népes családjuk szeretetével átölelve álltak oda a kálmánházi templom oltára elé. hogy megkö­szönjék Isten megsegítő kegyel­mét. Az ige. amit Istentől útra- valóul kaptak, a család és a gyü­lekezet imádsága is volt'egyúttal ezen az örömünnepen: „Maradj velünk. Urunk, mert már bees­teledik és a nap lehanyatlott.” — Lándori Gyula, a:kecskeméti gyülekezet presbitere és jegyző­je és felesége sz. Baronfeind Ro­zália, ötven év után újra a kecs­keméti templom oltára elé álltak, áldást kérve további életükre. A gyülekezet és a család együtt adott hálát a megtett útért, külön is megköszönve azt, hogy Lándori Gyula a felszabadulás után az egyike volt azoknak a presbite­reknek, akik az élet újra megin­dításában szorgoskodtak. Tóth- Szöllős Mihály esperes a 103. zsoltár 1—2. versével indította hálára a házassági évforduló al­kalmával összesereglett gyüleke­zetét. — Pleskó Béla, az országos egy­ház presbitere, a szegedi gyüle­kezet felügyelője és felesége, sz. Dölzl Teréz, a szegedi templom­ban adtak hálát Istennek házas­ságkötésük 50. évfordulóján. Együtt örvendezett velük a né­pes család és a gyülekezet is. „A szeretet soha el nem fogy.” — HALÁLOZÁS, özv. Simon Istvánná., sz. Péter Margit, a sze­gedi gyülekezet sok évtizeden át volt hűséges kántora, október 13- án elhunyt. Hamvait november 8-án helyezték el földi pihenő­helyére, a szegedi Belvárosi te­metőben. „Most pedig az Úrnak és kegyelme igéjének ajánLak ti­teket.” — Kustra István, az őrbottyá- ni leánygyülekezet egy évtizeden át hűséges harangozó!;», 65 éves korában elhunyt. Temetése no­vember 2-án volt az őrbottyáni evangélikus temetőben. — Életjáradekot fizetek budai telekért, lakásért, vétel is lehetséges. Telefon: 463-725. Bp. XI., Bocskai út 21. Istentiszteleti rend Budapesten, 1976. november 21-én Deák tér de. 9, (úrv) dr. Hafenscher Károly, de. 11. (úrv) Harmati Béla, du. 6. dr. Haíenschér Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 0. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. H. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veüreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká- “•iy. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Ben­czúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. So­roksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 11. Mafcúz László. Kis­pest de. 10. Kispest VVekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. dr. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) D. dr. Ott- lyk Ernő, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. D. Ko­ren Emil. Torockó tér de. fél 9. D. Ko­ren Emil. öbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. du. 5. Szeretetvendég- ség. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. 5. Szeretetvendégség. Pcsthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 13S. de 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11 Mezősi György. — VÁNY ARC. A gyülekezet­ben reformáció ünnepén tartot­ták a diakónia nap.iát is. Az ige­hirdetési szolgálatot Muncz Fri­gyes, a budai szeretetotthonok igazgatója végezte. A délutáni diakóniai ünnepségen a budai szeretetotthonok két munkatársa, Filippinyi Jánosné főnővér és Jilling Matild gyógypedagógus tanárnő vetített képekkel kísért előadásban számolt be a fogyaté­kos gyermekek között folyó mun­káról a budai egészségügyi gyer­mekotthonban. A diakóniai mun­kások helyzetéről Muncz Frigyes előadása számolt be. A templom előcsarnokában a szép számú gyülekezet megtekintette az ott­hon gyermekeinek munkájából származó dísztárgyakat, párnahu­zatokat. kéneket, amelyekből so­kan vásároltak is. — PILIS. A gyülekezetben ok­tóber 24-én Turchányi Sándor monori lelkész szolgált. Ennek a napnak az offertóriuma a mono­ri gyülekezet támogatását szol­gálja. — ELEKTROMOS harang, padfútés és villámhárító szerelést vidékre is vállalok. Bódy Gyula 1142 Budapest, XIV.. Erzsébet királyné út 96/a. Tele­fon: 833-002. „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggy út jva*’ (Lk 12, 35). VASÁRNAP. — „Benned bíz­nak, akik ismerik a te nevedet, mert nem hagytad el Uram, akik keresnek téged” (Zsolt 9, 11—1 Pt 1, 3 — Mt 25, 1—13 — Zsolt 150). Ez a vallomás az Isten irán­ti bizalom ébredésének útját jel­zi. A kezdet: vágyakozás az Is­tennel való kapcsolat után. A ke­reső ember szembe találja magát Teremtőjével. Aki életét rábízza, az megtapasztalja megsegítő sze- retetét. Isten soha nem hagyja magára az embert. HÉTFŐ. — „Nem ti választot­tatok engem, hanem én válasz­tottalak és rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon” (Jn 15, 16 — 5 Móz 7, 7—8 — 1 Ts 5, 1—11 — 2 Pt 1, 1—15). Jézus azért hívott magához minket, mert mi nem könnyen ismerjük fel azt, hogy milyen cselekedet lehet valóban hasznos. Maradandó tette éle­tünknek pedig az, ami embertár­sunkat gazdagítja. Jézus követőit ilyen életre „rendelte”! KEDD. — „Láttassák meg a te műved a te szolgáidon és a te dicsőséged azoknak fiain” (Zsolt 90, 16 Mk 13, 26 Zsid 12, 12—17 — 2 Pt. 1, 16—21). A Szentírást azért adta Isten a kezünkbe, hogy Őt megismerhessük. Az Őt meg­ismerő, Vele közösségben élő em­berek élete is jelzést ad Róla. Mi­csoda felelősséget jelent ez szá­munkra! Isten szeretetének aján­dékát kaptuk a Krisztusban. Ha nem sugározzuk mindenki felé mennyei Atyánk jóságát, akkor akadályai vagyunk annak, hogy embertársaink Őt igazán megis­merjék. SZERDA. — „Jézus Krisztus a sötétségből az ő csodálatos vi­lágosságára hívott el titeket” (1 Pt 2, 9 — Péld 4, 18 — Mk 13, 31—37 — 2 Pt 2, 1—22). Milyen egyszerűen tette! Megmutatta ki­csoda Isten és kik vagyunk mi, emberek. Értünk végzett szolgá­latával azon fáradozott, hogy Is­tenben mennyei Atyánkat ismer­jük fel. Aki ehhez a felismerés­hez eljutott, annak felragyogott a világosság. Ez rendezett, békés, harmonikus életkapcsolatot je­lent Istennel és embertársaink­kal egyaránt. CSÜTÖRTÖK. — „Hálát adunk neked Urunk, mindenható Isten, aki vagy és aki voltál, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted és uralkodásodat elkezdhetted” (Jel .11, 17 — Dán 4, 32 — Mt 25, 14— 30 — 2 Pt 3, 1—10). Hatalom, uralkodás • Isten munkájában mást jelent, mint az ember világ­ban. Azért közeledett Isten a Min- denség felé, hogy szeretetét árassza ránk. Nem zsarnok, ha­nem mennyei Atya! Ennek bi­zonyságát adta Fia elküldésével, PÉNTEK. — „Az én atyám há­zában sok hajlék van” (Jn 14, 2. — Zsolt 27, 5 — Zsid 10, 32—39 — 2 Pt 3, 11—13). Jézus hívogat­ta e szavakkal az örök életre ta­nítványait. Nemcsak nekik ígért mennyei boldogságot. Hiszen nemcsak értük halt meg a ke­reszten, hanem az egész világért. Isten embert szerető jóságának nincsenek korlátái. Jézus az örökkévalóságban mindenki szá­mára helyet készített. Isten sze- retetére mindenki számíthat. Jé­zus övéinek azt a parancsot ad­ta, hogy Isten szeretetének jó hí­rét, az Evangéliumot minden embernek elmondják. SZOMBAT. — „Amint szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben” (1 Pt 1, 15. — Ezs 29, 23 — Jel 21. 9— 14. — 18—27 — 2 Pt 3, 14—18). A szentség Istent nem zárta el a bűnös embervilágtól. BÄenkezö- leg: Ő a szent, elindult a tőle oly messze került ember felé. Az Is­tentől nekünk adott szentség sem a magunk világába való bezárkó­zásra indít, hanem a másik em­ber, a bajaiban már-már elme­rülő, az életmegoldást kereső, a magáramaradott megkeresésére, a vele való kapcsolat felvételére, az iránta érzett szeretet megmu­tatására. Ferenczy Zoltán EVANGÉLIKUS ÉLET A Masvarorszáai Evanaélikus Eeyház Saitóosztályának laoia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1086 Budapest VTn. Puskin u. 12 Te'efon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—vni Előfizetési ár: eav évre 120.— Li't Arusitia a Maavar Posta Index: 25211 © 76.3143 Atfieraeum Nyomda Budapest Rotációs masasnvomá* Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató r«vifi«/. tiössönheteai...99 Azért került idézőjelbe a cím­ben szereplő két szó, mert most nem a magam vallomását jegyzem ide. Hogy mit köszönhetek szemé­lyesen Járosi Andor kolozsvári volt esperes és teológiai tanárnak, azt sokaknak sokszor elmondtam már. Egy hosszabb megemléke­zésben, 1949-ben, a Lelkipásztor hasábjain le is írtam a Veöreös Imre által gondosan és sok szere­tettel összeállított Járosi emlék­számban. Személyes vallomásról szeret­nék hírt adni most is. Egy romá­niai magyar író, Herédi Gusztáv vallomásáról. Régi emlékei között jelentős ünnepi alkalom idézte fel — mintegy „utóélet rezdülé­seiként” — a kolozsvári „lutherá­nus esperes mosolygó, szemüvege mögött elgondolkozó, kerek, telt arcát”. AZ ÜNNEPI ALKALOM A KO­LOZSVÁRT MEGJELENŐ igé­nyes marxista folyóiratnak, a „Korunk”-nak 1976. évi évköny­ve. Jubileumi kiadvány. Három­száz oldalas terjedelemben adták ki a folyóirat 50 éves megjelenése alkalmából. Ötven év erdélyi pa­norámája tárul ki az évkönyvből mély árnyaival és ragyogó fényei­vel, marxista elemzésben, törté­nelmi és világtávlattal. Hogyan, miért került bele Járosi Andor ■neve? Herédi vallomása felel a kérdésre. „Az utóélet rezdülései” címen írt megemlékezésében arról szá­mol be, hogy a második világhá­ború kitörésének küszöbén, még gimnazistaként, miként jutott el a társadalmi valóság mélyebb megismeréséhez. Hogyan segítet­ték ebben a „Korunk” cikkei. És hogyan került kezébe a folyóirat több száma nem sokkal azelőtt, hogy a Horthy kormányzat betil­totta. Járosi Andor segítette. Ö látta el könyvekkel, folyóiratok­kal. Ö nyitogatta szemét, ö egyen­gette útját Tahiba, a diákszövet­ség konferenciájára, onnan Mó­ricz Zsigmondhoz, majd falukuta­tó csoportokhoz, hogy a nyári va­kációban bejárhassa Somogy, Za­la, Vas megye pusztáit. „Nyár vége felé érkeztem visz- sza Kolozsvárra — írja Herédi, aki ma a „Korunk” egyik szer­kesztője. Járosi szemügyre vett. Mepveregette vállam, aztán fel­vetette a kérdést: Kinek van iga­za? — Illyés Gyulának — vála­szoltam kertelés nélkül. — Neki bizony, sajnos — bólintotta, az­után teával kínált, meghallgatta úti beszámolómat, majd hossza­san beszélt nekem a feudalizmus maradványairól, a nagybirtok- rendszerről, latifundiumokról, társadalmi osztályokról s egye­bekről, amiknek az értelmét csak jóval később tudtam meg __” „J ÁROSI UGYANIS HALADÓ GONDOLKODÁSÚ EMBER VOLT. És ellensége a nácizmus­nak, természetesen a maga mód­ján, polgárként, papként. Törté­nelmi tény, hogy a protestantiz­mus szembekerült a hitlerizmus- sal. Jellemző, hogy még a német lutheránus: egyházon belül is volt számottevő ellenzék, gondoljunk csak a Niemöller jellegű lelké­szekre ... Közéjük tartozott Já­rosi Andor is.” » Figyelemreméltó emlékeket ele­venít fel Járosi Andor hittanórái­ról. S aki az idősebb nemzedék­ből még személyesen ismerhette, azonnal ráismer az ilyen sorokból: „Szüleim halála után — ami még kisiskolás koromban bekövetke­zett — Járosi Andor lutheránut esperes fokozott mértékben gon­domat •viselte. Ruhát vett nekem, elintézte, hogy mint állami alkal­mazott árvája (apám esztergályos volt a vasúti műhelyben) ingyen tanuljak, s gyakran elbeszélgetett velem, könyveket, folyóiratokat adott olvasni, bemutatott közeli barátjának, Reményik Sándor költőnek (aki nem sokkal azután meghalt), s fölvitt néhányszor a Pásztortűz szerkesztőségébe, melynek munkatársa volt.” ÖRÜLÜNK, HOGY EGY RO­MÁNIAI MARXISTA FOLYÓ­IRAT, éppen 50 éves működését jubiláló kiadványában megemlé­kezik Járosi Andorról tágszívű, hálás elismeréssel. Benczúr László

Next

/
Oldalképek
Tartalom