Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-27 / 30. szám

AI is az Isten 1 Kor 1.9 SZÉP EMBERI ERÉNY A HŰSÉG. Nagy dolog, ha valakiről el lehet mondani, hogy hű barát, akihez bátran fordulhat az ember, mert mindiq kész segíteni. Nincs szebb a sírig tartó házastársi hűségnél. A hivatásához, munkahelyéhez ragaszkodó dolgozót még jutalomban is részesítik. A haza iránti hűség egyenesen állampolgári kötelesség, de az egyház is hűseget vár tagjaitól. Ezt az élet minden területén olyan fontos és megkí­vánt magatartással szemben mégis sokszor találkozunk hűtlen­séggel. Emberek nem tartják meg szavukat, ígéretüket, ezért barátságok, házasságok felbomlanak. Mások munkájuk végzé­sében állhatatlanok, vagy hazájukat hagyják el meggondolat­lanul. Vannak gyülekezeti tagok, akikben az Isten igéje iránti hűséget kell ébresztgetni. ISTEN HŰSÉGE VÉGIGHŰZODIK AZ O VÁLASZTOTT NÉPE TÖRTÉNETÉBEN. Minden emberi hűtlenség, kishitűség ellenére Isten szigorúan tartotta magát ígéretéhez. Megígérte, hogy nem hagyja el övéit, s velük is volt a pusztai vándorlás ideje alatt, mint felhő és tűzoszlop. A manna, a mennyből alá- szállott kenyér és a kősziklából fakadó víz az éltető, megújító Isten gondoviselö, vezérlő, célhoz juttató kegyelmének kézzel fogható bizonysága volt. Isten nem bontotta fel a szövetséget, amit népe számtalanszor megszegett. Akiket elhívott a vele való közösségre, azokat meg is tartotta szeretetében. Végsőso­ron pedig elhívott a Jézus Krisztussal való közösségre, s meg is ajándékozott ezzel abban az új szövetségben, amit Jézus Krisztus halálával pecsételt meg. AZ EGYHÁZTÖRTÉNET IS ISTEN HŰSÉGÉT HIRDETI. Sok tévelygés, Isten igéjének igazi értlemétől való elszakadás, erkölcsi botlások ellenére Isten megtartotta az egyházat. Sőt, mindig gondoskodott arról, hogy az egyház megújuljon. A kö­zépkor tanbeli tévelygései között vergődő egyházat Isten és Luther által elkezdett reformáció során vezette el a hit vilá­gosságára. Amikor arra volt szükség, hogy a hit gyümölcsei a szolgáló szeretet állal váljanak kézzelfoghatóvá. Isten mindig adott embereket, akikben és akik által megújult az a bizonyos­ság az egyházban, hogy hit, szeretet nélkül halott. Ezért jár ma is egyházunk a szolgálat, a diakónía útján, ISTEN MA ÉPPOLY HŰSÉGES, MINT BÁRMIKOR VOLT az ő választott népe s az egyház története során. Személyes életünk a bizonysága annak, hogy Isten ma is végzi embereket szerető és boldogító munkáját. Ma is részesedhetünk a gyüle­kezet közösségében Isten kegyelmének áldásaiban. A bünbo- csánat evangéliuma ma is hangzik az ige által, a keresztség és az úrvacsora kiszolgáltatásakor. A testvéri szeretet is él a ke­resztyén közösségekben. Ennél azonban sokkal mindennapo­sabb Isten hűségének az a megtapasztalása, amit a családon belül élünk át nap mint nap. Isten egymásra bíz bennünket, házastársakat, szülőket és gyermekeket, s így viseli hűséggel gondunkat, megadja mindazt, amire naponta szükségünk van. JÖ DOLOG ISTEN HŰSÉGÉT ÁLLANDÓAN TAPASZTAL- VA ÉLNI. Öröm tudni, hogy az ű szeretete kísér mindennap Áldó kegyelmének napsugarában fűrödhet életünk. Ez a szívet ^melengető isteni gondoskodás azonban nem jelenthet számunk­ra tétlen tespedést. Elsősorban azt a bizalmat ébreszti Isten hűségének megtapasztalása, hogy egyházunk, népünk és az egész emberiség jövője s ebben a mi személyes holnapunk is az Ő szeretetéből alakul, formálódik. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy ebben az alakulásban Isten igénybe akarja venni a mi hűséges szolgálatunkat is minden jó építésében. Meg is erősít erre az ö mindenre elég kegyelmes hűsége. Vető Béla Kopogtatók a „musica sacra ” BEFEJEZŐDÖTT A 32. NYÁRI KANTORKÉPZÖ TANFOLYAM FOTON. Július 5-én délelőtt ünnepélyes kere­tek között tartott vizsgán tet­tek bizonyságot az egyházi ze­nében való jártasságukról, vagy az egyházi muzsika ajta­ján kopogtatók az első lépé­seikről. Egyházunkban mindig komoly erőfeszítéseket téttek őseink is azért, hogy a gyüle­kezetek éneklő. Istent dicsérő, örvendező gyülekezetek legye­nek. Ebben pedig nagy szere­pe van a kántori szolgálatnak, a minél magasabb képzettségű, jól orgonáié és a dallamokat helyesen játszó kántoroknak. Országos egyházi közgyűlé­sünk az elmúlt év végén ho­zott új határozatot a kántor­képzésről. Létrehozta a Ma­gyarországi Evangélikus Kán­torképző Szolgálatát, föléje igazgatótanácsot rendelt, és ez­zel hangsúlyossá tette a fóti kántorképző tanfolyamok szol­gálatát. Az új név kifejezi azt, hogy egész egyházunk közös­sége érzi a szükségét annak, hogy ne legyen templomaink­ban üres orgonapad. ezért ke­resi és nyújtja a . lehetőségét annak, hogy akik kedvet és hajlandóságot, elhivatottságot éreznek, azok megtalálják az ajtót, amelyen kopogtatva az egyházi muzsika országába be­léphetnek. A 32. NYÁRI TANFOLYAM NEMCSAK ANNYIBAN VOLT ÜJ, hogy az országos irányítás megszervezésében az első tan­folyam volt. Az igazgatótanács úgy találta jónak, hogy három hétre emelte a tanfolyam ide­jét. A kísérlet bevált: így va­lóban sokkal elmélyültebb munkát lehetett végezni. Egé­szen kezdők a három hét alatt eljutottak a koráljáték alap­jainak megismeréséhez. Ott­honi továbbgyakorlással és egy újabb tanfolyamon már oda is elérkezhetnek, hogy vezetni tudják a gyülekezet éneklését. Azok pedig, akik egy-két tan­folyamon már részt vettek, most a manuális játékban olyan előrehaladást tettek, hogy sikerrel indulhatnak ne­ki a „pedálozós” munkájának, teljesülhet, vágyuk, és orgona mellé ülhetnek. Ezen a tanfo­lyamon ketten jutottak el arra a fokra, hogy a téli tanfolyam keretében megszerezhetik a kántori oklevelet, tizen pedig indulhatnak a kántori bizo­nyítványért. A kántorképzés országos irá­nyítása azt is lehetővé tette, hogy szélesebb alapokra he­lyezzük a képzést. Ezen a tan­folyamon nem csupán olyan lelkészek és előadók szolgál­tak, akik maguk is művelik az egyházi zenét, hanem reggeli és esti áhítatok, előadások tartására kaptak megbízást környékbeli lelkészek is. A tanfolyam egyik napján pedig központi előadó, az országos egyház kiküldésében dr. Sel- meczi János, a Teológus Ott­hon igazgatója figyelte a tan­folyam munkáját, és kapcsolta be a kántori szolgálatra ké­szülőket egész egyházunk szol­gálatába, a diakónia útjának megmutatásával. A ZÁRÓVIZSGÁN az elnöki tisztet Garami Lajos balassa­gyarmati lelkész, a Nógrádi Egyházmegye esperese látta el, akinek személye és jelenléte azt is jelképezte, hogy a vizs­gán egy egész egyházmegye, sőt egész egyházunk közössége „hallgatott bele” abba, mi tör­ténik a tanfolyamon, milyen előrehaladás tapasztalható a jövendő kántorok muzsikálá­sában? A vizsgát dr. Karner Ágos­ton országos főtitkár, az igaz­gatótanács elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a nagy számban megjelent szülőket és gyülekezeti lelkészeket, akik nagy érdeklődéssel figyelték gyermekeik előrehaladását a muzsikálásban. Ismertette a tanfolyam lefolyását, köszöne­tét mondott azoknak az elő­adóknak, akik teljesen önzet­lenül, minden anyagi ellen­szolgáltatás nélkül, hűségesen végezték a tanítás munkáját. MADAGASZKÁR „Az evangélium a mai Afri- a Középafrikai Köztársaság kában” a címe annak az evan­gélikus afrikai egyházak szá­mára rendezett találkozónak, amelyikre november 11—16. között fog sor kerülni Tana­narive városában. Madagasz­kár, Kamerun, Csád. Zaire és francia nyelvű evangélikusai konferenciáját eredetileg ez év áprilisában tartották volna meg. de az ország belpolitikai felszüitségei miatt elhalasztot­ták. (lwi) Nyitott kapu es itt evangélikus szeretetotthon Egyházi nyugdíjasaink otthona „Csak azok lesznek közü­lünk igazán boldogok, akik megkeresték és megtalálták a mások szolgálatához vezető utat.” A boldogság keresése nem csupán az életbe induló fia­talnak vágya, hanem az em­ber, szive utolsó dobbanásáig várja annak beteljesedését. Al­bert Schweitzer is előbb idé­zett gondolatában találóan mu­tatott rá erre a boldogsághoz veúető útra. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZI ALKALMAZOTTAK NYUG­DÍJAS OTTHONA 1972-ben kezdte meg működését Buda­pesten az Üllői út 24. szám alatt. Egyházunk vezetősége ennek az intézménynek a fenn­tartásával tanújelét adja an­nak, hogy nem feledkezett meg azokról a lelkészekről és feleségeikről, akik az egy éle­ten át az evangélium hirdeté­sével, a gyülekezetben való szolgálatukkal utat mutattak a boldogságot keresőknek. A munkában eltöltött évek után most egy szép otthonban csendben és nyugalomban él­hetnek. Az Üllői úti épület földszin­ti és első emeleti részében 12 lakószoba tartozik az otthon­hoz A folyosóról tágas előszo­bába lépve a látogató a falra- helyezett szimbólumokat pil­lanthatja meg. Ezek jelzik, hogy az itt lakókat az Isten­ben való hit 4s Krisztus szere- tete köti össze. A fali táblára kifüggesztett képek, mondások, óz asztalt díszítő liturgikus színű térítő az egyházi év üze­netét mélyíti el az otthon la­kóiban. A lakószobákat a be- réndezések mellett a frissen festett falak, a hófehér ajtók teszik otthonossá. Télen az olajkazánú központi fűtés biz­tosít egyenletes meleget min­den helyiségben. TIZENHATAN ÉLNEK AZ OTTHON FALAI KÖZÖTT. A legfiatalabb 58, a legidősebb 99 éves. Az otthonban lakók valamennyien az intézményt sajátjuknak tekintik. A kezde­ti nehézségek idején anyagi áldozatokat hoztak azért, hogy otthonuk minél szebb legyen. Egy-egy újítás közös tervezés­sel született meg. Az otthon házirendjét a mindennapi élet gyakorlata alakította ki. Al­kalom adódik arra. hogy élet- tapasztalataikkal, javaslataik­kal hozzá járuljanak kérdések megoldásához. Kedves feladat az otthon életének krónikában való rögzítése. Évenként cse­rélődik a krónikás. AZ OTTHONNAK KÉT DOLGOZÓJA VAN. Munka­idejük lejárta után az otthon lakói éjszaka, vasár- és ün­nepnapokon magukban van­nak. Á közösségi felelősségtu­datot ébresztette ez a körül­mény. Egymás életét segítő gondossággal figyelik. Ha kell készségesen sietnek orvosért. Szükség esetén önként vállalt beosztás szerint, a háziasszo­nyi teendőket ellátják. Az el­készített ételeket felszolgálják. Saját szobájuk takarítása mel­lett a közösen használt helyi­ségek tisztán tartásában is nagy részt vállalnak. Téli idő­ben az otthon egyik lakója vészi a fűtést. Naponként közös áhítatra gyülekeznek össze. A szolgá­latokat az otthonlakók, a dol­gozók és vendégigehirdetők véazik. Az áhítatot végző imádsághoz csatlakozik a Zsol­tárok váltakozva olvasott kö­zös imádkozása. Az együttlé- tek offertóriumát közös döntés alapján juttatják el a testvér szeretetintézményeknek. A sze­retetnek nemcsak elfogadói, hanem továbbadói is. Amíg a Teológiai Akadémia a házban működött, a hallga­tók rendszeresen végeztek ige­szolgálatot. Szóltak arról is, hogy miért választották élethi­vatásul a lelkészi szolgálatot. A fiatalok megnyilatkozásai lelkesítőleg hatottak az idős testvérekre. Az elköltözés után sem szakadt meg a kapcsolat a két intézmény között. Ezen a nyáron a hallgatók közül né­hányon az otthonban végzik diakóniai gyakorlatukat. MINTHA A FŐVÁROS RIT­MUSA DIKTÁLNA A TEM­PÓT az otthon falain belül is. Többen vannak, akik percre beosztott munkarendben élnek. A lelkészek szolgálatokat vé­geznek. Vannak, akik nyugdí­jasként is dolgoznak. Mások nyelv- és zeneórákat adnak. Rajtuk keresztül a mindenna­pi élet eseményei áradnak az otthon életébe. A szolgálatte­vők, munkavégzők megérezbe- tik, hogy még szükség van reájuk, fontos a munkájuk. Az otthon lakói élnek a fő­város adta lehetőségekkel. Van, aki mindennap kora reg­gel gyógyfürdőbe indul. Né- hányan a közeli Nemzeti Mú­zeum kertjében üldögélve szemlélik a főváros mindig mozgalmas életét. A természe­tet kedvelők a szomszédos Klinika parkjának pompázó virágaiban gyönyörködnek. Akad olyan is. aki rendszeres sétára azért indul, hogy a ki- - rakatok gazdagságában gyö­nyörködhessen. Knnv-vtárba járnak, színházat látogatnak. AZ ORSZÁGOS EGYHÁZ JELENTŐSEN HOZZÁJÁRUL az otthon fenntartásához. Az intézmény mögött a Pesti, Fe­jér—Komáromi, Nyugat-Béké­si Egyházmegyék gyülekezetei állnak. Pénzbeli és természet­beni adományokat küldenek. Az egyik pesti gyülekezet asz- szonyai, papnéjuk vezetésével rendszeresen részt vállalnak az otthon nagytakarításában. A gyülekezet férfi tagjai közül többen karbantartó munkát végeznek. Mindezek azt mu­tatják, hogy a gyülekezetek­ben mind tudatosabbá válik a diakónia gyakorlása. Meg­találják a sajátos módját an­nak. hogy szeretetüknek meg­tapasztalható jelét adják. A gyakorlat mutatja, hogy az élő hit a szeretet cselekedetében nyilvánul meg. Az otthon lakói a feléjük forduló szeretetet a gyülekezetekben végzett szol­gálatokkal viszonozzák. PICASSO. KORUNK JELES FESTŐMŰVÉSZE IRTA: „Az élet lényege: rokonszenwel közeledem hozzád, Te pedig eg’- kis kedvességet adsz cse­rébe.” Az öregkorral foglalko­zó tudomány megállapítása szerint az idősekkel való tö­rődés célkitűzése az, hogy éle­tet adjunk az évekhez. Vagyis tartalmassá tegyük a mesnö- vekedett életéveket. Az Üllői úti nyugdíjas otthon lakói megismerve Krisztus feléjük áradó szeretetét, igyekeznek szívüket egymásfelé kitárni és a közös boldogságot munkál­ni. Fevenczy Zoltánná Külön is kiemelte Trajtler Gábor orgonaművész szaksze­rű irányítását és az orgonis­tákkal való személyes foglal­kozását. valamint Kiss Já,nos igazgató tanfolyamvezetését és évtizedek óta tartó hűséges, odaadó munkáját. A vizsgán a hallgatók játéka mellett a be­lőlük alakult énekkar is be­mutatta munkáját. A három hét alatt komoly és nehéz mű­veket tanultak meg, mint Britten Bölcsődalát és F. Schubert 23. zsoltárát. Kisebb műveket vezényeltek azok a hallgatók is, akik oklevelet készülnek szerezni. A TÖBB MINT KÉT ÉS FÉL ÓRÁS VIZSGA hűen tükrözte a három hétre emelt tanfo­lyam pozitív eredményeit. Megmutatta annak reménysé­gét is, hogy akik most elkezd­ték a „kopogtatással!’, beljebb is lépnek az egyházi muzsika birodalmába, és segíteni fog­nak abban, hogy mind keve­sebb legyen az üres orgonapa­dok száma. Garami Lajos es­peres, a vizsga elnöke záró­áhítatában Lk 9,57—62 alapján ilyen értelemben szólította Jé­zus mai követőit a mában va­ló szolgálatra. Tóth-Szöllős Mihály Nem személyválogató az Isten Csel 10,1—48 Minden ember egyforma Isten előtt, és minden ember össze­tartozik, egymásnak testvérei vagyunk. Nem is olyan köny- nyű és egyszerű ennek az igazságát belátni és elfogadni. Az ember elfogult önmagával szemben. Főiskolás voltam, amikor Budapesten megjelen­tek az első színes bőrű afri­kai, ázsiai diákok. Sokszor lát­tam a zavarukat, amikor az utcán bámuló emberek szemé­nek a kereszttüzébe kerültek. Idegenségükkel feltűnést kel­tettek. Nektek ez már termé­szetes. S ez így van jól. Mi tudatosan küzdünk minden megkülönböztetés ellen. De vannak még országok a föl­dön, ahol a faji, vallási, élet­mód és gondolkodásbeli kü­lönbségeket — amelyek meg­osztják az emberiséget — ki­élezik. Szükségünk van arra, hogy Isten is tanítson minket igéjén keresztül a helyes gon­dolkodásra. A keresztyéneknek meg kel­lett tanulni, hogy Isten előtt egyforma minden ember. Er­ről szól a mai történet a Cse­lekedetek könyvéből. Történetünk a római meg­szállás alatt épült zsidó város­ba, Cézáreába vezet minket. Itt állomásozik a rómaiak helyőrségének egyik egysége, mintegy 700 ember. Pogánvok voltak. Születésük szerint ügy tanulták, sokféle isten van. még a császárt is istenként kell tisztelniük. S itt Paleszti­nában. a megszállva tartott zsidóktól hallanak először az igaz, élő Istenről. A katonák parancsnoka egész szívével ehhez az Istenhez fordul, és háza népével együtt neki akar szolgálni. Kornéliusznak hív­ják ezt a parancsnokot. Be­csületességét és jóságát példa­ként emlegették, csak Korné- liusz nem volt megelégedve önmagával. Amit a zsidóktól megtudott, annyit tudott az Istenről. De sokszor fogta el kétség. Isten vajon hogyan vé­lekedik róla? Megállhat-e az ítélőszéke előtt az élete? Ha ez a pogány százados többet tudott volna az Ür Jézusról, aki megmutatta, mennyire sze­ret minket az Isten -L bizto­san nem nyugtalankodott vol­na a szíve. De csak hírből hal­lott felőle, és Kornéliusznak semmi kapcsolata sem volt a keresztyénekkel. A kapcsolat­nak nagy akadály állta útját. Jézus tanítványai zsidó létük­re úgy gondolták, semmi kö­zük más népek fiaihoz. Régi szokásaik meg is tiltották. hogy egy zsidó ember pogány házába lépjen, egy asztalhoz üljön vele. Mi, ma már alig értjük, de valósággal undo­rodtak. utálkoztak ennek még a gondolatától is. Az a tudat, hogy ők Isten választott népe, gőgössé tette őket. Itt Istennek kellett cseleked­nie. S ö megmutatta, hogy tö­rődik a pogány Kornéliusz- szal. Törődik minden ember­rel, aki Öt keresi. Különös dolog történt. Egy reggel, imádság közben Kor- néliusz hangot hallott: küldj el Joppé városába egy Péter nevű emberért, aki Simon tí­már házában tartózkodik. Ö megmondja neked, mit csele­kedjél. És mikor Kornéliusz embe­rei a városhoz közeledtek, ak­kor Péter — Jézus tanítványa — ugyancsak imádság közben, különös látomást lát. Valami nagy lepedőféle ereszkedett elébe, és szétnyílva csupa olyan állatot látott benne, amit a zsidóknak törvényük szerint nem volt szabad meg­enniük, de még csak érinte­niük sem. És ugyanakkor han­got hallott: öljed és egyed! Péter ijedten tiltakozott, de a hang így folytatta: amit Isten megtisztított, te azt ne mondd tisztátalannak. A látomás há­romszor ismétlődött meg. Pé­ter csak ámult és nem értette. Ekkor kopogtak az ajtón Kor­néliusz emberei: — A pa­rancsnok kéret, hallani akar tőled valamit. — Most értette meg Péter a látomást. — S Kornéliusz házába érkezve, így kezdte prédikációját: Bi­zonnyal látom, nem személy­válogató az Isten! Minden nemzetben kedves előtte, aki Öt féli és igazságot cselekszik. És folytatta azzal, hogy be­szélt Jézus Krisztus örömüze­netéről. Arról, hogy Isten min­denkinek békességet és bűn­bocsánatot hirdet, aki benne hisz. S Kornéliusz kétségei megszűntek. Egész szívével Jézus követőjévé, keresztyén­né lett. S átélték Péterrel an­nak örömét is, hogy összetar­toznak, egymás testvérei. „Jer, fogjunk kezet egy hit­ben, bár más színünk, fajunk. Egy Atyánk van mindnyá­junknak: hát testvérek • va­gyunk. Egymásra lel Kelet, Nyugat Krisztusban, Észak, Dél. És minden keresztyén lé­lek. ki itt a földön él.” így szól a 754. számú énekünk 2. verse. Többet kellene énekel­nünk! Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns ima­ház: a hónap eiső vasárnapján de. 9. Bilatonakali evangélikus tem­plom: a hónap utolsó vasárnapján du. V.,2. Balatonalmádi evangélikus templom (Batcsv-Zsilinszky u. 25.): minden vasárnap du. 4. Balaton- boglár református imahái: a hó­nap első vasárnapién du. fél 3. a hónap harmadik vasárnapján de. 9. Balatonfenyves református imaház: a hónap első vasárnapján de. 11. a, hónap harmadik vasárnapján du. з. Balatonfüred református tem­plom: a hónap utolsó vasárnapján de. 8. Ba laton fűzfő református templom (József Attila u.): a hó­nap első és harmadik vasárnapján du 6. Balatonkenese református templom: a h^rap utolsó vasár­napján du. 3. Bi luonlelle reformá­tus imaház: a hónap első vasár­napján tíu 5. a hónap harmadik vasárnapján de fél 11. Balaton­szárszó evangélikus üdülő (Jókai и. 41.): m’nden vasárrao de. ló és református templom - a hónap má­sodik és negyedek vasárnaoján de. 10. Balaton szemes evangélikus ima- bál (Fő u. 3*2 ): a hónap második es negvedik v’-ámadán de. fél 9 Balatonszepezd: a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonvilágos Drenvovszky-vtlla (Zrínyi u. 36.) : júliusban és augusztusban minden vasárnap du. 3. Fonyód protestáns templom- a hónap első vasárnap­ján de. fé1 10 a hónap harmadik vasárnapién ciu tél 5. Gvenesdiás evangélikus szeretetotthon (Bék<= u. 57.): minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák Ferenc u. 18.): minden va­sárnap de. 10 Kőröshegy reformá­tus templom: a hónap második va­sárnapján du. 1 Kővágóörs evan­gélikus templom: minden vasárnap de. u. Révfülöp evangélikus tem­plom : a hónap elsd vasárnapját ki­véve minden vasárnap de. 9. Sió­fok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. n. Sümeg protestáns templom (Széchenyi u.) • a hónap negyedik vasárnapján öv fál 4. Tapolca pro­testáns templom (Daránvj u 1—3 ): a hónap második vasárnaolán du. 4. a hónap negyedik vasárnapián de. 10. Zamárdi evangélikus ima­ház (Aradi u és IV köz sarok): a hónap második és negvedik vasár­naolán de fél t.° Zánka evangéli­kus Ima ház: a hónap első és har­madik vasarnapian de. u.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom