Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-09-05 / 36. szám

$

Dolliién Gábor 1626-os hadjáratának évfordulójára

Vallásháború vagy osztályban;?

Szinte napra a mohácsi csata százéves évfordulóján, háromszázötven évvel ezelőtt indította meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem harmadik hadjáratát Bécs ellen: 1626. augusztus 25-én.

VÉRES, SZOMORÜ KOR VOLT EZ: egész Europa lángokban állt. Az elkeseredett cseh rendek 1618-ban fellázadtak a Habsburgok ellen. Ezzel kezdetét vette a harmincéves háború, amelybe Európa szinte minden számottevő országa bekapcsolódott. Nekünk különös figyelmeztetés is ez a korszak, hiszen a történelem így is jegyzi: a vallásháborúk kora. A történelem folyamán sohasem volt tisztán ,,vallásháború”, a vallási okok mindig politikai érdekekkel is keveredtek. Most is. Gyakorlatilag mégis két pártra szakadt Európa: a katolikusokra és protestánsokra.

BETHLEN GABOR HADJÁRATAIVAL ebbe a háborúba kapcsolódott be. Először 1619-ben, amikor győzelmesen végigvonult egész Felvidéken, Ebersdorfban már elfoglalta a császár nyári palotáját is. Később odáig is eljutott, hogy Magyarország megválasztott királya lett, koronáztatni azonban nem engedte magát. Aztgn az erőviszonyok másként alakultak. A fejedelem és Habsburg Ferdinánd békét kötöttek. Alig két év múlva. 1623 őszén újra kiindult seregeivel, el is jutott a Morva folyó vidékére, be is kerítette az ellenséget, de miután segítségre nem számíthatott, fegyverszünetet kötött. Ezután következett a harmadik hadjárat, az 1626-os, amikor egy Magyarország felé menekülő protestáns hadvezér se’gítségére sietve kiszorította az országból a Habsburg- és katolikus seregeket. 16 év alatt három hadjárat! Nem túl sok? Nem valami háborús hangulat ragadta el a fejedelmet is? Ebben a korszakban sok háborús kalandor is akadt.

BETHLEN GÁBOR A BEKE

EMBERE VOLT. Különösen védte Erdély békéjét. Es valóban: Erdély szinte a béke szigetévé lett ebben az időben, a fejedelem uralkodása első 6 évében különösen is. Erős, de értő kézzel nyúlt mindenhez. Erdély virágzó, gazdag kis ország lett. Fejlődött az ipar, a kereskedelem, feilen- dült a bányászat is. A fejedelem szigorú adókivető volt, de tekintetbe vette mindenki adózóképességét is. Későbbi iskolafejlesztési munkájáról most nem szólhatunk. Móricz Zsigmondi Erdély cimű regényében állított emléket: „a letűnt századok egyik legnagyobb magyarjának, legma- gyarabb nagyságának”. Az író -egy Bethlenről szóló előadásában ezt a gondolatot idézi tőle: „Az én ideálom a nyugodt és eredményes munka volt...”

Miért fogott fegyvert, ha ez így volt? Miért indított hadjáratot — hármat is? Mert az erdélyi fejedelmek közül a nagyok mindig egész Magyarország szolgálatában állottak. Bocskai István így irt végrendeletében: „...valameddig a magyar korona... németnél lészen ... mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani." Ezt a nagy. nemes és egész népünk felé elkötelező örökséget vallatta Bethlen is.

A NAGY ÜGY EGYIK RÉSZÉ A V ALLÁSSZABADSAG ÉS A TÁRSADALMI. HALADÁS

VOLT. A fejedelem is korának gyermeke volt. ebben a tekintetben azonban megelőzte korái. Első hadjáratának hivatalos programját Alvinczi Péter kassai prédikátor fogalmazta meg a „Magyarország panaszai” c. röpirat- ban. Éhben ezt olvassuk: .. immár az evangélikusoktól a templomok elvéi élnék vaia. immár az evangélikus egyház szolgák szám- kivetvelnek vaia. immár a kisdedek a szent kereezteégnek fe- redőjétől megtiltatnak vele, a halottaknak temetését harangszó- val és ékes sereggel ékesíteni nem vaia szabad...” Bethlen igazán mai értelemben v;tt i»l- kiismereti és vallásszabadságot akart. Gondoljunk csak a pozsonyi országgyűlés ha táróra fara, amely megtiltotta mindhárom (katolikus, református, evangélikus) hitvallás szidalmazását. Szinte azt mondhatnánk ökumé- nikus gondolat. A vallásháborúk korában ez páratlan, kiemelkedő és óriási haladás lett volna.

A NAGY ÜGYNEK MÁSIK RÉSZE: a nemzeti önállóság és függetlenség. Az említett „Magyarország panaszai” ezekre is utal. Hazánk ebben a században két elnyomó hatalom, az osztrák és a török között vergődött. Végrendeletében így ír: „mely szép virágjában maradott légyen Magyarország is, mindaddig, vala- mig a maga nemzetéből választhatott fejedelmet..Mátyás példája, a nagy nemzeti királyság gondolata még eleven volt benne is. Ezért fordult szembe újra meg újra, minden lehetőséget kihasználva a Habsburgokkal.

Bethlen Gáborra azonban ma is úgy emlékezhetünk, ahogy az ismeretlen szerző írta gyászénekében:

„... Igyefogyottaknak,

Nagy kárvallottaknak Élő gyámolítója, é

Az szegény községnek,

Rabotás népeknek Kegyes vidámítója,

Az eklézsiáknak,

Egyházi szolgáknak Egyetlenegy dajkája.

.. . Elesők csillaga,

Nagy erős kővára Az magyar nemzetnek,

Kiben mint kőfalban,

Nagy erős bástyában Ügy bízunk vaia ennek,

De már hatalmában,

És erős markában

Maradtunk az Istennek

__”

Ke

veházi László

István Marian: 1

*

Értelmiségi emberiség

Halljátok, halljátok, értelmiségi emberiség volna kívánatos!

Olvassatok, tanuljatok, krimit ne faljatok.

Ne csak operettbe járjatok.

Jól fogalmazták meg a szöveget, de hogyan

legyen értelmiségi az emebriség, ha sok

milliója egész nap olyan gép előtt áll, amelynek ő egyik alkatrésze csak, és ő

naponta több ezer egyforma csapszöget esinál?

Avagy ez a jövőben még inkább megkíván tátik ?

Akkor az emberiség a jövőben a gépei idióta szol gacselédj évé válhatik.

A munka

A munka, az jó szenvedély, gondolat nélkül mit sem ér. Nyújtsd a gondolkozás jogát mindenkinek, ki géphez állt. Elsorvad az egész világ, ha a fejek automaták.

„Tűzben, lángban” verseskötetből (1976)

MIBE KERÜL A FEGYVERKEZÉS?

Egy repülőgép-anyahajó 1000 millió dollárba kerül — ezért az összegért egy olyan víztárolót és vízi erőművet lehet építeni, mint Egyiptomban az asszuáni.

Égy atommeghajtású. Poláris rakétákkal felszerelt tengeralattjáró 600 millió dollárba kerül — ezért az összegért 120 olyan kórházat lehetne építeni, melyek mindegyikének építési költsége 5 millió dollár.

Egy modern, sugárhajtású katonai repülőgép 8 millió dollárba kerül — ezért az összegért 8 szanatóriumot lehetne építeni, egyenként 100 férőhellyel.

Egy Leopárd-típusú harckocsi 200 000 dollárba kerül — négy ilyen harckocsi áráért egy modern, több emeletes iskolát lehetne építeni.

SVÉDORSZÁG: AZ EGYHÁZI ÉLET LASSÚ MEGELEVENEDÉSE

Svédországban a templomlátogatók száma öt év óta lassan emelkedő tendenciát mutat, 1975- ben 21 millió templomlátogatást regisztráltak és ez háromszáz- ezerrel több, mint az azt megelőző évben. Miközben a svéd evangélikus egyház hagyományos vasárnapi ' főistentisztelete résztvevőinek száma 11 milliónál stagnált, az egyszerűbb liturgiájú istentiszteletek iránti érdeklődés megnőtt. (Az említett növekedés éppen az utóbbi „egyszerűbb” istentiszteletek esetében következett be.)

Emelkedett az úrvacsorázók száma és ugyanez figyelhető meg abban a jelenségben, hogy a csökkenő gyermekszületések ellenére is 1.6 százalékkal növekedett keresztelések száma.

LATIN-AMERIKA INDIÁNJAIT KIIRTÁS VESZÉLYE FENYEGETI

A „Brot für die Welt” („Kenyeret a világnak”) német egyházi segélyakció jelentős összeggel támogatja Mexikóban egy antropológiai dokumentációs központ felállítását. Ez. is egy intézkedés a latin-amerikai indiánok megmentése érdekében. Az indiánok helyzetével kapcsolatban, sok elérhető tájékoztatóanyag ellenére, meglehetősen nagy a tájékozatlanság. Az információs központ célja, hogy segítséget nyújtson az indiáncsoportok tahácsolásához és támogatásához.

Latin-Amerika 35 millió indiánjának a léte veszélyben van. A legnagyobb veszedelmet az őserdők elfoglalása jelenti, melynek következtében szűkül az indiánok élettere és nehezül táplálékuk beszerzése. Dél-Amerika több országában nyíltan vagy titokban irtják az indiánokat, s ezt maguk a hatóságok is sokszor eltűrik vagy éppenséggel szervezik. Az utóbbi évtizedekben így már 300 etnikai csoport pusztult ki. (epd)

Tizenhat hónap óta aligha jelent meg a világon olyan napilap, amely minden nap ne írta volna le ezt a nevet: „Libanon." Pedig ez a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország a Föld legkisebb országai közé tartozik — hiszen 10 400 négyzetkilométernyi területe nagyjából Dunántúl egyharmadát teszi ki —, lakossága is mindössze 3 millió. Kicsisége ellenére „híressé” tette az a véres polgárháború, amelynek már több mint 35 000 halálos és mintegy 70 000 sebesült áldozata van. Arról is olvashattunk, hogy a Teli Zaatar menekült- táborban, míg el nem esett, naponta 10—20 gyermek vesztette életét táplálék és víz hiánya miatt. Ezen kívül sok asszony és férfi. Bejrútban és az ország más területén végbement rombolás következtében az anyagi kárt több mint 10 milliárd dollárra (200 milliárd forintra) becsülik. *

SENKI SE VEGYE TŐLEM ROSSZ NÉVEN, ha a gondolatmenetben itt egy percre megállók, és néhány személyes élményt említek. Kétszer voltam Libanonban. Legutoljára 1970 májusában, a „Keresztyének Palesztináért” nevű világkonferencián, Bejrútban. A konferencia szüneteiben jártam a bejrúti utcákat, a tengerpartot. Felejthetetlenül szép volt ez a város. A „kék” tenger partjáról elinduló hegyoldalon vakítóan fehérlő házak, narancs, citrom, szőlő, füge és banánlevelek. Távolabb a Hermon hegye belémrögződött képét nem tudom magamból kitörölni. Bejrut régi részeinek szűk utcáiban és a modern, új városrészek széles utcáiban „ömlő” keres- kedő-emberáradat képe megmaradt bennem. Az Omár mecset is világhíresség. És most romok és törmelékek borítják az utcákat. Attól is nehezen tudok szabadulni, hogy a mai Libanon területén — ahol annyi vér folyik — van „Tirusz és Szidon” is, amelynek vidékét járva Jézus meggyógyította a kanánita asszony lányát... k E SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK BIRTOKÁBAN újra és újra szíven ütött, amikor akár a rádióban és a televízióban hallottam és az újságokban olvastam, hogy Bejrutban,, keresztyének és mohamedánok’’ harca folyik, ölik egymást és pusztítják a felbecsülhetetlen értékeket. Egy ideig úgy tűnhetett a hírek nyomán, hogy az egyik oldalon azok állnak, akik Jézus Krisztusban hisznek, a másik oldalon pedig azok, akik azt vallják, hogy egy az Isten és Mohamed az ő prófétája. Talán a hitük védelmében gyilkolják egymást. Tehát azt lehet hinni, hogy Libanonban „vallásháború” folyik. Később már inkább így hallhattuk és olvashattuk: „jobboldali keresztyén erők”, és „haladó hazafias erők”. A iegutóbbi időben pedig legtöbbször már csak ezt olvassuk: „jobboldali erők ”, és „hazafias erők”. Mondjuk ki világosan: Libanonban nem „vallásháború’’ folyik. Ott politikaitársadalmi ellentétek miatt folyik a polgárháború. Még világosabban: ott osztályharc folyik, még akkor is, ha az vallási mezben jelenik meg. Csak a felszín „vallásos jellegű”, a mélyben osztályellentétekről van szó.

Kell tudnunk, hogy Libanon lakosságának 93 százaléka arab, viszont hosszú időn keresztül ezeknek az araboknak több mint fele keresztyén volt, most pedig valamivel kevesebb mint az 50 százaléka keresztyén. Ezek a keresztyének is több felekezethez tartoznak. Legtöbben a maroniták vannak (akik az ortodox keresztyénségnek egy ágazatát képviselik, nevezetesen a monotheletizmust: Jézusnak ugyan volt isteni és emberi természete is, de csak egy akarata mégpedig isteni), de vannak görögkatolikusok, örmény ortodoxok, protestánsok és izraeliták is. A mohamedánok is több csoportra oszlanak. Ott vannak a szunniták és a síiták. Az előbbiek a kalifaválasztás eredeti formáit őrzik, az utóbbiak élén imámok ájlnak. Külön csoportot képviselnék a' druzok, akiknek vezérük Kamal Dzsumblatt, a Szociális Haladás Párt elnöke (Lenin-békedijas!). Noha a történelem folyamán többször is volt ellentét a keresztyének és a mohamedánok között, azt mégsem lehet jellemzőnek mondani. (Pár hónappal ezelőtt egy maron ita főpap nyilatkozott úgy a televízióban egy riporter kérdésére, hogy Libanonban a keresztyének és mohamedánok szeretnének egymással békében élni, és nincs közöttük „vallásos jellegű” probléma.)

AKKOR VISZONT MI A PROBLÉMA? Egyes kimutatások szerint Libanonban a nemzeti jövedelem felét a lakosság 5 százaléka birtokolja. Ez kenyérben kifejezve: ha 100 kenyeret veszünk alapul, akkor abból 50 kenyér 5 emberé, a másik 50 kenyeret pedig 95 ember között kell szétosztani. Ezen belül: a közép- és kispolgárságnak mintegy 35 százalék jut, míg a lakosság túlnyomó része legfeljebb 15 százalékos részesedést mondhat magáénak. Ezek a számok önmagukban is beszélnek. Jelzik azt a gazdasági igazságtalanságot, amit egy öntudatra ébredő nép hosszú ideig nem tud elviselni. Libanonban a_ dolgok legmélyén ez az elviselhetetlen gazdasági igazságtalanság van, és ez magyarázza meg végső soron az osztályharcot. Ehhez járul a Libanonban élő 320 ezer palesztin menekült problémája!

Ezzel azonban még nem mondottunk el mindent. Arról is kell szólnunk, hogy miért éppen „vallásos mezben” jelenik meg ez az osztályharc.

Ennek egyik oka az, hogy a gazdasági egyenlőtlenség — nevezzük nevén: a kizsákmányolás — elsősorban a mohamedánokat sújtja. Ok a szegényebbek. Általában a keresztyének a gazdagabbak Libanonban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek jómódú mohamedánok és szegény keresztyének, de az tény, hogy a keresztyének többségének életkörülményei jobbak, mint a mohamedánoké.

Van még egy másik tényező is, ami miatt az osztályharc vallásos 'burkolatot kaphatott. Amikor 1944-ben a franciák — akik 1920-tól kezdve gyarmatosítók voltak Libanonban! — elhagyták az országot, olyan „rendszert” hagytak hátra, amely később kiélezhette az osztályharcot vallásos színnel is. Nevezetesen olyan „alkotmányt” készítettek, amely az államhatalom vezető posztjait vallásos alapon osztotta szét (a 99 tagú parlamentben felekezetek szerint voltak és vannak szétosztva a helyek, továbbá a köztársasági elnöknek és a hadseregfőparancsnoknak mindig maronitának, a miniszterelnöknek szunnitának, a parlamenti elnöknek síitának kell lennie). Emiatt a pártok is vallási alapon szervezkednek és állnak sokszor szembe egymással. A kép teljességéhez még az is hozzátartozik, hogy az állami hivatalokban és a hadseregben 70—80 százalékos volt a keresztyének aránya.

Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a maronita keresztyének — a korábbi francia és ango' befolyásra is — nyugatbarátok, míg a mohamedánok többsége inkább az arab országok antiimperialista erőivel szolidárisak. Innét érthető, hogv a palesztinokat segítik.

A LIBANONT OSZTÁLYHARC EGYBEN A NEMZETKÖZI OSZ- TÁLYHARCNAK IS EGY RÉSZE. Innét érthető, hogy az imperializmus eszközeként Izrael — más kapitalista országokkal együtt — a „jobboldali keresztyén erőket” fegyverekkel is támogatja, továbbá blokád aiá vette a libanoni kikötőket, hogy így a haladó erők ne jussanak utánpótláshoz. Nemzetközi színien az imperializmus és antemperializmus harca folyik Libanonban, nem ped:g egy „vallásháború”.

A NI MEGGYŐZŐDÉSÜNK SZERINT a keresztyén embereknek mindig a kizsákmányoltakat, a szegényeket, jogaiktól megfosztntta- kat és a társadalmi haladásért küzdőket kell támogatniuk. Sajnos, Libanonban az ott folyó osztály harcban, a keresztyének többségének részéről éppen ennek fordítottja történik. Ezért zavar és nyugtalanít bennünket, mint keresztyéneket is, amikor ezt olvassuk: „Libanonban a jobboldali keresztyén erők ágyúval és aknavetővel lőtték Bejrut, sűrűn lakott nyugati kerületeit.” (Népszabadság, 1976. aug. 15. számában.) D. Káldy Zoltán