Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-24 / 8. szám

XXXIX. ÉVFOLYAM, S. SZÁM 1974. február 24. Ara: 2,— forint Vasárnapi séta az új Teológiai Akadémiánál Betűk szerelmesei Akaratlanul is krónikása let­tem az eseményeknek. Íme, néhány naplófeljegyzés. 1970. január 27. Kedd este hat óra. Havas, lucskos az ut­ca. A Déli Egyházkerület püs­pöki szobájában négyen ülik körül a tárgyalóasztalt: D. Káldy Zoltán püspök, D. Ko­ren Emil esperes, ifj. dr. Ko­tsis Iván mérnök és e sorok írója. A beszélgetés témája: hol épüljön fel az új Teológiai Akadémia. És megszületik a javaslat: a zuglói Szeretethá- zat építsük át új Teológiai Akadémiává. 1970. december IS. Ifj. dr. Kotsis Iván benyújtja az Or­szágos Egyház elnökségének a vázlattervet. 1971. október 13. Késő estébe hajló tárgyalás a Teológiai Akadémia tanáraival az építé­si terv javaslatáról. A legap­róbb részletekig véleményezik, vitatják a tervet. Azután ki­alakul a végleges elképzelés. Kotsis Iván magával viszi az átjavított tervmásolatokat. Üjra áttervezi. 1972. március 31. Az Orszá­gos Egyház elnöksége benyújt­ja az építési engedély kérését a XIV. kér. Tanács Építési Osztályához jóváhagyásra. 1972. május 23. Megérkezik a jóváhagyás. Kivitelezőt kell keresni. Nem könnyű feladat. 1972. november 18. Mihályfi Ernő országos felügyelő és D. Káldy Zoltán püspök aláírják a Monori Járási Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat vezetőivel az építési szerződést. 1972. december 4. Kiürítve átadásra kerül a Szeretetház az építő vállalatnak. Kezdőd­het a munka. 1972. december 11. Hétfő. Az első kapavágás a Teológiai Akadémia építkezésénél. 1973. szeptember 3. Bokréta­ünnep. Állnak a falak. 1974. január 19. Elkészülnek a cikkben található képek. 1974. február 10. Vasárnap. A tetőszerkezet majdnem egé­szében la van deszkázva és kátránypapírral fedve (a pa- lázást csak száraz időben fog­ják elvégezni). Az épület bel­ső részében az egyes szobák, tantermek válaszfalai fel van­nak húzva, az elektromos ve­zetékek, csatornázási és víz­vezetési szerelvények a helyü­kön vannak, a volt szeretetházi rész megmaradó falairól a ré­gi vakolat leverve, új vakolás­ra van előkészítve. Az ablakokon ma még csak én látom a függönyt, jelenleg műanyaggal van borítva; fia­talok zsibongása helyett ven­tillátor zaja tölti be az épüle­tet. A tantermek csendjét most talicskák zaja veri föl: készül­nek a padló betonozására. Se­rény munka folyik ezekben a napokban a Bosnyák tér egyik szögletében, ahol a lombjukat vesztett fák közül messziről köszön vissza a nagy gonddal és nem kis áldozattal épülő Teológiai Akadémiánk új épülete. Ha majd valaki megírja a Teológiai Akadémia króniká­ját. akkor ezeket a dátumokat is figyelembe kell vennie. De ezek mellé legalább ilyen hangsúllyal oda kell tenni azt a sok tárgyalást, értékelést és biztatást, amely a különböző szintű egyházi fórumon — és nem utolsósorban gyülekeze­tekben —, elhangzott biztatá­sul és segítségül az egyház ve­zetőinek, akik vállalták ennek a rendkívül nagy horderejű építkezésnek minden gondját és fáradságát. De megérte ... Ma már a krónikás más ter­mészetű dátumokat is fel tud jegyezni. A tervek szerint — és erre minden reménységünk megvan —, 1974 őszén eltűn­nek a malterosládák. az épít­kezések megszokott rendetlen­sége, s a szakiparosok helyét berendezéssel járó gondunk, átveszik a tiszta, korszerű épü- De a nehezén — úgy érzem —> letben a lelkészi szolgálatra már túl vagyunk, készülő fiatal lelkészjelöltek. „A gazda szeme hizlalja a De addig még sok a tenniva- jószágot” — ismerjük e köz­lőnk. mondás igazságát. Épülő Teo­Az új Teológiai Akadémia épülete Ennek jegyében ülésezett és járta a város különböző szak­üzleteit az Országos Elnökség által kijelölt bizottság, amely­nek az épület belső berendezé­sének a megtervezése és a „piackutatás” volt a feladata. Hiszen tizenhárom lakószobát, négy előadótermet, öt tanári és dékáni szobát, egy étkezőt és konyhát kell majd berendezni új bútorral. És ez nem kis fel­adatot jelentett ennek a bi­lógiai Akadémiánkra vonat­koztatva ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a gazda az egész magyarországi evangé­likus egyház lelkészeivel, gyü­lekezeti tagjaival együtt. Imádságainkkal és áldoza­tainkkal segítjük a jövő lel­készei színvonalas oktatását és képzését szolgáló új Teológiai Akadémiánkat! A Teológiai Akadémia épít­kezése mindjobban a falak Az új Teológiai Akadémia utcai homlokzata zottságnak. De az elmúlt hu­szonöt esztendőben már meg­szoktuk, hogy egyházunk nem torpan meg a nagy feladatok előtt. Erre élő példa az új Teo­lógiai Akadémia és Teológus Otthon építése is! Ez a bizott­ság is jól végezte munkáját s ma már a bútorrendelés ott fekszik a TANÉRT és a BÚ­TORÉRT vállalatok igazgatói asztalán. Ezzel még korántsem feje­ződött be az építkezéssel és „mögé” húzódik. Mutatós, fényképekkel illusztrált tudó­sítást már nem tudunk adni. A legközelebbi fényképes hír­adásunk Blár ünnepi hangvé­telű lesz, mert az a Teológiai Akadémia és a Teológus Ott­hon megnyitásáról és ünnepi átadásáról fog szólni. Az pedig mindnyájunk, egész egyházunk közös, szép és ál­dott ünnepe lesz! Karner Ágoston Amióta a mainzi Gutenberg a nyomtatott betűcsodával meglepett bennünket, azóta szolgálja az emberiség túlnyo­mó többségét mindaz, ami el­hagyja a nyomdát. A betűk hangyalábai hamarosan mér­földjáró csizmákhoz jutottak, s e csizmák sarkai a földkerekség minden zugában kopognak. Versenyre keltek ugyan velük más, gyorsabb, korszerűbb hír- és gondolatközlő eszközök, di­adalait azonban ötödfélszáz év óta rendre és változatlanul aratja. Ámulunk ugyan az elektromosság hanggá, fénnyé, színné kovácsolásán, de az írott és olvasott, a nyomtatott szöveg maradt mégiscsak „szent” számunkra. S ez így lesz mindenkor. A közhely, hogy „a sajtó hatalom”, több, mint 450 éves igazságot takar. Egyházunk sem érintetlen ettől az igazságtól. Nem azért, mert a reformáció egyik man­kója a könyvnyomtatás, a saj­tó volt, hanem azért, mert ma is és a jövőben is a nyomtatott betűt hívja és fogja hívni se­gítségül igéjének, üzenetének terjesztéséhez. tolmácsolásá­hoz. Súlyponti helyet foglal tehát el ma is az egyház mun­kájában a sajtó. Olvasóinkat ezért nem érhe­ti meglepetésként, ha a „be­tűk szerelmesei” egy teljes na­pot töltöttek az egyház sajtó­jának kérdésével. Február 5- én tizenhat egyházmegye saj­tóelőadója ülésezett székhá- zunkban a püspökökkel, szer­kesztőkkel, rovatvezetőkkel egyetemben, hogy számot ad­janak kétéves sajtómunkáról, kicseréljék tapasztalataikat és előre tekintsenek a jövő fela­dataira. Itt valóban azok vol­tak jelen, akiknek „szerelme” a sajtó, akik „lángolnak és ég­nek” ezért a munkáért. Nyissunk a gyülésterembe A gyűlés tengelyében D. Káldy Zoltán püspök vitaindí­tó előadása állt. A püspök fel­mérte azt a munkát, amelyet a sajtóelőadók két éven ke­resztül végeztek. Látszólag ki­csiny szektora ez az egyházi munkának, hiszen figyelmün­ket oly sok mindenre kell for­dítanunk, mégis azt kell mon­danunk, hogy az egyik legfon­tosabb munkaágban tevékeny­kednek ezek a lelkészek. Mert lényegében ezen a bázison, a tizenhat egyházmegye sajtó­lelkészén nyugszik egyházunk sajtójának ügye. Szervezetileg és szerkezetileg is ilyen jól át­gondolt egyházi sajtónk mun­kája. De ebben a feladatkör­ben ismételten meg kell újul­nia az előadó gárdának — hangoztatta a püspök. Mit is kell értenünk az egy­ház sajtóján? Természetesen elsősorban a nyomtatott evan­géliumot, amelyben megszólal az ige, annak magyarázatát, az egyház munkáját, s az ar­ról való híradást, a testvéri kapcsolatot, az emberközelsé­get, ahogyan ezt a sorok rit­musa megköveteli. Mindezt sajtónk öleli fel. Az evangéli­um kérdését rendkívül sokol­dalúan közelítjük meg. A bib­liaterjesztéstől, bibliamagya­rázó könyveken keresztül a népszerű kiadványokig, mint káté, imádságos könyv, nap­tár, útmutató, stb. el egészen közismert lapunkig az Evan­gélikus Életig. Roppant széles skálán je­lentkezik tehát a nyomtatott evangélium és húzzuk alá az alapigazságot: nem öncélúan. Sem újságunk, sem folyóira­tunk. de különösképpen köny­veink nem a „klérus”, a lelké­szi kar számára kerülnek saj­tó alá, hanem elsősorban hí­veinknek címezzük őket. Saj- tómunkánk akkor tölti be he­lyesen küldetését, ha a „betűk szerelmével”, ezzel a „szent lelkesedéssel” hatja át gyüleke­zeteink tagjait s olvasmányaik között ott szerepelnek kiadvá­nyaink is. A bázis A bázis, a sajtólelkészek munkája ezért nélkülözhetet­len, ök a 16. század ittfelejtett anonim prédikátorai, akik szí­vükben ügybuzgalommal, tás­kájukban a szeretett irodalom­mal kerülnek a gyülekezetek­be és oltogatják belénk az egyházi sajtó szeretetét. Fo­gadjuk őket megilletődéssel! Nos, ezt a munkát nem köny- nyű végezni. Az egyik felszólaló hangsúlyozta is: még nem je­lenthetjük ki, hogy „olvasó gyülekezeteink” vannak. D. Káldy Zoltán püspök is hang­súlyozta ennek a munkaágnak sok nehézségét. Nem mintha evangélikus népünk idegen­kedne az egyházi sajtótól, hi­szen ősi protestáns hagyomá­nyai alapján összeszövődött élete a nyomtatott betűvel. A döntő nehézség sokszor tájé­kozatlanságban rejlik. A tájé­kozatlanság ködfüggönyét kell szétoszlatnunk. Mert pl. azok a sajtótermékek, amelye­ket megszoktunk és jól beve­zettünk. megemelt példány­számuk ellenére is kevésnek bizonyulnak. Naptár, útmuta­tó, énekeskönyv, stb. mindig kevés van. Viszont kitűnő könyveink éppen azért marad­nak eladatlanok, mivel még nem eléggé szereztek tudo­mást róluk gyülekezeteink tag­jai. A püspöki előterjesztésiben felmértük ezeket a nehézsége­ket. Helyet kapott azoknak a problémáknak a megvitatása xs. amelyek ezen a téren je­lentkeztek gyülekezetekben és lelkészi szolgálatban egyaránt. De vajon megrekedhetünk-e itt? Nyugodt lehet-e lelkiis­meretünk akkor, amikor egy­házunk legjobbjainak szelle­mi erőfeszítése, s egyházunk anyagi áldozata a helyenként mutakozó tájékozatlanság kö­vetkeztében homokba fulladt vízcsepp marad? Nem. és is­mételten nem! Célunk változatlan — han­goztatta a püspök. — Az evan­géliumot írott formában to­vább fogjuk adni. A sajtólel­készek lelkiismerete, írók és szerkesztők fáradtsága nem lesz haszontalan. Az előadók­nak tudniuk kell. hogy jó ügyet képviselnek, s biztosak lehetnek abban is, hogy nyi­tott szívekre találnak egyhá­zunk népénél. Lap- és könyv- terjesztő munkájuk mögött ott áll egész egyházunk felelőssé­ge, megbecsülése, igénye. Közel húsz hozzászólás je­lezte a belső tűz fellobbanását, a „betűk szerelmesei” új len­dülettel indulhatnak munká­ba. Gazdag tapasztalatcserével tarsolyukban fognak talán már holnap bekopogtatni hoz­zánk. Nyissuk meg szívünket előttük! Részletmunkák A részletmunkákra is figyel­met szenteltünk. Előkerült a Theologiai Szemle — ökume­nikus szakfolyóirat — néhány kérdése dr. Prőhle Károly is­mertetésében, az Evangélikus Élet, mint egyházunk „néplap­ja” Mezősi György, a Lelki­pásztor, lelkészeink szakfolyó­irata dr. Nagy István és kiad­ványaink szerkesztésének, megírásának, terjesztésének kérdése Harkányi László elő­terjesztésében. Meg kell állnunk néhány szóra az Evangélikus Életnél. Nincs ebben semmi soviniz­mus, de mégiscsak ez a sajtó­termék próbál egybeölelni bennünket, a több, mint 400 ezer lelket számláló evangéli­kus egyházat. Nem szeretem ezt a meghatározását a lap­nak: „egyházunk hivatalos lapja”. Sokkal inkább megha­tározás nélkül vallom azt: ez a várva-várt olvasmány he­tente, ez hozza hírül távoli testvéreim életét, hitét. Ez nyitja fel a szemeket a messzi földrészek meglátására, elvisz az öt kontinensre, bebarangol- tatja ledkemmel népek nyomo­rát. gondját. Az aknamezők és drótsövények széléig kísér, vi­gyáz, hogy magam ne legyek áldozat majd visszatér velem, hogy csendesen átadjam ma­gam egy Reményik-költemény hangulatának. Igét hirdet, ha betegágyamon fekszem, esz­méltet. ha megfáradok a szol­gálatban. Mi mindenre van ereje ennek a négy oldalnak! Ez az Evangélikus Élet! Való­ban néhány sora felöleli az egész világ örömét, gondját, baját. . A sajtólelkészek megható él­ményekről számoltak be a lappal kapcsolatban. Szóltak arról, mennyire termékenyíti meg a gyülekezeti életet, hogy „idegenek”, vagyis nem evan­gélikusok is milyen szeretettel veszik kézbe, hogy egyre töb­ben kérik, fizetnek elő rá, hogy sokoldalú mondanivaló­ja a gyülekezet minden réte­génél megtalálta a hangot, hogy a gyülekezeti élet és a közegyház között ez a lap a „forró drót’’, s egybekapcsol soraival az egész világgal. Va­lóban az a helyzet, ha nagvon röviden akarnánk egy külföl­dinek bemutatni egyházunk te­vékenységét. teológiáját, kezé­be kell adni egy Evangélikus Életet. De önismeretünk tükre is ez a lap. Aligha tudnánk el­fogulatlanul írni. vagy szólni róla. De ugyanilyen érzéssel fogadjuk a kritikát is. Betűk és szerelmeseik. A Gutenberg galaktika gyerme­kei. Írók, olvasók és a közbe­iktatott fogaskerekek. Ez volt ennek a napnak az élménye. És a láng. a tűz. amely forró-, sít az ügyért: hogy az írott evangélium eljusson minden evangélikus hajlékába. Dr. Rédey Pál NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egy­házai „Brot für die Welt” (Kenyeret a világnak) akciója ez évben is számos afrikai or­szágnak nyújt segítséget. A Szaharától délre fekvő, száraz­ságtól sújtott Niger, Felső- Volta, Szenegál lakói 50 ezer márka értékben vitaminokat, ruházati cikkeket, takarókat és sátrakat kaptak, míg Csád Köztársaságban egy árvaházat szereltek föl. A szintén száraz­sággal sújtott Észak-Etiópia számára most készítik elő a segélyszállítást. A Német Vö­röskereszt Szervezettel együtt­működve segélyt juttattak az árvíz súlytotta tunéziai Gafsa és Sidi körzet lakóinak. Évente kereken 200 ezer márka érték­ben segíti az evangélikus és szabadegyházak adományából a segélyszervezet a világ kü­lönböző országait, (ena)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom