Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-06-27 / 26. szám
Mit tanítunk az új Teológiai Akadémián? Az egyház- és társadalomtudományi tanszéken Mint minden teológiai tanárt, lapunk engem is megkért: írjak a munkámról, arról a tanítói, oktatói és nevelői tevékenységről, amelyet most már — ha különböző beosztásban is — több mint húsz esztendeje végzek egyházunk lelkészképzése területén. EBBEN A BESZÁMOLÁSBAN látszólag nekem jutott a legnehezebb feladat és egyszerűen azért, mert az akadémiánkon én oktatom az úgynevezett nem teológiai tárgyakat s ilyennel foglalatoskodni egy teológián, első pillantásra nem látszik a legkönnyebb feladatnak. Pedig nem így van, és sohasem volt így s ép. pen ezért erről a „nem így van”-ról szeretnék az alábbiakban néhány gondolatot leírni. Talán azzal kezdeném, hogy teológiai tanulmányaim kezdetén — egy kicsit nagyképűen fejezve ki magamat — ótestámentumi kutatónak indultam, megérintve attól a régi reformátori — így is mondhatnám: lutheri — gondolkodástól és magatartástól, hogy a keresztyén ember számára minden fontos, minden lényeges ebben a világban. S mivel ez így van, o hivő embernek a helyes tájékozódás kedvéért mindenekelőtt a Szentírást kell ismernie, mert az hitünk, életünk „zsinórmértéke”. De azt hiszem, hogy ez utóbbiról nem kell bővebben beszélnem, arról azonban igen, hogy a Szentírással való foglalkozás közben egyre jobban kezdett érdekelni az, amit az ószövetségi kutatásban olyan sokszor elhanyagoltak: a hajdanvolt ember mindennapi élete, hétköznapi problémái, az ótestámentumi nép közösségi-társadalmi életének milyensége, ezeknek törvényszerűségei és az ezekhez hasonló kérdések. Kezdett érdekelni az, hogy milyen társadalmi lehetőségek és kötöttségek határozták meg az akkor voltak jó vagy rossz cselekvéseit és az, hogy mi az, amit mindezekből meg kell tanulnunk s mi az, amit mindenképpen el kell kerülnünk. ÍGY TANULTAM, tanulhattam meg például én is azt, hogy a próféták a legteljesebb értelemben vették komolyan népük tagjainak, az egyes ember „jólétét”, lelki-szellemi- anyagi előbbre jutását, és ott, ahol ennek az előbbrejutás- nak valamiféle akadályát fedezték fel, ott és azonnal tiltakoztak s a tiltakozáson túl, helyes utat mutattak. „Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek az igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjé- tek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!” — mondja jól ismert igéjében Anyagi kérdéseinkre figyelünk Diakónia „Egyházunk tizennyolc sze- retetintézményt tart fenn, ezekben öregeket és szellemileg sérült gyermekeket gondoz ..„Hároméves diakóniai tanfolyam kezdődik, a résztvevők összes költségét az Országos Egyház fedezi...” „Fejlesztjük, korszerűsítjük szeretetotthonainkat . . .” „Bonyhá- don öregek részére új szeretet- intézmény. Piliscsabán nővérotthon épül...” — Lehetne folytatni az idézeteket az Evangélikus Élet közelmúltban megjelent cikkeiből, amelyek mind azt mutatják, hogy egyházunk közvéleménye megújult figyelemmel fordul a diakónia felé. Most nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, ezért nem szólunk arról, hogy jó néhány gyülekezetünkben — gvülekezeti keretek közt — milyen jelentős szeretetszolgálat folyik. Nem ismertetjük intézményes diakóniánk eredményes szolgálatát sem, hiszen nemrégiben cikksorozat ölelte fel ennek a munkának a részleteit. Társadalmi-politi kai diakóniánk ugyancsak nem tartozik ennek a cikknek a témakörébe. ANYAGI KÉRDÉSEINKRE FIGYELVE, most abból a szempontból vesszük szemügyre diakóniánkat, hogy az is „pénzbe kerül”. Gondozot- taink nagy része megfizeti ugyan egy-egy intézményben a megállapított tartásdíjat. Államunk is jelentős összeggel támogatja azokat az otthonokat, ahol sérült gyermekeket gondoznak. Külföldi hittestvéreink is segítik intézményeinket, különösen azokat, ahol korszerűsítésre, vagy felújításra van szükség. Egyik másik otthon „gazdálkodik” is. tehát kertművelésből és állattartásból is szert tesz némi bevételre. Mégis, mindez kevés, vannak magukra maradt öregek. akiknek nem lenne elég a teljes jövedelmük sem a tartásdíj fedezésére. Az épületek és felszerelések gyorsabban kopnak, romlanak, mint amilyen mértékű lehet a felújítás. Áz igények is jogosan emelkednek állandóan, akár a higiéniát. akár az étkeztetés minőségét tekintjük. Szükség van tehát olyan bevételi forrásra, amelyre megnyugtató módon és állandó jelleggel számíthat a diakónia Ez a forrás gyülekezeteink és híveink — e cikksorozatban ismételten emlegetett — segítőkészséae. a diakónia terheit is vállalni kész áldozata. A DIAKÖNIÁT TÁPLÁLÓ FORRÁS — Istennek legyen hála — „buzog” is kiapadha- tatlanul. Vannak, akik betegeket látogatnak otthon, vagy a kórházban. Segítenek az ápolásban. a beteg otthonának rendbentartásában, a napi szükségletek beszerzésében, stb. A legtöbb segíteni akarónak azonban nem adatik meg az, hogy közvetlenül gyakoroljon diakóniát. Ezért biztatunk újra és újra a diakóniai munkáért való anyagi áldozat- vállalásra: így közvetve mindenki részt vehet a szeretetszolgálat gyakorlásában. Nem véletlen, hogy a „szeretet ünnepe” előtt, a második ádventi vasárnapon tartjuk országosan a diakóniai offertó- riumot, amely teljes egészében szeretetintézménveink fenntartását szolgálja. Az otthonokat fenntartó helyi gyülekezetek, illetve az országos intézményeknél az Országos Egyház rendszeres támogatással pótolja a mutatkozó hiányt. Minden szeretetintézményt támogat' egy, vagy több egyházmegye, vagyis olyan gyülekezetek is adakoznak a diakónia céljaira, amelyek saját maguk nem tartanak fenn szeretetintézményt. Megható leleményességről hallhatunk olykor, hogyan találják meg egyes gyülekezetek a segítés különböző formáit. Vannak gyülekezetek, ahol a gyülekezet asz- szonyai levestésztát készítenek és azt küldik el a széretetin- tézmépynek. Máshol a gyülekezet gyermekei játékaikat adják oda intézményekben gondozott, sérült lelkű pajtásaiknak. De a pénzbeli adakozás is jelentős. Az évenként tartott Országos Diakóniai Értekezleten állandóan növekvő áldozatkészségről számolhatnak be az egyházmegyei diakóniai előadók. PERSZE, MINT MINDEN TÉREN. ITT IS igen sok függ attól, hogy mennyire válik „szívüggyé” a gyülekezeti tagokban a diakónia támogatása. Ahol „diakóniai nap’’-ot tartanak, meghallgatják egy- egv otthonvezető szolgálatát, ott eredményesebb a kérő szó. Ahol egy-egy gyülekezetből felkeresik a támogatott szeretetotthont, adakozók és megajándékozott testvéri együtt- létben tudnak örülni, ott megsokszorozódik az áldozatvállalás. Van olyan egyházmegye, ahol minden gyülekezetben van a diakóniának felelős gazdája (gyülekezeti diakóniai előadó), aki állandóan ébren tartja a felelősségérzetet. Otthonaink állandó munkáshiány- nyal küzdenek: az is áldozat, ha buzdítunk arra alkalmas fiatalokat a diakónia munka- területére. AZ EGYHÁZ ANYAGI KÉRDÉSEIRE FIGYELVE ismételten meg kellett látnunk, hogy ezek is „hitkérdések’”. Mégis, talán éppen a diakónia területe az, ahol leginkább teremheti az igaz hit a jó gyümölcsöket. Bárány Gyula Ézsaiás s mi meg azt állíthatjuk, hogy ezekkel és a hasonló szavaival egyszerre kötelezte el magát Isten és a társadalmi igazságosság ügye mellett. Visszatérve a magam dolgaihoz: ahhoz, hogy egyáltalában ilyen kérdésekkel foglalkozhassak, nagy mértékben hozzásegített az, hogy az én nemzedékem már a mi rendszerünkben kezdte el teológiai tanulmányait és hozzásegítettek tanáraim — közöttük munkámban egyik elődöm: dr. Pálfy Miklós. Szóval: abban az országban, abban a szocialista államban lettem evangélikus lelkész, ahol a társadalmi igazságosság, az ember testi-lelki jóléte a legfőbb kérdés, és ahol mindnyájan összefogva egész világunk javáért, békéjéért fáradozunk. Egyházunk vezetősége pedig korán felismerve azt, hogy szolgálatunk jó betöltése szempontjából elengedhetetlenül fontos ismernünk „világunk dolgait”, előbb (1946- ban) társadalomtudományi intézetet, később meg (1968) egyház- és társadalomtudományi tanszéket állított fel teológiánkon. amelynek — egyházi' feletteseim bizalmából — én lettem a tanára. DEHÁT MIT IS TANULUNK ennek a tanszéknek az óráin? Tanuljuk mindazt, ami diakóniai teológiánkat, lelkészt szolgálatunkat, egyházunk és mindennapi emberi életünket szolgálja, szolgálhatja. Szolgálja egyrészt úgy, hogy segít eligazítani, eligazodni a világ, a társadalom, a kisebb- nagvobb közösségek élete, a gazdasági-politikai élet kérdéseiben s szolgálja másrészt úgy. hogy igyekszik megmutatni: mi egyházi emberek, hívek hogyan, milyen módon tudunk feladatot vállalni népünk, társadalmunk, világunk dolgaiban. A tanévenként, sőt félévenként változó témák éppen ezért nagyon változatosak, nagyon sokszínűek. Állandóan visszatérő tárgyunk az állam- polgári ismeretek tárgy,' ahol Alkotmányunkat, fontosabb törvényeinket ismerjük meg. A társadalmi ismeretek a társadalom életének törvényszerűségeit mutatja be, a gazdasági ismeretek téma pedig azt. amit a címe is. magában foglal. Tágabb ölelésű az a témakör, amelyet világunk ismerete címen foglalhatnék leginkább össze: ez a Földünk, az emberiség legfőbb kérdéseivel (a béke, a faji kérdés, a fejlődő országok stb.) kíván foglalkozni. Külön a szívemhez nőtt a magyar irodalom szépséges gyöngyszemeinek és népünk története legutóbbi korszakának ismertetése, de a szívemhez nőtt az is, amikor egy-egy — ha még oly’ kicsi — gyülekezet történetével, életének vizsgálatával foglalkozhattunk. Mindez a „sokszínűség” - — nagyon remélem — végül is. a többi tanszék tárgyaival együtt harmóniába olvad ösz- sze: szolgálatunk szép harmóniájába. MUNKÁMRÓL még csak annyit, hogy a múlt év őszétől kezdve tanítok a Szabad- egyházak Tanácsa Lelkész- képző Intézetében is, szép jeleként annak, hogy egyházunkat és társadalmunkat egyaránt átfogó szolgálatunk megtenni az igazi ökumenizmus gyümölcseit is. Dr. Vámos József Jevgenyij Jevtusenko: „Nem fontos az” Nem fontos az — vannak-e kutatóid; a fontos az — vannak-e követőid) Mit ér beszédünk, hogyha benne nem rejtőzik ott a jövő maga, magként, mit szétfeszít a lét szerelme — a folytatás szentséges távlata?! Alkoss, művész, merj, lángolj, rajta hát, beszéded legyen világosan szóló, szerény s nagyszerű, almához hasonló, mely hordja már az ifjú almafát! Az „Ébredő város” című kötet, 1973. Fordította: Bede Anna Kedves Előfizetőink! Szeretettel értesítjük minden kedves Olvasónkat, Előfizetőinket, hogy lapunk július hó 1-től kezdődően más formátumban jelenik meg. A nyomda több évtizedes gépei megörgedtek, újabb gépek érkezése várható, s ez teszi szükségessé, hogy az eddig megszokott 13/3 formátum helyett valamivel kisebb, 12/3 'ormátumban jelentessük meg lapunkat. (Ez azt jelenti, hogy míg az eddigi formátum a Magyar Nemzetnek, az új formátum a Magyar Hírlap, illetve a Népszabadság formátumának felel meg). A formátumváltozós lehetővé tesz a lapon belül kisebb átcsoportosítást, a lapfej és a rovatfejek megváltoztatását. Az a célunk azonban, hogy az új formátumú lapot éppen úgy megszeressék Olvasóink, Előfizetőink, amint szerették az eddigit is. Miután a kisebb formátum következtében valamivel kevesebb cikket tudunk közölni egy-egy számban, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala engedélyezte, hogy lapunk öt alkalommal nyolc oldal terjedelemben jelelhessen meg. így a karácsonyi és a húsvéti számokon kívül az újévi, az április 4-i és az október 31-i, reformációi szám jelenik meg nyolc oldal terjedelemben. így lehetővé vált az, hogy ne érje károsodás Előfizetőinket, de egyben lehetővé válik az is, hogy újabb előfizetők is jelentkezhessenek. A formátumváltozással kapcsolatosan kedves Olvasóink, Előfizetőink szíves megértését kérjük. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ELHUNYT THEODOR BŐVET „Ügy gondolom, hogy néhány embernek segíthettem a bajban és néhány házaspárt továbbvezethettem, de nem tudásommal vagy képességeimmel, hanem mert közbe- közbe megadatott, hogy a Lélek hasson általam.” Ezekkel a szavakkal jellemezte egyszer életét a közelmúltban rövid betegség után Zürichben elhunyt Theodor Bővet, az orvos, házassági tanácsadó és író. Bővet úttörő volt a házassági tanácsadás területén és tudatos keresztyénként iránymutató szolgálatot végzett munkáival a .lelkigondozás területén. Saját szavai szerint sokat köszönhetett Leonard Ragaz- nak és Ludwig Köhlernek. Bővet felekezet nélküli családban nevelkedett Zürichben, először epileptikusokkal foglalkozó kórház főorvosa volt, majd éveken át pszichiátriával foglalkozott, de hamarosan házassági tanácsadásba kezdett. Számos könyvet írt a házasságról. Magyarul is ismert: „Felette nagy titok”. Szolgálatú nk ii népi-nemzeti egységben A HAZAFIAS NÉPFRONT városi és községi gyűlései lezajlottak, ebben a hónapban pedig a megyei szintű gyűlések folynak, majd szeptember közepén kerül sor a Hazafias Népfront VI. kongresszusára. Sok lelkészünket, felügyelőnket, presbiterünket, egyháztagunkat választották be eddig is a különböző népfrontbizottságokba. Nyilvános vitára bocsátották a Hazafias Népfront állásfoglalás-tervezetét. A gazdagabb és szebb emberi élet távlata, a népi-nemzeti egység jegyében, összefogásra és odaadó részvételre hívja fel a haza minden fiát. Egyházunk minden tagjára is érvényes, hogy keresztyén hite és szeretete alapján dolgozzék, társadalmunk előbbre jutásáért. A KERESZTYÉN EMBER hasznos tagja akar lenni a társadalomnak. Ezt a szellemet diktálja számunkra a diakóniai teológia, a másokért fáradó szeretet. Abban van ennek a teológiai látásnak nagy áldása, hogy megajándékozott a másokért, a közösségért munkálkodó hittel. Nagy dolog, hogy együtt fáradhatunk. dolgozhatunk a „kis és nagy” ügyek, problémák megoldásában. A MI TÁRSADALMUNKRÓL, a szocializmust építő, magyar társadalomról van szó. amelyben élünk, amelynek eredményeiből mindnyájan részesedünk és amelyben együtt végezzük szolgálatunlcat, mini a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészei, a közösen kidolgozott és elfogadott diakóniai teológiának alapján. Ezen a bázison állva tudjuk, hogy van feladatunk ebben a társadalomban, s hogy ezt a feladatot úgy végezhetjük el, hogy közben semmit sem kell feladnunk hitünk tartalmából. ÖRÜLÜNK ANNAK, hogy olyan társadalomban élünk, amely lehetetlenné teszi az egyéni tőke felhalmozódását, amely nem a kevesek gazdagságát, hanem a kollektív jólét felemelését tervezi és valósítja meg. Tudjuk, hogy ez csak a társadalom strukturális változása révén valósulhatott meg oly módon, hogy hazánk a szocializmus építésének útjára lépett. Abban a tudatban élünk mi egyházi emberek, hogy ebben a vonatkozásban mi is jelentős segítséget tudunk adni gyülekezeteink tagjain keresztül egész társadalmunknak. AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉS parancsolatainak sorrendjében h/iladva igen sokat tehetünk azért, hogy a szülők és a gyermekek egymáshoz való viszonya az esetleges nemzedéki különbségek ellenére a szeretet és tisztelet jegyéhen valósuljon meg. Mind az ifjúsági munkában, mind. a gyülekezeti igehirdetésekben és a lelkipásztori látogatás szolgálataiban erre alkalmunk nyílik. AZ ÖTÖDIK PARANCSOLAT arra nyújt tág lehetőséget, hogy mind a kis közösségekben divó idegesség és gyűlölködés leküzdése, mind a nagyvilág égető kérdéseihez való helyes hozzáállás, a béke mindenek fölött való szolgálata végre egy szintre kerüljön a sokat emlegetett „lelki békesség” fogalmával. A HATODIK PARANCSOLAT is sok kérdést és segítési lehetőséget nyit meg: ide tartózik az ifjúság szeretetből fakadd? tanítása és óvása a szabadosság és szexuális vonatkozású zűrzavar és nihilizmus veszélyeitől; sokat tehetünk az esketési szolgálatokban és a házaspárok problémáinak megbeszélésekor a válások megelőzéséért, a családi légkör javításáért, a gyermekáldás vállalásáért, az „egyke”-szemlélet megváltoztatásáért a szeretet megújulásáért. A HETEDIK PARANCSOLATTAL kapcsolatban a leggyakrabban előkerülő témák, a munkaerkölcs javítása, önző szerzési vágy leküzdése, társadalmi és más egyéneket megkárosító gyakorlatok elutasítása, a munka értelmének és hivatásszerű végzésének megmutatása. A NYOLCADIK PARANCSOLATBAN a családi, lakóhelyi és főleg munkahelyi légkör javítása, a másoknak ártani akarás helyett a nyílt őszinteség ajánlása lehet a segítő szolgálatunk tartalma. A KÉT UTOLSÓ PARANCSOLAT pedig a sok hamis be- idegződöttség, az egymásra licitálás, irigység táplálta elbukások megelőzése témáit kínálja korrigálásra. Nem szóltunk még a születésszabályozás kérdéseiben való felelős hozzászólásunk lehetőségeiről, a káros szenvedélyektől való óvásról és általában arról, amit a lelkész szolgálata során a sérült emberi lélek és lelkűiét gyógyításával használhat nemcsak egy egyénnek és családnak, hanem az egész társadalomnak. A CSALÁDOK ÉLETÉNEK VÉDELMÉBEN igen sokat tehet és kell tennie az egyháznak. A családi életről való helyes szemlélet kialakításában ezzel összefüggésben a gyermekáldás, gyermeknevelés örömeiben és gondjaiban is részt vehetünk és útmutatást és tanácsot adhatunk. A NYUGDÍJASOK. AZ ÖREGEKRŐL való gondoskodásnak az ügyét jelentős helyre tette államunk. Sokat tett ezen a vonalon egyházunk az elmúlt időkben is. de minden bizonnyal valamennyi gyülekezetünk területén élnek olyan nyugdíjasok és öregek, akik a mi segítségünkre is rászorulnak. EGYHÁZUNK INTÉZMÉNYES DIAKÓNIAI SZOLGÁLATÁT feltétlenül meg kell említenünk, amely öregek, rokkantak, csökkent értelmű gyermekek hűséges gondozásával felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a társadalomnak. Ehhez azonban hozzátehetjük azt is, hogy az ilyen irányú gondozás folyik szinte minden evangélikus gyülekezetben is. A LELKI VIGASZNYÜJTÁS és az etikai alapok erősítése mellett jelentős szerepe lehet az egyháznak az egészséges közszellem és tudati tényezők kialakításában. A társadalomnak egy bizonyos rétege mondhatjuk a gyülekezetekhez tartozó hívőknek is ezeket, figyel arra. amit az egyháza, a lelkésze mond. így volt ez a termelőszövetkezetek létrehozásánál a falvakban és a politikai kibontakozás útjait kereső városi gyülekezetekben, így van ma is sok időszerű kérdés megítéléséhez. ELSŐSORBAN A KÖRÜLÖTTÜNK ÉLŐKNEK kell megtapasztalniuk, hogy nem. magunknak élő közösség, hanem a társadalom szerves és építő részei vagyunk, akikre minden jó, humánus és közösséget építő ügyben számítani lehet. TÁRSADALMUNK MEGERŐSÍTÉSE és továbbfejlődése érdekében nekünk is küzdenünk kell az önzés, az anyagiasság, a köztulajdon elleni vétkek ellen, a hűséges és jó munkáért, hivatástudatért és hivatáshűségért a gazdasági élet minden pontian- D. Dr. Ottlyk Ernő Köszöntjük a diakóniai tanfolyam jelentkezőit! Egyházunk diakóniai munkásképző tanfolyamának felvételi bizottsága D. dr. Ottlyk Ernő püspök elnökletével ülésezett. A tanfolyamra a következő jelentkezők nyertek telvételt: And- riásik János, ösagárd, Bálint Éva, Nyíregyháza, Böröczki Ida, Beled, Dömötör Lászióné, Győr, Faragó Györgyi, Budapest, Maries Matild, Győr, Pék Gizella, Budapest, Toperczer Gyula, Budapest, Vida Zsuzsa, Nyíregyháza. A tanfolyam igazgatója Blázy l.ajos, országos diakóniai ügyvivő-lelkész, előadói: Criz- mazia Sándor nyíregyházi igazgató-’el kész, Mátrai Mariann pécsi lelkeszi munkatárs. Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok igazgatója, Povázsay Mihály, békéscsabai igazgató- lelkész, Ribáriné Kajos Annamária lelkészi munkatárs, ifj. Weltlerné Sághy Ildikó lelkészi munkatárs. A tanfolyam 1976. szeptember 20-án kezdődik.
