Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-28 / 17. szám

Hallgatnak hangomra és követnek engem! Jn. 10. 27—29 Hadd irányuljon az ige feléd. Magányos Testvérem, aki úgy érzed, okod van a panaszkodásra. Egyedül vagy. Kapcsolataid nagyon lazák az emberekkel, barátaidat sorra elvesztetted. Terhedre vannak az emberek. Te is nekik. Gyanakvó vagy, mert — mint mondod — csalódtál, cserben hagytak. Legjobb egyedül. LEGROSSZA.BB EGYEDÜL. Hiaba szól a rádió, ha hi­ányzik valaki, akivel szót lehetne váltani, problémákat rábíz­ni, aki nem hagy el, mert szeret, önzetlenül, igaz barátsággal szeret. Igazában senkid sincsen. Bizalmatlan lettél, nincs em­bered, akinek „kiadnád’’ önmagad. Nem kellene magányosnak lenned. Mert egyrészt van egy hú barátod akire mindig számíthatsz. Több mint testvér és barát. Sohasem erőszakolta magát Rád, de ajtaja mindig nyit­va volt, amikor Te mentél hozzá. Ha hívtad,, azonnal jött és Veled maradt.' Neked nem kellett a „gyámság”, zavart hogy ennyire ismer gyenge pillanataidból. Pedig sohasem bántott ezekért, csak kisegített a bajból, erőt adott, eligazított. Bará­tod és pásztorod volt egyszerre. Az élő Jézus megint arra vár, hogy Pásztorod lehessen. Ismerem az én juhaimat — mondja a Pásztor. Ezt a szektát az amerikai Brooklinban székelő, részvény- társasági alapon működő Watch-Tower kiadó vállalat vezeti. Onnan küldik szét min­denfelé a sajtótermékeiket, amikben a Szentírással telje­sen ellenkező dőreségeiket ter­jesztik. A SZEKTÁT CH. T. RUS­SEL ALAPÍTOTTA az 1870-es évek elején. Akkor a „Mille­nium népének” nevezték ma­gukat. Russel félredobva a Márk 13, 32-ben adott igét, a Bibliában talált számjegyekből kiszámította —, és elhitette az akkor már nagyra nőtt szekta tagjaival —, hogy 1874-ben vé­ge lesz ennek a világnak; ami­kor is Jézus Krisztus látható alakban fog visszajönni, és az armageddoni csatában minden istentelent el fog pusztítani, azdkat, akik nem hajlandók hozzájuk csatlakozni. Ez után kezdetét veszi majd az ezer­éves királyság, amiben az iga­zak, akik életben maradtak, vagyis a szekta tagjai, meg­kapják majd mind ama jókat, amit e dolgozat első részében leírtam. A jóslat nem teljesült. Az el­ámított emberek kiábrándul­tán hagyták ott Russelt. A szekta megbukott. Russel új szektát alapított, amit „Ko­moly Bibliakutatóknak” neve­zett el. Utána részvénytársasá­gi alapon létrehozta a Watch- Tower kiadóvállalatot. Azóta ez a társaság kormányozza a szektát. Újból kiszámította a világvégét, amit 1925-re jósolt Ez sem teljesült. A szekta is­mét megbukott; de a Watch- Tower Rt. — bár részvényei­nek értéke a mélypontra zu­hant —, megmaradt MEGLEP A TÖBBESSZÁM. összefűz a többiekkel. Együtt vágyunk az övéi, gondoskodása, a többiekkel eayütt ölel át Téged is. Amit tud rólunk, az sem meglepő. Legalábbis Neki nem. Se­gít ha, segítségért kiáltunk. Nagy Pásztorunk van, nagyvonalú szeretettel tér napirendre hűtlenségeinken. Az én juhaim hallgatnak az én hangomra... EZ A HANG AZ IGE, úgy harsog felénk, mint az eltévedt báránynak a pásztorkürt. Hanyatt-homlok futhatunk a kere­ső Pásztor irányába. Drágák vagyunk Neki mind. az elveszet­tek. Hiszen visszafogadásunkról van szó. Vezekelnünk sem kell. ezt Ö tette meg a Golgotán. Az Atya adta Öt nekünk, minket pedig őneki Nincsen olyan vódldnk. aki elperelhetne bennünket Tőle. A visszafogadás azonban figyelmeztet: hallgass a Pásztor hangjára, hogy ne kerülj ismét zsákutcába. Drága lehetőség, hogy személyesen hív. Szava* igéje újból a tied. Ez az ige vár a húsvét utáni gyülekezetben. Együtt a többiekkel. Az én juhaim követnek engem — ezt mondja az Ür. CSODÁLATOS ÉLMÉNY naponként látni Pásztorunkat magunk előtt. Könnyű eltévedni, ha ma még a tegnapi irány­ba megyek. A robimon-keresztyének, a magányosok járhatat­lan utakra tévednek. Nem lehetünk Krisztus-követők egyma­gánkban1. ÉN ÖRÖK ÉLETET ADOK NEKIK ÉS SOHA EL NEM VESZNEK... Ez az Ö ígérete. Többet ad a gondviselésnél, átviszi övéit a „halál árnyékának völgyén” is. Áldott az Isten, hogy visszafogad minket, mi pedig követ­hetjük Őt. ezután jobban a többiekért élve. fi. Németh István Ausztráliai utinapló Ébren tartani a felelősséget 1973. január 27-én írták alá Párizsban a vietnami háború beszüntetéséről és a béke helyreállításáról szóló Egyez­ményt. Az Amerikai Egyesült Államok hivatalosai azóta minden eszközzel igazolni akarják, hogy ezzel valóban véget ért a vietnami háború. Az a céljuk, hogy elaltassák a világ közvéleményének lelki­ismeretét, elhallgattassák az Egyezmény részükről történt megszegésével, be nem tartásá­val kapcsolatban jelentkező jo­gos felháborodás hangját. A március 29—31 között Stockholmban tartott konfe­rencia Vietnamra vonatkozó párizsi Egyezmény alkalmazá­sáért számos dokumentum­mal igazolta, hogy nagyon is szükséges változatlanul ébren tartani a közvélemény figyel­mét, mert az Egyezmény meg­állapodásai még nem teljesül­tek. Az Egyesült Államok ái- cázottan jelenlevő katonai erői, a megdöbbentő meny- nyiségű hadianyag folyamatos szállítása, a saigoni kormány fasizáló törekvései, a katonai és polgári személyek változat­lan fogvatartása mind arra utalnak, hogy a vietnami nép­nek továbbra is szüksége van a világ békeszerető erői szoli­daritására és összefogott tá­mogatására békéje, nemzeti függetlensége és társadalmi haladása érdekében. Erről számolt be a közel­múltban a Vass Istvánná ve­zette magyar küldöttség, amelynek munkájában részt vett Palotay Sándor, a Ma­gyarországi Szabadegyházak elnöke, az ökumenikus Ta­nács alelnöke is. aki különö­sen az egyházak részvételének fontosságát emelte ki a ta­nácskozásokkal kapcsolatban. A pápuák szigetén A WATCH-TOWER URAI ÚJ SZEKTÁT hoztak létre, amit 1931 óta a „Jehova tanúi­nak” neveznek. Újabban 1975 október havára jósolják e vi­lág végét. Nyilvánvaló, hogy ennél a dátumnál ismét meg­bukik a szekta; legalább is nagy válságba kerül, de a Watch-Tower Rt. megmarad. A múltat nézve feltehető, hogy már készen vannak a tervek arra. hogy 1975 után milyen néven fognak új szektát ala­pítani csak azért, hogy azon keresztül minél többet lehes­sen eladni félrevezető írásaik­ból, amelyekben nem akarnak tudni a kegyelem Istenéről és tagadják a világnak Krisztus­ban történt megváltását. A ..Jehova tanúi’-nak nem kell a bocsánat Istene. A ke­gyelmes Isten. „Tanításuk” szerint az egyedül igaz Isten: Jehova. — „Csak azokat sze­reti, akik Öt szeretik”. — „Is­ten nem kísérletezik a teremt­mények megmentésével”. — „Jézus Krisztus (csupán) Je­hova hatalmas végrehajtó tisztviselője”. — „Jézus Krisz­tus a vérbosszuló”. — „Jézus Jehova ítéletének végrehajtó­ja és úgy osztogat igazságot, hogy hasonlóval fizet”. — „Az által, hogy (Jézus) az emberi életét önként letette, életjogát felhasználhatta azok megvál­tására. akik Ádám gyermekei közül méltóak az életre". — „azért támasztotta fel Isten Jé­zust a halálból, hogy támogass sa Isten unalmát azáltal, hogy Isten által rendelt időben meg­semmisíti a gonoszokat”. — „az egész emberi nemből csupán 144 000 személy jut a menny­be”. „Tanításuk” szerint nem va­gyunk Isten fiai (Zsolt 22, 6 és 1 Jn 3, 1), hanem csak teremt­ményei, akiknek nem megtar­tója az Isten (1, Tim 2, 3), mert a néki nem tetszőket el fogja pusztítani A fenti idézetekből is látszik, hogy „tanításuk” szerint Jézus Krisztus nem egy, vagyis nem azonos Jeho- vával, hanem csak valami is­teni hatalommal felruházott hatalmas teremtmény, aki en­gedelmeskedni tartozik Jehe­vának. Jézust azzal gyalazzák, hogy nem mindenkit váltott meg hanem csak azokat, akik azt „megérdemlik”, de tagad­ják, hogy a megváltás az egész világ számára történt és így minden •embernek felkínálta­tik. Ha valaki elébük tárja a Szentírás summáját, hogy az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözöljön (Jn 3. 16 Rm 3, 24 és 1 Tim 2, 4„ stb., stb. ), készen .vannak a felelet­tel, hogy „nem kell mindent betű szerint venni, mert a be­tű öl”. — Bizony öl; lelkeket öldökölnek azok a be­tűk, amiket írásaikban kül­földről ők csempésznek be eb­be az országba. De csak azok lelkét öldökölhetik, akik csak néha hallgatják vagy olvassák az igét, de azt szívükre nem veszik: nem gondolkoznak raj­ta; s így a Szentírás summáját nem is ismerik. Ezek azok. akik áldozatul esnek nekik. NYILVÁNVALÓ. HOGY 1975 UTÁN MEGBUKIK és nagy válságba kerül ez a szek­ta is, mert akkor sem fog a világvége bekövetkezni. Sokan fognak elszakadni tőle. De ezek már nem fogják az eldo­bott hitüket megtalálni; az el­hagyott gyülekezetükbe sem fognak visszatérni, mert a mé­reg, amivel lelkűket beoltot­ták .bennük marad. Éspedig: a magukat írásoknál különb­nek tartása: 'az egyház iránti gyűlölet; az emberek és a tár­sadalom megvetése. A kegye­lem Istenét megtagadták: a megváltás bizonyosságát, el­dobták, így elveszítik az Isten kegyelméből való örökélet re­ménységét is. — önmagukkal is meghasonlott, kiszáradt lé­lekkel élnek majd közöttünk. „Mert sok hitető jött e vi­lágra. akik nem vallják Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkál­tunk”. Vigyázzunk hát ma­gunkra és egymásra. Szón tág h Ist vá n GYERMEKEKNEK Ausztráliát elhagyva, hosz- szú utam legérdekesebb sza­kasza következett. Sydney re­pülőteréről felszállva, elindul­tam a „titokzatos sziget”, Föl­dünk ma is legprimitívebb és legősibb kultúrájú területe, a oápuák földje felé. „KÖKORSZAK A 20. SZÁ­ZADBAN” — így szokták jel­lemezni Űj-Guineát, ezt a ha­talmas szigetet, Ausztrália és az egyenlítő között, a Csendes- óceán végtelen szigetvilágá­ban. Valóban a kőkorszak szi­gete: itt maradt meg a leg- érintetlenebbül az ősemberek életmódja. A pápua törzsek az őserdők mélyén, a rohanó fo­lyók és égbenyúló hegyek közt ma is évezredekkel ezelőtti életformában, gazdasági vi­szonyok közt, primitív és szí­nes kultúrájukban élnek. Az emberevés még nem szűnt meg a sziget egyes részeiben, és ma is tűnnek el néprajzi kutatókéul merész turisták az őserdők mélyén, A 20. század jelei: utak alig vannak ezen az óriási, háromezer méteres hegyvonulatokkal széttagolt szigeten, de 250 kisebb-na- gyobb repülőtér köti össze a legfontosabb településeket, és telefonon közvetlenül hívható minden nagyobb hely. A re­pülőgépen pápua bennszülött családok utaztak, és a 'sziget belsejében, a hegycsúcsokon fel-feltűntek a rádió és telefon antennatornyai. Néhány földrajzi adat Űj- Guineáról: Grönland után ez Földünk második legnagyobb szigete, csaknem kétezer kilo­méter hosszúságban és ezer kilométer szélességben. Köz­vetlenül az egyenlítő alatt te­rül el, a világ egyik legcsapa­dékosabb vidéke, rohanó fo­lyókkal, számtalan völggyel, végtelen, buja őserdőkkel. Há­rommillió bennszülött él a ha­talmas szigeten, több mint hétszáz nyelvet beszélnek, és egy sereg erdei törzs nyelve, kultúrája ma is ismeretlen még a kutatók között. AZ ELSŐ EURÓPAI, Jorge de Meneses portugál kormány­zó. 1526-ban lépett a sziget földjére, s ő nevezté el a fe­kete őslakókat „pápuáknak” (maláj szó: bozontoshajú). Az Üj-Guinea név onnan ered, hogy az első hajósokat ezek a szigetlakok az afrikai Gui­nea feketéire emlékeztették. Mindenesetre 300 éven át a sziget nem nagyon vonzotta a hódítókat; csak a 19. század végén kezdték gyarmatosítani a tengerparti részeket. A hol­landok a nyugati részen, az angolok a sziget keleti felében alapítottak településeket, és századunk elején a németek is betelepültek az északkeleti részre. Az első világháború után ezt a területet is az an­golok és az ausztráliaiak szerezték meg. A második vi­lágháborúban véres, kegyetlen harcok folytak a sziget birto­káért: a japánok nagy vérál- dózatokkal meghódították ugyan a sziget északi részét, de a sziget belsejébe és déli felébe már nem jutottak el. A főváros fölé érve gépünkből ma is láthattuk a sekély, zöld tengervízben japán repülőgé­pek roncsait; a sziget északi részében jártam hatalmas ja­pán hadihajóroncsokon, ame­lyeket már szétmart a tenger­víz és félig betemetett a ho­mok. És sokfelé találkoztam a háború szomorú emlékeivel, hősi halottak temetőivel, pál­mafatörzsek golyóütötte se­beivel. Ma a nagy sziget nyu­gati fele Indonéziához , tarto­zik. Nyugat-Irián néven. Na­gyobbik, keleti fele pedig — az ausztráliai és ENSZ-gyám- ság után — ennek az évnek az első napján lett önálló állam­má. „PAPUA NIU GINI” — Földünknek ez a legfiatalabb állama. A hivatalos nyelv — a több mint hétszáz, teljesen különböző bennszülött nyelv miatt — a „pidgin-angol”, ez a furcsa és leegyszerűsített an­gol nyelv. A Parlament házá­ban a legmodernebb tolmács­készülékeken egyszerre lehet angol, pidgin és a legelterjed­tebb bennszülött nyelven hall­gatni a képviselők felszólalá­sait. A nemzeti lobogó fekete­narancs színű, címerükben ott a paradicsommadár. Az új ál­lam hallatlan nehézségekkel küzd, a közlekedés és a nyel­vek kérdésén kívül is. De a pápua nép nagyon intelligens, nyílt és közvetlen: megható és megörvendeztető volt látni bá­tor öntudatukat, első lépései­ket az' önálló élet útján. A port-moresbyi repülőtéren zöldshortos, paradicsomma- dár-.címeres fiatal pápua vám­tisztek kezelték útleveleinket, mosolygó pápua rendőrök irá­nyították a főváros forgalmát; és megható gondoskodással vettek körül bennünket, euró­pai utasokat, az „Air Niugini” — az önálló pápua légitársa­ság — épp akkor induló leg­első légijáratán, a sziget bel­seje felé. Sydneyből kétezer kilomé­tert repültünk észak felé. Ausztrália partjait elhagyva először a „Nagy Barrier” több mint másfél ezer kilométeres korallzátonyai fölött szállt a gépünk. A tengerben sötétzöl­den csillogtak a magasból a természetnek ezek a csodái, amelyek félkörben védik Ausztrália partjait. Aztán már csak tengert, láttunk, fehér felhőket és vakító napsütést, míg végre sötét hegycsúcsok tűntek fel, megérkeztünk a sziget fővárosába, Port Mo­resby fölé. Port Moresby ma is csak ötvenezer lakosú város, a leg­nagyobb település a szigeten. Kopár hegyvonulatok veszik körül — a sziget déli része jó­val kevesebb esőt kap, mint az északi és középső rész —, izzó a hőség és kínzó a levegő párássága. A Melanéziai öku­menikus Tanács egyik lelké­sze, aki meleg vendégszeretet­tel fogadott a repülőtéren, az­zal vigasztal: csak az első fél év nehéz, aztán megszokja az ember! Mindenesetre hamar megtanultam, hogy itt a két legfontosabb lakásberendezési tárgy a hatalmas, mennyezet­re erősített ventillátor és a moszkitóháló. Másnap a réformáció napja volt: itt semmi jele sem volt annak, hogy a főváros számos protestáns egyháza vagy temploma megemlékezett vol­na az évfordulóról. Talán csak „véletlen” volt, hogy éppen ezen az estén jött össze hu­szonöt-harminc lelkész és presbiter Port Moresby gyüle­kezeteiből, és az éjszakába nyúlóan beszélgettünk a ma­gyar és a pápua egyházi élet problémáiról kölcsönösen ki­kérdeztük egymást, és testvéri szót, baráti gondolatokat cse­réltünk egymással. A kis evangélikus gyülekezetnek há­rom lelkésze van: a vezető­lelkész egy fiatal, öntudatos pápua-lelkész; a másodlelkész az idős amerikai, volt missio- nárius, aki hamarosan vissza­tér hazájába: a harmadik lel­kész egy fiatal ausztráliai, aki már az új idők szellemében, modemül hirdeti az jgét és a pápua egyház önállóságáért szállt síkra. Ami ezen a ha­talmas szigeten most végbe­megy, a? az állami életben is. az egyházi életben is a sziget kilencvennyolc százalékát ki­tevő pápua nép „honfoglalá­sa”. Bizonyos, hogy nem lesz könnyű az útjuk. De szívből kívánjuk, legyen erejük és bátorságuk végigjárni azt az utat. amelyen most elindultak. ÜJ-GUINEA CSODÁLATO­SAN SZÉP, megragadó szi­getország. Sohasem lehet el­felejteni a színek tobzódását, a csodálatos virágokat, a ma­darak állandóan zengő énekét, a mosolygó, barna és korom­fekete pápua arcokat, a cölöp­falukat és pálmák közt meg­búvó kunyhókat, kis templo­mokat. Nem „földi paradi­csom”. ahogyan egyes utazási irodák reklámjai hirdetik. Sok a szegénység, sok az em­beri nyomorúság. De az is na­gyon helytelen lenne, ha a mi civilizációnk mértékével pró­bálnánk mérni, „fejletlennek” és „elmaradottnak” nyilvání­tani ezt a gazdag, sajátos kultúrájú világot. Hogyan él az egyház, megtalálta-e a ma­ga útját ebben a különleges kultúrában, a pápuák világá­ban? Erre a kérdésre keres­tem a választ, amikor Port Moresbyből tovább indultam a naov sziget északi részébe. Lae felé. Or. Nagy Gyula Hitet teremtő Szentlélek Miért hisz Jézus Krisztus­ban az egyik ember* és miért nem hisz a másik? Vagy mi­ért van az, hogy van idő, amikor olyan erős hitünk van. hogy szinte hegyeket tudnánk mozgatni vele. máskor pedig teljesen hatalmába kerít ben­nünket a hitetlenség és a csüggedés? A hitet nem lehet örökölni, mint a jó. vagy rossz termé­szetünket. Nem biztos, hogy hivő szülőknek a gyermekei is hívőkké lesznek és az. is elő­fordul. hogy a gyermek előbb talál a hit útjára, mint az édesapja, vagy édesanyja. A hitet nem lehet megtanulni sem. mint egv szakmát, vagy mint egy tantárgyat. A hivő emberek ősrégi tapasztalata, hogy a hitet a Szentlélek Úristen teremti meg az embe­rek szívében. Ezért mondja Luther Márton az Apostoli Hitvallás magyarázatában: „Hiszem, hogy saját eszem­mel, vagy erőmmel nem tud­nék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangéli­um által.” Másképpen ezt úgy lehet kifejezni, hogy a hit a Szent­lélek ajándéka. Az ajándékot nem lehet kiérdemelni, vagy kierőszakolni. Az ajándékot csak elfogadni lehet. A Szent­lélek ott és akkor teremti meg a hitet az emberek szívében, ahol és amikor Istennek tet­szik. Ezért nem tudjuk meg­magyarázni. hogy miért hisz az egyik ember és miért n.em hisz a másik. Azonban, hogy mégse le­gyünk teljes bizonytalanság­ban, a hitrejutás útján Isten adott az embernek egy konk­rét, kézzelfogható tényezőt. A Szentiéleknek a hitet teremtő munkájában van egy eszköze, amelyet felhasznál arra. hogy az embereket a Jézus Krisz­tusban való hitre, eljuttassa. Ez az eszköz Isten igéje, vagy evangéliuma. A Szentlélek az Isten igéjével, az evangélium hirdetése által teremti meg a hitet. Ezért mondja Pál apos­tol, hogy a hit hallásból van. a hallás pedig Isten igéje ál­tal. Hit csak ott támad az emberek szivében, ahol hang­zik az evangélium, ahol hall­gatják, vagy olvassák Isten igéjét. Ezért olyan fontos Is­ten igéjének hallgatása, vagy olvasása, mert az ige hirdeté­se és hallgatása nélkül még a Szentlélek sem tud bitet te­remteni a szívünkben. Isten igéje nélkül nincs hit, de az még nem biztos, hogy aki olvassa, vagy hallgatja Isten igéjét, az el is jut a Jé­zus Krisztusban való hitre. A farizeusok és írástudók sokat foglalkoztáit Isten igéjével, mégse hittek Jézus Krisztus­ban. Sok ember vesz részt az istentiszteleten, hallgatja az igehirdetést, vagy olvassa 3 Bibliát, a szíve mégis kemény marad. Jézus egy példázatban ezt úgy fejezi ki, hogy Isten igéje nem mindig hull termő talajba, sokszor útfélre, köves földbe, vagy tövisek közé esik és nem terem gyümölcsöt Szivünket egyedül a Szentlé­lek nyithatja meg az ige előtt, teheti alkalmassá az ige foga­dására. Isten megígérte, hogy akik könyörögnek hozzá Szentlé­lekért. azoknak életébe el is küldi azt. Ezért a legtöbb, amit hitrejutásunk érdekéhen tehetünk, hogy igéhirdetés. vagy bibliaolvasás előtt kö- nyörgünk Istenhez, hogy küldje el hozzánk Szentleikét és tegye szívünket alkalmassá az ige meghallgatására és be­fogadására, s ezáltal ajándé­kozzon meg bennünket bizo- dalmas hittel, Távoztasd el mi szívünknek Hitetlen sötétségé^! Világosíts meg minket. Hogy az Isten szent igéjét Hallhassuk és érthessük. Jövel és taníts .meg az igaz hitre! ) I Kérdezték tőlünk A ,, Jehova tanúi ”-ról ii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom