Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-31 / 13. szám

Ne tegyétek kalmárság húsává] Jn 2, 13—22 Mindnyájan ismerjük a különbséget az otthon és egy áruház között. Áruházba akkor megy az ember, ha valamit venni akar. Ott semmi nem a miénk, minden pénzbe kerül. Otthon, ha a bútorok kopottak is, vagy esetleg szűk a lakás, de az csak a miénk, ott minden a miénk. Furcsa lenne, ha valaki a bútor­boltban akarna lefeküdni, és lopás az, ha valaki fizetés nélkül sétál ki a boltból az új kabátban. Figyelmeztetni kell, mint az illetlen vendéget: nem otthon vagy! Az ritkán fordulhat elő, hogy valakit arra kell figyelmeztetni, hogy otthon van, itt nem kell fizetni, itt nincs záróra. AZOKAT AZ EMBEREKET, AKIK ISTENT KERESIK ÉS VELE ÉLNEK, mégis sokszor kellett és kell talán ma is fi­gyelmeztetni: ez nem üzleti ügy, ez családi viszony! Jézus arra tanított, hogy Isten Atyánk, akinek mint gyermekek engedelmes­kedhetünk, akivel gyermekekként bátran beszélgethetünk és akihez gyermekekként bármilyen messziről bizalommal vissza­térhetünk, mert a szíve és az otthon ajtaja nyitva van. JÉZUS A JERUZSÁLEMl TEMPLOM UDVARÁN ÖSSZE­GYŰLT EMBEREKET nagyon keményen figyelmezteti: Nem áruházban vagytok, ez otthon! A jeruzsálemi templom a hivő zsidók számára Isten közelségének egyedülálló helye volt. Az istentiszteleti élet csúcsa. A zsidók kegyesség kirakata. Messzi­ről zarándokok jöttek az ünnepekre, hozták kérésüket, háláju­kat, Jézus számára ez a templom 12 éves kora óta az Atya há­za, vagyis otthon volt, pedig Istennel nemcsak ott keresett és talált kapcsolatot. Jézusnak az Atya közelsége erőt, biztonságot és örömöt jelentett, mert magát egészen odaadta neki. A jeruzsálemi templomban uralkodó áldozati kultusz és az ehhez kapcsolódó állatvásár akadályozta az Istennel való gyer­meki találkozást és megfosztotta az embereket az otthon örö­métől. Ez az Isten igéjét ismerő vallásos vezetők szembehe- lyezkedése volt Isten akaratával, a vak vezetők esete, a félre­vezetés bűne. Jézus, aki ellenségeiért imádkozott, Júdást barát­jának szólította és a külsőleg, belsőleg nyomorultakat meggyó­gyította, most korbácsot fon és hatalmát érvényesíti altokkal szemben, akik az Atya házát kalmárság házává teszik. JÉZUS SZAVA ÉS KORBÁCSA ÉVSZÁZADOKON ÁT FI­GYELMEZTETI Isten szolgáit és tisztítja egyházát. Nemcsak a jeruzsálemi templomban helyezkedtek el újra a kiűzött kufá- rok, amíg a rómaiak le nem rombolták a templomot. Nemcsak a bűnbocsátó cédulákat áruló egyház csinált üzletet az Isten­nel való kapcsolatból, hanem közöttünk is• állandó kísértés és súlyos bűn a kalmár lélek. E szerint Isten megvesztegethető, pénzzel, vagy csip-csup ajándékkal lekenyerezhető és megelég­szik azzal, ha maguntf helyett ígéreteket adunk neki. Aki szülő, joggal vár többet a gyermekétől. Magát fosztja meg az Atya szeretetéfől és az otthon biztonságától az a keresztyén ember, aki befizetési nyugtával a kezében (sokféle érdemet hangoz­tatva) próbálja Istent sakkban tartani, zsarolni. Aki így próbál üzletelni Istennel, az az embereknek sem tud igazán testvére lenni. Magával foglalkozó valóságában mások iránt kíméletlen­né válik. A jeruzsálemi vezetők nem vették észre, hogy Isten egészen más, nem vették észre, hogy közöttük van Jézus személyében. Jézust kivetették. Így lett Jézus az áldozat egyszer s minden­korra, így fizetett a bűnökért vérével. Jézus az a „hely” ahol Isten közel van, ahol bűnbocsánat és oltalom vár, vagyis otthon. A TANÍTVÁNYOK HÜSVÉT UTÁN ÉRTETTÉK MEG'u hogy az új templom a Feltámadott. Velük együtt sokan élték és élik a hozzátartozást, a szüntelen hozzáfordulást. Ez a kapcsolat megszabadít a magunk féltésétől, emberi korlátoktól, hogy má­sok üdvösségére, javára adjuk magunkat. Ezért kérjük: ítélj meg engem Uram! Joőb Olivér Utaik szétválnak, a cél azonos marad- Lukácsi Dezsőt búcsúztatta a téti gyülekezet Ebben az esztendőben is több idős lelkészünk vált meg, vagy fog megválni több évti­zedes hűséggel végzett szolgá­latától és kedves gyülekezeté­től. Az elköszönés rendszerint ünnepélyes keretek között tör­ténik. Ilyen alkalomról kap­tunk hírt Tétről is. Csaknem másfél emberöltő után vált el Lukácsi Dezső téti lelkész és gyülekezete útja. Ez­alatt meglett emberré lettek azok, akiket kicsiny gyermek­ként megkeresztelt, vagy fia­talokként megkonfirmált. Március 10-én presbitériu­ma élén fogadta a lelkész a búcsúztató ünnepségre érkező D. dr. Ottlyk Ernő püspököt. Sokan jöttek el a szomszédos gyülekezetek lelkészei közül is Böjti könyörgés és dicséret Bach H-moll miséje a Deák téren Nehéz helyzetben van a krónikás, amikor újra meg újra ugyanarról a n = ""szerű műről, ismételten kitűnő elő­adásról és hűségesein szolgáló ének és zenekarról kell írnia. A nehéz helyzetet feloldja azonban az a tény, hogy nincs két egyforma hangulatú, tech­nikájú előadás, s az előadott műnek minden alkalommal más és más részlete kerül előtérbe. Így volt ez most is, amikor a Lutheránia Ének és Zenekar március 3-án és 9-én előadta J. S. Bach H-moll miséjét. Csak a lelkesedés és elismerés hangján lehet szólni erről a megoldásról, hogy nemcsak a János passiót adja elő két al­kalommal a Lutheránia, ha­nem ezen a jó példán elindul­va, most a H-moll misét is. A lelkesedés mindkét alka­lommal meglátszott a hallga­tóságon is, mivel nemcsak az ülőhelyek találtak gazdára, hanem az álló hallgatók zsú­folásig megtöltötték a temp­lomot. Az első alkalom böjt első vasárnapján volt. így érthető talán, hogy most a hatalmas alkotás első tételére figyeltem fel. Kyrie eleison — Urunk könyörülj — hangzott az ének és zenekar könyörgése, s úgy éreztem, hogy ez a lelkűiét jó indulás a böjt kezdetén. KYRIE ELEISON — hallot­tam vissza-visszatérően, s úgy éreztem, hogy nemcsak J. S. Bach, nemcsak a Lutheránia, hanem maga a templom is ezt a könyörgést sóhajtja, s a hallgatóság, a templomáért aggódó gyülekezet ajkán fo­galmazódik meg ez a kö­nyörgő sóhajtás, esedezés és teljesen eggyé lett Bach nagy­szerű alkotása, a Lutheránia szolgálata, a templom múltja, jelene és jövője a hallgató­ság, a gyülekezet könyörgésé­vel, bizakodó reménységéve1 hitével. És talán most ez a könyörgés adta meg az egész előadás levegőjét, amikor az alázatos esedezés mellé oda­került Isten dicsérete, a Gló­ria, a Benedictus, a Sanctus és a mű többi része. Sóhaj­tottak az oboák, sírtak a he­gedűk, de dicséretet zengtek a trombiták és az üstdob is. Nagyon beleillett az egész előadásba a szólisták szolgá­lata. Sass Szilvia, illetve Mo­hácsi Judit (szoprán), Szeme­re Erzsébet (mezzo), Kerényi Mária (alt),' Fülöp Attila (te­nor), Berczelly István (bari­ton), Mezőfi Tibor (basszus) és Trajtler Gábor orgonajá- téka. A mostani alkalmakon különösen is az alt áriák ju­tottak közel hozzám dallamos­ságukkal, s ebben igen jelen­tős szerepe volt az előadó Kerényi Máriának. Weitler Jenő karnagy ezút­tal is a legjobb tudásával, lel­kesedésével vezényelte az ének és zenekart, s noha mind­két előadás kiváló volt, ő ma­ga is érezte, hogy az első al­kalom a Lutherániától meg­szokott nagyszerű előadásokat is magasan túlszárnyalta. Dr. Kékén András igehirde­tése nemcsak összekötötte az első és második részt, hanem ugyanabba az irányba muta­tott, amibe az előadott mű is: a böjt, a nagypénteki kereszt, a feltámadott Űr Jézus Krisz­tus felé. kiváló előadást, hű­séges SZOLGÁLATOT ko­pott a hallgatóság most is a szólistáktól, a Lutheránia énekkarának és zenekarának minden tagjától. Köszönjük ezt a szolgálatot! Szolgálatuk nyomán szólal­jon meg a mi életünkben is a böjti könyörgés és dicséret! Harkányi László Figyelemkeltő nevét Féja Géza írótól kapta, aki e címen jelentette meg könyvét 1935- ben, elsőnek próbálkozva e táj szociológiai felfedezésével. E táj a déli Tiszavidék, Ti­szántúl s egyben Magyaror­szág „viharsarka”. „Ez a nép mindig készen volt a fölkelés­re, hogy újra kezdje életét” — írja. Három megye: Békés, Csanád, Csongrád tartozik ide, ,de elsősorban Békést és kör­nyékét értjük alatta. Végtelen róna, hol szabadon száll a te­kintet s a végtelennek cso­dálatos érzése tölti be az em­bert. VALAMIKOR AZ ÁRPÁD­HÁZI KIRÁLYOK idejében a királyi hercegek birtokolták, tehát a birodalmi ellenzék szervezkedésének fészke volt. Erre vonult el 'Dózsa paraszt- seregével s később Péró és társai nevét jegyezte fel a történelem. Jó talajra találtak itt a re­formáció gondolatai, úgy a lútheri, mint később a svájci irányzaté, de mielőtt gyümöl­csözhettek volna, a török vi­lág harcai, pusztításai népte- lenné tették, mocsaras, nádas, ingoványos vidékké változ­tatták. A TÖRÖK KIVONULÁSA UTÁN majdnem az egész te­rületet Harruckern János György báró császári katonai élelmezési szállító kanta, majd leszármazottai örökölték és a különböző beházasodott csa­ládok. Zömében az ő idejében települt be újra a vidék kü­lönféle nemzetiségű telepesek­kel: felvidéki szlovák evangé­likusokkal (Békéscsaba, Szarvas), dunántúli magyar evangélikusokkal, (Orosháza), magyar reformátusokkal, (Bé­kés). német evangélikusokkal, (Mezőberény egv része). Hihe­tetlen szorgalommal és kitar­Itt vagyok honn, itt az én világom VIHARSAROK tással teremtettek ezek itt egyre virágzóbb életet. Ebben az új honfoglalásban adott sokoldalú ösztönzést Tessedik Sámuel gyakorlati gazdasági iskolájával és ténykedésével, majd a mezőberényi—szarvasi evangélikus gimnázium és más intézmények. A szervezési munkákban a széles látókörű lelkészek is segédkeztek (pL Markovitz, id. Tessedik stb.) SAJÁTOS TÖMEGGYÜLE­KEZETEK alakultak itt ki, nagyhatárú tanyavidékkel. Bé­késcsaba 26 ezer, Szarvas 14 ezer evangélikussal, Mezőbe­rény, Tótkomlós, majd Kon­doros stb. Mintegy 100 000 evangélikus él itt, egyházunk csaknem egy negyed része. Ezért Békés megyében két es- peresség irányítja az egyház életét. Szép és nagy templo­mok épültek, áldozatosan is, okosan is, mint Tessediké, melyek ma megbecsült mű­emlékként is hirdetik a hívek egyházszeretetét. Éneklő gyülekezetek voltak ezek, istentisztelet előtt ének­léssel várakoztak, gyülekeztek a hívek. A1 szlovák énekes­könyv, a Tranoscius, biblia, ének- és imakönyv volt egy­szerre, kiváló, teológiailag fo­galmazott énekeivel. Szeret­ték és használták a posztillá­kat, a prédikáció» könyveket a házi áhítatoknál, így készül­tek a vasárnap megünneplé­sére. Ma már, a fiatalság erő­sen magyarosodik s ez szoká­saiban is változik. SAJÁTOS EGYHÁZI LAIKUS MUNKÁSGÁRDA volt és részben még meg is van: a sztárejsi (idősebb). Ök intézik a hívek helyett és nevében a hagyományos egy­házi szolgálatokat esküvőnél, temetéseknél és tanítják a hí­veket a helyes magatartásra. A tömeggyülekezetek mel­lett szórvány is van szép számmal, pl. Battonya, Békés. Űj települések is keletkeztek: Szentetomya, Csabacsüd. Szeghalom pl. 1952-ben lett önálló. ■ A békési nép sokféle tájról települt ide, rengeteg szín folyt össze bennük s ez a nagy változatosság valósággal új néptörzset hozott létre. Úgyhogy pl. a mondabeli csa­bai ember magát nem ma­gyarnak, de nem is szlovák­nak, hanem csabainak val­lotta. NEMZETISÉGI NYELVÉT, SZOKÁSAIT használta e nép, de akár 1848-ban, akár ké­sőbb, az egész magyarság ér­dekei szerint harcolt jövőjé­ért. Az 1890-es években a ki­bontakozó agrárszocialista mozgalmak a Viharsarokban lángoltak fel legelőször és leghevesebben. A kisparasz- tok, mezőgazdasági munkások kiutat kerestek a feudális szo­rításból és tespedtségből. Szántó Kovács János, majd Achim L. András jelzik a próbálkozások erejét. Arató­sztrájkok, az 1935-ös endrődi sortűz az ellenzéki gyűlésre, mutatják a forrongások mély­ségét. A FELSZABADULÁS NYI­TOTT ZÖLD UTAT ezen a vidéken is a hatalmas fejlő­désnek. Ez a vidék szabadult fel elsőnek és hajtotta végre a földreformot, amely alapjai­ban változtatta meg egész gazdasági struktúránkat. Ma már virágzó mezőgazdaság és állattenyésztés folyik itt. Ma is az ország éléskamrája, de az egyoldalú szemtermelést felváltotta a korszerűbb gaz­dálkodás és az öntözés. Kuta­tóközpontok, iskolák segítik a sokrétű munkát. A régi váro­sok mellé újak fejlődtek fel, új tanyaközpontok, falvak ke­letkeztek. A sivár pusztaság­nak, legelőknek nyomuk sincs, csak a legidősebbek emléke­zetében élnek. Szarvason az Arborétum Európa hírű, a Kőrös-parton nyaralók sora­koznak. az Erzsébet ligetben a szarvasi születésű Ruzicskay György Munkácsy-díjas festő­művész alkotóháza vonzza az érdeklődőket. MA IS NEMZETISÉGI VI­DÉK, a magyar, szlovák, dél­szláv, román és német nemze­tiség békés testvériségben, egymást megbecsülve építi a közös haza boldogulását. Ez a testvéri magatartás áll fenn a felekezetek között is, elsősor­ban a református és az evan­gélikus gyülekezetek között Több helyen testvériesen át­engedik egymásnak a szolgá­lati helyeket. A közös jólétért folyó munka iramában a nép ősi, olykor vihart kavaró forra- dalmisága ma a fejlődés mo­torja. Kovács Pál s a gyülekezet alig fért el az egyébként tágas templomban. A püspök a Zsidókhoz írt levélből választott ige alapján szólt a lelkészi szolgálatról, amelynek mint mondotta a Keresztelő Jánoséhoz kell ha­sonlónak lennie, aki Jézusra mutatott. Ez a szolgálat élő és ható a mában is. AZ ISTENTISZTELETET KÖZGYŰLÉS követte, ame­lyet a gyülekezet felügyelőjé­nek búcsúztató szavai vezették be, aki 41 évvel ezelőtt is eb­ben a minőségben köszönthet­te az akkor érkezcj lelkészt. A felügyelő után D. dr. Ottlyk Ernő püspök, Weitler Rezső esperes, volt évfolyamtársak és szomszéd lelkészek köszön­tötték a távozót és a gyüleke­zetét. Majd a gyülekezet ré­széről Kozma Istvánná, Varga Lászlóné, Erdős Ferenc és Ba­lázs Katalin vettek búcsút tá­vozó lelkészüktől, átadva neki a gyülekezet ajándékát. A kö­szöntésekből a ragaszkodás és/ szeretet hangjai csendültek ki, amelynek titkára maga a szolgálattól megváló lelkész adta meg a választ. „Amikor végighallgattam a köszöntéseket — mondotta Lu­kácsi Dezső — egyre kisebb lettem. Nem is ismertem ma­gamra. Végül azonban megér­tettem, hogy itt emlékezés tör­tént és az emlékezés megszé­píti a személyeket és ügyeket. Ehhez nagymértékben járult hozzá a szeretet. Természete­sen jólesett hallani ezeket a szavakat, mert átéltem, hogy az idők során jelentkezett el­lentétek és elválasztó akadá­lyok ellenére összetartoztunk és összetartozunk.” VALLOMÁSÁBAN ARRÓL SZÓLT az elköszönő, hogy az elhangzott emberi véleménye­ken túl az ítélet Urának sza­vára kell figyelnie. Az ige mérlegén mindig 'úgy érezte, hogy haszontalan szolga. Isten sokszor sírva fogadtatta el ve­le akaratát, elbizakodottságát letörte és fejét meghajtotta. De megajándékozta a szolgálat örömével is, hogy azt ne érez­ze kényszernek, hanem oda- adóan végezze. Megköszönve a feléje ■ megnyilatkozott szere- tefet egyházi felettesei, lel­késztársai és a gyülekezet ré­széről Keresztelő János sza­vaival búcsúzott: „Annak nö­vekednie kell, nekem pedig alábbszállanom”. Reményét fejezte ki, hogy bár útjaik elválnak, egy cél felé halad­nak tovább. ZÁRÓSZÓKÉNT a vendég­szolgálatot végző püspök arra kérte a gyülekezetei, hogy olyan szeretettel és melegség­gel fogadja majd a gyülekezet új lelkészét, az ünnepi együtt- léten már jelen volt Kardos Józsefet és családját is, mint amilyennel a távozót körül­vette. CfoeMHefOefcneJ? Harmadnapon feltámadott Amikor Jézus meghalt a ke­reszten, a Tanítványok enge­délyt kaptak arra, hogy Jézus holttestét levegyék a kereszt­fáról és eltemessék. Ez a kor szokásai szerint történt. A holttestet fehér lepedőbe gön­gyölték és egy sziklába vágott sírba helyezték el. A sír szá­ját egy kővel zárták le. Jézus ellenségei azt hitték, hogy Jézust örökre elnémítot­ták. Isten azonban nem hagy­ta Fiát a halál hatalmában, hanem feltámasztotta őt. Ez harmadnapon, húsvét hajna­lán történt. Hogy Jézus ho­gyan támadt fel, azt senki nem látta. Vasárnap hajnal­ban néhány asszony jött a sírhoz, hogy Jézus testét az akkori szokásoknak megfele­lően drága kénetekkel kenjék be. Azonban a sírt üresen ta­lálták és két angyal adta hí­rül nekik: Jézus nincs itt, feltámadott! Az asszonyok azután tovább vitték a hírt a tanítványoknak: Jézus él, feltámadott. A tanítványok először nem hitték el Jézus feltámadásá­nak hírét. Amikor azonban a feltámadott Jézus többször is megjelent nekik, megmutatta sebeit, beszélt velük és el­küldte őket a világba, hogy hirdessék az embereknek a feltámadás örömhírét, hitre jutottak. Jézus feltámadott és él! Ez az örömüzenet az alap­ja keresztyén hitünknek és életünknek. Jézus feltámadásával min­denekelőtt azt mutatta meg, hogy ő valóságos Isten. Az emberek csak azért tudták őt megölni, mert önként vállalta a kereszthalált. Feltárríadásá- val azonban megmutatta, hogy ő hatalmasabb, mint az em­berek, mert ő valóságos Isten. De ő nemcsak az embereknél, a halálnál is erősebb és ha­talmasabb. Feltámadásával az emberek legősibb ellenségét, a haláűJt győzi« le és diadalra hozta az életet. Jézus feltámadása éppen ezért olyan nagy örömhír, mert nekünk se kell többé félni a haláltól. Jézus meg­ígérte, hogy egyszer bennün­ket is feltámaszt és bevisz az örök életbe. Jézus feltámadásának öröm­hírét leggyakrabban a kopor­sók mellett, a temetések al­kalmával szoktuk hirdetni, ahol az emberek szívét eltöl­ti szeretteik elhunyta miatt a gyász és a fájdalom. A ke­resztyén ember a feltámadás reményével temeti el elhunyt szeretteit, mert tudja, hogy amiképpen Jézus feltámadott a halálból, úgy mindannyian feltámadunk és akik hiszünk őbenne, vele együtt beme­gyünk az örök életbe. Jézus feltámadásáról a hús­véti ünnepek alkalmával minden esztendőben megem­lékezünk. Tulaj donképoen minden vasárnap Jézus feltá­madását ünnepeljük, hiszen az első keresztyének azért választották heti ünnepül a vasárnapot, mert Jézus ezen a napon támadt fel a halálból. Az Űr feltámadott, Diadalmaskodott Már a halálon. Erejét elvette. Megszégyenítette, — Az Urat áldom! Megverte és megnyerte Lelkünk minden ellenségét. Zengjük dicsőségét! CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Bízik László zuglói segédlelkésznek és fele­ségének, Plagányi Erzsébetnek március 11-én második gyer­mekük született. Neve: ZSÓ­FIA. „ótőle, őáltala és őreá nézve van minden, övé a di­csőség.” — HALÁLOZÁS, özv. Hor­váth Lajosné sz. Varga Eszter, az acsádi gyülekezet tagja 81 éves korában március 8-án hirtelen elhunyt. Temetése Acsádon volt igen nagy rész­vét mellett. A vigasztalás igé­jét Weltler Sándor, a meszlen- acsádi gyülekezet lelkésze hir­dette. Az elhunytban Horváth György acsádi presbiter, irat- terjesztő édesanyját gyászolja. „Mert senki sem él önmagá­nak és senkisem hal önmagá­nak. Mert akár éljünk, akár haljunk, ag Űréi vagyunk.” — Zsigmondy Hugó bánya­mérnök, a budavári gyüleke­zetnek évtizedeken át szolgáló presbitere, hosszú szenvedés után 84 éves korában csende­sen elhunyt. Az elhunytban Zsigmondy Árpád édesapját gyászolja. „A ti hitetek Isten­be vetett reménység is le­gyen!” — özv. Alexander Imréné, a szolnoki gyülekezet egykori templomépítő felügyelőjének özvegye 77 éves korában Bu­dapesten elhunyt. Szolnokon a családi sírboltban helyezték nyugalomra a feltámadás re­ménységében. „Bement Isten nyugodalmába.” i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom