Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-04 / 18. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

XL. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1975. május 4.

Ara: 2,50 forint

Rogale: ImátlRozzatoií!

Imádkozásra biztat a Húsvét utáni 5. vasárnap istentiszteleti

rendjének kezdő zsoltárigéje: „Áldott az isten, aki nem vetette meg imádságomat” (66. Zsolt. 20.). Azt szokták mondani: A~. imádkozás a lélek lélegzetvétele. Lélegzés nélkül nincsen élet. De szoktunk-e unjon igazán imádkozni?

AZ IMÁDKOZÁS: BESZÉLGETÉS ISTENNEL. Beszélgetni

— még gondolatban is — csak egy élő személlyel lehet. Valakivel, aki meghallgat és felel, akivel egy csendes beszélgetésre leülhetünk. Ahogyan leült Jézus a Samáriai Asszonnyal a Jákob kútja mellé. Aki csak önmagával beszélget, az legfeljebb elmélkedik; de az elmélkedés még nem imádság. Az imádság megszólítás, valakihez intézett szó. Talán úgy érezzük, hogy Isten nagyon távol van, úgy véljük elveszítettük Öt, és mégis igy szólunk:

„Istenem, már nem is tudom ki vagy, és mégis szólok hozzád. Hallani szeretnélek, kereslek..., szabadíts ki némaságomból, és magányomból ha még a gyermeked vagyok, ha jelentek neked valamit..

AZ IMÁDKOZÁS: ELCSENDESEDÉS, ODAFIGYELÉS. Sokszor azért nem értjük meg egymást, mert nem figyelünk arra. amit a másik mond. Nem figyelünk, mert leszoktunk arról, hogy koncentráljunk; szétszóródottan és felületesen élünk. Környezetünkre, a dolgokra és emberekre is csak futólag vetünk egy-egy pillantást, csak nézzük, de nem látjuk őket. Melyikünk nézett meg alaposan, igazán egy öreg fát, amely a kertünkben áll, már évtizedek óta, vagy egy fényesre kopott kulcsot, amit a zsebünkben hordunk? S melyikünk hallotta meg a ki nem mondott szót, amely hangosabban szólít, mint a körülöttünk zajló lárma? Pedig talán Isten szólít benne:

„Valaki vár rám. Várja, hogy tegyek érte valamit. Türelmemre vár és tanácsomra, egy levélre, vagy hogy meglátogassam, hogy legyen időm a számára, időm és erőm..

AZ IMÁDKOZÁS: GAZDÁLKODÁS AZ IDŐ AJÁNDÉKÁVAL. Nincsen időm. mondjuk úntalan — imádkozni sincsen. Csakugyan? Kergetjük az — úgy tűnik — előttünk iramló időt. s nem vesszük észre, hogy valójában az idő hajszol minket. A haiáridönaptár és a másodpercmutató. Istennek van ideje — o számunkra is van. Az Örökkévaló az idő és tér lakója lett a Názáreti Jézusban: Ezért imádkozhatunk. Megállhatunk, megpihenve életünk iramában, naponta többször is Isten jelenlétének tudatában. Valahol az utcán, vagy munkahelyünkön, a vonaton, vagy autóbuszon. S arra gondolunk, hogy Istennek békessége. amely minden értelemnek fellette van, megőrzi szívünket és gondolatainkat a Jézus Krisztusban. Imádkozni azt jelenti: Isten állandó jelenlétének tudatában élni. Így lehetünk a szó bibliai értelmében „szentek”: „Isten útitársai, barátai, követei.

IMÁDKOZNI: FIGYELNI ARRA, HOGY MIT AKAR TÖLÜNK ISTEN. Mi általában megfordítva gondolkozunk: azt szeretnénk, hogy Isten figyeljen ránk, meghallgassa és teljesítse kívánságainkat. Pedig abban az elcsendesedésben, ami az imádkozás feltétele, egyre inkább el kell feledkeznünk magunkról. kívánságainkról és panaszainkról. Isten ki akar szabadítani abból a körből, amiben önmagunk körül keringünk, vakon és vágyaink pórázán botorkálva. Aki nem tudja, hogy mit imádkozzék — mit kérjen és miért adjon hálát —, az olvassa a napilapokat, tanácsolja korunk egy kiváló lelkipásztora. A hírek életsorsokat jeleznek, emberekét, egyesekét, családokét és népekét is. Néha földrészünk s áz egész világ gondjairól is számot adnak. Isten nem veti meg az én gondjaimat, örömeimet és kívánságaimat sem. Csak azt akarja, hogy mindezt helyezzem bele világot fenntartó és a mindenségröl gondot viselő atyai művének méreteibe. Akkor megtalálom benne a magam helyét is. És közben megnyílik a szemem és a szívem közeli és távoli szomszédaim számára.

IMÁDKOZNI: ISTEN MUNKATÁRSÁVÁ LENN1. Aki beszélgetni kezd Istennel, azt ö belevonja terveibe. Az majd együtt jár Istennel”, ahogy a Biblia Istennek némelyik szolgájáról írja. Ez nem könnyű, mert Isten „kilép", nem késik és nem siet, de hatalmas léptekkel jár a történelemben. Aki imádkozik, annak lépést kell tartania Istennel. Ezért az imádkozó élet pontosan ellentéte a tétlenségnek. Az imádkozó ember szorgos és tevékeny, figyelmes és szótfogadó, alkalmas és hasznos szerszám a szüntelen munkálkodó Atya kezében.

„Add nekem, amit akarsz, ahogyan akarod és amikor akarod.

Tégy velem tetszésed szerint s úgy, hogy munkád meglátsszék rajtam.

Küldj ahova akarsz s használj fel, amint te akarod.

Kezedben vagyok.

Szolgád vagyok s nem akarok többé magamnak élni, hanem csak neked.

Egészen neked, úgy, hogy méltó lehessek hozzád.

(Kempis Tamás imádsága)

IMÁDKOZNI: ÁLLANDÓ HÁLAADÁSBAN ÉLNI, örvendező, ujjongó hálaadásban. Életünk egyik legnagyobb átka az elégedetlenség. zúgolódás, türelmetlenség — vagyis a hálátlanság. Az aggódás és kétségeskedés. „Szívből gyűlölöm gondjaidat, amik, mint írod. elemésztenek. Hogy így erőt vehettek rajtad, az nem a veszély nagyságát mutatja, hanem kishitűségedét”.

— írja Luther egyik levelében Melanchthonnak. „Nem vesz- szük észre, mennyivel többet kaptunk, mint amennyit adhatunk s hogy a hála teheti életünket igazán gazdaggá.” (Dietrich Bonhoefter.) E napokban, a harminc évre való visszatekintés ünnepi heteiben, mennyi ok és alkalom akad a hálaadásra! Egy országgal együtt örvendezve imádságunk megtelik magasz tolással. És mennyi feladatra figyelhetnek fel Isten éber szívű és szótfogadó munkatársai.

Dr. Groó Gyula

„S anyánkat, ezt az édes jé anyát..

Május első vasárnapja: anyák napja. Még pontosabban: az édesanyák napja. Mi, magyarok ugyanis — minden bizonnyal egyedül a világon — nem egyszerűen anyának, hanem édesanyának hívjuk anyánkat. Sőt. vannak vidékek - pl. Győr-Sopron megyében -, ahol így hívják az édesanyát: „Idős” (édes). Így tudta és vallotta ezt Petőfi Sándor is, ezért írta István öccsének: „S anyánkat, ezt az édes jó anyát. Ö Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!”

Akkor is összecseng a szívünk Petőfivel, amikor arról szól: „Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom. Mert nincsen rá szó, nincsen fogalom”. Az a Petőfi Sándor „nem talált szót” annak kifejezésére, hogy „mi ő nekünk?”, aki a magyar nyelv gazdag kincsesházát úgy használta fel, mint kevés más író. Igaza volt, valójában nem is tudjuk kifejezni és leírni, ki és mi számunkra az édesanyánk.

. Ha még él az édesanyánk, május első vasárnapján szorítsuk őt magunkhoz, simogassuk meg és köszönjük meg szeretetét, áldozatos életét, gondoskodását, értünk való minden szorongását és egyáltalában azt, hogy ő a miénk, az enyém, a tiéd. Ha pedig már elment a minden halandók útján, akkor se felejtsük el megköszönni Istennek, hogy addig is a miénk volt, amaddig a miénk, enyém, tied lehetett.

Az édesanyák napja szinte kiáltja, hogy újuljunk meg az édesanyák iránti szeretetben. tiszteletben, gondoskodásban és hálában. E tekintetben se

engedje magát megtéveszteni senki semmiféle üres szólammal, hogy ez ma már „túlzott érzelgősségnek”, szentimenta- lizmusnak, maradiságnak,

„lelkizésnek” számít — hanem tegye nyilvánvalóvá,

hogy emberi mivoltunk és ks- resztyénségünk egyik fokmérőjét látja az édesanyák iránti szeretetben, tiszteletben és hálában.

Mind a hármon hangsúly van: szeretet, tisztelet, hála.

SZERESSÜK az édesanyánkat, az édesanyákat. Bármennyire meglep bennünket, itt és most nem „cselekedetekben” megnyilvánuló szeretetről szólunk. Tehát nem arról Van szó, hogy „tegyünk meg mindent értük, mert ez az igazi szeretet”. Nem! Nem egyszer találkozunk olyan édesanyákkal, akik iránt a gyermekek „mindent megtesznek”: külön szobájuk van a lakásban, az is jól fűtött, ellátásukkal sincs semmi probléma, vasárnaponként még autóztatják is őket a „jólmenő” gyermekek, csak éppen azt nem érzik, hogy „szeretik” őket. Megvan minden: szoba, kenyér, kirándulás, csak egy hiányzik: a meleg szív, a meleg szó, a gyengédség, a velük való foglalkozás, az, hogy ne sajnálják a gyermekek a velük való beszélgetésre az időt... még akkor sem, ha fáradtan jönnek haza a munkahelyről. Igen, a szeretet mint érzelem; sokszor ez hiányzik az édesanyáknak. Újuljunk hát meg a szeretetben. mint a szív legbe ..ső’ob érzelmében, a meleg szóban, a törődésben.

TISZTELJÜK az édesanyánkat, az édesanyákat. így rendelkezik Isten a 4. parancsolatban: „Tiszteld atyádat és anyádat.” Luther e parancsolat magyarázatában, a Nagy Kátéban azt fejtegeti, hogy a szülőket Isten a felebaráttól megkülönbözteti, mert a felebarát iránt „csak” szere- tetet igényel, de a szülők iránt ezen túlmenően még tiszteletet is. Mert őket „minden más halandó fölé emeli és önmaga mellé ülteti”. Sőt nemcsak önmaga mellé ülteti, hanem ,.helyettesei”-vé is tette őket a földön. Ezért parancsolja Isten az édesanyák és édesapák iránt a tiszteletet. Igv összegezi ezt Luther: ..Mert a szeretetnél több a tisztelet, mint amely nemcsak a szereletet foglalja magába, hanem azon kívül illedelmességet, alázatosságot és hódolatot, amivel mint valamely itt elrejtett felségnek tartozunk”. Luther álláspontját fölényesen el lehet intézni azzal, hogy ez „középkori” felfogás, de ezzel magát Istent is a középkorban, vagy éppen az ókorban akarjuk felejteni, hiszen nem is Luther, hanem Isten parancsolja a szülők, az édesapák és édesanyák „tisztelet”-ét. Gyakorlatilag ez mit jelent? „őket, mint legnagyobb földi kincsünket, mindennél dicsőb- nek és drágábbnak tartsuk”. Ez a tisztelet tehát egv értékelés. De jelenti a szavaink megválogatását és hangsúlyát is. amikor velük beszélünk. Igen, jelenti az illedelmességet, akár 10 vagy 20, vagy éppen 50 éves a „gyermek”. „Rútul rájuk ne förmediünk” — mondja Luther. Ne förmed- jünk édesanyánkra!

HÁLÁSAK legyünk az édesanyánknak, az édesanyáknak. Tudjuk, hogy akadnak olyan édesanyák is, akik megfeledkeznek kötelességükről és

nem lesznek gyermekeiknek „édes” anyjukká. De ezek kivételek. Velük szemben az édesanyák általánosságban és egyedeikben olyanok, akiknek a gyermekek egy egész életen keresztül sem tudják visszaadni, vagy éppen letörleszteni azt a szeretetet és gondoskodást, amit tőlük kicsi körülitől fogva kaptak. Ennek látása és ebből fakadó hála indí.- hatja a gyermeket a „törlesz- tés”-re. Sajnos, ahogyan elfeledkezünk arról, hogy Isten miként táplál, ápol. véd bennünket, éppúgy feledkezünk el sokszor édesanyánk, édesapánk jótéteményeiről. Ha az előbb azt mondottuk, hogy a szeretetnek elsősorban mint „érzelem”-nek kell megnyilvánulnia az édesanyák iránt, most azt hangsúlyozzuk, hogy a szeretet nem állhat meg az érzelemnél. A szeretet — ha valóban szeretet — arra indít, hogy minden javunkkal szolgáljuk édesanyánkat, általában szüleinket. Segítsük, gondozzuk őket betegségükben és öregségükben, tehetetlenségükben vagy anyagi szükségükben. Luther szerint a „jó- cselekedeteket” elsősorban nem a felebarát, hanem a szülök. az édesanyánk és édesapánk felé kell gyakorolnunk. Utánuk jönnek a felebarátok. Újuljunk meg az édesanyánk iránti gondoskodásban, különösen is akkor, ha beteg, ha öreg, ha tehetetlen. De ne csak akkor, hanem mindig és mindenütt!

Mi egy olyan társadalomban élünk, amely igen nagyra értékeli a családot, a szülői hivatást. „A házasságról, a családról és a gyámságról” szóló törvény — melyet az Ország- gyűlés 1974 tavaszán szavazott meg — 75. § 2. pontjában ezt olvashatjuk: „A gyermek köteles szülei iránt tisztelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni és fáradozásaik eredményességét tőle telhetöleg elősegíteni.” Ez a törvény ;s mutatja, hogy szocialista társadalmunk milyen magas er- kölcsiságet képvisel a családdal. az édesanyákkal és édesapákkal kapcsolatban.

Az is mindannyiunk előtt jól ismert, hogy társadalmunk anyagilag is milyen megbecsülésben részesíti az édes- anvákat. amikor anyasági és terhessági-gvermekágyi segélyt biztosít. Mi is hálásak vagyunk ezért társadalmunknak.

Szeressük, tiszteljük az édesanyákat és legyünk egyre hálásabbak nekik.

D. Káldy Zoltán

József Attila:

Mama

Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő — szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.

Egyháztörténeti naptár

Május

SZERVEZETI VÁLTOZTATÁSOKAT TERVEZ A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG

*

I. Háromszázötven évvel ezelőtt, 1625. május 1-én halt meg Lőcsén Thurzó Szaniszló, az utolsó evangélikus nádor (sz. 1576).

3. ötven éve, 1925. május

3-án halt meg Pápán Gyurátz Ferenc, a Dunántúli Egyház- kerület széles körben szeretett és tisztelt püspöke, Rába- szentandrás szülötte (sz. 1841).

5. Háromszáz éve. 1675. május 5-én halt meg az itáliai Aversában. az eladásra hurcolt gályarabok között egv paraszt- szekrén a 70 éves Gócs Mihály evangélikus esperes, a nógrádi Kálnó (Kalinovo) lelkésze.

8. 1675. május 8-án adták el gályarabjainkat fejenként ötven aranyért a velencei gályákra.

19. Négyszázötven éve, 1525. május 19-én. Rogate vasárnapján tartották Wittenbergben az első német nyelvű istentiszteletet.

23. Száz évvel ezelőtt középen meghorpadt a pesti (ma Deák téri) evangélikus templom kosáríves fadongaboltozata a fedélzet és a falazat gerendáira épített torony súlya alatt. Ezért a konvent 1875. május 23-án elrendelte a torony lebontását, és a főhomlokzat végleges megoldását Benkó Károly építészre bízta. A torony óráját az újpesti, harangjait pedig a szmrecséni (Liptó m.) gyülekezetnek ajándékozta.

26. Kétszázhetvenöt éve. 1700. május 26-án született Drezdában Zinzendorf Lajos Miklós énekköltő és gyülekezetszervező. a hernhuti testvérközösség megalapítója (+1760).

27. Négyszázötven évvel ezelőtt, 1525. május 27-én végezték ki Münzer Tamás zwickaui lelkészt, a német parasztháború egyik vezérét (sz. 1490).

F. T.

Március 17—21. között a Genf melletti Bossey ökumenikus Intézete adott otthont a Lutheránus Világszövetség Információs Bizottságának és Rádiós Igazgatóságának, hogy megbeszéljék a hírközlés területén tervezett szervezeti változtatásokat. A terv szerint az eddig külön-külön működő munkabizottságokat és osztályokat egy egységes osztályba foglalják és a főtitkárság mellé rendelik. Így egy osztály keretében működne majd az idén augusztusban összeülő Végrehajtó Bizottság döntésétől függően 1976. januárjától kezdve az információs szolgálat. a kiadó és fordító hivatal, a rádiós szolgálat, valamint a hírközléssel kapcsolatos tanulmányi és kutatómunka. Az úi osztály munkáíánaK nagyságrendjét mutatja, hogy a rádiós szolgálat, amelyhez a genfi központon kívül az Addis Abebában működő rádió- állomás és a különböző országokban működő stúdiók tartoznak. az 1976. évre jóváhagyott tervek szerint kereken 2 millió dolláros költségvetéssel rendelkezik (Iwi)

DEL-AFRIKA

Johannesburg anglikán esperesévé a 44 éves színes bőrű Desmond Tutu lelkészt választották. aki eddig az Egyházak Világtanácsa Teológiai Nevelési Alapja munkatársa volt. ö az első színes bőrű lelkész ebben a vezető tisztségben. Megválasztása mutatja az anglikán egyháznak azt a törekvését, hogy a színes bőrűeket üldöző dél-afrikai rendszer elleni tiltakozásul vezető egyházi tisztségekbe nem-fehéreket választanak. íeps)

i

I

SVÉDORSZÁG

ben támogatnak egyházi programokat ez évben a világ 25 országában, (kicnytt)

A Svéd Evangélikus Egyház segélyszervezete évi terve szerint 1.25 millió dollár érték-