Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-11-17 / 46. szám

Iá áii a in!

FU 3, 17—21.

Régi idők szabadságharcaiban sokszor maroknyi csapat is döntő győzelmet tudott aratni a nagy túlerővel szemben is. Legtöbbször ott, ahol nem az „Előre!” vezényszó hangzott el, hanem az „Utánam!”, s a csapat vezére nem küldte harcba katonáit, hanem maga vezette őket az élen harcolva. Pál apostol a mai igeszakaszban így áll élre, s hívja Krisztus katonáit az ő követésére. Szokatlan dolog, hogy Pál úgy beszél magáról, mint akit követniük kell a keresztyéneknek. Itt mégis így szól. Ebben a felhívásban azonban nem a saját személye kerül a középpontba, hanem a Krisztus, akit ö is követ, akinek a szolgálatában jár ő is.

SZOLGÁLÓ ÉLETRE HlV MINKET ISTEN IGÉJE. Pál nem a maga dicsőségét keresi, hanem szolgál. Szolgálatát Krisztus apostolaként az emberek javáért végzi. Csak így lehet ma is az egyház tagjaként, a Krisztus keresztjéhez méltóan élni. Krisztus keresztje a szolgálat szimbóluma. A Krisztus keresztjének ellensége az, aki még ma sem érti meg. hogy az egyház nem azért van, hogy a dicsőség fényében tündököljön. Az egyház tagjainak sem lehet azt keresniük, hogy milyen elismerést kapnak fáradozásaikért, áldozathozatalukért. Az méltó Krisztus keresztjéhez, aki vállalja a szolgáló életformát. Szolgálatnak kell tekintenem minden munkát, amit a családomban, a munkahelyemen, a gyülekezetemben, a társadalomban, végezhetek emberek javára. Krisztus kereszt je, Pál példája ilyen szolgáló életre tanít.

JÁRJUNK EGYÜTT A SZOLGÁLAT UTJÁN! Pál beszél arról, hogy sokan járnak másképpen. Vannak keresztyének, akik nem vállaják Krisztus keresztjét, a másokért való szolgálat útját, hanem csak saját magukkal törődnek, saját dicsőségüket keresik. Az ilyenek megosztják a gyülekezetét. Krisztus keresztje mindnyájunkat összefog, átölel, egymás testvéreivé tesz. Ahol a gyülekezeten belül, a gyülekezet tagjai között megbomlik az egység, csoportok jönnek létre, ott nem a Krisztus lelke munkálkodik Mennyivel szebb, ha a gyülekezetben, éppúgy mint a családban, munkatársak között, s általában az élet egész területén együtt járunk a szolgálat útján. Az együtt, egymásért végzett jó szolgálat öröme mindennél többet ér.

REMÉNYSÉGGEL VÉGEZZÜK SZOLGÁLATUNKAT! Mi nem csak a földiekkel törődünk. Mennyei polgárok is vagyunk. Megtartó Urunkat várjuk. Éppen ezért vesszük komolyan szolgálatra való elkötelezettségünket, mert tudjuk, hogy eljön a számonkérés ideje is. Az egyházi év vége felé különös hangsúlyt kap az igében az a vers, amelyik Isten hatalmas erejéről szól, „amely által maga alá is vethet mindent”. A reménységünk azonban az. hogy megtartó Űrként fog eljönni hozzánk, aki kegyelmével újjáteremti ma még sok nyomorúsággal küzdő emberi életünket, egész világunkat. Mi ennek a mindent megújító Istennek a szándéka szerint szolgálhatunk már most földi életünk szebbé tételéért. Isten újat ígér nekünk Krisztus által. Mi ennek az eljövendő újnak a reményében végezzük itt azt a szolgálatot, ami a jelenvaló világért folyik.

Nem különös, hogy a keresztyén ember, a mennyei polgár a földi élet megújulásáért, szebbé, boldogabbá tételéért vállal szolgálatot? Egyáltalán nem az. Hiszen a keresztyén ember egyszerre két ország polgára. Isten országának polgára is, aki feladatát, megbízatását Istentől kapja, s neki tartozik''számadással. De éppen ennek következtében testvére minden ember, elsősorban az, akivel egy hazában él. Ezek között, ezekért végzi Szolgálatát. Jó, ha egyházunk s népünk történetében visz- szalapozunk olyan időkre, mikor Krisztushoz hű eleink egynek vallották magukat a néppel, s egész életüket odaszánták szolgálatára, de még jobb, ha ma is követjük példájukat.

Vető Béla

IMÁDKOZZUNK

Megtartó Urunk! Köszönjük, hogy elfogadod szolgálatunkat. Köszönjük, hogy ránk bízol szolgálatot. Köszönjük, hogy alkalmasakká teszel a szolgálatra. Ne engedd, hogy kereszted ellenségei legyünk, s csak saját dicsőségünket keressük. Tarts együtt bennünket a szolgálatban. Add nekünk azt a reménységet, hogy szolgálatunk nem lesz hiábavaló. Vigasztalj a végső reménységgel is. hogy újjáteremted a világot, s akkor tehozzád jutunk. Addig is tarts meg hűségesen földi szolgaiunkban. Amen.

— CSORVAS. Az október 27-én tartott szeretetvendég- ségen Fecske Pál nagyszénás! lelkész, egyházmegyei sajtó- előadó a reformáció áldásairól tartott előadást, majd megemlékezett Brebovszky Gyula lelkész felavatásának 25. évfordulójáról. Paulik Péter, a gyülekezet felügyelője, valamint Táborszky László békéscsabai igazgató-lelkész is köszöntötték a jubiláló lelkészt, a hívek pedig értékes ajándékkal mutatták meg szeretetüket a lelkész és családja iránt a megemlékezés napján.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1974.

Deák tér de. 9. (úrv.) Bízik László, de. 11. (úrv.) Trajtler Gábor, du. 6. Bízik László. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos u. 22. de. ll. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 1U. Kispest We* kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom

november 17-én

de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Böröcz Enikő teol. (szuppl). tíu. 5. Szeretetvendégség. Torockó tér de. fél 9. Böröcz Enikő teol. (szuppl). Óbuda de. 9. Sárkány Tibor, de. 10. Sárkány Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Varsányi Vilma teol. (szuppl), de. 11. Varsányi Vilma teol. (szuppl), du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthi- degkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Szentháromság után a 23. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 22, 15— 22; az igehirdetés alapigéje: Fii 3, 17—21.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet GARAMI LAJOS balassagyarmati lelkész.

— H AZ AS SAG. Simonfay Ferenc bokodi lelkész és Milán Klára október 12-én Budapesten házasságot kötöttek. Az es- ketési szertartást Milán János oroszlányi lelkész, a mennyasszony édesapja végezte.

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Barczy Gyula és felesége, Fiedler Katalin gyermekeik és családjuk jelenlétében Istennek hálát adva ünnepelték házasságkötésük 25. évfordulóját a fasori templomban, ahonnan annak idején elindultak. „Ízleljétek meg és lássátok meg, hogy jó az Ür!”

— HALÁLOZÁS. Molitórisz János ny. lelkész, az ostffy- asszonyfai, majd celldömölki gyülekezet lelkésze, a volt ke- menesaljai, majd a vasi egyházmegyének 25 éven át volt esperese, életének 84., házasságának 55. évében október 29-én Budapesten elhunyt. Temetése november 6-án volt Budapesten, a Farkasréti temetőben. „Nekem az élet Krisztus”.

— Dann József, a nemeskocsi leánygyülekezet volt presbitere október 11-én 67 éves korában Nemeskocson hirtelen elhunyt. „Istenem, életem ideje kezedben van”.

— Sáfrány Lajosné, sz. Sütő Erzsébet, a sajókazai gyülekezet hűséges és buzgó presbitere 49 éves korában hirtelen elhunyt. „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három...”

— KISKÖRÖS. A reformáció napján írásmagyarázatot tartott a gyülekezetben dr. Vincze Ferenc kiskőrösi református lelkész, előadást tartott dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár „A reformáció öröksége — nagykorú gyülekezet” címmel. Szavalt Koskai Erzsébet, Sárkány Ildikó és Markó Mária, Túrmezei Erzsébet verseit szólaltatták meg. Az emlékesten a gyülekezet vegyeskara is szolgált.

— lelkészavatAs. d.

Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke november 3-án az ajkai templomban lelkésszé avatta Mátis András végzett teológust.

— HALÄLOZAS. özr. Deme Lajosné, sz. Lehoczkv Mária 91 éves korában elhunyt. Temetése október 28-án volt Rozsnyón. Az elhunytban Deme Károly kondorosl lelkész édesanyját gyászolja. „Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”.

J. S. BACH ÉS KORTÁRSAI

címmel

orgonahangverseny lesz november 15-én,, .pénteken és november 18-án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban.

BACH

Három korálelőjáték a-moll szólószonáta fuvolára COUPERIN:

d-moll prelúdium és fúga Menuet, Rondeau COUPERIN—BACH: F-dúr Ária BACH:

Esz-dúr szonáta fuvolára G-dúr prelúdium Orgonái:

PESKÓ GYÖRGY

Közreműködik: Prőhle Henrik (fuvola) Előadók:

Földes Imre és

Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft

„Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ité- iőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye a jutalmát aszerint, amiket a testben cselekedett vagy jót vagy rosszat.” (2 Kor 5, 10).

VASÁRNAP. — „Igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.” (Ézs 53, 11 — 1 Jn 3, 6 — 2 Ts 1, 3—10a — Zsolt 39.) Nemcsak a munkának, a betegségnek van terhe — a nyugtalan lelkiismeretnek is. Sokszor nem látjuk talán, nem tükröződik arcunkon, mint a munka verejtéke vagy a szenvedés-szántotta vonások. Néha azonban feltör a mélyből és ránk ront, láthatóvá véli. Pl. egy koporsó mellett, mikor döbbenetes erővel hat ránk a felismerés: amit mulasztottunk, amit vétettünk, nem tudjuk jóvátenni többé. Mikor vádol a lelkiismeretünk, mikor ránk szakadnak bűneink, akkor tudunk mit kezdeni ezzel az evangéliummal: „. .. vétkeinket ő viseli.” Krisztus egyedül szabadít meg minket bűneink terhétől.

orcád elől hová fussak?” (Zsolt 139, 7 — Jel 6, 15—17 — Ez 14, 12—23 — Jel 20, 1—6.) Talán ennek a zsoltárversnek nyomán született egyik szép énekünk: „Szent örök Isten, nincsen hova lennem. Bárhova futnék Te utolérsz engem.” Ha nem is így van, mindkettő ugyanazt mondja: Isten elől nincs menekvés. Utolér minket, bárhova menekülünk előle. Nem ítéletével, nem rettegést keltő hatalmával, hanem szeretetével keres.

PÉNTEK. — „Paizs és páncél az ő hűsége.” (Zsolt 91, 4 — Gál 5, 7 — Jel 2, 1—5. 7 — Jel 20, 7—10.) Nem véljük-e gyakran sebezhetetlennek magunkat, keresztyénségünket? Ezért nem is igényeljük Isten „védő- fegyverét”. Alkalmakként kiderül, milyen sebezhetők vagyunk. Kishitűség, kétségbeesés, kételyek támadnak ránk. Ki tudja hány „Achilles sarka” van hitünknek?! Bizony rászorulunk Isten védőfegyverére! Az ö hűsége ad oltalmat hitünk veszélyes helyzeteiben.

HÉTFŐ. — „Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hajlottunk és hirdettünk nektek, hogy az Isten világosság és nincsen őbenne semmi sötétség.” (1 Jn

1, 5 — 5 Móz 32, 4 — Dán 5, 1 —30 — Jel 19, 11—16.) Sajátos módon jelöli meg János a keresztyén igehirdetés fő tartalmát. így mondja: üzenet. Van küldője és van címzettje. Isten szól benne — hozzánk. Több mint tan vagy tanítás. Személyes üzenet, mely minden kor keresztyén igehirdetőin keresztül jut el hozzánk. Nekünk szól az üzenet — halljuk meg hát! Másrészt a tanúk, a hírnökök sorában nekünk is ott a helyünk!

KEDD. — „A lélek az, ami megelevenít.” (Jn 6. 63 — Agg

2. 5 — 1 Móz 19. 15—29 — Jel

19, 17—21.) Zúgolódó tömeg,

zúgolódó tanítványok állják körül Jézust. Vagy talán szemben állnak Jézussal? A kereszt magányossága vetíti előre itt árnyékát. Emberek állnak Jézussal szemben, mert nem értik szavait. Nem is érthetik. Emberi szem és fül nem elég evangéliuma megértéséhez. Többre van szükségünk: a Lélek megelevenítő, életet adó, teremtő erejére. Erre figyelmeztetnek Jézus szavai a Szentlélek Úristen teremt újra és újra hitet bennünk!

SZERDA. — „Légy hű mindhalálig. és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2. 10 — Péid 10, 7 — Rm 2, 1—11 — Zsolt 51.) Gyakran fiatalokhoz szóló, konfirmációi ige — az idős tanítvány, János szavai. Igazi mélységét nem is lehet talán fiatalon megérteni, csak érett fejjel, évtizedekkel a hátunk mögött. Mikor látjuk, hányféle buktató, nehézség, kísértés fenyeget a keresztyén élet útján. Akkor értjük meg, milyen nehéz és milyen nagy dolog: végig hűségesnek maradni. S akkor döbenünk rá arra is, hogy mindehhez mi kevesen vagyunk. Isten szeretetének kell hordoznia minket — mindhalálig.

CSÜTÖRTÖK. — „Hová menjek a te lelked elől, ás a te

SZOMBAT. — „Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra — és az most van — mikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallják, élni fognak.” (Jn 5, 25 — Zsolt 33, 9 — 1 Pt 4, 1—7 — Jel 20, 11—15.) Jézus ajkán átértékelődnek az élet és halál szavai. Az igazi élet azt jelenti, hogy tudjuk: Isten szeret minket. Szeretetében, közelségében élhetünk. Ezt megérteni — szívünkkel és értelmünkkel — ez jelenti Jézus szavai szerint az igazi, teljes életet. A halál, ha erről a sze- retetről nem akarunk tudni. Jézus most hangzó szava mindig Isten szeretetének meghajlására, az életre szólít.

Sárkány Tibomé

— EGYEDÜLÁLLÓ, szolid, diplomás leány különbejáratú albérleti szobát keres fürdőszoba használattal. Válaszokat „Megbízható” jeligére a Kiadóhivatalba kérem, vagy telefonon 183—760 11—59 mellék munkaidőben.

— ELADÓ. Munkácsy: Golgota és Pilátus előtt című 70X129 cm-es olajmásoiat. Kecskeméti Mihály. Bp. VII., Vörösmarty u. 12/a. f. 1.

EVANGÉLIKUS ELEI

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszd: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György

Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budacest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 518—20.412—vm Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

(i)

74.3403

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

De hol van a hiba ?

HONGKONGI PARÓKA címmel játssza a budapesti Katona József Színház Szakonyi Károly „szabálytalan komédiáját” táblás ház előtt. Jelenünk sűrűjébe visz a darab és bátran vet fel olyan kérdéseket, amelyek koráné sem csupán nálunk váltak problémává, de amelyekre mindannyiunknak személyes és gyakorlati választ kell adnunk.

EL KELL-E TORZULNIA AZ ÉRVÉNYESÜLÉSNEK? A főszereplő Sas Béni (Sinko- Vits Imre) egyszerű munkásként kezdte, de ugyancsak „feltört”. A színen látható igazgató elsőrendű szívügye már a saját pozíciójának megerősítése, elegáns víkendház és külföldi kiküldetés szerzése, koktélpartikon tündöklés, a konkurrens vezetőmunkatárs lefűzése személyi összeköttetés segítségével és a bírálat ügyes leszerelése. Mindezekben fő ösztönzőjének a felesége látszik, aki nem győzi eleget oktatni-leckéztetni a férjét, hogyan érvényesülhetne még jobban, s akinek nem elég a magánautó, mert a külön söfőrös személyi gépkocsit sírja vissza vigasztalha- takanul. Még gyereket is azért nem vállalt, úgymond, hogy férje karrierjének az se álljon útjába. Férjének ilyen szellemű „fejlődését” persze nem egészen sikerülhet kézben tartania, mert az szeretőre tesz szert, az asz- szony legjobb barátnője személyében, aki a leleplezés botrányára pont a víkendház-ava- tón válaszol leleplező botránnyal, a „nagy- íőnokék” előtt. De épp ekkor történik a szomorú csoda: Sas Béni a kínos nagyjelenet és nyelvtudási elégtelensége ellenére is megkapja a frankfurti kiküldetést. Csupán egy ifjú munkatárs békétlen. nem is annyira folytonos mellőzöttsége miatt, hanem; mert „úgy látszik, mintha nem lenne baj, pedig baj van”. A darabot és Sas Béni alakját sajátságos árnyékként végigkísérő két munkás is megelégszik hümmögéssel; amikor a fiatalabb- már-már vállalkozna némi önzetlen próbálkozásra, saját csekélyke kockázatára, megtorpan és inkább nem tesz semmit.

Ttíl könnyű lenne egyszerűen a magasabb beosztásúak nyakába varrni az efféle kórosan túlfejlett önérvényesítést, illetve annak veszélyét. Hiszen egyrészt vannak ügyszerető vezetők, akiknek fő hajtóereje nem a szakmai és anyagi emelkedés (egyéni célból) és akiknél nem bizonyul jó befektetésnek a dörgölőzés, másrészt viszont vannak szerényebb beosztásúak, akik csak óhajtanák a magasabb pozíciót és nagy keresetet s annak hiányától sorvadoznak. Hiába, ha egyszer valaki a pénzen tájékozódik, mint legfőbb értéken, azt megnyomorítja ez a bálvány, akár jelen van, akár távol.

Tehát: vesszen az érvényesülés? Hiszen van egészséges és társadalmilag hasznos becsvágy is. Mindenki akar valami lenni, s lehetőleg nem is akárki. Van normális önérzet s önmagunkkal szemben támasztott követelmény. Szeretnénk magunkat okkal tudni hasznosnak és megbecsültnek embertársaink körében: Baj, ha valakinek minden mindegy! Az önmegvalósítás: rendeltetésünk, képességeink kibontakoztatása a szellemi egészség állandó feltétele (maga a Szentírás is biztat minden jó munkálására) — de mindig közösségi beágyazottságban, szolgáló felfogásban. Amikor azonban az egyéni vonal fölébe kerekedik a közösséginek, akkor az érvényesülési ösztönnek mintha valami rákos burjánzása indulna meg: legföljebb sokat lehet keresni, eleget sosem, furcsa módon egyre szaporodik a veszélyes vetélytársak tábora, hajszoló szorongásai támadnak az illetőnek, érzelmi és kedélyvilága sivatagiasodás- nak indul, lassan mintha üvegfal ereszkednék közé és a többiek közé, az emberi világ eltárgyiasodik s nem latrai az ügytől az embert, s fokonként már önmagától is elidegenedvén görcsösen igyekszik kívül pótolni, ami belül hiányzik, hervad a hála. hűl a szeretet. S ahogyan a kábítószer-élvező egyre nagyobb adagokat igényel, úgy érzi kényszerítő szükségét az önérvényesítés rabszolgája a mind mutatósabb „sikereknek”, ami azonban hosszabb távon csak erősíti a lélek kiszáradásának folyamatát.

ÉLETÜNK KÖZEPE, alap-rendeltetésünk kerül veszélybe, ha az egyéni, vagy kisközösségi önzésre csúszik át a hangsúly. Hitünk

szerint Isten egymásra bíz bennünket a világban, hogy felelősen, igaz haszonnal sáfárkodjunk személyes és közösségi értékeinkkel, lehetőségeinkkel, s ne zsákmányszerzési alkalomnak tekintsük az életet, mert akkor magunk válunk prédává, saját indulataink kirabíottjaivá, szegény gazdagokká.

Nem a jólét a bűnös, nem a magas „polc”, vagy a késlekedő siker. Maga az ember a kritikus pont — magunkat kell a romlás lehetséges támadási pontjának tekinteni s megvédeni. Csak így lehet emberi légkört teremteni, amelyben nem virul á szerzési megszállottság. S ebben a szolgálatban az egyháznak s tagjainak szerepe nem a hiba-leltározás és ujjal mutogatás, hanem az, hogy önmagunkat is szüntelenül felülvizsgálva vegyünk részt a mi társadalmunk felelős építésében, hogy mindenekelőtt adni akarjunk, s nem „inkasszálni” mindazt, ami megszerezhető s beállni önbiztosításra.

igenis érvényesítem kell minden jó energiát, tehetséget, ffiss, hasznos gondolatot; személyeket is érvényesüléshez kell segíteni. olyan mértékben, amennyiben a köznek használni tudnak. Akik azonban ragadmány- nak nézik lehetőségeiket és az életet szerzési hadjáratnak, azoknak együtt kell tilosat jeleznünk, hogy észretérjenek. Mert nem mi tehetjük felelőssé a -szocializmust, hanem az tesz minket felelőssé mindannyiunkért. S ha keresztyének vagyunk, ezt csak annál komolyabban vehetjük.

dr. Bodrog Miklós

t