Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-24 / 8. szám

„Ez a te gyülekezeted és éretted van Felügyelő és presbiter iktatás a miskolci gyülekezetben 95 Mindenki örült a korán jött tavasznak. A februárra nem jellemző tavaszi felhőket haj­tott az enyhe délnyugati szél és aki csak tehette, az egyre derültebbé váló délelőtti idő­ben kereste a nap langyos su­garait a város utcáinak napos oldalán. A MISKOLCI GYÜLEKE­ZET tanácstermében ezalatt az Ür szent vacsoráját vette a gyülekezet, mintegy negyven presbitere és felügyelője, ame­lyet D. Dr. Ottlyk Ernő püspök szolgáltatott ki a számukra. Ezzel az eseménnyel kezdődött a gyülekezet új tisztikarának ünnepélyes beiktatása isten- tisztelet keretében, amelyet a hideg és fűthetetlen templom helyett, ugyancsak a gyüleke­zet tágas tanácstermében tar­tottak meg. A püspök Péter apostol első leveléből válasz­tott textus alapján hirdette az igét, amelynek a mottójául ezt lehetett volna adni: Isten min­dent érettünk tesz és várja, hogy ugyanígy mi is mindent tegyünk meg egymásért a neki tetsző szolgálat által. Az igehirdetés után Szebik Imréné, a gyülekezet lelkészé­nek felesége énekszámmal szolgált. AZ ÜJ TISZTIKAR beikta­tását Szebik Imre lelkész és Veczán Pál másodlelkész vé­gezte. Női presbitereket is vá­lasztott a gyülekezet és tiszte­letbeli taggá Turmezei Sán­dort, az egykori hernádvécsei lelkészt, aki Miskolcon tölti nyugdíjas éveit. Az ünnepi közgyűlést Szebik Imre lelkész köszöntő szavai vezették be, amelyeket a püs­pök szolgálatáért mondott. Örömének adott kifejezést azért, hogy hetedszer köszönt­heti a püspököt a gyülekezet­ben és éppen püspöki szolgála­tának hetedik esztendejében. Meggyőződése — mondta —, hogy a gyülekezet iránti szere- tete mögött a sok elfoglaltság mellett mindig ott van az a tudat, hogy szülővárosába jön vissza. Ezután a gyülekezet új fel­ügyelője Várnai Ernő emelke­dett szólásra, aki negyven éve tagja már ennek a közösség­nek és aki korábban betöltötte már ezt a tisztet. Célkitűzését és feladatait vázolta, amelye­ket együttműködése során tö­rekszik megvalósítani. Szemé­lyében tapasztalt gyülekezeti vezetőt kaptak a miskolci evangélikusok. Komoly és mindenben segíteni kész el­nöktársat a lelkész. Olyan ke­resztyén embert, aki világosan látja egyházunk útját a mi tár­sadalmunkban. Ez kitűnt sza­vaiból is, amikor ezt mondta: „A szocializmust építő társa­dalmi átalakulás és ennek ben­nünket érintő egyik következ­ménye: az állam és az egyház szétválása. Ez olyan új helyze­tet teremtett, amely az egyhá­zakat további magatartásuk szempontjából döntés elé állí­totta. Meg kell szűnnie annak az egyházban is eluralkodó — korábbi társadalmi felépített- ségre jellemző szemléletnek, mely a maga létét vallásos meggyőződésének nyilvánítása és gyakorlása mellett egyfajta hatalmi pozícióban látta. Honi egyházunk a többféle lehetsé­ges út közül — a realitások ta­laján állva —, hitbeli meggyő­ződésének fenntartása és ér­vényesítése mellett az egyedüli lehetséges és helyes utat, a ,diakóniai teológia’ útját vá­lasztotta.” Keresztyén hazafi- ságáról tanúskodnak a követ­kező mondatai: „A gyülekezet Háztűznézőben Teológiai Akadémiánk épí­tése egész egyházunk érdeklő­désének a homlokterében áll. Gyülekezeteinkben folyik az adakozás és így érthető, hogy híveink kíváncsian kérdezik: hogyan halad az építkezés? De az is érthető, hogy teológu­saink még nagyobb izgalom­mal és érdeklődéssel kísérik, ami Zuglóban történik. Szinte hetenként jelennek meg az építkezésnél kisebb, vagy na­gyobb csoportokban és lázas izgalommal szemlélik, hogyan alakulnak ki lassan a lakószo­bák, az ebédlő, vagy az előadó­termek, hogyan készül, formá­lódik jövő otthonuk. Az épület mellett azonban az sem közömbös teológusaink számára, milyen o zuglói gyü­lekezet, amely a hallgatók lel­ki otthona lesz. Ez az érdeklő­dés kölcsönös, mert a zuglóiak is kíváncsiak arra, milyen is az a teológus ifjúság, amely nemsokára bekapcsolódik a gyülekezet életébe. Ezért hívta meg a gyülekezet február 10-i szeretetvendégségére mintegy „háztűznézőbe” a Teológus Otthon ifjúságát, mutatkozzék be és ismerkedjék meg a gyü­lekezettel. Az otthonigazgató vezetésé­vel hét hallgató jött el a ház­tűznézőbe. Színes programban számoltak be arról, hogyan fi­gyeltek fel Isten hívó szavára, s tanulmányaik során hogyan kutatják a kijelentés titkát Megváltották, hogy szeretné­nek a nagy Mesternek, Jézus Krisztusnak a nyomdokain jár­ni, aki kegyelmével napról- napra erőt ad a szolgálatra. Végül szóltak arról, hogy Isten kegyelmes szeretetével hogyan tartja meg a teológusokat és a gyülekezeteket egyaránt mind­végig a hitben. Beszámolóikat szavalatokkal és énekszámok­kal tették változatossá. Műsor után, teázás közben meghitt beszélgetés alakult ki a gyülekezet és a teológusok között. A háztűznéző „jól sike­rült” és hisszük, hogy a teoló­gus ifjúság és a zuglói gyüle­kezet egymásra találásából még sok áldás fog fakadni egész egyházunk életére. S. J. ÜT1GÁCYON Én mindenkor veled vagyok, Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha el fogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az örökségem te vagy, ó Isten, mindörökké! A 73. zsoltárból Élethossziglan fenyegető el­lenségünk a halál. Ne törőd­jünk vele — mondják egyesek. Lutri az élet — mondják le- gyintve mások. — Aki rossz kártyát húzott, vesztett. Aki nyert, élvezze nyereségét. — Legjobb nem törődni az egész­szel, egyszer úgyis meghalunk — szólnak lemondóan —, nincs értelme az egésznek. Sok fajta állásfoglalás, de tulajdonkép­pen mindegyik a félelemből fakad. Különösen akkor, ha betegágyról hangzanak ilyen szavak. Van azonban lehetőség arra, hogy a halál gondolatával, de félelem nélkül éljünk. Az Új­szövetség jó hírt hoz nekünk: lehet szorongás nélkül élni. Jé­zus azért jött, hogy „megsza­badítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes éle­tükben rabok voltak”. (Zsid 2, 15). Jézust feltámasztotta az Atya, mert ő a halálnak is ura és felettese. Jézus ismerte az embert, is­merte félelmeit és szorongásait is. Hiszen ott állt az üldözöt­tek, a megvetettek, az elítéltek oldalán. Feltámadásával meg­nyitotta a halálfélelemből ki­vezető utat. Nem a halál az élet befejezése. Aki Jézusban bízik, az ő kezében van. Így győz a halálfélelmen. Szabad lehet mert nem él már többé önmagának. Urunk, bízunk benned. A halálnak nincs már hatalma raj­tad. Ezért mi sem az övé, hanem a tieid vagyunk. Nálad akarunk maradni. Kérünk, tarts magadnál. Ámen. Muncz Frigyes csak akkor képes beépülni mai társadalmunkba, ha nem­csak vallási meggyőződését hangoztatja, hanem egyedi tagjainak a munkáját és cse­lekedeteit ennek szolgálatába állítja”. A gyülekezet iránti fe­lelősségéről és hitéről tett bi­zonyságot további szavaival. A PÜSPÖK őszinte szeretet­tel köszöntötte a beiktatotta- kat. Értékesnek és fontosnak találta a felügyelő gondolatait, mert eligazítóak atekintetben, hogy hogyan találja meg a gyülekezet a helyét a mai tár­sadalomban. Mint gyermekko­ri barátot is köszöntötte Vár­nai Ernőt. Sok erőt kívánt ne­ki és az egész presbitérium­nak. Köszöntötte a lelkészt és másodlelkészt családjaikkal együtt. Kívánsága az, hogy ez a kollektíva Isten családjaként éljen itt békességben, csalá­di közösségben egymással, mert van jövője ennek a gyü­lekezetnek. Pásztor Pál esperes köszöntő szavaiban rámutatott arra, hogy Várnai Ernő közegyházi szolgálatai az egyházmegyé­ben, az Északi Egyházkerület­ben és az Országos Egyház berkeiben is ismeretesek. Ott úgy ismerik őt, mint aki tiszt­ségeit mindig szolgálatnak te­kintette. Elárulta azt is, hogy sokat viaskodott önmagával amiatt, hogy egészségi állapota megengedi-e, hogy ezt a szol­gálatot elvállalja. Az új felügyelő' szerényen mondott köszönetét az üdvözlő szavakért, melyeket biztatásu­kért és távlatot mutató hang­jukért jólesően nyugtázott. A gyülekezetei szeretetben és bé­kességben való együttmunkál- kodásra szólította föl. FEJLŐDŐ ÉS ÉPÍTKEZŐ a miskolci gyülekezet. A közel­múltban renováltatta nagy költséggel a templomát. Lakást létesített a másodlelkész szá­mára. Terveik egyike: az orgo­na átalakítása a nyár elejére befejeződik, nem csekély költ­séggel. További tervük a templom korszerű fűtéssel tör­ténő fölszerelése. Az ország második legna­gyobb városa, a maga közel száznyolcvanezer lakosával szédületes átalakuláson megy át. Ennek a méreteit akkor tudja igazán érzékelni az em­ber, ha veszi a fáradságot és fölkaptat az Avas tetejére. Ha másért nem, a panorámáért is megéri. DÉLUTÁN a szeretetvendég- ség fehér asztalai körül ülve zeneszámokban és szavalatok­ban gyönyörködhetett idős és fiatal. Ezek sorában D. Dr. Ott­lyk Ernőné is szavalt. A püspök sem tudta megta­gadni miskolci születését és személyes miskolci élményei­nek egész sorával vezette be európai evangélikus egyházak életéről tartott színes előadá­sát. FELÜGYELŐKET ÉS PRES­BITEREKET, a gyülekezet élenjáróit iktatták be tisztükbe Miskolcon. Tisztelet és meg­becsülés övezze őket, mert aki ilyen tisztséget vállal és egy gyülekezet bizalmát élvezi, an­nak a társadalomban ugyan­úgy helyt kell állnia, mint az Isten színe előtti felelősség­ben, hogy Isten dicsőítessék általuk is. Kőszeghy Tamás Reményik Sándor: KEGYELEM Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, éÉetostromló akarattal — S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótlanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor — magától — megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat — hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor — magától — szűnik a vihar, Akkor — magától — minden elcsitul, Akkor — magától — éled a remény. Alomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától — friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem. Evangélikus lelkésznevelés Indiában A lelkésznevelés színvonalá­nak emelése és korszerűsítése állandó kérdése annak a ki­lenc evangélikus egyháznak, amelyek az Indiai Evangélikus Egyházak Szövetsége kereté­ben végzik szolgálatukat az öt- százmilliós, óriási országban. Az elmúlt év novemberében a délindiai Madras ban találkoz­tak egész Indiából az evangé­likus teológiai főiskolák kikül­döttei, az Egyházszövetség ve­zetői és más protestáns teoló­giai főiskolák vezetői a Guru­kul Teológiai Központban. A négynapos tanácskozás eredményeképp a konferencia fontos javaslatokat dolgozott ki a lelkésznevelés megrefor­málására. Többek közt köve­telte a Szentírás magyarázásá­nak szorosabb összekapcsolá­sát az indiai hívek és társada­lom életével, a teológiai munka kapcsolatát az indiai kultúrá­val, a szociológia és más ant­ropológiai tudományok felvé­telét a lelkésznevelés tárgykö­rébe, a szociáletikai képzés ki­terjesztését, a lelkésztovább­képzés megszervezését és a ma­gasfokú (doktori fokozatú) teológiai képzés kiépítését egy összázsiai program keretében. A tanácskozást a Lutherá­nus Világszövetség Tanulmá­nyi Osztályának teológiai ne­velési titkársága szervezte meg, és azon a Világszövetsé­get dr. Nagy Gyula professzor képviselte. Két előadást tartott a konferencián, a lelkészkép­zés világhelyzetéről és a LVSZ teológiai képzési programjá­ról. A megbeszéléseket és a munkacsoportok üléseit ezen­kívül dr. Russel Chandran, a bangalorei ökuménikus teoló­giai főiskola elnöke, a Keresz­tyén Békekonferencia tagja, dr. Jackayya dél-indiai pro­fesszor, dr. Devanesan madrasi professzor és dr. Rajaratnam. az Indiai Evangélikus Egyhá­zak Szövetsége főtitkára vezet­ték be. Dr. Nagy Gyula professzor ezt megelőzően Calcuttában részt vett az indiai egyházak delegátusainak tanácskozásán egy összindiai egységes teoló­giai képzési program kidolgo­zására. Egyesült erővel... Egyházak szolgálata az egyesülő termelőszövetkezeteknek HAZÄNK GAZDASÁGI ÉLETÉNEK SEJTJEI, a termelő- szövetkezetek, új, jelentős változások küszöbéhez érkeztek. Egyre sürgetőbben jelentkezik az a gazdasági szükség, hogy a kisebb, szomszédos tsz-ek egyesüljenek és olyan nagy kapa­citású szövetkezeteket alakítsanak ki, amelyek lépést tudnak tartani a modem gazdasági élet fejlődésének ütemével. Közel másfél évtizeddel ezelőtt a szövetkezeti gazdálkodás országos méretű bevezetésének egyik fontos gazdasági indoka éppen az volt, hogy a magángazdálkodás elaprózza, rendszertelenné és összefüggéstelenné teszi az ország gazdaságii életét és ezért fé­kezi gazdasági fejlődésünket. A fejlődés mai szakaszában vi­szont már a kisebb tsz-ek is a gazdasági erők elaprózását je­lentik. Példaképpen egy mozzanatot említek. A szövetkezetek modem fejlődésének elengedhetetlen feltétele az egyre na­gyobb arányú gépesítés. Csakhogy egy kisebb tsz saját erejé­ből nem tud komoly, nagy teljesítményű gépeket vásárolni, sőt nem is tudná azokat kellőképpen kihasználni. Így szükség­képpen lemarad a mezőgazdasági gépesedés fejlődésében. Ezért vált szükségessé, hogy gazdasági életünk vezetői elindítsák a szövetkezeti egyesülés programját. EZEKRŐL A KÉRDÉSEKRŐL BESZÉLGETTEM az elmúlt héten a hévi zgyörki Dózsa Tsz elnökével, ti jván Miklóssal, ab­ból az alkalomból, hogy a hévízgyörki és a szomszédos bagi szövetkezetek elhatározták az egyesülésit. A beszélgetésben szó volt arról is, hogy az egyesülés nagy vállalkozásában meny­nyire jelentős a tsz-tagság összefogása, a falu belső egysége. Itt már nemcsak gazdasági tényezők fontosak, hanem mind­azok a hatások is, amelyek az emberek gomdolkadását és ma­gatartását befolyásolják, tehát az egyházak munkája is. Hévíz- györkön, ahol a három nagy történelmi egyház hívei élnek együtt, többször is felvetődik az a panasz, hogy a felekezeti megosztottság fékezően hat azokra a társadalmi és gazdasági ügyekre, amelyekben a lakosság egységes gondolkodása, ösz- szetartása nélkülözhetetlen feltétel. A panasz jogos! Hiszen a felekezeti különbség már magában véve is szakadásból ered. Hévízgyörkün pedig még külön is sajnálatos múltja van en­nek a különbségnek. De bármi is történt a múltban, tény, hogy az egyházak jelenszázadi közeledésének hatékonysága csak abban a társadalmi összefüggésben mérhető le, hogy a feleke­zetek szolgálata mennyire tud híddá, összekötő kapoccsá lenni az emberek között. Bizonyos, hogy hibás, beteg minden olyan egyházi szolgálat, amelynek társadalmi hatása a szembenál­lás, széthúzás és nem a közös felelősségvállalás az emberi éle­tért és annak fejlődéséért. Többfelekezetű községekben élő lel­készek bizonyára velem együtt érzik, hogy ez a feladat milyen fontos és milyen nehéz. Szívesen ajánlottam fel tehát a tsz elnökének segítőkészsé­gemet. A BESZÉLGETÉST TETT KÖVETTE. A három felekezet lelkésze magára vette az egyesülés gondját és közös nyilatko­zatban fejezte ki véleményét, amit a szószékről is felolvas­tunk. A hévízgyörki „egyháztörténet” első közös nyilatkozatá­nak befejező része így hangzik: „Szeretettel biztatjuk a szövetkezet tagjait, akiknek egy ré­sze gyülekezeteink hivő tagjai is, hogy teljes készséggel és fe­lelősséggel vegyenek részi az egyesülés feladataiban és a to­vábbi közös munkában. Kérünk minden szövetkezeti tagot, hogy a vallási és világnézeti különbségeket szeretettel és egy­más megbecsülésével hidalják át és ne engedjék, hogy ezek a különbségek megosszák vagy gyengítsék az eredményes ösz- szefogáshoz szükséges erőket. A széthúzás, gőg és önzés csak rombolja az életet és a fejlődést. Az egymás tiszteletéből faka­dó becsületes összefogás viszont nagy eredményekre tesz ké­pessé. Mi magunk is igyekezni fogunk, hogy egyházi mun­kánkkal tovább erősítsük az emberek közötti tiszteletet, meg­becsülést és szeretetet. Kívánjuk az egyesülés kapujában álló két szövetkezet veze­tőinek és tagjainak, hogy közös életük és munkájuk kialakítá­sa sikerrel történjék és a következő évek jó eredményei bizo­nyítsák majd, hogy jó és mindenki számára hasznos és előnyös az a közös út, amelyre most rálépnek. Isten áldását kívánjuk a közös nagy valláskozásra!” Dóka Zoltán Levél Pitísburghból D. Káldy Zoltán püspök Pittsburgh-bői Mészáros Sán­dor evangélikus lelkésztől az alábbi levelet kapta: „Kedves Püspök úr! Mint a pittsburghi Magyar Evangélikus Egyház lelkésze, ismeretlenül is, szeretettel kö­szöntőm. Úgyszintén ezúton köszönöm meg azt is, hogy a Magyar Evangélikus Sajtóosz­tály, immár évqk óta rendsze­resen megküldi címemre az Evangélikus Élet számait. Örömmel olvastam — még az elmúlt évben —, hogy Bu­dapesten, új Evangélikus Teo­lógia épül, s hogy az Építkezé­si Alapra, igen sok gyülekezet küldi be adományait. Bár a fi­zikai távolság igen nagy kö­zöttünk, s csak az Evangélikus Életen keresztül kapunk hírt óhazai Evangélikus Egyházunk A LUTHERÄNIA március 3-án, vasárnap és március 9-én, szombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Sass Szilvia (szoprán), Szemere Erzsébet (mezzó), Kerényi Mária (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczelly István (bariton), Mezőfi Tibor (basszus), Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. KÉKEN ANDRÁS életéről, szolgálatairól és épít­kezéséről, úgy gondoltuk, hogy pittsburghi Magyar Evangéli­kus Egyházunk is elküldi sze­rény adományát az új, épülő Intézményre. Januári szeretet- vendégségünk adományát, 175 dollárt az elmúlt héten utal­tuk át az Evangélikus Orszá­gos Egyházi Pénztárba. Fogad­ják azért a mi adományainkat is szeretettel és azzal az áldá­sos jókívánságokkal, hogy az új Akadémia töltse be hivatá­sát, szolgálja magyar evangé­likus népünket, kiváló lelki­pásztorok nevelésével. Őszinte imádságunk, hogy szolgálatuk hasznos, építő és a mi Űrünk előtt kedves legyen. Káldy püspök úrral nem volt alkalmam személyes ta­lálkozásra, bár budapesti szü­letésű vagyok, de tanulmá­nyaim itt az Államokban vé­geztem, s itt is szenteltek lel­késszé. Egy néhány évet az American Lutheran Church szolgálatában töltöttem, s alig egy éve, hogy a pittsburghi Magyar Evangélikusok lelki- pásztora lettem. Mint fiatal amerikai magyar evangélikus lelkésznek a kétnyelvű szolgá­lataimnak sok öröme van, szin­te kiváltság a magyar fenn­maradás apostolának lenni. Nemcsak szolgálatom, hanem gyülekezetem népe, feleségem Violetta és 8 éves fiunk, Cson­gor is nagyban inspirál mun­káimban. Ha a Püspök úrnak, alka­lomadtán az Államokba is lesz útja, kérem, hogy hozzánk is látogasson el és szolgálatával gyülekezetünket is tisztelje meg. Keresztyéni jókívánsá­gokkal, az Úr további áldását kérem Életére és minden Szol­gálatára, szeretettel: Mészáros Sándor s. k.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom