Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-13 / 28. szám

Áldott eső Lelkésziktatás Tolnanémedin Június 1-én a tolnanémedi templomot, házakat, határt meleg, tavaszi eső paskolta. Nem hosszú idő után először, hogy a kiszáradt, szomjas föld mohón fölígya, hanem egy csa­padékos, biztató tavasz ismét­lődő, égből hulló áldásaként. Ez a vasárnap délutáni eső azért is lesz hosszú ideig em­lékezetes a tolnanémediek szá­mára, mert akaratlanul is rit­ka, bensőséges ünnepük kötő­dik hozzá. ÜJ LELKÉSZT IKTATOTT a tolnanémedi gyülekezet Jan- kavits Béla szemétében. A gyülekezet ünnepe túl is nőtt a 400 lelkes egyházközség ha­tárain és az egész evangélikus környék, Észak-Tolna ünnepé­vé lett. „Testvérre találás történik itt, egymásért való felelősség ébredése, a gyülekezet össze­tartozása örömének' és erejé­nek a felismerése” — hangzott Súlyom Károly esperes beik­tató beszédében a vasárnap evangéliumához kapcsolódva,- s a példás rendben lefolytatott lelkészválasztásra, az új lel­kész és családja fogadására tett áldozatos előkészületekre és a ritka ünnep nagy szere­tettel végzett megrendezésére utalva. „NEM MAGUNKAT PRÉ­DIKÁLJUK, hanem az Ür Jé­zus Krisztust, magunkat pedig mint a ti szolgáitokat a Jézu­sért” — hangzott mintegy fe­leletül az esperes útba indító szavaira az új lelkész igehir­detésének alapigéje sok ige­hallgatót emlékeztetve a kö­zel 3 év előtti ugyancsak fe­ledhetetlen ünnepre, amikor az egyházkerület püspöke ugyanezzel az igével indította szülőfaluja -oltára elől lelkészi pályára a végzett teológust, AZ ISTENTISZTELETET Tovább a diakónia útján Visszhang Zalaegerszegen Napfényes késő délután van. A dunántúli kisváros Zalaegerszeg éli megszokott életét. Munkából hazafelé si­ető emberek, bevásárló szatyrokat cipelő asszonyok az utcán. Forgalmas utak találko­zásánál áll a város szépen ta­tarozott evangélikus temploma, mellette a megyei kórház. Megszokott kép. Minden olyan, mint máskor. Vagy mégsem? Valami nem a megszokott! Hétköznap van és a templom ajtaja mégis nyiva. Férfiak lépnek be Isten házának meg­szentelt falai közé. Férfiak, presbiterek. Gyűlésre jönnek. Ezt a gy ülést, mai szóval kife­jezve, viafórumnak is lehetne ekinteni. Az összejövetel célja a „Tovább a diakónia útján” című három püspöki jelentés keresztyén életünkkel kapcso­latos útmutatásainak a megvi­tatása. Az ajándékba kapott kis könyvecskét minden pres­biter áttanulmányozta. Meg­kezdődik a gyűles. Felszólalá­sok, fejtegetések hangzanak el. AZ EGYIK FELSZÓLALÁS, MINDJÁRT AZ ELEJÉN, na­gyon megragadta a figyelme­met: „A diakónia szeretetből fakadó szolgálat. Az evangéli­kus embernek azonban tudnia kell, hogy ezt a szolgáló szere- tetet nem örököljük, nem szü­letik velünk, nem is tudjuk megszerezni. Ez a szeretet hit­ből fakad. Attól az Istentől kapjuk. Akiben hiszünk. Aki úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte ...” A fejtegetés tovább folyik. Mi azonban álljunk meg itt egy pillanatra. Templomunk mellett itt áll a modern, jól felszerelt kórház. A presbite­rek templomba jövet talán fel sem figyeltek rá, hiszen- meg­szokták. hogy itt magasodik áz Isten háza mellett. Pedig érde­mes elgondolkodni azon, ami a kórházban történik. Mert ab­ban is szolgálat folyik, a leg­nagyobb földi érték, az ember érdekében. Orvosok, ápolónők végzik felelősségteljes munká­jukat, Beteg, megfáradt embe­reket próbálnak egészséges egészként visszaadni a társa­dalomnak. Éjeteket mentenek. Szép, fárasztó és nagyon jelen­tős munka ez. De vajon ez ■diakónia? — Igen. — De szá­munkra: „A diakónia istenhez való kötöttséget is jelent — mint a következő felszólalás jelzi. — Hitemmel Istenhez kötődöm. Akinek életemet kö­szönhetem. Jézus Krisztushoz, Akitől a bűnbocsánat békessé­gét kaptam, és a Szentiélek­hez, Aki az anyaszentegyház- ban megtart, ahol Istennek újabb és újabb szeret étét ta­pasztalhatom meg. Ezzel a sze­retettel fordulok oda a feleba­ráthoz. DE ELÉG-E, HA VALAKI CSAK BESZÉL ÉRRŐL? Elég, ha hivő egyházhű embernek tartjuk magunkat azért, mert eljárunk a templomba és anyagilag támogatjuk az egy­házat ? Elég csak a lelkiekkel törődni? Sajnos még mindig sokan gondolkodás nélkül azonnal igennel válaszolnának. — Hiszen ezzel bizonyságot teszek egyházhűségemről — mondanák. De valóban bizony­ságtétel ez? Igaz ez az állítás? A. válasz egyértelmű: nem! Hiábavaló az ige hallgatása, ha annak útmutatását minden­napi életünkben nem követjük. Isten üzenetét ne csak hallgas­suk, cseleked jük is! Bőven van erre lehetőség. Járjunk egyházunk diakóniai út­ján. ..!” A felszólalás tovább tart. Valami ismét megragadta fi­gyelmemet. — Ne csak hall­gassuk, cselekedj ük is! Bőven van erre lehetőség, Eszembe jut egy, a televízióban elhang­zott riport. Valahol, egy kis városban, hazafelé menet ösz- szeesett egy férfi. Az utca, ahol az eset történt, forgalmas volt. Emberek jöttek, mentek. A szó szoros értelmében csak jöt­tek, mentek. A fekvő ember mellett nem állt meg senki. Végül is, ha jól emlékszem, a felesege találta meg az eszmé­letlenül fekvő férfit. Kórnázba vitette, de segíteni már nem tudtak rajta. A kórházi megál­lapítás szerint életben maradt volna, ha előbb viszik be. Az esethez, azt hiszem, nem kell kommentárt fűzni. Az előbb felszólaló presbiter utolsó mondatai ráztak fel gondolataimból. Mintha csak az én elmélkedésemet akarta volna lezárni: „ ... Egyik éne­künk is ezt mondja: Ne te­kintsünk magunkra csak: sze­meink mást is lássanak”. Egy kis csend következett, azután egy újabb felszólalás: „Amikor elolvastam a sajtó- osztály által kiadott három püspöki jelentést és a könyvet becsukva azon gondolkoztam, hogyan fogalmazhatnám meg e kis könyv fő mondanivalóját, szemem a címen, pontosabban annak is első szaván akadt meg. — TOVÁBB — Meg­van! Villant át az agyamon a gondolat. Ez az összefoglalás és egyben, iránymutatás. A dia­kónia tehát folyamat. Az egy­ház és az egyes keresztyén életvitele, életfolytatása. Püs­pökeinek már korábban, és most ezekben a jelentésekben is megfogalmazták egyházunk­nak a társadalomban, a világ­ban betöltendő feladatát, a hi­ten alapuló és az egész embe­riség javát szolgáló utat, a dia­kónia útját, amely jónak bizo­nyult. Haladjunk rajta to­vább !” A felszólalások tovább foly­tatódnak, még sokáig. A. KÜLVILÁG ZAJA ALIG SZŰRŐDIK ÁT a vastag fa­lakon a kis templomba, ahol a presbiterek éppen a külvi­lággal, a felebarátnak való szolgálattal foglalkoznak, mert az emberiség problémái átha­tolnak a falakon és ott dobol­nak a presbiterek lélkiismere- tén szerétéiért kiáltva. Jó ér­zés hallani a bizonyságtétele­det arról, hogy egy kis gyüle­kezet felelős tisztségviselői, presbiterei — bár csak mint csepp víz a tengerben — vall­ják mégis, hogy a nagy egész­nek részei. Azon fáradoznak minden igyekezetükkel, hogy a szeretet szűrőjével minél több gondot, szenvedést kiszűrjenek a „tenger", az emberiség életé­ből, hogy szolgálatukkal így segítsék elő az ember tisztább, igazabb, békés, boldog életét. Loós Csaba presbiter KŐVETŐ KÖZGYŰLÉSEN az új lelkészhez és az ünneplő gyülekezethez szóló köszönté­sekben záporozott tovább a szeretetnyilvánítás és áldáské­rés. A paksi és tengelici gyü­lekezet, a Tolna-Baranyai Egy­házmegye és a Déli Egyházke­rület nevében Sólyom Károly esperes szólt közel háromévi együttmunkálkodás testvéri és baráti szeretetét foglalva sza­vakba. Az egyházmegyei lel­készi munkaközösség köszön­tését tolmácsolta Tihanyi Já­nos györkönyi lelkész. Csepre- gi Béla a szülőfalu és a lelki nevelést nyújtó sárszentlőrinci gyülekezet és népes küldöttsé- . ge üdvözletét adta át. A to­vábbiak során Pálffy Mihály sárszentmiklósi lelkész, Sas Endre, már nyugdíjban levő korábbi tolnanémedi lelkész, Halász Mihály, a volt paksi szállásadó, Lénával István, tengelici római katolikus plé­bános köszöntötte az új lel­készt. Az üdvözletek sorát Győri József egyházközségi felügyelő zárta, aki megraga- dóan fejezte ki a gyülekezet Isten iránti háláját azért, hogy új lelkész állhat szolgálatba soraikban. Az új szolgálatát megkezdő 'Jankovits Béla vá­laszában ezt mondta: „Nem tündökölni akarok, hanem használni, használni híveim­nek, a falu népének, egyhá­zamnak és hazámnak. S eh- nez a hasznos szolgálathoz ér­tékes útravalót jelent a meg­nyilatkozott szeretet, a testvé­ri összetartozás, az értem és a szolgálatomért kinyilvánított felelősség.” A GYÜLEKEZET EGÉSZE IS MEGSZÓLALT az ablako­kat remegtető hatalmas ének­ben: „Bizalmunkat szívünk mélyében Iránta mind szo­rosára sződd, Hogy üdvös, szent törekvésében Kövessük és segítsük őt. S mint egyet­értő szent család, Egymást hí­ven öleljük át.” Mire véget ért a hosszú is­tentisztelet, a zápor is elvo­nult, s a templomudvaron dú­san terített asztalok fogadták a vidékieket, hogy a vendéglá­tók áldozatos szeretetéről, a megvalósuló testvéri közösség­ről is tanúskodjanak. Mind­azok, akik ennek a meleg hit­testvéri fogadtatásnak és együttünneplésnek részesei voltunk, sokáig fogunk rá em­lékezni s az ott ígért áldáskí­vánást és imádságot mindany- nyiszor megújítjuk a tolnané­medi lelkészcsaládért és gyü­lekezetért. Csepregi Béla Alex Rogers: Miért vétkezett Ádám ? V Arról vitáztak minap nálunk a vének: hogy is van megírva A Bibliában Ádám dolga és a bűneset? Az asszonyok persze Ádámra kenték: „Ki volt annak a szeme nyílva!” A férfiak meg bólogattak: „Hát az bizony lehet.” Én Ádám pártjára keltem s megvédtem, közbeszólva: , „Igaz, bűnös volt Ádám, de nem tehetett róla.” Ádámnak sohsem volt anyja, ki ölbe véve óvja, Féltse a rossztól, intse a jóra 5 legyen védője, pártfogója. Én biztosan tudom, hogy nem kellett neki az az alma, De Ádámnak, szegénynek, sohsem volt édesanyja. Nem ismert játékos, édes, bohó gyermekséget, Nem volt kis purdé, hogy kóstolt volna anyamellet. Az életbe mindjárt mint felnőtt nagy ember lépett: Honnan tudhatta, mi helyes. — kivált egy rossz feleség mellett? Igen, ha lett volna anyja, akkor nem fogta volna meg a csábítás tőre, Fülébe súgta .yolna: „Fiam, ne fogadd el tőle, Vigyázz, baj lesz belőle!” De hát Ádámnak sohsem volt anyja, ki ölbe véve óvja, Féltse a rossztól, intse a jóra 6 legyen védője, pártfogója. Én biztosan tudom, hogy nem kellett neki az áz alma, De Ádámnak, szegénynek, sohsem volt édesanyja.” Fordította: Moksay Albert Megjelent „Az erdélyi helikon költői (1928—1944)” című kötetben A Déli Egyházkerület kérése Az Egyházkerület munkatársainak nyári szabadsága, továb­bá D. Káldy Zoltán püspöknek külföldi útjai és évi rendes szabadsága miatt július 15-től augusztus 31-ig a püspök a fo­gadóórákat nem tudja megtartani. A Püspöki Hivatal kéri a lelkészeket, hogy esetleges kéréseiket írásban küldjék meg. Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns ima­ház: a hónap eiső vasárnapján de. 9. Balatonakali evangélikus tem­plom: a hónap utolsó vasárnapján du. V+2. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.): minden vasárnap du. 4. Balaton- boglár református imaház: a hó­nap első vasárnapján du. fél 3, a hónap harmadik vasárnapján de. 9. Balatoni enyves református imaház: a hónap eiső vasárnapján de. 11, a hónap harmadik vasárnapján du. з. Balatoniüred református tem­plomba hónap utolsó vasárnapján de. 8. Balatonfűzfő református templom (József Attila u.): a hó­nap első és harmadik vasárnapján du. 6. Balatonkenese református templom: a hónap utolsó vasár­napján du. 3. Balatonlelle reíprmá- tus' imaház: a hónap első vasár­napján du. 5, a hónap harmadik vasárnapján de. fél 1,1. Balaton­szárszó evangélikus üdülő (Jókai и. 41.): minden vasárnap de. 10 és református templom: a fyónap má­sodik és negyedik vasárnapján de. 10. Balatonszemes evangélikus ima­ház (Fő u. 32.) : a hónap második es negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd: a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Baíatonvilágos Drenyovszky-villa (Zrínyi u. 36.) : júliusban és augusztusban minden vasárnap du. 3. Fonyód protestáns templom: a hónap első vasárnap­ján de. fél 10 a hónap harmadik vasárnapján, du. fél 5. G.yenesdiás evangélikus szeretetotthon (Béke u. 57.): minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus 1 templom (Deák Ferenc u. 18.): minden va­sárnap de. 10 Kőröshegy reformá­tus templom: a hónap második va­sárnapján du. l Kővágóörs evan­gélikus templom: minden vasárnap de. 11. Révfülöp evangélikus tem­plom: a hónap első vasárnapját ki­véve minden vasárnap de. 9. Sió­fok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg protestáns templom (Széchenyi u.): a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca pro­testáns templom (Darányi u. 1—3.): a hónap második vasárnapján du. 4. a hónap negyedik vasárnapján de. 10. Zamárdi evangélikus ima­ház (Aradi u. és IV. köz sarok): a hónap második és negyedik vasár­napján de. fél 1?. Zánka evangéli­kus imaház: a hónap első és har­madik vasárnapján de. 11. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz július 18-án, pénteken és július 21-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsi kapu téri templomban Három korálelőjáték F-dúr toccata és fúga g-moll partita A-dúr prelúdium és fúga f-moll partita d-moll toccata és fúga Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft Érdemes megnézni Kőszegen és útközben A kőszegi templom műemlék orgonája — építette Jetter János Jakab 1783-ban, felújítva 1972-ben mellett két angyal áll, a 6zó- szóktest oldalaira a négy evan­gélistát, a velünk szembenéző oldalra Jézust festette isme­rétlen művész. A ..műértékek közül a gyülekezet tulajdoná­ban van egyházunk egyik leg­régibb oltárterítő je. Műértő kéz a terítő anyagára Jézust és az apostolokat hímezte ki. A jelenet az utolsó vacsora. 1613-ból való. Aki most már kényelmesen Kőszegre tart autóján, gondol­jon arra, hogy ezt az utat el­vissza a kőszegi polgárok va­sárnaponként megtették, akik templomaiktól megfosztottan az artikuíáris helyre szóló en­gedéllyel élve felépítették a maguk külön oratóriumát, is­koláját s egyéb gyülekezeti épületeit árvaházig elmenően Nemescsón. Itt laktak a lelké­szeik is, akik innen Kőszegre csak rendkívüli esetben me­hettek be: jelentkezniük kel­lett a tanácsnál, hajdú kísérte el őket a beteg híveikhez, majd napnyugta előtt el kel­lett hagyniuk a várost. Egyi­kük Fridéliusz György 1705 december 8-án, mikor kuruc seregek ostromzárján akart keresztül jutni a mostani Sáncárok utcában halálra sebzetten roskadt össze. KŐSZEG LÁTKÉPÉRE A TORNYOK JELLEMZŐEK: templomtornyok, vártornyok. Van,egy, amelyhez nem csat­lakozik épület csak az annak idején készült terv-maketten. Ez az evangélikusoké. Várto- ronystílus, kereszttel. Nagy ambíció hatotta át azt a gyüle­kezetei, amely a 30-as évek­ben építette új temploma meg­valósításának első lépéseként. De hol éli a gyülekezet az köznap elkérni a kulcsot s megnézni a templomot belül: oltár, fiókos eredeti p adoK, „Vilmos-pad”, orgona. Bz utóbbi Jetter kőszegi mester műve, egyidős a templommal. 1970-ben ezt is restaurálták és kiegészítették, így most a ba­rokk-zene bonyolultabb művei is előadhatók rajta. Azóta or* szágos művészek közreműkö­désével volt mély élményt nyújtó hangverseny. Van nem egy hagyomány a gyülekezet­ben, amelyet készséggel ismer­tetünk meg azokkal, akik az „ismeretlenül is ismerős”-ek közül, ajtót nyitnak hozzánk. Volna még más megírni való is, de azt tartalmazza az úti­kalauz, az emléktáblák, a bő­séges feliratanyag Kőszegen mindenfelé. VÉGÜL, MIVEL KŐSZEG­RŐL ÁLTALÁBAN A BÜKI FÜRDŐ FELÉ megy a kirán­duló, hadd hívjam fel a fi­gyelmét Csepregre, amely a 17. század elején még a du­nántúli magyar evangélikus- ság bázisa, akkor azonban az ősi templom ma már elmosó­dott felirata szerint „Gróf Ná- dasdy Ferenc példájára, visz- 6zatértek Krisztus igaz vallá­sára”. Ebben a templomban volt az a rettenetes vérengzés, amelynek a során Collalto zsoldosai 1228 ember életét ol­tották ki 1621. január 6—8. kö­zött a templomban és a vá­rosban. Az áldozatok egy kö­zös sírba kerültek ott, ahol utunk a Szakony felől jövő út­ba betorkollik, a valamikori Szentkirályi-malom kertjében. Ezt a megrendítő eseményt is eleink a fantázia színeivel bő­vítve, versbeöntötten is, apá­ról fiúra adták. Szabó Lajos CÉLUNK A FELSZABADÍTÁS, NEM A DIALÓGUS DÉL-AFRIKAVAL Az Afrikai Egységszervezet április elején Dar-es-Salaam- ban (Tanzania) tartott ülésén Dél-Afrika új politikai kísér­leteire célozva Julius Nyerere, Tanzania elnöke kijelentette, hogy az afrikai államok-célja Dél-Afrikával kapcsolatban az ott élő színesbőrűek felszaba­dítása. Határozottan elutasítot­ta a Vorster dél-afrikai mi­niszterelnök által meghirde­tett, a szomszédos portugál gyarmatok felszabadulása és függetlensége hozta új hely­zethez igazodni próbáló poli­tikájának irányvonalát, hogy kezdődjön dialógus Dél-Afrika és fekete Afrika többi államai között. Szó sem lehet dialógus­ról a felszabadítás előtt, mert „ha ők készek most a gyar­matosítás megszüntetéséről be­szélni. akkor beszélünk velük. Ha azonban a jelenlegi állapo­tok megszüntetéséről nem haj­landók szólni, akkor addig küzdünk mindenféle módon ellenük, míg hajlandók lesz­nek erről beszélni.” (epd) — SZÜLETÉS. Kalácska Béla ősagárdi lelkészéknek el­ső gyermekük született. Neve: ANETTE. A keresztelést jú­nius 22-én az ősagárdi temp­lomban a gyermek nagyapja, Zátonyi Pál csabacsüdi lelkész végezte. Aki 'Szombathely felől jön és a Lukácsházi állomásnál jobbra fordul, hamarosan eléri Nemescsót. A falu központi helyén szembenéz vele a templom. A torony-hozzáépí­tés, de a templomfalak is az artikuláris időből valók, ami­kor fél vármegye evangélikus népét fogadta be egy-egy is­tentiszteleten. A kis csengő­hangú orgona hazai orgonáink közül a legrégibbnek mon­dott. Érdekes az oltárral egy­beépített szószék. Az oltárkép életét? Hol talál istentisztele­ti alkalmat egy Kőszegre ide­genből jött hittestvér? A to­ronytól 200 m-re egy udvaron van a templom. Pontosan úgy, ahogy a Türelmi rendelet an­nak idején megszabta. Az ud­var átjárónak szolgált. A Gyöngyös ucca 29-es számú ház konvent-ház néven ismert. A konvent-épület is, a temp­lom is műemlék. A megroskadt templom res­taurálása 1970-ben igen ko­moly feladat volt. Érdemes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom