Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-15 / 24. szám

Az együttélés szabályai 1 Pt 5, 6—11 Az emberi együttélésnek megvannak a maga írott és írat­lan szabályai. Ezeket a szabályokat be kell tartani, mert kü­lönben nemcsak a magunk életét keserítjük meg, hanem po­kollá tesszük másokét is. Az apostoli levelek második részé­ben legtöbbször intelmek formájában az emberi együttélés­nek ezeket a szabályait ismerhetjük meg. Mai igénkben Péter apostol is csokorba kötött közülük néhányat, amelyek közül most hármat emelünk ki. 1. LEGYETEK ALÁZATOSAK! Az együttélés során óhatat­lanul összehasonlítjuk magunkat másokkal. Ilyenkor az a leg­nagyobb kísértésünk, hogy magunkat mások fölé emeljük. Ügy gondoljuk, hogy mi különbek vagyunk másoknál, ezért' elvárjuk, hogy mások bennünket kiszolgáljanak. S ha nem ezt teszik, akkor kiállhatatlanok vagyunk velük szemben. Ez pe­dig teljesen felborítja az együttélést. A legtöbb házasság azért fut zátonyra, mert a házastársak közül az egyik, vagy sok­szor mind a kettő ilyen. Nem tud alázatosan szolgálni a má­siknak, nem tesz meg mindent hitvestársa öröméért és bol­dogságáért, hanem tőle várja mindezt. Legtöbbször hiába, mert a fennhéjázás mindig ellenállást eredményez, míg az alázatos szolgáló szeretet megnyeri a másik szívét. Mi keresz­tyének tudjuk, hogy erre az alázatos séolgáló szeretetre Isten úgy nevel bennünket, hogy sokszor megaláz és porba sújt. Istennek e nevelő iskolája ellen nem zúgolódni kell, hanem el kell fogadnunk, mert csak így éri el célját életünkben. 2. NE AGGODALMASKODJATOK! Vannak olyanok, akik az emberi együttélést azzal zavarják meg, hogy állandóan si­ránkoznak, aggodalmaskodnak és az állandó létbizonytalan­ság érzésével olyan ideges feszültséget teremtenek maguk kö­rül, amely hatással van a környezetre is. Minden kis problé­mából „elefántot” csinálnák, a gondokat és problémákat fel­nagyítják. Ahelyett, hogy minden erejüket a problémák meg­oldására, a gondok leküzdésére koncentrálnák, kimerülnek a problémázásban, a siránkozásban és ezzel a körülöttük élő emberek életét is megkeserítik. Mai igénk úgy próbál ebből a betegségből kigyógyítani bennünket, hogy Isten gondviselő szeretetére irányítja tekintetünket. Istennek gondja van min­den teremtményére, gondviselő szeretetével mellettünk van, segít a problémák megoldásában, bátorít a gondok leküzdésé­ben. Felesleges aggodalmaskodnunk, mert ezzel nemcsak bi­zalmatlanságunkat fejezzük ki iránta, hanem magunknak és környezetünknek is felesleges gondot okozunk. 3. ÁLLJATOK ELLEN A GONOSZNAK! Az emberi együtt­élésben talán a legnagyobb kísértésünk, hogy ne törődjünk másokkal, csak magunknak éljünk. Azért veszélyes ez, mert ez a magatartás idővel a teljes elembertelenedéshez vezethet. S hogy ez mit jelent, arról nemcsak a pokollá tett családi ott­honok és munkahelyek beszélnek, hanem erre vezethető visz- sza a háborúk mérhetetlen sok kegyetlensége és borzalma is. Hogy ez a gonosz magatartás el ne uralkodjék rajtunk, fel kell venni a harcot ellene. S nem akkor, amikor már a fejünkre nőtt, hanem kezdetben. Persze ez a harc áldozatvállalással és önmegtagadással, vagy amint igénk mondja, szenvedéssel jár, aminek a vállalása nem könnyű dolog. Sokszor úgy érezzük, hogy a harc reménytelen, mert a gonosz sokkal erősebb, mint mi vagyunk. De igénk arra is rámutat, hogy Isten erősebb a gonosznál és ő azt akarja, hogy ne a gonosz uralkodjék, ha­nem a jó jusson diadalra bennünk, közöttünk, az egész vilá­gon. Ezért van értelme annak, hogy mi is mindent meg te­gyünk a gonosz legyőzésére és a jó diadalra juttatására. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Hálát adunk neked, Mennyei Atyánk, hogy igédben meg­mutatod a boldog együttélés útját. Bocsásd meg, hogy sok­szor nem járjuk ezt az utat. Kérünk, formálj bennünket alá­zatos gyermekeiddé, hogy a te gondviselő szeretetedből élve tudjunk alázatosan szolgálni embertársainknak. Adj erőt, hogy a gonosz ellen mindenütt felvegyük a harcot és a te erőddel diadalra juttassuk a jót életünkben, környezetünkben és az egész világon. Őrizz meg az elembertelenedéstöl, tarts meg bennünket a te képedre formált emberként, akik a te neved­ben tudnak szolgálni az emberek örömére és a te neved dicső­ségére. Amen. — Szentháromság után a 3. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 15, 1—10: az igehirdetés alapigéje: 1 Pt 5, 6—11. — evangélikus isten- tisztelet a RÁDIÓBAN. Június 29-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió. — CSIKYAND. Az elhunyt Kulcsár Dénes felügyelő utó­dául ' teljes egyhangúsággal és bizalommal Zámolyi Károlyt, a gyülekezet eddigi számvevő- széki elnökét választották meg felügyelővé. Beiktatása május 18-án, pünkösd ünnepén volt. — APÓSTAG. Május 11-én a Bács-Kiskun Egyházmegye Duna-melléki gyülekezeteinek presbiterei gyűltek össze kon­ferenciára. Istentisztelet után előadásokat hallgattak meg egyházunk törvényes rendjé­ről, arról, hogy mit jelent az Ünnepélyes Nyilatkozat alap­ján végzett presbiteri szolgá­lat, a diakónia útján járó pres­biter nem a gyülekezet kerí­téséig lát csupán, hanem közű egyházi látásban él. Szó volt az intézményes diakóniáról, az áldozatkészség feljebb emelé­séről és egész egyházunk szol­gálatáról itthon és a nagyvi­lágban. A részt vevő presbi­terek nagyon aktívan kapcso­lódtak be a megbeszélésekbe és kérték, hogy gyakrabban kaphassanak hasonló tájékoz­tatást és eligazítást. A konfe­rencia igehirdetői, illetve elő­adói Tóth-Szöllős Mihály es­peres, Szabó István, Hernády Nándor és Éltes Gyula lelké­szek voltak. Résztvevői Bajá­ról, Hartáról, Dunaegyházáról, Apostagról, Kisapostagról és Kecskemétről toborzódtak. — MISKOLC. Május 4-től 8-ig igehirdetés sorozatot tar­tott a gyülekezetben Keveházi László pilisi lelkész. A május 4-i szeretetvendégségen elő­adást tartott a magyar gálya­rabokról, szenvedéseik 300. évfordulója alkalmából. Ke­veházi Lászlóné lelkészi mun­katárs vetített képes előadás keretében számolt be svédor­szági útjáról. — Május 25-én Peskó György orgonaművész egyházzenei áhítat keretében hangversenyt tartott a gyüle­kezet megújított orgonáján. Műsorán Bach. Albinoni, Pes­kó .Zoltán és C. Frank művei szerepeltek. Istentisztelpfi rend Budapesten, 1975 .június 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gabor, de. 11. (úrv.) D. Káiay Zoltán, du. 6. dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. ll. Szirmai Zol­tán, du. 5. Szeretetvendegség. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. dr. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. iél 11. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de! 12. (magyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugió de. ll. (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly. Gyarmat u. 14. de. fel 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de IQ. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerlete- lep de. . 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vlimos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákos­palota Kistempíom du. 3. dr. Bod­rog Miklós. Rákosszentmihály de. fél ll. dr. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél ll. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de fél ll. (német), de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Er­nő, du. 6. Madoesai Miklós. Toroc- kó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de fél 11. Ruttkay Elemer. Modort u. 6. de. 10. Filippinyi -»János. Ke­lenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Lehel László. Németvölgyi út 138. de. 9. Lehel László. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. v Sohasem voltam mintagye­rek. Nem szerettem a nagy­mamának írni, mert német tudományomat kellett bemu­tatni gótbetűs levélben. Nem szerettem az öreg Matild né­ninek zongorázni, azért leg­többször két-három oldalt át­lapoztam és így megrövidítve a Beethoven-szonátát, gyor­sabban fejeztem be a zeneda­rabot és jókat mulattam ma­gamban, amikor Matild néni elragadtatással tapsolt. Egy­szer megfúrtam a dunsztos üveget és szalmaszálon kiszív­tam a szirupot, megettem a befőttet és az üres üveget jól eldugtam. Matild néninek so­hasem csókoltam kezet, pedig mindig figyelmeztettek rá, ti­tokban fél éjszakákat végig­olvastam. amikor jó szüleim azt hitték már régen alszom. Mégis, jóindulatúan azt mondják rólam, jó gyerek voltam ... úgy általában. Az­óta persze sok év elmúlt és megkomolyodtam. Sok minden változott, de a lényege ugyan­az maradt. Csak a hang, a be­szédstílus, azon még lenne egy kis simítani való. De azért, kivétel, szabályt erősítő, előfordul. Példa rá az alábbi két beszélgetés a Körtértől a Népköztársaság útjáig és visz- sza. A minap, amikor a Körté­ren az autóbuszra szálltam, a véletlen két 15—16 éves fia­talember mellé állított. A zsú­folt kocsiban mozdulni sem lehetett, így alkalmam volt beszélgetésüket végighallgat­ni. — Aztán megjelenj ám a halfogásra! — Sose félj, majd mószero- lok valamit a főnöknek. — Kígyót is fogunk. — Szabad kézzel? Észnél légy! — Miért? Megfogod a nya­kát. aztán oda az edényt s már poki a mérget. — Igényelj két gumikesz­tyűt, aztán lopd el. — Tudod, a brigádvezető figyel. Nem bírom, ha jön a szöveggel. Hogy vagytok? Nem beteg senki? A család? Megy a munka? Ilyen szöve­get nvom (és utánozza). — Ócska fej lehet! — Nem népem, csak lefek­szem a pad alá, aztán alszom. — Mi van a csajjal, aki itt volt az NDK-ból? — Mi lenne? Elment. Csak megjátszotta magát. — Idefigyelj, az volt egy nő! — Kit érdekel. Pénz kéne? A Népköztársaság úthoz ér­tünk. Néztem a mellettem ál­lókat. Biztosán éppen olyan jól hallottak minden szót, mint én. A távolba néztek, egyetlen arcizmuk sem rán- dult meg. Este villamossal mentem haza. Csomaggal megrakottan léptem a kocsiba. Az ajtó mellett egy leányka ült. szem­be vele az édesanyja. Sötét- 'kék Icabát, fehér kötött sapka, fehér sál. kék vászon iskola­táska, szép, meleg, barna szem, hosszú barna haj, ez volt a kislány. — Add ide a táskádat — szólt az anyja — az ölembe veszem. — Ugyan anyu, nem nehéz, magam is elbírom. Anyuci- kám, ugye megvarrod nekem azt a kis gloknis szoknyát, olyan divat? — Ha lesz időm. megvar­rom. — Én is segítek neked, jó? — mondja hízelkedve és futó­lag megcsókolja anyukája ar­cát. — Sok leckéd tán? — Van elég, de figyeltem és már félig megtanultam. Te anyu, elmondok neked egy szép verset. — Mondd! — De nem tudom eléggé, valahogy így... akit szerelek azt mondta, hogy szüksége van rám. Azért nagyon vi­gyázok magamra, vigyázok, ha az úton megyek, félek minden esőcsepptől, nehogy agyonüssön. — Ki írta? — Brecht. Mert ilyet is írt, nemcsak háborúst... Félek, minden esőcsepptől... Vi- gyázz magadra anyu, apunak szüksége van rád. — Ezt este elmondhatod neki. — Elmondom és megfigyel­jük mit szól hozzá! — Jó! — És cinkosan ösz- szenevetnek. — Anyu. olyan jó, hogy vagy nekem — mondja s ahogy mellett áll, kis karjá­val átöleli. Az anya szeme megtelik könyes ragyogással. Feláll. — Gyere édesem, megér­keztünk. Én is felállók. Körülöttem az emberek a távozók után néznek és egymásra mosoly- gunk, mintha mindnyájan egy nagy családhoz tartoz­nánk. Gyarmatliy Irén — A fatter nem ad. — Ott az az öreg néne, nézni sem szeretem. Csak mondja: jaj-jaj. csak azt a kis birsalmafát ne bántsák, abból szeretnék fát venni. Egyetlen szavát se lehet elhinni. Utá­lom, ha látom, azzal a fogat­lan szájával. Este bezárkózik, lehúzza a függönyt és olvassa a sok pénzt. — Annak a nyakát kellene elnyisszantani! Lenne pénz dögivei! — És hogy utalom azt a hosszú orrút, azt a sovány manust. aki a Kovács mellett dolgozik. — Ki az? — Valami süket fej. ^'cm iszik, nem cigarettázik, csak spórol, a ruháját is a bizomá­nyiban veszi, se csaj, se sze­relem, csak a könyveket bújja, meg az anyuka, jaj-jaj, az anyukám vár! — Micsoda antik fej lehet! 3. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz június 20-án, pénteken és június 23-án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték C-dúr preludium és fúga Kánonikus variációk a-moll preludium Pedál exercitium F-dúr ária c-moll passacaglia Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft ^ésm.jdmBáms^ksájáhm „Azért jött az Ember Fia, bogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Lk 19, 10). VASÁRNAP. — „Imádkoz­zál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván” (Mt 6, 6 — Mik 1,1 — Lk 15, 1—10 — Zsolt 32)" „Istennel imádságban beszélhetek” — hangzót konfirmandusaink vá­lasza a hogyan beszélhetsz Is­tennel — kérdésre. .Jézus nem­csak a hogyanra ad útbaiga­zítást, hanem annak módjára is. Az imádság „'magánügy”, sőt „bizalmas” beszélgetés Is­tennel. Az imádsághoz nincs szükség „közönségre”, a sikere nem attól függ, a buzdítást is Isten maga adja. HÉTFŐ. — „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Ür magához vesz engem” (Zsolt 27, 10 — Mt 28, 20 — Mk 2, 1 —12 — 1 Móz 17, 1—9). Sok emberi keserűség okozója az, ahogy felrúgják a természetes emberi kapcsolatokat. De sok keserűség van a temetőkben is, mert ott a támasz nélküli­ek kesergését látjuk és hall­juk. Hányán juttatják eszébe a kesergőnek az Isten közel­ségét, vagy azért nem hangzik, mert mi is leléptünk ott, ahol maradnunk kellett volna? KEDD. — „A gyülekezetek­nek tehát békességük volt, épülve és járva az Úrnak fé­lelmében és a Szentléleknek vigasztalásában” (Ap Csel 9, 31 — 5-Móz 32, 10 — Bir 10, 6—16 — 1 Móz 18, 1—15). Ügy kell ma átfogalmaznunk a kér­dést, miért nincs egyik-másik gyülekezetünkben békesség? Elfelejtettek a gyülekezet tag­jai vagy lelkésze az Ür félel­mében és a Szentlélek vigasz­talásában járni, sőt tovább épülni abban? SZERDA. — „Az éhezőnek megszegd kenyered!” (Ezs 58, 7 — Jk 2, 15—16 — Ezs 12, 1—6 — 1 Móz 18, 16—33). Nem kérdez a készlet után, hogy - mennyi van, jut-e elég? Azt szegd meg, ami van. Ne a fe­leslegesből „bravúroskodj”, légy jószívű, nagyvonalú, ha­nem az „adagot” kell megosz­tani. Ez a vállalás nemcsak kenyérre vonatkozik, hanem mindenre, ami drága. Drága az időnk, drága az erőnk, drá­ga a hétvégénk, mindezt meg kell osztani, mert vannak rá­szorulók környezetünkben is. CSÜTÖRTÖK. — „Teljes örömnek tartsátok atyámfiai. amikor különféle kísértésbe estek” (Jk 1, 2 — Zsolt 30, 7— 8 — Lk 19, 1—10 — 1 Móz 19, 12—29). Furcsa örömalap. Jobban szeretjük, ha kísértés­mentes napjaink vannak. A keresztyén élet erőpróbája minden nap. Minden este szá­mot vethetünk arról, tud- tunk-e hinni, szívünk teljes­ségéből tudtunk-e szeretni, hazudtuk-e a hűséget, vagy megéltük, szavunk őszinte biztatás, magatartásunk dia­kónia volt-e, vagy csak szó­kincs!? PÉNTEK. — „Pajzsuk ő mindazoknak, akik bíznak benne” (Zsolt 18, 31 — Mt 10, 26 — Ez 18, 1—4. 21—24 — 1 Móz 21, 1—21). Istennek nem­csak követelései vannak. Nem­csak törvény adó. Nemcsak íté­lettartó, hanem védelmet is nyújt. Mindezt azonban nem „automata” szinten. Nem olyan segítség és védelem, mint aki mindig kéznél van. Nem a feledékenyek pajzsg, hanem azoknak, akik bíznak és megbíznak benne. Nem ideiglenes jelleggel, hanem ál­landóan. Ezért nehéz keresz­tyénnek is lenni. Kevés az, hogyha csak fellángolásaink vannak. SZOMBAT. — „Töreked­jünk megismerni az Urat” (Hős 6, 3 — Fii 3, 10 — Ezs 43, 22—28 — 1 Móz 22, 1—19). Az Isten titkának kutatója nem lehetetlenre vállalkozik, de nem is áz ismeretlent kutatja, mert megismerhetővé vált. il­letve tette magát Jézus Krisz­tusban. Csak annyit tudha­tunk és ismerhetünk Istenből, amennyit Jézusban közölt ve­lünk. Tudnuk-e ennyit róla, vagy ismerjük-e annyira, amennyire megismerhetővé tette magát? Ez az ..ismerke­dés” viszont nem zárul le a konfirmációval, mert ö nem csak „Káté-anyag”, nemcsak tananyag, hanem életformáló erő. Felnőtt korban is, a fel­nőttek világában is. . Káposzta Lajos EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti. a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányt László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VHL. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: S16—20.412— VTII. Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 (2) 75.1514 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató HIERONYMOS GÖRÖG ÉRSEK A VÁDLOTTAK PADJÁN A Görög Ortodox Egyház ellen most az athéni bíróság vezetője, Hieronymos érsek is eljárást indított a korábbi a vádlottak padjára került katonai diktatúrával való azon 104 személy között, akik együttműködésük miatt, (eps) — PUSZTASZENTLÁSZLÖ. Ünnepi közgyűlés keretében választotta meg a gyülekezet május 18-án, pünkösd ünne­pén az új presbitériumot, amelynek tagjai: Szabó Ist­ván, Kocsmáros Kálmán, Sán­dor Zsigmond, Takács István, Takács Gyula, Takács Ferenc, Szilvás István, Péteri Lajos, Kovács András, Kottái László, Kottái István, Takács Kálmán, Bognár József, Bognár Ist­ván, Takács Béla, Péteri Gyu­— Szurma Jenő, a kisapos- tagi gyülekezet telügyelője el­hunyt. Temetése május 13-án volt Tóth-Szöllős Mihály kecs­keméti lelkész, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese szolgá­latával, aki a 23. Zsoltár alapján hirdette Isten igéjét. — Bárdy Ernőné, sz. Lin­der Margit Bárdy Ernő volt mezőberényi lelkész és esperes özvegye, április 14-én, éle­tének 96. évében Győrben el­hunyt. Május 16-án Budapes­ten, a Farkasréti temetőben te­mették el férje mellé. A teme­tési szertartáson Kun-Kaiser József mezőberényi lelkész hir­dette a vigasztalás igéjét és a Lutheránia kamarakórusa szolgált. „Boldogok a halottak, akik az Űrban halnak meg.. la, Bognár Gyula. Szilvás Ta­kács István, Gergály Lajos, Gergály Ferenc, Novák Jó­zsef. Wolf Antalné, Szilvás Ferencné, Bognár Jánosáé, Bognár Istvánná, Horváth Ferencné, Bedő Vincéné, Csesztregi Józsefné, L ebár Antalné. Eskütételüket köve­tően Horváth Lajos egyház- megyei és egyben gyülekezeti felügyelővel együtt, közös úr­vacsoravétellel kezdték el a presbiteri szolgálatot. — TEMPLOMI padok villanv­fűtőberendezését a legkorszerűbb technológiával készítem. Üzemel­tetése a leggazdaságosabb. A ce- tenüezésre három évi garanciát adok. Megrendeléseket 1973. évre eLtogadok. Kérésre tájékoztatást küldök. Szabó Sándor villanysze­relő mester. 7621 Pécs, Zrínyi u. — FELHÍVÁS. Keresünk a bő* csal (Bács-Kiskun megye) gyüle­kezet lelkészlakásába olyan nyug­díjas lelkészt, illetve lelkészházas­párt. akik szívesen költöznének be a lakásba. Két szoba, konyha, fürdőszoba a lakás, kerttel, szőlő­vel és gyümölcsfákkal beültetve. A parókia a Kecskemét—Baja fő­útvonal mentén, belterületen, au­tóbusz megállótól 1 percre fek­szik. Szóba jöhet esetleges szol- gálattétel is. megegyezés szerint. Szükség esetén elfogadtuk nyug­díjas levita-kántor jelentkezését is. A jetentkegést levélben kér­jük Evangélikus Esperes! Hivatal, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 3. címre. A Körtértől a Néüköztársasáé útié és vissza

Next

/
Oldalképek
Tartalom