Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-06 / 27. szám

Espereseinké a szó Minden állampolgárt megillet A Győr-Soproni Egyházmegye Sok az idős papunk és sok a kis gyülekezetünk. A törpe, egymagában életképtelen gyü­lekezetek száma kb. 10. Ezeket összevontuk egy-egy szomszé­dos gyülekezettel, amivel biz­tosítottuk az igehirdetés és lelkészi szolgálat folyamatos­ságát. Ilyen összevont, társ- gyúlekezeti viszonyba léptek gyülekezeteink közül a követ­kezők; Mosonmagyaróvár és Rajka. Hegyeshalom és Levél, Kisbabot—Bodonhegy és Mér­ges, Rábcakapi és Tárnokréti, Sopronbánfalva és Balf, Böny- rétalapon és Győrszemerén pe­dig Győrből oda hétközben is rendszeresen kijáró helyettes­lelkészekkel biztosítottuk a lelkészi ellátottságot. AZ ÖSSZEVONÁSOK ÉS TÁRSGYÜLEKEZETI vi­szony kialakításával kapcso­latban általában az a tapasz­talatunk, hogy egészséges fizi­kumú, mozgékony, a hit titkát és a .szolgálat felelősségét a szivében hordozó ember, va­lamint egy megfelelő szolgá­lati kocsi az esetek többségé­ben megoldja a kérdést. Ahol jó á motor a papi kebelben és ugyancsak jó a motor a ván- dorprédikátor járművében — ott nincs komolyabb baj. Sőt!! Mert a kocsi ugyan nem pó­tolja a helybenlakó jó és hűsé­ges pásztort, viszont a hely­benlakó, de szolgálatában meg­fáradt, betegeskedő, szívében esetleg kiégett lelkészt nem­csak pótolhatja, hanem adott esetben talán felül is múlhat­ja, A papi hűség elbír 2—3 gyülekezetét is, a hűtlenség­nek és hitbeli elfásultságnak viszont sok az egy is! Bőven akad rá példa nálunk, de nyil­ván másutt is. A társgyüleke­zetek és „kívülről” pásztorolt gyülekezeteink zömmel nem­csak tartják a korábbi lelki és anyagi szintet, hanem azt sok­szor felül is múlják. Ezái't tudjuk és merjük vallani Pál apostollal: Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe! A jövő­re vonatkozóan pedig nemcsak elképzeléseink, hanem közökén megtárgyalt, jól átgondolt, távlatokra méretezett, a ténye­ket és az egyház Urát is fi­gyelembe . vevő terveink is vannak. EGYHÁZMEGYÉNK HELY­ZETÉBEN ÉS ÉLETÉBEN be­következett, ma még egyre tartó döntő változások során tudatformálás ment végbe és megy végbe az egyház népé­nek gondolkodásában, egyház- és gyülekezetszemléletében is. Egyik falusi gyülekezetünk lelkészt keres. Legutóbb havi 2500.— Ft-ban állapították meg leendő új lelkészük kész- pénzfizetését (plusz háztáji és kert) ami megüti az egyházme­gye 2 legnagyobb gyülekezete: Győr és Sopron helyi javadal­mának mértékét. Ugyanez az új „szemlélet” tapasztalható az elöregedett, nem létfontosságú, teherbírásunkat messze meg­haladó egyházi épületek tekin­tetében is. Legtöbben már nem a sírjukban megforduló ősök Ke let ázsiai útin apló Az ökunemikus mozgalom világméretű elterjedésének egyik érdekes velejárója ma, hogy országok és egyházak, melyeket azelőtt csak köny­vekből és világjárók útleírá­saiból ismertünk, közvetlen közel kerültek hozzánk. Részt veszünk örömeikben, sikereik bennünket is lelkesítenek. De gondjaik és szenvedéseik is végigkísérnek, hétköznap­jainkban is. A LEGUTÓBBI TÁVOLI, kelet-Ázsiai utam — a Lutheránus Világszövetség Ta­nulmányi Osztálya képvisele­tében Thaiföld fővárosában, Bangkokban kezdődött. Bang­kok egyik legkülönlegesebb, legmegragadóbb városa Kelet- Ázsiának. A sokszáz buddhis­ta templom, fantasztikusan dí­szített, aranyozott kupoláival és tornyaival és arany Budd­háival igazi mesevilágba ve­zeti az európai látogatót. A Wat-Po szentély óriás „fekvő Buddhája” 50 méter hosszú és 11 méter magas, végig szín-; arany lemezekkel borítva. Az „arany Buddha” öt torma színaranyból késziílt és a Wot- Traimitr szentélyben készteti ámulatra a látogatók hadát. Ez a káprázat azonban csak addig hat igazán, amíg az utas nem látta Bangkok má­sik nevezetességét, a számta­lan csatorna partjain épült nyomortanyákat. Rozzant, szűk fabárkákban, a szennyes sár­ga vízen élnek itt százezrek. Asszonyok a szennyes vízben mossák szegényes holmijukat. Árusok csónakok százairól kí­nálják áruikat, gyümölcsöket, meleg ételeket. Apró gyerme­kek úsznak motorosunk mel­lett, könyörögve nyújtva ke­züket adományokért. Az arany, a pompa, a gazdagság és az égbekiáltó nyomorúság hihetetlen ellentéte mindenütt végigkísér és megnyitja a lá­togató szemét ezeknek a dél­kelet-ázsiai országoknak kín­zó szociális problémái látásá­ra. keresztyének élnek itt példa­mutató békességben. Innen a nekünk különös tény, hogy ebben a városban évente négyszer ünnepelnek újévet — a buddhista, a mohamedán, a hindu és a keresztyén naptár szerint! Az utcákon meglepő tisztaság (drákói szigorral büntetik, sokszor börtöhbe ve­tik, akik szemetet szórnak el az utcán). A város felfelé ter­jeszkedik: gombamódra sza­porodnak a felhőkarcolók és 20—30 emeletes magasházak a rendkívüli helyhiány miatt. Az Egyenlítő közelsége forró, nedves klímával jelentkezik: . látogatásom éppen az esős időszak végére esett; a fullasz- tó, párás meleg alaposan meg­viseli a mérsékelt égöv lakó­ját. Szingapúr egyik ultramo­dern elővárosában található az Ázsiai Keresztyén Tanács, az ázsiai egyházak szövetsége, modern központja. Yap Kim Hao főtitkár és munkatársai fáradhatatlanul küzdenek a saját talajukból kinőtt „ázsiai teológiáért” és olyan keresz­tyén és egyházi életformákért, amelyek nem „nyugati im­portból származnak, hanem az ázsiai kultúrához és társada­lomhoz illenek, anélkül, hogy bármit is elhagynánk az evan­géliumból. A keresztyénség „meghonosítása” ilyen formá­ban ma az egyik legfontosabb kérdése az ázsiai egyházak­nak. Ennek a törekvésnek az egyik legfontosabb segítője a Délkelet-ázsiai Teológiai Fő­iskola, hat ország tizenhárom teológiai főiskolájának szövet­sége, amely több mint száz professzorával újabban már magasszintű „ázsiai teológiai doktori fokozatot” is nyújt hallgatóinak. Az egyház itt is — mint Kelet-Ázsiában általá­ban — valóban „kicsiny csa­pat”, elenyésző kisebbség a többi vallások mellett, s az igehirdetés komolyan vételé­vel együtt egyre világosabban látja a keresztyének társadal­mi szolgálatának jelentőségét. sugallatára várnak, hanem a tényékhez igazodnak döntésük, ben. Ez még nem általános, de egyre jobban beérik a hívek megértése, korszerű gondol­kodása sokféle vonatkozásban. SOK AZ ŰJ ÉPÜLETÜNK. Templom, gyülekezeti terem és papiak. Egyházmegyénk je­lentős Szeretetintézményében Győrött az Országos Gyüleke­zeti Segély és a mögötte álló külföldi 6egélyszervek (első sorban a’ Martin Luther— Bund) komoly anyagi támoga­tásával nemrég üzembe he­helyezték az ételliftet, és most már az intézet központi fűté­sének a terve is a valóságok talaján állónak tetszik. Ez a korszerűsítés és továbbfejlesz­tés azért is sürgős és kívána­tos. mivel minden egyes meg­üresedett helyre bőven akad jelentkező. Az élet még öreg­ségében, elesettségében és vánszorgásában is gyorsabban lép a halálnál! EGYHÁZMEGYÉNK NÉ­HÁNY ÉVEN BELÜL két fi­gyelemre méltó, értékében és szépségében felmérhetetlen látványossággal várja a hazai evangélikusságot. Nemeské- ren „falu végén faragnak az ácsok.” Egyelőre csak az ar- tikuláris templom új tetőzetét faragják, de sor kerül a temp­lom belsejére is. Ez a „fara­gás” a műemlékvédelem terén élen járó magyar államunk­nak közel 2 millió forintjába kerül. Legutóbb kiránduló diá­kokat szállító autóbusz ' állt meg a templom előtt, mivel prospektusukban már ott sze­repel a. Sopronkömyéki látni­valók között: a nemeskéri ar- tikuláris templom. Ha a mun­kálatok befejeződnek, feltétle­nül kerületi, akár országos közgyűlést is kell benne tarta­ni! Sopronban pedig a Temp­lom u. 12. sz. épületen jelenleg nem az ácsok, hanem a kőmű­vesek dolgoznak. Csodálatos szépségű, eddig elfalazott lát- < nivalók kerülnek elő itt is.' Ezek a munkálatok, melyek visszaállítják az épület erede­ti alakját, közel 10, esetleg an­nál is több millió forintjába kerülnek az Országos Műem­léki felügyelőségnek. Igaz, Isten nem fér bele kő­épületekbe. de van Győr-Sop- ronnak láthatatlan lelki háza is. Ezért vallom Pállal: Kétsé- geskedünk, de nem esünk két­ségbe! VVeltler Rezső Jékely Zoltán: AZ IDŐSÁRKÁNYHOZ „ És megáldó az Isten a hetedik napot, azaz megszentel é azt...” Mózes Első könyvéből 1 Vasárnap ez. A Hetedik Nap. Megszentelendő hát valamiképp. Nekivágnak a rétnek, a csalitnak, előzködik, durrog ezernyi gép. Mint a karámból kiomolt nyáj, a városból mind távolabb széled a nép, kurjongva kószál, erdőt gazol, ront romfalat — sikerélményben mennyi változat! * 2 Motorcsónak szeli a Kis-Dunát, fényes tükrét hasítva harsog, amerre tépdesi a partot, szörnyethal agg és csecsemő. (Az emberpárt a csolnak orrán átkok kísérik. Nem rettegnek ők, hogy fog az átok, és a sorsuk: a vízbefúlás néma mámora? ...) 3 A Duna szélén hatszáz huncut autós kocsiját mossa finom vegyszerekkel — fut a habos víz lefelé, halat-vadat megöl a sárga lé. (Bánják is ők! Motorjuk mellett illendőn vizelve ; juttatnak valamit a földnek is embermivoltuk áldásaiból.) 4 • Légpuskás, zubbonyos suhancok drótszálra ült fecskékre lőnek. Nincs Isten — tudják —, hát madara sincs. Pusztuljon a bamba csicsergő! 5 Úristen, bírod e zenebonát? A vurstli ez itt, vagy micsoda lárma? Űzött vad az ember nyugodalma, álma. Itt kíntorna nyerít, ott ökrendő ördögi torkok karatyolnak, mennydörgésszerűén bömböl a gépi gitár, öt-hat-hét érc-sípláda okádja magából más-más hullámhosszon, egymás közelében a tehetetlen fák üde árnyán, hogy guta-ütött feketén hull le zajuktól a lomb... 6 És lent, üregében, az árva tücsök, a teremtés legszelídebb muzsikása, félőrüit-remegőn kuporog, vagy fúrja magát befelé a humuszba, és kérdezi néma fohászként: Jaj, hoz-e csendet az éj s fegyvernyugvást, hogy kijöhessen a csillagos égnek alája, • s e zajszaggatta világba még utoljára harmatos-illendőn ríja ki egyszeri létét. Megjelent a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában Buda­pesten. A LEGKÖZELEBBI ÁLLO­MÁS UTAMON Szingapúr, az „oroszlánok városa”. Tíznapos program várt ebben a kétmil­liós városállamban, a maláj félsziget legdélibb csücskén, egy 40 kilométer hosszú és 20 kilométer széles szigeten. A szűkre méretezett életlehetősé­gek ellenére Szingapúr Kelet- Azx*a egyik legkiegyensúlyo­zottabb, legérdekesebb kis ál­lama és a távol-keleti keres­kedelem egyik legfontosabb kikötője. Igazi „Bábel”: né­pek, fajok, nyelvek, vallások sokszínű keveréke. A lakosság nyolcvan százaléka kínai ere­detű, a többi hindu, maláj és 2 százalék fehér (a gyarmati korszak egyik utolsó marad­ványa). Buddhisták, mohame­dánok, a hindu vallás hívei és KÖVETKEZŐ ŰTICÉLOM Hong Kong — lett volna, ahol ugyancsak tíznapos, 'sűrű program várt rám, mint Szin­gapúrban. Hong Kong azon­ban „nem fogadott szívesen”. Kelet-európai szocialista or­szág útlevelével utazván — a Lutheránus Világszövetség erélyes, többszöri közbelépése ellenére — végül is megta­gadta tőlem a beutazási enge­délyt. Így csak a levegőből és a repülőtérről — Japánba me­net és visszautazásomkor — trópusi záporok vízfüggönyén keresztül láthattam ennek a négymilliós, sajátságos másik „város-államnak” hihetetlenül zsúfolt házrengetegét, torony­házak százaival. Dr. Nagy Gyula Az Egyházak Világtanácsa ez év őszén Nairobiban (Ke­nya) tartandó világgyűlése •előkészítését szolgálta az a ta­lálkozó, amelyikre április 21— 24. között Leningrádban került sor. A Világtanács küldöttsé­gének tagjai között volt töb­bek között dr. Lukas Vischer, a PÍit és Tanúságtétel-főosz- tály igazgatója és más genfi vezető beosztású munkatársak. A Szovjetunió egyházainak küldöttségét Nikodim metro- polita vezette és a találkozón jelen voltak a Georgiái Orto­dox Egyház, a szovjetunióbeli Baptista Egyház és a Lett Evangélikus Egyház képvise­lői is. Mindkét részről előter­jesztették a világgyűlésre és az Egyházak Világtanácsa az­után következő munkájára vo­natkozó elképzeléseiket és egyetértettek abban, hogy a keresztyén egység keresése és a béke és igazságosság szolgá­lata a világban együttes célok maradhatnak. (eps) A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÜJABB SZAKASZÁNAK A NYITÁNYA aliglja lehetett volna szebb, meggyőzőbb, mint az a két törvény, amelyet itt megemlíteni szeretnénk és amelyek azokban a napokban lépnek hatályba, amikor la­punk olvasói ezt a számot kéz­hez veszik. Ezen a két ponton különösen is nagyon közel érezzük magunkhoz társadal­munk belső törvényeinek e"ész népünk javára, az élet mindennapi területén történő kibontakozását. Az öregekről és a betegekről való gondos­kodás a célja a két új törvény­nek. A BECSÜLETES MUNKÁ­BAN MEGFÁRADT IDŐS EMBEREKET megilleti, hogy öreg napjaikat nyugodtabban, a biztonság érzésével, keve­sebb gonddal éljék. Munkájuk alapján joguk van ezt igényel­ni. Mégis ha rosszul gazdál­kodtunk volna, ha elherdáltuk volna a részben általuk meg­termelt javakat, ha nem ke­restük volna meg azokat a módokat, elsősorban a szocia­lista országok közös gazdálko­dási rendszere keretén belül, hogy a meglevővel jól sáfár­kodjunk és azt kamatoztassuk, nem volna miből kifizetni még az eddigi nyugdíjakat sem, de még kevésbé a július 1-től fel­emelt összegű és szélesebb ré­tegeket érintő nyugdíjakat. Az intézkedés nagyságrendjét ak­kor tudjuk igazán felmérni, ha meggondoljuk, hogy az 1 100 000 embert, hazánk la­kosságának körülbelül 10 szá­zalékát érinti, nyugdíjasaink­nak pedig a javarészét. A megbecsülésnek azt a mértékét, amely szívünkben és szándékunkban van azok iránt, akik munkában töltött szinte egész életüket közös erővel kell teljessé tenni az elkövetkező időben a Párt- kongresszus mindnyájunk ál­tal helyeselt célkitűzéséi szel­lemében. MÉG SZÉLESEBB RÉTEGÉT, HAZÁNK MINDEN ÁLLAM­POLGÁRÁT érinti az új tár­sadalombiztosítási törvény. Ehhez aligha kell bármiféle kommentárt hozzáfűzni. Ha csak arra gondolunk, hogy a gyógyítás szolgálatában álló, sokszor magukat testileg, ide­gileg felőrlő orvosok, ápolók, asszisztensek, az egészségügy adminisztrátorai munkájának a terhéből milyen súlyt emel le ez a rendelkezés, magában véve is sok honfitársunk mindennapi életének, munká­jának a megkönnyítéséről van szó. A MINDENKIT MEGILLE­TŐ INGYENES ORVOSI, KÖRHÁZI ELLÁTÁS, a ked­vezményes gyógyszerjuttatás rendszerét pedig igazán csak világszintű összefüggésekben, társadalmi rendszereket össze­hasonlító értékelésben tudjuk felmérni. Akik korábban meg­fordulhattunk más országok­ban, elsősorban nyugati orszá­gokban — örömmel dicseked­tünk az eddigi SZTK rendsze­rünkkel is és erről még politi­kai ellenfeleink is csak elis­meréssel tudtak szólani. Új törvényünkkel pedig messze megelőztünk olyan országokat, ahol egy igazságosabb társa­dalmi renden belül már rég biztosítva lett volna hasonló intézkedések anyagi háttere. Azt is örömmel mondhatjuk el, hogy a népünkért érzett közös felelősség, a tisztességes, másokért is végzett jó mun­ka új törvényünk „aranyfede­zete”. Az új törvény megalko­tói viszont nem kérdezték, hogy ki mennyit és milyen mértékben tett azért, hogy ez a terv megvalósulhasson. JÜLIUS 1-E A SZOCIALIS­TA TÁRSADALOM RENDJE KIBONTAKOZTATÁSÁNAK jelentős dátuma, igazságának újabb pecsétje, amelynek meg­becsülésében, helyeslésében, az érte való munkában mi keresz­tyének is szívesen, örömmel osztozunk. * Érdemes megnézni Miskolcon a város látnivalókban gazdag értékei és nevezetességei tár­saságában — amelyek közül kiemelkedő helyet foglalnak el: a diósgyőri vár, az avasi református templom, az ortho­dox templom ikonosztázionja és a tapolcai barlangfürdő. AZ EVANGÉLIKUS TEMP- lom zárt udvarban, a Hunyadi u. 8. sz. alatt található. Tor­nya azonban messze távolról hirdeti, hogy 1797-ben az itt élő mintegy másfél ezer evan­gélikus templomot épített. A miskolci templom Az akkor még három nyel­vű gyülekezet lelki otthona neoklasszikus stílusban, két emelet magas oldalkarzatok­kal épült kereszt alakban, 900 ülőhellyel. Tornya 1865-ben Máday Károly szuperinten­dens, az 1848-as időkben a szabadságharc ügyéért bátran kiálló lelkész szolgálata alatt épült.' Három harangja hívo­gatja az élőket, siratja a hol­takat. A közel kétszázezer la­kos közt szétszórtan élő két­ezer evangélikus közül azon­ban csak kevesen hallhatják a harangok hangját a metropo­lissá fejlődő város hatalmas távolságai miatt. A TEMPLOM KIEMELKE­DŐ MÜÉRTÉKE a Székely Bertalan által 1899-ben készí­tett oltárkép. A festmény egyedülálló értéke, hogy a térdreboruló Jézus köntösének tónusa a fekete és barna szín páratlanul szép keveredése, ellentétben a szokásos ragyo­góan fehér ruhákkal, amelyek a festészetben a dicsőséget su­gározzák. Újjáépített orgonánk három manuálos, 22 regiszteres. Mű- emlék-orgonaszekrénye 1845- ben készült, Zimmermann lő­csei mester műve. KÖNYVTÁRUNK ALAPÍ­TÓJA Teöreök Sándor, aki 1876-ban magánkönyvtárát és nagyobb összeget hagyott egy­házunkra azzal a célkitűzéssel, hogy adományából építsenek könyvtárhelyiséget. A ma mintegy ötezer kötetes könyv­tár a múlt században Miskolc; város első nyilvános köz-s könyvtára volt. Könyvszek­rénysor falazatába beépítve látható az alapító arcképe, amely Barabás Miklós kiváló alkotása, műemlékfestmény. A Hunyadi u. 8. sz. ház be­járata felett Luther Márton gipszből öntött alakja fedez­hető fel. Ezért az udvart a mai napig Luther udvarként isme­rik városunkban. A templom udvarán látha­tó Csengey Gusztáv egykori eperjesi teológiai tanár, a Pe­tőfi társaság tagjának mell­szobra, aki a „Fogoly lengyel” című versével írta be nevét az irodalomba, énekesköny­vünkben pedig a „Rád bízom sorsomat” kezdetű éneke sze­repel. Szerettei várjuk a kedves Olvasót, tekintse meg érté­keinket, ha a kellemes tapol­cai vagy lillafüredi üdülők egyikében tölti szabadságát. Szebik Imre (Az elmúlt nyáron elkezdett sorozatunk: Érdemes megnézni — jó visszhangot kapott olvasóinktól. A hozzánk érkezett kéré­sek és javaslatok alapján szívesen hívjuk fel a figyelmet az idei turistaszezonban is egyházunknak azokra az értékeire, amelyek egyúttal nemzeti értékeket is jelentenek. Szerk.) / 1 / \ SZOVJETUNIÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom