Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-04 / 1. szám

Jézus nevében! ÉLETÜNK INDULÁSÁNÁL elhangzott felettünk, hogy a Jé­zus Krisztus nevében kereszteltek meg. Jézus nevében kezdtük életünket, azaz Isten elhívott arra, hogy akarata szerint jár­junk. „Mert akik Krisztusban kereszteltettetek meg, Krisztust öltözzétek fel” (Gál 3, 27). Ezzel Isten azt tervezte rólunk, hogy a Jézus nevében megkezdett élet Jézus nevében fog folytatód­ni, egykor pedig az ő nevének segítségül hívásával fog befeje­ződni. ÚJÉVKOR Isten arra figyelmeztet minket, hogy amint az egész életre Jézus nevével indultunk el a keresztség által, úgy minden egyes esztendőt is ezzel a névvel kezdjük. Életünk, egy esztendei időszakát is állítsuk oda újra meg újra Jézus neve alá. Újév az ősi egyházi szokás szerint Jézus Krisztus névadá­sának ünnepe. Ezen a napon Isten különösen is felhívja figyel­münket Jézus nevére. ISTEN JELÖLTE KI EZT A NEVET, amikor az angyali üd­vözletben Máriának azt üzente: „Nevezd nevét Jézusnak, mert ö szabadítja meg az ő népét annak bűneiből” (Mt 1, 21). Isten tervezte meg Jézus nevét akkor is, amikor még csak várták eljövetelét, amikor forró vágyakozással nevezték őt csodálatos­nak, tanítónak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, békes­ség fejedelmének (Ezs 9, 6). Messiás, eljövendő Megváltó, Isten szolgája, emberfia, Dávid fia — ezek voltak a nevei a még meg nem született, csak vágyva vágyott Jézusnak. Amikor pedig Isten kijelölte ezt a nevet, belehelyezte mindazt a gazdag értel­met, amit majd Jézus jelenteni fog. Aki magát alázatosan em­berfiának nevezte, arra Isten a megkeresztelésekor úgy muta­tott rá, mint szeretett Fiára, akiről a tanítványt bizonyságtétel is úgy szólt, hogy ö a Krisztus, az élő Isten Fia (Mt 16. 16). Máskor „az Űr" volt a neve. Ez hatalmát fejezte ki. ö a kirá­lyok királya, az ég és föld Ura. Váltságművének kifejezésére a „Bárány”, a „Főpap” neveket használták, ezzel azt jelentették ki, hogy ő egyszerre áldozati bárány, aki odaadja magát a világ bűneiért, s ugyanakkor áldozatot bemutató főpap is Isten színe előtt, aki mindenért eleget tesz. Egész megváltói müvét össze­foglalja ez az Isten által kijelölt név: Jézus, mert mindazt a szabadítást jelenti, amit Isten általa és vele adott az embervi­lágnak. JÉZUS NEVE RAGYOG AZ ESZTENDŐ KEZDETÉN, név­adása ünnepén, hogy ennek a névnek az oltalma, irányítása, ereje jegyében járjunk az esztendő minden napján. Akit Isten a keresztségben elhívott ennek a névnek a követésére, az Krisz­tustól kap értelmet, tanácsot, irányítást az életben. Pál apostol tanácsa így igazít el minket erre az esztendőre is: „Mindent, amit csak cselekedtek szóval vagy tettel, az Űr Jézusnak nevé­ben cselekedjétek” (Kol 13, 17). Ez azt jelenti, hogy a Jézus lelkületével, az Ö megbízása szerint, az általa adott feladattal járjunk az új esztendőben. O azt kívánja, hogy hozzátartozá­sunkat a felebaráti szeretet vonalán valósítsuk meg. Nem ön­magát állította oda célként, hanem azt. hogy a tőle tanult sze­retettel szolgáljuk embertársainkat. Öt nem lehet szeretni az emberek szeretete nélkül, ő ma is kiküldi tanítványait, hogy enyhítsenek minden emberi szenvedést, ott legyenek, ahol dol­gozni kell az emberek javáért, ahol védelmezik az életet, a jö­vendőt, a békét. Jézus nevében nem lehet cselekedni semmit, ami emberellenes. Jézus nevében mindent meg kell tennünk, ami az emberi életet szolgálja és előbbre viszi. A JÉZUS NEVÉBEN REJLŐ ERŐ indít minket mindannak cselekvésére, amit tőlünk joggal megkívánhat. Isten megadja az erőt és energiát ahhoz, amit kíván. Jézus neve nem üres fogalom, hanem erőforrás. Jézus nevében imádkozik a gyüleke­zet. A Szentháromság nevében kezdünk minden istentiszteletet. Az igéből és az imádságból kapjuk Isten erejét. Az új eszten­dőben is nyitva áll előttünk ez az erőforrás, meríthetünk belő­le. Isten fog hívni az előttünk álló esztendőben is Jézushoz, hogy tőle nyerjünk újra meg újra lelkierőt, vigasztalást, bűn­bocsánatot. ŰJ ESZTENDŐT KEZDENI Jézus nevében azt jelenti, hogy vele indulunk el, és vele akarjuk járni az előttünk álló eszten­dőt is, és az egész földi életet. Aki Jézus nevével indul, és vele együtt tervez, dolgozik, cselekszik, az ö lelkületét képviseli és hordozza. Vele együtt szereti az embereket. Vele együtt tud szolgálni embertársának, vele együtt akarja az egyház népével együtt a cselekvő szeretet útját járni. NEMCSAK SZEMÉLYES KERESZTYÉNSÉGÜNK, hanem egész egyházunk élete is Jézus nevével indul az új esztendőben. Személyes hitünk egybeolvad gyülekezeteink hitével, az egész magyarországi evangélikus egyház hitével. Egész egyházunk át­fogó közösségében is érvényes az, hogy Jézus nevében kezdjük az új esztendőt. Jézus nevével indulunk azoknak a feladatok­nak az elvégzésére, amelyek egyházunk előtt állnak. INDULJUNK az előttünk álló esztendőbe a tanítványok lel­kületével, a szeretette erőt kapottak örömével: Jézus nevében! D. Dr. Ottlyk Ernő Templomszentelési jubileum és egyházmegyei presbiteri konferencia Nagyszénáson érkező elnökséget. Koszorút Oszkár esperest és Torda-Mol- nár Sándor egyházmegyei fel­ügyelőt. KIS IDŐ MÜLVA HARAN­GOK ZÜGÄSA JELEZTE, hogy megérkezett D. Káldy Zoltán országos püspök-elnök, kerületünk püspöke. Az egy­házmegye nevében Koszorús Oszkár esperes, a gyülekezet nevében pedig Fecske Pál lel­Egymást segítő szolgálat Ez a klasszikus mondat ju­tott eszembe, amikor a Gyü­lekezeti Segély 1975-ös eredmé­nyeit kézhez kaptam. Mert tu­lajdonképpen mi is az a Gyü­lekezeti Segély? Egyházi Tör­vénykönyvünk megfogalmazá­sa szerint: .......a gyülekezetek eg ymást segítő, kölcsönös” sze­retetszolgálata. Ebben a tö­mör megfogalmazásban min­den benne van. De vajon elég­gé érthető-e, pontosan és rész­leteiben megmagyarázza-e a Gyülekezeti Segély gyakorlati szolgálatát? Ne legyünk maxi­malisták. A jog nyelve nem magyarázkodik, hanem megál­lapít. Nem fecseg feleslegesen, hanem szabályoz. Akkor hon- nét ismeri meg a gyülekezet népe a Gyülekezeti Segély szolgálatának a hétköznapi tartalmát? Abból kellene meg­ismernie. amit a gyülekezeti lelkészek nem csak évente egy­szer hirdetnek s kérik az ado­mányokat. hanem személyes lelkipásztori beszélgetésekben kellene aprópénzre váltani azt az igazságot, amit a jog nyel­ve a maga szűkszavúságában „a gyülekezetek egymást se­gítő, kölcsönös” szolgálatának vagy a régi, klasszikus tétel „egy mindenkiért, mindenki egyért” fejez ki. Mondom, ez a mondat ju­tott eszembe, amikor az elért eredmények rugóit kerestem. Tudom — hiszen én is gyüle­kezeti lelkész vagyok —, ke­veset beszélünk erről a mun­kaágról. S mégis. Megszégve- nítenek a számok. Mintha hí­veink jobban értenék a régi igazságot: az ő gyülekezete fe­lelős a többiért s a többi az ő gyülekezete gondját is hor­dozza. Ez a nagyszerű a Gyü­lekezeti Segély szolgálatában. Ez az egységes gondolkodás- mód — természetesen kevés kivételtől eltekintve. A nógrá­di hívek perselybe dobott fo­rintjaiból a Somogy megyei Iharoson épült templgm. A Bács megyei gyülekezetekben meghirdetett offertorium a borsodi Fancsálra került, hogy a megsüllyedt templomát tata­rozó fancsali testvérek gond­ját enyhítsék. Ez az összetar­tozás ajándéka, s nem a szo­kás rideg, megszokott formá­ja. EZ AZ IDEI ESZTENDŐ KÜLÖNÖSKÉPPEN IS ÖR­VENDETES VOLT a Gyüle­kezeti Segély életében. Bál anyagi eredményekről kell be­számolnom, mégis többnek ér­zem ezt az eredményt, mini emelkedő adakozást híveink részéről. Az „egy mindenkiért’' tudat fejlődését, a közössége érzés elmélyülését keresem ; vélem megtalálni abban a 622 021,— forintban, amely a Gyülekezeti Segély ezévi össz- eredménye. S abban a 77 000,— forintban, amely egy esztendei növekedése a Gyü­lekezeti Segélynek a gyüleke­zeteknek egymáshoz való kö- zelebbkerülését vélem felfe­dezni. vagy ahogyan azt több­ször leírtuk s elmondtuk, emö- gött az emelkedő összeg mögött i közegyházi gondolkodás be­ázásét érzem Gvíii ékezeteink híveink szíve — s ezzel együtt áldozatkészségük is —, meg nyílt a falu határán túlra is, s a saját templomát, paplakát, gyülekezetét szeretve sajátjá nak tudja a többi gyülekezetét, az egész egyházat is. S ez töb­bet „ér”, mint az az összeg, amit a Gyülekezeti Segély szol gálata fel tud mutatni. Nem kis büszkeséggel — ezt bocsássák meg nekem a kedves Olvasók! — adom hírül ország-világnak, hogy az el­múlt öt esztendő alatt kereken 220 000,— forinttal emelkedett a Gyülekezeti Segély országos eredménye. Ezen belül is eb ben az esztendőben 77 000,— forinttal. Mit lehet erre mon­dani? A sajtó nagy nyilvános sága előtt csak ennyit: köszö­ni ezt az áldozatot egész egy házunk. Különösképpen is há­lával és köszönettel van tele! az iharost kis somogyi gyüle kezet, amely ebben az eszten­dőben templomaink — erre s célra elhelyezett — perselyei­nek összadományát. kereken 44 000.— forintot, s a fancsali gyülekezet, amely az ország összes gyülekezetének egy va sárnapi perselypénzét. 73 000.— forintot kapja, hogy a megsüly- lyedt templomban minél előbb újra régi szépségében dicsőít­se a gyülekezet Istent. A GYÜLEKEZETI SEGÉLY MUNKÁJÁBAN ÖSSZEGSZE­RŰSÉGÉBEN a Pest megyei Egyházmegye áldozata a leg­nagyobb, 70 714,— forint. Az egy főre eső átlag sorrendjé­ben, ebben az esztendőben is­mét első a Nógrádi egyházme­gye 4,11 forinttal, az utolsó he­lyen — s ezt sem hallgathat­juk el —, a Pesti egyházmegye áll. ahol a nyilvántartott egy háztagok átlagosan csak 67 fil­lért áldoztak a Gyülekezeti Segélyre. Ügy hiszem, ennél sokkal mélyebb és tartalma­sabb a pesti gyülekezetek köz­egyházi tudata. — csak vala­hogy a lelkészek és presbité­riumok a Gyülekezeti Segély szolgálatát nem értik (vagy nem akarják érteni?), s nem tesznek meg mindent, hogy a Gyülekezeti Segély szolgálata Pesten is azzá legyen, amivé azt egyházunk életre hívta: minden gyülekezet felelősség­gel 'tartozik egymásnak s ez a felelősség összessége az a közegyházi gondolkodás, amely egyházunk jelenében és jövő­jében elengedhetetlenül szük­séges. NOVEMBER 24-ÉN ÜLÉSE­ZETT a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadóinak or­szágos értekezlete. Az*értekez- let értékelte a Gyülekezeti Se­gély 1975-ös esztendő munká­ját. öröm volt hallgatni az egyházmegyei előadók őszinte, ügybuzgó szavait, akik hű munkásai voltak ebben az esz­tendőben is a Gyülekezeti Se­gélynek. élükön dr. Nagy Ist­ván esperessel, mint az Északi Egyházkerület előadójával ás Sólyom Károly esperessel, aki a Déli Egyházkerület Gyü­lekezeti Segély előadója. Mun­kájukért ezúton is köszönetét mondunk. —r—n. 1975 végén emlékezett meg a nagyszénási gyülekezet anya- gyülekezetté válásának 80. és temploma felszentelésének 75. évfordulójáról. Ezt a napot azzal is emlékezetessé kívántuk tenni, hogy a Nyugat-Békési Egyházmegye első presbiteri konferenciáját itt rendeztük meg. Kissé fázva, de örömtől kipirult arccal gyülekeztek a hívek templomunk előtt, hogy köszöntsék először a hozzánk kész köszöntötte a templom elő­terében a helyi presbitérium és az egyházmegye gyülekeze­tei presbitereinek élén. Az ün­nepélyes fogadtatás után el­kezdődött az igen sűrítetl napi program. Először a nagyszénási gyü­lekezet tartott rendkívüli köz­gyűlést, amelyen a lelkész rö­viden beszámolt a gyülekezet életéről, annak keletkezésé­től napjainkig. A Szarvastól Orosházáig terjedő szinte la­katlan hatalmas pusztaságra munkás kezekre volt szükség, hogy az uradalmi földek meg- műveltessenek. Ezért 1818-ban Orosházáról Nagyszénásra uradalmi cselédeket telepítet­tek, s ők képezték a gyüleke­zet induló magvát. A gyüleke­zet életének ez az uradalmi cselédsors volt meghatározója egészen a felszabadulásig. Ter­mészetes velejárója volt a nagy szegénység, ami a gyü­lekezet életére is kihatott. Már közel kétezer evangélikus lé­lek élt itt egy tömbben, mint az orosházi gyülekezet leány­egyháza, de anyásodásra 80 évvel ezelőtt csak azzal a fel­tétellel tudott vállalkozni, hogy lemondott iskolájáról és taní­tójáról, hogy lelkészt kaphas­son és önálló gyülekezeti éle­tet kezdhessen. A hívek tem­plom utáni vágya öt évvel ké­sőbb valóra vált. amikor te­kintélyes külső segítséggel sze­rény, de igényeiknek megfelelő templomukban imádhatták Is­tenüket. 1941-ben harangokat és orgonát is kapott a tem­plom. De a cselédsors nyomo­rúsága továbbra is meghatá­rozója volt a gyülekezet életé­nek. Örökös gondok és nehéz­ségek jellemezték gyülekeze­tünk életét egészen a felszaba­dulásig. amikor tágabb lehető­ség nyílt a cselédsorsból fel­szabadult népünk egyházsze- retetének megnyilvánulására. Ünnepünk ezért is emlékeze­tes marad számunkra, mert a nyár folyamán súlyos jég- és viharkárt szenvedett templo­munk tetőzetét újjá tudtuk évíteni. Harangjaink villamo­sítása is befejezést nyert, ? egyik buzgó özvegyasszony hívünk áldott lelkű presbiter férje emlékére gyönyörű szép. művészi kézzel festett oltárte- rítőt adományozott. A KÖZGYŰLÉSEN A GYÜ­LEKEZET HÁLÁJÁT ÜNNE­PI NYILATKOZATBA foglal­ta. amelyet Kulcsár Ferenc gondnok olvasott fel. Ezt követően tíz órakor kez­dődött meg ünnepi istentiszte­letünk, amelyen a zsúfolásig megtöltött templomunkban D. Káldy Zoltán püspök hirdette isten igéjét, a Zsid. 12. 12—15 alapján. Bátorítás és útmuta­tás volt ez az igehirdetés gvü- ekezetnek. presbitereknek és a lelkészeknek egyaránt. Krisz­tus erejével felfrissítve, meg­újítva kell vállalni a szolgá­latot. Mindenben Krisztus pél­dáját kell követnünk, a szol­gáló. a mindenkit egyformán szerető, a mindenkin segítő élet példáját. AZ EGYHÁZMEGYEI PRESBITERI KONFERENCIA keretében először D. Káldy Zoltán püspök előadása hang­zott el „Az evangélikus ember elkötelezettsége” címen. Rend­kívül gazdagon és szemlélete­sen tárta föl a hallgatóság előtt azokat a kérdéseket és lehető­ségeket, amelyek a ma keresz- tyénsége előtt állanak világ- viszonylatban. Százalékos arányban a világ népességét tekintve a keresztyénség nincs többségben, mégis Krisztustól kapott hivatása értelmében rendkívül nagy feladatokat kellene vállalnia az éhség, a kizsákmányolás, az elmara­dottság, a faji megkülönbözte­tés megszüntetésének vonalán. Az egyházakat összetartó vi­lágszervezetek munkájáról az Egyházak Világtanácsa akk - még előttünk álló, novemoer 23-tól december 10-ig tartó nairobi gyűlése összefüggésé­ben hangzott el tájékoztatás. Ezen a naggyűlésen a mi egy­házunk képviselőinek nem­csak jelen kell lenniük, de ja­vaslataikat is meg kell ten­niük. Ebben a munkában je­lentős részt vállalt magára egyházunk a hazai ökumené többi tagegyházaival együtt. Délben a helyi Park étte­remben a közebéden megje­lentek és köszöntötték az ün­neplő gyülekezetei a reformá­tus és római katolikus lelké­szek, a Hazafias Népfront el­nöke és a helyi szervezetek képviselői. Délután a konferencia elő­adója dr. Csongrádi János fel­ügyelő volt. Szólt arról az el­kötelezettségünkről, amely a keresztyén ember, a presbiter szűkebb körében a családban, a munkahelyen, a gyülekeze­tek életében való helytállásra biztatott és adott útmutatást. Elkötelezettségünknek realizá­lódni kell hazánk és népünk, társadalmunk szolgálatában. . A konferencia Koszorús Osz­kár esperes zárszavával ért vé­get. NEMCSAK A NAGYSZÉ­NÁSI GYÜLEKEZET, de a Nyugat-Békési Egyházmegye gyülekezeteiből megjelent több mint száz presbiter és felügye­lő. valamint 12 lelkész azzal a boldog érzéssé! emlékeznek erre a napra, hogy hitükben, eavházszeretetükben megerő­södve folytathatják további szolgálataikat egyházunk javá­ra. társadalmunk további fej­lődésére és Isten dicsőségé­re. Fecske Pál KÉTEZERBEN „KERESZTYÉN AFRIKA” egyházak küldjenek keresztyén misszionáriusokat Észak-Ame- rikába. Amon Mwakisunga, . tanzániai evangélikus lelkész. a Lutheránus Világszövetség i Afrika-titkára óvott attól, hogy ezt a tényt természetesnek ve­gyük. Mwakisunga ebben az összefüggésben két tényre hív­ja fel a figyelmet. Egyrészt az , afrikai egyházak anyagi hely­zetének kell megszilárdulnia és a vezetők hozzáértését kell ja­vítani. Másrészt gombamódra szaporodnak az olyan „függet­len” közösségek, melyek nem akarnak másokról tudomást szerezni, sem velük kapcsola­tot tartani. Tíz évvel ezelőtt még szél tében-hosszában az iszlám tér jedéséről beszéltek Afrikábar Ma is még bizonyos arab álla mok millió dollárokat költe nek a mohamedán misszi folytatására a déli Afrikábar De a hatvanas évek vége ót; missziói szakértők a kérész tyénség növekedéséről számol nak be, és vannak olyanok is akik állítják, Afrika túlnyomó részt keresztyén lesz 2000-re A kilátások továbbra is biz tatóak. Tény. hogy a kérész tyénség gyorsabban növekedi! Afrikában, mint bárhol másut a világon. Egyáltalán nem tű nik elképzelhetetlennek, hog; egy-két évtized múlva afrika Hírek terjedtek el arról, hogy bezárják a híres lambe- renei Albert Schweitzer kór­házat. A nemzetközi egyesület, mely a kórházat támogatta, nem tudja előteremteni a fenntartáshoz szükséges teljes összeget. Már az év elején el­helyezték ugyan az új épület alapkövét, de a várt segítség nem érkezett meg. A gaboni kormány támogatta az építés ügyét és rendszeres hozzájáru­lást is ad a kórház folyó ki­adásaihoz, de ez sem mutat­kozik elegendőnek. Ezért a kórház bezárása elkerülhetet­lennek látszik. A döntés nem érinti a leprá- sok telepét. A támogatására összegyűjtött összegből új, ha­tásosabb gyógyszert vásárol­nak. amely reménység szerint lehetővé teszi a 150 férőhelyes leprafalu hatékonyabb műkö­dését. (epd) TOVÁBBRA IS KEZELNEK LEPRASOKAT LAMBARENEBEN vetőinek Ausztriában már csak egy feltételnek kell eleget tenniük: hivatalosan kötelez­niük kell magukat az egynemű­ség betartására. Mintegy 50 000 mohamedán él Ausztriá­ban fEPDl Második európai államként Ausztria is egyenrangú vallási közösségként ismerte el a ke­resztyénség és a zsidóság mel­lett az iszlámot. Egy évvel korábban már Belgium hozott hasonló döntést. Az iszlám kö­AUSZTRIA ELISMERTE AZ ISZLÁMOT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom