Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-08-31 / 35. szám

Régen és ma — Osagárdon Elmúlt számunkban közöl­tük cikkünk első részét id, Harmati Béla volt nyugdíjas lelkészünk tollából, aki már a jelszabadulás előtt is hosszabb időn át szolgált Üsagárdon. Írásában kirajzolódott a falu és a gyülekezet régi, elsősor­ban felszabadulás előtti arca, a társadalmi háttér egyszerű dolgozó emberek mindennapi küzdelmeivel, a lelkész és gyü­lekezet szolgálatának próbái­val. Mai számunkban a gyüle­kezet mostani lelkészének ad­juk át a szót: a máról. Szeretnénk az elkövetkező időben más gyülekezetekben is megkérdezni a régebben ott szolgált és a ma szolgáló lel­késztestvéreinket tapasztala­taikról. Ügy gondoljuk írásaik tanulságosak lehetnek mind­annyiunk számára. ... és ma A falu a főútvonalaktól elég távol fekszik. így a lakosság mozgását a rendszeres busz- közlekedés bevezetése hozta létre. A viszonylag kötetlen •mozgáslehetőséggel, mintegy levegőt, éspedig éltetőt kapott a falu. ill. a gyülekezet, az ősi szlovák evangélikus település. A VÁROSIASODÁST, A KULTURÁLTABB ÉLETKÖ­RÜLMÉNYEKET A FELSZA­BADULÁS HOZTA MEG. Az ország jelentős területén a fél- feudális társadalomból a népi demokráciába való lépés első vívmánya a földosztás volt a szegény parasztság részére. ösagárdon kevésbé érintette ez a parasztságot, ui. a falu la­kosságának zöme egy—tíz kh- as törpe- és kisbirtokos pa­rasztból tevődött össze, az ezt megelőző két alsóbb rétegbe tartoztak a mezőgazdasági munkások és a gazdasági cse­lédek, akiknek pl. 1930—31. gazdasági évre vonatkozóan egy főre jutó évi jövedelme 183—250 pengőt tett ki. Az ős­agárdi parasztembernek egy főre jutó ééi jövedelme azonos időben — a statisztikák sze­rint — 227 pengő volt. Ebben az időben a „lakosság többi ré­sze” elnevezésű kategóriába soroiták a tisztviselőket, a na­gyobb jövedelmű iparosokat és kereskedőket, akiknek az egy főre jutó évi jövedelme 1587 pengő volt. A jóié^ben élő tisztviselők évi jövedelmétől számszerű­leg is messze volt az ősagárdi törpe- és kisbirtokos paraszt­ság. Ez a réteg a munkásosz­tályhoz igen közel állt. Ide tartozott országos szinten a birtokos parasztságnak csak­nem a fele a 40-es évek után. Manapság a dolgozó paraszt­ság és az ipari munkásság ős­Tovább u diukóniu útján Együtt egész egyházunkkal Ritkán volt részem lelkész! szolgálatom ideje alatt olyan jó légkörben, őszinte vélemé­nyeket felszínre hozó beszél­getésben, mint amilyen a kö­zelmúltban miskolci gyüleke­zetünkben, a mintegy húsz tagú testvéri közösségben foly­tatott véleménycsere volt egy­hazunk útjáról és szolgálatá­ról a püspöki jelentések tükré­ben. GYÜLEKEZETÜNK FEL­ÜGYELŐJE elmondotta, mi­lyen megtisztelő és felelősség­re indító az a tény, hogy egy­házunk kiemelkedően fontos szolgálatot végez a nemzetközi életben. Különösen püspö­keinkre hárul sok feladat, ezt mutatja az is, hogy D. Káldy Zoltán püspök-elnökünk közel egy esztendőt — 10 hónapot — töltött külföldön az elmúlt négy év alatt. Hangsúlyozta felügyelőnk a továbbiakban: jó olvasni, hogy egyházunk vezetői ugyanakkor ismerik a gyülekezetek gondját és örö­mét is. D. dr. Ottlyk Ernő, egy­házkerületünk püspöke; még az egyházmegyék helyzetét egyenként is számba vette. MASODFELÜGYELÖNK a hit bátor bizonyságtételéből fakadó hála és öröm hangján szóit, kiemelve azokat az ese­ményeket. amelyekért különö­sen is köszönetét mondhatunk Istennek egyházunk életében. Az új Teológiai Akadémia fel­építése, a lelkészutánpotlás biztosítása és a laikusok szol­gálatának igénye ilyen hálára indító eredmények. GYÜLEKEZETÜNK KÖNYVTÁROS-PRESBITERE kiemelte, hogy 38 éves presbi­teri szolgálata idején most elő­ször olvashatta — ajándékként — az egész egyházunk életéröl szóló püspöki jelentéseket tel­jes terjedelmében. Emlékezete szerint soha nem történt meg, hogy valamennyi gyülekeze­tünk minden presbitere kézbe kapta volna a legfelsőbb egy­házi fórumokon elhangzó — fontos elvi jelentőségű megál­lapításokat tartalmazó — be­számolókat A jelentések min­den sorából kitűnik a felelős­ség a világért, amelyben élünk, az evangéliumért, amelyet hir­detünk, az emberért, aki bár­hol éljen, testvérünk. Az el­múlt harminc esztendő forra­dalmi változásai történelmi fontosságú döntések elé állí­tották egyházunkat, s Istennek legyen hála. hogy megmutatta mindnyájunknak a jó utat, a szolgálat, a diakónia útján, amelyen boldogan járhatunk. GYÜLEKEZETÜNK JEGY­ZŐJE hangot adott — többek­kel együtt — annak, a véle­ménynek. hogy örült a korsze­rű igehirdetés, a közösségi tu­dat ébresztése kihangsúlyozá­sának. A budapesti szórvány­helyzet elemzésénél pedig a mi miskolci gyülekezetünkre gon­dolhatunk — mondta, mivel legalább annyira elszórtan él­nek híveink városunkban, az ország második legnagyobb városában, mint a fővárosban. Megkapóak a „gyülekezetek fényei”, bár több „fény” vilá­gítana a szolgáló életforma közösségében — segítve egész népünk boldogulását és előre­haladását. PÉZNTÁROS-PRESBITE- RÜNK — betegsége miatt — magánbeszélgetésben mondta el, hogy látása szerint a három püspöKi jelentés megjelenteté­se hazai evangélikus egyha­zunk egy közösségbe tartozá­sának tudatat munkálja. Ez azért is fontos, mert az urba­nizáció következtében lehet. hogy valaki élete során 3—4 gyülekezetben is él, de min­denütt otthonra találhat az azonos utat járó egyházunk­ban. örülünk, hogy megtalál­tuk helyünket és o diakóniai teológia segítette egyházun­kat, hogy felismerjük és jói végezzük szolgálatunkat a ma társadalmában. Mindnyájan benne élünk ebben a közös­ségben, amelyben az emberről való gondoskodás soha olyan mértékben nem valósult meg, mint éppen napjainkban. KOHASZ-KUTATÖ TEST- VÉNÜNK hangsúlyozta, híogy örvendetes államunk és egy­házunk jó viszonya, amelynek eredményeként az egyház sza­badon végzi szolgálatát, hir­deti az evangéliumot és sze­retettel szolgái minden em­bernek. Ennek a jó viszony­nak az anyagi kifejezése az Egyezményben vállalt határ­időn messze túl folyósított ál­lamsegély is. Külön kiemelte, hogy a püspöki jelentések jól tükrözik, a hivő ember, hogyan szolgál a világban és a gyülekezetben. Mindkettő Istenhez tartozik. Ezért kapott joggal fontos helyet a jelenté­sekben a világ, a magyar tár­sadalom kérdése. A nemzet­közi kérdésekben való állás- foglalás irányt mutató a gyü­lekezet tagjai számára. TEOLÓGUS-APA, PRESBI­TER hozzászólásában kifej­tette, hogy jó előrelátás és bölcs gazdálkodási szándék jelentkezik a fölöslegessé vált egyházi épületek értékesítésé­nek célkitűzésében. Hamis egyházféltés, félreértett gyü­lekezetszeretet lenne, ha hagy­nánk, hogy öreg épületek — renoválás hiányában — össze- ro-skadjanak, mert a megcsap­pant gyülekezet erejét meg­haladja a munka elvégezte­tése. A beszélgetés végén együtt adtunk hálát Istennek, hogy él és szolgál egyházunk a dia­kónia útján — amely mind­nyájunk útja — szocialista ha­zánkban. Áldást kértünk püs­pökeinkre, gyülekezeteinkre, hogy a ránk bízott szép fel­adat teljesítését örömmel vé­gezzük. Szebik Imre agárdi szinten is megközelíti vagy eléri a tisztviselők egy főre jutó évi jövedelmének szintjét. AZ URBANIZÁLÓDÁS HOSSZÚ FOLYAMATÁBAN az ugrást a 60-as évek hozták meg. amikor a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése meg­történt és kigyulladt a falu­ban a villany. A példát a parókia adta. Itt építettek, elsőnek vízvezetéket és itt volt először tv-készülék is. Nem az önmagáért való pél­daadás, hanem az urbanizáló- dás szükségszerűsége szülte ezt ósagárdon csakúgy, mint a leg­zártabb magyar falvak bárme­lyikében. VÁC IPARI JELLEGŰ szívó HATÁSA a mezőgaz­dasági töltetű lakosság iparo­sodását lehetővé tette. Egyre több az olyan háztartás, ame­lyekben különböző osztályok­ba, rétegekbe tartozó keresők élnek együtt. Különösen gya­kori a „munkás—paraszt" vagyis — a statisztika szak­nyelvén — kettős jövedelmű háztartások száma. Többféle változatban jön ez létre: a férj dolgozik az iparban, s a fele­ség a tsz-ben, vagy fordítva. De sok az olyan háztartás is, ahol még nagy családok éLnek és az idős szülők a tsz-tagok és a fiatalok az iparban, ke­reskedelemben dolgoznak, vagy közlekedési alkalmazot­tak. Így sokszor nem is kettős, hanem több jövedelmű csalá­dok igénye a régi parasztházak helyett építik az egészséges és szép, fürdőszobás családi háza­kat. Ezt nagymértékben előse­gíti, hogy a lakosság jövedel­mének 26 százalékát társadal­mi pénzbeli és nem pénzbeli, juttatás (táppénz, gyermekgon­dozási segély, orvosi ellátás stb.) teszi ki. Ősagárdon az idősebb gene­ráció egy emberként így nyi­latkozik: „Ezek a fiatalok nem tudnak eléggé hálát adni Is­tennek, hogy milyen jól él­nek. amikor manapság van számtalan tanulási, kereseti és előrehaladási lehetőség szá­mukra az életben, nem úgy, mint 30 évvel ezelőtt, ami­kor .. Pedig Ősagárd azon nagyon ritka falvak közé tartozott, ahol nem voltak zsellérek — s ha lettek volna, mint a leg­több faluban, akkor vajon ho­gyan nyilatkoznának? Kalácska Béla Itrclemes megnézni Kiskőrösön és a Kiskunságon Térképünk is elárulja, hogy Bács-Kiskun a legnagyobb megye hazánkban, a Dunától a Tiszáig nyújtózik. Ha Buda­pestről Kiskunhalas felé uta­zunk, vagy gépkocsival az 51- es, illetve az 53-as útvonalon Solton keresztül haladunk Kis­kőrös felé, érdekes, szokatla­nul változatos tájat szemlél­hetünk. Az emberi akarattól, kemény munkától megszelídí­tett táj még őrzi régi vonásait. A virágzó gyümölcsösök, sző­lőtelepítések között homok­dombok idézik a „futó homok­kal” vívott százados küzdel­met. Sziksótól kimart, kopár rétek, tűóceánok, ligetes ró­nák, szabályos katonai rendbe sorakoztatott szőlőtáblák: ez mind a Kiskunság! A gyü­mölcsök íze. a hamvas kajszi barack, a pirosló cseresznye, a sötétszínű meggy, a szőlő za- mata világhírt szerzett a ter­mékennyé vált pusztaságnak, s méltán lett a Kiskunság „Ma­gyarország gyümölcsöskertje”! Érdemes elgyönyörködni eb­ben a mi szép gyümölcsösker­tünkben. AKI FELKERESI BÁCS- KISKUN MEGYÉT, az Petőfi Sándor, Katona József, Kodály Zoltán, Móra Ferenc és Nagy Lajos szülőhelyével barátko­zik. Valamikor a népek „or- szágútja” volt. ma valóságos néprajzi múzeum. Megcsodál­hatjuk a magyar, a szlovák, a német, a sokác folklór száza­dok lelkét őrző megnyilvánu­lásait. Csodálatos összhangban együtt láthatjuk a modern épí­tészet üveg és beton felkiáltó­jelei tövében szerényen meg­húzódó nádfedeles, fehérre meszelt parasztházakat, vala­mint a tarka-barka színű nép­viseletet és a modern öltözkö­dés szinkronját. Kiskörös ugyan nem kun te­lepülés. mégis szervesen a Kis­kunsághoz tartozik. „Mindösz- sze” 260 évvel ezelőtt alapítot­ták az északi megyékből el­származott szlovák telepesek. Itt született Petőfi Sándor. A ház, amelyben először pillan­totta meg a napvilágot, ma emlékmúzeum. Csodálatos „skanzenként” áll a város centrumában, az óriási mo­dern vonalú Művelődési Ház tövében! Érdemes megtekin­teni az eredeti Keresztelési anyakönyvet, a keresztelési kancsót és az egyéb gaz­dag dokumentumgyűjteményt. Egészen jó állapotban látható az országban elsőként Kiskő­rösön emelt Petőfi-szobor, me­lyet 1861. júl. 31-én lepleztek le. A szülőház közvetlen köze­lében van a hatalmas evangé­likus templom, ahol a költőt megkeresztelték, e tényt em­léktábla őrzi! Egészen egyedülálló mú­zeummal is dicsekszik még Kiskőrös, van Közlekedési Múzeuma! A szőlőtermesztés és borfeldolgozás régi eszkö­zeit, hagyományait őrzi a Fa­lu Múzeum. Nagy élményt je­lent végignézni a virágzó szakszövetkezeti nagyüzemi termelést a határban, s ugyanakkor látni a magán- gazdálkodásnak is az eredmé­nyeit, látni a modern Állami Borpincészetet és a hangula­tos — dűlő utak mentén sora­kozó — régi kis présházakat! Kiskőrös közelében kb. 12 km-re fekszik a 120 holdas, jódtartalmú Petőfi-tó, közked­velt turistahely és kiépült campingpark várja az üdülő­ket. A BUDAPEST—BELGRÁDI FŐVONAL KISKÖRÖSNÉL ÁGAZIK EL Kalocsa felé. Gépkocsival 30 km-t kell meg­tenni elsőrendű úton. Közele­dünk a Duna felé. Egyre sza­porodnak 'a vadvizek, laposo­dik a talaj, a vízfolyások part­ját kis füzesek tarkítják, s az Alföld jellegzetes fáját, az akácot mindinkább felváltja a nyárfa... A kalocsai vasútál­lomás már meglepetéssel szol­gál. Színesre' pingált falak, festett perontartó oszlopok, pingált váróterem és tarka fal­díszek ejtenek ámulatba. A kalocsai népművészetnek leg­jellegzetesebb műfaja a pin- gálás, ennek híre eljutott már az egész világra. A kalocsai asszonyok szabadkézzel, min­den előrajzolás nélkül mű- vészkednek. Díszítő művésze­tük rendkívül témagazdag: természethű és stilizált virá­gok, állatok — pl. páva, gólya — azután ágak, lombok szabá­lyos és szabálytalan mértani ornamenszek. Jellemzőjük a színes tarka-barka sokasága. Elénk, de nem rikító színeket használnak. De ugyanilyen világhírű a kalocsai hímzés is! A pingáló asszonyok szerepét itt az „íróasszonyok’’ töltik be, akik lila tintával előrajzolják a mintákat, tökéletes forma­érzékkel. Ezután következik az ún. pamuthímzés. Készítenek blúzokat, kötényeket, díszpár- nákát, ágyneműt, térítőt, füg­gönyt. Érdemes megtekinteni a Népművészeti Múzeumot. A kéttornyú székesegyházat I. István király alapította, az el­ső kalocsai érsek Asztrik apát volt, ő hozta a szentkoronát II. Szilveszter pápától. Az érseki könyvtárat érde­mes megtekinteni, benne ér­dekességként látható az a Bib­lia, amely Luther Márton tu­lajdona volt, s a nagy refor­mátor saját kéziratos jegyze­tei láthatók! A közös protes­táns imaházunk méreteiben igen szerény, meghúzódik a nagy érseki város emeletes épületei között. Petőfi szavaival fejezem be: „Hova szívem, lelkem Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott, Űjra láttam végre születésem földjét, A szép Kiskunságot! Bejártam a rónát. Melyet átölel a Tisza—Duna karja, S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét Az anya, úgy tartja .. Pontosán Imre Szeptember elsején Alig több, mint emberöltőnyi ideje annak, hogy a német fasizmus Lengyelország megtámadásával kirobbantotta a tör­ténelem eddig legnagyobb méretű és legembertelenebb hábo­rúját. A háború megindítása egyenes következménye volt a fasiszta ideológiának. Ezt nem kell már bizonyítani, erre kár érveket pazarolni. Bűnös kezek dédelgetése közepette erősö­dött meg a hitleri rendszer és hiábavalónak bizonyult minden előrelátás és józan figyelmeztetés. A világ nagyrésze közönyö­sen szemlélte a fasizmus erősödését és nem gondolt egy véres leszámolás következményeivel. Mert a fasizmus lényegéhez tartozik kifelé az imperializmus, befelé pedig a legkegyetle­nebb diktatúra, a gondolat, eszme, szabadság teljes megszün­tetése. Természetesen nem bocsátkozunk a fasizmus ideoló­giájának boncolgatásába, elégedjünk meg ezekkel a karakte­risztikus vonásokkal. SZAMOMRA AZONBAN VALAMI MÉGIS NAGYON EL­GONDOLKODTATÓ. Mert hiszen világos, hogy a történelem súlyosan megítélte ezt a rendszert, s ezzel a rendszerrel bu­kott egy jobb sorsra méltó nép is. Bukása dicstelen volt, a né­pek megvetését és néma haragját vonta maga után. Es ma az a kérdésünk, tanult-e ebből a történelmi leckéből, s le tud­ta-e vonni a következtetést belőle. Már írtunk pl. arról, hogy valamelyik westfaliai község iskolájában a tanítónő a Horst Wesel-re tanította a gyermekeket. Megdöbbentem azon is, amikor másfél évtizede olyan térkép került a kezembe, ame­lyen a német határok mélyen Európa keleti területére éke­lődtek be, és nyugaton sem volt kíméletes a szomszéd álla­mok rovására. Ausztria teljesen, Csehszlovákia, Lengyelor­szág nagyrészben, de a francia Elzász-Lotharingia is a „biro­dalomhoz” tartozott. Melyikhez? A „negyedikhez”? Figyelem­mel kísértem az újfasiszta párt fészkelődését is. Keserű száj­ízzel hallgattam a német dicsőségről szóló fejtegetéseket. APRÓ MOZZANATOK, JELEK VOLTAK EZEK EGY EL­TEMETETT RENDSZER ÚJRAÉLEDÉSÉRŐL. A fát kidön­tötte a történelem vihara, de a hajszálgyökerek élnek, s vad­hajtásai lépten-nyo/non előbukkannak. Es ennek igazolására idézeteket szeretnék ismertetni egy olyan lapból, melynek neve ismeretlen volt eddig előttem. Nem tudom, mekkora példányszámban jelenik meg és milyen nagy a társadalmi hatása. En azonban pusztán a sorok olvasásán döbbentem meg és azon, hogy Ausztriában, Grazban jelenhetik meg, és már hetedik éve'. A lap címe: Das Deutsche Kulturwerk Österreich, az osztrák fasiszták lapja. A CIKK, AMELY KÜLÖNÖS MÓDON FIGYELMEZTET BENNÜNKET, ezt a címet hordja: A német sors Európa jö­vőjének szolgálatában. Mit ír erről egy magát H. S. aláírással szignáló fasiszta ideológus? Először a német történelmet vázolja az első világháborúig. Az első világháborúért Angliát és az en­tente hatalmakat teszi felelőssé, az összeomlást pedig a spar- tacus-marxista csoportok idézték elő. Majd erre a következ­tetésre jut: „Mégis a nép, amely magjában egészséges volt, a mélységes szükségben vezéregyéniségre vágyott, aki a nemze­tet önfenntartó szerepre szólította. Hitler Adolfnak sikerült a népet a nemzetközi marxista és liberális kapitalista pártok karmaiból kiragadnia. Ezt a helyzetet nem lehet történetileg másként értékelni’. Ezek után értékeli a cikk a második vi­lágháborút: „Alapjaiban ugyanaz a játék ismétlődött meg, mint az első világháborúban. Csakhogy az entente-cordiale kiszélesedett nyugaton és keleten...” Ez a szövetségi rendszer kényszerí­tette a gazdaságilag erős Németországot háborúba". Az első puskalövés lényegtelen, ha a korábbi évek indirekt gazdasági háborúját figyelembe vesszük. A harmadik birodalom szere­pe a második világháborúban olyan fegyvertény volt. mint Spárta thermopylei csatája időszámításunk előtt 480 éve. Ezt a német nép és a német katona dicsőségére ki kell monda­nunk” ... „A birodalom Führgre a végharc infernojában a fővárossal. Berlinnel együtt esett el. A legjobb németek mil­liói előtt ekkor egy világ omlott össze”, A CIKK KITÉR EGY ÁLLÍTÓLAGOS DE GAULLE NYI­LATKOZATRA, aki Hitlert Nagy Sándorral, Caesarral. Nagy Károllyal és Napóleonnal együtt emlegeti. „Hitler megjelené­sével Németország számára kinyílt egy új politikai kapu a jövő felé". És a jövő? Kelet felől szörnyű veszedelem fenyegeti Euró­pát” — aggodalmaskodik a cikk írója. — „Jaj a fehér népek­nek, ha gazdaságilag és ideológiailag nem tud különbséget tenni... Ki kell mondanunk világosan: Ha Közép-Európá- ban egy egészséges és erős Németország nincs, valamennyi európai nép elveszett. 30 év alatt Németország a gazdasági veszteségeit kiheveri és kontunuitásba kerül történelmével.. . Az áldozathozatal szabaddá teszi a német nép számára az utat a jövő felé .. .” ENNYIT AZ IDÉZETEKBŐL! MILYEN ISMERŐSEK EZEK A SZAVAK! Csengésük főként az idősebb nemzedék­nél idéznek elő hátborzongást. Óh, hány leigázott, meggyalá­zott európai nép reagálna e sorokra félelmetes sikollyal! Ha csak az első puskalövésre gondolunk 1939. szeptember 1-én. Amelyet egyszerűen lényegtelennek tart a cikk. Ennek a lé­nyegtelen lövésnek áldozatul esett a második magyar hadse­reg, közel egy millió magyart vesztetünk, börtönök, internáló táborok, deportálások és megannyi szenvedés járt nyomában. A világ embervesztesége meghaladta az ötven milliót. Ugye, milyen lényegtelen egy puskalövés? Vagy értékeljük a német nép és német katona dicsőségét? A csizmákat, amelyek az Erika dallamára végigdübörögtek Európán? 1944 március 19-ét idézzük, amikor Budapest macs­kaköves utcáira is jutott belőlük? Es a Nagy Sándorok utód­ját", az őrültet, aki előtt sem Isten, sem ember nem állhatott meg? Mi egyáltalán nem látjuk sem Hitlert, sem rendszeré­nek bukását dicsőségesnek. Ez a Mindenható súlyos ítélete volt. A tragédia ebben az összefüggésben az volt. hogy magá­val rántotta népét, azt a népet, amely Európa előtt közmeg­becsülésben állt mindenkor. Es a jövő? Mi valljuk, hogy Is­ten kezében van. De ennek következtében csak úgy nyitott a német nép előtt is kapuja, ha békés munkával beilleszkedik az európai népek családjába. SZEPTEMBER ELSEJE TÁJÁN AZONBAN ÉRZÉKE­NYEBB A DOBHÁRTYÁNK. Es e sorok is azért jelentek meg. hogy figyeljünk a hajszálgyökerek vadhajtásaira. Nem lehet eléggé vigyáznunk! Dr Rédey Pál — PATVARC. A szügyi anyagyülekezethez tartozó fi- liában július 20-án Garami Lajos Balassagyarmati igaz­gató lelkész, a Nógrádi Egy­házmegye esperese végezte az esti istentisztelet szolgálatát. A patvarci gyülekezet adomá­nyával támogatta a templo­mát renováló balassagyarma­ti gyülekezetét. — CSENGŐD. Bándi István gyékényes! lelkész végzett szolgálatokat a gyülekezetben, amelynek első szervező lelké­sze volt. Szolgálatával emlé­kezett a gyülekezet a 40 év­vel ezelőtti indulásra, vala­mint arra, hogy 25 évvel eze­lőtt kezdődött a templom épí­tése. Az emlékezés során már­ványtáblán örökítették meg Mucsi Lajos és felesége emlé­két, akik telek adományozá­sával és sokféle más módon is nagy áldozatot hoztak a gyü­lekezetért. A templom előte­rében képes összeállítás mu­tatta be az elmúlt 40 esztendő eseményeit. é 4 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom