Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-26 / 43. szám
XL. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1915. október 26. Ara: 2,50 Forint Kilépliinl; a „vár-ból A reformáció emlékünnepélyén és általában reformáció hetében a szokottnál is többet énekeljük Luther Márton gyönyörű es hatalmas énekét: „Erős vár a mi Istenünk”. Köztudomású. hogy Luthert ennek az éneknek megírására a 46. Zsoltár indította. Noha Luther nem kísérte nyomon énekében a zsoltár egészét, mégis számos olyan gondolatot érvényesített énekében, amelyek a 46. Zsoltárból származnak. Ebben a zsoltárban szerepel a „vár” szó is. Szó szerint így: „Jákob Istene a mi várunk”. Előzőleg a zsoltáríró arról tesz bizonyságot, hogy „Isten a mi oltalmunk és erősségünk”, éppen ezért „nem félünk”. Majd képet változtat a zsoltáríró és beszél „Isten városáról”, melyben ,.Isteji ott van”. Ha ezeket a képeket egymás mellé rakjuk, kitűnik, hogy a zsoltáríró mit is akar kifejezésre juttatni. Arról vall, hogy Isten „menedék”. Olyan, mint egy „vár”. Ennek a várnak erős falai mögött ott van Isten népe. Isten „elrejti" az Ö népét a várban. Ezért az ő népének nem kell félnie. Mindig számolhat az élő Istennek ezzel az erős védelmével. Annák az Istennek védelmével, Aki szövetségre lépett az Ö népével. Végeredményben tehát nem is a vár falai, vagy erős tornyai adják a védelmet, hanem maga Isten. „Isten ott van benne”. MEGFIGYELÉSEM SZERINT SZAMOS HÍVŐ EVANGÉLIKUS EMBERBEN — idehaza és külfüldön — maga a „vár”- képlet bizonyos téves gondolatokat szül. Nem azt veszik ki a hasonlatból, amit az kifejezésre akar juttatni, hanem a gondolat megértetésére szolgáló „vár” fogalomnál kötnek ki. Sokan és sokszor úgy gondolják, hogy Jézus Krisztus népe is, tehát az egyház, a világban egy „vár”-ban van. Ennek a várnak a falai mögött Isten védelmet ad az Ö népének. E közben „nemzetek hn- boroghatnak”, „tajtékozhatnak a vizek”, ..hegyek rendülhetnek meg”. Isten'őket megvédi, hiszen Jézus Krisztusban még egy új szövetséget is kötött velünk. Csakhogy a „vár”-ban élő egyház képlete többszörösen nem egyeztethető össze az egyháznak azzal a képletével, amely az Újszövetségben van előttünk. Először is azért, mert az Újszövetség arról az Istenről tesz bizonyságot. Aki nem „szűkül be”, vagy „vonul be" egy várba, mint az ő lakóhelyeire. Amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, megrepedt a jeruzsálemi templomban az a kárpit, amely mögött az Ótestámentom népe Isten lakóhelyét gondolta. A zsidókhoz írt levél írója így tesz erről bizonyságot: „Mivel azért, testvéreim, bizodalmunk van a szenthelybe való bemenetelre Jézus Krisztus vére által, azon az utón, amelyet ö szentelt nekünk, mint új és élő utat a kárpit, vagyis az O teste által... járuljunk Hozzá igaz szívvel” (Zsíd 10, 19—22). Ha mindezt a „vár” összefüggésében akarjuk Icife- jezni, akkor azt kell mondanunk, hogy Isten „kilépett a vár-' bői”. De úgy is mondhatjuk, hogy „szenthellyé” lett az egész világ. Isten lakóhelyévé lett a i'ilág. A hasonlatnál maradva Isten népe. az egyház sem máradhat a várban — és nem is szükséges ott maradnia, ha Istennel közösségben akar élni —. hanem ki kell lépnie a várból, bele kell mennie a világba, és ott kell szolgálatát végeznie. A világban is vele van Isten, ott is oltalmazza és ott is „oltalma és erőssége.,. Ezért az egyháznak nemcsak a „vár falai mögött” nem kell félnie, hanem a várfalakon kívül sem. A MAGYARORSZÁGI. EVANGÉLIKUS EGYHÁZ SZAMARA az új történelmi körülmények között különösen is fontossá lett annak végiggondolása, amiről itt szólunk. Amikor a második világháború után népünk felszabadulásával elindult egy új társadalomnak építése, sokan úgy gondolták egyházunkban, hogyha valamikor, akkor most kell a „vár falai mögé húzódnunk". Vúgyis csak úgy tudunk egyház maradni, ha vissza vonulunk-valamiféle várba, azután ..háboroghatnak”, ..tajtékozhatnak" a forradalom hullámai, egyházunk „nem rendül meg", Ebben a felfogásban azonban két jelentős tévedés is volt. Az egyik az. hogy számolt Isten „kivonulásával" az új társadalomból — mint ahogy ezt a nyugati országokban is akkor sokan így gondolták — a másik az, hogy önvédelemre akarta szorítani az egyházat küldetésének elvégzése helyett. A „vár”-ban élő egyház ugyanis csak a várfalakról nézte volna, hogy mi történik körülötte. hogyan építenek mások új társadalmat és legföljebb ennek az új társadalomnak a kritizálásába süllyedt volna bele. Vita nélkül ez küldetésének megtagadásai jelentette volna. Jézus ugyanis mennybemenetele előtt ezt mondotta tanítványainak: „Amikor a Szentlélek eljön rátok, vesztek erőt és tanúim leiztek nekem, mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeábán és Samá- riaban, egészen a föld végső határáig' '(Csel, 1, H). A MI MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHAZUNK, éppen küldetése tudatában lépett ki a várból és vállalta a szolgálatot társadalmunkban. Ez a szolgálat Jézus Krisztus evangéliumának hirdetéséből, a szentségek kiszolgáltatásából és a diakónia cselekedeteinek végzéséből áll. Tudjuk, hogy Isten azt akarja, „minden ember üdvözöljön”, ezért örömmel hirdetjük az üdvözítő evangéliumot. De azt is tudjuk, hogy tettekkel is bizonyságot kell tennünk Jézus Krisztusról. Olyan tettekkel, amelyek segítik az embereknek földi boldogulását, életkörülményeik javítását, általában azt. hogy az emberi élet már itt a földön szép legyen. Segíthetjük ezt a mi keresztyén etikánk érvényesítésével, testvéri szóval, társadalmunk iránti felelősségünk fokozásával. ÉNEKELJÜK CSAK SZÍVBŐL ÉS HANGOSAN TOVÁBBRA IS: „Erős vár a mi Istenünk". Közben azonban a szemeink ne egy „vár” falain akadjanak meg, hanem arra az Istenre nézzünk, Aki szolgálatra küld bennünket és Aki szolgálatunk közben is oltalmunk és erősségünk”. D. Káldy Zoltán MARTIN LUTHER-BUND X(knicsak szép, hanem gyönyörű Felújították a kétszázharmineéves békéscsabai kistemplomot Ősi szokás szerint Szent Mi- egyben templomszentelési ün- haly napjához legközelebb eső néppé. vasárnapon ünnepli a békés- Ne csodálkozzék senki, hogy csabai gyülekezőt az aratási örömkönnyek peregtek sok- hálaadás napját. sok arcon. A templomszeretet A megújított kistemplom A Martin Luther-Bund október második felében tartja nagygyűlését, melyen meghívottként részt vesz dr. Karner Ágoston országos főtitkár, a Gyülekezeti Segély országos előadója. SZEPTEMBER 28-ÁN KETTŐS ÜNNEPRE hívogattak a harangok, köztük a gyülekezet. s egyben a környék legnagyobb harangja, a 36 mázsás öreg-harang. Ezen a napon szentelte fel egyik jeleként buggyantak elő és némán is hirdették, hogy • a békéscsabaiak mennyire boldogok. hogy kedves Kistem- plomuk kivül-belül megújult s olyan, mint egy nagy ékszerdoboz. csak szép, hanem gyönyörű. Ezt állapította meg szeptember 2ö-án az a szakértő bizottság is, amelynek mérnök tagjai jegyzőkönyvben fejezték ki elismerésüket a gyülekezetnek, hogy a legmesszebbmenöen figyelembe vette a műemléki szempontokat s azokat egyeztette a gyülekezeti szempontokkal, és a felújítást végző kisiparosoknak, akik kiváló munkájukkal öregbítették jó hírnevüket, és esztétikai örömöt szereztek nemcsak az evangélikus híveknek, hanem Békéscsaba város lakosságának is. SZÉP — S MI TÖBB — GYÖGYÖRÜ EZ A TEMPLOM. De hiábavaló a szépsége. ha benne nem újul meg a gyülekezet, ha elfelejtkezik küldetéséről, s arról, hogy zarándokok serege - mondotta D. Káldy Zoltán püspök a 122 Zsoltár alapján mondott igehirdetésében. A zarándokokat az jellemzi, hogy úton vannak, együtt mennek, s tudják a célt, ahova tartanak. Isten népe nem céltalanul bolyong a világban. Tudja, hogy útközben küldetése van: Tisztelni az Urat es szeretni az embereket. Aki tiszteli az Urat, szereti az embereket. Aki szereti az embereket nem nézheti közömbösen az emberek ínségét, szenvedését, pusztulását. A templom — a zarándokok kedves tartózkodási helye — összeöleli a körülötte élőket. Itt találkozhatnak a városban és tanyán élők. Együtt hallgathatják az igét, együtt remélhetne!^, együtt örülhetnek és együtt erősödhetnek a közös úton való járásra. D. KÁLDY ZOLTÁN IGEHIRDETÉSÉT NEM A KŐTEMPLOMBAN mondotta el, hanem az úttest másik oldalán, vele szemben álló Nagytemplomban. Békéscsabai különlegesség, hogy egymás mellett áll két evangélikus templom. „Kár, hogy pzt az istentiszteletet nem a Kistemplomban tartjuk — mondotta a püspök, de azonnal hozzáfűzte: mégis nagyon jó, hogy nem ott tartjuk.” Ennek a magyarázata, hogy a Kistemplom befogadó- képessége nem éri el az ezret, s az ünneplő gyülekezet létszáma pedig ennél sokkal több volt. Ennyi ember csak a Nagytemplomban fér el. A NAGYTEMPLOMBAN TARTOTT HÁLAADO ISTEN- TISZTELET UTÁN a püspök vezetésével a nagy gyülekezet átvonult a Kistemplomba. Sokan kívül rekedtek, de akik befértek szemtanúi lehettek a templomszentelés ünnepi eseményének. „Az Urnák szentelt legyen ez a templom ... Áldott legyen mindenki, aki átlépi küszöbét. .. Lakozzék e szent helyen Isten dicsősége. Épüljön benne igéjével és szentségeivel a Krisztus gyülekezete Isten templomává a Lélek egységében, nemzedékről nemzedékre.” E szavakkal áldotta meg a püspök az ősi templomot, majd felcsendült a lelkészek ajkán az ősi confirma ének. A FELSZENTELÉST KÖVETŐ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN Táborszky László igazgató-lelkész ismertette a 230 éves Kistemplom és a tatarozás történetét. 1745-ben Tessedik Sámuel, a szarvasi Tessedik édesapja építette meg Békéscsaba első téglából készült evangélikus templomát, nem egészen fél év alatt, természetesen torony nélkül, sok zaklatás közepette. 1773-ban két oldalszárnyat építettek a templomhoz. 1783- ban teljesült a gyülekezet régi vágya, felépülhetett a templom tornya. Ez is elsőként az evangélikus templomtornyok között az Alföldön. 1858—59-ben átépítették a templomot. Ekkor nyerte el mai formáját. Érdekes, hogy az átépítés után esedékes felszentelés időpontját a presbitérium hétköznapra tűzte ki, „miután félő, hogy vasárnap a néptolongás felette nagy volna”. Azóta többször is tatarozták a régi templomot. Legutóbb 1955-ben. Az idő vasfoga újra kikezdte az ősi épületet. Most kivül-belül felújiM- tuk. Villamos fűtést is beszereltünk. A nagy munka több mint egymillió forintba került. Ebből százezret az Országos Műemléki Felügyelőség, kettő- százhatvanezer forintot pedig az Országos Egyház közvetítésével a németországi Gusztáv Adolf Gyámintézet adott. A közgyűlésen köszöntötte az ünneplő gyülekezetét D. Káldy Zoltán, püspök-elnök az Országos Egyház, Szent- I vány Ödön egyházkerületi felügyelő a Déli Egyházkerület, Mekis Adóm esperes püspökhelyettes a Kelet-Békési Egyházmegye kévében. Jelen volt a közgyűlésen Gregor György megyei egyházügyi titkár, Babák György Békéscsaba, város Tanácsának elnökhelyettese és Banadics Antalné a Hazafias Népfront városi titkára is. A KÖZGYŰLÉS UTÁN A GYÜLEKEZET a felújított tanácsteremben terített asztallal várta kedves vendégeit. Itt mondotta el köszöntését Gregor György egyházügyi titkár, értékelve a gyülekezet és a város jó kapcsolatát, gyümölcsöző együttműködését, melynek kézzelfogható jele többek között a nyár folyamán köze« erővel átépített és korszerűsített nagytemplomi orgona. Itt szólaltak fel a testvér-gyülekezetek képviselői: Mátay-Tóth István apátplébános, Koszorús Oszkár esperes, Kovács Pál, Brebovszky Gyula és Deme Károly lelkészek, Gábor István egyházmegyei felügyelőhelyettes, s a mesteremberek neveben id. Rapport István. A felszólalók méltatták az elvégzett munka gondosságát és szépségét s a gyülekezet bátorságát, amellyel vállalkozott az igényes és költséges munka elvégzésére. „A békéscsabai Kistemplom a város legrégibb műemléke. Alaprajza görög-kereszt alakú, középrésze tükörboltozatos, a szárnyak sík mennyezettel fedve. A városképet jellegzetesen meghatározó épület a különböző stílusok egymásra rétegződését érdekesen mutatja!’ — olvashatjuk egy hivatalos kiadványban. Mi ehhez hozzátehetjük örömmel, hogy Isten megsegítő kegyelme, sokak áldozatkészsége és hűséges munkája nyomán kivül- belül megújítva áll városunk közepén 230 éves Kistemplo- munk. Nem idegen testként, hanem a városképet formáló- an, belesimulva a körülötte levő épületegyüttesbe, mintegy jelül. Jeléül annak, hogy a templomos gyülekezet nem idegen test népünk testében, annak szerves része, mely akkor tölti be hivatását, ha a templomépítő ősök példája nyomán szereti és szolgálja az Istent és szereti és szolgálja a hazát. Táborszky László D. Káldy Zoltán püspök a ki- Mindez nem , túlzás. D. vül-belül felújított 230 éves Káldy Zoltán püspökhöz ha- műemlék Kistemplomot. így sonlóan többen is mondották: lett az aratási hálaadás napja Ez a megújított templom nemAz ünnepi istentiszteleten: D. Káldy Zoltán püspök (középen), balra Táborszky László igazgatólelkész, jobbra Mekis Adam esperes Előkészülés a Nairobi Nagygyűlésre Az Egyházak Világtanáesa 1975. november 23 — december 10. között tartja V. Nagygyűlését Afrikában, a kenyai Nairobiban. A Nagygyűlés főtémája: „Jézus Krisztus felszabadít és egyesít.” A tagegyházak szerte a világon készülnek a Nagygyűlésre. Többfelé regionális teológiai konferenciákat is tartanak, melyeken az egymáshoz földrajzilag is közeT eső egyházak együttesen is feldolgozzzák a főtémát és annak hat altémáját. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának meghívására 1975. október 16—17-én a szocialista országok egyházainak küldöttei hasonló konferenciát tartottak Budapesten. A tanácskozáson resztvettek a bulgáriai, a csehszlovákiai, az NDK- beli, a lengyelországi, a szovjetunióbeli, a jugoszláviai és a magyarországi protestáns és ortodox egyházak küldöttei, akik résztvesznek a Nairobi Nagygyűlésen. A bevezető előadást D. Dr. Bartha Tibor püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke tartotta. Ezt követően az altémákról a különböző országok egy-egy képviselője tartott előadást. Magyar részről D. Káldy Zoltán püspök tartott előadást az első altémáról: „Jézus Krisztusról való bizonyságtétel ma.”
