Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-22 / 51. szám

Békesség — Mondd meg, szerinted mi a „béke”? — kérdezem egy kis barátomat. Nem tudja. Tetszenek érteni! Nem tud­ja, mit jelent ez a szó: béke. Vagy legalábbis még sohasem gondolkodott rajta, mint ahogy azon sem töprengett soha, miért van az, hogy van levegő és hogy miből kerül banán az asztalra. Azért csak próbálom to­vább feszegetni. Béke, — mondom —, biztos láttál már a TV-ben háborús filmeket, ahol katonák voltak, meg lőt­tek, — kísérlem meg az el­lentéttel rávezetni, de őt nem is érdekli a téma. Ehelyett arról beszél, hogy képzeljem el, új színes filctollkészletet is fog kapni karácsonyra, meg hogy milyen jót korcsolyázott teknap a barátaival. Hazánk lakosságának leg­alább egyharmada olyan, aki nem élt még, amikor itt há­ború volt s amikor remegő, nyomorult embereknek más vágyuk sem volt, csak még egyszer békében élhetni. S mivel ez az „egyszer” még mindig tart, így lassan már a kétharmad is elfelejti, milyen volt az, amikor nincs béke. Már nem is tudunk rácsodál­kozni a békére. Mert mindig csak a háború, fegyverropo­gás, bombarobbanás, gyilko­lás, sírás, fázás, nélkülözés ellentétjeként szoktunk a bé­kére gondolni, pedig a béke több, sokkal több, mint a há­ború ellentéte! „Hívják nevét békesség fe­jedelmének.” Vajon igazában csak azok értik és értékelik ezt, akik tudják, hogy hívták a megszállottság vezérét, hogy mi volt a neve a háború fejedelmének? Azoknak lehe- ne csak hirdetni a béke örö­mét, akik sírtak; azoknak az életet, akik életeket vesztet­tek; azoknak a karácsony melegét, akik már fáztak? „BÉKESSÉG.” Utánanézek az Értelmező Szótárban. „Bé­kés állapot, emberek zavar­talan együttélése, nyugalom, egyetértés.” Jézus tehát a bé­kés állapot fejedelme. Zavar­talan együttélésünk fejedel­me. Nyugalmunk fejedelme. Egyetértésünk fejedelme. Az embereket „békesség nektek”-kel köszöntő Jézus születésekor nem csupán Is­ten „békéit meg” az emberi­séggel, de kibékülésre bírt embereket egymás között. Jé­zus a mindennapjaink útmu­tatója, gyermekeink mai ne­vetésének visszhangja, örö­münk teremtője, boldogsá­gunk fejedelme. Ezért meg­köszönjük jelen békénket és mindent, ami ezt kitölti. Hála legyen neki a békés hétköz­Törvénnyel és igazsággal így kormányozza népét a jó uralkodó vagy államfő: tör­vénnyel és igazsággal. Akkor is helyesen értjük ezt a kifeje­zést, ha így mondjuk; törvé­nyesen és igazságosan. Ami­kor Ézsaiás prófétáit az éljö- •vendő Messiásról, akkor azt várta tőle, hogy olyan király legyen, aki Isten akkoriban jól ismert törvényének megfelelő­en uralkodik majd, és orszá­gában igazságos társadalmi rend lesz, olyan, amilyent Is­ten régi szövetségének rendje előírt. A RÉGI IZRAEL KEGYE­SEI azt szerették volna, hogy a Szövetségi-rend érvényesül­jön. Jó rend Volt ez. Védte az emberek életét, megkövetelte, hogy még a rabszolgákat is emberszámba vegyék, segítsék és támogassák az özvegyeket, árvákat. Arról is gondoskodott a törvény, hogy még a nem szándékosan okozott kárt is jó- vátegyék. Ez a törvény bizo­nyos tekintetben humánusabb volt, mint az ókori Kelet nagy birodalmainak törvényei. Ezért tudták később ebben a rövid mondatban összefoglalni a szö­vetségi rendnek a közösség életére vonatkozó törvényét: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A TAPASZTALAT AZON­BAN mást mutatott. Az a nép, amely azzal büszkélkedhetett, hogy Isten népe, és amelynek ilyen világos és jó törvénye volt, nem tartotta meg a tör­vényt. Közösségi élete, társa­dalmi rendje semmiben nem különbözött a korabeli népe­kétől. Legfeljebb a kegyes emberekben, a régi hagyomá­nyok őrzőiben élt a vágy, hogy bárcsak újra érvényesülhetne a Törvény jó rendje. Vártak Valakit, egy jó királyt, aki majd ezt megvalósítja. Ezt a várakozást erősítette a próféták igehirdetése. Le­leplezték és elítélték azoknak a bűnét, akik letértek arról a jó útról, amelyet a Szövetség rendje nyújtott nekik és így alakult ki Izrael földjén az a törvénytelen és igazságtalan társadalmi rend, amely tele volt hazugsággal, embertelen­séggel, szegények elnyomásá­val, igazságtalan ítélettel, zsa­rolással, megvesztegetéssel. Ezen a sötét háttéren ragyo­gót fel az örömhír: Isten küld valakit, aki segíteni fog. Erről szól Ézsaiásnak ez a próféciá­ja is. Ű úgy látja, hogy a Mes­siás helyrehozza azt, amit Dá­vid utódai elrontottak, „tör­vénnyel és igazsággal” újra di­csőségessé, erőssé teszi a meg­ingott trónust. BÁRMILYEN RAGYOGÓ SZÍNEKKEL festette is Ézsai­ás az eljövendő Messiás képét, csak megközelíteni tudta Isten ígéretének beteljesedését. Akik mereven ragaszkodnak a sza­vakhoz és képekhez, azoknak mindig csalódniuk kellett Jé­zusban. Jézus nem a régi szövetséget folytatta, nem az javítgatta, hanem új szövetséget adott. Más értelemben király, mint Dávid vagy utódai voltak. Ö Isten engedelmes Fia, aki Is­ten akaratát hajtja végre. Nem rivalizál királyokkal és hatal­masságokkal, hanem szolgál „törvénnyel és igazsággal”. Jézus szavaiból tudjuk, hogy az Újszövetség nem a törvény szövetsége. Nem kell szertar­tásokkal, áldozatokkal megsze­rezni az Isten jóindulatát, mert ezt Jézus elvégezte. Még­sem engedi Jézus, hogy a tör­vényt mindenestől elvessük, ű maga így mondta ezt: „Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt, hanem azért, hogy betöltsem”. Hogy mire, milyen törvényre gondolt, azt akkor tudjuk meg, ha Jézus életére figyelünk. Arra, hogy hogyan védte, mentette az emberek életét, hogyan gyógyította a betegeket. Árra, hogy ember­számba vette a farizeusokat és vámszedőket, hogy segítette, erősítette, vigasztalta az elha­gyottakat. szenvedőket és szo- morkodókat. Arra, hogy elítél­te a farizeusok embertelensé­gét, önzését, elbizakodottságát. Arra, hogy elítélt minden bűnt, ami egyes embereknek, közösségnek az életét tönkre­teszi. Arra. hogy két nagy pa­rancsolatban tudta összefoglal­ni az egész törvényt. Szeresd Istent és szeresd felebarátodat. AZ ŰJ SZÖVETSÉG NEM TETTE ÉRVÉNYTELENNÉ Istennek azt az akaratát, amellyel az ember egyéni és közösségi életét az „igazságos­ság” mértéke alá helyezi. Jé­zus tanítványainak, az Újszö­vetség népének ebben is kö­vetnie kell Jézust, szolgáljon minden embernek szeretettel és igazsággal, mert a törvény betöltése a szeretet. Jézus Ézsaiás próféciáját úgy töltötte be. hogy nyilvánvaló­vá tette Isten igazságát. Azt, hogy ha Isten az emberekkel úgy bánna, ahogyan megérde­melnék, akkor mindig büntet­nie kellene, mert Isten ítéle­tében senki nem tudja igazol­ni magát. Az az igazság, amellyel Jézus jön, nem a bí­rónak a rideg igazsága, hanem a mennyei Atyának megbocsá­tó szeretete. Aki Istennek ezt a bűnbocsátó szeretetét megis­meri, az követi Jézust a sze­retet és igazság útján, az tud harcolni az élet minden igaz­ságtalansága ellen és végezni a szeretetnek azt a szolgálatát, amelyet Isten ránk bízott. Dr. Muntag Andor fejedelme napok, vagy ünnepek tartal­máért. Ó munkálkodik eszkö­zein keresztül is, ha kíván­csian kézbe veszünk egy köny­vet, ha leülünk az ünnepi asztal mellé, ha örülünk és örülnek körülöttünk az aján­dék-csomagokat bontogatva. Legyen hála a Békesség Feje­delmének a mostani kará­csonyért is, családért, gyüle­kezetért. otthonokért és pihe­nésért, népünk minden közö­sen elért eredményéért, s mindenért, ami egyre gazda­gabb tartalommal tölti ki bé­kés életünket. Még a színes filctollakért és korcsotyákért is. Bízik László Veress Miklós: KARÁCSONY Fehér, fehér a reggel a csillag kihunyt összeroskadt a jászol kísérik Máriát füttyögő szelek a háromkirályok hazatérnek tárgyalnak minisztereikkel És hull a hó mint karácsonyi ének magányos álmos nagy mezők felett Már alszik aki megszületett Almában disznó visong koccannak borospoharak köd leng zászlónvi rongy pihennek a szirénák harangok míg a háromkirályok hazatérnek Hull a hó mint orgonákból az ének és mosolyognak álmukban a tankok Ágyú-pásztorok némán hevernek karácsonyfapapír mintájú subán játszanak helyettük füstfurulyán csillagot váró városok Már alszik a jászoli gyermek anyja mellére mosolyog * de szívverése szigorú A háromkirályok is dalolnak aztán lefekszenek Korán kell kelni holnap folytatódik a háború A Szép versek 1912. évi kötetéből Minél többen örülnek, annál igazabb az öröm Ebben a mondatban foghatnánk talán össze az alábbi Gár­donyi által költött történet mondanivalóját. A mi számunkra sok tekintetben már csak a múlt fájó emlékeit idézi. De sokan vannak még szerte a világon, akik „a gyermeki szív” őszinte­ségéből és segítőkészségéből ösztönzött tettek nyomán válhat­nának megelégedett, boldog, örvendező emberekké. Egy názáreti koldusasszony ádventje A gyermek Jézus, mikor már sötétedni kezdett sietett hazafelé a hideg téli szürkü­letben. Nem fázott, mert jól összehúzta magán subácská- ját, ami annak a báránykának a bőréből váló volt amit a pásztorok ajándékozónak ne­ki születése éjjelén. Amint ha­ladna az úton az isteni Gyer­mek, láta egy koldus asszonyt a názáreti hídon. öreg volt pedig az asszony és reszketett a fázásban. Meg- kékült vén kezét ölébe kul­csolva nézte szomorúan. Jézus látá öt és megálla előtte. És szála: Asszonynéném, miért- hogy itt ülsz a havas kövön? Amaz pedig feleié: Nincs hol megpihennem. Mert úgy kerültem én e városba, mint a széltől fútt töviskóró. Idegen vagyok itten. És Jézus mondá: Jövel mi- hozzánk. A mi hajlékunk me­leg ... Amaz pedig feleié: Oh édes­ajkú gyermek! Igen, ha min­den ember gyermek volna, bármely házba is beléphetnék. És marada ültön. Jézus pedig elszomorodék. És benyitván a házba, találd anyját, Máriát az ablaknál ülve, ingecskét foltozván. És Jézus köszönte őt mondván: Dicsőség a mennyben Isten­nek! S anyjához járulván, megcsókold kezét. Mária pedig megölelé a gyermeket és mondá: Szerel­mes egy fiam, tudod-e, hogy ma van... születésed napiá? Immár betöltéd hatodik éve­det. És vetkeztetvén őt a s”hács- kából tovább heszéle édesen: Mivel szerezzek, néked Gyer­mekem örömöt e navon? Annácskám — feleié Jézus — csak obi örömöt szerezz né­kem. am ebi reked is öröm. ez ioaz: öröm. És ahol hárman örvendeznek, az a boldog öröm! S Mária feleié: Miképpen örvendezhetnénk hárman? Avaotf nem tudod-e, hogy atnád Kavernaumbnn dolgo­zik” Jézus pedig mondá: A híd kövén az úton egy asszony­testvér ül. Szólítsd be őt, mert az én hívásomra nem jő. Mária pedig elcsodálkozék. És mondá: Testvérünk járna erre? S Jézus feleié: Nem tudom a nevét. S Mária kérdé: Vajon mon- dotta-é, hogy testvérünk? Nem mondotta, — feleié Jézus. Hát akkor hogyan tudod, hogy testvérünk? Jézus behunyd szemét és csendesen teleié: Érzem, Mária akkor kendőt boríta fejére és kiméne az útra. És megtaláld az asszonyt. És szó- lítá nyájasan: Ki vagy te? S amaz feleié: Koldus va­gyok. Kapernaumból tévelyed- tem ide. Mert homályos im­már a szememnek látása. S Mária szála: Jer velem. Az asszony fölkele és követé Máriát. És mikor elérkezének a házhoz. Jézus megnyitá előt­tük az ajtót. Mária pedig be­vezetvén az asszonyt, széket tön a tűzhely mellé. És mon­dá: A füzem elaludt, de a fal még meleg. Ülj le. Az asszony szemérmesen le­telepedett, és boldog fohász­kodással áldta magában az Urat. Jézus pedig monda: Anyács­kám. a mi testvérünk talán éhezik is ... S Mária feleié: Már adok ennie. És pk"“nvé a kenueret és szelvén, belőle, nyújtván az asszonynak mondván: Nincs envebem asszonvnénikém. A férjem odavan ácsolni. Ilyen­kor nem főzünk. S a. koldus rebeqé: Oh ál­dott óra! Oh áldott hajlék! S törne a kenvévhfij, p» a kenuér az ölébe fordula. mert nem bír fit vala tartani ujjainak gémbercdettséoe mintt. Mária azonban fogd a ke- nuerpt és szeletekre métáié az asztalon. S amint Mária ebben foglala- toskodék. a gyermek Jézus odahúződék az asszonyhoz. És áhítatosan v"rvAn reá. két kis tenrier^be fogd a. koldus asz­S'vnmt OR TO oag rgnfn fitt la­halamé. rrs mind a hárman ör­vendenek. Karácsony ünnepének igéje Közelebb! Lk 2, 1—14 Külsőségeiben szebbé tettük a Karácsonyt, mint amilyen volt az első, olt, Betlehemben. A várandós asszonynak nehezére esett az utazás és helykeresés, a szülés utolsó, oly nehéz órái­nak mostoha körülmények között való átélése. — A kis város­ban is nyugtalanságot okozott a zsúfoltság és az összeírást kö­vetelményeknek való eleget tevés. —- A nyájukat őrző pászto­rok is remegő félelemmel figyelték a szokatlan jelenséget, sötét éjszakába bevilágító égi fényeket. — Mi ehhez képest igyek­szünk összkomfortossá, békés-nyugodttá és meleg szobákban kellemessé tenni, a réginél sokka.l szebbé tenni ünnepünket. Belsőleg azonban fordított a helyzet. Azokat a gondolatokat és érzéseket, melyeket Mária s az odaérkező pásztorok, majd később a napkeletről érkező bölcsek és az agg Simeon forgat­tak szívükben, a várva-várt ígéretek beteljesülését. Isten egé­szen rendkívüli cselekvésének, népe meglátogatásának jelét — mi, mai emberek megszokottabb és szegényesebb módon éljük át: Az ő boldog rácsodálkozásuk és örömük bennünk fakóbbá válik, mindent tudunk már. Lukács evangélista örökszép ka­rácsonyi tudósítását kívülről is el tudjuk mondán’ . . Pedig Karó.csonyi ünnepelni csak az tud, aki c Ä ilkozni is tud és a karácsonyi örömhírnek igazán örülni csak az tud, aki az ünnepi külsőségeken túl belülről igyekszik megközelíteni és megérteni újra meg újra az egykori és mai eseményeket, Isten cselekvését. KÖZEL JÖTT ISTEN AZ EMBERHEZ. Nemcsak a terem­tett világ csodáiban kereshetjük Öt. Nem az emberi bűnök és tévedések nyomát is hordozó prófétai szó az egyedüli érintke­zési lehetőség Isten és ember között. Nem is csak az imádság, melyben oly gyakran túlteng az énünk és saját gondolataink. Testté, emberré lett Isten, végtelenül egyszerű s ezért emberi körülmények között, a betlehemi jászolban. Ha Pilátus ezt kiál­totta nagypénteken Jézusra mutatva: „Íme, az Ember!”, akkor karácsonykor az esendő, bepólyázott kis Gyermekre mutatva mi ezt kiálthatjuk: „Íme, az Isten!” Ha Isten nem vette volna komolyan az" emberi életet, akkor Fiát csak megmutatta volna a világnak, hogy lássák és csodálják hatalmát, bölcsességét, isteni természetét — és azután elragadta volna, ismét oda, ahol nincsen bűn és szenvedés, könny és halál. Isten azonban tel­jes életet akart adni Fiának, mely szenvedésen és halálon á,t vezet az Életbe. Az a kis Jézus, akit karácsonykor ünnepelünk, már magában hordozza a kereszt Krisztusát, az emberi nyomo­rúság és bűn minden mélységét és kimeríthetetlenségét magára vevő s azokért a halálon át a pokolra is alászálló Megváltó éle­tét. A bűn feneketlen mélységét és a kárhozatot a szeVd Jézus arcán érthetjük meg. aki azért született, hogy Megtartó legyen és bűnön, halálon, kárhozaton Ür Krisztus, értünk. így jött Is­ten közel az emberhez. KÖZEL KERÜLT AZ EMBER IS ISTENHEZ. Teljesen „ille­téktelen”, „szakképzetlen” embereket választ ki, pásztorokat, a kor megvetettjeit, akik talán a prófétai jövendöléseket sem is­merték pontosan, akik az angyali ének csodálatos szavaira is csak annyit tudnak dadogni: menjünk el, nézzük meg, mi is történt. . . Ök lesznek az első karácsonyi tanúk s őket követnek további egyszerű emberek, halászok és vámszedők, akik Jézus­ban Urukat és Mesterüket ismerik meg, akit egy életen át követhetnek. Talán megértjük ez egyszerű pásztorok karácso­nyi történetbe való „bekerüléséből”, hogy Jézus születésekor megnyílt az út minden ember előtt Istenhez. Az előfeltétel; csu­pán az, hogy Isten szavát, életünk minden részletre kiterjedő ji akaratát meghalljuk és elinduljunk, hogy aszerint cseleked­jünk. Közel került az ember Istenhez, mert csak ennyit kell tennünk és máris országának munkásai lehetünk. Ez azonban roppant felelősséggel jár együtt. KÖZEL KELL KERÜLNÜNK EGYMÁSHOZ S ÍGY A KA­RÁCSONYI ÜNNEPHEZ. Nem lehet igazi karácsonya annak, aki a Megszületettben csak Istent látja és a másik embert nem. Hiszen mondottuk: Isten emberré lett! Az angyalok igy éne­kelnek: ez „az egész népnek öröme lesz”. Isten már mindent megtett azért, hogy ez az öröm igazi és tartós öröm legyen, mi azonban sokszor Isten cselekvésének útjába állunk. Tóth Ár­pád keserűen írja: „Óh. csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy Mint egymástól itt a földi szívek. A Sziriusz van tőlem távo­labb / Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?”' — Kará­csony családias ünnep, de tágítsuk ki a család körét az embe­rekre, akik talán nem vér szerinti hozzátartozóink, de sorsuk emberi sors és azt mi is formáljuk akarva-akarallanul. sza­vainkkal. tetteinkkel, elvállalt vagy közönyösen elhárított fe­lelősségvállalással. Ne legyenek távol egymástól a földi szí­vek, altkor sem, ha más világnézetet vallanak, akkor sem, ha más országban, más földrészen élnek, más színű a bőrük, más­féle gondokkal leüzdenek. Jusson karácsonykor és mindig sze­retet az azt nélkülöző embereknek, nem alamizsna a jándékok- ban, nem szép szavú jókívánságokban, hanem mindig azokban a kézzelfogható valóságokban, amelyekkel testi és lelki idé­nyüket, békességüket, örömüket, emberibb életüket elősegít­hettük. De sok hálát adni valónk, de sok tennivalónk «<in karácsony­kor! Szirmai Zoltán IMÁDKOZZUNK Szerető Istenünk, bünbanattal valljuk meg, hogy meg a sze­retet nagy ünnepén is fogyatékos a mi szeretetünk, elsősorban önmagunkat szeretjük, kis ajándékainkkal megpróbálunk mú- lasztásokat elfedezni, szobánkba visszahúzódva pedig elfeled­kezünk a Te egész világot átfogó szcretetedről. Szabadíts meg önzésünktől és beleié fordulásunktól, tégy bennünket szeret­teink és a többi ember életében áldássá, növeld felelősségünket a világ nagy kérdéseiért és adj erőt, bölcsességet, hogy a ma­gunk helyén és módján tehessünk is valamit az életért és igaz­ságért. a Te jótetszésedért. Köszönjük a karácsonyi Gyermeket, a mi Urunkat, akit egészen nekünk adtál és akiben átölelsz mindeneket ma is és majd akkor is, amikor itt lejár az időnk és színed elé állhatunk. Ámen. BURUNDI A közép-afrikai köztársa­ságban az 1972-ben kitört vé­res polgárháború, a bahutu és a batuszi törzs közötti harc következményei még ma is súlyos nehézségeket jelente­nek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és az egyházi vi­..Una Voce” (Egy nyelv) annak a konzervatív, római katolikus egyházon belüli csoportnak az elnevezése, amelyik a 2. vatikáni zsinat által bevezetett reformok el­lenében a latin nyelv újbóli Uturgikus-isíentiszt deli has nálatát követeli a megfelelő lágszervezetsk által a mene­kültek megsegítésére indított segély-akciók további kiter­jesztésére van szükség. A me­nekültek számát, akik első­sorban a szomszédos Tanza­nia földjén kerestek oltalmat, mintegy 100 ezerre becsülik, (epd) népnyelvek helyett. A pápa különböző megnyilatkozásai, a gregorián .énekek bevezetett felújítása és más egyházi konzervatív csoportok bizta­tása nyomán a legutóbbi köz­gyűlésen a csoport nyomaté­kosan megújította az idő ke­rekét visszafordítani igyekezök követelését, (epd—eh) ä i KONZERVATÍV RÓMAI KATOLIKUS HANGOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom