Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-05 / 1. szám
XL. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1975. január 5. Ára: 2,— Forint Dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő megnyitja az országos közgyűlést December 12-ért tartotta meg magyarországi evangélikus egyházunk legfőbb egyházkormányzati szerve, ’ az Országos Közgyűlés az egyházi törvényekben előírt módon a három- évenként szokásos ülését az Üllői úti székház imatermében. A KÖZGYŰLÉS LEGFONTOSABB RÉSZE ilyenkor a püspök-elnöki jelentés, amely átfogja és értékeli összefüggéseibe helyezve egész hazai evangélikus egyházunk tevékenységét a gyülekezetektől kezdve az országos intézmények és munkaágak szolgálatáig. Az elnöki jelentést egészíti ki az országos főtitkár és az egyes munkaágak, bizottságok felelős vezetőinek jelentése. D. KÄLDY ZOLTÁN PÜSPÖK-ELNÖK JELENTÉSE azért is igényelhette egyházunk felelős tisztségviselőinek, de egész egyházunk szélesebb rétegeinek figyelmét, mert nem állt meg a múlt évek, köztük igen jelentős események összefoglalásánál (az Egyezmény megkötésének 25, évfordulója, egyházunk 450 éves jubileuma, a békemozgalom 25 éves tevékenységére való visszatekintés, az új Teológiai Akadémia, lelkészeink konferenciái és tudományos munkássága stb.l. Az eredmények alapján, a közben nyert tapasztalatok felhasználásával, közvetlen környezetünk, az emberiség, a világ keresztvénsége életének várható soron következő ügyei és a részünkről is választ és szolgálatot igénylő kérdések felé mutatott előre. Az egész egyházi szolgálatunk számára irányt mutató és a részletmunkákban megvalósítandó feladatokat körvonalazó elnöki jelentésből szeretnénk néhány részt azok fontossága miatt lapunk hasábjain is közölni. Az esztendő elején még vissza kívánunk térni úgy az országos püspök-elnöki jelentés, mint a két egyházkerület közgyűlésén elhangzott jelentések, valamint néhány munkaágról szóló beszámoló megállapításaira, és az országos presbitériumnak a közgyűlést megelőző napon tartott ülésének határozataira, amelyek közegyházi érdeklődésre tarthatnak számot. Megtisztelő számunkra, hogy országos püspök-elnökünk a részletelemzés során értékelte sajtóosztályunk és lapjaink szolgálatát is. Megállapításai biztatást jelentenek számunkra egész egyházunk érdekében végzett szolgálatunk még hűségesebb végzésére. AZ ÁLLAMUNK ÉS EGYHÁZUNK KÖZÖTTI JÓ VISZONY alapján tanúsított megbecsülés és érdeklődés jele volt, hogy megjelent a közgyűlésen Balló István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Madai András főosztályvezető- helyettes. Képviseltelek magukat a hazai testvéregyházak is Finta István, a Reformátusok Lapja főszerkesztője, püspökhelyettes, Mészáros Kálmán, a baptista egyház alenöke. D. dr. Berki Feríz, a magyar ortodox egyház esperes adminisztrátora és más vezető személvek megjelenésével. Az ökumenikus Tanács részéről jelen volt dr. Pröhle Károly főtitkár. Teológiai Akadémiánk prodékánja, akiket dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelőnk köszöntött rövid megnyitó beszédében. — Az elnöki asztalnál az Országos Elnökség mellett helyet foglalt D. dr. Ottlak Ernő, az. Északi Egyházkerület püspöke, dr. Mihály Dezső, az Északi Egyházkerület és Szent-Ivány Ödön, a Déli Egyházkerület felügyelője, dr. Karner Ágoston országos főtitkár és Mekis Ádám esperes, a közgyűlés főjegyzője. A közgyűlést megelőző istentiszteleten az igeszolgálatot dr. Nagy István, az Északi Egyházkerület Gyülekezeti Segély előadója végezte. Vendégek és hallgatóság az országos közgyűlésen A diakóniai teológia ritmusával az egyházban és a társadalomban Részletek D. Káldy Zoltán püspök-elnök jelentéséből As egv test szolgálatában A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ nem a következő sorrendben és ütemben épül fel: a szór- ványgyülekeztekből és az anyagyülekezetből felépül az egyházközség, az egyházközségekből fölépül az egyházmegye, az egyházmegyékből fölépül az egyházkerület, az egyházkerületekből felépül az országos egyház. Fordítva van: van egy Magyarországi Evangélikus Egyház, mint egyetlen organizmus és ennek részei a gyülekezetek, amelyek egyházmegyénként is és egyházkerületekként is tömörülnek. Ha nem az organizmus, hanem az organizáció oldaláról közelítjük meg a kérdést, akkor is abból a tényből kell kiindulnunk, hogy van magyarországi evangélikus egyház mint egyetlen szervezet és ebbe tagolódnak bele az egyházkerületek. az egyházmegyék és az egyházközségek. Az elmúlt negyedszázadnak egyik legszebb gyümölcse egyházunkban az, hogy felfedeztük a magyarországi evangélikus egyház egységét és fáradoztunk azért, hogy ez az egység nyilvánvaló is legyen a gyülekezetek az egyházmegyék és az egyházkerületek gondolkodásában és szolgálatában. Amint mennek az évek és egymás után tartjuk az országos közgyűléseket, egyre inkább érezzük, vagy még inkább átéljük, hogy az országos közgyűlések a szó legszorosabb értelmében valóban országosak, melyeken nem egyszerűen az országos jellegű munkákról folynak a beszámolók, hanem az itt hozott döntések, egyházunk egész életét, szolgálatát, egyházpolitikai és politikai döntéseit a gyülekezetekig, sőt a szórványgyülekezetekig menően meghatározzák. Ez az egyetlen organizmus és vele együtt egyetlen organizáció, a magyarországi evangélikus egyház drága kincs, amelynek egységét a szórványokban, az anyagyülekezetekben, az egyházmegyékben és az egyház- kerületekben tudatosan munkálnunk kell. MÉG CSAK FOKOZZA ENNEK AZ EGYSÉGNEK a nagy értékét, hogy ennek az egyetlen magyarországi evangélikus egyháznak egzisztenciáját, életformáját, alapállását és szolgálatát egyre egyértelműbben meghatározza a diakóniai teológia, amely ma már nemcsak a püspökök, a profesz- szorok és az esperesek teológiája. hanem a lelkészeké, presbitereké és maguké a gyülekezeteké. Ez a diakóniai teológia tölti meg gazdag tartalommal a magyarországi evangélikus egyház szolgálatát. ENNEK A DIAKÓNIAI TEOLÓGIÁNAK kimunkálása két okból vált lehetővé. Az egyik az. hogy Isten megvilágosító Szentlelke segítségével jobban, mélyebben és nagyobb összefüggésekben értette meg velünk az evangéliumot és vezetett el bennünket Jézus Krisztus igazabb megismerésére. Felfedeztük, hogy Jézus Krisztus személyének a legjeL lemzőbb vonása az irgalom. Ű a nagy Diakonos, Aki emberré léteiével evangélium hirdetésével, a bűnbocsánat ajándékozásával, a betegek gyógyításával, az éhezők megelégítésével, az emberi kapcsolatok létrehozásával és gyógyításával, a kereszthalálával és feltámadásával lényegében egyet tett: szolgált. Rájöttünk arra, hogy ez a Jézus Krisztus itt és most az Ö testén, az Egyházon keresztül végzi szolgálatát és felismertük azt, hogy az egyháznak és ezen belül az egyes gyülekezeteknek és gyülekezeti tagoknak bele kell állnia a szolgáló Jézus ritmusába mind a gyülekezetben, mind a társadalomban, valamint az embervilágban. Mondhatjuk azt is, hogy mindez egy nagyszerű teológiai felfedezés volt. Ugyanakkor a diakóniai teológia kiépítésének volt és van D. Káldy Zoltán püspök-elnök előterjeszti püspöki jelentését egy ún. .,nem-teológiai tényezője'’ is. Ez a külső tényező azonban nem az, amire több nyugati egyházban gondolnak. Többen ui. azzal a gyanúval élnek a nyugati egyházakban, hogy a magyarországi evangélikus egyház lényegében kényszerhelyzetben hangsúlyozza a diakóniai teológiát éspedig azért, mert a szocialista társadalomban nincs más lehetősége, mint „belemenekülni” a diakóniai életformába, lemondva a törvény és evangélium hirdetéséről. Csakhogy éppen fordítva van a helyzet. Éopen a szocialista társadalmi rend tette lehetővé pozitív értelemben a diakóniai teológia kimunkálását. A kapitalista társadalmi rendben — amely osztálytársadalom — alig lehet szó a diakóniai teológia konzekvens kiépítéséről, mert társadalmi osztályokra való tagolódása — minden ellenkező állítás ellenére is — megmarad az egyházon belül is. így volt ez Magyarországon is a két világháború között. Hiába volt a munkás és a tőkés ugyanannak az egyháznak a tagja, az egyik mégis kizsákmányolt volt. a másik pedig a kizsákmányoló és végsősorban a közös hit ellenére sem vállalhatott a munkás igazi szolidaritást a munkaadóval és fordítva. Ebben a képletben, — tehát az osztály társadalomban — a szó igazi értelmében vett diakóniáról végeredményben nem lehetett szó, legföljebb arról, hogy a felül levő osztály, vagy annak egy tagja, az egyházon belül jótékonyságot gyakorolt az alul levő társadalmi osztállyal, vagy néhány tagjával szemben. Ez azonban nem diakó- nia. nem diakónia struktúra, hanem csak karitász. A MT TÁRSADALMUNKBAN a termelő eszközök a nép kezébe kerültek és ennek nyomán elindultunk az osztálynélküli társadalom felé. Megszűnt a kizsákmánvolás. Az osztályérdekek különbözősége egvre kisebb lesz, illetőleg meg is szűnik. Már nemcsak a társadalomban, hanem az egyházon belül is megszűnt a. munkás és a tőkés viszonylata és ma már nincs akadálya annak, hogy valódi szolidaritás jöjjön létre a társadalom különböző rétegeiből összetevődő gyülekezeti tagok között. Lehet, hogy valaki erre azt mondja, hogy Jézus Krisztusban amúgy sincs „kizsákmányolt és kizsákmányoló”, én azonban azt állítom, hogy sajnálatos módon a kapitalista társadalomban az egyházon belül is változatlanul fennáll ez az osztály különbözőség. Ez szűnt meg a mi társadalmunkban és ez segítette kiépíteni a diakóniai teológiát. A GYÜLEKEZETEK DIA- KÓNIAI STRUKTÚRÁJA ui. szamunkra ma az: jelenti, hogy a gyülekezetben nem ka- ritász i'an, hanem diakónia. A gyülekezet a diakónia egzisztenciájában él. Mindenki szolgál mindenkinek. Mindenki szolgálatra kötelezett, az is, aki diakóniát végzi és az is, akire a diakónia irányul. Nem is egy réteg, vagy csapat végzi á diakónia szolgálatát — amelybe beletartozik nemcsak a szorosan vett szeretetszolgálat, hanem az igehirdetés is —, hanem az az egész gyülekezet ügye és annak minden terhét és minden örömét az egész gyülekezet hordja. A társadalomban is és a politikai életben is úgy jelenik meg az egyház, azon belül a gyülekezet és az egyes gyüleEzekben a hetekben és hónapokban ünnepeljük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. Néhány nap múlva december 26-án, karácsony másnapján majd gondolunk arra, hogy 30 évvel ezelőtt a felszabadító szovjet hadsereg körülkerítette Budapestet és így gyűrűbe fogta a fasiszta hadsereget. Azután, február 13-án szabaddá lett fővárosunk, majd pár hét múlva, április 4-én az egész ország. Fel- szabadulásunk évfordulójáról magyarországi evangélikus egyházunk a jövő év tavaszán külön alkalommal ünnepélyesen fog megemlékezni. A FELSZABADULÁSSAL LEHETŐVÉ VÁLT egy új társadalmi rendnek, a szocialista társadalmi rendnek elindítása és felépítése. Az elmúlt 30 esztendőben sok nehézséget, visszahúzó erőt és akadályozó tényezőt legyőzve népünk nagyszerű sikereket ért el az építésben. A diakóniai teológia alapállásából kiindulva, nem lehet vitás számunkra, hogy az a társadalmi rend a jobb, amely jobban segít az embereken, éspedig, nemcsak egy vékony rétegen, hanem a néptömegeken. Az a társadalmi rend a jobb, amely jobban megvalósítja a társadat mi igazságosságot, egyenlőbben osztja a kenyeret, amely határozottabban ledönti a társadalmi osztályokat elválasztó falakat és amely jobban részesíti az egész népet anyagi és szellemi javakban. Ez a mi társadalmi rendünk. Ezért nemcsak vállaljuk azt, hanem segítjük is, hogy annak minősége egyre jobban növekedjék, benne az emberért folyó munka egyre gyümölcsözőbbé legyen és a gazdasági tényezők mellett az erkölcsi tényezők is egyre inkább érvényesüljenek. Ezt a támogatást akkor is megadjuk, ha tudjuk, hogy ez a társadalmi rend egy materialista ideológia alapján épült és nem keresztyén bázison. Mi, evangélikus emberek a makezeti tagok, mint akik nemcsak maguknak szolgáinak, hanem az egész társadalomnak és az egész embervilágnak, amikor segítik a társadalom fejlődését, a társadalmi igazságosság megvalósulását, a nép boldogulását, a béke világának felépítését világviszonylatban is. A diakóniai teológia segítette a magyarországi. evangélikus egyházat, hogy felismerje helyét és szolgálatát a szocialista társadalomban, bátran vállalja azokat a feladatokat, melyek, népünk életkörülményeinek javítását békés életének biztosítását voltak és vannak hivatva előmozdítani. Ugyancsak a diakóniai teológia adott indítást arra, hogy társadalmunkon belül összefogjunk a nemhivő emberekkel a közös haza boldogulásáért. MINDEZT TUDATOSAN nem egy Lelkészi Munkaközösségben és nem is csupán egy gye- nesdiási lelkészkonferencián akartam elmondani, hanem a magyarországi evangélikus egyház közgyűlésén, hogy így is súlyt adjak a diakóniai teológiának és innét is felhívjak mindenkit egyházunkban arra, hogy a diakóniai teológia alapján segítse egyházunkat még nagyobb belső egységre, valamint egyértelműen végzett társadalmi és egyházpolitikai szolgálatra. gunk egyházi bázisán állva és abból kiindulva segítjük népünk fejlődését, társadalmunk haladását. Hisszük, hogy van helyünk ebben a társadalomban és úgy tudjuk elvégezni szolgálatunkat, hogy nem kell semmit feladnunk hitünk tartalmából. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT a napokban hozta nyilvánosságra a kongresszusi irányelveket. Mivel ezeknek ez irányelveknek az érvényesítése nemcsak a társadalom egy rétegére, hanem egész társadalmunkra, egész népünkre tartozik és meghatározza a szocialista építés munkáját a következő négy évben, úgy gondolom, e helyen nekünk is visszhangot kell adnunk azokra. Mi is örülünk annak, és tapasztaljuk a valóságot, hogy az elmúlt négy évben a Magyar Népköztársaság előrehaladt a szocializmus útján. Tény, hogy a szocialista építés sikeresen folyik. Jelentős eredményeket hoztak a gazdasági életben azok az erőfeszítések, amelyek arra irányultak, hogy hazánk a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorából a fejlett országok közé emelkedjék. Emelkedett népünk élet- színvonala. Népünk jobban táplálkozik, kulturáltabban él. Növekedett a családi pótlék, a gyermekgondozási segély. Ugyancsak emelkedett népünk műveltségi szinvonala. Erősödött a társadalmi egység, mert egyre kevesebbek az érdek-ellentétek a különböző társadalmi rétegek között. A korábbinál sokkal jobb eredményeket érnek el a termelő- szövetkezetek. Nőtt az ipari termelés mennyiségben és minőségben egyaránt. Népünk a lakás építési tervet túlteljesítette. Nagy eredmények születtek a közlekedés, az útépítés, a metróépítés területén. Mindez azt jelenti, hogy sikeresen folyik a IV. ötéves terv teljesítése. Ha mi, evangélikus emberek mindezt a diakónia (Folytatása a 3. oldalon) A mi társadalmunk a diakóniai teológia alapállásából \
