Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-08-10 / 32. szám

1 Kor 15, 1—10

Azt hiszem, meglepő kép állna össze, ha egyszer gyülekezeti tagjaink között közvéleménykutatást tartanánk és erre a kérdésre kellene őszintén válaszolniok: „Mi a véleménye a feltámadt, élő Jézus Krisztusról?” A válaszban benne volna, milyen a hite és ebből a meggyőződésből milyen életforma következik. Nem mondok újat azzal, hogy ezen az alapvető válaszon áll vagy bukik keresztyén hitünk és ettől elválaszthatatlan életformánk.

PÁL APOSTOL IS EZT A LEGIZGALMASABB KÉRDÉST VETI FEL a korinthusi gyülekezet előtt. Hiszitek-e, hogy a történeti Jézus, aki testet öltött, emberi formában élt, igét hirdetett, végezte a szeretet cselekedeteit, végig járta a szenvedés útját, meghalt a szégyenfán — ez a Jézus nem maradt az enyészet foglya, a halál martaléka, hanem feltámadt. Él, előttünk jár a szolgálat útján a világban és velünk van minden napon. Tér és idő, emberi dimenziók nem kötik többé. Ezért hitünk és életünk egyetlen fundamentuma és formálója.

A SZERETET HIMNUSZÁNAK NEVEZZÜK AZ 1 KOR 13. FEJEZETÉT. A 15 fejezetet méltán nevezhetjük a feltámadás himnuszának. Pál apostol bizonyságtétele ebben a fejezetben egyetlen tényre koncentrál: Krisztus valóban feltámadt!

Vaslogikával, következetességgel végzi ennek a ténynek a bizonyítását. Azok ellen lép fel a gyülekezetben, akik a feltámadást tagadták és a legnagyszerűbb keresztyén reménységet akarták elrabolni az őskeresztyén gyülekezettől. Pál bizonyítási eljárására hiteles tanúkat sorakoztat fel. Mi, a késői nemzedék is erre hagyatkozhatunk. Pál bizonyítja, hogy a feltámadás ténye nem volt szemfényvesztés, káprázat vagy hallucináció, se hullarablás, hanem hiteles tanúk állnak mögötte: Isten igéje és a szemtanúk.

BIZONYÍTÁSÁNAK EZ A SORRENDJE. A ma élő nemzedéket is Isten beteljesedett igéire utalja. (Ézs 53, Zsolt 16, Ap. Csel 2, 24 és következők, 13, 33 verseitől.) Első tanú: Az igében munkálkodó Szentlélek, utána következik az emberi bizonyságtevés. A tanúk sokaságát idézi meg ebben a „perben”. Péter, a 12 tanítvány — egyszerre 500 ember és szerényen alázatosan az utolsó helyen önmagát! Ezek szerint különböző helyeken és időben emberek saját szemeikkel látták az élő Krisztust, önmaga élményéről mélységes bűnbánattal beszél: háborgattam a Krisztus anyaszentegyházát. Ennek ellenére Isten kegyelme őt tette a Feltámadott megáldott tanújává.

MINKET. AKIKET A „BIZONYSÁGOK ILY NAGY FELLEGE VESZ KÖRÜL", arra kötelez, hogy élő Urunk nyomdokain haladjunk a világ országúlján. Keresztyén hitünk nem halottkultusz, hanem az élő Jézus Krisztus egész világot átfogó szere- tetének az engedelmes szolgálata. Az összefüggések nyilvánvalóak. Ha szilárd a Krisztus hitünk, akkor áldott és örömteli a világban való szolgálatunk. Abban a gyülekezetben, ahol nincs meg az élő Jézus Krisztusban való hit, szárnyaszegeti és reménytelen a szolgálat. Meddő erőlködés csupán a gyülekezeti élet. A kriztusi hit elevenné, dinamikussá és szolgálatkésszé teszi a gyülekezetei. Van életcélja: a másokért fáradozó áldozatos szolgálat és van élő reménysége, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Az élő Jézus Krisztus átformálja tudatunkat és élet- szemléletünket és megadja az erőt és a lendületet a szolgálatunk

betöltéséhez. Mai igénk Isten véleménykutatása volt a gyülekezetben. Hogyan válaszolunk? Megmutatja életünk!

Garami Lajos

IMÁDKOZZUNK

Urunk Istenünk! Te kihoztad a juhok nagy Pásztorát a halálból. Ennek tanúbizonyságát adtad igédben és az emberi bizonyságtételben. Kérünk áldd meg életünket és szolgálatunkat, hogy élő Fiadba való reménységünk indítson a szolgálat útjára életünkben és a boldog megérkezésre Tehozzád halálunkban. Ámen.

— HÁZASSÁG. Tóth Ferenc Géza gyóni ’lelkész, a meny- gvógyszerész és Bencze Ágnes, asszony nagyapja végezte. Bencze Imre kelenföldi lelkész

és felesége, sz. Ruttkay Mik-- — SZÜLETÉS. Bozorády lia Ágnes leánya augusztus Zoltán őrimagyarósdi lelkész- 5-én tartották esküvőjüket a nek és feleségének, Lőrincsik kelenföldi templomban. A Juditnak negyedik gyermekük szertartást Ruttkay Miklian született. Neve: ANDRÁS.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1975. augusztus 10-én

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Kertész Géza. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerle-telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemp- lom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D.

Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. D. Korén Emil. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József. du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Filippi- nyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Lehel László, de. 11. (úrv.) Lehel László, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Szentháromság után a 11 vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Lk 18, 9—11; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 15, 1—10.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet CSIZ- MAZIA SÁNDOR nyíregyházi igazgatólelkész.

J. S. BACH

ÖSSZES ORGONAMŰVEI

címmel orgonaest lesz augusztus 15-én, pénteken és augusztus 18-án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. „Klavierübung III. Teil'’

Orgonái:

PESKÖ GYÖRGY

Előadók:

Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft.

— HALÁLOZÁS. Szentesi

József, aki két évtizeden keresztül szolgált a kőszegi gyülekezetben. mint egyházfi, 52 éves korában június 30-án váratlanul elhunyt. „Ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám”.

— SZŐRME és Irha bundák alakítása, javítása, tisztítása VII., Lenin krt. 2,1. udvarban, Bart Edéné szűcs kisiparom.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus egynaz Sajtoosztaiyana« lapja Szerkeszti, a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felei: Mezősi György Fe'clOs kiadó:

Haikaayi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. Vili.. Puskin u 12 Teleicn: U2—«fia

Csekkszámiaszann. ólt>—í« »12—Vili Elótizeiesi ér: =gy evre 120.— Fi Árusítja s Magyai Posia index 28211

(él

75.2237

Athenaeum Nyomda Budapest Botacios magasnyomas Felelős veietó:

Soproni Béla ve^engazgató

t ISáiiYiii Sándor

Kisújszálláson született, kö1 zépiskoláit Kecskeméten, teológiai tanulmányait Sopronban végezte. D. Raffay Sándor püspök avatta lelkésszé 1937- ben Budapesten. Többek között Budapesten, Cegléden, Komáromban, Tordason és Léván volt segédlelkész. Nagy buzgósággal szervezte meg az érdi gyülekezetét és szórványait. Templomot és lelkészlakot épített. Az önfeláldozó szolgálat egészségét felőrölte. Halálát szívérrepedés okozta.

özvegyet és felnőtt leánygyermeket hagyott hátra.

Temetése július 17-én volt a Budapest—Farkasréti temetőben. Ravatalánál id. Harmati Béla hirdette az igét, a sírnál dr. Nagy István esperes búcsúztatta. Kunos István felügyelő, Csákány István református lelkipásztor és az érdi római katolikus lelkész tartott megemlékezést. „A jó pásztor életét adja a juhokért” (Jn 10. 11).

id. Harmati Béla

„Hasonlóképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosnak pedig kegyelmet ad” (1 Pt 5,5).

VASÁRNAP. — „Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon?” (Mt 18, 33 — Jer Sir 3, 22—23

— Lk 18, 9—14 — 1 Kor 15, 1 —ló — Zsolt 68, 1—21). Közösségi életünk legnagyobb nyomorúsága, hogy magunkat minden tekintetben különbnek tartjuk a másiknál. Ebből nemcsak az következik, hogy Istentől nagyobb jutalmat várunk, azaz természetesnek vesszük, hogy nekünk jobban megy, mint a másiknak, hanem az is, hogy nem segítünk embertársunkon, ha az bajba jut. Pedig közösségi életünk csak akkor lehet harmonikus, ha alázatosan bele tudjuk élni magunkat a másik helyzetébe, azaz szolidaritást vállalunk vele.

HÉTFŐ. — „Hálát adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak ne- véb .n az Istennek és az Atyának” (Ef 5) 20 — Zsolt 35, 18

— Mk 9, 33—37 — 1 Móz 24, 50—67). A mindennapi életben gyakran vetődik fel a kérdés: mi szerint ítéljük meg az embereket? A származás, a képzettség, a világnézeti hovatartozás, vagy a kegyesség! magatartás szerint? Jézus világosan kijelenti, hogy az ember értékét, nagyságát egyedül az határozza meg, hogy mennyire tudja életét alázatosan a másik szolgálatába állítani, mai kifejezéssel: mennyit használ a közösség, az egész emberiség boldogságának, előrehaladásának Az ebben való versengés kedves Istennek és hasznos az embereknek.

KEDD. — „Hasonlóképpen a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek, mert amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk, de maga a Lélek esedezik értünk” (Rm 8, 26 — Zsolt 27, 8 — 1 Sám 17, 40—51

— 1 Móz 25, 19—34). A dicse- kedés, a saiát erőben való bizakodás elvakulttá teszi és csődbe juttatja az embert. Jobb alázatosan bevallani nehézségeinket és erőtlenségünket, mert így alaposabban fel tudunk készülni a feladatok elvégzésére. Az élet tapasztalata azonban arról beszél, hogy a sikerhez az alázatos komoly felkészülés mellett még valami szükséges: Isten áldása, segítő szeretete. Csak az ebben való bizakodás teszi sikeressé, boldoggá életünket.

SZERDA. — „Áldjon meg téged az Űr és őrizzen meg téged. Világosítsa meg az Ür az ő orcáját teraitad és könyörüljön teraitad. Fordítsa az Űr az orcáját tereád és adjon békességet néked!” (4 Móz 6, 24—26

— Rm 11, 29, — Lk 7, 1—10 —

1 Móz 27, 1—29). Isten áldását sokféleképpen tudja közvetíteni. Sokszor nem szükséges hozzá semmi külső eszköz, csak az áldást elfogadó hit. A legtöbbször azonban embereket használ fel áldása közvetítésére. ezért hangzik fel az istentiszteleteken az ároni áldás is emberi közvetítéssel. De nemcsak szóban, hanem cselekedetben is árad felénk Isten áldása. A keresztény élet titka éppen az, hogy vállaljuk az Isten áldását közvetítő szerepet szavainkban és cselekedeteinkben.

CSÜTÖRTÖK. — „Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lesz.” (Péld 8, 10 — Jud 24 — Ap Csel 12, 18—25 — 1 Móz 27, 30—40). Az Isten malmai lassan őrölnek — mondja a közmondás. Lehet, hogy Isten sokáig engedi, hogy az ő akaratával szemben cselekedjünk. S ez azt a látszatot keltheti, mintha 6 gyenge, erőtlen lenne. Isten azonban előbb, Vagy utóbbi igazságot szolgáltat egyéneknek, közösségeknek, népeknek. Ezért jobb idejében az ő akaratához igazítani életünket.

PÉNTEK. — „Ne sóhajtozzatok egymás ellen atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: íme a Bíró az ajtó előtt áll” (Jk 5, 9 — Ézs 56. 1 — Gál í, 11—24

— 1 Móz 27, 41—28, 9). Isten azt akarja, hogy mi az ő követei. irgalmas szeretetének közvetítői legyünk az emberek között.. Hogy erre alkalmasak legyünk. Isten sokszor kénytelen bennünket kemény iskolán végigvezetni, amint azt Saullal tette. Először megállít utunkon, azután összetör, megaláz, hogy bűnbocsátó kegyelmével felemeljen és elindítson az új úton. E kemény iskola ellen nem szabad zúgolódnunk, hanem alázatosan engednünk kell. hogy a lázadó „Saulokból” alázatos „pálokká” formáljon, mert csak így ragyoghat fel bennünk Isten dicsősége.

SZOMBAT. — „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem kö- vetkezendők/ sem magasság, sem mélység nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől” (Rm 8, 38—39 — Ézs 12,

2 — Ézs 57, 15—21 — 1 Móz 28, 10—22). Megint elmúlt egy hét és ez önkéntelenül figyelmeztet minket: egyszer elmúlik a mi életünk is. Sok ember félve gondol az elmúlásra, mert a halált körülvevő titok és bizonytalanság elrettenti. Aki azonban életében megtapasztalta Isten gondviselő, bűnbocsátó és új életet adó szerete- tét. az nem fél a haláltól, mert tudja, hoev Isten szeretetétől még a halál hatalma sem tudja őt elválasztani.

Dr. Selmeczi János

Görögországi utazás

2. A feltárt múlt — istenek világa

GÖRÖG FÖLDÖN AZ ŐSI KULTÚRA VI- l.ÁGA ma az archeológiái, ásatási területeken és a múzeumokban várja a látogatót. A föld melye őrizte meg a késői utókornak a kulturális kincseket a történelem pusztítása elől, amit a görög nép a hajdani dicsőség után sok-sok századon át elszenvedett. A legsötétebb korszak a török uralom évszázadai voltak. Ennek az 1820-as évek görög szabadság- harca vetett véget. A Krisztus előtti évezred óta igazában csak másfél százada létezik önálló Görögország.

Delfi táj szentélyromokkal

Szép kis bizánci templomokat kivéve, Athén és a görög vidék minden valamirevaló épülete ezóta épült. Az ókori kultúra pusztításában sajnos a keresztyénség is részt vett. Az egyház nagykonstantini „győzelme” azzal a további következménnyel is járt, hogy a régi pogány templomok közül épségben csak azuk menekültek meg, amelyeket keresztyén templomnak vettek használatba annak idején. Ez történt a ma legépebb antik szentély- lyel, a Hephaisztosz-templommal az athéni görög agára romjai mellett.

PUSZTASÁGGÁ LETT NEMEGYSZER AZ ORSZÁG, de annál több védő, rejtő földréteg rakódott az ősi alkotások és az egykori élet maradványai fölé. Az anyaföld öle magába zárta a kultúr emlékeket, hogy ma nemcsak a görögségé, hanem a népeké lehessen. Megható, ahogyan a múlt századtól kezdve erős, gazdag országok siettek segíteni a régészeti feltárásban, melynek eredménye a mai Görögország turisták százezreit vonzó értéke. Akadtak persze kezdetben olyanok is az ősi kincsek szerelmesei között, akik kihasználva az ország elnyomott helyzetét, a kiásott értékeket saját nemzetüknek vitték el innen. De végtére ma már ezek az elrabolt kultúrkincsek is az emberiségé, mert a világ több nagy múzeuma őrzi őket, mint a British Museum, ahol újabb százezrek fordulnak meg a nagyvilágból.

A népek áradata ma is elborítja a látogatók képében tavasztól őszig a görög földet, de ők már nem a hódítók nyomában lépnek, mint nem is olyan régen a hitleri megszálló csapatok, hanem — legalábbis legnemesebb tagjaik — lélekben a német Schliemann utódai. A műkedvelő régészé, aki rátette életét megszállott szenvedéllyel, hogy kiássa a földből a múlt százpd utolsó negyedében Homérosz adatai alapján a görög hősi kort. Nem is csodálkoztam, amikor az athéni temetőben egy egyszerű síröntöző alkalmazott kérdésemre azonnal a sírjához vezetett.

UTAZÁS KÖZBEN BÁRHOL JÁRUNK, a görög istenek világa vesz körül. Az egész görög földre ráborul — ahogyan Devecseri

Gábor, Homérosz fordításának életét szentelt költőnk kifejezte — a mitológia, hálója. Szinte nincs hely, amihez ne fűződnék valamilyen részlet az ősi mondákból, s a mitológiai hálónak ezek a kis szemei mCnd összefüggnek, egymásra utalnak.

A homéroszi istenek és elképzelt életük eseményei a görög földhöz, tengerhez és szigetekhez kapcsolódnak, bárhonnét léptek is be a görög hitvilágba. A 2500 méteres Par- nasszosz aljáról és oldalában feltekintve a súlyos felhőkbe burkolózott, vagy napfényben hócsíkoktól szabdalt tetőre, ki ne érezné magától értetődőnek, hogy a görög képzelet odahelyezte Apollón és a múzsák lakhelyét? Ma is átéljük utaztunkban, hogy csak ilyen fenséges hely illeti meg a tiszta fény, az emberi nemesség, eszmei szépség, a művészetek és tudományok jelképes hordozóját.

A delfi szentély fölé ennek a hegynek vadságában szép sziklafala mered, és az ókori titokzatos jóshelyet hullámzó hegyek különös tája keretezi. Ebbe a megrendítően nagyszerű környezetbe beleillik a jövő sejtelmes titokzatossága, amelyet a legendás Pythia jósnő többféleképpen értelmezhető válaszai jelentettek a kérdezőknek.

AZ ISTENEK VILÁGA NEMCSAK A GÖRÖG TÁJBA NŐTT BELE, hanem tükrözte a görög gondolkozás középpontját: az emberit. Időszámításunk előtt az V. században mondotta egyik bölcselőjük: „Mindennek mértéke az ember.” A homéroszi istenek emberi életet élnek, annak minden küzdelmes- ségével, bajával, vágyával, sötét indulatával,

vétkével. Csak a halált nem ismerik, az antik görög ember legszomorúbb és legreménytelenebb tapasztalását. Azzal nőnek az istenek az emberek fölé, hogy beleszólnak az emberi sorsba. Sokszor nem is igazságosan, máskor átok sújtásával nemzedékek láncolatán át. Ezért szívből tisztelni, szeretni aligha tudott egyet is közülük a görög ember.

Miért emeltek hát nekik gyönyörűbbnél gyönyörűbb, hatalmasnál hatalmasabb templomokat, szobrokat? Hiszen ahhoz nem fér kétség, hogy hittek bennük a görög kultúra fénykorában is. A megnyerésükért tették az emberi sors kiszolgáltatottságában. Poszei- dónnak a tenger fölé magasodó Szunion fokon épített, néhány megmaradt oszlopával is lenyűgöző temploma a tenger-isten kedvét akarta szolgálni, hiszen az ókor bátor, ügyes hajózó népe, a görögség ugyancsak ismerte a tenger szörnyű, gyakran az ember ellen törő erejét. Ma nyitott ég borul föléje; háttérben hegyek: háromfelől tenger képezi láthatatlan-látható falait, s a hivő szemlélőnek a romoknak, oszlopoknak, természeti tájnak ez az egységgé olvadt temloma az Isten dicsőségét hirdeti, aki a. múló időnek, az emberi alkotásoknak, a teremtésnek élő Ura.

AZ ISTENEK MŰVÉSZI ÁBRÁZOLÁSÁT egyre jobban áthatotta az emberi szépség és harmónia vágya. Eltűnt a határ a művészeiben az isteni és az emberi között. Téves volna azt vélnünk, hogy a valóságban is olyan szép és harmonikus emberek éltek a klasz- szikus görög korban, mint amilyent a szobraik ábrázolnak. Eszmény jutott bennük kifejezésre, az élet szépségének és harmóniájának, olthatatlan vágya.

Az istenek világában járva a mélyen emberivel találkozunk, amely mégis túlmutat sejtelmesen az emberen-túli felé.

Veöreös Imre

4

i

4