Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-05 / 1. szám

XL. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1975. január 5. Ára: 2,— Forint Dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő megnyitja az országos közgyűlést December 12-ért tartotta meg magyarországi evangélikus egyházunk legfőbb egyházkormányzati szerve, ’ az Országos Közgyűlés az egyházi törvényekben előírt módon a három- évenként szokásos ülését az Üllői úti székház imatermében. A KÖZGYŰLÉS LEGFONTOSABB RÉSZE ilyenkor a püs­pök-elnöki jelentés, amely átfogja és értékeli összefüggéseibe helyezve egész hazai evangélikus egyházunk tevékenységét a gyülekezetektől kezdve az országos intézmények és munkaágak szolgálatáig. Az elnöki jelentést egészíti ki az országos főtitkár és az egyes munkaágak, bizottságok felelős vezetőinek jelen­tése. D. KÄLDY ZOLTÁN PÜSPÖK-ELNÖK JELENTÉSE azért is igényelhette egyházunk felelős tisztségviselőinek, de egész egyházunk szélesebb rétegeinek figyelmét, mert nem állt meg a múlt évek, köztük igen jelentős események összefoglalásánál (az Egyezmény megkötésének 25, évfordulója, egyházunk 450 éves jubileuma, a békemozgalom 25 éves tevékenységére való visszatekintés, az új Teológiai Akadémia, lelkészeink konfe­renciái és tudományos munkássága stb.l. Az eredmények alap­ján, a közben nyert tapasztalatok felhasználásával, közvetlen környezetünk, az emberiség, a világ keresztvénsége életének várható soron következő ügyei és a részünkről is választ és szolgálatot igénylő kérdések felé mutatott előre. Az egész egy­házi szolgálatunk számára irányt mutató és a részletmunkák­ban megvalósítandó feladatokat körvonalazó elnöki jelentés­ből szeretnénk néhány részt azok fontossága miatt lapunk ha­sábjain is közölni. Az esztendő elején még vissza kívánunk térni úgy az országos püspök-elnöki jelentés, mint a két egy­házkerület közgyűlésén elhangzott jelentések, valamint néhány munkaágról szóló beszámoló megállapításaira, és az országos presbitériumnak a közgyűlést megelőző napon tartott ülésének határozataira, amelyek közegyházi érdeklődésre tarthatnak számot. Megtisztelő számunkra, hogy országos püspök-elnökünk a részletelemzés során értékelte sajtóosztályunk és lapjaink szol­gálatát is. Megállapításai biztatást jelentenek számunkra egész egyházunk érdekében végzett szolgálatunk még hűségesebb végzésére. AZ ÁLLAMUNK ÉS EGYHÁZUNK KÖZÖTTI JÓ VI­SZONY alapján tanúsított megbecsülés és érdeklődés jele volt, hogy megjelent a közgyűlésen Balló István, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnökhelyettese és Madai András főosztályvezető- helyettes. Képviseltelek magukat a hazai testvéregyházak is Finta István, a Reformátusok Lapja főszerkesztője, püspökhe­lyettes, Mészáros Kálmán, a baptista egyház alenöke. D. dr. Berki Feríz, a magyar ortodox egyház esperes adminisztrátora és más vezető személvek megjelenésével. Az ökumenikus Ta­nács részéről jelen volt dr. Pröhle Károly főtitkár. Teológiai Akadémiánk prodékánja, akiket dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelőnk köszöntött rövid megnyitó beszédében. — Az elnöki asztalnál az Országos Elnökség mellett helyet fog­lalt D. dr. Ottlak Ernő, az. Északi Egyházkerület püspöke, dr. Mihály Dezső, az Északi Egyházkerület és Szent-Ivány Ödön, a Déli Egyházkerület felügyelője, dr. Karner Ágoston országos főtitkár és Mekis Ádám esperes, a közgyűlés főjegy­zője. A közgyűlést megelőző istentiszteleten az igeszolgálatot dr. Nagy István, az Északi Egyházkerület Gyülekezeti Segély elő­adója végezte. Vendégek és hallgatóság az országos közgyűlésen A diakóniai teológia ritmusával az egyházban és a társadalomban Részletek D. Káldy Zoltán püspök-elnök jelentéséből As egv test szolgálatában A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ nem a következő sorrendben és ütemben épül fel: a szór- ványgyülekeztekből és az anyagyülekezetből felépül az egyházközség, az egyházköz­ségekből fölépül az egyházme­gye, az egyházmegyékből föl­épül az egyházkerület, az egy­házkerületekből felépül az or­szágos egyház. Fordítva van: van egy Magyarországi Evan­gélikus Egyház, mint egyetlen organizmus és ennek részei a gyülekezetek, amelyek egyház­megyénként is és egyházkerü­letekként is tömörülnek. Ha nem az organizmus, hanem az organizáció oldaláról közelít­jük meg a kérdést, akkor is abból a tényből kell kiindul­nunk, hogy van magyarorszá­gi evangélikus egyház mint egyetlen szervezet és ebbe ta­golódnak bele az egyházkerü­letek. az egyházmegyék és az egyházközségek. Az elmúlt ne­gyedszázadnak egyik legszebb gyümölcse egyházunkban az, hogy felfedeztük a magyaror­szági evangélikus egyház egy­ségét és fáradoztunk azért, hogy ez az egység nyilvánvaló is legyen a gyülekezetek az egy­házmegyék és az egyházkerüle­tek gondolkodásában és szolgá­latában. Amint mennek az évek és egymás után tartjuk az or­szágos közgyűléseket, egyre in­kább érezzük, vagy még in­kább átéljük, hogy az orszá­gos közgyűlések a szó legszo­rosabb értelmében valóban or­szágosak, melyeken nem egy­szerűen az országos jellegű munkákról folynak a beszá­molók, hanem az itt hozott döntések, egyházunk egész életét, szolgálatát, egyházpoli­tikai és politikai döntéseit a gyülekezetekig, sőt a szór­ványgyülekezetekig menően meghatározzák. Ez az egyetlen organizmus és vele együtt egyetlen organizáció, a ma­gyarországi evangélikus egy­ház drága kincs, amelynek egységét a szórványokban, az anyagyülekezetekben, az egy­házmegyékben és az egyház- kerületekben tudatosan mun­kálnunk kell. MÉG CSAK FOKOZZA EN­NEK AZ EGYSÉGNEK a nagy értékét, hogy ennek az egyet­len magyarországi evangélikus egyháznak egzisztenciáját, életformáját, alapállását és szolgálatát egyre egyértelműb­ben meghatározza a diakóniai teológia, amely ma már nem­csak a püspökök, a profesz- szorok és az esperesek teoló­giája. hanem a lelkészeké, presbitereké és maguké a gyü­lekezeteké. Ez a diakóniai teo­lógia tölti meg gazdag tarta­lommal a magyarországi evan­gélikus egyház szolgálatát. ENNEK A DIAKÓNIAI TEOLÓGIÁNAK kimunkálá­sa két okból vált lehetővé. Az egyik az. hogy Isten megvi­lágosító Szentlelke segítségével jobban, mélyebben és nagyobb összefüggésekben értette meg velünk az evangéliumot és ve­zetett el bennünket Jézus Krisztus igazabb megismeré­sére. Felfedeztük, hogy Jézus Krisztus személyének a legjeL lemzőbb vonása az irgalom. Ű a nagy Diakonos, Aki emberré léteiével evangélium hirdetésé­vel, a bűnbocsánat ajándéko­zásával, a betegek gyógyításá­val, az éhezők megelégítésével, az emberi kapcsolatok létre­hozásával és gyógyításával, a kereszthalálával és feltámadá­sával lényegében egyet tett: szolgált. Rájöttünk arra, hogy ez a Jézus Krisztus itt és most az Ö testén, az Egyházon ke­resztül végzi szolgálatát és fel­ismertük azt, hogy az egyház­nak és ezen belül az egyes gyülekezeteknek és gyülekeze­ti tagoknak bele kell állnia a szolgáló Jézus ritmusába mind a gyülekezetben, mind a tár­sadalomban, valamint az em­bervilágban. Mondhatjuk azt is, hogy mindez egy nagyszerű teológiai felfedezés volt. Ugyanakkor a diakóniai teo­lógia kiépítésének volt és van D. Káldy Zoltán püspök-elnök előterjeszti püspöki jelentését egy ún. .,nem-teológiai ténye­zője'’ is. Ez a külső tényező azonban nem az, amire több nyugati egyházban gondolnak. Többen ui. azzal a gyanúval élnek a nyugati egyházakban, hogy a magyarországi evangé­likus egyház lényegében kény­szerhelyzetben hangsúlyozza a diakóniai teológiát éspedig azért, mert a szocialista társa­dalomban nincs más lehető­sége, mint „belemenekülni” a diakóniai életformába, le­mondva a törvény és evangé­lium hirdetéséről. Csakhogy éppen fordítva van a helyzet. Éopen a szocialista társadalmi rend tette lehetővé pozitív ér­telemben a diakóniai teológia kimunkálását. A kapitalista társadalmi rendben — amely osztálytársadalom — alig lehet szó a diakóniai teológia kon­zekvens kiépítéséről, mert tár­sadalmi osztályokra való ta­golódása — minden ellenkező állítás ellenére is — megma­rad az egyházon belül is. így volt ez Magyarországon is a két világháború között. Hiába volt a munkás és a tőkés ugyanannak az egyháznak a tagja, az egyik mégis kizsák­mányolt volt. a másik pedig a kizsákmányoló és végsősor­ban a közös hit ellenére sem vállalhatott a munkás igazi szolidaritást a munkaadóval és fordítva. Ebben a képlet­ben, — tehát az osztály társa­dalomban — a szó igazi értel­mében vett diakóniáról vég­eredményben nem lehetett szó, legföljebb arról, hogy a felül levő osztály, vagy annak egy tagja, az egyházon belül jóté­konyságot gyakorolt az alul levő társadalmi osztállyal, vagy néhány tagjával szem­ben. Ez azonban nem diakó- nia. nem diakónia struktúra, hanem csak karitász. A MT TÁRSADALMUNK­BAN a termelő eszközök a nép kezébe kerültek és ennek nyomán elindultunk az osz­tálynélküli társadalom felé. Megszűnt a kizsákmánvolás. Az osztályérdekek különböző­sége egvre kisebb lesz, illető­leg meg is szűnik. Már nem­csak a társadalomban, hanem az egyházon belül is megszűnt a. munkás és a tőkés viszony­lata és ma már nincs akadá­lya annak, hogy valódi szoli­daritás jöjjön létre a társa­dalom különböző rétegeiből összetevődő gyülekezeti tagok között. Lehet, hogy valaki er­re azt mondja, hogy Jézus Krisztusban amúgy sincs „ki­zsákmányolt és kizsákmá­nyoló”, én azonban azt állí­tom, hogy sajnálatos módon a kapitalista társadalomban az egyházon belül is változat­lanul fennáll ez az osztály kü­lönbözőség. Ez szűnt meg a mi társadalmunkban és ez segí­tette kiépíteni a diakóniai teo­lógiát. A GYÜLEKEZETEK DIA- KÓNIAI STRUKTÚRÁJA ui. szamunkra ma az: jelenti, hogy a gyülekezetben nem ka- ritász i'an, hanem diakónia. A gyülekezet a diakónia eg­zisztenciájában él. Mindenki szolgál mindenkinek. Minden­ki szolgálatra kötelezett, az is, aki diakóniát végzi és az is, akire a diakónia irányul. Nem is egy réteg, vagy csapat végzi á diakónia szolgálatát — amelybe beletartozik nemcsak a szorosan vett szeretetszolgá­lat, hanem az igehirdetés is —, hanem az az egész gyüle­kezet ügye és annak minden terhét és minden örömét az egész gyülekezet hordja. A társadalomban is és a po­litikai életben is úgy jelenik meg az egyház, azon belül a gyülekezet és az egyes gyüle­Ezekben a hetekben és hó­napokban ünnepeljük hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulóját. Néhány nap múlva december 26-án, karácsony másnapján majd gondolunk arra, hogy 30 évvel ezelőtt a felszabadító szovjet hadsereg körülkerítette Budapestet és így gyűrűbe fogta a fasiszta hadsereget. Azután, február 13-án szabaddá lett főváro­sunk, majd pár hét múlva, áp­rilis 4-én az egész ország. Fel- szabadulásunk évfordulójáról magyarországi evangélikus egyházunk a jövő év tavaszán külön alkalommal ünnepélye­sen fog megemlékezni. A FELSZABADULÁSSAL LEHETŐVÉ VÁLT egy új társadalmi rendnek, a szoci­alista társadalmi rendnek el­indítása és felépítése. Az el­múlt 30 esztendőben sok ne­hézséget, visszahúzó erőt és akadályozó tényezőt legyőzve népünk nagyszerű sikereket ért el az építésben. A diakó­niai teológia alapállásából ki­indulva, nem lehet vitás szá­munkra, hogy az a társadal­mi rend a jobb, amely jobban segít az embereken, éspedig, nemcsak egy vékony rétegen, hanem a néptömegeken. Az a társadalmi rend a jobb, amely jobban megvalósítja a társa­dat mi igazságosságot, egyen­lőbben osztja a kenyeret, amely határozottabban ledön­ti a társadalmi osztályokat el­választó falakat és amely job­ban részesíti az egész népet anyagi és szellemi javakban. Ez a mi társadalmi rendünk. Ezért nemcsak vállaljuk azt, hanem segítjük is, hogy an­nak minősége egyre jobban növekedjék, benne az embe­rért folyó munka egyre gyü­mölcsözőbbé legyen és a gaz­dasági tényezők mellett az er­kölcsi tényezők is egyre in­kább érvényesüljenek. Ezt a támogatást akkor is megad­juk, ha tudjuk, hogy ez a tár­sadalmi rend egy materialista ideológia alapján épült és nem keresztyén bázison. Mi, evangélikus emberek a ma­kezeti tagok, mint akik nem­csak maguknak szolgáinak, hanem az egész társadalom­nak és az egész embervilág­nak, amikor segítik a társada­lom fejlődését, a társadalmi igazságosság megvalósulását, a nép boldogulását, a béke vi­lágának felépítését világvi­szonylatban is. A diakóniai teológia segítette a magyaror­szági. evangélikus egyházat, hogy felismerje helyét és szol­gálatát a szocialista társada­lomban, bátran vállalja azokat a feladatokat, melyek, népünk életkörülményeinek javítá­sát békés életének biztosítá­sát voltak és vannak hivatva előmozdítani. Ugyancsak a diakóniai teológia adott indí­tást arra, hogy társadalmun­kon belül összefogjunk a nem­hivő emberekkel a közös ha­za boldogulásáért. MINDEZT TUDATOSAN nem egy Lelkészi Munkaközösség­ben és nem is csupán egy gye- nesdiási lelkészkonferencián akartam elmondani, hanem a magyarországi evangélikus egyház közgyűlésén, hogy így is súlyt adjak a diakóniai te­ológiának és innét is felhívjak mindenkit egyházunkban arra, hogy a diakóniai teológia alapján segítse egyházunkat még nagyobb belső egységre, valamint egyértelműen vég­zett társadalmi és egyházpoli­tikai szolgálatra. gunk egyházi bázisán állva és abból kiindulva segítjük né­pünk fejlődését, társadalmunk haladását. Hisszük, hogy van helyünk ebben a társadalom­ban és úgy tudjuk elvégezni szolgálatunkat, hogy nem kell semmit feladnunk hitünk tar­talmából. A MAGYAR SZOCIALIS­TA MUNKÁSPÁRT a napok­ban hozta nyilvánosságra a kongresszusi irányelveket. Mi­vel ezeknek ez irányelveknek az érvényesítése nemcsak a társadalom egy rétegére, ha­nem egész társadalmunkra, egész népünkre tartozik és meghatározza a szocialista építés munkáját a következő négy évben, úgy gondolom, e helyen nekünk is visszhan­got kell adnunk azokra. Mi is örülünk annak, és tapasztal­juk a valóságot, hogy az el­múlt négy évben a Magyar Népköztársaság előrehaladt a szocializmus útján. Tény, hogy a szocialista építés sikeresen folyik. Jelentős eredményeket hoztak a gazdasági életben azok az erőfeszítések, ame­lyek arra irányultak, hogy ha­zánk a gazdaságilag közepe­sen fejlett országok sorából a fejlett országok közé emelked­jék. Emelkedett népünk élet- színvonala. Népünk jobban táplálkozik, kulturáltabban él. Növekedett a családi pótlék, a gyermekgondozási segély. Ugyancsak emelkedett né­pünk műveltségi szinvonala. Erősödött a társadalmi egység, mert egyre kevesebbek az ér­dek-ellentétek a különböző társadalmi rétegek között. A korábbinál sokkal jobb ered­ményeket érnek el a termelő- szövetkezetek. Nőtt az ipari termelés mennyiségben és mi­nőségben egyaránt. Népünk a lakás építési tervet túlteljesí­tette. Nagy eredmények szü­lettek a közlekedés, az útépí­tés, a metróépítés területén. Mindez azt jelenti, hogy sike­resen folyik a IV. ötéves terv teljesítése. Ha mi, evangélikus emberek mindezt a diakónia (Folytatása a 3. oldalon) A mi társadalmunk a diakóniai teológia alapállásából \

Next

/
Oldalképek
Tartalom