Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-22 / 25. szám
Reménységgel Km. 8 18—23 Mindennapi életünkben könnyen abba a kísértésbe esünk, hogy lemondó sötétenlátással csak a hibáka,t vegyük észre, embertársaink rossz tulajdonságait tartjuk csak számon. A valóságos helyzet józan felméréséhez pedig hozzátartozik, hogy örüljünk az eredményeknek, amelyek a gyülekezel, az egyház és a társadalom fáradozásai nyomán születtek — legyenek azok gazdasági, társadalmi vagy politikai jellegű sikerek. A közös fáradozás együttes eredményei láttán méltán tekinthetünk reménységgel a jövőbe, akár egyéni, akár pedig a világ életére gondolunk, isten a reménység Istene, aki — hitünk szerint — megáldja a jó ügyért\ végzett közös munkát. REMÉNYSÉGGEL — A BETEGSÉG IDEJÉN! A betegség mindig próbatétel. Könnyen elfogy a reménységünk, ha hosszabb ideig kell várni a gyógyulásra. Az orvos- tudomány megállapításit: aki feladja a harcot, az élni \ akarás küzdelmét, azt könnyeií magával ragadja egy egyébként köny- nyen gyógyítható betegség. Ezért csak reménységgel szabad várni a gyógyulás boldog óráját, mint akik tudjuk, hogy a betegágyon is velünk van az isten. Igénk pedig azt az ígéretet adja, hogy Urunk elhozza azt az időt. amikor teljességgel megvalósul ,.testünk megváltása”. Országában nem lesz többé fájdalom, betegség. REMÉNYSÉGGEL — A BŰN ELLENI HARCBAN. A bűn oka az ember engedetlensége. Nem hallgat a Teremtőre és nem figyel embertársa érdekére. Ezért a bűn az emberek közli kapcsolatok megromlásában jelentkezik látható formában. Megrontja a szülők és gyermekek, felettesek és beosztottak, sőt gyakran a népek közti jó viszonyt. A keresztyén ember azonban nem törődhet bele a bűn rontó erejének puszta felismerésébe. Még kudarcok ellenére is újra kell kezdenie a harcot reménységgel, hogy nemzedékek egymásra találjanak, vezetők és kisebb felelősséget hordozók lássák a közös célt, amelyért együtt kell dolgozatok. Napjainkban különösen nagy felelősség hárul az egész emberiségre. Egy köny- nyelmil döntés az egész világot elpusztíthatja. Ezért ennek a közös felelősségnek a tudatosítása minden jó akaratú ember együttes feladata, hogy teremteti világunkban jó rend, béke és igazságosság uralkodjék. A napjainkban annyira fontossá vált környezetvédelem érdekében pedig vigyáznunk kell a levegő és a folyóvizek tisztaságára. Reménységgel lehet vállalni a napjainkban kollektív formában jelentkező bűn ellen a harcot. Nem egyedül küzdünk. Isten ígéreteként pedig reménységgel várjuk azt az időt, amikor eltöröl minden vétket, megszüntet minden feszültségét, mert a Krisztus által hozott megváltás teljességre jut. REMÉNYSÉGGEL — AZ elmúlás közelségében. Minél idősebb valaki, annál gyakrabban kell megállnia jó barátai, családtagjai koporsója mellett. Az elmúlás hideg szele megdermeszthet bennünket. Könnyen abba a mindenről lemondó hangulatba eshetünk: hiába az egész élet. Az utolsó szivdobbanással úgy is itt kell mindenkit és mindent hagyni. Nem hiábavaló annak az élete, aki nem önmagának élt, hanem másokért; aki nem önmaga céljaiért küzd görcsösen, hanem a közösség szolgálatába állította képességét; aki reménységgel néz előre az elmúlás Világában is arra az eljövendő világra, amelyben nem lesz többé halál, hanem az örök élet részesei leszünk és a „fiúvá fogadtatás” teljességre jut. Szcbik Imre IMÁDKOZZUNK Mindenható Isten, mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy reménységgel tekinthetünk a jövőbe. Ne engedd, hogy elcsüggesszen bennünket betegség fájdalma, bűneink elleni harc kudarca és az elmúlás félelme. Segíts, hogy lássuk a célt és bizalommal reméljük ígéreteid megvalósulását országodban. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. június 32-én — BALATONSZEPLAK-FLLSÖN vízparti nyaralószobák idényre kiadók. Telefon: 166—851.-----------------------*-------------— TEMPLOMI orgona eladó. ..Részleteiben is” jeligére a kiadó- hivatalba. Telefon : 484—499. Deák tér de. 9. (úrv) Bízik László. de. 11. (úrv) dr. Hafenscher Károly. du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. li. Vető Béla, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoitán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út. 57,b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). ThaJy Kálmán u. 28. de. II. dr. Réciey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zujriö de. 13. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. Lél 10. Boros Károly. Kassák Lajos üt 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Cjpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerle-telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. id. Harmati Béla. Rákospalota Kis- templom du. 3. id. Harmati Béla. Rákosszentmihály de. fél li. Ba— Szentháromság után a 1. vasárnapon az* oltártcrítö színe: zöld. A délelőtti istentisztelet nllári igéje: Lk ti. 36—42: az igehirdetés alapigéje: Km 8. 18—23. — EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 29-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet MAGYAR LÁSZLÓ szénái lelkész. — BÖKÖD. A gyülekezetben a konfirmáció napján délután ünnepélyt tartottak a templomban. amelyre meghívták a különböző konfirmációi jubileumukhoz érkezett idősebb hittestvéreket is. Az együttléten az előadást Mezőit György, lapunk felelős szerkesztője tartotta „Egyházunk szolgálata szóban és írásban” címen. — BUDAFOK. Június 1-én az istentisztelet keretében iktatta be Visontai Róbert, a gyülekezet lelkésze két megválasztott presbiterét: Taborsz- ky Andrást, és Egerszegi Pált. — KISKORPÁD. A kaposvári gyülekezet kis szórvány- gyülekezete anyák napi és pünpösdi istentiszteletét Ziegenkeim Janika szavalatai tették kedvessé. A kis szórvány az anlalszállási és oszto- páni szórványokkal több mint 90ű;— Ft-tal támogatta a lelkészképzést. — ANGYALFÖLD. A gyülekezet május 25-i szeretetven- dégségén dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész, egyház- megyei Gyülekezeti Segély-előadó tartott igehirdetést „Jobb adni, mint kapni” címmel. Az alkalom offertóriumát a Gyülekezeti Segély adományokhoz csatolták. — CSORNA. Negyvenöt évvel ezelőtt, 1930 pünkösd második napján nyílt meg a háromnegyed év alatt felépült kis templom, a Dunántúli Egyráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél ti. Bécsikapu tér de. 8. (úrv) Gáncs Péter. de. fél U. (német), de. U. (úrv) Gáncs Péter. du. 6. Mádocsai Miklós. Torockő tér de. fél 9. Ma- docsai Miklós. Óbuda de. ö. Görög Tibor, de 10. Veczán Pál. XII.,. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér. Pesthideg- kút de. fél li. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Turcsán.yi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv) ifj. Dedinszky Gyula, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138., ifj. Dedinszky Gyula. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. ll. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. VisontVi Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. házkerület akkori püspökének avató szolgálatával, a környékbeli lelkészek és gyülekezeti tagok jelenlétében. Több gyűjtője egyidöben járta a környékbeli és a távolabbi gyülekezeteket. kérte és kapta mindenfelé a femplom építéséhez az adományokat. Az építkezésből fennmaradt adósságot évek alatt kifizette a gyülekezet, hamarosan segédlelkészi szobát, irodát és .harangozónak lakást épített, 1942-ben iskolát épített és tanítót alkalmazott. 1933-fcfen elszakadt a farádi anyagyülekezettől, Kapuvár a vadosfai anyagyülekezettől és önálló missziói kört alakított. 1949-ben választotta meg első lelkészét, Hubert Istvánt, akivel együtt most hálaadó istentiszteleten emlékeztek meg a templomszentelés 45 évvel ezelőtti ünnepélyéről. — FÜREDI LAKÓTELEPI (XIV. kerület) miniházban I. emelett, négyszobás, loggias, telefonos szövetkezeti lakásom garázsbasznala- ti joggal családi házra cserélném. „Nagy-Buciapest. Szentendre^’ jeligére a kiadóhivatalba. — SZŐRME- és irhabundák átalakítása, javítása, tisztítása VII., Lenin krt. 23, udvarban. Bart Edé- né szűcs kisiparos. — TEMPLOMI padok villanyfütő- berendezéset a legkorszerűbb technológiával készítem. Üzemeltetése a leggazdaságosabb. A berendezésre három évi garanciát adok. Megrendeléseket 1975. évre elfogadok. Kérésre tájékoztatót küldök. Szabó Sándor villanyszerelő mester. 7621 Pécs. Zrínyi u. 1. — FELHÍVÁS. Keresünk a bocsát (Bács-Kiskun megye) gyülekezet lelkészlakásába olyan nyugdíjas lelkészt.. illetve lelkész-házaspárt, akik szívesen költöznéhek be a lakásba. Két szoba, konyha, fürdőszobás a lakás, kerttel, szőlővel és gyümölcsfákkal beültetve. A parókia a Kecskemét—Baja főútvonal mentén, belterületen. autóbusz megállótól egy percre fekszik. Szóba jöhet esetleges szolgálattétel Is megegyezés szerint. Szükség esetén elfogadjuk nyugdíjas levitakántor jelentkezését is. A jelentkezést levélben kérjük Evangélikus Espere- si Hivatal, soon Kecskemét, Szabadság tér 3. címre. „Egymás terhét hord osszátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét’- (Gál 6, 2). VASÁRNAP. — „Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki?” (Mt 8, 27 — Zof 3. 15 — Lk 6. 36—42 — Zsolt 107, 10—22). Többről van itt szó, mint csodáról; olyan valakivel találkoznak Jézusban a tanítványok, aki nem hasonlítható senkihez. Az elemi erőkkel a mai napig „csak” küzd az ember, felveszi velük a harcot. Krisztus ezeknek is ura, az elemi erőknek, mert Aki Ot küldte — mindenek felett van. HÉTFŐ. — „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek (Jk 4, 7 — Ézs 8, 19 — Jn 8.1—11 — Rm 1. 1—7). Nincs általános figyelmeztetés, ahogy a felnőtt teszi: vigyázzatok magatokra, jók legyetek, figyeljetek! Van itt egyáltalán mérték? Engedelmeskedni sem lehet álialában, mert családi élet sincs általában. Mindén család és egyén élethelyzete speciális. Ebben a speciális élethelyzetben kell úgy engedelmeskedni Istennek, hogy ellenállást tanúsítunk az ördögnek, a csábításnak. KEDD. — „János pedig, amikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt, az ő tanítványai közül.’ mondta neki: Te vagy-e az. aki eljövendő, vagy mást várjunk?” (Ml 11, 2—3 — Ézs 53, 5 — Lk 1. 57—68 — Rm 1, 8—17) Keresztelő János a maga szolgálatát összefüggésekben látta. Nem „önfenntartásból” prédikált. Nyoma sem volt benne „féltékenységnek”, szakmai irigységnek. Tudta, hogy Valakiért végzi hivatását: az Eljövendőért. A legnagyobb félrevezetés lett volna ezt nem így végezni, de ma is félrevezető ’ az. aki nem az Eljö- vendöre előremutatva prédikál. SZERDA. — „Ha pedig gyermekek. örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüliünk meg” (Rm 8, 17 — Jer Sir 3. 24 — Mt 3. 1—12 — Rm 1. 18—32). „Családtagnak” kell lenni ahhoz, hogy valaki örököstárs legyen. „Vérségi” fokon. Nem lehet perelni. vélt jogokra hivatkozni, ügyeskedni. Isten előtt kevés lesz az emberi fondorlatosság. Krisztussal együtt kell’vállalni az utat nemcsak virágvasárnapig, hanem a jézusi műhöz hozzátartozik nagypéntek is. de húsvét is. így teljes ez az út ma is. CSÜTÖRTÖK. — „Igen irgalmas az Ür és könyörületes” (Jk 5. 11 — Ez 20. 17 — Ap Csel 19. 1—7 — Rm 2, 1—16). Ez a szerencsénk, hogy irgalmas és könyörületes az Úr. Gyakran érezzük elviselhetetlennek az embert, de mindig a másikat, a többieket. Pedig a bűnösszegben a mi részünk is benne van. Nyomja ezt a világot a mi vétkünk is. a mi általunk való megbántás is, ae itt áll a Golgotái kereszt is annak jeléül, hogy ennyire irgalmas az Ür. PÉNTEK. — „Kicsoda vagy te ó ember, hogy versengsz az Istennel?” (Rm 9. 20 — Zsolt 145, 17 — Lk 12, 49—53 — Rm 2, 17—29). Mindig a másikkal együtt vagyok ember. Ott dől el. hogy milyen,ember vagyok, amikor a másik ügyét intézem, amikor a másikkal beszélek, amikor a másik mögött nyilatkozom. Embertelen az. aki a másik ellenére akar ember lenni. Amíg az embertárs lehet versenytárs, addig Istennek mi nem lehetünk versenytársai. csak munkatársai, egymásnak pedig szolga társai, de mindig Isten dicsőségére és embertársaink javára. Ez a hivatásunk tartalma is. SZOMBAT. — „Siess segítségemre. ó Uram. én szabadítom!” (Zsolt 38. 23 — Jk 5. 15 — 2Tim 4, 5—8 — Rm 3. 1— 20). Nem a „jaj Istenem” szintjén vallásos ember, kiállt itt- segítségért. Nem is olyan, aki viharban gondol a villámhárító felszerelésére, hanem olyan, aki tudja, sőt tapasztalta Isten segítő ereiét. Ezért könyörgése nem vihar elhárításért hangzik, hanem szabadulásért. kimentésért. A súlyos élethelyzetben sem csak várja az Urat, hanem „sürgeti”; zörget egészen a megnvittatásig'. keres a megtaláltatásie és kér addig, amíg nem kap. Nem áll le a beteljesedésig. Kápuszta Lajos evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus' Eavhá? Saitoos?tá)vának lapia Szerkeszti, a szerkesztőbizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörsry Fe'tilős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség! és kiadóhivatal: 1088 Budapest. Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám : 516—20.412—VTII. Előfizetési ár: egy évre 120— Ft Árusítja 9 Magyar Posta Index 25211 © 75.1515 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató az öregekről való gondoskodás szocialista társadalmunkban közös felelősséghordozást igénylő közügy. A választási gyűlések egyik fontos témája volt annak bejelentése, hogy a nyugdíjakat a közeli napokban emelik ismét és tovább fokozzák a magukra maradott idős emberek elhelyezését es a róluk való magas szintű gondolkodást. Az egyik előadó hozzátette: az idős nyugdíjasok számára ezek nem könyöradománvok. hiszen ők életükkel és munkájukkal e gondoskodás többszörösét teremtették meg a maguk idejében. Mindnyájunknak éreznünk kell azonban, hogy az anyagi természetű megbecsülés vagy az Otthonokban való jó elhelyezés csak egyik — a családdal rendelkező öregek esetében a kisebbik — része a gondoskodás lehetőségeinek. A családban élő öregeknek anyagiaknál sokkal többre van szükségük (hiszen nekik nem nagy az anyagi igényük és amijük van. úgyis legszívesebben gyermekeiknek. unokáiknak adják!), elsősorban lelki tényezőkből álló megbecsülésre és szeret.etre. Ez az, amit a társadalom egésze nem pótolhat, sem nyugdíjemeléssel, sem a szociális otthonok fejlesztésével. ALDO NICOLAJ HÁRMAN A PÁDON című színdarabjában, amelyet a Pesti Színház játsszik nagy sikerrel, ezek a kérdések kerülnek elő. Vígjátéknak tünteti fel a darabot a színlap, de a derűs pillanatokat gyakran váltja fel a nézőtéren a megrendült csend és az a különös érzés, amikor az ember úgy érzi, hogy amit hall, azt már máskor is hallotta, amit lát, az már vele is előfordult. Mintha nem , is színházban lenne a néző, nem is a színdarab írójának hazájában, Olaszországban, hanem Budapesten vagy vidéken, valahol egy kis téren álló pad mellett állnánk és nagyon közeli ismerőseink, öregjeink párbeszédét hallanánk. Ezek a párbesvédek azonban leleplezőek és figyelmezte- löek. A színpadi előtérben a díszlet egyetlen pádból áll, itt találkozik naponta a két alkalmi jóbarát, itt ismerkedtek össze, mindketten hetvenhat évesek, mindketten valamelyik gyermeküknél laknak. Időnként teltűnik néhány pillanatra és szóra a,harmadik szereplő, egy nyugdíjas óVónő is. aki egy életen át a mások gyermekeit szerethette es nevelgethette, mert neki nem jutott rész a családi élet örömeiből. Mindhárman igyekeznek saját helyzetüket mintaszerűnek feltüntetni a darab elején, szemérmesen hallgatnak arról, ami azonban nem maradhat sokáig rejtve, hiszen betölti egész valójukat: a magányosságukról, a kínos felismerésről, hogy már senkinek sincs szüksége rájuk, gyermekeik es unokáik részéről fagyos hidegség és ezernyi apró jelből kibontakozó szeretetlenség várja őket, ha esténkint hazatérnek a kényszerű sétákból, padokon eltöltött óráikból. Leértékelődött szavak, hazugsággá vált fogadkozások ébresztik rá őket arra, hogy amit saját vagy mások gyermekeibe, egy életen át megpróbáltak szeretettel és gondoskodással betáplálni, abból semmi nem maradt meg arra az időre, amikor a már átadott lakás és a leadott nyugdíj mellett és a szívükben még mindig meglevő szeretet-forráson túl mást már nem adhatnak nekik. Keserű felismerések ezek. Eleinte a két öreg férfi még megpróbál a másik bajával foglalkozni, de hamarosan rájönnek arra, hogy az igazságot nem takarhatják el egymás elől. Szoros barátság szövődik hát közöttük és utolsó erejükkel még ebből a barátságból táplálkozva megpróbálnak együtt elmenekülni gyermekeik sivár és szeretetlen világából valahová, gyermekkoruk városába, ahol hetven évvel korábban még őket is szerették. ahol szebben sütött a nap és ahol mindennek értelme volt. A menekülés, az utolsó szeretetvágy kiélése már nem sikerül, egyikük „elárulva nagyszerű tervüket” hol- ' tan roskad a másik vállára és szűk világuk színteréül szolgáló padra. A másik a szociális otthonba vonulás keserű tudatával biceg ki a színről, rémült-rekedt kiáltással: „Én élek, én még élek!” A DARABRÓL SZÓLVA AZ ELŐTÉR UTÁN óhatatlanul beszélnünk kell a háttérről is. Arról, ami nem látható, amiről csupán a két ember beszélgetéséből és a harmadik néhány elejtett szavából szerezhettünk tudomást. Talán nem rosszabbak azok a gyermekek, unokák, menyek és vők, volt növendékek, mint a soK munkával, feladattal megterhelt mai emberek általában. Talán a házastársak szeretik egymást, talán jól nevelik gyermekeiket és tehetségesen végzik munkájukat. Talán azt mondják, hogy az idős édesapának az lesz a legjobb, ha az apácák által vezetett .öregotthonba viszik, bogy hasonló korú társak között teljenek napjai ... MÉGIS VALAMI SZÍ VETSZORÍTÖ ÉRZÉS telepedik a nézők lelkére. Nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a fiatalok már teljesen képtelenek azt a fáradságot venni maguknak, hogy megpróbálják megérteni az idős szülőt, az idős embert, aki nagyrészt értük áldozta életét, erejét, szeretetét. Pedig Isten úgy áldotta meg az embert, hogy mindaddig, amíg tiszta aggyal élhet e földön, gondolatai, érzései, tervei legyenek, altkor is, amikor teljesit- / ményben már nem veheti fel a versenyt a fiatalabbakkal. S lehet-e úgy együtt élni bármilyen emberi közösségben, ahol egymásra nem figyelnek, egymást nem értik, egymás vágyait, terveit nem becsülik meg?! Ezért hat az író figyelmeztetése olyan erősen, mert nem elvetemült fiatalokról, csak figyelmetlen és érzéketlenné válókról beszél. Ez a veszély pedig mindnyájunkat fenyeget és köny- nyen hatalmába keríthet! Törődiünk-e azokkal, akik a mi zajos-sietős napjaink láttán meg sem mernek már szólalni? Nem gondoljuk-e azt, hogy ez a némaság vagy szűkszavúság gondolattalanságot és lelki-szellemi beszűkültséget jelent?! Bennünket, keresztyén embereket naponta megkérdez Isten: milyen hátteret adunk azoknak, akik velünk, közelünkben élnek? És az egyházat is megkérdezi: milyen hátteret ad mai világunkban közelben és távolban élő népeknek, közösségeknek — akik élni, szeretni, tervezni szeretnének, békében, az Istentől kapott élet emberi lehetőségeiben? A HARMADIK „TÉR”, amelyről említést ‘kell tennünk, a nézőtér. Az eddigiekből is kitüntetett, hogy nem színházi szórakozást kap a néző, hanem három nagyszerű színész közvetítésével önmagával, jelenével és jövőjével, fiatalkorával és öregségével való szembenézést, felelősséghordozásának kérdéseit. Ez volt érezhető a csendesen távozó nézők ar- 6át figyelve is. Mindenki sietett, hogy újra átgondolja helyzetét és cselekedeteit. Hogy megpróbáljon többet figyelni azokra, akikre már nem figyelt és többet szeretni azokat, akiket már csak hasznossági alapon szeretett. Mindezt addig, míg nem késő. Hogy az öregekről való gondoskodás nálunk a nagyszerű társadalmi felelősség mellett egyéni, emberi felelősség vállalássá is váljék és a minden ,-letkorban szeretetre vágyó emuerek számára szeboé tegye az életet. A „Hárman a pádon” előadása jól szolgálja ezt a célt. Szirmai Zoltán I I I t Láttuk / Hárman a pádon — a Pesti Színházban
