Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-12-21 / 51. szám

) Visszatértek dicsőítve és magasztalva Istent mindenért A pásztorok az angyal sza­vából és a jászolban fekvő Jézus látványából megértet­ték, hogy Betlehemben értük és velük történt valami. Első­ként hallották a hírt: szüle­tett néktek a Megtartó. Az angyali szó bizonyítéka, a megszületett Messiás istálló­ban várta őket. Jöttét angyal hirdette, de megszületése is­tállóban történt. Isten kül­dötte, de közéjük és közülük való. Ha másutt, emberileg „magasabb” helyen születik, a közelébe sem engednék őket. A Magasságos küldötte közel van az életükhöz, be­lép a környezetükbe. Olyan helyen találkoznak Jézussal a pásztorok, ahol „otthon” van­nak. Nem mintha istállóban laktak volna, hanem úgy, hogy életük, munkájuk, hét­köznapokban megélt ember­ségük többek - között ilyen egyszerű helyeken zajlott. Hozzátartozott az életükhöz. Természetes volt, olyan hely, ahová zavarodottság, aláza­toskodás vagy félelem nélkül léptek be. Megszokott kör­nyezetükben. mindennapi éle­tük területén találkoztak a Megváltóval. NEM IS KELLETT KILÉP­NIÜK MINDENNAPI ÉLE­TÜKBŐL, hogy Isten földre jöttét, ember iránti szeretetét és az iránta való hitét, engedel­mességét megéljék. Jézus nem kihívta őket mindennapi éle­tükből, hanem maga lépett be a hétköznapjaikba. Akkor hát semmi sem vál­tozott? Munkájuk, hivatásuk, a megélhetés szabta életmód­juk maradt a régi. Nem vál­toztattak „pályát”. Miért is tették volna, ha Isten betel­jesült ígéretével itt találkoz­tak? Jézus jött közéjük. Ez volt az újdonság. Földközelbe, életközeibe, testközelbe jött hozzájuk Isten szeretete. Egy­szerű emberi voltukban vol­tak szem- és fültanúi Isten világot szolgáló tettének és ebben a helyzetükben ma­radva lehettek továbbadó hirdetői is. VISSZATÉRTEK DICSŐÍT­VE ÉS MAGASZTALVA IS­TENT MINDENÉRT. Figyel­jük meg a szót: visszatértek. Nyájukhoz, ahonnan elindul­tak megbizonyosodni az an­gyal szaváról. Jézus meg­szentelte jövetelével az életü­* „Áldjad én lelkem as Urat Megújult templom Hácson Felejthetetlenül szép napja volt Hácsnak, ennek a Somogy- vámossal társgyülekezetű köz­ség evangélikusságának no­vember 2. A kívül-belül meg­újított, közel 40 éves templo­munkat adta át további szolgá­latának D. Káldy Zoltán püs­pök és körünkben üdvözölhet­tük a vele együtt érkező Szent- Ivány Ödönt, egyházkerületi felügyelőnket is. A HÁCSRA ÉRKEZŐNEK, a somogyi dombok között meg­búvó faluval együtt csak a kö-_ zelből bukkan a szeme elé a házak sorában álló kis tem­plom. De új, fehér kőporos va­kolatával, egyszerű, de nemes­vonalú architektúrájával ma­gára vonja minden arra járó figyelmét. „Olyan, mint egy vő­legénye számára felékesített menyasszony” — mondja a lát­nok János a mennyei Jeruzsá­lemről. Ilyennek láttuk a mi fehér, templomunkat is, melyet nagy áldozattal és gonddal éke­sített fel ez a maroknyi, de ál­dozathozatalban példás, tem­plomát szerető gyülekezet. Két évtizeddel ezelőtt — pécsi esperes korában — gö- csörtös földes úton döcögött be püspökünkkel a szekér, oltár­kép-avatásra. Most bitumenes kövesúton személyautóikkal si­ettek a hácsiak érkező vende­geink elé. hogy tiszteletük és szeretetük jeleként a község határában köszöntsék őket. Pfeiffer Zoltán gondnok la­kásán történt fogadás után ifj. Weiszmandl János verssel kö­szöntötte a templomhoz érkező püspököt és kérte fel a teljesen megújított templom megnyitá­sára, átadására. A megnyílt ka­pun át bevonuló szolgálattevők nyomában megtelt a templom az ünneplő gyülekezettel. Szép számmal voltak köztünk a már elköltözött, de ez alkalommal hazalátogató hittestvérek is. NAGY ÁHÍTATTAL ÉS FI­GYELEMMEL KÍSÉRTE VÉ­GIG és hallgatta meg a gyüle­kezet a 103. Zsolt. 1—4. alap­ján elhangzó püspöki igehirde­tést. Az alapigében van szó bűnről, betegségről, halálról, koporsóról. Súlyos valóságok ezek sorsunkból, életünkből. Az igehirdetés nagyon aktuáli­san hangzott róluk a halottak napja utáni nov. 2-án. De a püs­pök szavai nyomán még idősze­rűbbnek érezhettük meg az egész ighirdetésből áradó ke­resztyén reménységet, amely az egész élet területén örömmel végzett szolgálatra szabadít fel. Ezért hát „áldjad én lelkem az Urat és egész bennsőm az ö szent nevét!” AZ ISTENTISZTELETET KŐVETŐ ÜNNEPI KÖZGYŰ­LÉST Máy József gyülekezeti felügyelő nyitotta meg, szere­tetteljes szavakkal köszöntve vengégeinket és a gyülekezetei. Ezután Madarász István a gyülekezet, lelkésze ismertette a templom és a mostani tatarozás történetét, számadását. Nem­csak új nemes vakolatot kap­tak a falak, de új ablakokat is beépítettünk, gerendákat cse­réltünk, bádogos munkát és festési munkákat végeztünk. Mindez pénzben mindössze 55 ezer Ft-ba került. De csak azért, mivel az itteni hagyo­mány szerint igen sok segítsé­get kaptunk anyagban, társa­dalmi munkában híveinktől. Ezek értéke legalább 15 000 Ft. A beszámoló után üdvözöl­ték gyülekezetünket Szimon János ecsenyi és Vértesy Ru­dolf dombóvári lelkészek. Szent-lvány Ödön pedig a kerület üdvözletét hozva szólt meleg szavakkal hozzánk. Du- bovay Géza esperes a somogy- zalai egyházmegye, valamint a kaposvári gyülekezet üdvözle­tét adta át. Végül D. Káldy Zoltán püs­pök szólalt fel a közgyűlésen; példák sorával illusztrálva, hogy mostanában sok gyüleke­zet adja hasonló jelét az életre­valóságának. Hasonló gyüleke­zeti ünnepek egész sorába il­leszkedik bele a mienk is. Sza­vaiból kitűnt, hogy azért van­nak karbantartott egyházi épü­letek és rendezett gyülekezeti életek, mert öntudatosan ve­szik ki a gyülekezetek tagjai részüket az országépítő felada­tok vállalásából is. A templomi ünnepély kedves színfoltja volt még a somogy- vámosi gyerekek karéneke és Eöry Gyöngyinek a szavalata. Ä közgyűlés után a gyüleke-. zet presbiterei még tovább le­hettek együtt kedves vendé­geinkkel a gyülekezet asszo­nyai által készített ebéden. Egyházunk püspök-elnöke ezt az egvüttlétet is szolgálatra használta fel. Bepillantást adott közegyházi helyzetünkbe. Szólt egész egyházunkra váró feladatokról, és a személyesen reá váró. nemzetünk határain is túlnövő feladatokról. Mire ez a beszámoló megje­lenik D. Káldy Zoltán püspök már visszaér a hazánktól távoli Nairobiból az EVT nagygyűlé­séről. A diakónia teológiája, melyről bizonyára ott is szó­lott, úgy érezzük, hogy nálunk, a mi kis gyülekeztünk életé­ben is valóság. Szavaihoz sze­retnénk a jövőben is jó példát felmutatni. Nagy horizontot át­ölelő szogálatára gondolva mi csak ennyit mondtunk búcsú­zóul: Imádságunk oda. messze délre is elkíséri. Madarász István két. Ügy végezhették tovább szándékát nem egy földön túli munkájukat, hogy a Megváltó világban és nem nélkülünk közöttük van, mert' egy közü- akarja végrehajtani. A mi vi- lük, hozzájuk tartozik. Emberi lúgunkban, minket is szolgá- feladataik teljesítésében, fele- latba vonva váltja valóra az lősségteljes, nehéz és vészé- ígéretet. lyes munkájukban hétköznapi Békességet teremteni, a jó- gondjaik közepette maguk akaratot valóra váltani csak mellett tudhatják Istent. így emberséges erőfeszítéssel le­tapasztalták meg karácsony hét. Akit Isten karácsonyi üzenetét: Immánuél, velünk üzenete kiragad a hétközna- az Isten. Minden úgy történt, pok tehervállaló szolgálatából, ahogyan ígérte. Isten a kará- aki nem érzi, vagy nem akar- csonyi evangéliumot bennük ja tudomásul venni karácsony és közöttük akarja teljesíteni: fenséges üzenete és az emberi békességet és jóakaratot mun- élet mindenre kiterjedő áldo- kálni. zatos szolgálata közötti össze­Karácsonykor Jézus által függést, az nem tudja, mi a azt az Istent érezhetjük hoz- karácsony. A pásztorok öröm- zánk nagyon közel, aki egész teli felismerése ez az össze- életünket, munkánkai meg- függés volt. szenteli, lekiismeretünket irá- KARÁCSONY ARRA HÍV, nyitja és helytállni segít a hogy kenyérkereső munkánk, hétköznapok elkötelezésében. családi életünk, egész emberi Isten nekünk karácsonykor mivoltunk minden megnyi- nemcsak megszentelt ünnepet latkozása szolgálattá váljék. szerzett, hanem megszentelt Minden keresztyénnek érez- hétköznapokat is. Közénk jött, nie kell, hogy kimondott sző­ném 'idegen tőlünk, közöttünk vaival, magatartásával, egész él, vállalja sorsunkat. Ez Is- lényével a békességet és jä­ten diakóniája Jézusban. Ő akaratot hozó Istent dicsőíti, így szolgál nekünk. vagy neki mond ellent! ISTEN ÍGY JÖN HOZ- A személyesen közelállók- ZÁNK, HÉTKÖZNAPJAINK nak karácsonykor örömöt MEGÁLDÁSÁVAL, megs zen- okozni, ajándékokkal' kedves- telésével, békességet teremtő kedni helyénvaló, szép meg- jóakahatának kinyilatkoztatá- nyilatkozás. Az igazi kará- sával. Világos, hogy az erre csonyi ajándék azonban ennél adott válasz, a dicsőítés és nagyobb. Isten az egész világ magasztalás is csak ennek üdvösségére ajándékozta Fiát. megfelelő lehet. Hogyan le- Az ünnep múltán vissza kell hetne másként dicsőíteni és térnünk megszokott életünk- magasztalni Istent, mint úgy, be, hogy szolgálatunkkal az hogy teljesítjük békességet esztendő minden napján elö- szerzö jóakaratát az emberek segítsük a békesség és jóaka- között. Isten békességet mun- rat világra szóló ajándékát. káló és jóakartot sugárzó Baranyai Tárná” Kiss Jenő: HÁROMKIRÁLYOK Mind a három fejedelmet az a Csillag valaha, úgy vezet barmos falukba templomtornyok csillaga. Ügy vezet nagy útra engem s vélem egy-két jó fiút, ki a jósrajzú jelekben hinni,és -—.olvasni tud. Megszületett hát; ki élt már időtlen idők előtt! ki valótlanul való volt, végre-végre testet ölt! Végre emberi közeibe kerül az „isteni” kép, nemcsak szent nevét rebegjük, meg is fogjuk a kezét. , S hagyjuk: tekintsen szívünkig tiszta, nagy gyerekszeme, amit nem vont még homályba barmok hő lehelete — hadd láthassa: aki eljött, ­nem jött ajándéktalan, lássa: szelencés szívünkben mirrha, tömjén és arany! Tudod, mit jelent, midőn a királyok indulnak el? / midőn annyi szolga mellett: ez is, az is útra kel!? Tudd meg, világ, azt jelenti: megértették a jelet, hogy mind e királyi fényre, méltóbb fenség született! Méltóbb fenség, szebb vitézség: pajták egyszerű fia, kinek előbb-utóbb úgyis szóhoz kell majd jutnia, — aki majd kőszálra épít, új világot emel itt, ami mennél emberibb lesz, úgy lesz annál istenibb! Mint a három fejedelmet az a Csillag valaha, úgy vezet barmos falukba templomtornyok csillaga. A nyomunkban összesúgnak, így adják tovább a hírt: — Elindultak a királyok, valami nagy készül itt... Kiss Jenő erdélyi magyar költő és műfordító. A vers megje­lent: „Az erdélyi Helikon költői” című kötetben, melyet Buka­restben adtak ki. ÜJ BIBLIAFORDÍTÁS jelent meg LENGYELORSZÁGBAN A lengyelországi ökumeni­kus Tanács tagegyházainak át­nyújtották az újonnan lefordí­tott lengyei Biblia első példá­nyait. Nyolc különböző feleke­zet. köztük az evangélikus, re­formátus egyház, valamint a szabadegyházak, az ókatolikus egyház és az ortodox egyház szakemberei 25 évig dolgoz­tak rajta. A legutóbbi biblia- fordítás, melyet protestánsok készítettek 1632-ben készült el Lengyelországban, (epd) VIETNAMBA KÜLDENDŐ SEGÉLY ENGEDÉLYEZÉSE Az amerikai quäkerek az in­dokínai háború befejezése óta most kaptak először engedélyt az amerikai kormánytól, hogy segélyszállítmányt küldhesse- nek Dél-Vietnamba: 220 tonna tejport félmillió nyugatnémet márka értékben. Viszont nem kapták meg még a kiviteli en­gedélyt az ajándékként kül­dendő mezőgazdasági gépek szállítására, (epd) A.S vfßsßhdss ss&ifjcí&utiB ti haltaStts irúatfféíha veaet Esperesiktatás a Vasi Egyházmegyében Huszonöt éves lelkészi szol­gálat van Benkő Béla mögött és ez mind a Vasi Egyházme­gyében végzett szolgálat. Most, miután egyházunk vezetőségé­nek és a vasi gyülekezeteknek a bizalma felé fordult, az egy­házmegye vezetését is átvette. „Érzem szolgálatom felelőssé­gét és súlyát, és Istentől kérek kegyelmet és erőt szolgálatom minél teljesebb betöltésére” — mondotta esperesi székfoglaló­ja elején. A MEGERŐSÍTŐ ISTENRŐL SZÓLÓ ÜZENETET hirdette D. dr. Ottlyk Ernő püspök is a Vasi Egyházmegye közgyűlését megnyitó istentiszteleten el­mondott igehirdetésében is. „Mély bibliai bölcsesség szólal meg Ézsáiás szavain keresztül a szolgálatban elfáradó ember­ről és az őt megerősítő Isten­ről”. Igehirdetésében utalt idős lelkészek példájára is. akik tö­retlenül végzik szolgálatukat. „Akik az Űrban bíznak, erejük nem lankad” — idézte a püs­pök az ige szavait. „A szolgálat pedig magával ragad”. Az új esperes mellett ott állt a szombathelyi templom oltára előtt Berzsenyi J. Miklós is, akit egyházmegyei felügyelői tisztében ismét megerősítettek egy újabb ciklusra. Az isten­tiszteletet követő közgyűlésen arról szólt, hogy túl kell lát­nunk a gyülekezetek határain. Nemcsak az egyház, de a világ problémái sem kerülhetik el fi­gyelmünket. Ehhez hivő és tág látókörű mai keresztyénekre van szükség. BENKŐ BÉLA ESPERESI SZÉKFOGLALÓ BESZÉDÉ­NEK vezérgondolatául déd- nagyapjának, Tatay Sámuel­nek egy egyházmegyei köz­gyűlésen elhangzott beszéde egyik mondatát választotta: „... az egyház jelszava a hala­dás.” Tisztában vagyok vele — kezdte szavait —, hogy a hala­dás alatt ma mást értünk, mint száz esztendővel ezelőtt. De ki­tűnik mégis, hogy eleink közül sokan igyekeztek képviselni a haladást. Ezután taglalta egyházunk­nak az új társadalmi rendben megtett útját Ezen az úton a haladás iránya a sok akadályo­zó tényező ellenére a szolgáló egyház felé vezetett. Ezen az úton jutottunk el oda, „hogy egyházunk a szocialista társa­dalmi rendet nemcsak tudomá­sul veszi, vagy igenli, hanem építésében belső meggyőződés­sel kész kivenni a részét”. Fontos lépésként emelte ki egyházunk szíwel-lélekkel va­ló odaállását a béke nagy em­beri ügye mellé. „Komoly felismerése volt az is egyházunknak — mondta Benkő Béla —, hogy szolgála­tunkat minden jószándékú em­berrel együtt kell elvégeznünk. Keresztvénségünk nem választ el bennünket, inkább összekap­csol azokkal, akik más ideoló- siai alapon végzik feladatai­kat.” A továbbiakban vázolta azt az irányvonalat, amelyben es­peresi szolgálatait szeretné vé­gezni. Reménységgel szólt az egy­házunk előtt álló, közösen meg­oldandó feladatokról. A szeretet és a hála hangján emlékezett meg szolgálati előd­jéről, Szabó Lajos esperesről. Méltatta az egyházmegyében kifejtett munkáját. Ugyanezzel a szeretettel és bizalommal fordult elnöktársához, Berzse­nyi J. Miklós egyházmegyei felügyelőhöz is. Beszédét ezekkel a gondola­tokkal fejezte be: „Űj úton já­runk. Míg tusakodunk azon, hogy le ne maradjunk, egy helyben ne topogjunk, meg ne fáradjunk, zsákutcába ne ke­rüljünk, hanem lépéseink előre a haladás irányába vigyenek, most Jézusra akarok tekinteni, aki magáról ezt mondja: „Én vagyok az út.” Kérem, hogy Ő segítsen szolgálatunkban.” A KÖSZÖNTÉSEK SORÁT D. dr. Ottlyk Ernő püspök kezdte. Méltó az Isten népéhez az, hogy itt a stafétabot-átadás megtörtént — mondotta, majd Szabó Lajos esperesnek köszö­netét mondott esperesi szolgá­lataiért. A nagyszámú résztvevőről ar­ra következtetett, hogy szere­tettel öleli körül az egyház­megye népe az új esperest és Berzsenyi J. Miklós felügyelőt, örömét fejezte ki azért, hogy a testvér egyházak is képvisel­tették magukat ezen az alkal­mon. Köszönettel fordult Berzse­nyi J. Miklós felé, aki nem­csak mint egyházmegyei fel­ügyelő, hanem mint mérnök is segítette egyházunk életét. Fekete Sándor református esperes köszöntő szavaiban bi­zonyságot tett arról, hogy öröm számunkra, hogy egyházaink megújultak és a szolgáló egy­ház feladatát a gyülekezeteink is vállalják. Vörös Ferenc római katoli­kus kanonok, dr. Fábián Fe­renc római katolikus megyés­püspök. a Vas megyei papság és hívek nevében mondott kö­szöntő szavaiban kiemelte, hogy nemcsak az udvariassági gesztusnak tesz eleget, hanem a közös ügyünk és a szeretet kötelezi erre. Rádöbbentünk közös felelősségünkre, megta­láltuk az együttműködést a szocializmus építésében és a béke ügyének támogatásában. A hetvbeli izraelita hitközség képviselője igaz felebaráti sze­retettel üdvözölte a püspököt, új esperest és felügyelőt. Síkos Lajos, a Veszprémi Egyházmegye esperese, az es­peresek nevében mondott kö­szöntést. Fehér Károly az egyházme- sve lelkészei köszöntését adta át. Köszöntötte az új esperest dr. Nagy István, a Fe!4r—Ko­máromi Egvházmegve egerese is. Kovács Károly pedte a kis- somlvói ffvtilkezet nevében zár­ta le a köszöntők sorát. Kőszeghy Tamás Diakóniai nap Miliályházán Mihályházán október utolsó vasárnapján tartotta a Veszp­rémi Egyházmegye „somlóvi- déki” tíz gyülekezete ez évi diakóniai napját. A 10 órakor kezdődő isten- tiszteletre szépen töltötték meg a gyülekezetek küldöttei az alig kettő éve kívül és belül megújult kedves kis templo­mot Az igét hirdető ’ Németh Ferenc várpalotai lelkész egy­házmegyei diakóniai előadó egyházunk által a vasárnapra előirt ige alapján hirdette meg nemcsak az ünnepnapi, de a hétköznapi életprogramot: „minden emberrel együtt kell ereznünk és értük szolgálnunk, különösen a bajban levőkkel, betegekkel, öregekkel és ár­vákkal. Ezt tette szolgáló Urunk. Jézus Krisztus és ezt ismerte fel és ezt tanítja a dia­kónia útját járó egyházunk is. Amint énekelte a gyülekezet a 752. énekünkben: „Szeretetben összeforrva ... Szeretetet adva nekünk, Szeretetre oktatái:..”. A GYÜLEKEZETEK KÜL­DÖTTEI BESZÁMOLTAK ez­után otthonukban végzett gyü­lekezeti szeretetszolgálataikról továbbá arról, hogy miként vesznek részt országos egyhá­zunk 18 szeretetotthonának gondozásában: mennyit áldoz­nak azok fenntartására. A délelőt folyamán ifj. Foltin Brúnó, a gyenesdiási szeretet­otthonunk lelkésze tartott elő­adást. Szólt az intézményes diakóniai munkáról, amelyet egyházunk végez öregek és fiatalok és elesettek között. Majd bemutatott a saját szol­gálati területéről egy munka napot. Délután Síkos Lajos egyház­megyénk esperese tartott elő­adást: „Egyházunk szolgálata ma” címen. Belső és külső erőkkel harcolva találta meg egyházunk — mondotta többek között — azt az utat, amely a szeretetben való szolgálatnak az útja; ezen az úton járva tu­dunk egyszerre-munkás élettel hazánkban is helyesen szol­gálni. Azért példás élettel ve­gyünk részt a közösség minden jó tervének megvalósításában mind az egyházban, mind a társadalomban. A diakóniai nap Kovács Etelka , csöglei lelkész szolgá­latával'fejeződött be. GAZDAGÍTOTTA A NAP PROGRAMJÁT a szolgálatok között felcsendült kar- és szóló-ének, valamint gazdag tartalmú három vers elmondá­sa. E szolgálatot a várpalotai gyülekezet tagjai végezték. Tóth Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom