Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-24 / 8. szám

A képinufalás kísértése Mt 23. 23—26 A farizeusok kicsinyesen aprólékos, szörszálhasogatóan tör- vényeskedő magatartása ritkán tapasztalható indulatba hozta Jézust. Szokathn keménységgel ostorozza őket és ez az éles bírálat nem személyes ellenszenvből fakad. A maguk fontos­ságának szüntelen bűvöletében élő, ugyanakkor az élet igazi nagy kérdéseitől távot eső formaságokkal pepecselő farizeu­sok magatartása éppenséggel kiválthatott volna elnéző mo­solyt is, ha az ügy a maga egészében nem lett volna halálosan komoly. Groteszk tudálékosságuk, meddő és külsőséges vallá- soskodásuk ugyanis hideg, könyörtelen torzképét adta a hivő életfolytatásnak. Nagyképű fontoskodásuk, több száz vallásos rendszabállyal kic.övekeli életük milliónyi fogaskerékből, átté­telből összetákolt géphez hasonlít, amely szüntelenül zakatol, de üresen jár, hasznos tevékenység nélkül. Ettől még lehettek volna ártalmatlannak tűnő, bogaras különcök, hobby-magazi- nok főszereplői. Azért váltak Jézus szemében gyűlöletessé, kártékonnyá, nem pedig nevetségessé, mert terméketlen, gő­gös életüket Istennel hozták összefüggésbe. Azt hitették el magukkal és próbálták másokkal is elhitetni, hogy Isten kíván­ja ezt tőlük. Abban a tudatban tetszelegtek, hogy Isten paran­csának tesznek eleget, hogy ilyen az igazi, Isten szerint való élet. A FARIZEUSI ELET VESZÉLYESSÉGE a megtévesztő mi­voltából falcad. Látszólag mindent az írásra. Isten igéjére ala­poz. Az írás utasítása szerint étkezik, vagy koplal, dolgozik, vagy pihen, él, vagy nem él házaséletet. Nincs az az életmeg­nyilvánulás, amit ne támogatna körül valami alkalmas isteni törvénnyel. Ezernyi törvénye van, csak éppen a lényeg sikkad el. Tudniillik az, amiért Isten a törvényt adta. A szeretet, az egymásért élés, az irgalmasság, a helyes, felelős közösségi ma­gatartás adji meg a törvény célját és értelmét. A minden idők farizeusi a törvény betűje és nem a szeretet legfőbb paran­csának a szelleme szerint él és cselekszik. így pontosan a tör­vény veleje, az értelme, a lényege vész el. A törvény életet építő, védelmező, másokat boldogító helyes megtartása így fa­jul meddő, önző. értelmetlen törvényeskedéssé. A lélektelen vallásos törvényeskedésnek annyi köze van Isten szerető jó­akaratának a betöltéséhez, mint a szajkó, vagy a papagáj „be­szédének” az értelmes, felelős emberi szóhoz. A farizeusnak „szívügye” volt azon töprengeni, hogy Isten törvénye szerint mit szabad és mit nem szabad enni, az azon­ban már hidegen hagyta, hogy vajon jut-e mindenkinek bete­vő falat. Szigorúan előírta, mikor szabad dolgozni és mikor nem, de az nem érdekelte, hogy jut-e mindenkinek tisztességes munka és illő bér. Pedig a szeretet Istentől diktált parancsa elsősorban ezekre az átfogó, nagy közösségi kérdésekre vonat­kozik. A farizeus csak csíp-csup — és főleg a saját személyére vonatkozó — ügyeket lát, de nem veszi észre az emberi tár­sadalom összefüggő ügyeit, nem tud, nem mer, vagy nem takar pozitív állást foglalni. Nem látja a fától az erdőt. Méghozzá abban a tudatban, ezzc , ',sn akaratát tölti be, példaképül áll­va mások elé is. A FARIZEUSI KÉPMUTATAS NEM KÖZÖNSÉGES EM­BERI KÉPMUTATÁS. Az „átlagképmutató” egyszerűen csak benne nem létező értékeket és erényeket próbál mímelni. Ügy tesz. mintha jobb, igazabb, erkölcsösebb, tisztább volna, mint ami. önmagát teszi hazuggá. A farizeus Istent teszi hazuggá azzal, hogy a maga önző, kicsinyes, száraz, szeretetlen. Isten jóakaratával ellenkező életét isteni tekintélyűvé emeli. Isten­től megáldott, követendő erénnyé teszi az önző embertelensé­get. Mintha Isten így akarná! Szentesíti a prófétai felismeré­sek elnémítását, igazolja a távolabbra látó, önzetlen szeretetű, közösség ügyét szolgáló, önelégültség pocsolyáját felkavaró bölcsek meghurcolását. JAJ NEKÜNK. HA KÉPMUTAT ÁSUNK MEGAKADÁLYOZ bűneink felismerésében és a kegyelem elfogadásában, életünk szüntelen megújulásában. A hitelrontást és a hamis tanúzást a törvény bünteti. Isten is méltán sújt le, ha szeretetének, em­bervilágunk iránti hűségének hitelét rontjuk az emberek kö­zött és hamisan tanúskodunk megváltó irgalmáról. Baranyai Tamás Fiatalokról — fiataloknak „Világkatasztrófa!!! A Ko- houtek-üstökös összeütközik a Földdel!” — suttogták sokan tavaly karácsony körül. Egy Heinz G. Konsalik nevű nyu­gat-németországi „próféta” ja­nuár 5-re jövendölte meg a vi­lág végét milliós példányszám­ban megjelent „tudományos alapokon nyugvó” írásában. Tévedett, hiszen jövünk hosz- szabbra nyúlik a jósoltnál és az üstökös ki tudja, merre jár már a világűrben. ŰJRA ÉS ÚJRA visszatér az ember gondolata a jövőhöz. Ma már tudományos alapon távlati terveket készítünk, öt, tíz, tizenöt, ötven években gon­dolkodunk. A mai tizen- és hu­szonévesek számára természe­tes dolog, hogy életükben szá­míthatnak az ezredforduló át­élésére, a 2000. év elérésére. Vajon milyen lesz a huszadik század utolsó negyede? nak Mit hoz a iövő? a jövőkutatás tudo­mánya a mai adatokból, az előrejelzésekből, a rendelkezé­sünkre álló ismeretek segítsé­gével sok biztos tényt tud elő­re vetíteni. Az egyik legfonto­sabb tényező, hogy 2000 körül sokkal több ember él majd a Földön, mint most. Hiszen az emberiség ma minden másod­percben két új emberrel lesz több. Ez naponta 200 ezer em­bert, havonta 6 milliót jelent. A LEGFONTOSABB KÉR­DÉS az emberiség számára, hogy meg tudja-e találni a jö­vőben a béke útját. Hiszen a minden másodpercben két újabb emberrel szaporodó em­beriség élelmezése, tanítása, munkája, gyarapodása csak békés körülmények között kép­zelhető el. Nem véletlenül ke­rülnek elő a jövőről szóló fan­tasztikus írásokban a sötét szi- nek, a világkatasztrófák. Hi­szén olyan óriási politikai, gazdasági, társadalmi feszült­ségek húzódnak meg világunk­ban, hogy újra és újra robba­nással fenyegetnek. Amíg ma nálunk Magyaror­szágon sok ember számára az a nagy kérdés, hogyan tudna lefogyni, naponta kereken 18 ezer ember hal éhen a világjon, mert vagy keveset, vagy nem megfelelő táplálékot kapott. 18 ezer ember — ennyi kb. Kis­kőrös lakossága! Tizenötször annyian, mint hazánkban, 150 millióan laknak ma a világ 25 legszegényebb országában, ahol az egy főre eső nemzeti jöve­delem évi 100 dollár alatt van, az ipar termelési hányada a nemzeti termelési érték 10%-a alatt van és ahol a 15 éven fe­lüli lakosság kevesebb, mint 20%-a tud írni és olvasni. AZ ANYAGI JAVAK igaz­ságosabb világszintű elosztása mellett sok országban óriásiak a társadalmi feszültségek. Af­rika portugál gyarmatain, Dél-Afrikában, Rhodéziában a fehér kisebbség faji megkülön­böztető politikát folytat a színes bőrű többség ellenében. Ügy lesz csak boldogabb jövő­je az egész emberiségnek, ha Dél-Afrikában megszűnik az az állapot, hogy egy fehér húsz­szorosát kapja ugyanazért a munkáért, mint egy fekete, hogy 10 ezer feketére jut egy orvos, míg 455 fehérre szintén egy. Hogy milyen lesz a jövő, az nem számítás dolga, az harc dolga! A mai igazságtalansá­gok nem vetíthetők előre 2000- ig, mert abból csak katasztró­fára következtethetünk. Hogy olyan nagy szakadék tátong a világ gazdag nyugati és sze­gény afrikai, ázsiai, dél-ameri­kai részei között, annak oka elsősorban a kapitalista világ kizsákmányoló politikája. Lám a legutóbbi olajválságon sem az olajsejkek nyertek a legtöb­bet. hanem a közvetítő nem­zetközi olajtársaságok millio­mosai. Mindannyian, ma élő emberek, benne vagyunk a magunk helyén jövőnk alakí­tásában. Hogy milyen lesz a jövő, az nem rózsaszínű vagy sötét szemüveg kérdése, az tő­lünk függ. Hogy mit hoz a 2000. év, az attól függ, hogy össze tud-e fogni a világ minden békesze­rető embere a háború ellen, az 4z európai egyházak nap) gyűlésének előkészületei Ez év őszén, szeptember 16 —23. között, a svájci Engel- bergben tartja hetedik nagy­gyűlését az Európai Egyházak Konferenciája, amelynek csak­nem száz tagegyháza van Euró­pa minden részében. A nagy­gyűlés központi témája: „Egy­ség Krisztusban — béke a vi­lágban”. Az őszi nagygyűlés tárgyalási anyagát egy nem­zetközi előkészítő bizottság dolgozta ki, amely január 24 -28. között Bukarestben tar­totta második munkaülését, a Romániai Ortodox Egyház vendégeként. Az előkészítő bi­zottság résztvevőit — köztük dr. Glen G. Williams főtitkárt és dr. Nagy Gyula professzort, a bizottság elnökét — kihall­gatáson fogadta Jusztin román pátriárka. A megnyitó ülésen részt vettek Jusztinián jassii metropolita és dr. Nenciu, a romániai Egyházügyi Hivatal helyettes vezetője. A romániai egyházak képviselői közt je­len volt Szedressy Pál buka­resti magyar lelkész is. A ma­gyar tagegyházakat dr. Ara­nyos Zoltán ökumenikus titkár képviselte a bizottság ülésén. A 22 tagú nemzetközi bizott­ság részletesen, végleges for­mában kidolgozta az európai nagygyűlés tárgyalási formáját és az előkészület és tanácsko­zások alapjául szolgáló tanul­mányi dokumentumot. Ez az irat — amely rövidesen angol, francia és német nyelven ki­adásra kerül és eljut vala­mennyi európai egyházhoz — öt fejezetében először is rész­letes bibliai anyagot közöl a főtémához; ezután többek kö­zött a következő, a nagygyűlé­sen megvitatandó kérdésekkel foglalkozik: az ökumenikus helyzet Európában, keresztyé­nek és nem keresztyének együttműködése a társadalom­ban, a nyugati vendégmunká­sok helyzete, ökumenikus utak és módszerek, az Európai Egy­házak Konferenciája jövő fel­adatai, Isten békéje és az em­berek békéje, az egyházak mai békefeladatai Európában, a vi­lágbéke oszthatatlansága, az egyházak és az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Konferencia. A Magyar ökumenikus Ta­nács már előzőleg külön ta­nulmányi bizottságot alakitott a hazai tagegyházak részvéte­lének előkészítésére. A buka­resti konferencia után dr. Nagy Gyula professzor február 5-én találkozott a magyar ta­nulmányi bizottság tagjaival és tájékoztatást adott a nagy­gyűlés előkészületeiről és a bukaresti tanácskozás eredmé­nyeiről. elnyomottak föl tudják-e emel­ni egyszerre kezüket az elnyo­mók ellen, az egyéni vagy ki­sebb csoportérdek-osztályérdek keresésére épülő, pénz és ha­szonhozamra épülő kapitalista rendszert föl tudja-e váltani a széles tömegek érdekeit kép­viselő szocialista rendszer. A JÖVÖ IRÁNYÁBAN 2000- ig előre tekintve meg kell kér­deznünk azt is, milyen lesz az egyház jövője, milyen lesz a jövő egyháza. Az bizonyosnak látszik, hogy a 2000 körüli egy­ház nem fog óriási katedráli- sokat építeni. Kisebbek lesz­nek a templomok és a gyüle­kezetek, de aki egyháztagnak vallja magát, annäk nemcsak szájjal és papiroson kell ke­resztyénnek, azaz krisztusinak lennie. Urunk nyomában járva példáját kell követnünk a jó, az igaz, az embert előbbre vi­vő szolgálatában. Az is bizonyos, hogy 2000 körül sem fogja a keresztyé­nek helyett senki más, sem­miféle más emberi szervezet sem elmondani, hirdetni Isten akaratát, törvényét és szerete­tének bűnbocsánatának evan­géliumát. Az evangélium hirde­tésének lehetnek új formái, eszközei, új hirdetői, de tartal­mában ugyanaz marad: Isten annyira szeretett minket, hogy Jézus Krisztust küldte értünk. SOK IDŐSEBBNEK AZ A VÉLEMÉNYE, hogy a mai fia­talok el vannak kényeztetve. Szinte tálcán kínálják oda ne­kik a sokféle lehetőséget, ta­nulj, dolgozz, sportolj, szóra­kozz. A mai fiatalok előtt va­lóban sokkal nagyobbak a táv­latok, mint 20—25 évvel ez­előtt és 2000-ig ezek a lehető­ségek csak nagyobbak lesznek. A növekedést azonban nem szabad csak mennyiségi érte­lemben tervezni: több lakás, még több lakás; több autó, még több autó; több iskolai év, még több iskolai év. A jö­vő emberének emberibb em­bernek kell lennie, jobb vi­szonyt kell kiépítenie maga és embertársai között. Egyházunk ifjúságára ezen a területen nagy feladatok és lehetőségek várnak. Reméljük, hogy a ma az emberiségnek kereken 30%- át kitevő keresztyénség tevé­kenyen hozzá tud járulni ah­hoz, hogy az emberiség embe­ribb életet tudjon folytatni. Ifj. Harmati Béla Itt vagyok honn, itt as én világom Bakony—vidék GYERMEKEKNEK Hiszek a Jézus Krisztusban Sóira nem gondoltam, hogy ennyire itthon vagyok ezen a vidéken! Nem itt születtem. Délebbre Tolna megyében, de családom múltjának egy ré­sze ideköt. Élő tanúja nincs már annak, hogy elődeim itt éltek, csak néhány anyaköny­vi bejegyzés és a gyülekezetek múltját őrző jegyzőkönyv be­szél róla. Ügy érzem azonban, hogy lelkem mélyéből fel-fel bukkannak öreganyáim, öreg­apáim álmai, az erdős hegyek, völgyek szemléletének nemze­dékeken keresztül öröklődő él­ményei. Sokszor meglep, hogy ismerősnek tűnik egy-egy er­dős üstökű hegy és a kékes párájú völgy homályba búvó ösvénye. VESZPRÉM MEGYE KÖZE­PÉT MEGÜLI A BAKONY. A megyehatárok felé ereszkedik lapályokká. A Balaton felé — mint egy szelíd mosoly — sző­lős hegyoldalakkal közelíti az északi partot. A ráncosodó Föld arca itt játékos fintorok­ként furcsa alakú hegyeket formált. Az egyik olyan mint az asztalra dobott báránybőr sipka, a másik koporsót for­mál, de van olyan ami szakasz­tott mása a régi cukorsüveg­nek, nyújtott kúp alakjával. Talán azért, hogy a felhőtlen égre kéken mosolygó Balaton figyelmét magára vonja? Az ember hamarosan meg­találta az erdős hegyek között a termékeny völgyeket, ahol a vadpecsenye mellé megter­melte a kenyeret és tüzes ital­nak a bort. Ma már koránt­sem ilyen idillikus a Bakony vidék képe. Az ember hama­rosan megtalálta a táj gazdag­ságát és kapzsi mohósággal fal­ni kezdte az erdőket. Bebújt a hegyek méhébe annak kin­cseiért és a betyár históriák me­séjét rejtő, erdős hegyek között hatalmas kémények köpik fojtó füstjüket a Pannon táj kék ege felé. A FURCSA FORMÁJÚ HE­GYEKET VÁRAKKAL koro­názták meg a régiek és ezek romjai lehelik a történelem levegőjét. Tihany, Pannonhal­ma a múltat kiáltja a mának. Pápa öreg utcáin a régi, híres diákok szellemé kísért. Ezer­éves templomok vagy azok maradványai prédikálnak a mának bizonyságtevően az örökkévaló Isten gondviselő szeretetéről. Egyházunk népe inkább a Bakonynak a lapályok felé szelídülő peremvidékén él, mint a Somló vidéki, Balaton melléki (Keszthelytől Veszp­rémig). Pápától keletre, és Várpalota környéki gyüleke­zetek. Ősrégi magyar gyüle­kezetek mind. Történelmük visszanyúlik a reformáció szá­zadába. A gyülekezetek több­sége az 1700-as évek előtt ke­letkezett. E közül a 20 gyüle­kezet közül négy 1600 előtt már megvolt. Az 1700-as években hat, 1800-as években egy, és a két világháború kö­zött négy gyülekezet keletke­zett. Az utóbbi négy is mind az ősi gyülekezetekből vált ki. Csak a szervezetük változott, születési idejük azonos azzal amelyikből kiváltak. Mind ki­csi gyülekezetek, ezek, alig van 2000 lelkesnél nagyobb közöt­tük. A falvak sem nagyok ahol vannak és ott a lakosságnak csak egy része evangélikus. Az anyagyülekezetek legtöbb esetben nagy területen szét­szórt leánygyülekezeteket, szórványokat ölelnek össze. Sokszor a távolságok nagyok, és csak annyi közük van egy­máshoz, hogy a lelkészük kö­zös. Érthető tehát, hogy közös vonású kegyességi élet, vagy szokás nem igen alakulhatott ki. Bizonyos abban, hogy minden gyülekezetnek megvan a maga sajátos életformája, de ennek az összegyűjtése azt kívánná, hogy minden gyüle­kezetét keressen fel egy kuta­tó. A közös ige és liturgia azonban nagy vonásokban ha­sonlóvá formálta a gyülekeze­teket. Vannak gyülekezetek, ahol a régi, patinás egyházi élet egészséges hagyományait ápolják. A FELSZABADULÁS UTÁNI, NAGY FORRADAL­MI VÁLTOZÁSOK hatottak a gyülekezeti életre is. A nagy gazdasági átalakulás megboly­gatta a paraszti gyülekezetek népét. A modern népvándor­lás elindította a falu dolgozói­nak nagy részét az ipari köz­pontok és a városok felé. Vár­palota, Ajka szívó hatása az egész megye területén érez­hető. Amíg a bejárásos idő­szak tartott, műszak váltás idején — naponta háromszor — autóbusz sorok rohantak szét, mint a kerék küllői min­den irányba és hozták, vitték a dolgozókat. Azután megun­va a bejárás hátrányos hely­zetét elkezdtek beköltözni az új városokba és ipari helyek­re. Egy-egy kis falu népét be­fogadó hatalmas bérházak la­kásai az alapkő letételnél már gazdára találtak. Az új lakók az ország minden részéből jöt­tek és jönnek, de zöme a kör­nyék falvaiból. A környékről jövők jó része csak a munka­napokon lakik itt, mert a hét végén hazajárnak, ahol meg van még az ősi hajlék, több­nyire az öreg szülők is ott él­nek, vagy csak rokonok és is­merősök, tehát az a régi kö­zösség, ahol lelki otthonra ta­lálnak. Az ősi templomhoz sok emlék köti őket, a temetőben az elődök és a közelmúltban meghalt szeretteik sírja mind olyan szálak mik eltéphetetle- nek. Az új helyen csak laká­suk van, igaz, hogy parkettás, fürdőszobás, központi fűtéses, vagy kertes új ház, de az ott­hon még a régi falu öreg há­za. Még, ha minden szál el­szakad is, nagyon nehezen lesz az új lakóhely temploma lelki otthonunkká és még nehezeb­ben lelki közösséggé az ottani gyülekezet. A MQDERN NÉPVÁNDOR­LÁS MA MÁR MEGSZŰNŐ­BEN VAN. A fiatalok közül sokan az ősi falvakban is megtalálják a megélhetés le­hetőségét. A fejlődő és mind­inkább megerősödő termelő- szövetkezetek otthon tartják a népet. Sok fiatal ül fel a trak­torokra és amit apáik lovak­kal végeztek ők gépekkel csi­nálják. A falvak képe is át­alakul, új házak épülnek, vagy a régieket építik át és a szo­bákba új bútorok kerülnek. A kémények között furcsa agancsként televízióantennák ülnek. A régi kocsiszínekből garázs lesz. ahol Moszkvicsok, Zsigulik. Skodák, Polski-Fia- tok, Trabantok csillognak, mint valamikor a fényesre csutakolt lovak szőre az istál­lókban. Rajtuk, elsősorban nem munkába járnak vezetőik — a valamikori lovas kocsik gazdái — hanem kirándulni, atyafi látogatóba. A motorke­rékpár ma már olyan mint va­lamikor az egylovas kocsi. A templomok közelében gyakran parkol le egy-egy autó, mert utasaik meghallották a ha­rangszót, vagy éppen csak azért mentek odáig, hogy részt vegyenek az istentiszteleten. Mátis István Ha valakit meg akarunk is­merni, mindenek előtt a neve után érdeklődünk. A név ugyan manapság nem sokat mond, csupán arra való, hogy megkülönböztesse az egyik embert a másiktól. Régen azonban minden névnek meg­volt a külön jelentése, amely röviden jellemezte a név tu­lajdonosát. Amikor például Mózes valakinek bemutatko­zott, az illető mindjárt tudhat­ta, hogy azzal az emberrel is­merkedett meg, akit Isten cso­dálatosan megmentett a Nilus vízéből, mert Mózes azt jelen­ti, hogy „vízből kimentett”. Ha Sámuelről hallott valaki, mindjárt tudhatta, hogy arról a prófétáról van szó, akit Is­ten édesanyjának csak sok­sok imádság után adott aján­dékul. A Sámuel név ugyanis azt jelenti, hogy „az Űr meg­hallgatott.” Az Apostoli Hitvallás máso­dik része alapján most Jézus Krisztussal fogunk megismer­kedni, azért mindenekelőtt megtanuljuk a nevét, Ez a név nem olyan, mint a mai nevek, mint például Nagy Péter, ahol a Nagy családnév, a Péter pe­dig keresztnév. Jézus Krisztust először csak Jézusnak hívták. Mint minden gyermek kapott valamilyen nevet, őt Jézusnak nevezték el. Ezt a nevet Jézus szülei nem maguk választották. Mielőtt Jézus megszületett. Isten an­gyala megjelent édesapjának és édesanyjának és megparan­csolta, hogy a születendő gyer­meket Jézusnak nevezzék el, mert ő fogja megszabadítani Izrael népét a bűntől. A Jé­zus név ugyanis azt jelenti, hogy „Isten megsegít”. Hogy Jézus Isten segítségét hozta el az embereknek, az csak akkor lett nyilvánvaló, amikor felnőtt és elkezdett ta­nítani. Ügy tanított, hogy falu­ról falura járt, s ha az össze­gyülekezett emberek között voltak betegek, meggyógyította őket. Mikor ennek híre kelt, messze vidékről hozták hozzá a betegeket, a vakokat, a sü­keteket, a bénákat. Jézus a va­koknak visszaadta a látását, a süketek fülét megnyitotta, a bénák lábát egészségessé tette. Minden eszközzel igyekezett segíteni a bajba jutott embe­reken. Amikor a naini özvegy­asszonynak meghalt az egyet­len fia, Jézus feltámasztotta és visszaadta édesanyjának. Ami­kor az emberek látták ezt a nagy szeretetet, amellyel Jézus lehajolt az elesettekhez, akkor kezdték őt Krisztusnak, vagy héberül Messiásnak nevezni. Mindkét szó azt jelenti, hogy „felkent”, mert a nagy vezető embereket, királyokat és főpa­pokat olajjal szokták felkenni, azaz beiktatni hivatalukba. Iz­rael népe hosszú évszázadokon át várta, hogy Isten elküldi az igazi királyt, a Messiást, a Krisztust, aki megszabadítja népét minden nyomorúságától és olyan országot teremt, ahol nem lesz háború, betegség, vagy nyomorúság. Amikor az emberek Jézust Krisztusnak nevezték, azt a hitüket fejez­ték ki, hogy Jézus az Isten ál­tal megígért Szabadító. Amikor az Apostoli Hitval­lásban azt mondjuk, hogy „hi­szek a Jézus Krisztusban”, ez­zel mi is valljuk, hogy Jézus Krisztus a mi Szabadítónk is, aki bennünket is meg tud gyó­gyítani minden betegségből és meg tud szabadítani minden rossztól. Jézus Krisztus, mi kegyelmes jó Urunk, Könyörgéssel teelődbe járulunk. Ínségében nyájadat el ne hagyjad. Tőled várunk segítséget, oltalmat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom