Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-24 / 12. szám

A szabadság öröme Gal 4, 21—31 Mindenki látott már pórázról elengedett kutyát boldogan szaladgálni. Szinte feldönt mindenkit eszeveszett rohangálásá­val. Ilyen örömmel örvendezik az iskolai év végén a tanévet jól végző diák, ilyen lázas jókedvvel készül egy család néhány hetes üdülésére de hasonló örömet tud szerezni egy hosszú betegség után az első negatív lelet, ami a gyötrő kórtól való megszabadulást jelenti. Akik az elmúlt háború végén felszaba­dultan ismét feljöhettek a pincékből, hogy hozzáfogjanak az újjáépítéshez, ugyanezt az örömet érezték. Elmúlt fejük fölül a naponta fenyegető halál veszedelme, lehetővé vált a félelmek­ből fokozatosan feloldódni, a szabadság örömében élni, dolgoz­ni. ISTEN GYERMEKEI IS A SZABADSÁG ÖRÖMÉBEN ÉL­HETNEK. Szabadok lehetünk a félelemtől. Megszabadulhatunk felesleges aggodalmaktól. A holnap gondja nem csüggeszthel. Mindennapi kenyerünket annak kezéből vesszük, aki mennyei Atyánk. Mi pedig ígéret gyermekei vagyunk. ígéretet kaptunk arra, hogy a gondviselő Isten még fejünk hajszálait is számon tartja. Életünkben, halálunkban Istenéi vagyunk. Még a halál­tól sem kell félnünk, mert halálunk napja, perce s körülmé­nyeinek elrendezése is annak kezében van, aki az örökkévaló örökség részesévé tett minket. Jézus által Isten gyermekeiként részesedünk kenyérben, mint egykor az ötezer ember. Az ő szenvedése, halála és feltámadása által pedig elveszti a halál félelmetes ízét, megédesíti azt a feltámadás és örökélet öröme. ISTEN TÖRVÉNYE SEM TERHEL TÖBBÉ. Nemcsak a hol­naptól való félelem, vagy a halál réme nem rettegteti Isten gyermekét, de a törvény súlya sem nehezedik többé rá. Nem szűnik ugyan meg számára Isten követelő akarata, de még- sincs többé a törvény alatt. Isten ígérete, szeretetének szent szava, az Ádámnak adott reményteljes jövendölés Krisztusban beteljesedett. Eljött, aki legyőzte a kísértőt, s mi győzelmének ereje állal szabadulunk meg a törvény súlyától. Bűnbocsánatot adva szabadít fel a törvény ítélete alól, s új életre segítve tesz a törvény teljesítőjévé. A víz alá sülyedt embert meg tudja öl­ni az őt beborító súlyos víztömeg, de az ember belsejét átjáró kortynyi üdítő forrásvíz fel tud frissíteni, serény munkára tud serkenteni. így lesz életét megújító erővé a törvény, ha nem alatta vagyunk, de belülről jár át. ISTEN GYERMEKEIKÉNT SZABADON ENGEDELMESKE­DÜNK ISTENNEK. Nem roskasztanak félelmek, nem terhel a törvény rabbilincse, de mégis szabadon szolgálunk Istennek. Szabadságunk nem a léggömb szabadsága, amelyik elszabadul­ton száll minél messzebbre. Sokkal inkább a léghajó szabadsá­gával szárnyalunk, de mégis kötve Isten iránti engedelmesség­ben. A gyermek a szülői házban szabadon jár-kel, de mégis igazodik és alkalmazkodik az otthon íratlan, de számára szent szabályaihoz. Engedelmességre nem is parancsok és előírások kényszerítik, hanem az áldozatkész szeretet megtapasztalt aján­dékai indítják hálás szerétéiből fakadó szolgálatra. Mi is tud­juk, mit köszönhetünk Istennek abban az új szövetségben, amit Jézus Krisztus által kötött meg velünk, s ezért szolgáljuk öt szabadon. A MAI VASÁRNAP ERRE BIZTAT: ÖRÜLJETEK! Örülje­tek annak, hogy félelemtől, a törvény terhétől szabadon szol­gálhattok Istennek. Istennek nem azért van törvénye, hogy rabszolgává tegyen azok által, s a szolgai engedelmesség nyű­gével terheljen meg. A törvény is jó ajándéka Istennek, de csak akkor, ha nem alatta vagyunk, hanem szívünkbe írtan be­lülről kormányoz bennünket s hajt a hálás engedelmesség útjá­ra. Arra kérjük Istent, hogy törvényét szivünk hústábláira írja, s így tegyen alkalmassá bennünket arra. hogy a szabadság örö­mében éljünk, s mégis szolgáljuk Isten akaratát engedelmesen, amint tette ezt Krisztus is mindig az ember javára. Vető Béla IMÁDKOZZUNK Jézus Krisztusunk! Te szolgai formát vettél fel értünk, hogy mi legyünk szabadok. Te vetted magadra a törvény átkát, bű­neink büntetését, hogy minket ne terheljen, nekünk ne kelljen félni attól. Töltsd be szívünket a szabadság örömével, hogy mint gyermekek és nem mint szolgák, tudjunk örömmel enge­delmeskedni akaratodnak. Követésedben az emberek javát munkáló szeretetben járjunk. Egykor pedig örökösei legyünk az országnak, amelyet örökkévaló szövetséged szerzett szá­munkra. Ámen. — Böjt 4. vasárnapján az oltárteritő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltár! igé­je: Jn 6. 1—15; az igehirdetés alapigéje: Gál 4, 21—31. — evangélikus isten- tisztelet a rádióban.. Április 7-én vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió. Igét hirdet DR. CSERHÁTI SÁNDOR szegedi lelkész. — MESZLEN—ACSÁD. A gyülekezetben tisztújításra került sor. Köszönetét mond­tak az eddigi tisztségviselők­nek, Takács Sándor felügye­lőnek, Borki János acsádi gondnoknak és a többi pres­biternek, akik hosszabb ideig hűséggel és odaadással szol­gáltak. Az új tisztségviselőket — Takács Tibor meszleni fe­lügyelőt. Tompos Kálmán gondnokot, Takács Zoltán, — TEMPOMOK, imaházak, egyéb épületek központifütés szerelése ólai technológiával, garanciával, ha­táridőre. Begedy Viktor víz—gáz— központ :f Ti‘és szerelő mester. 7400 Kaposvár. Május 1. út 46. — LUTHER-KABATOT szaksze­rűen Készít Dóczl Zoltán szabó­mester. 1061 Budapest VI., Maja­kovszkij u. 6. — HELYETTESÍTÉST vállal nyugdíjas lelkész. Telefon: 162— 519. — NACHSCHLAGEWERK mit Handkonkordanz normál vagy zsebkiadását megvásárolnám. Cím a kiadóhivatalban. — Régi könyvek eladók. Vers. regény, történet, elbeszélés, útle­írások. gyermekeknek és vallásos könyvek. Juhász István 2364 Ocsa, Pf. 26. Takács Endre, Takács Csaba és Tima Sándor presbitereket, valamint Cyurátz Ferenc acsádi felügyelőt. Borki Já­nos gondnokot és Bárki Lajos közös gyülekezeti pénztárost — Szabó Lajos esperes iktat­ta be tisztségükbe a meszleni templomban — MESZLEN—AC8ÄD. Böjt első vasárnapján Házi Mag­dolna teológus szupplikált a gyülekezetben. A két kis gyü­lekezet kettőezer forintot adott a Teológus Otthon cél­jaira. — segédlelkészáthe­LYEZÉS. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházke­rület püspöke Görög Zoltán csepeli segédlelkészt április 1-i hatállyal a kőszegi és ne- mescsói gyülekezetbe osztotta be szolgálattételre. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 ® 74.0699 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. március 24-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Ké­kén András, du. 6. Tra.itler Gábor. Fasor de. 11. (templomavató-hóla- adó) D. Káldy Zoltán, du. 6. Ga- oányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. íél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boro« Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. du. 5. Szeretetvendégség. Váci út 129. Benczúr László. Frange pán u. de. fél 10. Benczúr László. Cjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Sehreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Bodrog Miklós. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. (tisztségvise­lők beiktatása) Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Józisef. Rákoshegy de. 9. Hákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) dr. Groó Gyula, du. 6. Madocsai Mikló«. Torockó tér de. fél 9. dr. Groó Gyula. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. Turchányi Sándor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy Lász­ló. de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. з. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori и. 6. de. 10. dr. Lehel László. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Reus« András. Németvölgyi út 138. de. 9. Reuss András. Nagytétény de. f-1 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Vi­sontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi­sontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Göndös György 80 éves Gondos György a szegedi gyülekezet presbitere, a Csongrád Szolnoki Egyházme­gye felügyelője március 10-én töltötte be 80. születésnapját. Az Egyházmegye Presbitériu­ma március 6-án tartott ülésén Fodor Ottmár esperes köszön­tötte őt az egyházmegye gyü­lekezetei és lelkészei nevében. D. Káldy Zoltán püspök az alábbi levéllel köszöntötte Göndös Györgyöt: ..Kedves Egyházmegyei Fel­ügyelő Űr! A Magyarországi Evangélikus Egyház és benne a Déli Evangélikus Egyházke­rület nevében tisztelettel és meleg szeretettel köszöntöm Egyházmegyei Felügyelő Urat 80. születésnapja alkalmából. Elsősorban Istennek adunk há­lát azért, hogy Felügyelő Urat egyházunknak és benne a Csongrád—Szolnoki Egyház­megyének adta. Neki köszön­jük meg, hogy adott Felügyelő Úrnak élő hitet, szolgálatkész­séget és diakóniai lelkületet, hogy elvégezhesse azt a szol­gálatot egyházunkban, amely­re elhivatott. De köszönjük Felügyelő Urnák is, hogy hi­vatástudattal vállalta ezt a szolgálatot. Külön öröm az egyház számára, hogy egyház- megyei Felügyelő Űr szemé­lyében olyan felügyelője van a Csongrád—Szolnoki Egyház­megyének, aki egyházkor­mányzati szolgálataival egv- időben Jézus Krisztus evangé­liumának továbbadására is el­kötelezettnek tudja magát, mind az egyházmegyében, mind a szegedi gyülekezetben, így valódi segítőtársa az egy­házmegye esperesének és a szegedi gyülekezet lelkészének. Kérem Istent, áldja meg gaz­dagon Egyházmegyei Felügye­lő Urat, hogy szép szolgálatát tovább tudja folytatni. Ö tart­sa meg frissen hitét, melegen szeretetét, hogy szolgálatát örömmel végezhesse egyhá­zunk örömére és magyar ha­zánk javára.” Nem szabad sírni? Az asszonyka teljesen fel­dúlt állapotban csengetett be hozzám a késő esti órákban. — Megöltem a féremet. — mondta. Az arca szoborszerü- en sápadt volt, mintha nem lenne benne élet. — Nem sza­bad sírnom, eltiltanak a sí­rástól, azt akarják, hogy bele­fulladjak a bánatba. — ösz- sze-vissza beszélt, hol idege­sen hadonászott, hol csak ma­ga elé nézett. Megfogtam a kezét. — Nyugodjon meg. Sírja ki magát — biztattam. — Azt mondta, ne sírjon, adok majd valamit a szomorú­ság ellen. — Kicsoda és mit adott? — Ezt adta! — Kinyílt te­nyerében fehér gyógyszer-tab­letták voltak. —* Nyugtatok? Kérdeztem. Bólintott. — Ne szedje be — mond­tam neki. — Inkább sírja ki magát. Mesélje el mi bántja, miért vádolja önmagát? ... Beszélni kezdett. Lassan, színtelenül, szaggatott szavak­kal. A férje váratlanul meg­halt. Szívhalál. Amíg élt, nem volt hozzá megértő, panaszait soha nem vette komolyan. Még fiatal volt. Ki hitte vol­na, hogy ilyen hirtelen törté­nik vele valami. Annyi ter­vük volt és most itt van egye­dül, tanácstalanul. — Megöltem — ismétel­gette — nem voltam hozzá jó. így is lehet ölni. — Ne vádolja magát. Nem segít vele se magának, se ne­ki — vigasztaltam. Az ember nemcsak boldogságra szüle­tett, hanem szenvedésre is. Az élet konfliktusai, a halál köz­vetlen megtapasztalása min­dig tragikus. De életünk fo­lyamán állandóan meg kell valakitől válnunk, akit szere­tünk. És az ilyen elválástól való „elszakadás” egyik leg­nagyobb belső problémánk, amelyet azonban magunknak kell megoldanunk. A gyógysze­rek nem tehetik meg helyet­tünk. még ha marokszámra is szedjük a nyugtátokat. Kedve­seink elvesztése feletti lelki bánatunkat gyógyszer meg nem gyógyítja. Magunkban, ma­gunkkal kell ezt elintézni. Ha ehhez még vannak szerető, igaz barátok, akikkel megoszthatjuk bánatunkat, lelki harmóniánk lassan visszatér. Sírjon nyu­godtan. Ne szégyellje a könnye­ket. Az elrejtett fájdalom, mint lezárt kályhában a pa­rázs, hamuvá égetheti a szí­vét. A gyász komplex, időt rabló, energiát felörlő folya­mat. A vesztesnek élni kell, meg kell változtatnia vélemé­nyét, nézetét az életről, meg kell keresnie az eszközöket, amelyeken keresztül találkoz­hat a világgal és újra bele­kapcsolódhat az élet vérkerin­gésébe. Sírja ki magát nyu­godtan. — Köszönöm — mondta. Férjéről beszélt. Türelmesen hallgattam. Hagytam, hogy kibeszélje, kisírja magát. Könnyein át eljutott ahhoz a megtisztuláshoz, amelyre lel­kének szüksége volt. Néhány nap múlva újra el­jött. Nyugodt volt. Fájdalmá­ról úgy beszélt, mint bárme­lyikünk, aki ismeri az élet­nek ezt a fájdalmasan nehéz szakaszát, amely mégis egy lépéssel közelebb visz az élet titkainak megértéséhez. Nem becsülöm le a gyógy­szerek hatását. A modern pharmakológia már-már mér­téktelen fejlődést mutat azok­ban a gyógyszerekben, ame­lyek érzelmi magatartásunkat befolyásolják. A kémia mai századában nincs megengedve, hogy könnyet hullassunk, hogy bánatunkat mások is meglássák. De a lélek mélyén lejátszódó tragédiákat nem lehet elnyomni, meg nem tör­téntté változtatni. A szomorú­ságot. a gyászt, a könnyeket nem lehet gyógyszerrel kezel­ni. De meg kell adni a lehe­tőségét annak, hogy a lélek megszabaduljon terhétől, ami­lyen mértékig kultúrfokunk megengedi a sírást'. ... Kedves ajándékot kap­tam a napokban főnökömtől. Egy naptár kitépett lapját. — Rád gondoltam — mond­ta, amikor átnyújtotta. Kíváncsian olvastam. A ki­tépett lapon ez állt: „A modern tudomány mind ez ideig képtelen volt néhány kedves, megértő szónál jobb nyugtatót kitalálni!” Ez volt munkában eltöltött életem egyik legkedvesebb ajándéka. Gyarmathy írén Ha a földbe esett gabona­mag el nem hal, csak egyma­ga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. (Jn 12, 24) VASÁRNAP. — „Az igaz pedig az ő hite által él.” (Hab 2,4 — 2 Kor 8.9 — Gál 4,22—5,1/a — Zsolt 136) A tel­jes Szentírás összefoglaló üze­netét és központi tanítását kapjuk ebben az igében. A Krisztus érdemére hagyatkozó hit által fogad el Isten igaz­nak. A szeretetben munkálko­dó hit termi az új életet, a jócselekedeteket. Az Istenben bízó hit őriz meg engedelmes­ségre, reménységre és örök életre. Sokszor ragyogott föl nagy erővel ez az ige az egy­ház életében. Isten a mi éle­tünkben is életre akarja kel­teni. HÉTFŐ. — „Tamás így fe­lelt neki: Én Uram és én Is­tenem! Szólt neki Jézus: Mi­vel láttál engem, hittél: boldo­gok, akik nem látnak és hisz­nek.” (Jn 20.28—29 — 1 Kir 18.39 — 2 Móz 16.2—7. 13—15 — Jn 15,18—25) Nem tudjuk eléggé megköszönni Istennek, hogy minket, akik nem láthat­juk a Feltámadottat szemtől- szembe, mégis elsegít a hitre. Számunkra a hit a tanítvá­ny i bizonyságtevés és a má hirdetett ige meghallásából adatik a Szentlélek megvilá­gosító segítségével. KEDD. — „Várván vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat.” (Zsolt 40.2 — 1 Jn 3,21—22 — 1 Kir 19, 1—8 — Jn 15.26—27) Ujjongó énekkel mond hálát a zsoltáros, hogy Isten meg­hallgatta könyörgését és a pusztító veszedelemből kira­gadta. Ujjongó hálával ma­gasztaljuk mi is az Istent, hogy egyszülött Fia által a végső pusztulásból megszaba­dított. SZERDA. — „Éh örvendez­ni fogok az Úrban és vigadok az én szabadító Istenemben.” (Hab 3,18 — Jn 15.11 — Mk 12,28—34 — Jn 16,1—4) Ke­resztyén életünk legfőbb bol­dogsága a feltámadott Krisz­tus közelségének az öröme, az üdvösség öröme. Örömünk gyökere, örömünk beteljese­dése is Krisztus (Jel 19,7). De öröm az is. ami a kettő kö­zött van: a Krisztusban szol­gáló élet. CSÜTÖRTÖK. — „Alázzá­tok meg magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy fel­magasztaljon titeket annak idején.” (1 Pt 5,6 — Ézs 45,9 — Mk 12,41—44 — Jn 16,5— 11) Nem kisebbrendűségi ér­zést akar kelteni bennünk az ige. Jézus Krisztus alázatos életében bomlik ki az értel­me: teljes függés az Atyától, teljes odaállás az ember mel­lé. Ezt az indulatot kéri tő­lünk is Isten (Mik 6,8). Mi pe­dig kérjük Jézustól, hogy megszabaduljunk a kevély gőgtől, és tudjunk minden jót Istentől kérni, neki tulaj­donítani és érte őt dicsérni. PÉNTEK. — „Ennek utána míg a föld lesz, vetés és ara­tás, hideg és meleg, nyár és tél. nap és éjszaka meg nem szűnnek.” (1 Móz 8,22 — 2 Pt 3,13 — 2 Kor 4,7—14 — Jn 16,12—15) Fenséges ígéretet olvashatunk ki ebből az igé­ből: a természet törvényeinek állandóságát, s benne Isten gondviselő szeretetét. A vi­lágnak erre a változatlan rendjére bizonysággal építhet­jük rá életünket. De tegyük hozzá Péter levelének üzene­tét Isten üdvösségünket mun­káló szeretetéről: „új eget és új földet várunk az Ö ígérete szerint.” ' SZOMBAT. — „Az Isten van teveled mindenben, amit cselekszel.” (1 Móz 21,22 — Jn 15,5 — Jn 6,22—29 — Jn 16. 16—23) Merhetjük-e ezt az Ábrahámnak adott biztatást magunkra venni ?< Megtehet­jük, ha olyan szoros egység­ben élünk a Krisztussal, mint a szőlővessző a szőlőtővel. Az élő és életet adó Krisztussal való állandó és szoros kapcso­lat tesz képessé Isten előtt kedves. emberek számára gyümölcsöző életfolytatásra. Bárdossy Tibor A képernyő előtt Ember a tűzben A február 16-i. szombat esti adás révén a Budapesti Tűz­rendészet! Parancsnokság és azon keresztül tűzoltóságunk áldozatos munkájába nyer­tünk betekintést. A riport a valóság megdöbbentő erejével rázta fel nyilván mindazokat, akik az adást látták. Az em­beri gondatlanság, ennek kö­vetkezményeként törvénysze­rűen jelentkező tragédia, majd az emberi életért és vagyon­tárgyainak megmentéséért fo­lyó heroikus küzdelemnek le­hettünk közvetlen tanúi. A Parancsnokság ügyelete­seivel együtt izgalommal hal­lottuk a tűzjelzéseket, az azok kapcsán elhangzott gyors, célszerű intézkedése­ket, majd láttuk a riasztás pillanatait, a vijjogva rohanó tűzoltóautókat, a helyszíni gyors felszerelési munkákat, az oltást, a lángokkal való ve­szélyt rejtő küzdelmek perceit. De most meg kell állnunk egy pillanatra: egy olyan riasztásnak is tanúi voltunk — és mint emberek szégyell­nünk kell magunkat emiatt — amikor az esti órában egy fiatal férfihang nem létező ut­cai címre riasztotta a tűzoltó­ságot. A gyors ellenőrzés pil­lanatok alatt igazolta a riasz­tás éretlen csíny jellegét, de szégyenkeznünk kell az elkö­vetője helyett is, hogy társa­dalmunkban még mindig van­nak olyanok is, akik az ember és vagyonmentő áldozatos ug- rásra-készségét ily módon jel- lemtelenül félrevezeti, a beje­lentés természetesen „ad ac­ta” kerül, nem is jön arról a vidékről újabb jelentés, iga­zolva, hogy nem is volt ott semmiféle tűzeset, illetve tűz­veszély. Az éj közepén. 0 óra 53-kor, tűzjelzés a XIX. kerületből, ahol az egyik utcasarki csa­ládi ház áll lángokban. A szomszédék veszik észre, a ro­pogó égés zajára riadnak fel a téli éjszakában, a füst sza­got is érzik. Azonnali telefon- jelentésükre 2 perc alatt a helyszínen az egyik fecsken­dő. A közeli lakók addig is se­gítenek vödrökkel oltani, de az itt a semmivel egyenlő. A tűz már igen kiterjedt, a szom­szédokat is veszélyeztetheti, az oltást vezető parancsnok gyor­san a második fecskendő egy­séget is igényli, valamint a mentő részleget is, mert a szomszédok szerint egy sze­mély is van az égő házban. Percek alatt ott a lángvédő ruhás mentő is, légzőkészülék­kel ellátva és a vízsugarak tá­mogatása mellett már be is hatol a házba: első kutatása eredménytelen, a feltételezett személyt nem találja meg. Újabb támadás a lángok ellen, újból beugrik a mentő a lán­goló házban és visszatérve ... szomorúan jelenti, megtalálta a személyt, de az már halott. 1 óra 23 perc, a tűz eloltva, leszerelés és az egységek be­vonulnak. A tűzrendészeti vizsgálat megállapítja a ka­tasztrófa okát: a rossz vas­kályhához közel volt elhe- helyezve egy olajos üveg, a melegben az elpattant, a ki­folyó olaj egy családi ház le­égését és egy ember oktalan halálát okozta, veszélyeztetve egyben a szomszédok házát és vagyonát is! A mentésben részt vevő tűz­oltó egyszerű szavakkal, név­telenül vall arról, hogy „ilyen­kor nincs idő magunkra gon­dolni, menteni kell. amit le­het, ez akkor a kötelessé­günk.” És valóban a tűzoltó­ságunk magas felkészültségé­vel, fegyelmezettségével, áldo­zatos helytállásával védi ott­honainkat, egyéni és közös értékeinket: ezért mindany- nyiunk elismerését és tiszte­letét érdemli. Köszönjük a TV-nek ezt a tanulságos, kriminél izgalma­sabb, igaz riportot. Tűzoltóságunk emberei szinte naponta veszélyben vannak és van eset, amikor életüket is adiák mások nyu­galmáért, békességes létéért. Tiszteletünk és megbecsülé­sük kíséri munkájukat! Figyelő I

Next

/
Oldalképek
Tartalom