Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-17 / 46. szám
Akik jót cselekedtek ... Jn 5, 28—30. A finnországi Tampere városának püspöki templomában különös oltárkép látható. Sírjaikból éppen kilépő emberek és fehér köntösben érkezők sokasága tárul a dómba lépő elé. Ä ke- , tesztyén reménység bizonyosságát ébreszti az előtte elcsendesülő látogató előtt. A halál „zászlaja” alatt menetelő ember siáfnára hangtalanul is prédikál: a feltámadás és az örök élet biztató gondolatát hirdeti. Amióta Jézus átment a halál sötét alagútján és győzött a megverhetetlennek tűnő ellenség felett, azóta, van reménységünk: lesz feltámadás és biztos az örök élet. Eljön ez az óra... — mondja igénk. MIÉNK LEHET AZ ÖRÖK ÉLET? Igen, ha Jézus szeretetét elfogadva cselekedjük a jót. Itt a földi életben lehet Jézus mellett döntenünk — az utolsó szívdobbanás éppen ezt a lehetőséget ragadja el tőlünk — ha pedig igent mondtunk Jézusra, akkor hitünk értékét embertársaink életében megmutatott jó cselekedeteink jelzik. Akik a jót cselekedték, azok támadnak fel örök életre — mondja igénk. t A JÖ CSELEKVÉSÉNEK TERÜLETE EGÉSZ ÉLETÜNK. Ezért sohasem lehet az örök élet vigasztaló ígéretét úgy gondolnunk, hogy ugyanakkor elmulasztanánk a jó cselekedetek és a segítőkészség megmutatásának alkalmait. Az autónak egy távolba vetítő reflektora és egy rövidebb távra világító fényszórója van. Ve mindkettő azonos forrásból táplálkozik, az akkumulátorból kap energiát. A vezetőnek jó előre tájékozódnia kell a közlekedési viszonyokról a távolba vetítő reflektorral, de csak akkor haladhat tovább, ha ott, ahol éppen részt vesz a forgalomban, helyesen közlekedik. Egy forrásból — Krisztus-hitünkből táplálkozva — egyszerre tekintünk az örök élet „győztes távlatába”, ugyanakkor azonban itt és most jó cselekedeteink teszik hitelessé reménységünket. Sokan mondták: keresztyén vagyok — melldöngetve. Ez azonban — sajnos —, nem jelentett többet életünkben, mint nagy szavakat, nem többet, mint vallásos „szokásokat”. De hol maradt a hitünkről való tanúskodás a jó cselekvésének példás megmutatásában? TUDATOSAN KERESZTYÉNNEK LENNI! — prédikáltuk az egyház új helyzetének hajnalán! Tudnunk kell, miért vagyunk keresztyének! Aki hitében megreked, az nem tud nagykorú keresztyénként dönteni élete sorsfordulóin, megváltozott társadalmi viszonyok között. Ha hitünk ismereteiben megállunk, nem tudunk gyermekeink kérdéseire sem válaszolni, akik modern világunk ezernyi problémáival ostromolnak minket. TUDATOSAN JÓT CSELEKVŐ, szolgáló keresztyéneknek kell lennünk! — Ez az ige biztatása, de ez korkövetelmény is. Csak a tettnek, a jó tettnek van értéke, s csak a jót cselekvő keresztyén hitnek van ígérete örök életre. A jó cselekedetek megmutatásának alkalmaival pedig tele van Isten teremtett világa ... j A lassan elfogyó egyházi esztendő vasárnapjainak igéi, a novemberi ősz elmúlást sugalló hangulata, a mind korábban beköszöntő sötét esték elénk vetítik gondolatban a mi életünk es tejét. Szabó Magda: Katalin utca című kisregényének a végén írja: „Mindenkinek-csak egy valaki jut, akinek a nevét elkiált- . hatja a halál pillanatában.” — Mi Jézus nevét kiáltjuk, aki ígéri: akik a jót cselekedték, feltámadnak örök életre. Szebik Imre Nem lehet mélabús vágyakozás nélkül olvasni Lénárd Sándor, 1972-ben elhunyt távoli honfitársunk könyvét: Egy nap a láthatatlan házban. Dél-amerikai őserdő szélén „világ végi völgyben'’ a gyorsan növő fák, cserjék tizenöt év alatt betakarták a házat, amelynek lakója tucatnyi nyelven beszélt, költő, író műfordító, kiváló zeneértő volt, és korunk kultúrájának legjelentősebb képviselőivel tartott fenn levelezést. „Jó helyen vagyok — írja —, mert bőven jut abból a jóból, amit az ipar nem termel, hanem pusztít: a csendből. Vannak milliomosok, akiknek kevesebb jut belőle, mint nekem .. Felhőm is van bőven, nem panaszkodhatom Tudom, sokan vannak, akiknek nem jut. Szobában dolgoznak, termekbe vannak csukva, a haladás barlanglakót csinált az emberiség úgynevezett boldogabb feléből. A falak közt dolgozó, szórakozó, háló ember elfelejti, hogy felhők is vannak. Nagy veszteség, mert nincs szebb némajáték, miht a forgó, repülő ködöké.. 1’ örül kincseinek: a csendnek és a felhőnek, a sziklákból fakadó víznek és a lomb vetette árnyéknak. Örül annak, amire nincs szüksége: óra és csengő nélkül élte napjait. EZ A ROMANTIKUS ÉLET PÉLDÁZZA, amit századunk emberei, főleg a városban lakók a technikai civilizáció fejlődése során elveszítettek: a természet közelségét, és az abból fakadó áldást, a csendet, a tiszta levegőt, a táj váltakozó szépségét, a természetes emberi életet. De visszafelé nincs út, csak egyeseknek adatott meg — nekik is nem kis lemondás árán — az elvonulás a magányba valahol a világ egyre kevesebb elhagyatott helyén. Az egyetlen lehetőség a modern ember számára: szinte az utolsó percben megfékezni az emberi mohóságot és. felelőtlenséget, mely a technikát a természet korlátlan pusztítására, meggondolatlan változtatására hdsználta, megfeledkezve arról, hogy ember- létünk alapvető életfeltételeit ássa alá. ERRŐL A NAGY TÉTRŐL VAN SZÓ minden területen, amikor a „környezetvédelem” meglehetősen színtelen, lapos új szavával találkozunk. Az autók benzingőze, a gyárak füstje, a gépek és a forgalom lármája a levegőt és a csendet veszi el tőlünk Rovarirtó és más hasonló kémiai szerek visszahatnak a természet biológiai egyensúlyára, s nyomukban káros változások következnek a növényi és állatvilágban. Üj települések, ipari létesítmények a tájból hódítanak, el új meg új darabkát. A nukleáris fegyverkísérletek rádióaktív sugárzással szennyezték a Föld légkörét. És még a további eshetőségek: korunk tudományos lehetőségeiből olyan kémiai és fizikai beavatkozások történhetnek földünkön és a világűrben, amelyeknek káros következményeit nem is lehet előre sejteni. A feladat világos, a végrehajtása annál bonyolultabb: a technika vívmányait úgy kell felhasználnia az egyesnek és a köznek, hogy megőrizze, megmentse a jelen és a jövő embere számára a természet épségét, szépségét, áldásait. KICSIBEN ÖSZTÖNÖSEN IS TÖRTÉNIK ez a védekezés. Nem egyszer vezet lelkipásztori látogató utam a múltból ittmaradt külvárosi lakásokba, ahol egy épületszárnyon tíznél több bejárati ajtó is nyílik az udvarból az egyszerű otthonokba. Mindig felfigyelek és ámulok, amikor az egyes ajtók előtt parányi kerteeskéket találok. Ezeken a helyeken, amelyek még emlékeztetnek a József Attila-i külvárosi látványra, a virággal beültetett, elkerített, „kert”-nek nem is nevezhető, négyzetméternyi kis ágyások a messzire szökött virágzó természetet hozzák közel. Lakóházakban, lakásban, utcán, téren a tisztaság őrzése, és darabka természet ápolása égy cserép virág, aszfaltból növő fa, szemet üdítő kis pázsit képében nem „mellékes-’ tevékenység, életünk jó alapérzésének feltételei közé tartozik. DE ORSZÁGOS FELADAT IS a természetnek, mint az ember létszükségletet jelentő életkörnyezetének a védelme. Teljesítésének az utóbbi éveikben számos esetben hálás tanúi lehettünk. A hatósági intézkedések belső értékét növeli, hogy a természet védelme legtöbbször gazdasági, technikai áldozattal, anyagi hátránnyal jár. Annakidején a badacsonyi hegy bazaltbányászásának leállítására felfigyelt az ország: sikerült megmenteni a balatoni táj egyik legismertebb szépségét, azon az áron, hogy a hegy kövéből nem épülnek falak, utak. Itt jelentkezik az előnye a természetvédelem terén a köztulajdonra épülő termelési rendnek. A tudósok és a nagyközönség évtizedeken keresztül harcoltak a hegy megmentéséért eredménytelenül. 'Az egyéni, üzleti, gazdasági érdekek erősebbnek bizonyultak. A mai magyar állam ellenben megóvta a hegyet a további pusztítástól, amelynek nyomát, a keleti és nyugati oldal hatalmas sebhélyét most új növényzet kialakításával próbálják el- tühtefní. A fővárosiak és a Budapestre látogató vidékiek számára nagy öröm volt, hogy nemrégiben kitiltották az autókat a Margitszigeten átvezető útról. Ez a nagyszerű sziget, mely történelmével is igéz bennünket — gondoljunk az utolsó száz évre: itt sétálgatott Arany János, itt lakott Krúdy Gyula, meg a messzi múltra: a Nyu- lak-szigetének kolostorában imádkozó magyar királylányra —, immár csendesebb lett. A világvárosból kiszakadó sétálók jobban átadhatják magukat az ősi fák és a mai kertészet varázsának. A GAZDASÁGOSSÁG MEG A TECHNIKAI ÉRDEK ÉS A természeti környezet SZÉPSÉGE persze mindig fogja vívni helyi csatáit. Bernáth Aurél festőművészünk és írónk „Mit jelent egy nyárfasor?” című cikkében a szigligeti nyárfasor kivágásának hírére fel szeretne ordítani: „Úgy látszik, hogy a szigligeti Tanács tagjai nem tudták mit jelent nekünk földön járóknak egy nyárfasor”. S következnek művészi ihle- tettságú sorok arról, hogy „ezernyi szép dolog van a világon, amelyekre szükSégühk vah, naponta, mindig”. Visszaemlékezik gyermekkorának jegenyesorára Marcaliban: „Ha valaha szépségre fogékony voltam, először e jegenyékre gondolok mint nevelőre.” „A nyárfasorok az ország csodái ... Európában • — liláit amennyire erre még emlékszem — az Ilyen országiakban monopolizált helyzetünk van. Ezt a helyzetet meg kell Őriznünk, mint hazánk féltett sajátosságát. Még akkOű: is, ha netán szűkek azok az egy-két kilométeres nyárfasoros utak.” Mennyire igazía Van! Á táj szépsége olyan az ember számára, amitől „a szíve emelkedni tud”. VILÁGVISZONYLATBAN tornyosulnak a legátfogóbb feladatok az emberiség környezetének megmentéséért, főként utódainkra gondolva. A rádió- aktív fertőzésű nukleáris kísérletek megszüntetésére vonatkozó nemzetközi megállaz pödások, a jövő egészségesebb nagyvárosainak megtervezése, a tudományos-technikai tervek az óriás mértékben felgyülemlő, időt álló műanyaghulladék eltávolítására, a veszélyei anyagok megsemmisítésére, a folyóvizek és tengerek tisztaságának javítására, és még sok más hasonló mind ez irányba vág. A felsorakozó, csak nemzetközi együttműködéssel megoldható feladatok nem csupán á szakemberek és államférfiak erőfeszítésit igénylik, hanem korunk felelősségét vállaló minden ember érdeklődését kívánják. A HIVŐ EMBERNEK MINDEHHEZ sajátos köze van. Ezek a dolgok az embertársai iránt való cselekvő szeretet körébe tartoznak, amellyel a maga részéről is továbbviszi, medvalósíja Itten gondviselő szeretetét az egész világ felett. Ezeknek a feladatoknak teljesítésével vigyáz Isten teremtő művére, hogy a földön végbemenő technikai fejlődés során Isten szándéka — minden torzulás ellenére — minél teljesebben megvalósuljon a huszadik és a huszonnegyedik- század fordulójának évtizedeiben. a Föld mai teremtettségi állapotában és szintjén —, ahogyan a Szentírás első lapjain olvassuk: „És látta Isten, hogy jó”. Veörcös Imre GYERMEKEKNEK Bocsásd meg a mi vétkeinket BALSIGLIA KICSINY FALU, magasan fekvő, a valdens völgyek északnyugati sarkában. „Csak egyetlen öregemberrel találkoztam a faluban — mondotta K. — A vízimalom zakatolása árulta el csupán, hogy még kívüle is van élet a faluban. Felvetettem a kérdést magamnak: vajon meddig találhatok még emberi lelket itt fenn, a hegyen? Éppen ebben a faluban, ahol annyi vér folyt egykor és emberfeletti bátorsággal tartottak ki a hősök hitük és hazájuk mellett? Vajon időszerűvé vált az ige: „Eredj ki a te földedből, a te rokonságod közül... — amit Ábrahámnak mondott az Isten?” *' A völgyek alján pezseg az élet. Torinótól Sestriereig pompás sztrádán száguldhatnak az autók. Az utak mentén megújulnak a falvak és a kisvárosok. Ipari gócok nőnek ki a földből és befogadják a hegyekből ’alájövő munkásokat. Üj, szép praktikus valdens templomok épülnek. Villát Perosa, vasárnap 10 óra. Megérkezik az autóbusz a templom elé. A magasabban fekvő falvakat járta be, felvette az öregeket, hogy isten- tiszteletre hozza őket. Ha befejeződik, haza is szállítja majd a gyülekezetei. * A negyvenes évek második felében egy-két fiatal lelkész kezdeményezése volt. Ma már, ha nem is általános érvényű egyházi program, mégis sokat hallani: servizio eristiano (keresztyén szolgálat). Ilyenformán könnyebb szót értenünk egymással. A szolgáló egyház Krisztusnak engedelmeskedik. Benne egyek lehetünk. * A SZOLGALAT NEVE: AGAPÉ. A szeretet a valden- sek között egy intézményben Valdensek között (2) is testett öltött, amely ezt a nevet is viseli. Az 1500 m magasan fekvő hegyi falu fölött áll Agapé-telep négy nagyszabású épülete. A főépület különféle méretű gyülekezési helyiségekből, konyhából áll, s a másik három épület szálláshely. 1947-ben Tullio .Vinay lelkész Indította meg a munkát, nemzetközi és felekezet- közi ifjúsági csoport toborzásával, ökumenikus ifjúsági központ felépítésére. A tervet Leonardo Ricci firenzei építész készítette. A csoport tagjai állandóan változtak, de a csoport az építés nyolc hosz- szú esztendején át kitartott. A szükséges pénzösszeg közadakozásból került elő. Agapéban mindig lehet ifjakat találni. Nemcsak felépítették, használják is. Jönnek az ökumenéről, politikai körökből, más vallásokból. Itt közel kerülhetnek egymáshoz. A legkülönbözőbb kérdések vetődnek fel, szervezett és szabad formában az egyező felelet megtalálásának reménységével. Mindezek alapján a Krisztushit átgondolása és a bizonyságtétel a nagy cél. Agapé mentes akar lenni minden előítélettől, elfogódottságtól, embereket elválasztó gátaktól. Nyitott ajtó embefi találkozásokra, azzal a bizony ollggal, amit Jézus mond: Én vagyok az ajtó ... A SZOLGÁLAT NEVE: RI- ESI. Város Palermo mellett, sivatagi táj közepén. 28 ezer lakosból 8 ezer kivándorolt munkanélküliség miatt. A lakosság bevételének nagyobb része a távolban, vagy vendégmunkásként idegenben dolgozók ha2aküldött keresménye. A lakosság 50u/Q-a anal- ' íabéta. Vinay lelkész: „Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy Riesi az a város, amely leginkább szolgálatunkra szorul. Az itt uralkodó nyomor mindenkit együttérzésre indít.” A „servizio” megszervezte a lakosságot és megmutatta, hogyan kezdjen saját megsegítéséhez.- 1964-ben építették fel az új telep első házát, a gyermekotthont. S az „Olajfák hegyén” sorra-rendfe épültek tovább lakóházak, iskola, műhelyek, orvosi rendelő stb. Figyelemre méltó templomot nem építettek. A városban van valdens-templom. Vinay lelkész az épületnél fontosabbnak tartja, hogy megtalálja azt a nyelvet, amelyet mindenki megért: a szeretet és a segítés nyelvét. — A lakosokkal váló beszélgetés tartalma — mondotta Vinay lelkész — Jézus új Világának hirdetése, Isten országáé. Az ő személyében látjuk az új világot, a szeretet világát. Nem kis dolog egy város helyzetét megváltoztatni. Ha nem a Feltámadottban bízunk, utópia lesz az egész... * HARMINC-NEGYVENEZER LEHET Olaszországban a valdensek száma. Jelentéktelen, mint egy gyertyaszál. Ha azonban ez a gyertyaszál ég ... Végül is ez a valdensek kedves jelmondata: LUX LUCET IN TENEBRIS, („a világosság a sötétségben fénylik” Jn. ev. 1, 5). Muncz Frigyes Mi mindent kérünk Istentől, Mennyei Atyánktól, amíg eljutunk eddig a kérésig! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Mindegyik kérésnél rá kell jönnünk, hogy teljesülésüket mi magunk akadályozzuk. Lehet egyáltalán tovább folytatni ezt az imádságot? Merhetünk még kérni valamit? Csak úgy folytathatjuk az imádságot, ha előbb tisztázunk Valamit: Ázt várjuk-e, hogy Isten jutalomként teljesíti kéréseinket, azért mert példás élettel kiérdemeljük, vagy pedig szeretőiében bízunk. Ha jutalmat várunk Istentől, akkor legjobb abbahagyni az imádságot. Hiszen mulasztásainkért csak büntethet, nem pedig jutalmazhat. Csak akkor folytathatjuk az- imádságot, ha nem a magunk érdemében, hanem az ő szeretetében bízunk. Isten nem könyörtelenül ítélő bíróhoz hasonló, aki mérlegre teszi az előtte állók cselekedeteit, és aszerint jutalmaz vagy büntet, hogy a jó vagy a rossz tettek vannak-e túlsúlyban. Isten Meny- nyei Atyánk, aki szeréti gyermekeit. Fia, Jézus Krisztus vállalta a büntetést, amit mi érdemeltünk volna. Ezért szabad folytatni a Miatyánkot. Ezért szabad kérni: bocsásd meg a mi bűneinket. Nehéz böcsánatot kérni, de érdemes. Sok gyerek inkább elszenvedi a büntetést, nem bánja, ha megverik, sarokba állítják vagy eltiltják a játéktól, de nem mondja ki: bocsánatot kérek. Lehet, hogy azt hajtogatjuk: nem vagyok hibás, nem tehetek semmiről, de magunk sem hisszük el. Érezzük hogy valamit elrontottunk, megbántottunk valakit vagy kárt okoztunk valakinek. Bármennyire szeretnénk is, nein vagyunk nyugodtak. A feszültség csak akkor oldódik fel, ha beismerjük, hogy hibáztunk és bocsánatot is kérünk, és ha az, aki ellen vétettünk, meg is bocsát. Ezért érdemes bocsánatot kérni. A bocsánatkérést izgalom előzi meg. Nem tudhatjuk előre, hogy megbocsát-e az, akitől bocsánatot akarunk kérni. Istentől a2onban bizalommal kérhetjük bűneink bocsánatát. Róla tudjuk, hogy nem az a célja, hogy bűnhődjünk, hanem hogy helyrehozzuk, amit elrontottunk. Jézus Krisztus ezt az Örömhírt mondta el tanítványainak. Ez az örömhír tesz bennünket is jókedvűvé. Amilyen rossz az, ha valaki haragszik ránk, épp oly rossz, ha nekünk kell haragudni valakire. Sokszor előfordul, hogy megbántanak bennünket, nem segítenek, amikor szükségünk lenne rá, egy társunk árulkodik, a másik nem vesz be a játékba. Van elég ok a haragra. Mi is kétféle módon intézhetjük el a vitás ügyeket. Megbüntethetjük azt, aki vétett ellenünk: nem beszélünk, nem játszunk vele, nem segítünk neki; vagy pedig megboc,sá- tunk: úgy teszünk, mintha nem is történt volna semmi rossz. Az előbb azt mondtuk, hogy nehéz bocsáhatot kérni, de érdemes. Ugyanez áll a megbocsátásra is. Nehéz megbocsátani, de érdemes. Csak akkor áll helyre a békesség, ha megbocsátottunk annak, aki hibázott. Még akkor is megbocsátunk, ha nem érdemli meg. Magunkat sem. keserítjük annak felhánytorgatásával, högy ki mindenki bántott bennünket és másokat sem azzal, hogy mindig csak hibáikra figyelmeztetjük. Minden áldozatot megér az, hogy véget vethetünk a haragnak. Legyen életünk megbocsátások sorozata, amelyekben nekünk volt részünk és amelyeket mi adhattunk. Valdens gyermekotthon Riesiben J I Nemcsak magunknak élünk - szócláletikai sorozat Ember a technika és a természet között
