Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-11-30 / 48. szám

„Hordozói vagyunk a feltámadott Jézus Krisztusnak... Megújította templomát az apostagi gyülekezet A namibiai evangélikusok küzdelme a faji megkülönböztetés ellen Mi sem természetesebb, mint hogy egy ország evangélikus egyháza egységre törekedjék: egyesítve az összes evangélikus gyülekezeteket és együtt képezze ki valamennyi leendő lelké­szét. De ami természetes nekünk, Magyarországon, azért nehéz küzdelmet kell folytatni a délnyugat-afrikai Namíbiában. Amikor ez év auguszus 16-án megölték Namíbia északi felének főminiszterét, Filemon Elifast, akkor ezt néhány nappal később az ottani evangélikus egyház néhány tagjának letartóztatása követte. A tettesek nem ők voltak, hiszen vádat sem emeltek el­lenük, egyiküket szabadon is bocsátották már. Abban az ország­ban azonban vádemelés nélkül is évekig lehet valakit börtön­ben tartani s számára a külvilággal mindenféle kapcsolatot megtiltani. Az ismeretlen tettesek által elkövetett gyilkosság mégis jó alkalom volt arra, hogy a namibiai evangélikus egyház ellen újabb megtorló lépéseket tegyenek. NAMÍBIA NEM ÖNÁLLÓ ÁLLAM, hanem a Dél-afrikai Köztársaság úgynevezett gyámsági területe. Az ENSZ már többször felszólította Dél-Afrikát, adjon függetlenséget az or­szágnak, de ezek a felszólítások makacs ellenállásba ütköznek, a megfelelő nemzetközi bizottságok pedig beutazási engedélyt sem kapnak. Ez a hazánknál csaknem tízszer nagyobb terület igen gazdag természeti kincsekben. Csupán félmillióra tehető lakossága van. A Dél-afrikai Köztársaság kiaknázza a termé­szeti kincseket és bevezeti a világon páratlan faji politikáját. A többségét alkotó bennszülött lakosság részére kényszer lak­helyet jelölnek ki, melynek területe az országnak csak kis töre­déke; a fehér és fekete lakosságot teljesen elkülöníteni igyekez­nek: külön padok a parkokban, külön közlekedési eszközök, külön postahivatalok, szállodák, éttermek, rádióadók és -prog­ramok; feketék vállalhatnak ugyan munkát fehérlakta terüle­ten, de nem vihetik magukkal családjukat: nyomorúságos munkásszállásokon pengődnek vagy elzüllenek. A faji politika nemcsak feketék és fehérek viszonyát szabályozza, de elkülö­níti egymástól a különböző bennszülött törzsek tagjait is. A NAMIBIAI EVANGÉLIKUSOK A NÉPESSÉG CSAKNEM FELET ALKOTJÁK. Bár a födrajzi és történelmi okokból több egyházban eltek, közeledtek egymáshoz és unióra léptek egy­mással. Éppen a krisztusi evangéliumból fakadóan ajtót nyit­nak minden ember előtt, faji különbségekre való tekintet nél­kül. Szomorú, hogy a német telepesek egyháza fenntartásokat hangoztat, nem akar egy fekete egyházban fehér kisebbség lenni. S bár vannak olyanok is, akik bíznak még a dél-afrikai rendszer kedvező irányú fejlődésében és jóindulatában, s vannak olyanok is, akik legszívesebben már ma fegyveres harcot indítanának az igazságtalan rendszer ellen, az evan­gélikus egyház Namíbiában az egyetlen olyan jelentős szer­vezet, melyben otthonra találhat mindenféle fajú ember. És ez az egyház ismételten kifejezésre juttatta azt a meggyőző­dését, hogy ellenzi és igazságtalannak tartja a faji elkülöní­tés rendszerét. Namíbiái testvéregyházunknak az emberek közötti választófalakat ledöntő Krisztushoz való ragaszko­dása így kavar politikai vihart és hoz számára üldözést és szenvedést. DÉLNYUGAT-AFRIKAI TESTVÉREINK AZZAL A KÉ­RÉSSEL FORDULTAK AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZAK NAGYCSALÁDJÁHOZ, hogy segítsék őket harcukban, első­sorban erkölcsileg és politikailag. Amerikai, nyugatnémet és svéd egyházak képviselői ígérték, hogy közbenjárnak kor­mányuknál a namibiai evangélikusok és Namíbia érdekében. Ok igazán tehetnek valamit, hiszen azokból az országokból jelentős gazdasági és katonai segítséget kap a dél-afrikai rend­szer. A Lutheránus Világszövetség képviselői is ismételten kifejtették álláspontjukat, tárgyalásokra is sor került hivata­los dél-afrikai politikai megbízottakkal: a Lutheránus Világ- szövetség képviseletében nem is léphet senki Dél-Afrika föld­jére. Mi olyan társadalmi rendszerben élünk, mely mindig is elítélte a faji elkülönítés rendszerét, és nem támogatta azt a rendszert sem gazdaságilag, sem katonailag, sem erkölcsi­leg — sem nyíltan, sem titokban. AZOK AZ EMBEREK, AKIK A FAJI ELKÜLÖNÍTÉS ALATT SZENVEDNEK igazságtalanságot, nyomorúságot, hát­rányt. megérdemlik együttérzésünket és szolidaritásunkat bármilyen vallásúak vagy világnézetitek legyenek is, egy­szerűen azért, mert embertársak. De gondoljunk arra, hogy a délnyugat-afrikai Namíbiában nem is egészen kicsiny, ha­nem jelentős evangélikus testvéregyház szenved és küzd a faji igazságtalanságban. Gondoljunk erre, amikor újságot ol­vasunk vagy amikor híreket hallgatunk. S akkor is, amikor imádkozunk. Reuss András Or. Bányai Béla (1905­ŐSI, ÁRPÁD-KORI TELE­PÜLÉS A DUNA MENTÉN APOSTAG és evangélikus gyülekezete is egyike Bács- Kiskun megye legrégibb gyü­lekezeteinek. Még a IS. sz. leg­elején települtek itt le azok az ősök, akik azután gyüleke­zetbe tömörülve papot hoztak, templomot építettek, hogy szóljon Isten igéje közöttük, hogy szolgálatukat híven be­tölthessék. Az első kis tem­plomot hamarosan „kinőtte” a gyülekezet — no meg a Du­na áradása is veszélyeztette. Ezért a község legmagasabb pontján építettek új templo­mot. Ezt viszont röviddel el­készülte után a falut is elpusz­tító tűzvész égette fel. Har­madszor fogott hozzá a gyüle­kezet a templom felépítéséhez es ez a templom ad hajlékot ma is nekik. Az elmúlt hetek­ben fejezték be a külső reno­válást és a templom újraszen- telésére gyülekeztek össze ok­tóber 19-én, vasárnap délelőtt a gyülekezet tagjai. Eljöttek a szomszédos dunaegyháziak, a hartaiak, valamint a kiskőrö­si. soltvadkerti. csengődi és páhi gyülekezetek képviselői is. A GYÜLEKEZETBE ÉRKE­ZŐ D. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖKÖT a presbitérium élén Hernády Nándor lelkész fo­gadta. A szépen megtelt tem­plomban az oltári szolgálatot Nairobi 1975 Felszabadításra és Ez a magyarul kissé nehéz­kesnek tűnő cím az Egyházak Világtanácsa mostani világ­gyűlésének negyedik altémája a nevelés világszerte égető kér­désének két vetületével foglal­kozik és a világikeres zityénség képviselőinek válaszát várja. Magyar vonatkozásban té­mánk első fele már elért ered­ményekre emlékeztet, második fele állandó feladatunkra biz­tat. HAZÁNKBAN A NEVELÉS ÉS MŰVELŐDÉS ÜGYE az egész társadalomra tartozik. Alkotmányunkban ezt olvas­suk: „A Magyar Népköztársa­ság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.” (59. §). Az utolsó há­rom évtizedben megtapasztal­tuk, hogy társadalmunk bizto­sította és kiterjesztette a köz­művelődést és annak fejlődé­sét általánossá tette. Amikor látjuk, hogy a neve­lés ügye ma világszerte bele­tartozik a sokfelé jelentkező válságkérdések sorába, öröm­mel vesszük tudomásul, hogy nálunk már sok minden meg­oldódott, amiért a Föld más országában mégcsalc küzdenek. Sőt sok mindent természetes­nek tartunk, ami másutt elér­hetetlen vágyálomnak tűnik. Pl. társadalmunk törvénnyel védi az ifjúság alapvető érde­keit, az oktatásra különös gon­dot fordít. Felnőttek továbbta­nulásának lehetősége adott, sőt támogatásban részesül. A művelődés terén is érvényesül a társadalmi egyenjogúság faj­ra, nemzetiségre, nyelvre, val­lásra tekintet nélkül. Elvileg nincs különbség nők és férfiak között ebben a vonatkozásban. Ha körülnézünk a nagyvilág­ban. úgy tudjuk igazán érté­kelni helyzetünket és megért­jük mindez nem természetes és annak a szerkezeti változás­nak köszönhető, ami hazánk­ban a szocializmus építése so­rán végbement a második vi­lágháború után. Erőinket mi ma már arra fordíthatjuk, hogy a szabadságban elnyert lehetőségeket és a jól kialakí­tott kereteket jó tartalommal töltsük meg. MEGOLDANDÓ FELADA­TAINK és nyitott kérdéseink is vannak a nevelés terén. Vi­lágszerte kérdés a generációk közötti feszültség. Fiatalok sokszor bizalmatlanok a fel­nőttek Iránt és fordítva. Egy­más gyengéit, erkölcsi fogya­tékosságait, ellentmondásait érzékenyen figyelik. — Kérdés nálunk is az ismeretanyag mennyiségének és az emberré nevelés munkájának összehan­golása. Világszerte növekszik a tanulási igény, müveitségvágv, az ismeretanyagmennyisás. de nem tart lépést ezzel az erköl­az egyházmegye esperese, Tóth-Szöllős Mihály végezte. A püspök a 24. zsoltár 7—10 versei alapján szólott: Amint a szövetség ládája egykor azt jelentette, hogy Isten van je­len ott, ahol a láda van, úgy ma is, ha megnyílnak a tem­plom kapui, „amikor hangzik az ige és kiszolgál tátik a szentség, akkor jön Jézus, a dicsőség örök királya az apos­tagi gyülekezetbe.” A templom szerepe az, hogy keretet ad­jon az evangélium hirdetésé­nek és a szentségekkel való élésnek. Milyen méltó és szép keret e nagy kincsek számá­ra ez a megújított, nagyon szépen rendbe hozott templom. A legizgalmasabb kérdés most az, hogy van még egy kapu — „a szívnek ajtaja” — és Jézus még ezen a kapun is be akar vonulni. Egzisztenciális kérdés, hogy a gyülekezet tagjai szí­vükön hordják-e Jézust? Aki életet formáló, megszentelő, mindent széppé tevő Ür! Aki rajtunk keresztül jelenik meg... hordozói vagyunk a feltámadott Jézus Krisztus­nak!... Ez ma az igény; En­gedjétek, hogy Krisztus a ti életeteken keresztül is megje­lenjen a család, a gyülekezet, a falu életében... Valamit tükrözzön az életetek abból, hogy Krisztust hordozzátok! Jézus úgy jön a szívünkbe, hogy bűneinket bocsátja meg. Azokat, amelyeket Isten ellen, emberek ellen, a társadalom közösségre nevelés esi nevelés, a közösségre neve­lés. — Éppen mi keresztyének a Szentírás tanításának isme­retében tudjuk jól, hogy az embert mennyire meghatároz­za önzése, egoizmusa, elkülö­nülésre hajlama. Vannak gondjaink családban és isko­lában, munkahelyen és a tár­sadalomban is, de ezekre a problémákra nem nézünk re­ménytelenül. Nem feledjük, hogy alapjában véve orszá­gunkban biztosítva van a ma­gas szintű oktatás lehetősége éppenúgy, mint a közösségre nevelés feladatának megoldási lehetősége. A KERESZTYÉN NEVE­LÉS LEHETŐSÉGE is adott. Családban és gyülekezetben egyaránt. Hazánkban a keresz­tyén felekezetek és nem ke­resztyén vallások végezhetik saját hitelveik szerint nevelési munkájukat. Megfelelő szántű és példányszámú tankönyv áll rendelkezésünkre a Szentírás és énekeskönyv mellett. Újsá­gunkban gyermekeknek olvas­mányos anyag is szerepel. Bizonyos mértékben kérdés keresztyén családok számára nálunk a társadalmi és a ke­resztyén nevelés alapjai között fennálló különbség, de nem le­küzdhetetlen nehézség ez. Egy­házaink örvendetes tapasztala­ta, hogy más ideológiai hát­térrel és hittani gyökérrel, de az embert kölcsönösen megbe­csülve jó lelkiismerettel tu­dunk együtt dolgozni fiatal­jaink neveléséért, hiszen ösz- szecseng a közösségre nevelés szándéka, az egyén társadalmi összefüggésbe állítása, a nem­zetközi összefüggésbe helyezé­se, vagyis szabadulás az egyé­nieskedő szemléletmódtól és életgyakorlattól. Közös az op­timizmus is — mi reménység­nek nevezzük, hogy az ember nevelhető. Bizalmunk van ab­ban, hogy a sok türelem, szor­galom, áldozat, fáradság szü­lők és nevelők részéről nem hiábavaló. Nem természetes, hanem nagy eredmény, hogy megta­láltuk helyünket a társadalom­ban. látjuk közös feladatain­kat, fáradhatatlanul keressük azokat a ponokat, ahol ös6ze- csengést érzünk, ahol erőinket a közösség szolgálatába állít­hatjuk, hogy civilizációnk és kultúránk emberséges, közös­ségi tegyen, az ember boldogu­lását segítse. A nevelés ügye bennünket keresztyéneket is állandó ön­vizsgálatra kötelez — mennyi­re vesszük ki részünket az em­berformálás munkájában — másrészt hűséges, kitartó, ma­gunkról megfeledkező és má­sokra irányuló szolgálatra ösz­tönöz. Dr. Haíenscher Károly ellen elkövetünk. De nem áll meg itt. Emberek szivét tudja mássá termi, új embert te­remt, újjá tesz! Tényleg meg*- változhat az ember élete, le­het belőlünk új ember és ez már nemcsak a gyülekezetben látszik meg. Szívünk szeretete legyen nyilvánvaló felekezeti és világnézeti különbség nél­kül..„Űj társadalomban élünk! — szívetek szeretetével me­lengessétek hazánkat, benne népünket; szeressétek különb­ségtevés nélkül minden em­bertársunkat ! Ezért érdemes templomot újítani — nagyon érdemes! Benne és általa lesz újjá és boldoggá az ember!” A befejező oltári szolgálat keretében a püspök keresztelt is. így elevenedtek meg mind­járt az igehirdetés szavai: „amikor hangzik az ige és ki- szolgáltatik a szentség, akkor jön Jézus •. AZ ÜNNEPLŐ GYÜLEKE­ZET NAGY FIGYELEMMEL HALLGATTA MEG a közgyű­lés során elhangzott templom­történetet Hernády Nándor lelkész ismertette azt, amiről a bevezetőben is szóltam. A renoválással kapcsolatban el­mondta, hogy az ősök a tűz pusztításának elkerülése vé­gett kőből boltozatos tetőt épí­tettek. így az egész templom kőből, nem gyúlékony anyag­ból készült. De emiatt pillé­rekkel kellett megerősíteni az oldalfalakat és e pilléreket a tetőről lezúduló csapadék rombolta, málasztotta. Utoljá­ra 1954-ben renoválták, de az időjárás rövid idő alatt ismét „koldusruhába” öltöztette a templom külsejét. A renová­lást most azzal kezdték, hogy új ereszcsatornát készíttettek, hogy a nagy mennyiségű csa­padékot elvezesse, azután kö­rülvették betonjárdával az épületet, hogy elvezesse a vi­zet a falak tövéből is. A pillé­reket, falakat kijavították, új­ra vakolták és a falakat időt­álló festékkel festették. Gyö­A Délaírikában érvényes terrorizmus-törvény szerint meghatározatlan ideig fogva lehet tartani embereket és meg lehet tiltani számukra minden kapcsolatot a külvi­lággal. A Délafrikai Egyházak Tanácsa, mely a nem-kato­likus egyházakat fogja össze, ennek a törvénynek az eltör­lését követeli, valamint mind­azok szabadon bocsátását, aki­ket e törvény alapján tartanak letartóztatásban. Az augusztus 28-án kiadott nyilatkozat em­lékeztet dr. Manas Buthelezi kiközösítésére, melynél ered­ményt hozott a nemzetközi til­nyörűen sikerült a munka. Nem ok nélkül fejezte be sza­vait így a gyülekezet lelkesze: „Reméljük, hogy nemcsak csi­náltunk valamit, de jól is csi­náltuk!” AZ APOSTAGI GYÜLEKE­ZET AZOK KÖZE TARTO­ZIK, amelyek az urbanizációt, a varosba özönlést erősen megérzik. Emiatt fogyatkozott meg a lélekszámúk, de ennek ellenére nagy áldozatkészség­gel — anyagi és termeszetbe- ní segítséggel — vették ki ré­szüket a munkából. Azért a városból hazalátogató család­tagok is — látva a nagy mun­kát — adományaikkal segítet­ték a megvalósulást. Jelentős segítséget adott a Lutheránus Világszövetség adománya, me­lyet a közgyűlésen is hálásán köszöntek meg mind a jelen­levő püspöknek, mind pedig a Világszövetség vezetőinek A templom homlokzati kerek ablakába üvegre festve Lu- ther-rózsát helyeztek el. Ezt a kiskőrösi gyülekezet ajándé­kozta, Csapó Margit testvé­rünk festette. AZ ÜNNEPSÉGEN RÉSZT VETT Fekete János megyei egyházügyi titkár is, aki me­leg szavakkal köszöntötte a gyülekezetei és értékelte a nagy munkát, mellyel nagyon széppé tették e műemlék jel­legű templomot. Az esperes a munkában va­ló közösséget emelte ki kö­szöntésében. A lelkésztől kezd­ve a presbitereken keresztül az egyes gyülekezeti tagokig nagyon sok kétkezi munkát végeztek el. Maradjon meg az a munkában való közösség to­vábbra is, újabb feladatok kö­zös megoldására. Szabó István dunaegyházi lelkész a két szomszéd gyüle­kezet közös problémáiról szólt. Egy időben végezték mind­ketten a templomrenoválást, egymást biztatták és segítet­ték. Dr. Bakay Péter kecskeméti felügyelő a gyülekezet nyug­díjban levő' lelkészének — édesapjának — köszöntését tolmácsolta, Mohácsy József helybeli református lelkész gyülekezete nevében üdvözöl­te a templomát megújító test- vérgyülekezetet. Hidasy Já­nos presbiter a gyülekezet ne­vében mondott köszönetét a nagyon sokat fáradozó lelké­szüknek. Az üdvözlések sorát D. Kál- dy Zoltán püspök zárta be, aki megköszönte a lelkésznek, a gyülekezetnek sok munkájukat tájékoztatott közegyházi kér­désekről, majd arra kérte a gyülekezetei, hogy örömmel jöjjenek ebbe a szép templom­ba, ahol Jézus jön hozzájuk és Vele menjenek az élet felada­tainak megvalósítására tovább. Tóth-Szöllős Mihály takozás, és Thomas Mathata, a Délafrikai Egyházak Taná­csa munkatársa esetére, akit 230 napig tartottak fogva és végül vádemelés nélkül szaba­don bocsátották. Hangsúlyoz­za a nyilatkozat, hogy meg kell vizsgálni a nyilvánosság előtt, elmarasztalhatók-e a „terro­rizmus” vádjával James Pol- ley és Zephania Kameeta lel­készek, akiket a közelmúltban tartóztattak le. „Ez a törvény, melyről azt állítják, hogy sza­badságunkat védelmezi, a va­lóságban aláássa szabadságun­kat”. Tolnanémediben született 1905. augusztus 7-én, tanító családból. A gimnázium alsó osztályait Bonyhádon, a felső ötöt Pápán végezte. Érettségi bizonyítvánnyal a kezében a soproni Teológiára jelentke­zett. Hazai egyetemi évei után az erlangeni és rostocki egye­temeken tanul tovább. 1930. szeptember 7-én szentelte lel­késszé Dombóvárott D. Kapi Béla püspök. Felavatása után: Tolnané- medi, Szombathely, Barcs— Nagyatád—Somogyszob. Tár­nokréti szolgálati helyei. Köz­ben beiratkozik a pécsi egye­temre, ahol 1936-ban a filo­zófiai tudományok doktorává avatják. 1937-ben egyhangú­lag meghívja Öt a várpalotai gyülekezet. Ugyanebben az évben Pécsett házasságot köt Pitroff Vilma oki. tanítónő­vel. aki hűséges, szerető segí­tőtársa volt a gyülekezetben is. Házasságukat Isten hat gyermekkel áldotta meg. Egyházmegyei szinten is több tisztséget viselt. Cikkein és elmélkedésein kívül nyom­tatásban megjelent doktori ér­tekezése. Betegsége miatt nyugdíjba megy 1968-ban. Simontornyá- ra költözik. Amiképp élt. úgy is ment haza. Csendben. október 17-én. Október 19-én harangzúgás közben indultak a várpalotai 1975) hívek. Simontornyára — autóbusszal és autókkal —, hogy végső búcsút vegyenek volt lelkipásztoruktól. Ravatalánál dr. Kiss Béla pálfai lelkész hirdette a feltá­madás evangéliumát. A sír­nál Németh Ferenc várpalotai lelkész köszönte meg hű­séges szolgálatát. Itt búcsú­zott Tőle dr. Maksa Sándor református lelkész, dr. Kántor József római katolikus lel­kész. Koporsója mellett ott volt Sas Endre ny. gyönki és Lackner Aladár gyönki lel­kész. Szeretteivel együtt azzal az igével búcsúzunk Tőle, melyet ő választott szülei síremléké­re: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11, 25) Németh Fercne Megjelent Dr. Ilafenscher Károly— Dr. Selmeezi János— Dr. Vámos József: AZ EMBER VÉDELMÉBEN című könyve, a 4.. 5., 6., 7. parancsolat mai magyarázata Ara: 30,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon Barátin Ferenc: ESŐYERÉSSEL A biztonság: kér esz tótnál bevárni a tétovát s mutatni: erre térj, s — nem vádolván vaksággal — fényt kínálni ha ködbe búvik előle a cél. Keménységnél nem hangerő a mérce, nem csak a szúrós szemek vádolok, legszigorúbb a csöndes hang erélye s meleg tekintet a legáthatóbb. A jóság soknak elviselhetetlen, elismerni, hogy ember az a másik, a jégverés csak kárt tehet a kertben, de az esőtől mag fakad, virág nyit. kérlelhetetlen, komoly szeretetben. S te így növelsz: esőveréssel engem. Megjelent a költő „ESÖVERÉSSEL” című kötetében 1975-ben. DÉL-AFRIKAI EGYHÁZAK A TERRORIZMUS TÖRVÉNY ELLEN á 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom