Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-09-07 / 36. szám

„Cselekedjünk jót...99 Gál 5, 25—6, 10 „Lélek szerint" járásra buzdít a mai vasárnap igéje. Mit je­lent ez? Csak a „lelki" életünkkel törődjünk? Földiek, „testi­ek" ne érdekeljenek? A lélek szerint való járást Pál apostol így' foglalja össze: „Cselekedjünk jót!” Megtanít arra is: ho­gyan cselekedjük a jót. 1. „MINDENEKKEL." Ez az egyik legfontosabb feltétele an­nak, hogy cselekedetünk valóban jó legyen. Tehát ne válogas­sunk felebarátaink között aszerint, hogy hozzánk tartozó, vagy idegen, méltó-e segítésünkre vagy hálátlannak ismertük meg. Ha mégis van szempont, amit figyelembe veszünk segítő szol­gálatunknál, akkor ez csak az lehet, hogy rászorul-e az illető a segítésünkre, tudunk-e érte egyáltalán valamit tenni. A „mindenek”-ben természetesen ott vannak a hozzánk legkö­zelebb állok, de beleférnek azok is, akik nem úgy hisznek, mint mi, lelkileg vagy földrajzilag nagyon is távol vannak tő­lünk, talán nem is igénylik szolgálatunkat. Mégis jó lélekkel szolgálunk javukra, hiszen Krisztus Urunk is „mindenek"-nek szolgált életével, halálával és feltámadásával. Az övéit is válo­gatás nélkül való szolgalatra küldte. 1 2. „AMÍG IDŐNK VAN”, addik cselekedjünk jót, figyelmez­tet a továbbiakban bennünket Pál apostol. Sok felnőtt gyer­mek lenne türelmesebb szüleihez, ha visszahozhatná őket a sír­ból. Sok beteg, megfáradt embertársunk segítene örömmel bár­kinek, csak még egyszer egészséges lehetne. Boldogságukat hajszoló emberek szívesen visszafordítanák az idő kerekét ar­ra a ponttra, ahol önzésükkel, az anyagiak imádatával elkezd­ték sivárrá tenni az elelüket, s próbálnának a másokért tenni tudó életben örömöket találni. Elkéstek! — Ha vannak ilyen elszalasztott alkalmak a mi életünkben is, annál inkább le­gyünk készek és nyitottak arra, hogy amiben ma tehetünk jót „hitünk cselédeivel” vagy bárki rászorulóval, megtegyük. Szin­te minden nap van alkalmunk és lehetőségünk a szolgálatra, ne mulasszuk ei! 3. „MEG NE RESTÜLJÜNK” a jótéteményben, folytatja buzdítását az apostol. Mert az egyik legnagyobb baja a jócse­lekedetünknek eppen az, hogy nem tudunk benne kitartani. Csak föl-föl lángol az együttérzés bennünk, de a tartós segítés elmarad. Sokszor taszított a keresztyénnek nevezett magatar­tás azzal, hogy szép szavakkal, kegyes frázisokkal akarta he­lyettesíteni a valóságos segítést, odavetett alamizsnával az ál­dozatot is hozni tudó szeretetét. Viszont azt is tapasztalhatjuk, hogy ha a segítökészségünk kitartó — akár gyülekezetünk, akar népünk körében — akkor megbecsülik szolgálatunkat, va­lóságos segítést jelent „jó cselekedetünk”, és több az Isten di­csőítése is embertársaink között. 4. SZERÉNYEN ES „SZELÍDSÉG LELKEVEL” végezzük se­gítő szolgálatunkat, kéri végül Pál apostol. Mert a legszebb es Legjobb cselekedetet is visszájára fordíthatja a gög és a meg- szegyenitö dicsekvés. Érzékenyek vagyunk mi. emberek az ilyenre, Isten előtt meg végképpen nincsen jogunk a jócsele­kedetünk emlegetésére. Jézusnak sem volt a kifogása pl. a fa­rizeusok ellen, hogy nem cselekedtek jót, hanem az, hogy ezt „kikürtöltek” (Mt 6, 2). Inkább ö is arra biztatott, hogy amikor segítünk, „ne tudja a bal kéz, hogy mit cselekszik a jobb”. Mert a szolgálat is válhat a lelkeken való uralkodás eszközé­vé, ha azt nem a szelídség leikével végzi valaki. Ezért olyan fontos, hogy jót cselekedni is Jézustól, igéje Útmutatása sze­rint tanuljunk. Mi tehat a „lélek szerint” járás? Tevékeny, gyakorlati sze­retet. A mai vasárnap igéje nemcsak megtanítani akar erre bennünket, hanem cselekvésre késztetni: „Lelek szerint jár­junk ... cselekedjünk jót!” Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Urunk! Tisztítsd meg szolgálatunkat, hogy őszinte szeretettel cselekedjük a jót mindenekkel. Engedd jól használnunk a múló időt, hogy ne kelljen bánkódnunk elmulasztott alkalmak miatt. Adj erőt, hogy tudjunk kitartani a segítő szeretetben és ne te­gyük azt hiábavalóvá önző dicsőségkereséssel. Légy velünk Lel­keddel, hogy járhassuk a te utadat, a szolgálat útját. Ámen. LUTHER-kabátot szakszerűen ké- ványok és könnyűhúzású koronák szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 készítését, átalakítását vállalja Budapest VI,, Majakovszkij u. 6. „Slezáfc László aranykoszorús ha­rangpntő utóda és fia”, Gombos HARANGÖNTÉST, javítást, szol- Lajos harangöntő mester. 2162 Ör- gáltatást, le- és felszerelést, vasáll- bottyán, Pf. 3. Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. szeptember 7-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen­scher Károly, de. 11. (úrv.) D. Kál- dy Zoltán, du. 6. Bízik László. Fa­sor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. dr. Muntag Andorné. Dózsa György út 7, de. fél 9. (úrv.) Szir­mai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de 9. Rákóczi út 57,/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV telep de. 8 Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. dr. Bodrog Mik­lós. Rákospalota Kistemolom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmi­hály de. fél 11. dr. Kamer Ágos­ton. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.). D. Koréra Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.). D. Koren Emil, du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. (úrv.). Gánce Péter. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. lé. (úrv.). Görög Tibor. XII., Tartsa. Vilmos u. Il­de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthideg- kút de. fél 11. Modori ti. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. (családi) Missura Tibor. de. 11. (úrv.). Ben- cze Imre, du. 6. Missura Tibor. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Bencze Im­re. Albertfalva de. 7. Visontai Kö­bért. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Visontai Köbért. Buda­fok de. 11. Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 15. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 6, 24—34; az igehirdetés alapigéje: Gál 5, 25—e, 10. — SZÜLETÉS. Veczán Pál miskolci másodlelkésznek és feleségének, Novotny Judit­nak második gyermekük szü­letett. Neve: KRISZTIÁN, PÁL. — HÁZASSÁG. Szerdahelyi Péter Pál és Herman Észter augusztus 18-án tartották es­küvőjüket Budapesten, a bu- dahegyvidéki református egy­házközség gyülekezeti házá­ban. Az eskeies szolgálatát Szerdahelyi Pál csöngei evan­gélikus lelkész, a vőlegény édesapja és Hermán Tibor hódmezővásárhelyi református lelkész, a menyasszony édes­apja végezte. Orgonáit Welt- ler Jenő, a Lutheránia karna­gya. — HALÁLOZÁS. Hárskúti József, a miskolci gyülekezet tiszteletbeli presbitere, korábbi gondnoka és négy évtizeden át hűséges presbitere 78 éves ko­rában elhunyt. „Isten közelsé­ge oly igen jó nékem”. — Csengery Dénesné, sz. Kulcsár Irén, néhai Hronyecz Pál miskolci hitoktató-lelkész özvegye, türelemmel hordozott betegség után 77 éves korá­ban elhunyt. „ ... a legna­gyobb a szeretet”. — id. Bárki László, az acsá- di gyülekezet tagja hosszú szenvedés után 70 éves korá­ban augusztus 20-án elhunyt. Temetése augusztus 22-én volt Acsádon igen nagy részvét mellett. Az elhunytban ifj. Bárki László gyülekezeti gond­nok édesapját gyászolja. „Tu­dom, hogy az én Megváltóm él és porom felett megáll”. ZAIRE ELSŐ EVANGÉLIKUS LELKÉSZE Zaire afrikai állam növekvő evangélikus gyülekezetei most kapták meg az első bennszü­lött lelkészüket augusztus ele­jén Ngoy Kasukuti személyé­ben, aki a Tanzániai EVangé­J. S. BACH ÖSSZES ORGON AMŰVEI címmel orgonaest lesz szeptember 12-én, pénteken es szeptember 15-én, hetién este fél 7 órakor a Bécsikapu ten templomban. Három korálelőjáték Esz-dúr triószonáta a-moll fantázia és fúga C-dúr fantázia c-moll triószonáta Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. likus Egyház Nakumura vá­rosában levő teológiai főisko­láján végzett, (lwi) EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti. a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel; Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal; 1088 Budapest, Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 75.2661 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1 Pt 5, 7). VASÁRNAP. — „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszé­deim semmiképpen el nem múlnak.” (Mt 24, 35 — Zsolt 119, 96 — Mt 6, 24—34 — Zsolt 86, I—11). A keresztyén em­bernek olyan romolhatatlan kincse az Ige, melyre szolgála­ta, küldetése — ugyanakkor örök élete is épül. Csak az Ige által újjátere'mtett ember ér­tékeli igazán Istennek Krisz­tusban kijelentett világszere- tetét. Egyúttal érti azt a külde­tését is, mely az örök Igéről való bizonyságtétele színhe­lyéül egyedül és kizárólag ezt a világot jelöli ki, hogy az Ige által örök életünk legyen. HÉTFŐ. — „Kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdag­sága miatt” (Fii 3, 8 — Préd 7, 29 — 1 Tim 4, 4—8 — 1 Móz 46, 28—34). A Krisztus ismere­tében gazdagodó ember átér­tékeli javai látását, feladatát, sőt önmagát is. Nem a magá­nak való testi és lelki élés, de mindinkább a szolgálat köte­lezése és gyakorlása határozza meg életét. Csak a szolgáló Jé­zus felismerése tesz késszé és képessé a másokért való fele­lős élet gyakorlására. KEDD. — „Mivelhogy ra­gaszkodik hozzám, megszaba­dítom őt, Felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet.” (Zsolt 91, 14 — Fii 2, 9 — 1 Tim 6, 6—12 — 1 Móz 47, 1— 26). A kísértés, próbatétel ide­jén is töretlenül hűséges hit ígérete az Isten szabaditása. Vannak utak és sorsok, melyek egyre nehezebbek — van küz­delem, mely vesztésre áll — van kísértés, melyben oly közel az elbukás. Ilyenkor nincs győztes emberi erő. De győz­tessé tesz az Isten iránti hűség, melyért szabadító kegyelme a jutalom. SZERDA. — „Ki a törvény­ben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gya- iázod-e? Mert az Istennek ne­ve miattatok káromoltatik a pogányok között.” (Rm 2, 23— 24 — Jer 14, 21 — 1 Kor 7, 20— 24 — 1 Móz 47, 27—48, 22.) A keresztyén ember életének gyakori nyomorúsága az a kiáltó ellentét, mely ún. ke­gyessége és a mindennapi éle te között feszül. Gyakran le­hetetlenül Istennek az em­berért, világért való szeretete a „kegyes ember” alkalmatlan­ságán. Sőt támaszd; egyenesen botránkozást — és létrehoz olyan légkört melyben mások tiszta szándéka is kudarcot vall. Nem szolgálja a Krisztus ügyét semmiféle keresztyén gőg és ítélgetés. Olyan csúfság ez, melyért káromol a világ és elítél az Isten. CSÜTÖRTÖK. — „E világon nyomorúságtok lészen. De bíz­zatok: én meggyőztem a vilá­got.” (Jn 16, 33 — 1 Sám 30, 6 — 1 Kir 17, 1—6 — 1 Móz 49, 1—28.) Jézus sokszor mutatott rá a követői útjára úgy, hogy sorsuk az Ö sorsa. De pz a ke­resztet is hordozó Krisztus mu­tatott rá arra is, hogy küldeté­se az emberért való szolgálat igével, szeretettel, kenyérrel. Éppen ezért nem lehet csak egyedül hangsúlyos az, hogy a Krisztus-követés kizárólag nyomorúság. Boldog ember az, aki mások iránti szolgáló sze­retettel tehet Jézusról bizony­ságot. PÉNTEK. — „Maga az Űr, a ti Istenetek harcolt érette­tek.” (Józs 23, 3 — Jel 19, 11 — 2 Tess 3, 6—13 — X Móz 49, 29—50, 14). Az embert Isten felé való viszonylatában az jel­lemzi — még a hivő embert is —, hogy szüntelen viaskodik az Istennel, sőt ellene. Harcol a maga vélt igazságáért, küzd küldetése ellen, alkudozik a feladatok nagyságára nézve, sőt a próbatételeinek mértéke tekintetében is. — Isten harca az emberért az ö végtelen ke­gyelméből fakadóan igazán el­szánt, áldozatos küzdelem. Eb­ben helye van a számtalanszor felkínált bűnbánati lehetőség­nek, de a bűnre szépítgetés nélküli rámutatásnak is. Helye van a golgotái keresztnek, s annak a hosszan tűrő szerete- tének, mely az elveszettért, a legkisebbért, a legutolsóért folyt és folyik az Isten részé­ről. SZOMBAT. — „Ha az ő ha­lálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.” (Rm 6, 5 — Ézs 51, 11 — Lk 6, 2—26 — 1 Móz 50, 15—26). A Krisztus halálához való hasonlóság csak teljes ér­tékű lehet. Itt. nincs megen­gedhető tűrés, nincs „csak va­lamennyire” való hasonulás. A keresztyén ember ebben a ha­sonlóságban nem gyenge kép­más. Teljes értékű ez a ha­lál a bűn minden vonatkozása felé. — De végtelen kegyelme folytán részesei lehetünk a fel­támadásához való hasonlóság­nak is. — És ennek is teljes ér­tékűen! Fodor Ottmár TERÜLETI EGYHÁZI ÁTSZERVEZÉS TANZÁNIÁBAN Augusztus elején ülésezett Arusha városában a Tanzániai Evangélikus Egyház Zsinata. A zsinat egységesítette a 635 ezer egyháztagot számláló egyháznak a korábbi missziói területi beosztásból származó területi rendjét és átszervez­te a püspöki kerületeket. Az egyház vezető hivatalát érseki hivatallá tették. |(lwi) Görögországi utazás 4. Pál apostol nyomában AZ AKROPOLISZ ATHÉN LEGJELLEM­ZŐBB ÉS LEGHÍRESEBB LÁTNIVALÓJA. Az egykori fellegvár a Krisztus előtti évezred­ben ragyogó szentélyek, templomok sorával emelkedett a város fölé. Ma romjaiban is le­nyűgözően fest a modern fővárosból alig nyolcvan méterrel felnyúló hosszúkás dom­bon. A feljáratától balra csupa sziklá­ból álló kis domb húzódik. A szik­Középen a sziklás domb: az Areopágusz latömb aljában bronztábla, rávésve görögül Pál apostol athéni beszéde, melyet az Apos­tolok Cselekedetei 17. részében olvashatunk. Ez a sziklás domb az Areopágusz, amelyen Lukács evangélista útirajza szerint Pál pré­dikált az athéni érdeklődőknek és filozófiai iskolák követőinek. Felmásztam a sziklába vágott, romlott lépcsőkön a domb köves tete­jére. A domb aljában terül el az ókori város egykori piactere, az agára, amely annak ide­jén a közélet színhelye is volt. Lukács leírása szerint a tér nyüzsgéséből vitték az Areopá­gusz csendesebb helyére a köréje gyűlt em­bereknek Jézusról beszélő apostolt, hogy kö­zelebbit halljanak az újszerű vallásról. A helyszín átélése az athéni prédikációt — ahogyan az Apostolok Cselekedetei írója, Lu­kács megformálta — a helyzethez illő keresz­tyén igehirdetés remekművének láttatta ve­lem. Annyira belevág a korabeli Athén képé­be és az ott élt emberek lelkivilágába sz a beszéd, hogy a maga újszövetségi különleges­sége ellenére sokkal nagyobb figyelmet érde­melne tanulmányozása a mi korunk igehirde­tői és hívői részéről, mint amilyenben részé­sül. Nem részletezhetem, mert akkor másról már nem írhatnék, egyet mégis kiemelek a szövegből (17, 22—31). Az athéni prédikáció Jézus feltámadásának hirdetésében csúcsoso­dik a végén. Ne szégyeljük ezt kissé világias megjelöléssel telitalálatnak mondani. Hiszen az elet szeretetétől átfűtött egész antik görög­ség legfájdalmasabb pontja a halál valósága volt, melyet nem kendőzött illúziókkal. Az alvilágban a holta!: árnyéletét igen szo­morúnak tartották. Megértjük hát két atléta archaikús szobra előtt a delfi múzeumban, miért mondhatta a mitológia az istenek hálá­jának, hogy az „örök alvás” jutalmát kapták haláluk után e testvérek az anyjuk szereteté- ért. Az Odüsszeia legmegrázóbb része mai szemmel is a tizenegyedik ének, ahol Homé­rosz a hősét a holtak leikeivel találkoztatja és beszélteti. A feltámadás hírénél feldúlób- bat, elgondolkoztatóbbat, nagyobbat nem mondhatott volna Pál az athénieknek. Más vonásai is azt igazolják e missziói prédikáci­ónak, hogy hallatlanul valóságizü, a görög életbe és lelkiségbe vágó volt. AZ ŐKOR1 HÍRES KORINTHUS MA MÁR CSUPÁN ROMMEZŐ, mellette kis faluval. A mai — egyébként jelentéktelen — város nyolc kilométerre északkeletre fekszik tőle. Ö-Ko- rinthosz múzeumában Augustus császár szob­ra ragadott meg. Szembenéztem a fiatalon meghalt, szép arcú, magát megváltó uralkodó­nak tartó római császárral, kinek idejében szü­letett jelentéktelen szürkeségben Jézus, a vi­lág Megváltója. A múzeumhoz csatlakozó archeológiái terü­leten, az egykori piactér, az agára közepe felé találtam rá a római helytartó emelvényének maradványára. A mintegy két méter magas építmény hepehupás tetején botladozva kő­táblát veszek észre. Lentről nem látható, rajta görögül és angolul 2 Kor 4, 17 szövege. A ro­mon piros pipacsok nyílnak, Az ég borult volt, csepegni kezdett az eső, de nem tudtam elhagyni egyhamar a helyet. A kőbe vésett bibliai sorok arra a jelenetre céloznak, ami­kor Ap. Csel. 18, 12—18 szerint ide a római helytartó elé hurcolták vádolói. Sőt találóan jellemzi az idézet Pál. korinthusi hosszú mun­kásságának sok belső és külső küzdelmét, amelyet a két korinthusi levélből jól isme­rünk. A LEGFELEMELŐBB ÉRZÉSEM PÁL APOSTOL NYOMÁBAN teljes azonossággal kerített hatalmába Athénben és O-Korint- hoszban. Ez nincs benne az újszövetségi fel­jegyzésekben, de a helyszín átélése nyomán szívdobogtátóan jelentkezik: micsoda bátor bizodalom, az evangélium erejébe vetett re­ménység kellett ahhoz, hogy Pál apostol meg­szólaljon abban a kultúfkörnyezetben, amely körülvette, és előálljon Jézus nevével! Az Areopáguszról felfelé tekintve az Akropolisz csodás szentéjei magasodtak a görög istenek tiszteletére. Lefelé tekintve az ókori Athén piacterét látta lüktető életével és Hephaisz- tosz kiemelkedő templomával. Ő-Korinthosz- ban kis emelkedésre épült Apollón temploma, ma is törpévé lesz a turista hatalmas, vastag dór oszlopai tövében, ahonnan az egész agó- rát át lehet tekinteni. Milyen hallatlanul me­rész remény éltette Pált, amikor itt a ko­rinthusi piactéren törékeny alakja fölé maga­sodott a görögség leginkább tiszteletben ré­szesített istenségének erőt sugárzó temploma, körülvette az idegen hiteket valló, tülekedő népáradat, és szembe kellett néznie a római világbirodalom helytartójával! Az akkori vallási és kultúrhelyzetben neki­vágni az egész világnak az evangéliummal, bizakodva igazságának erejében — ezt érzem Pál legnagyöbb nagyságának. Abból a kor­ból és környezetből nézve teljesen jelen fék­telen ügyet képviselt szédületes reménység­gel és szent bizonyossággal. Ennek a bizoda- lomnak a merészségét mi már fel sem tudjuk mérni, hiszen mögöttünk a keresztyénség nagy történelmi múltja. Vagy talán mégis kis­sé hasonló jövő felé tart Krisztus egyháza a földön, amikor Jézus neve újra eltörpül és sok reménység kell a róla szóló evangélium bizodalmas hirdetéséhez? Az ősi Korinthosz rommezejéről, melyre lassan hulltak az esőcseppek és szürke képet nyújtott, alig tudtam elszakadni. Az utolsó perceket is kihasználva, a nagyszerűség élmé­nyével telítetten futólépésben értem el a visszainduló autóbuszt. Veöreös Imre < t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom