Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-08-04 / 31. szám

mm 'MBrßiSE... Kérdezlek tőlünk Nem túl magas a mérce c Mt 5, 43—48 Az örök parancs hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint ön­magadat . . Valljuk be, nehezen tudjuk szeretni a másik em­bert, aki szomszédunk, rokonunk, vagy munkatársunk. Még keményebb Jézus másik felszólítása: „Szeressétek ellenségei­teket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak ..Ez teljesíthe­tetlen, tiltakozik a józan ész és a szív. Az ellenséget csak gyű­lölni tudjuk. TERHÉRE VAGYUNK EGYMÁSNAK, mert minden élet önmagáért van. Gyökerében minden életnek ellentétes az ér­deke, mint a másik életnek. Az erdő fáinak, hogy minden má­sik fa, minden új gally ellenségük, s úgy kell majd a többiek elől kicsikarni a napot és a vizet. Gondoljunk csak Kainra, aki nem tud szabadulni Ábeltől akkor sem, mikor már agyonütöt­te. Gondoljunk Tolsztoj elbeszélésére, amikor a gyilkos hátára kötözik az áldozat hulláját, s úgy kergetik ki a világba: szaba­dulj meg tőle, ha tudsz! Ismerünk testvéreket, hitveseket, akik gyűlölik egymást. Szomorú családi tragédiák beszélnek önzés­ről, szeretetlenségröl, bosszúról. Mennyi harag, irigység, lako­zik szívünkben. Sok véres háború, szörnyű pusztulás és pusztí­tás, árvák és édesanyák keserű könnye örök felkiáltójel! JÉZUS MÉGIS SZERETETRE BIZTAT. Az ellenség szerete- te egész etikájának kimagasló pontja, a Hegyi beszéd fő taní­tása, amely a samaritánus példázatában kapja gyakorlati al­kalmazását. Imádsága a kereszten: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” bizonysága tanításának. Más helyen arra figyelmeztet Isten igéje: „Elszenvedvén egymást szeretetben”. Ma és mindig. Mindenkinek meg kell látni, hogy benne is sok az elszenvedni való. Türelmes szívvel, megértés­sel és alázattal élhetünk egymás mellett. Szülök és gyermekek, öregek és fiatalok kapcsolata is ide tartozik. Megdöbbentő a hálátlanság meg nem értés egymás iránt. Éppen a családban tanulja meg először az ember, mit jelent az egymásra utaltság, a hűség, a bizalom és megbocsátás egymás iránt. ÜJRA ÉS ÚJRA FELVETŐDIK A KÉRDÉS: szerethetem-e ellenségemet? A magam erejéből nem tudom, „magas a mér­ce”. Csak a megújult szív, a Jézussal közösségben élő tanít­vány képes erre. „LEGYETEK TÖKÉLETESEK, mint ahogyan a ti mennyei Atyátok tökéletes!" — hangzik Jézus másik felszólítása. Úgy nem vagyunk, s nem is lehetünk soha tökéletesek, hogy semmi bűnünk ne legyen. Nem dicsekedhetünk sem jóságunkkal, sem erőnkkel, sem hitünkkel. ELŐTTÜNK A CÉL. a .,versenypályán” minden erővel és igyekezettel futni kell! Mennyi lemondásra, erőgyűjtésre és tréningre van szüksége a sportolónak. Hitünk harcához, napi feladatok végzéséhez, minden szolgálathoz O ad erőt. Ma min­denki lázas szorgalommal tanul, öregek és fiatalok, a legkü­lönbözőbb hivatásokban és munkahelyeken. Cél a magasabb képzettség, műveltség. Öröm ez mindnyájunknak. Isten gyer­mekeinek is mindent meg kell tenniük az igére figyelve, hogy életük tanuló, fejlődő élet legyen. Nem állhatunk meg, nem mondhatjuk, hogy életünk már „tökéletes”. Emiatt azonban nem kell elcsüggednünk, kishitűen letennünk a célról. Jól tu­dom, hogy az evangélium nem követelés, hanem az erő forrása. Naponként ebből merítve kell a cél felé haladni. PÁL VALLOMÁSÁT VEHETJÜK AJKUNKRA: „Nem mon­dom hogy már elértem, vagy már tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.” (Fii 3, 12) Záborszky Csaba MÜZEUMÜGY Luther-kerámiája és Kohán György egyik festménye. Az ajándékozó — egykor Lu­ther Otthon lakója — síz oros­házi és csorvási gyülekezet tisztségviselője is volt. Áldott legyen élete és édesapja emlé­kezete. Képzik-e magukat a lelkészeké .......Nincsen olyan munka­kör. sem szellemi, sem fizikai, mely nélkülözhetné a tovább­képzést. Fejlődik, szélesedik a tudományos ismeretanyag, fej­lettebb technikával dolgoznak az üzemekben. Mindez szük­ségessé teszi az állandó tanu­lást. Megvan-e ez a tovább­képzés a lelkészeknél? A teo­lógia elvégzése után folytat­ják-e önképzésüket e rohamo­san fejlődő világban? Tudunk arról, hogy időnként az egy­házmegye lelkészei gyűlésed­nek. Mit csinálnak ilyenkor lelkészeink?” (Egy olvasónk leveléből.) N a gyon igaza van Kedves Olvasónknak! Ma már nem­csak a lelkészi hivatásra vo­natkozik, hogy „a jó pap hol­tig tanul”, hanem minden fog­lalkozásra. S ha állandó to­vábbtanulásra kénvszerül a bányász, az olvasztár, az ál­latgondozó. vagy a kombáin- kezelő. mennyivel inkább szükséges ez a lelkészeknél! LELKÉSZEINK ezt a to­vábbtanulást többféleképpen végzik. Az első és legfonto­sabb módja a továbbtanulás­nak az önképzés. Ha Kedves Olvasónk járt már lelkészé­nek do1 gozószobá iában, bizo­nyára látta a sok könwet. fo- lvóiratot. am elv lelkészének kön wszekrén vében. vagy lrf>nwe«r>oleán ta’álható. Ami­kor a lelkész az i«^hirdetésre VécTiil. akkor nemrsak a I el - kinásrtnr cf m ű szakfolyóiratot veszi e'ő. amelvben a vasár­napi izék fel dolgozásához út­mutatást talál, hanem töhb Vöntnrho Vrvmrrionló nhq "1-övi ­TronHa, SŐt ,c-/^rvirw^olrní nlHco­*-A o-l-vrí porcIpnov Tníc* rvrp-rH­kációja. Sőt, ha a lelkész új­ságot, vagy regényt olvas, rá­diót hallgat, vagy televíziót néz. akkor is önképzést végez, mert mindezt úgy teszi, hogy közben arra figyel, mit tud hasznosítani szolgálatában, hogyan tudja a ma emberé­hez közelebb vinni Isten igé­jének üzenetét. A LELKÉSZEK TOVÁBB­KÉPZÉSÉNEK másik módja a lelkészi munkaközösségben való részvétel. Az egyházme­gyék lelkészei munkaközössé­geket alkotnak. Ezek a mun­kaközösségek havonként egy­szer egynapos és évenként legalább egyszer kétnapos ülést tartanak. Ezeken a mun­kaközösségi üléseken közösen vesznek úrvacsorát, megvitat­ják szolgálatuk időszerű kér­déseit és minden alkalommal megbeszélnek egy vagy két teológiai témát. Ezeket a té­mákat a lelkészek javaslata alapján a lelkészi munkakö­zösségek országos vezetősége állítja össze. A témák felöle­lik egyházunk mai szolgálatá­nak teológiai és gyakorlati problémáit. Illusztrálásul hadd soroljak fel az idei témák kö­zül néhányat: Az emberi jo­gok realizálódása Alkotmá­nyunkban és társadalmunk­ban. Feladataink társadal­munk népesedéspolitikájában. Összekötő és akadályozó té­nyezők a hazai ökumenizmus területén. Szolgálatunk az ur­banizáció folyamatában. Mit tudunk mondani a koporsó mellett? — Ezek mellett az előírt témák mellett más, sza­badon választott témák is elő­kerülnek. A témát egy lelkész dolgozza fel és adja elő. Egy másik leikési megbírálja és kiegészíti az előterjesztést, majd megindul a vita. A vita sokszor olyan eleven, hogy alig tudják a lelkészek abba­hagyni. HÁROM-NÉGY ÉVEN­KÉNT szokott sor kerülni az országos teológiai konferenci­ák megrendezésére. Ilyenkor több csoportban egyházunk valamennyi lelkésze részt vesz egy négynapos konferencián. Minden csoport ugyanazokat a témákat beszéli meg. Az elő­adók a legtöbb esetben püspö­keink, és professzoraink. Leg­utóbb 1972-ben volt ilyen teo­lógiai konferencia ..Diakóniai teológiánk továbbfejlesztése” összefoglaló címmel. A LELKÉSZEK TOVÁBB­KÉPZÉSÉNEK igen fontos al­kalma a teológiai szakcsopor­tok munkája. Minden pro­fesszor vezetésével működik egy 10—15 tagú önkéntes je­lentkezőkből álló munkacso­port, amely a professzor irá­nyításával a professzor szakjá­hoz tartozó időszerű teológiai kérdéseket dolgozza fel. E szak­csoportok tagjai közül kerülnek ki doktor jelöltjeink és új te­ológiai doktoraink. S ha mind­ehhez hozzávesszük, hogy igen sok lelkészünk vesz részt egy­házunk és az ökumenikus Ta­nács országos tanulmányi munkájában, akkor megálla­píthatjuk, hogy egyházunkban sok alkalom kínálkozik a to­vábbképzésre, s hogy lelké­szeink élnek is ezekkel az al­kalmakkal. S. J. Istentiszteletek a Bala ton mellett Badacsonytomaj protestáns ima­ház: a hónap első vasárnapján de. 9. Balatonakali evangélikus temp­lom : a hónap utolsó vasárnapján de. V4I2. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinszki u. 25.): minden vasárnap délután 4. Bala- tonboglár református imaház: a hónap első vasárnapján du. fél 3, a hónap harmadik vasárnapján de. 9. Balatonfenyves protestáns temp­lomkert : a hónap első vasárnap­ján de. 11, a hónap harmadik va­sárnapján du. 3. Balatonföldvár Felszabadulás u. 15.: a hónap ne­gyedik vasárnapján du. 4. Balaton- füred református templom: a hó­nap utolsó vasárnapján de. 8. Ba- latonfűzfő református templom (József Attila u.): a hónap első és harmadik vasárnapján du. 6. Bala­tonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balatonlelle református imaház: a hónap első vasárnapján du. 5, a hónap harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.): mindén va­sárnap de. 10 és református temp­lom: a hónap második és negye­dik vasárnapján de. 10. Balaton­szemes evangélikus imaház (Fő u. 32.) : a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balaton­szepezd : a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonvilágos Drenyovszky-villa (Zrínyi u. 36.): júliusban és augusztusban minden vasárnap du. 5. Fonyód protestáns templom: a hónap első vasárnap­ján de. fél 10, a hónap harmadik vasárnapján du. fél 5. Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon: minden vasárnap de. 10. Keszthely evan­gélikus templom (Deák F. u. 18.) : minden vasárnap de. 10. Révfülöp: a hónap második és negyedik va­sárnapján de. 9. Siófok (Fő u.^ 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg protestáns templom (Széchenyi u.): a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca protestáns templom (Darányi u. 1—3.): a hónap máso­dik vasárnapján du 4, a hónap ne­gyedik vasárnapján du. fél 4. Za- márdi evangélikus imaház (Aradi u. IV. köz sarok): a hónap máso­dik vasárnapján de. fél 12, a hónap negyedik vasárnapján du. 5. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. Fóti beszámoló A harmincadik nyári kánto­ri tanfolyam az eddigi gya­korlattól kissé eltérően már hétfőn délben kezdődött és a következő héten nem pénte­ken, hanem csak szombaton délelőtt zajlott le a záróün­nepség. Egyházunknak az a törekvése tükröződött ebben, hogy a kántorok még több al­kalmat kapjanak a felkészü­lésre. Szó van a nyári tanfo­lyamoknak kéthetesről három­hetesre való kibővítéséről is. Egyházunk vezetősége felelős­séggel és örömmel tekint erre a munkára. Az öröm hangját a július 6-i ünnepélyes záró alkalmon dr. Nagy István, a Fejér-Ko­máromi Egyházmegye espere­se szólaltatta meg, amikor az apostoli buzdítást olvasta fel igehirdetése alapjául: Örülje­tek az Ürban mindenkor; is­mét mondom, örüljetek! A feltámadott Jézus nyomában járva lehetetlen nem örven­dezni — mondta. Énekeljétek bele örömötöket otthonotok­ba, gyülekezetetekbe — szólt a tanfolyam résztvevőihez. A felelősség szavát Karner Ágoston országos főtitkár tol­mácsolta. amikor rámutatott arra, hogy gyülekezeteinkben nem lehetnék némák a har- móniumok és orgonák. Örven­detes. hogy megnövekedett a tanfolyamok hatósugara: az ország minden részéből sokan lőttek most. A 85 résztvevő 80 gyülekezetből érkezett. Köszö­net illeti a szülőket és a gyü­lekezeteket. De áldozatot hoz a közegyház is. amikor anya­gi segítséget nyújt a fóti Man­nák Intézet fenntartásához és korszerűsítéséhez, sőt azt is tudnunk kell, hogy egy-egy tanfolyam anyagilag ráfizeté­ses vállalkozás, annak ellené­re, hogy az előadók minden díjazás nélkül szolgálnak. A főtitkár hálás köszönetét mondott nekik. Külön megkö­szönte a tanfolyamot vezető Kiss János odaadó és széles körű szolgálatát, végül a tan­folyam hallgatói közül ki­emelte Tóth József közremű­ködését. aki sok segítséget nyújtott a tanfolyam zökkenő- mentes lefolyása érdekében. Mint mindig, most is egész délelőtt tartott a tanfolyamot bezáró ünnepség, melyet vizs­gának is szoktak nevezni, hi­szen a növendékek tíz cso­portban mutatták be tudásu­kat az Intézet nagy orgoná­ján. Oktatóik közül nem egy a múlt évben még maga is tanuló volt, most meg ott állt a gondjaira bízottak mellett és figyelte játékukat. Csendben figyelt a sok vendég is: szü­lők, lelkészek. érdeklődök. Közben énekkari számok ele­venítették a programot. Itt Illés Gizella személyében új munkaerő állt szolgálatba, de a vizsgán ■ majdnem végig háttérben maradt, hogy a nö­vendékek vezényelhessék a kart. Nemcsak egyházunk veze­tősége, hanem egyházunk eeész néoe is hordozza a kán­torképzés felelősségét és örö­mét. Marschalkó Gyula Hátha! lharosberény Néhány esztendővel ezelőtt az egyik konfirmációi órán, amikor az egyház szervezeti felépítését, a gyülekezetek mi­lyenségét magyaráztam, a visz- szakérdezésnél az egyik ked­ves gyermek nagy derültségre adott okot Véletlenül fiók­üzletet mondott fiók-gyüleke­zet helyett. Megmagyaráztam, hogy az 5 községből álló össz- gyülekezetünk tényleg egy darabja, egy „fiók”-ja az egész magyar evangélikus egyház­nak és mi pont olyan gyüle­kezetben élünk, ahol mind­egyik gyülekezeti forma, típus előfordul. lharosberény anya­gyülekezet Pogányszentpéter és Iharos filiák (leánygyüle­kezetek) 300 lélekkel, Somogy- csicsó fiókgyülekezet, Inke pe­dig olyan szórvány-központ, ahol az evangélikusok elszór­tan, másvallásúak között él­nek. így gyülekezetünk tükre az egész evangélikus egyház­nak. IHAROSBERÉNY SO­MOGYORSZÁG NYUGATI SZÉLÉN van. 63 km-re a me­gye szívétől és alig 16 km-re a zalai nagyon fejlődő várostól, Nagykanizsától. Délre 20 km- re van a jugoszláv határ. A zalai határtól községünkig szép, dimbes-dombos. tölgy és bükkerdős halastavakkal tele­tűzdelt vidék. Szőlőkkel, gyü­mölcsösökkel és valóságos sze­líd gesztenyeerdőkkel tarkí­tott „hegyeink” vetekszenek az ország bármely szép táj­egységével. Tőlünk már egé­szen Kaposvárig sík a vidék. Az anya gyülekezet a köz­pont — körülötte, sugársze- rűen 4—6—8—9 km-re a hoz­zátartozó községek. Valamikor még a múlt században is — nagyobb volt ez a sugár, mert sok azóta anyásodott község tartozott ide. 1536—1550-IG A REFOR­MÁCIÓ INDULÁSÁNAK KORÁBAN a vidék Nádasdy birtoka. Zele Jakab, kanizsai tiszttartó írta Csányi Ákos­nak, Nádasdy főemberének: „ ... Jó volna, ha uram őnagy- sága akarná, az iharosi szent­egyházat megerősítenünk. A pogányszentpéteri klastrom- nál jobb volna istrása hely­nek, mind a pogányságnak oltalmára és a kóborló hajdúk ellen.” 1631-ben Simonides Tamás voit itt Túróc-megyé- ből mint prédikátor, aki júni­us 25-én Csepregben részt vett a híres colloquiumon és azt aláírta. Az 1677. év gyászos évtizede alatt, amíg sok lel­kész gályákon sínylődött. Li- pót király megengedte a vég­helyeken a szabad vallásgya­korlatot. A légrádi hívek éltek a jogukkal és 1677. febr. 26- án Iharosberénvből vittek pré­dikátort. Az 1814. május 7-én tartott Kiss János superinten­dens vizitációs irataiból kitű­nik. hogv már 1746-ban volt Rerénvnek „szabad execitu- ma”. az Augusta religion le­vőknek Hozár nevű prédiká­tora volt és az első eeelésia (templomi I7in-ben énült. A MOSTANI BERENYI TEMPLOM, már a negyedik. Ez is már 140 éves. A másik három leégett. Az egvik akkor, amikor nemcsak tűzvész, ha­nem „nagy pestis pusztított és sokakat sírba temetett”. Temp­lomunk műemlék-jellegű, klasszicista stílusú. 100 éves jubileumán 1934-ben Káldy József lelkészsége alatt adott hálát a gyülekezet templomá­ért, a 125 éves jubileumon 1959-ben Káldy József fia, fa­lunk szülöttje, D. Káldy Zol­tán püspökünk áldotta meg azt a „szerelmetes hajlékot”, melyben őt keresztelték, kon­firmálták és édesapja nagy hűséggel szolgált. Azt a temp­lomot. melyet a háború bor­zalmas pusztításától, a felrob­bantástól az akkori lelkész Fónyad Pál mentett meg. A másik kis templomunk a s omogycsicsói, amely Beák József adománya 1923-ban építtette fiai emlékére, akik a templom alatti kriptában pi­hennek. Ilyen minőségében is egyedülálló országunkban és „komplett” kicsiségében is. Tavaly püspökünk szolgált az 50 éves évfordulón és lenlez- te le az ajándékozó emlékére elhelyezett emléktáblát. Pogányszentpéter és Iharos filiákban a tornyokkal egybe­épített iskolákban folynak a szolgálatok. Az inkei reformá­tus gyülekezet pedig havonta egyszer testvéri szívvel fogad bennünket. Az 5 községünkben a 2 temp­lom és a 4 torony 8 harangjával hívogatják gyülekezetünk né­pét. Lelkészlakunk új köntösé. ben méltó helyet foglal el szé­pülő falunk közepén. A kiala­kított gyülekezeti teremben pedig a meleg gyülekezeti ott­honba szívesebben jönnek a hívek. AZ 5 KÖZSÉGET RÉGEN KOCSIVAL jártuk, majd ke­rékpárral, aztán 15 évi moto­rozás után a közegyháztól ka­pott Trabanttal látjuk el a szolgálatokat. Ismerik a köz­ségekben a kék Trabantot. Évente az 5 községben 240 is­tentisztelet van. Szinte be- idegződött menetrendszerű napjai, alkalmai vannak a gyülekezeteknek. Az autó pe­dig nemcsak a lelkész szolgá­latait könnyíti, hanem útköz­ben felvesszük azokat az idős, járni nehezen tudókat, akik vágynak az istentiszteleti kö­zösség után. Ha él a gyülekezet, akkor sok gondunk nemcsak megol­dódik, hanem a megoldott gondok örömmé változnak Is­ten kezében. Gyülekezetünk népe szorgalmas, áldozatkész. Fel tud nőni a nagy felada­tokhoz. Gyülekezeti és köz­egyházi szinten. Gondunk, hogy sokakat vonz nemcsak a város, hanem az üzemek, gyá­rak és a somogyi egyke még mindig hódít! Gondunk, hogy Iharosban használhatatlanná vált isten- tiszteleti helyiségünk, le kell bontani. Harangokat villamo­sítunk Iharosberényben. örömünk hogy gondnoka­ink, presbitereink helytállnak, szólhat az ige, gyermekeink kezébe adhatjuk a bibliát. Van istentiszteleti és úrvacso­rái közösség. Hegyháti János Volt kertünkben egy szép barackfa, amelyről minden nyáron gazdag termést szed­tünk. Múlt nyáron azonban nem volt rajta egyetlen ba­rack sem, kiszáradt. Nem ér­tettük az okát, mert fiatal volt, de nem sokáig vártunk: kiszáradt gyümölcsfa mire va­ló a kertben? Hamar kivág­tuk és másikat ültettünk he­lyébe. Senki sem tűr kertjében terméketlen fát. Jézus egyszer egy Paleszti­nában gyakori fáról ezt a pél­dázatot mondta: Volt egy fügefája valakinek szőlőjébe ültetve. Már régóta termést keresett rajta, de nem talált. Ezt mondta a vincellér­nek: Három éve hiába keresek gyümölcsöt a fügefán, vágd ki, minek foglalja a földet hiá­ba? De a vincellér ezt kérte: Uram, hagyd még egy évig, körülásom. és megtrágyázom. Hátha jövőre terem, ha pedig nem, vágd ki. Ennek a példázatnak az első üzenete az, hogy Isten „gyü­mölcsöt” vár tőlünk is. Aki­nek kertje van, ismeri a gyü­mölcsszedés örömét, esetleg el is feledi az ezzel járó sok fá­radságot, a fa gondozását. Bennünket Isten „gondoz”. Vi­gyáz ránk, szeretetével elhal­moz és igéién keresztül tanít. Látszik-e valami nyoma éle­tünkben Isten gondozásának, a sokszor hallott igének? Isten ránk fordított fáradsága úgy „gyümölcsözik”, ha megbocsá­tok, türelmesek, segítőkészek vagyunk. A második, amire ez a pél­dázat figyelmeztet: Isten tü­relmének egyszer vége sza­kad! Talán már mi Is meg­rémültünk, amikor édesapánk így fakadt ki haragjában, mert sok volt a rovásunkon; most már elég, vége a türel­memnek! És következett a le­számolás. Ha szüléink haragja is megrettent, mennyivel fé­lelmesebb Isten haragja. A fa kivágásával Jézus az utolsó ítéletre figyelmeztet minket. Ott Isten fog leszámolni ve­lünk s ha gyümölcstelen volt életünk, semmi sem ment meg a kárhozattól. A példázatban azonban va­laki közbeszól. A vincellér sza­va bennünket Jézus közbelé­pésére emlékeztet. Odaállt Isten haragja és miközénk, sőt helyettünk a büntetést is vállalta, amit nekünk kellett volna elszenvednünk. Ahogy a gazda a vincellér szavára várt még, Jézusért Isten hoz­zánk is türelmes. Újra és újra szól hozzánk: hátha! Ez a szó azt jelenti, hogy nem mond le rólunk, reménységgel és vára­kozással tekint ránk. Várja megtérésünket és neki tetsző, hasznos életünket. Milyen jó, hogy Isten türel­mesebb. mint mi. De ne él­jünk vissza türelmével! ÜJ-GUINEA Elkészült az Egyesült Bib­liatársaság megbízásából az Újszövetség adzera-nyelvű for­dítása. Az adzera-törzsnek mintegy 18 ezer tagja van és az Űjguineai Evangélikus Egyház területén ez a legna­gyobb létszámú törzs. A for­dítás Karl Holzknecht német misszionárius munkája, aki 1935 óta dolgozott az adzerák között. (Das Wort in der Welt) [ Dr. Balás Ambrus volt oros­házi ügyvéd, most budapesti lakos, édesapja, néhai Balás Béla volt orosházi felügyelő emlékére Múzeumunknak há­rom értékes műtárgyat adomá­nyozott. Ezek: Kallós Ede ke­rámia Krisztus-feje, Lux Elek Szórványokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom