Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-11-16 / 46. szám

A végső mérték 2 Kor 5, 10 Sokféle mérce képzelhető el annak elbírálására, milyen egy élet. Van, aki aszerint ítéli jónak, vagy rossznak az életét, hogy mennyire sikerült elérnie egyéni vágyait, követnie indu­latait, s elmenekülnie félelmei elöl. Neki akkor az a siker, ha kiügyeskedliette, vagy kitiporhatta, ami szerinte neki kijár pénztől megbecsülésen át szeretetig. Sokan a mindenkori leg­könnyebb úttól remélnek boldogságot, ez a mércéjük. Az egyé­ni felfogásoknak se szeri, se száma. Önmagát is hajlamos fél­revezetni az ember, s úgy-ahogy kialakult életstílusához utó­lag gyártani igazolást. SZILARD VÉGSŐ MÉRTÉKET szab elénk az ige, s ez egy­ben örömhír: lehet, szabad Jézus Krisztuson tájékozódnunk. Ez egyben isteni szükségszerűség is, valahogy úgy, mint ahogyan egy súlyos beteg számára a gyógyulás egyetlen lehetséges útja egyszerre jó hír és parancsoló „kell”. / Nem ijesztgetés, vagy idegesítés akar lenni, amikor Isten Igé­je a végítéletről beszél. Egyszerűen tudomásul kell vennünk,» hogy semmit sem tehetünk következmények nélkül, életünk csak egy van, s annak óriási a súlya. Ám a tulajdonképpeni egyetlen, emberileg „fölemélhetetlen” súlyt, a bűn halálos sú­lyát Jézus Krisztus magára vette, s szeretetböl elhordozta. Akik pedig ezt, mint nekik szóló örömüzenetet hittel megragadják, azok fel vannak mentve: kegyelmet kaptak, „hit által meg- igazultak”. Ez a hit egyben bizodalmas hűség is, mely Isten megtapasztalt szeretetén nevelődik, élete folyamatosan 'attól gyógyul, s azt is igyekszik továbbadni, hiszen erre készteti ot az átélt irgalom. JÉZUS KRISZTUS MAGA EZ A VÉGSŐ MÉRTÉK! Amit tett értünk, amit ajándékaként elsajátíthatunk, ami belőle szüntelen formálhatja gondolkodásunkat, érzületünket, tett­készségünket, látásunkat, rendeltetéstudatunkat — mindaz, ami gyógyító erőket elevenít meg bennünk és körülöttünk, minden gyengeségünk, bukdácsolásunk ellenére. „A Krisztus ítélőszéke előtt” kell megjelennünk, szó szerint: „nyilvánvalóvá válunk”, amikor is mintegy „átvilágít” bennünket Krisztus szeretettel­jes, szolgáló lénye, s tüstént nyilvánvalóvá lesz, mennyi van bennünk Öbelőle, mennyire engedtük be öt életünk valósá­gába. Az ítélet az Istennek Jézusban megjelent világszereteté- vel szembesít, s annak alapján minősít, hiszen ha „úgy szerette Isten a világot”, akkor annak formáló, ünnepi hatóerőt kell hoznia köznapi életünkbe is. A bűn lényege pedig „az Isten szerelme” elöl betokozódni, s nem válni eszközévé — bármi ürüggyel is. MINDEN CSELEKEDETÜNK VISSZAHAT RÁNK, épít, vagy rombol rajtunk, s nem csupán kifelé hat, bár még onnan is „visszahulfámzik”. Akár jót, akár rosszat teszünk, az a leg­biztosabban önmagunkra hat jóként, vagy rosszként. „Cseleke­deteik követik őket” — mondja az Ige a halottakról. ■Egy híres lélekbúvár így írja le. milyen érzés volt számára élet s. halál között lebegni: „Égy éreztem, mintha míhden ed­digi lefoszlanék rólam, vélekedések, óhajok, elképzelések — igen fájdalmas folyamat. Valami azonban megmaradt: úgy tűnt,'hogy mindaz, amit átéltem és megtettem, körülöttem van, sót az alkotta énemet — nyalábba kötve az vagyok, amit tet­tem, s ami voltam. Ez a végső szegénység érzését hozta, de nagy megbékélést is.” Temetőhangulat? Nem! Elmélyülés kell, hogy „menet köz­ben” tudjuk, hogyan kell élni, miért érdemes! Hogy a „Szent Mérték”, Jézus Krisztus sodró szeretete, s az izzítson szolgá­latra! Dr. Bodrog Miklós RÓMAI KATOLIKUS APACA TILTAKOZÁSA A NŐK EGYHÁZI DISZKRIMINÁCIÓJA ELLEN Egy római katolikus apáca, akit meghívott az Egyházak Világtanácsa a nairobi nagy­gyűlésen való részvételre, til­takozásul a nőknek a saját egyházában folyó diszkriminá­ciója miatt nem utazik ei Nai­robiba. Margaret Ellen Trax- ler (Chicago) a nőkérdés ta­nácsadójaként vett volna részt Az élet árnyékos oldalán? Az Országos Onkológiái In­tézet Budapesten olyan külső­leg, mint bármelyik más kór­ház vagy klinika. A betegek^ir- cán azonban ott tükröződik a belső rémület, hogy aki egy­szer ide került, az gyógyítha­tatlan beteg, a rák ellen nincs orvosság. Mások, akik talán évek óta ágyhoz vannak kötve, érzik és tudják, hogy sohasem fognak többé újra talpra állni. Óriási mértékű az orvostudomány fej­lődése, akadnak azonban ese­tek, amikor tehetetlen az ope­ráló kés és az injekciós tű. a legjobb gyógyszerek sem segí­tenek. ORVOSOK ÉS ÁPOLÓK, családtagok és betegtársak se­gítségként csak letagadni tud­ják a tényeket és elhallgatni próbálják az igazságot. „Meg­gyógyulsz, ha ezt a gyógyszert vagy kezelést kapod!” — mondják, de a beteg is érzi. hogy üresen csengenek a sza­vak. Gyógyíthatatlan betegeink közel érzik magukhoz és a hoz­zátartozók számára pedig raj­tuk keresztül kerül közeire a halál kérdése. Felvetődnek az élet végső kérdései: miért élünk, mi a célja az életem­nek? Mi lesz velem a halói í után? Eszébe jut a végső bú­a nagygyűlésen. Kijelentette, hogy addig nincs értelme más felekezetek női képviselőivel a nőknek az egyházban betöltött szerepéről beszélgetni, míg nincs egyenjogúság a nemek között a római katolikus egy­házban. s míg nőknek nincs beleszólási joguk az egyházi élet kérdéseibe. csúra készülőnek, mit mulasz­tott. másokkal szemben vagy mi rosszat tett. Meg kell azonban kérdez­nünk mindnyájunknak, gyó­gyíthatatlan betegeknek, bete­gek hozzátartozóinak, de azok­nak is. akik egészségesnek ér­zik magukat, vajon nem egy­formán közel van hozzánk a halál? Hiszen például a hétvé­gék baleseti krónikáit olvasva lehetetlen a régiek jelmonda­tára nem gondolni: — „Me­mento mori”, azaz „Emlékezz arra. hogy meghalunk”! Lehet, hogy valaki makkegészségesen indult neki a balatoni ország­úinak és alig félóra múlva már egy közlekedési baleset áldoza­tává lett, talán nem is a maga hibájából. A közlekedési bal­esetek mellett modern korunk másik gyakori jellegzetessége; a szívtrombó'zis sokszor egé­szen fiatal emberekkel is vé­gez egyik pillanatról a másik­ra. Énekeskönyvünk utolsó éneke erre utal: „Életünkben szüntelen halál lesi léptünk ...” NEM LEHETÜNK BIZO­NYOSAK abban, hogy vala­milyen gyógyíthatatlan beteg­ség eiőre jelzi életünk végét és bizonyos időnk marad még ar­ra, hogy előkészüljünk a ha­Mi van Vasban? — kérdez­ték tőlem sokszor. Rendsze­rint azt feleltem: semmi külö­nös, csak az, ami másutt. Ez nem kitérés volt a válaszadás elől. Ez a színtiszta igazság. Vas is a magyar valóság egy része. Az volt a múltban, az a jelenben is. függetlenül attól, hogy távol esik Budapesttől és közel van Ausztriához: MINDENESETRE A RÉG- MÜLTBAN TÖRTÉNT EGY ÉS MÁS. A kőszegi lelkész és püspök, Szenei Fekete István ..konspirált a soproniakkal, a savanyú víznél (értsd Tár­csa)”. Ennek a vádnak az alapján kellett menekülnie, majd miatta rorpbolták le az Ostffy-várat Kemenesalján. Wimmer Gottlieb Ágost Bécs- ben született német ajkú lel­kész az általa kiképzett nem­zetőrökkel távol tartotta Vas megyétől Jellasics rabolva Ausztria felé vonuló hordáit. Kegyességi irodalom fűződik a nevéhez, bibliaterjesztés, kis nyugati faluban tanítóképzőt, gimnáziumot, nevelőintézetet létesített, népét szakszerű gaz­dálkodásra, kertészkedésre ta­nította. MA VASBAN IS AZ VAN, AMI MÁSUTT. Dolgos kezek nemcsak a földeken immár, mint régen, hanem a közben ide telepített üzemekben is, exnortra dolgoznak, ..minősé­git” állítanak elő. Szerző em­berek. akik a háztájiban álla­tot nevelnek, szárnyra kelt fia­taljaiknak szövetkezeti házra fizetnek be Szombathelven, Kőszegen sf-b. Az előrelépés jelei mutatkoznak. Nemrég a KÖSZÖNTJÜK A 75 ESZ­TENDŐS DR. EMIL BOLES­LAV LUKÁC szlovák költőt, Hodrusbányán született 1900. november 1-én. A híres Sel­mecbányái evangélikus líce­umban tanult, Petőfi tisztelő­jévé lesz, majd Ady igézetébe kerül. Magyar nyelven itt írta első verseit. 1918 őszén egy­idejűleg iratkozott be a pozso­nyi evangélikus teológiára és a bölcsészkar magyar—francia szakára. Tanulmányait Párizs­ban és Lipcsében folytatta. TÖBB VERSES KÖTETE JELENT MEG. Külön is felfi­gyeltünk: „Az Első és Utolsó” címűre. A szlovákiai irodalom jelenének egyik legjelentősebb személyiségévé lett. MINT MŰFORDÍTÓ már eddig is nagyot alkotott. Töb­bek között neki köszönhető, hogy Petőfi, Ady és sok más magyar és francia költő verse szlovákul is olvasható. A Ma­gyar Pen Club őt a magyar költészet magas színvonalú Iáira. Egészségeseknek és gyó­gyíthatatlan betegeknek egy­formán szól a zsoltár szava: „Taníts minket, Uram, úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” Annyi azonban bizonyos, hogy azok­nak. akik tudják és érzik, hogy nincs már sok idejük e földi életben hátra és ezek hozzátar­tozóiknak föl kell használni a lehetőséget a visszanézésre és az előre nézésre, az élettel tör­ténő leszámolásra. Akár egészséges, akár beteg is legyen e sorok olvasója, most ezeken a betűkön keresz­tül hallja meg. hogy közei van hozzánk a halál. Mielőtt azon­ban oda kellene állnunk Krisz­tus ítélőszéke elé. mert megy tovább az út a halál után is, most meghallhatjuk, hogy a Bíró, mielőtt ítélne bennünket, eljött meghalni értünk. Sem­mit sem hoztunk be erre a vi­lágra az apostol szava szerint és semmit serh fogunk kivinni innen. Itt marad mindenünk, amink csak volt és minden­kink, akink csak volt. Jézus azonban azért jött hozzánk ab­ból a világból, ahová a halá­lunk után lépünk, hogv meg- fogia a kezünket, magasra emelje a tekintetünket, hitet és reménységet öntsön a szí­vünkbe. hoav „aki hisz őben­ne. meg ne haljon, hanem örök élete legyen”. megye természeti viszonyainál fogva szinte egészében föld­művelésből élt. Az átszerve­zés idejen kénytelen volt tö­megeit a nem éppen közelben levő üzemeknek, nem utolsó­sorban Budapestnek átadni. Ma már közel találnak mun­kalehetőséget. Evangélikus szempontból ez annál nyoma­tékosabban esik latba, mivel gyülekezeteink népessége szin­te kizárólag falvakban lakott. A megyeszékhely, Szombat­hely, evangélikus gyülekezete csak a századfordulón erősöd­hetett meg úgy, hogy Kőszeg filiájából önállóvá lett. A me­gyeszékhelyen: de például Sárváron is, ma erősen lüktet a város és a városiasodó élet. Azon a téren, ahol ügyes-ba­jos dolgait intézve a legtöbb emberünk megfordul, áll az evangélikus Berzsenyi Dániel­nek a szobra. A falusi élet sze- retetére beállított költő, ha er­ről a helyről nem szoborként, hanem élő emberként szem­lélné a nyüzsgést s az életet a modernségében, vajon ho­gyan fogalmazná meg hatal­mas ódáit? A VASI GYÜLEKEZETEK NEM KÜLÖN SZÍN a magyar evangélikus egyház térképén, pedig talán indokolt lenne ez. Hisz ha meggondolom, négy egyházmegye hagyományait hozták ezek magukkal. Van­nak gyülekezeteink, amelyek valamikor a vasi-felső, van­nak amelyek az alsó-soproni, vagy a közép-vasi. illetve a kemenesaljai esperességből jöttek. Nem volna igaz azt állítani, hogy csupa simulé­konyság vagyunk, egymásba szlovák nyelvű tolmácsolásá­ért és a magyar irodalom népszerűsítéséért 1969-ben emlékéremmel tüntette ki. MINDIG FÁRADHATAT­LAN BUZGALOMMAL MUNKÁLKODOTT a szlovák —magyar kapcsolatok elmé­lyítésén, régi akadályok és előítéletek megszüntetésén, a két szomszédos nép baráti együttműködése érdekében. Meggyőződéssel hirdeti ma is, hogy egymás kulturális érté­keinek rendszeres cseréjével olyan hidak épülnek közöt­tünk, melyeken jól „közleked­hetünk” egymással. NAGY TISZTELETTEL KÖSZÖNTJÜK a 75 éves köl­tőt, az egymásrautaltság szó­szólóját. Isten áldását kérjük életére, hogy még sokáig vé­gezhesse szolgálatát. FÖLDI ÉLETÜNKBEN úgy emlékezhetünk halálunkra, hogy tudjuk. Jézus Krisztus le­győzte a halált, új életet készí­tett a számunkra. Ez az üdvös­ség nemcsak a halál utáni va­lóság, hanem ebben az életben megnyilvánuló szeretet is, sze­retet Isten iránt és embertár­saink iránt. Ez a szeretet arra kötelezi a gyógyíthatatlan betegek csa­ládtagjait, hogy beszéljenek nekik Jézusról. Természetesen nem kell megvárni ezzel azt. míg valaki beteg lesz. hanem már előbb is el kell kezdeni. Régi kereszten szokás, hogy aki hitben, szeretelben és re­ménységben élt. fölkészül a ha­lálra. úrvacsorát vesz, meg­bánja Isten és embertársai el­leni bűneit, elrendezi dolgait. Mindenkink és mindenünk itt marad, de az a Jézus, aki éle­tünkben vezetett és utat mu­tatott. velünk marad a halál­ban is. KRISZTUSBAN BÍZVA tud­juk azért betegeinket imádság­ban is Isten elé vinni, nemcsak magánosán, hanem a evüleke- zet közösségében is. „Életünk­ben szüntelen halál lesi lép­tünk ... Irgalmas és áldott Megváltó, ki egv örök vagy. e hit vigaszától elesni minket ne hagyj! Irgalmazz nekünk!” Ifj. Harmati Béla fonódva és a közösbe. Nem­csak az első, de a második javított és a harmadik újra javított kiadásban is lehetne javítanivalót találni. De azért az erők nem forgácsolódtak szét ezideig sem. Az itt-ott feltörő vadvizek, ha egy ideig okoztak is némi kárt, régben vagy egészben megtalálták a közös lefolyást és a közha­szonra készült medret. Hisz a víz sodra csak így tudja meg­hajtani a turbinát, és így visz pusztítás helyeit termékeny­séget a földekre és a rétekre. A már érintett okoknál fog­va az evangélikusok helyzetét meghatározta megyénkben az, hogy a római katolikus klérus talán jobban, mint bárhol az országban, fejthette ki a befo­lyását. A megye nemcsak tipikusan a nagybirtok, hanem éppen a papi uradalmak megyéjeként volt ismert. Presztízskérdés volt itt minden társadalmi megmozdulást felekezetközi kihatása szerint értékelni. Falvakon ez a helvzet kifej­lesztette a magáéból nem en­gedő evangélikus típust. A vá­rosba betelepül teknél a talaj- vesztettség és a bizonytalan- sági érzet könnyen átadatta egyik-másik hívünkkel az utó­dokat. EBBE AZ EGYHÁZI VE­RETŰ, vallási típusba a har­mincas évektől az evangélium levegője és friss vize kezdett áradni. Népünk kegyessége meglehetősen racionalista, túl­zásoktól idegenkedő. Az evan- gélizációs irány zászlóvivői nem az e tájon nevelkedett lelkészek lettek. De hatásukra témává lett közöttünk a sze­mélyes hitélet kérdése. Ilyen igények támadtak nem lelkész körökben is. Ez az igény kö­zelebb hozott bennünket. A lelkészt munkaközösségben té­mává lett a fratemitás, s ez nemcsak szó maradt és vita­téma, hanem esvmás valósá­gos segítése módján is meg­Az elmúlt napokban a tele­vízió 2. műsorában egy meg­döbbentő hatású filmet láthat­tatok, Anna Frank naplóját. Felnőttektől sokat hallottatok már a háború borzalmairól, filmeket is láttatok és köny­veket is olvastatok róla. Ez a film azonban azért olyan meg­döbbentő, mert egy kislány, a 13 éves Anna vall megrázóan arról, hogy mit jelent a hábo­rú egy gyermeknek: bujkálást, állandó rettegést, gyűlölkö­dést, éhezést. Anna fiatal élete a koncentrációs tábor borzal­mai közt ért véget. Az emberiség legnagyobb ellensége minden korban a pusztító háború volt. Egy ki­mutatás szerint az emberiség történelme során összesen 268 olyan békés év volt, amikor a világon sehol sem volt háború. Izrael népe a legtöbbet szenvedett népek közé tarto­zik. Ez a kis nép világhatal­mak közé ékelődve, érdekeik­nek kiszolgáltatva sokszor szenvedett véres harcokban. Pusztították, leigázták, rab­ságba hurcolták őket. Lehet-e egy ilyen népnek szebbet, na­gyobbat ígérni, mint: „Terhes igáját, a hátán verő botot, sanvargatójának vessze­jét összetörted, minden dübö­rögve menetelő csizma és vér­ben megfordult köpönyeg meg fog égni és tűz eledelévé lesz.” Ézsaiás próféta tehát azt ígé­ri népének, hogy \*ége lesz a vérontásnak, erőszaknak, pusz­tításnak, eljön egyszer a vár­va várt békesség ideje. Arról is jövendöl, aki ezt elhozza: „Egy gyermek születik ne­künk ... az uralom az ő vállán lesz. és nevét ígv hívják ... bé­kesség fejedelme .. . uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.” Ez az ígéret is Jézusban tél- lesedett be. ö azért jött. hogy békességet hozzon a világnak. Ö hozta el Isten békességét. Születésekor így dicsérte Is­tent az angyalsereg: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békeség.” Azért jött, hogy a bűnös embert megbé­mutatkozott. Előrelépett a ma­gyar evangélikus egyház, en­nek az előrelépésnek a hát­védjét kiépítettük a lelkészi és a gyülekezeti köztudatban. Központi Alap négy 430 alatti lélekszámú gyülekezet lelkészének a fizetése javítá­sára már akkor működött egy­házmegyénkben, amikor az országos közalap előkészületi munkái folytak. A MA TEOLÓGIÁJÁNAK, A SZOLGÁLAT ÜTJÁNAK A VÁLLALÁSÁT nem tettük fel szavazásra, hogy szótöbbség­gel, vagy egyhangúan vállal- juk-e. Együttmaradni, együtt­haladni, és a jó után menni — volt a célunk. Munkaközösségi .üléseink is szélesedő vitafóru­mok lettek. Feltételezzük, hogv másutt sem töltik el az időt csak “a formának téve eleget, mégis biztatás nekünk, hogy egyik társunk, aki rntt, úgy érzi, nem került rosszabb hely­re, mint, ahol eddig megfor­dult, egy másik, tőlünk elke­rült pedig, nyilvános felszóla­lásban hiányolta azt, ami ná­lunk megvolt, de az új frater- nitásban nem találta meg. Sok remélt dolog valóra vált várakozáson felül. A gyü­lekezeteinkben szunnyadó élet­revalóság nehéz helyzetben felszínre jut. Államunk és egyházvezetésünk sokat segít, nem utolsósorban segít persze a tettekre váltott fraternitás. MINDAMELLETT REÁLI­SÁN TERVEZÜNK, a délibá­bok megszállottjait józanítjuk. így megy az őszinteség és egy­más megbecsülése légkörében a stafétabot átadása közben is tovább egyházmegyénk élete. Így adták át valamikor a vasi tájakon működött Áách Mi­hály énekeskönyveit, a Postil- lákat. csakúgy, mint a sokat próbált, s testükön a verés nyomait hordozó eklézsiákat, mindebben főleg a józan, élet­revalósággal párosult evangé­likus hitet. gzabó Lajos keltesse Istennél. Isten meg­bocsátó szeretetét hirdette. Aki benne hisz, tőle bocsána­tot nyer, annak szivébe békes­ség költözik. Tudjátok, hogy ezért ő nagy árat fizetett: éle­tét áldozta fel. Bűneinket .ezért nem letagadni, kicsinyí­teni kell, hanem őszintén megvaUani, bocsánatot kérni, így lesz a mienk az a békes­ség, amit Jézus ígért: „Békes­séget hagyok nélctek, az én bé­kességemet.” De a békesség Fejedelme nemcsak szívünkbe ad békes­séget, hanem: „lábainkat a bé­kességre igazítja.” A Hegyi Be­szédben arra tanít Jézus, hogy a békességre igyekezők a bol­dogok- Aki Isten békességét el­nyerte, nem lehet civakodó nem lehet összeférhetetlen másokkal sem. Az nem harag­tartó, tud megbocsátani és bo­csánatot kérni. így jár a bé­kesség útján. Jézus békét akar a népek között is. Azt akarja, hogy el­némuljanak a gyilkos fegyve­rek, hogy ne törjön egyik nép a másikra, hogy elnémuljanak a „dübörögve menetelő csiz­mák”, hogy végre már ne kelljen embereknek a háború­tól szenvedni. Sajnos ezt a bé­kesség Fejedelmének népe, az egyház sem vette mindig ko­molyan. — Soha olyan nagy .vágy nem élt a béke után em­berekben és népekben, mint napjainkban. És arra is rájöt­tek, hogy a vágy magában nem elég, hanem különböző felfogású emberek összefog­nak és erőfeszítéseket is tesz­nek a békéért. Nekünk is ezek között van a helyünk. így kellene gondolkoznunk, tennünk és imádkoznunk is: „Nagy áldozatokat hozott már az emberiség a háborúért. Oh, Uram. ébressz, fel minket és minden népet, hogy ennél is többet áldozzunk a békéért. Hamarosan hadd jöjjön el a nap. amikor az emberek már nem tanulnak többé háborús­kodást és soha nem fog eg;*:k nép fegyvert a másikra.” Cselovszky Ferenc Gyógyíthatatlan betegek Híd a Dunán Békesség Fejedelme Ézsaiás 9,2—7 Espereseinké a szó A Vasmegyei Egyházmegye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom