Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-11-30 / 48. szám
XL. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1975. november 30. Ara: 2.50 Forint ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ___________________ A m eghívottak összehívása KÜLÖNÖS IGÉT SZÓLALTATUNK MEG EBBEN AZ ADVENTBEN. Jézus egyik paldázalát. amely így kezdődik: „Megszólalt Jézus és ismét példázatokban beszelt hozzájuk: Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki mennyegzöt készített a fiának. Elküldte a szolgáit, hagy hívjak össze a meghívottakat a mennyegzőre, de azok nem akartak jönni” (Mt 22, 1—3). Megszoktuk, hogy ádventben a mi várakozásunkról írunk es olvasunk. Ilyenekről: „Jöjj népek megváltója!” ,,Ö jöjj, ó jöjj Immánuel!" stb. Ajtótárásról énekelünk, meg a nozzanl; jövő Megváltó méltó fogadásáról. EDDIG MINDIG A MI VÁRAKOZÁSUNKRÓL SZÓLTUNK,, szóljunk most mar egyszer Istenéről is. Történetileg mindig ugyanarról a tényről van szó ádventben. Ez a példázat is arról szól: hogyan találkozik egymással Isten lathatatlan vilaga a mi világunkkal. Minden keresztyén ember számára világos, hogy itt arról van szó, hogy minket hív az Isten magához. Mégis úgy kezdődik a példázat, hogy valami megelőző eseménysorozatra utal. Voltak már olyan regebben meghívottak, akiket Isten össze akar hívni a nagy ünnepre magához. Tehát ennek az összehívásnak, amely ma felénk hangzik, minket szólít, mar történelmi előzménye van. EZT A TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYT AZ ÓSZÖVETSÉGBEN OLVASHATJUK. Jézus a példázatban félreérthetetlenül arra utal, amit az Ószövetség mond el Izrael népéről. Az Ószövetség nem egyszerűen történelemkönyv, hanem olyan könyv, amely arról szól, hogyan találkozott Isten világa a régi-régi időben az ember világával, hogyan hívta el Isién Ábrahámot, majd a regi Izraelt, hogyan választotta őket népévé, hogy azután általuk megáldja az egész emberiséget. A „MEGHÍVÁS” TEHÁT ELŐSZÖR NEM AZ EGÉSZ EMBERISÉGHEZ SZÓLT. Ok erre nagyon büszkék voltak. Még a Jézus-korabeli utódok is nagyon büszkén emlegették, hogy Ok Ábrahám fiai”. Jézus itt, példázata elején Abrahám fiainak mintegy másfél évezredes történetet foglalja össze megdöbbentő rövidséggel: „de azok nem akartak jönni.” Lehet ilyent csinálni? Lehet ezerötszáz év történelmet egyetlen ilyen lesújtó mondattal elintézni? Nem Jézus az első aki ilyen véleményt mond arról, hogyan felelt a régi Izrael, Isten választott népe, Urának hivő szavára. Már a legelső olyan próféta, akinek igehirdetései írásban maradlak rank. Ámósz, a megelőző hosszú korszakokra visszatekintve arról ír, hogy hiába küldte Isten a maga embereit ehhez a nephez, Ebben éppen az a megdöbbentő, hogy nem egy idegen. Isteni nem ismerő nép utasította el Isten hívását, hanem az ő népe. Amikor Jézus így foglalja össze Izrael népének a történetet, szándékosan teszi: hallgatóit akarja figyelmeztetni: Igen. ti vagytok ezek utódai, hozzájuk tartoztok. Ti is meghívottak vagytok, benneteket is hív magához ma az Isten. ,4 keresztyének ma sokszor gondolkodnak így a régi líráéiról: Lám, azok milyen gőgösek voltak, mennyire nem kellett nekik az. amit Isten számukra készített. Természetesnek vesz- szük, hogy azok, akik elutasították a hívást, akik nem akartak menni, nem is kapták meg Isten ajándékát, pedig megkaphatták volna. DEHÁT MIÉRT NEM AKARTAK MENNI? Nem lehet az, hogy ennyire értetlenek voltak! Nem lehet elfogadni a jót, amit Isten készített nekik? Az egyik oka ennek egészen világos a királyi menyegzőről szoló példázat összefüggéséből: Isten úgy akarja összehívni a meghívottakat, hogy ahhoz Jézushoz gyűjti őket, aki egész eletet az ember szolgálatára szánta, aki mindig a betegekkel, szegényekkel, hattérbe szo- ritottakkal törődött, azokkal, akik miatt szenvedtek néha csak amiatt. hogy nem tartoztak a kegyes emberek kiemelt csoporjá- hoz. Világos, hogy a próféták is oda hívták össze a meghívottakat, ahol nehéz vallási és társadalmi kérdéseket kellett megoldani, ahol le kellett mondani az önzésről és elsősorban másokkal. sokszor más társadalmi osztályba tartozókkal kellett törődni, azok problémáit kellett megoldani. Röviden tehát: Isten láthatatlan világa éppen ott találkozik a mi világunkkal, ahol ennek a világnak a legkényesebb, leg- izgatóbb kérdései és problémái izzanak. Éppen ezeken a pontokon szólal meg Isten hívása, amellyel összehívja a már reges régen meghívottakat. „A TÖRTÉNELEM AZ ÉLET TANÍTÓMESTERE” — mondja a régi közmondás. Ez ránk, keresztyénekre még inkább vonatkozik. Félnünk kell attól, hogy egyszer az egyház története fölött is ez az ítélet hangzik el: Isten hívta a keresztyéneket, akik már régóta hivatalosak voltak hozzá, de azok nem akartak menni. Nem akartak engedelmeskedni annak a hívásnak, amely éppen az ő konkret történeti helyzetükben hangzott el feléjük. Melengettek magukban szép, kedves ádventi tradíciókat Isten földre jöveteléről, várták is. hogy ő jöjjön, de nem akarták meghallani, hogy Isten eljött és ő várja a meghívottakat. Dr. Mimtag Andor AZ ÖSZTÖNDÍJ tanacs üléséi D. Káldy Zoltán püspök elnökletével szeptember 29-én ülést tartott az Ösztöndíj Tanács és javaslatokat tett az 1976—1977. tanulmányi évben kiküldendő ösztöndíjasokra nézve. Dr. Fabiny Tibor dékán elnökletével november 5-én az ösztöndíj Tanács meghallgatta Sárkány Tibor hartai lelkész és Krämer György soproni seg'édlelkész beszámolóját eisenachí, illetve marburgi tanulmán.vútjáról. Beszélgetést folytatott ifj. Weltler Rezső helyettes lelkésszel tervezett erlangeni tanulmányútjáról. és Erkki Juhani Väänänen finn lelkésszel, Teológiai Akadémiánk idei ösztöndíjasával. Egyházi szolgálatunkban állandó megújulásra van szükség Tanácskozott az Országos Esperest Értekezlet Egyházi törvényünk szerint a gyülekezeti szolgalat irányításában püspökeinknek legközvetlenebb munkatársai az esperesek. Hiszen espereseink közvetlenül kapcsolatban vannak a gyülekezetekkel és lelkészekkel. Hogy espereseink a gyülekezeteket és lelkészeket megfelelően irányítani tudják, időnként maguk is rászorulnak eligazításra egyházunk helyzetéről és szolgálatunk időszerű feladatairól. Mindez elsősorban az Országos Esperest Értekezleten történik, amelyre évenként legalább kétszer, tavasszal és ősszel szokott sor kerülni. Az idei őszi értekezletre október 24-én Országos Egyházunk Üllői úti székházában gyülekezett össze egyházunk tizenhat esperese, hogy püspökeink tájékoztató előadásai után megvitassa egyházi szolgálatunk időszerű problémáit. Mérlegen a lelkészi munkaközösségi munka Az értekezlet a lelkészi munkaközösségek munkájának elemzésével és értékelésével kezdődött. Az egyházmegyek lelkészei havonként szoktak összegyülekezni, hogy az esperesek vezetésével teológiai eszmecserét folytasA magyar küldöttség elutazott Nairobiba Az Egyházak Világtanácsa V. Nagygyűlését november 23— december 10. között tartja Nairobiban. A magyar küldöttség tagjai: D. Dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnöke. D. Káldy Zoltán a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke, dr. Tóth Karoly a Keresztyén Békekonferencia főtitkára, dr. Prőhle Karoly teológiai akadémiai tanár, az ökumenikus Tanács főtitkarp es Laczkovszki Jánosa baptista egyház elnöke. A küldöttség november 21-én utazott el Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Pozsonyi László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője. Egyházunkat D. Dr. Öttlyk Ernő püspök képviselte a búcsúztatáson. Nagyobb anyagi áldozatot kér egyházunk vezetősége Lelkészi hivatalaink nemrég megkapták püspökeink közös körlevelét, amely a szokásnak megfelelően ad tájékoztatást közegyházi eseményekről és ügyekről, valamint utasításokat ad a felsőbb egyházi szervek rendelkezéseinek végrehajtásához. A rendelkezések között találjuk azokat is, amelyek egyházunk anyagi helyzetének további erősödését, lelkészeink és nyugdíjasaink javadalmának az ország dolgozói életszínvonalához igazodó emelését rendelik el. Ezzel összefüggésben püspökeink felhívják a gyülekezetek figyelmét arra is. hogy gondolják újra végig as egyházhoz tartozásból folyó anyagi kötelezettségeiket. — Az alábbiakban idézünk az idevonatkozó részből : és világosan, hogy noha számos „Mondjuk ki egyszer bátran olyan gyülekezetünk van, amely példamutatóan elöljár az anyagi áldozathozatalban — különösen is a templomok és led- készlakások renoválása, új orgonák beállítása stb. alkalmával — általánosságban az egyházfenntartói járulék normája rendkívül alacsony és annak ilyen szinten való fenntartása egyszerűen lehetetlen. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az egyházíenn- tartói járulék fizetése változatlanul Önkéntes és elítélünk minden módszert, amely kényszert próbál alkalmazni a járulék fizetésénél. (Péid. „nem temetjük el”, „nem harangozzuk ki”, stb.), ugyanakkör azt is hangsúlyozzuk, hogy aki a gyülekezethez kíván tartozni, annak szolgálatait igénybe kívánja venni, nem értelmezheti az „önkéntességet” önkényességnek. Vagyis nem gondolkodható úgy, hogy „annyit fizetek, amennyi nekem tetszik”. Ez ugyanis azt jelentené, hogy lényegében nem kíván részt venni ténylegesen a gyülekezet valós anyagi gondjainak hordozásában. Meggyőződésünk szerint, ha a gyülekezet presbitériuma évi költségvetést készít — számolva a közegyházi járulékokkal, a lelkészi fizetés emelkedésével —, gondoskodnia is kell arról, hogy a költségvetés egyensúlyiján maradjon, tehát a megfelelő fedezet is meglegyen. Anélkül, hogy „elrendelnénk” az egyházíenntartói járulék mértékét, és összegét, mégis arra kérjük az egyházhoz tartozó és annak szolgálatát igénybe vevő gyülekezeti tagokat, hogy 18 éven felül személyenként évente minimálisan 200,— Ft- (Kettöszáz)-ot, a nyugdíjasok személyenként 150,— Ft- (Egyszázötven)-ot áldozzanak a gyülekezet céljaira. Ez azt is jelenti, hogy egy tiszta evangélikus házaspártól évente 400,— (Négyszáz) forintot kérünk. Ez az összeg a jelenlegi jövedelmi viszonyok között nagyon kicsi! Hiszen havonta 40,— Ft-ból 4 mozijegyet lehet venni. Aki még erre az áldozatra sem hajlandó, annál, nem lehet beszélni az egyház anyagi terheinek „viseléséről”, legfeljebb aiamizsnál- kodásról.” „Mi nagyon bízunk benne, hogy mint ahogyan már nagyon sokszor megértették gyülekezeteink az Országos Egyház Elnökségének kérését, most is pozitív visszhangot kapunk a gyülekezetek részéről.” Az anvagiakkal kapcsolatos gyülekezeti felelősség tudatosítását lapunk hasábjain is szeretnénk segíteni. Ezért a közeljövőben sorozatot indítunk. amely egyrészt az tee fényét vetíti erre a fontos ügyre, másrészt tájékoztatást ad azokról a közös te rh ékről, amelyek egész egyházunk felelősségét. összefogását és áldozatvállalását igénylik. (Szerkesztő) sanak és megvitassák a gyülekezeti szolgálat problémáit. Ezek a lelkészi munkaközösségek egyházunk szolgálatának kohói, mert itt formálódnak lelkészeink a szolgálatra. A lelkészi munkaközösségek országos irányítója D. dr. Ott- lyk Ernő püspök, aki az értekezleten részletesen elemezte a munkaközösségekben folyó munkát. Megállapította, hogy a lelkészek általában jól dolgozták ki az országosan előirt témákat, azonban arról is szólt, hogy több helyen voltak hiányosságok is. Elsősorban arra mutatott rá, hogy intenzívebb teológiai elmélyedésre van szükség, mert ez az alapja minden szolgálatunknak. Emellett arra is szükség van, hogy lelkészeink alaposabban ismerjék meg környezetüket, társadalmunk problémáit, mert e nélkül nem lehet konkrét szolgálatunk. Az előadást követő vitában D. Káldy Zoltán püspök azt hangsúlyozta, hogy a lelkészi munkaközösségekben nem lehet szó pluralista teológizá- lásról, hanem a diakóniai teológiában kell egyre inkább elmélyedni, mert csak ez a teológia tud segítséget nyújtani ahhoz, hogy előbbre lépjünk népünk és az egész emberiség szolgálatának útján. Feladataink Helsinki után Az egyházi szolgálat feladatait nagyban meghatározzák a politikai események, ezért D. Káldy Zoltán püspök a politikai helyzet elemzésével kezdte előadását. Hazánkban a fejlett szocializmus felépítése érdekében a forradalmi helyzet tovább tart — mondta többek között a püspök —, ezért az egyházban sem szabad engednünk, hogy gondolkodásunk, magatartásunk elpolgáriasodjon. Sokszor elnehezedünk szolgálatunkban, ezért egyházi szolgálatunkban állandó megújulásra van szükség, mert csak így tudunk eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek elé a társadalmunkban végbe menő forradalmi átalakulás állít. Szólt a püspök arról is, hogy nemzetközi szinten tovább folyik az enyhülés és az európai nemzetközi helyzetet jelenleg az Európai Biztonsági Konferencia Helsinkiben aláírt okmányai határozzák meg. Mivel azonban ezeket az okmányokat különbözőképpen értelmezik és a nyugatiak ezekre az okmányokra hivatkozva próbálják elsősorban egyházi területen fellazítani gondolkodásunkat, nagyobb éberségre van szükség, hogy a nyugati turistákkal beáramló fellazítást kísérleteknek elejét tudjuk venni úgy lelkészeink, mint híveink gondolkodásában. Fegyelmezettebben kell szolgálnunk A püspök szólt arról is, hogy az utóbbi időben nőtt híveink és lelkészeink gondolkodásában az elszektásodás veszélye. Jehovista agitátorok és más kisebb keresztyén csoportok azon fáradoznak, hogy megbontsák egyházunk belső egységét. E kísértésekkel szemben csak úgy tudjuk felvértezni híveinket, ha fegyelmezettek vagyunk egyházunk tanításában, ha igehirdetésünkben és minden szolgálatunkban következetesen ragaszkodunk evangélikus egyházunk azon tanításához, hogy az evangélium hirdetésében mindig egyensúlyban kell lenni a vertikális és horizontális vonalnak, vagyis híveinket a legmélyebb és legbensőbb közösségre kell eljuttatni Istennel, és eközben nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindennek gyümölcse az emberek között végzett önfeláldozó szolgálat. A gyülekezeti munka területén óvakodni kell minden szélsőségtől, amely azt a látszatot keltheti, hogy a hivatalos gyülekezeti élet mellett szükség lenne „mozgalmi”, vagy „egyesületszerű” gyülekezeti munkára. Meggyőződésünk, hogy az ilyen, mozgalmi keresztyén.ség csak a divat, a gyülekezet maradandó életformája az a kegyesség, amelynek középpontja a templom és öntudatos tradícióval párosul. Nagyobb áldozatkészségei várunk Az esperesi értekezlet foglalkozott egyházunk anyagi helyzetével is. Nyugaton gazdasági válság van. amelynek hatása bizonyos mértékben nálunk is érezhető. Egyházi intézményeink elsősorban új épületbe költözött Teológiai Akadémiánk és szeretetintéz- ményeink fenntartása egyre többe kerül, s ha a lelkészek fizetésében nyomon akarjuk követni a többi dolgozó élet- színvonalát, akkor lelkészeink javadalmát is állandóan emelni kell. Mindezt viszont csak úgy tudjuk teljesíteni, ha híveink áldozatkészségében is megvan ez az állandó növekedés. Püspökeink közös körlevélben fordultak gyülekezeteinkhez. amelyben nagyobb áldozatvállalást kérnek híveinktől. Az Országos Esperesi Értekezleten elhangzottak ezekben a napokban kerülnek a lelkészi munkaközösségekbe, majd a lelkészek beszámolói révén a gyülekezetekbe. Legyenek ezek az alkalmak egész egyházunk számára a szolgálatban való megújulásnak áldott alkalmai. Dr. Selmeczi János A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG ÜLÉSE D. Káldy Zoltán püspök elnökletével november 11-én ülést tartott egyházunk külügyi bizottsága. Egyházunk püspökelnöke részletesen elemezte a vége felé közeledő év külügyi munkáját. Ezt követően a bizottság elkészítette az 1976. Övi külügyi tervet. FRANCIA ÖKUMENIKUS BIBLIA FORDÍTÁS Az Ószövetség lefordításával befejeződött a francia ökumenikus Biblia-fordítás munkája. A munka tíz évvel ezelőtt kezdődött. 1972-ben fejezték be az Űjszövétség fordítását. A munkában körülbelül száz római katolikus és protestáns francia nyelvű biblia; szakértő vett részt együttműködve két ortodox szakemberrel. i
