Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-09-28 / 39. szám

\ Nincs különbség? 1 Jn 4,10 Nagyon szívesen hallunk a viszonzott szerétéiről. Teljes a si­kere a kisgyereknek akkor, hogyha odaszalad az édesanyjához es kezét simogatva azt mondja, anyuka szeretlek. Vagy hogyha a kezébe adott virágcsokrot pajtásainak osztogatja szét mond­ván, hogy illatos, szagold meg. A viszonzott szeretet visszamo­solyog ránk, minthogyha tükörbe néznénk. ISTEN SZERETETE ÄZONBAN NEM VISZONZOTT SZE­RETET, hanem megelőző szeretet. Egészen bizonyos az, hogyha a kettőt egymás mellé állítjuk, akkor az- utóbbi bizonyul érté­kesebbnek. Megelőző szeretet, az édesanya szeretete is! Még szó sincs arról, hogy tudná kit hordoz a méhében. mégis szereti leendő gyermekét. Egészséges fejlődése érdekében megtartóz­tatja magát például a dohányzástól, a kávé fogyasztásától, ártal­masnak tartott szokásoktól. Nehogy megérezze a kicsi. A meg­előző szeretet nem gondol viszonzásra, teljesen önzetlenül szol­gál, csak azt nézi, hogy mi lenne jobb a szeretete tárgyának. Isten is ilyen megelőző szeretettel szeretett minket. Megelőzött azzal, hogy Ö már akkor is volt, amikor mi még nem voltunk. Nem mi gondoltunk reá először, hanem fordítva. Ö gondolt ránk. Gondolata nem maradt csupán gondolat, tetté formáló­dott a szülői szeretet által és sokféle gondoskodása által. És ez még nem minden. Megelőzött azzal is. amit Jézus Krisztus szol­gálatán keresztül nekünk nyújt, amit számunkra előre késszé tétt, a bűnbocsánattal. A megelőző isteni szeretet a maga sok­színűségével és mélységével ámulatba ejt, hogyha elgondolko­dunk rajta. JÁNOS APOSTOL IS ÖSSZEHASONLÍTVA ISTEN SZERE- TETET az ember szeretetével kimondotta a nagy igazságot, hogy nem az a szeretet, hogy mi szeretjük az Istent, hanem 6 szeret minket. A mi szeretetünk mindenképpen csak viszonzó szeretet lehet. Hálás lehet az elfogadott áldásokért, megköszön­heti mindazt, amit kapott és Tőle tanultán elindulhat jót tenni az emberek között. De mindvégig megmaradt viszonzott szere­tetnek. Ezzel szemben Isten szeretete minden vonalon megelőz bennünket. Ezért örömmel és szívesen mondjuk ki azt, hogy valóban értékesebb a megelőző szeretet. VAN KÜLÖNBSÉG ISTEN SZERETETE ÉS AZ EMBER SZE­RETETE KÖZÖTT! Itt azonban nem állunk meg. Az isteni szeretetnek van egy olyan gyakorlata is, mint amit az akkumu­látor-töltő végez. Feltölti a késznek mutatkozó, kimerült „akku­mulátorokat”. Bekapcsol a saját áramkörébe és feltölt elegendő erővel ahhoz, hogy azután mi is tudjunk ugyanolyan áldozatos szeretettel szeretni, mint 0. Lehetne bibliai példát is említeni ennek igazolására, de talán közelebb áll hozzánk a saját ko­runkból vett példa. Schweitzer Albertre gondolok, az afrikai őserdő fehér doktorára. Egyszer ő is elgondolkodott azon. hogy mit jelent az igizi szeretet. Az európai embereket és magát is gazdagnak látta, a szenvedő afrikai néger Lázárhoz képest. Az­tán a felismert 'igá'ís'ág nem engedte őt nyugodni. El kellett in­dulnia, fényes karrier-tői lemondva, lehetetlen sok nehézséget vállalva és leküzdve, hogy valamit törlesszen abból a szeretet- adósságból. amellyel a fehér ember tartozik a feketének. Mind­ezt azért, mert felülről kapta meg a szeretettöltést, komolyan vette, hogy a szeretetet gyakorolni kell. Mi is megtehetjük, hogyha kisebb is a tudásunk és mások a lehetőségeink. Első­sorban az indulat a fontos. És még valamit. Ahogyan az akkumulátor, hogyha gondol­kodni tudna, akkor sem juthatna soha eszébe, az hogy a töltése a saját produktuma. így mi sem gondolhatunk arra, hogy a sze­retet gyakorlása a mi érdemünk. Mindig tudni fogjuk azt, hogy az egész ajándék, csak ajándék. Völgye* p-il A mohoraitemplom ssás éves Nógrádban járni számomra mindig annyit jelent: otthon járni. A dombos táj, falvakat rejtő völgyeivel, váltakozó szépségű erdőivel, megannyi emléket idéz. Hiszen bejártam már sokszor ezt a vidéket, fő­ként gyalog és kerékpárral, de később autóval is. Nemcsak Mikszáth műveiből ismerem az itt élő népet, hanem úgy, hogy köztük nőttem föl magam is. MOHORA DIÁKKOROM CSÉPLŐGÉPNÉL TÖLTÖTT SZÜNIDEJÉRE emlékeztet, amikor a templom tornya mel­lett magasodó fenyők még csak süldő fácskák voltak. Ma a toronnyal vetekedve, kétoldal- ról közreveszik a kis temp­lomépületet, melynek nyolc éve megújított külső vakolata szin­te még ma is újnak tűnik. Bel­ső terét és a„ tető csatornáit frissen hozatta rendbe a gyü­lekezet, méghozzá a templom­építés centenáriumára. A kis. jelentéktelennek tűnő templomocskáról nem sokan tudhatják, hogy irodalomtör­téneti szempontból jeles ese­mény színhelye volt. Itt kötött házasságot 1883. január else­jén Mauks Ilonával a Palóc­föld nagy írója, Mikszáth Kál­mán. A SZÁZÉVES FORDULÖ MÉLTÓ MEGÜNNEPLÉSÉRE. a szügyi gyülekezet kis filiája meghívta az egyházkerület püspökét, dr. Ottlyk Ernőt is. A megemlékezés vasárnap­ja szeptember hetedikére esett. Esőre hajló reggel volt, ami­Erdemes megnézni Szírá kon A CSERHAT HEGYSÉG VADREGÉNYES VIDÉKÉN fekszik Szirák, Nógrád megyei falucska. Az ősi település avar és árpád-kori emlékeit a balas­sagyarmati Palóc Múzeum őr­zi. Egykor mezőváros, a ké­sőbbi időben járási székhely. A falu lj>. századi lakossága hamar elfogadta Luther ta­nait. Először egy kisebb tem­plomot épített arra a helyre,, ahol korábban johanista zár­da állt, majd később Mária Terézia külön engedélyével épült meg a mai tefnplom és nyert felszentelést 1788. októ­ber 28-án. A COPF STILUSÜ, KECSES TORNYÜ TEMPLOM boltíves belsejében az erkélyfalon ma is ott láthatók az egykori pat­ronáló nemesi családok, a Róth. Teleki és Dégenfeld- családok címerei. A templom építésekor, az alapok ásásánál egy szobrocs­kát találtak, amelyet megőrzé­se érdekében a templom falá­nak délkeleti élébe építettek be. A történészek feltételezése szerint az ún. „Bafomet”-tel van dolgunk, amelyet a johan- niták a Szentföldről hoztak magukkal és amely körül an­nak idején komoly inkvizíci- ós per folyt. A betűk állítóla­gos titkos értelme: Jehova há­zának kulcsa. Az ugyancsak figyelmet ér­demlő hatalmas oltár a szó­székkel és két keresztelő me­dence a háború alatt megsé­rült s azokat mostani egyház­felügyelőnk. Bacsur Pál nép­művészi érzékkel hozta szépen rende._ KRIPTÁT EMELT édesany­ja, Wattay Borbála emlékére az áldozatos lelkű Telekiné, Róth Johanna. Ez szolgált a Teleki és Dégenfeld családok temetkezési helyéül ts. Ide te­mették el Teleki Lászlót is. Sajnos a második világhábo­rú végén nem egészen tisztá­zott oknál fogva három napig tartó tűz során a kripta alag­sorában levő koporsók megég­ték. köztük'Teleki Lászlóé is. Földi maradványait más' még fellelt csontokkal együtt he­lyezték kö2t5^#1itöporsóba. A kripta földszinti helyiségébe, amely ma ravatalozóul is szol­gál. svédgránit-tábla hirdeti a nemzet kegyeletét. Körötte hét életnagyságú női szobor fejezi ki a gyász fájdalmát. Telekiné és édesanyja emlé­két őrzik gyülekezetünk szép úrvacsorái kegyszerei is. Érdemes megnézni az állami gazdaság irodáit magába fog­laló szép Róth-. Teleki-, Dégon- feld-kastélyt is. Brcucr Oszkár As élet árnyékos oldalán? Elvált szülők gyermekei Valóban az élet „árnyékos oldala” az övék? Sajnos, na­gyon sokszor igen. Igen, mert a házassági válásoknak mindig jó néhány kárvallottja van; kárvallottak az érdekelt felek, az érintett hozzátartozók, tá- gabb vonatkozásban maga a társadalom is,, melynek ilyen­kor egy-egy fontos alkotóele­me bomlik fel. de mindenek­előtt kárvallottak azok a gyer­mekek, akik egy ilyen szétzi­lálódott házasságban szület­tek. Ez alkalommal róluk és érdekükben szeretnénk né­hány gondolatot papírra vetni, kinyomtatni. A SZÉTZILÁLT. TÖNKRE­MENT HÁZASSÁGOKAT — mindenekelőtt az itt döntő sze­repet játszó emberi önzés miatt — újra „egybeszerkeszteni” legtöbbször szinte lehetetlen, noha mindig megkísérelendő, így az esetek többségében csak arról lehet szó, hogy az egy­mással szembekerült házasfe­lek tisztességesen váljanak el egymástól. Tisztességesen úgy, hogy többé nem bántják, nem zaklatják egymást (ezt koráb­ban is megtehették volna), hogy becsületesen megegyez­nek az anyagi kérdésekben és méginkább úgy, hogy a lehető­ségekhez képest a legjobb mó­don rendezik gyermekeik vagy gyermekük további sorsát. Azoknak a gyermekeknek a sorsát, akik szüleik rossz el­határozásában vétlenek és akiknek — tudjuk, sokszor lát­tuk, tapasztaltuk — embersé­gük kiteljesedésében feltétle­nül mind a két szülő szerete­ttre, jelenlétére lenne szük­ség. »S ha ezt a saját hibánk­ból képtelenek vagyunk biz­tosítani, akkor mindent meg kell tennünk azért, hogy az élet árnyékos oldalára kényszerí- tettekre minél több fény hull­jék. A szeretet, a seglfőkész- ség fénye. Annak érdekében, hogy ezt — szülők és hozzátartozók — elérjük, ahhoz sok mindenre van szükség. A teljesség igé­nyét és a fontossági sorrendet most figyelmen kívül hagyva, a következők „ megfontolását ajánljuk: AZ ELVÁLT SZÜLŐK VE­GYÉK KOMOLYAN AZT, amit Luther Márton a nyolca­dik parancsolat magyarázatá­ban mond. hogy a gyermekek teljesíthessék a negyedik pa­rancsolat követelményeit és így „hosszú életük” legyen a Föl­dön. — Luther az említett he­lyen ezt mondja: „ ... felebará­tunkat ... (értsd itt: volt há­zastársunkat) háta mögött meg ne szóljuk, se rossz hírét ne költsük, hanem inkqbb ment­sük, jót mondjunk róla és mindeneket javára magyaráz­zunk” — A negyedik paran­csolatot pedig szinte felesle­ges idéznünk: ..Tiszteld atvá- dat és anyádat!” Hogy pe­dig a kettő szorosan kapcso­lódik egymáshoz, azt — bár­milyen nehéz is — be kell lát­nunk. SEM A MAJOMSZERETET. SEM A TÚLZOTT SZIGOR nem érheti el célját. Ez így Igaz akkor is, ha a gyermekek „teljes családban” nőnek fel, de még helytállóbb igazság akkor, ha csak az egyik szülő vállalja a nevelés nagyon ne­héz feladatának zömét. A MÁSIK SZÜLŐNEK IS JOGA VAN AHHOZ, -hogy gyermekét a lehető leggyak­rabban láthassa és magától ér­tetődő kötelessége, hogy gon­doskodjék annak testi, lelki, szellemi fejlődéséről. A MINDEN APRÓSÁGBAN NAPONKÉNT MEGMUTAT­KOZÓ SZERETET MELLETT, minden gyermeknek szüksége van a megértésre. Az élet kü­lönböző nehézségei előtt értet­lenül és tanácstalanul álló, az egyik szülő állandó jelenlétét nélkülözni kényszerülő gyer­meknek még jobban szüksége van arra, hogy problémáit megértsék, a problémák he­lyes megoldásához hozzásegít­sék. NAPJAINKBAN, A MIN­DENNAPI SZÓHASZNÁLA­TUNKBÓL mflátha kiveszett volna a mostoha szavunk. Hogy ez így történt, ^zt azzal is ma­gyarázhatjuk, hogy az „új há­zasságokban” kialakult egy olyan kapcsolat, apielyet nem lehet a „mostoha” kifejezéssel illetni. Sok gyermek és fel­nőtt tud azért arról beszélni, hogy az a „másik”, az édes­anyja, az édesapja mellett tu­dott anyja, apja lenni. Talán a barátja, talán a segítőtársa, de semmiképpen sem a mosto­hája: de végső soron ez is a természetes, a magától érte­tődő. „ELVÁLT SZÜLÖK GYER­MEKE VOLTAM”, ez a kije­lentés sokszor hangzik el és — sajnos — gyakran a bírósági tárgyalásokon. Elhangzik ment­ségképpen, elhangozhat ma­gyarázatként. A magyarázatot emberi kötelességünk elfogad­ni, de a mentséget nem fogad­hatja el sem a jogrendszerünk, se a közvéleményünk. S ezt nemcsak a szülőknek, 'hanem — bármilyen nyersen hangzik is — a gyermekeknek is tudo­másul kell venniük. Tudomá­sul kell venniük mártsak azért is, mert számtalan példa bizo­nyítja: a csonkfl házasságban is kiteljesedik, kiteljesedhet a gyermekember élete. Hogy ez megtörténhessék, fontos tud­nunk, hogy nem sajnálkozásra, hanem segítségre van. szükség. AZ EMBER — KÜLÖNÖS­KÉPPEN IS A KERESZTYÉN EMBER — szép hivatása az, hogy a „rosszat jóra fordítsa”, hogy feltétel nélkül segítsen ott, ahol segítenie kell. A fel­bomlott házasság miatt meg­próbáltatásoknak kitett gyer­mekek közül sokan igénylik ezt a segítséget. Igénylik ak­kor, ha a szülők változatlan felelőtlensége életüket, sorsuk alakulását veszélyezteti. Ilyen­kor ne fordítsuk el fejünket, hanem elekor is tegyük meg azt, amire hitünk, társadal­munk írott és íratlan törvé­nyei biztatnak, felhatalmaznak bennünket. S sohase felejtsük el: minden gyermek közös kin­csünk. és így a mások gyerme­ke is az! lír. Vámos József kor megérkeztünk Mohorára és a főutcán álló, ünneplőbe öl­tözött férfiak csoportja jelül szolgált arra. hogy hol várnak bennünket. Záborszky Csaba, a gyülekezet lelkésze fogadta az érkezőket és Nagy János gondnok köszöntötte. Új szol­gálati Trabantján hamarosan megérkezett az esperes! szol­gálatát nem rég kezdett Ga­rami Lajos, balassagyarmati lelkész is. A templom előtt várakozó szokatlanul nagyszámú gyüle­kezet jelezte, hogy itt valami rendkívüli készül. Kislányok léptek az érkező püspök és lel­készek elé és virágcsokrokkal köszöntötték őket. Csesztvéről. Patvarcról. a másik két tiliá- ból és az anyagyülekezetből is többen átjöttek erre az ünnepi alkalomra, s a templom egy­szerre szűknek bizonyult. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉ­SÉBEN UTALT AZ ÖRÖM­ÜNNEPRE. a megújított temp­lomra, amely tükrözi a kicsi gyülekezet templomszeretetét. Isten gondviseléséről beszélt a 100 esztendő kapcsán, amely­nek köszönhető, hogy a temo- lom ilyen szépen, megújítva áll. Isten megtartotta gyüleke­zetét is. és képessé tette ilyen áldozatokra. A KÖZGYŰLÉSEN MEG­TUDTUNK EGYET S MAST a falu történetéről is. amely­nek kezdetei a 14. századba nyúlnak vissza. A tőrök hó­doltságban is része volt Mo- horának. és ennek a kornak az emlékét még ma is jól föl- ismerhetően őrzi egy épület­A köszöntések szívből jöt­tek és buzdítottak a Jézus Krisztusban való megmara­dásra. A nógrádi vendégszeretet­nek Petrák János kántor laká­sában adott kifejezést a gyüle­kezet, ahol megjelent a Ma- gyarnándorral közös tanács elnöke, aki meleghangú pohár- köszöntőt is mondott és kísé­retében a tanács titkára is. délután az anya. GYÜLEKEZET HATALMAS TEMPLOMÁBAN hirdette az igét a püspök, melynek vas­kos falai egykor az egész kor­nyék evangéllkújságának nyúj­tottak lelki hajlékot. A gyülekezet fennállásának 325 éves történetére tekintett vissza ezen a napon. Üldözés­sel. szorongattatással teli, küz­delmes századok voltak ezek. De a gyülekezet átvészelte a viharos időket. Isten kegyelme /volt az, amely megtartotta és vezeti ezt a szügyi gyülekeze­tét ma is. Istentisztelet alatt elnéztem a zömök, erődítményre emlé­keztető falakat. Hét esztendő munkája van bennük. Nagy buzgalomról, hitről és Isten ügye iránt való akarásról ta­núskodnak. Megszégyenítő ez a példa a késő unokákra, mai keresztyénekre nézve, akik könnven panaszkodunk, ki- csiny hi tűsködünk. Pedig mint megannyi más jel. úgy ezek a hét éven át épülő, hatalmas falai? is ékes 'bizonyítékai an­nak. hogy Isten a legnehezebb időkben sem hagyta magára az ő népét. A SZÜGYI GYÜLEKEZET ÜGY TEKINTETT VISSZA 325 esztendőre, az ősök példá­jára. mint amely biztatás és erősítés az Isten igéjére figye­lő és a mai' magyar életben felelősséggel és jó-szívvel mun­kálkodó keresztyén emberek­nek. , Kőszeghy Tamás A császár elé kell állnocl Csel 27—28 A kihallgatáson búcsúztunk el Páltól az elmúlt héten. A következő színhely, ahová el­kísérjük, a kikötő. Katonák ve­szik körül. Ök kísérik a fog­lyok csapatát a Rómába induló hajóra. Emlékeztek, Pál maga fellebbezett a császárhoz, azért kell most Rómába utaznia. Ré­gi vágya teljesül ezzel az úttal^ Hisz már három éve. amikor levelet írt a római keresztyé­neknek, arról számolt be, hogy évek óta készül hozzájuk. Cél­ja van ennek az utazásnak is. Nemcsak a kíváncsiság vagy az utazási vágy vezeti. Azt a parancsot kapta Istentől, hogy mondja el a Rómában lakók­nak is az örömhírt, amely Jé­zusról szól. Egy nagy, gabonaszállító hajón utaznak, nem sok sze­rencsével. Hol teljes a szél­csend, s akkor alig mozdul­nak, hol meg vad ellenszél fúj, s csak sodorja, dobálja a ha­jót. Pál tapasztalt utazó. Fi­gyelmezteti a hajósokat: már október van. Veszélyes ilyen-. kor á tenger. Várjuk meg 'in­kább valamelyik kikötőben a tavaszt! Csak nem fognak er­re a szerencsétlen, szürke fp- golyra hallgatni a katonák, meg a tengerészek! Törődne inkább a maga bajával! Nem is sejtik, micsoda veszélytől szabadulnának meg, ha meg­fogadnák a tanácsát. Folytatták az utat. Egyszer­re csak föltámadt a viháros erejű északkeleti szél, és ma­gával ragadta a hajót. Elfor­dította eredeti irányától, do­bálta a tengeren. Sötétség bo­rult rájuk. Felhős volt az ég. A csillagokat sem látták, kép­telenek voltak tájékozódni. Egyre több emberen kezdett uralkodni a rettegés. Mi lesz velünk? Mindnyájan a tenger­be veszünk? Már csak egyet­len nyugodt ember van kö­zöttük: Pál. Próbálja bátorí­tani a többieket. Az evangé­lium továbbadása sokkal na­gyobb ügy egy tengeri vihar­nál. Engem pedig ezzel a fel­adattal küldött Rómába Isten, akinek szolgálok. S ha egy­szer ő valakinek feladatot ad, az nem veszhet el dolga vége­zetlenül. Meglátjátok, senki/ sem pusztul el közülünk, csak a hajó. Talán hisznek neki. de amikor egy erős szél fölkapja a hajót, újra kitör a pánik. Re- cseg-ropog a hajó, darabokra törik, ömlik be a víz... öl­jük meg a foglyokat — kiabál, ják a katonák — különben megszöknek! De a parancsnok, mintha csak Isten szolgája lenne, megtiltja nekik. Min­denki menekül, ahogy tud. Üszva, fadarabokba kapasz­kodva. de mire reggel lesz. mind a 267 ember szárazföldön van, Málta szigetén. Elmúlt az életveszély, mindenki meg­nyugszik. Tüzet ráknál?, be­szélgetnek. Mi is föilélegezhe- tiink: Isten legyőzött embere­ket, meg természeti erőket, mint, ami az evangélium út­jában állt. De úgy látszik, a halál még mindig ott ólálkodik Pál kö­rül. Amikor el akar venni né­hány szál rozsét a rakásról, hogy a tűzre dobja, egy kígyó siklik a kezére. Megmarja. Mindenki elborzad: már azt hittük, mindnyájan biztonság­ban vagyunk! De Pálnak nem esik baja. A körülötte ülők másképp magyarázzál?, még mindig nem értik. De mi tud­juk: ő valami hatalmas dolgot visz Rómába. Hisz az Isten, akinek a követségében jár, ez alatt a röpke pár nap alatt legalább háromszor mentette meg a biztos haláltól. Mi tud­juk, hogy az evangélium volt Pál tarsolyában, s annak Ró­mába kellett érkeznie. t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom