Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-03-03 / 9. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1974. március 3. Ara: 2,— forint „Atyám, bocsáss meg nekik...” JÉZUSNAK, A GOLGOTÁI KERESZTEN MONDOTT SZAVAI állanak a vezércikkek címeként az idei böjtben újságunk első oldalán. A legszentebb ajkak utolsó szavaira hallgatunk. Jézus haláltusájára figyelünk, hogy az élet küzdelmeihez nyerjünk erőt. Igehirdető maradt Ő, a kereszten is. Imádkozó maradt még akkor is. amikor mások már káromolták az Istent. Irgalma- san szerette az embereket, még akkor is. amikor már mindenki irgalmatlan volt körülötte. Elítélték, magára _ hagyták, szöget vertek a tenyerébe, szeretetén mit sem változtatott mindez. Másokra gondolt még akkor is, amikor saját maga mérhetetlen kínokat szenvedett. Nem győzte le Öt sem bűn, sem halál: diadalmaskodott. Nagyobb maradt a félelmetes bűnnél, nagyobb az ijesztő halálnál. Jóval győzte meg a gonoszt; élettel a halált. „Igaz ember volt — bizony Isten Fia volt” — mondta róla a római százados. JÉZUS ELSŐ SZAVA A KERESZTEN, Lukács evangélista szerint, közbenjáró imádság: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Bűnösökért imádkozott, ellenségeiért. Nem azért, hogy jogos büntetésüket elnyerjék mindazok, akik keresztre juttatták, hanem azért, hogy bocsánatot nyerjenek. Vétküket is jóra magyarázta: „nem tudják, mit cselekszenek.” Már oda volt szegezve a lába, mégis ö tette meg az első lépést, a legnehezebbet ellenségei felé. Már alig forgott kínjában a nyelve, még mindig másokért imádkozott. Keresztyén énekeskönyvünk imádságos részének egyik legmélyebb szakaszában, a Miatyánk feldolgozás bűnbocsá- nat-kérésének tolmácsolásában néhány mondat így hangzik: „Imádom irgalmad csodáját Jézusom. Gyűlölöd a bűnt, mégis Magadra veszed. Megbocsátasz ellenségeidnek és megmented a bűnösöket. Megbocsátasz nekem is. Taníts engem kegyelemből élni. .. Magasztallak Téged, irgalmas Istenem mert bocsánat helyévé tetted egyházadat. Terjeszted általa a kegyelem hírét. Bűnöket törölsz el az új élet vizével. Bűn ellen erősítesz az Újszövetség vérével. Vigasztalás igéjét adod testvérek ajkára. Naponként minden bűnt bőven mebocsátasz.” BÖJTBEN A KÉRESZTREFESZÍTETT HALÁLTUSÁJÁT OLVASVA, azt tanuljuk, amit Newton, ez a sokat tudó természettudós egész élete tanulságaként így summázott: „Kettőt tanultam meg életem során, az egyik az, hogy én nagy bűnös vagyok, a másik az, hogy Jézus Krisztus még nagyobb megváltó.” Böjtben azt tanuljuk, amit a vallások történetének nagyszerű ismerője. Söderblom páratlan keresztyén kincsnek nevezett: a bűnbocsánat evangéliumát. Lehet bűnbocsánatot nyerni. Jézus szemében még Pilátus sem, egy-egy főpap sem. a tudatlan nép sem volt „reménytelen eset.” Imádságába minden bűnös ember belefért. Imádságával átölelt minden embert, akinek csak köze volt, vagy köze van a bűnhöz. Az „Atyám bocsáss meg nekik ...” kezdetű imádság hatáskörébe mi is beletartozunk. Szabad hinnünk, hogy Jézus kérése ránk is vonatkozik. LEHET BOCSÁNATOT GYAKOROLNI IS. Jézus szava, magatartása, élete és halála ismeretében már nem szükség- szerű vétkes indulatainknak engedni. „Kölcsön kenyér visz- szajár” — „csak nem maradhatok adós!” — „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten” — ilyen s hasonló mondatok érzékeltetik gondolkodásunkat és gyakorlatunkat kicsiny gyermekkortól, késő öregkorig. Ehhez képest gyökeresen új, amit Jézus mutatott: lehet megbocsátani is. Azok Jézus tanítványai igazán, akik tudnak erről a lehetőségről és élnek is vele. EMBERI KAPCSOLATOKBAN, SZAVAK ÉS CSELEKEDETEK DOLGÁBAN különböző szinteket állapíthatunk meg: a jót rosszal viszonozni ördögi vonás, a rosszat rosszal: állati szint, a jót jóval már emberséges, s a rosszat jóval, ez a jézusi lehetőség és gyakorlat. Ez az új élet egyik jele. Erről vallott Luther egyszerűen, de ma is érvényesen, „ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség van”. A fonákja is igaz e mondatnak, ahol nincs bocsánat, ott halál és pokol van, emberek között is. Nagy hatalom a halál? Valóban az. Jézus mégsem ezt a „nagy urat” szólítja meg, hanem a halálnál is nagyobb Atyát! Atyám... Nagy hatalom a bűn? Valóban az. Jézus mégis a nagyobb hatalmat hirdeti: a bűnbocsánatot. „Bocsáss meg nekik!” A való életet ismerve, azt valljuk, hogy az ember és ember között, kicsiny és nagyobb közösségekben, vitás kérdésekben, haragban, ellenségeskedésekben a bocsánat jelentheti az igazi megoldást. Érvényes ez házastársak között, szülők és gyermekek között mindkét irányban, testvérek és rokonok között, barátok és munkatársak között is. Mig a társadalomban is komoly szolgálatot végezhetünk azzal, ha a bocsánat erejét visszük a mindennapi életbe. Ha magunk is irgalomból, bocsánatból élünk, nem az önigazak, hímem a bűnbocsánatra szorulók közé soroljuk magunkat, és ha gyakoroljuk is a bocsánatot, ezzel véget vethetünk feszültségeknek, idegeket őrlő ellenségeskedéseknek, energiát rabló visszafizetés-sorozatnak. Luther egyszerű, de ma is hasznos szavával kifejezve: „örömest megbocsátunk és jót teszünk azokkal, akik vétkeznek ellenünk.” Bocsánat nélkül irgalmatlanul, kegyetlenül nehéz az élet. — Bocsánattal megújult, igazán emberséges, rendbehozott. EVANGÉLIKUS ŐSEINK AZ EVANGÉLIUM KÖZPONTJÁNAK tartották a bűnbocsánatot. Mi mai evangélikusok sem emeljük ki onnan, nem is akarjuk jelentékteleníteni. Isten bűnbocsátó irgalmára mindig rászorulunk és a bűnbocsánatot naponta kell gyakorolnunk az emberek között, ahogyan a Miatyánkban is ígérjük. Böjti keresztrefigyelésünk. Jézus utolsó szavai tanítsanak a bűnbocsánat megbecsülésére! Szabad bűnbocsánatból élni, lehet bűnbocsánatot gyakorolni. _ „ , . ... J Dr. Hafenscher Karoly Társadalmi szolgálatunk és közegyházi feladataink az esperesi munkaülés asztalán Néha még ma is előfordul a szerkesztőségünkbe érkező riportokban, hírekben egy-egy gyülekezet, vagy átfogó egyházi testület eseményeivel kapcsolatban ez a szó: „dísz- közgyűlés.” Minden alkalommal igyekszünk gondosan kijavítani. Nem csak azért, mert magyarországi evangélikus egyházunk törvénykönyve vagy rendtartása nem Ismeri ezt a meghatározást, hanem azért is mert ilyenek a valóságban már aligha vannak. Elfoglalták helyüket az egyháztörténeti múlt egy nem éppen dicséretes szakaszának emlékei között. Fiatal káplán koromban még hallottam az idősebb szolgatársaktól többek között ilyen esperesi „díszközgyűlésekről” is, amelyeknek ők még tanúi voltak. Nos ezek is a díszebéddel a díszszónokokkal. a díszmagyaros öltözettel együtt egy-egy megporosodott díszalbum lapjaira kerültek. Helyüket az egyházunkhoz, teológiánkhoz sokkal inkább illő, annak lényegéből fakadó munkaülések foglalták el. Az egyházunkért, gyülekezeteinkért s egyházunknak a nagyobb emberi közösségekért, népünkért és a világ előbbre jutásáért végzett és végzendő munkálkodásának a levegője töltötte be az Országos Egyház Üllői úti székházénak tanácstermét február 7-én is, amikor D. Káldy Zoltán püspök vezetésével egyházmegyéink esperesei ülték körül a tárgyalóasztalt, hogy sorra vegyék mindazokat az időszerű gyakorlati kérdéseket, amelyek a fenti célok minél teljesebb betöltése érdekében további indíttatásokat, tisztázásokat, állásfoglalásokat igényelnek. Az együttlét jelentős részében két beszámolóval, az azokhoz kapcsolódó értékeléssel, hozzászólásokkal és javaslatokkal foglalkoztak a jelenlevő esperesek és az országos munkaágak meghívott vezetői. D. Káldy Zoltán püspök a lelkészek társadalmi szolgálatának ügyét hozta a munkaülés asztalára, D. dr. Ottlyk Ernő püspök pedig a Lelkészi Munkaközösségek műhelyeinek eredményeiről és feladatairól szólott a munkatársak előtt. Lelkészeink társadalmi szolgálata a diakóniai teológia vetülete Ennek a sommás megállapításnak a tükrében vizsgálta D. Káldy Zoltán püspök előterjesztése alapján az esperesi értekezlet lelkészeinknek a közéletben, a társadalmi szervezetekben való részvételét, munkásságát. Az előterjesztés rámutatott, hogy teológiai alapállásunkból, éppen úgy mint egyháztörténeti múltunk összefüggéseiből természetesen következik a népünkkel való azonosulás és népünk további előrehaladásának, boldogulásának a szolgálata. Erre az építő hozzáállásra kötelez a prófétai szolgálat is. Politikai oldalról nézve a közel 25 esztendős alkotmány adja meg a lehetőséget arra, hogy a többi állampolgárral együtt dolgozzunk népünk jólétéért. Azzal a dolgozó néppel együtt, amely maga a hatalom birtokosa a szocializmust építő hazában. Közelebbről egyházi életünk hivatásos munkásai, de bizonyos tekintetben gyülekezeti tagjaink részére is az Egyezmény nyitotta meg az utat a társadalmi szolgálatban való részvételre. Ennek első munkaterületeként kínálkozott a Magyar Békemozgalomba való bekapcsolódás, aminek megindulása ebben az évben ugyancsak 25 esztendős múltra tekinthet vissza. Az előadó püspök megállapította, hogy lelkészeink arányszámukat tekintve igen jelentős mértékben veszik ki a közös munkából részüket éppúgy az említett mozgalomban, mint a Hazafias Népfront különböző testületéiben akár hivatalosan megválasztott bizottsági tagokként, akár egy-egy munkaterület segítőíDr. Vámos Jóiseí dékán Pozsonyban Egyháztörténeti naptár Március 5. Háromszáz éve kezdődött a gyászévtized első szakaszának legszomorúbb fejezete. 1674. március 5-re újabb 700 protestáns „vádlottat” — lelkészt és tanítót — idézett Szelepcsényi György prímás a pozsonyi törvényszék elé. A megjelentek között 284 evangélikus és 62 református volt, a török hódoltság területéről beidézettek nem jelentek meg. 6. Kétszáz éve, 1774. március 6-án fogadta Mária Terézia és fia, József Bécsben a magyar evangélikusság négy egyház- kerületének világi vezetőit, akik — érdekes naplójuk feljegyzése szerint — ekkor kaptak engedélyt, .hogy ezentúl Pest városában évente egyetemes közgyűléseket tartsanak. 7. Hétszáz éve, 1274. március 7-én halt meg a lyoni zsinatra menet Aquinói Tamás, a skolasztika teológusainak fejedelme, a tomista filozófia atyja, az „angyali doktor” (sz. 1225). 9. Négyszázötven éve, 1524. március 9-én kelt Buda várában II. Lajosnak Nagyszeben (ma Sibiu) város tanácsához intézett pecsétes levele, amely háromszor is említi „az Apostoli Szentszék által mór korábban kiátkozott Luther Mártont” és követeli, hogy iratait házanként is kutassák fel és égessék el. 18. Száz éve, 1874. március 18-án halt meg Ösagárdon Fa- bó András lelkész, egyháztörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (sz. 1810). ként. Hasonlóképpen élvezik sok helyen a közösség bizalmát jó munkájuk eredményeként a tanácsok keretében. Ugyancsak sok lelkészünk végez megbecsült szolgálatot hazánk és népünk múltbeli szép és haladó értékei összegyűjtésében a honismereti mozgalom keretén belül. Társadalmi szolgálatunkat az evangélium helyes hirdetése és megértése gyümölcseként végzik lelkészeink is, de ez ad indíttatást sok esetben gyülekezeteink tagjainak is, hogy szívesen vállaljanak részt a közös tevékenységből. A püspök előterjesztése és a hozzászólások az egyre szélesedő részvétel feltételeit, lehetőségeit és a gyakorlat során felvetődő kérdéseket tették a továbbiak során vizsgálatuk tárgyává. A diakóniai teológia a szive lelkészeink tudományos és gyülekezeti munkájának Így foglalhatnánk össze mindazt, amit D. dr, Ottlyk Ernő püspök a Lelkészi Munkaközösségek 1973-ban elvégzett munkájával kapcsolatban az értekezleten elmondott és amelynek értelmében foglalkoztak a jelenlevők a jelen év terveivel és feladataival. Az 1972. évi gyenesdiási lelkészkonferenciák újabb nagy lendületet adtak a Munkaközösségekben folyó tudományos tevékenységnek. A munkaközösségek Országos Választmánya által a javaslatok alapján bekért témafeldolgozásokon túl az egyes munkaközösségekben még külön is felvett témák is a diakóniai teológia továbbágaztatásában látták a legfontosabb, a tudományos munka és a gyülekezeti szolgálat számára is leghasznosabb feladatokat. A feldolgozott témák között a gyülekezetek diakóniai struktúrájának a továbbépítésétől kezdve az európai együttműködés egyházi, teológiai vizsgálatáig sorra került mindaz, ami a ma teológiailag, egyházpoliti- kailag és politikailag művelt lelkészének érdeklődését lekötheti és a gyülekezeti gyakorlati munka minden részletéig segítséget nyújthat az egyház munkásainak. D. dr. Ottlyk Ernő egyházmegyénként és témákhoz fűződve is terjesztette elő az értékelést és a tapasztalatokat, amelyet kiegészített a jer lenlevő esperesek hozzászólása. Külön is értékelték azt a segítséget, amelyet egy-egy országos munkaág vezetője előadással, illetve közvetlen tájékoztatással nyújtott a szolga társaknak. Nagy figyelem kísérte minden esetben azokat az előadásokat is, amelyeket központi előadók tartottak az Egyezmény 25 éves jubileumához kapcsolódóan. Az esperesi értekezlet arra is törekedett, hogy munkájával további segítséget nyújtson mind az egyes munkaközösségeknek, mind az Országos Választmánynak. Egyházunk rendezett viszonya korszerű megoldásokra ad lehetőséget Az. esperesi munkaértekezlet a továbbiak során Sólyom Károly esperesnek, az egyházi Demográfiai Bizottság vezetőjének az előadásában a gyülekezeti összevonások, illetve munkaerőgazdálkodás elvi kérdéseivel, Karner Ágoston országos főtitkár előterjesztésében az új Teológiai Akadémia építésének jelenlegi fázisával, az ebből adódó egyház- megyei és gyülekezeti feladatokkal, a Központi Alapi Bizottság jelentésével és a nyújtott segítséggel kapcsolatos korrekciókkal, valamint D. Káldy Zoltán püspök előterjesztésében az esperesi látogatásokkal, a sajtómunkával, a Lutheránus Világszövetség munkájában való részvételünkkel, a római katolikus egyházhoz való viszonnyal és más aktuális közegyházi kérdésekkel foglalkozott. Levéltárunkkal és könyvtárunkkal kapcsolatos rendtartásról dr. Sólyom Jenő és Papp Ivánná szólott. Mindezekre nézve is érvényes az, amit Sólyom Károly esperes mondott többek között előterjesztésében. Egyházunk rendezett külső és belső viszonyok között él. Ennek két pillére a 25 éves magyar Alkotmány és a negyedszázada aláírt Egyezmény. Ezek alapján nyúlhatunk hozzá az időszerű kérdésekhez. Egyházunk, amely nemcsak megtalálta útját, hanem jár is azon, dinamikus mozgásban van. Bátran lép az új feladatok elé és keres az úton felvetődő kérdésekre korszerű megoldásokat. Az esperesi értekezlet az országos egyház elnöksége irányítása mellett, püspökeink részvételével, az országos iroda munikatársaival és a munkaágak vezetőivel gazdag program alapján újra jó együttes munkát végzett. M. Gy. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Német Demokratikus Köztársaság Evangélikus Egyházai Szövetsége meghívására az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága február 18— 22. között Bad Saarovvban tartotta ez évi ülését. A tanácskozások középpontjában az Egyházak Világtanácsa ' 1975-ben az indonéz fővárosba, Djakar- tába összehívandó világgyűlésének előkészítése áll. A résztvevő 20 választott tag és a genfi központ vezető tisztségviselői mellett az ülésen részt vettek a Német Demokratikus Köztársaság egyházainak képviselői is. (ena) OLASZORSZÁG Az Olaszországi Evangélikus Egyház Nápolyban megjelenő lapjában a Sola Fide című újságban Alberto Saggese lelkész (Torre del Greco) részletesen ismerteti az evangélikus szórvány-egyház nehéz helyzetét Dél-Olaszországban. A római katolikus többség ellenséges érzülete, a római katolikus egyház papjainak konzervativizmusa, a protestánsokkal szemben elítélően viselkedő közvélemény, a szórvány-helyzet igen megnehezíti az olasz- országi evangélikusok életét, (lwi) \ Teológiai fakultásán — a kialakult testvéri kapcsolatok keretei között — vendégprofesszori előadásokat tartson. Dr. Vámos József, a Teológiai Akadémia dékánja március 11. és 14. között Pozsonyban tartózkodik, hogy a Szlovákiai Evangélikus Egyház
