Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-21 / 47. szám

Hitünk mai kérdései A beledi templomtól a sárvári lelkészlakig Szívbe írott törvény Az emberiségnek kisebb része, nem egészen harminc százaléka tartozik a kereszténységhez. Ugyanakkor akadnak más val­lások is, és ezek hívei a maguk módján buzgón keresik Istent, gondoljunk itt például a moha­medánokra vagy az indiai vallá­sokra A keresztvénségen és a nagy világvallásokon kívül is ta­lálkozunk azután olvan embe­rekkel. akik gondolkodásukban és cselekvésükben meglepő ha­sonlóságot mutatnak hozzánk, keresztyénekhez, az erkölcsi kér­dések területén. Még az is elő­fordul. hogy valaki nem keresz­tvén alapból többet valósít meg életében az embertársi szere tét­ből. megbocsátásból, békességke- resésbő'l. mint sok keresztyén. H moan származtatjuk és hogyan értékeljük ezeket a tényeket? Közös emberi kincsek A Szentírás arról beszél, hogy vannak közös emberi kincsek, van szívbe írott törvény. Pál apostol a római levél eleién fej­ti ki. hogy Isten úgy alkotta az embert, hogy tudjon teremtőjé- ről, akaratáról, megszólaljon a lelkiismerete. Meglepő egyezést találunk az ószövetségi tízparan­csolat és Jlammurapi babilóniai király törvényei között, A jézusi ún. „aranyszabályt", „amit szeret­nétek. hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cse- lekedjétek velük”, megtaláljuk számos más tanítónál is Kínában vagy a görög bölcselőknél. Az emberi élet. védelme alaptörvény a legtöbb régi kultúrában. A csa­lod, a szülők és felsöbbség tisz­telete nem keresztyén sajátosság, hanem általános, és egyetemesen megtalálható. A lelkiismeret csodálatos tu­lajdonságát Ismerték a régiek is. A jó és a rossz közötti döntések keresztútján, hol előzetesen szó­lal meg bennünk, mint tanácsoló belső hang. hol pedig egy-egy szó vagy cselekedet után dicsér vagy elmarasztal. Nem függ művelt­ségtől vagy akarattól, legfeljebb csak elnémítani vaav időszakosan elaltatni tudjuk. Bár nem min­den embernél egyformán érzé­keny. de előbb vagy utóbb min­denkinél megrezdül. Ahogyan a különböző mérlegek más és más nagyságrendű súlyra érzékenyek, úgy az emberek lelkiismerete is. E tények ismeretében szoktunk úgy fogalmazni, hogy először em­berek vagyunk, és azután keresz­tvének. Azaz az emberség, a hu­meréséhez. nagyszerűen meg tudja ítélni másokéit. Arról már eltérnek a vélemények, honnan van bennünk a jó mellett a rossz. Vajon hozzuk magunkkal szüle­tésünk óta? Vagy talán minden­ki jónak születik, és csak a kör­nyezet hatására romlik el? De akkor meg az a kérdés, honnan lett a környezet ilyen? Amire Jesus tanított Jézus élete és tanítása fényé­ben világosodik meg a szívünkbe írott törvény igazi szerepe. Fon­tos az emberi élet számára, és jó lenne, ha minden ember legalább annyit megtenne, mint azt a jó lelkiismerete diktálja. Mennyivel más volna az emberi együttélés akkor! Eltűnne az önzés, a harag és háború például. De vajon ki az közöttünk, aki elmondhatja, hogy nem az embe­rek előtt, de Isten előtt, az ő mértékén mérve is megtartja a szívbe írott törvényt? Jézus azért jött, mert az ember nem tudta megtartani, teljesíteni Isten kö­vetelései. Isten követelő akarata helyett, a törvény szava helyett a mennyei Atya szeretetét és megbocsátását hirdette. Ez azt ielenti. hogy Jézusban nem új törvényt, új rendelkezé­seket kaptunk, hanem Társat, Ba­rátot, Megváltót. Isten nemcsak üzent valamit nekünk, hanem személyesen látogatott meg min­ket. Ismeri gyöngeségünket. em­beri gyarlóságainkat, sokszoros fogadkozásunkat, hogy holnap máshogyan lesz. A keresztyén hittan megjelölé­se szerint a szívbe írott törvény Isten egyetemes, minden ember­nek szóló kinyilatkoztatása, aka­ratközlése. Jézus Krisztus viszont Isten különleges kinyilatkoztatá­sa hozzánk. Általa többet tudha­tunk meg' Isten akaratából, vilá­gosabban bontakozhat ki előt­tünk a boldog élet titka. A keresztyénség annyiban más minden egyéb vallásnál, hogy Jézus Krisztusról tud, aki meg­bocsátott nekünk, és életünkben naponta új kezdésre hív. Ezért a keresztyének nemcsak arra hí­vattak el. hogy a szívbe írott tör­vényt teljesítsék, hanem Jézus életpéldájál éljék, aki így taní­tott: „Hallottátok, hogy megmon­datott a régieknek.... én pedig azt mondom néktek ,..!” Ifj. Harmati Béla Szerb György: FUT A FASOR Néz a csipke sok piros szemével benne sárkány kilencfejű fészkel onnan néz ki vidáman az őszbe parazsak közt madárra meg őzre ködök útján hír bolyong a télről üzenet szól lángoló levélről hadüzenet vagy talán a béke fut a fasor visz a messzeségbe benn az erdőn egy-egy álak ődöng nagy messziről dong egy apritótönk itt-ott tornyos füst feszül az égnek fut a fasor visz a messzeségnek szurdokokban ahol éltek többen hallhatod hogy szív dobog a ködben, hegytetőn minit gyöngy a koronában ül a nap egy kopasz körtefában irtáson meg varjúnyáj kóromból dús egerek örömén dorombol s páncéljában fittyet hány a télnek — fut a fasor visz a messzeségnek Megjelent a költő: SZERENÁD A LÁMPAVASON című köteté­ben. 1976. NAMIBIA! EGYHÁZI VEZETŐ BÍRÁLJA A NÉMET EVANGÉLIKUS EGYHAZAT viánum vonalán minden ember testvér. Az élet védelme és irányítása A közös emberi kincsek segít­ségével tudjuk az életet védeni és irányítani Ezért különösen is nagyra kell értékelnünk azt az embert, aki becsületes, és jóra törekszik. A közös emberi kin­cseket lehet jóra használni. Van­nak sokan, akik szakértelemmel, hűségesen dolgoznak a maguk te­rületén, és ezzel embertársaik ja­vát szolgálják, sőt tudva vagy tudatlanul, részt vállalnak Isten gondviselő munkájában. Az em­beri társadalomban, a családban vagy a nagyobb közösségekben mindenkire bízatott valaki, és mindenki rászorul valaki másnak a munkájára, gondoskodására is. Ehhez hozzá kell tenni azonnal azt is, hogy az ember nemcsak gazdag lehet e kincsek révén, ha­nem koldusszegénnyé is lehet, amikor ezeket a kincseket rosz- szul vagy rosszra használja. Hi­szen a különböző régi vallások­ban nemcsak istenkereséssel, ha­nem elrettentő szokásokkal is ta­lálkozunk. például emberáldozat­tal. Nemcsak az közös az ember­ben, hogy az egyén és a közösség javát előmozdító törvényeket tud alkocni. hanem az is. hogy min­den korban föltámad az önzés, mások „leküzdésének vagy meg­semmisítésének a gondolata. Tu­dunk tévelygő, rosszra biztató lel­kiismeretről is. Kimondva vagy kimondatlanul birkózunk tehát a bűn, az em­beri hiba, mulasztások és vétkek kérdésével. Ha sokszor nem is jut el valaki a saját hibáinak felis­A délnyugat-afrikai Egyesült Evangélikus-Lutheránus „fekete” Egyházat „sokkhatásként” érte az a tény, hogy az NSZK-beli Német Evangélikus (Protestáns) Egyház újból lelkészeket küldött a namibiai Német Evangélikus- Lutheránus Egyházba azok után, hogy az addig itt tevékenykedő német lelkészek elhagyták az or­szágot. Ezt a kritikus észrevételt az NSZK-ban tartózkodott Lukas de Vries, a „fekete” namibiai egy­ház elnöke tette meg Hannover­ben az egyik sajtótájékoztatója alkalmával. De Vries közlése szerint a na­mibiai egyház felajánlotta azt, hogy a saját lelkészeit bocsátja a „fehér-német” egyház rendelke­zésére. Ezt a segítséget a „fehér­német” egyház elutasította. Az egyházelnök leszögezte: ha a „fe­kete lelkészeket a fehér egyház nem tudta elfogadni, akkor a Né­met Evangélikus (Protestáns) Egyháznak nem lett volna sza­bad német lelkészeket küldeni olyan megokolással, hogy azok azért jobbak, mivel fehérek”. Az egyházelnök a továbbiak során megismételten hangsúlyoz­ta: a namibiai egyháznak igen nagy befolyása van és ezért „a legutolsó pillanatig hirdetni fog­ja a békés, erőszakmentes poli­tikai megoldás szükségességét”. Mégis elkövetkezhet egy olyan perc — mondotta —, amikor nincs más lehetőség, mint az erő­szak alkalmazása. Ha ez megtör­ténik, akkor a namibiai egyház­nak „teológiailag újra kell érté­kelni” a magatartását. Ha ez nem történnék meg, akkor az a veszély fenyeget, hogy az egyházat a ma­ga „békességet hirdető” igehirde­tése alapján úgy ítélik meg, mint a „fehérek barátját’’. Ha Dél-Afri- ka megmarad az eddigi politikája mellett, akkor'nincsen más lehe­tőség, mint a namibiai felszaba- dítási mozgalom támogatása és a dél-afrikai elnyomók elleni — erő­szakot is alkalmazó — harcban való egyházi részvétel. „A nami­biai felszabadítás! mozgalomban nem szeretnénk fegyveresen részt venni, de addig, amíg a dél­afrikai katonák nem hagyják el országunkat, addig erre a harcra rá vagyunk kényszerítve” — mon­dotta de VrieS elnök, (epd) Minden együttérzésünk ésegyet- értésünk azt mondatja ki velünk, hogy egyetértünk de Vries egy­házelnök megállapításával és na­gyon várjuk azt a pillanatot, ami­kor ez a Dél-afrikai Köztársaság és a „fehér német evangélikusok” által elnyomott nép elnyeri a ma­ga népi s egyházi önállóságát. Diakóniai teológiánk alapján mi sem helyeseljük az erőszaknak erőszakkal való mindenképpeni legyűrését, de abban egyet tudunk érteni — amire hazánk s egyhá­zunk történetének jónéhány kri­tikus időszaka tanított meg min­ket —, hogy Namíbiában is elkö­vetkezhet egy olyan pillanat, ami­kor a krisztusi szeretet az elnyo­mottak, a megalázottak melletti fegyveres harcban való résztvé- telben nyilvánul meg. AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜ­LET ELNÖKSÉGE, D. dr. Ottlyk Ernő püspök és dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő hivata­los látogatást, tett a beledi, majd a sárvári gyülekezetben. A BELEDI GYÜLEKEZET a Cyőr-Soproni Egyházmegye egyik legjelentősebb falusi gyülekezete. A község lakosainak több mint egyharmada tartozik az evangéli­kus egyházhoz, ez jóval az orszá­gos átlag fölött van. A hívek részben a termelőszövetkezet­ben dolgoznak, részben a helyi ipari üzemekben. A jómód meg­látszik mind a falu külső formá­ján, az újonnan épített házak színvonalán, mind a gyülekezet adakozásán. Nagy áldozatkészség­gel vette ki részét néhány évvel ezelőtt a parókia építéséből. Bárány Gyula lelkész hűségét és szorgalmút színvonalas új paró­kiával hálálta meg a gyülekezet, amihez közegyházi segítséget is kapott. Most pedig új alapot te­remtett a gyülekezet a templom renoválására. A BELEDI TEMPLOM hazai egyháztörténelmünknek egy jel­legzetes emléke. Már a XVI. és XVII. században volt Beleden evangélikus gyülekezet, az akkori lelkészek adatairól ma is tudunk. Azonban 1716-ban a katolikus földesurak elvették a templomot, s elűzték az evangélikus lel­készt. Csak 1796-ban indult meg a gyülekezet újraéledése. Beled ekkor Vadosfa leánygyülekezete volt. 1804-ben épült fel a mostani templom, a lehető legegyszerűbb formában, torony nélkül. 1828-tól lett Beled ismét anyagyülekezet. Ezután tornyot építettek, haran­got vettek. A beledi lelkészek so-' rában szolgált rövid ideig Gyu- rátz Ferenc, a későbbi híres du­nántúli püspök. Utoljára 1933- ban újították fel a templomot. Közben már a karzat gerendái meghajoltak, a templom minden tekintetben külső és belső tataro­zásra szorul. A gyülekezet szív­ügye templomának rendbehoza­tala. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK IGEHIRDETÉS I SZOLGÁ­LATA és a templomban tartott előadása Jézus Krisztus új életet teremtő erejére mutatott rá. Ha a Krisztus-követésben hűséges a beledi gyülekezet, akkor hitét örvendetes események jelzik: ak­kor van erő a gyülekezet építésé­re is. az életben való helytállásra is. Beled jó példa arra, hogy a A Bács-Kiskun és Nyugat-Béké­si Egyházmegye valamennyi gyü­lekezete összes közegyházi járulé­kát (Nyugdíjosztály, egyházkerü­leti és országos járulékok) 1976. október 20-ig befizette. Köztudo­mású, hogy országos szintű anyagi kötelezettségeinek a Magyarorszá­gi Evangélikus egyház csak akkor tud eleget tenni, ha maguk a gyü­gyülekezeti jóléte szorosan össze­függ a község és egész társadal­munk fejlődésével és jólétével. A Krisztusban való hit és a min- lennapi cselekedetek kapcsolód­nak és összefüggnek. EZUTÁN A SÁRVÁRI GYÜ­LEKEZETBE vezetett az egyház- kerületi elnökség útja, ahol az egyházmegyei vés a gyülekezeti elnökség, sok Vas megyei lelkész és nagy számú sárvári gyüleke­zeti tag jelenlétében folyt le a hálaadó istentisztelet és a köz­gyűlés. abból az alkalomból, hogy a sárvári gyülekezet teljes mér­tékben felújította a lelkészlakot. A SZOCIALIMUSBAN FEJLŐ­DÖTT VÁROSSÁ SÁRVÁR. Múltja megbecsüléseként a város közepén áll a felújított és védett ősi vár, amit gyakran látogatnak érdeklődő turisták. A városiaso­dás is gyorsan halad, egymás után épülnek a modern, sokeme­letes házak, s pezsgő élet folyik a járási székhelyen. A parókia először az 1800-as évek elején épült fel, de az 1829- es tűzvész idején a templommal együtt leégett. A gyülekezet csak nehezen tudta pótolni a sok vesz­teséget. A parókia mai épületét száz évvel ezelőtt építették. Ter­mészetes. hogy már alapos kor­szerűsítésre szorult. A gyülekezet anyagi erejét eddig lekötötte a templom külső és belső rendbe­hozatalának, valamint a gyüleke­zeti teremnek a gondja. Solymár Gábor, a gyülekezet fiatal lelké­sze. nemrég került a sárvári lel- készi állásba. Szervezésével nagy lendülettel fogott hozzá a gyüle­kezet a parókia felújításához. A hívek nemcsak pénzbeli ado­mánnyal, hanem jelentős fizikai munkával is részt vettek a paró­kia felújításában. Természetesen itt is segítséget nyújtott a köz­egyház is a kis gyülekezet nagy áldozatvállalásához. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSE ÉS KÖZGYŰLÉSI FELSZÓLA­LÁSA átfogta a sárvári gyüleke­zet múltját és jelenét. A koráb­ban megújított templom is és a most korszerűsített parókia is szépen beleillik a fejlődő város­képbe. A megújított egyházi épü­letek bizonyítékai az új életet, új értelmet és új lelket teremtő Istennek. Ö a mai Krisztus-hit által cselekszik. Ma mutat utat és ma újít meg. Ennek az új életnek eredményei vannak a hétköznapi életben is. a város és a társada­lom segítésében is. O. M. FELHÍVÁS Gyenesdiáson, a Kapernaum Szeretetotthonban az otthonvezetői ál­lás üresedik, amire elsősorban segédielkészek. lelkészek figyelmét hív­juk fel. Esetleg szóba jöhet ehhez a munkakörhöz értő egyháztag is. Gépkocsivezetői jogosítvány szükséges. A javadalom megfelel az or­szágos lelkészi átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek D. dr. Ottlyk Ernő püspöknél, 1085 Budapest, Üllői út 24. ÖSSZEÜL AZ ORTODOX EGYHÁZAK ZSINATÁT ELŐKÉSZÍTŐ KONFERENCIA Maid. tizenkét évszázad eltelte után látszik szinte bizonyosnak, hogy összeül a világ ortodox egy­házainak zsinata. E zsinat ösz- szehívásának előkészületi munká­ját szolgálja a november 21. és 30. között. Genf-Chambésyben levő ortodox egyházi központba összehívandó tanácskozás, amely elsősorban a következő kérdések­kel kíván foglalkozni: az orto­dox egyházak egymáshoz és a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátushoz való viszonya; az ortodox diaspóra; a naptárre­form. amely lehetővé tenné az egész világon a húsvét ünnepé­nek ugyanazon a napon való megtartását; a lelkészek házassá­ga;. házassági akadályuk; a böjti rend felülvizsgálata. — Az orto­dox egyházak vezetői azzal szá­molnak. hogy a zsinatot néhány éven belül össze lehet hívni. (Iwi) ÜJ PROTESTÁNS TEOLÓGIAI FŐISKOLA ZÁGRÁBBAN Üj protestáns teológiai főiskola zak: a baptista, a metodista, az kezdi meg működését a jugo- evangélikus és a református egy- szláviai Zágrábban. A főiskolát házak közösen alapították meg. a jugoszláviai kisebbségi egyhá- (lwi) kezetek is pontosan és időre tel­jesítik ilyen feladataikat, örü­lünk, hogy a két egyházmegyében ezt mind a lelkészek, mind a gyü­lekezetek jól értik és segítik az Országos Egyház és az egyházke­rületek munkáját. Bizonyára né­hány héten belül valamennyi egy­házmegye teljesíti ebbeli felada­tát. Példamutató egyházmegyék

Next

/
Oldalképek
Tartalom