Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-08 / 49. szám

XXXIX. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1974. december 8.

Ara: 2,— forint

Ádventi örömök

„ÖRÜLJETEK AZ ÜRBAN” — ennek az ádventi felszólításnak nem volna értelme, ha csak így hangzana: „ürüljetek Mert az örömöt nem lehet parancsolni. Külső magatartást el lehet érni, belső érzelem nélkül is, nevetni és mosolyogni lehet megrendelésre, vidámságot lehet erőltetni, jó kedvet megjátszani. Az öröm azonban belső dolog, örülhet valaki külső jelek, nevetés, vidámság nélkül is, és viszont lehet valaki belülről szomorú és levert a nevetés és vidámság álarca mögött is. Az ádventi biztatás nyomban értelmet nyer, amint Isten cselekvésére utal: „Örüljetek az Ürban!".

AZ ÁDVENTl ÖRÖM nem magunkért való öröm. Vannak örömök, amelyeket nem magunkért, hanem másokért érzünk, ilyen a szülő öröme, amikor gyermeke valami eredményt elért. A szülő sem magának örül ilyenkor, hanem a gyermekéért örül. ez a másikért való öröm. Az Ürban való örömben Jézus Krisztusért fan örömünk. ..örüljetek az Ürban mindenkor!”. Tehát a benne való örömünket ne csak alkalmanként, hanem állandóan, mindenkor érezzük át.

A KERESZTYÉNEK NEM JÁRNAK SZOMORÚ ÁBRÁ- ZATTAL, Isten gyermekei nincsenek komor hangulatban. Maga az evangélium örömhír, jó hír. vigasztaló üzenet arról, hogy a ban és a halál hatalma alól felszabadultunk. Mi van ebben olyan, ami szomorúvá tehetne bárkit is? Miért lenne a keresztyén ember levert és komor, amikor új életben járhat, átveheti Jézus szeretetét és szolgálhat azzal mások javára? Isten szere- tetének végtelen mennyiségű jelét tapasztalja a keresztyén ember. Van miért örülnünk. A zsoltáríróval valljuk: „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad. a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké ’. (Zsolt. 16, 11.)

ELŐRE VETÍTI FÉNYÉT ádventben az a mennyei öröm, amit Isten közelsége miatt, színről színre látása miatt fogunk egykor átélni. Ádventben megérzünk valamit abból, hogy az Ür közel. De Jézus Krisztus nemcsak ádventben jön közel hozzánk, máskor sem rejtőzik el. mindig megtalálható, mert ő nem titok, nem megfoghatatlanság, hanem magáról beszélő, magát kinyilatkoztató, lényegét megfejtő Isten.

ISTEN EGÉSZEN KÖZEL ÁLLOTT az első emberpárhoz, közösségben élt vele. Nem Isten rontotta meg ezt a közösséget, hanem az ember tette azt tönkre a maga bűnével. Egyedül a bűn az. ami Istentől elválaszt. Ez takarja el Istent szemünk elöl. Jézus Krisztusban ma újból feltárul Isten közelségének a lehetősége, ö az összekötő kapocs, arany híd. Isten és ember között. A mérhetetlen és véghetetlen Isten általa és őbenne van egészen közel az emberekhez.

EGÉSZEN KÖZEL LÉP HOZZÁNK Jézus Krisztus a hirdetett igében és a kiosztott szentségekben. Luther azt mondja, hogy sok ember gondolkodik igy: ej. ha én magát az Úristent hallgathatnám, szíves-örömest elmennék a világ végére is, csakhogy az ö szavát halljam! Nő hát. édes atyámfia — mondja Luther — nem kell neked a világ végére menned. Minden igehirdetésben és szentség-kiszolgáltatásban találkozhatsz az élő Istennel, ö akarta, hogy ennyire közel legyen hozzád! íme, ennyire közel van hozzánk az Isten. Hiszen azt az Ígéretet vettük. hogy ahol ketten vagy hárman egybegyülünk az ő nevében, ott ö is velünk van — mondotta Jézus Krisztus.

AMENNYIRE KÖZEL VAN HALÁLUNK ÓRÁJA minden nap. annyira közel van az Ür. Aki belenézett már anyakönyvbe, az tudja, hogy nemcsak az öregek kiváltsága a halál, van az anyakönyvben sok fiatalról szóló bejegyzés is. Kellemetlen az Ürnak ez a közelsége? Igénk pedig összefűzi a kettőt, örüljetek. mert az Űr közel. A hivő ember Istenével találkozik, megérkezik ahhoz az Űrhöz, aki addig is közel volt hozzá.

JÉZUS KRISZTUS ÜJRA ELJÖVETELE KÖZEL VAN, azért is közel van az Űr, Ennek a közelsége azt jelenti, hogy Isten úi világrendjének beköszöntése mindig a küszöbön áll. mert az Ür előtt ezer esztendő annyi, mint egy nap, ö kívül esik az időszámítás körén, az idő csak emberi mivoliunk tartozéka, de nem számít az Istennél. Jézus Krisztus visszajövetele az új világteremtés ideje, amikor végbemegy teljes Váltságunk, amikor eltörli Isten a halált és a bűnt.

ADDIG MINDIG A VÁRAKOZÁS IDEJÉT ÉLJÜK. Addig az Ür szüntelen el jövendőben van. mi pedig állandóan úton vagyunk felé! Ebben az időszakban sem feledkezik el rólunk az Ür. ma is közel van hozzánk, nem hagyott magunkra minket. Közelsége azt jelenti, hogy ma is megtalálható igéjében, közel van tehát, ez egy nagy lehetőséget foglal magában. Aki hozzá menekül minden bajival, az megtalálta öt. Tőlünk függ tehát, hogy közelségét ki tudjuk-e használni.

D. dr. Ottljk Ernő

A soniogi szobi szórvónygyülekezet íclújílotla templomát

A hitből fakadó szeretet csodálatos dolgokra képes. Ezt tapasztalhattuk meg november 10-én, ezen az őszi, napfényes vasárnapon az egykori Barcs —Nagyatád—Somogyszobi missziói gyülekezet legészakibb körzetében, Somogyszo- bon. Tanúi lehettünk egy 47 lelkes szórványgyülekezet

temploma iránti szeretetének. Kívül-belül tataroztatták templomukat. Örömüket Isten iránti hálában fejezték ki ezen a napon. A hálaadó istentisztelet szolgálatának az elvégzésére a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökét, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökét, D. Káldy Zoltánt kérték fel, akinek a szeretetét maguk is gyakran megtapasztalták. A püspököt a gyülekezet gondozó lelkésze és felügyelője a község határában fogadták.

Nemcsak a kis evangélikus gyülekezet tagjai jöttek el, ezen a vasárnapon, de sokan eljöttek a helybeli más felekezetű gyülekezetek tagjai közül is. A templom ajtajában egy kedves kisleány, Pálfy Martika mondott szép köszöntő verset, amelyet édesanyja írt erre az alkalomra. A szeretet hatotta át a gyülekezet felügyelőjének, Wittlinger Edének köszöntő szavait is.

D. KÁLDY ZOLTÁN püspök a környező gyülekezetekből ide érkezett luther-kabátos lelkészek kíséretében lépett a templomba, amelyet családias. melegség, a szeretet atmoszférája töltött meg. Ennek a sze- _ retetnek a kiapadhatatlan forrására mutatott rá az igehir-. detés, amely Lk 12, 32 alapján hangzott. Az egyház Ura. Jézus, ezt az Igét egy rendkívül kicsi csapatnak, 12 tanítványnak mondta el. De ezzel az igével kiemelte őket szórványsorsukból. Ti is részei vagytok az egész egyháznak, de az Isten országának is. Bele tartoztok abba a nagy nyájba, amelynek Jézus a pásztora. Jézus életét adta a juhokért. Utána ment az egynek is. Jézus ma is észreveszi az egyet is, és az igével és szentségekkel pásztorolja — mondotta a püspök.

Az Isten országába tartozás azonban nemcsak ajándék, — hangzott tovább az ige tanítása, hanem feladat is. Isten

országának a rendje: a szeretet. Ez a rend arra kötelez, hogy a szeretetet tovább adjuk. A szeretet nemcsak befelé, de kifelé is kötelez. A so- mogyszobiak is kell, hogy megbecsüljenek másokat és szeressék felebarátaikat és örömmel keli dolgozniuk másokért is. — mondotta többek között a püspök.

AZ ISTENTISZTELETET ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS követte, amelyet a gyülekezet felügyelője nyitott meg. Meleg szavakkal köszöntötte a püspököt. Köszöntőjében többek között ezeket mondta: „A püspöki látogatás mindig ünnepnap a gyülekezet életében, de kétszeresen ünnepnap neküna, a szórványban élőknek, mert azt is jelenti, hogy egyházunk vezetősége tud rólunk, és jelenti azt is, hogy velünk van Magyarország egész evangéli- kussága, ami igen nagy erőt ad nekünk, itt a szórványban élőknek”. Köszöntötte továbbá az ünnepségen megj%lent lelkészeket, vendégeket és a gyülekezet valamennyi tagját.

Ezután a somogyszobi gyülekezet gondozásával megbízott Szekeres Elemér csurgói lelkész a gyülekezet és a templom történetét ismertette. Ismertetéséből kitűnt, hogy a kis gyülekezet története a reformációig megy vissza, A 16. század második felében a község lakossága elfogadta Luther tanait. Első lelkészük Ivánkó nevű prédikátor volt. Később a gyülekezet lélekszáma csökkent. 1799-ben a gyülekezet neve Evangélikus és Református Egyesült Egyház volt. Az evangélikus hívek evangélikus lelki gondozást alig kaptak. Döntő fordulat akkor következett be, amikor 1932-ben megalakult a Barcs—Nagyatád— Somogyszobi Missziói Körzet. Itt az első lelkész Bányai Béla s. lelkész volt. Öt követte Molnár Lajos, aki 37 éven keresztül, egészen haláláig pásztorolta a szétszórtságban élő híveket. Özvegye most is Barcson él, és jelenlétével osztozott a so- mogyszobiak örömében. Isten nem lelkészi vezetőt is adott a gyülekezetnek. 1926-ban került Somogyszobra Pálmai Ferenc, aki később a gyülekezet felügyelőjévé lett. Az 1935- ben elhatározott templomépi- tés megvalósulása jórészt az ő

Dr. Fekete Zoltán

országos egyházi felügyelő a közelmúltban környezetvédelmi előadást tartott Párizsban az UNESCO keretében, majd meglátogatott nehány szakintézetet.

Diák ón ia

a gyülekezetekben, az egyházi szeretetintézményekben. a társadalomban. Mind szerves része egyházunk szolgáló életformájának. Ma különösen is az intézményes diakóníai szolgálatunkra gondolunk. Megbecsüléssel tekintünk azokra, akiken elsősorban van ennek a munkának a terhe. Azokra, akik országos egyházi szinten irányítják ezt a szolgálatot és azokra, akik az egyes intézményekben szakmai tudással, kétkezi munkával, az evangélium hirdetésével, a szeretet eszközei megfáradt öregjeink és a fogyatékos gyermekek között. Szolgálatuk ma az első helyet foglalja el imádságainkban. Egész egyházunk támogatása áll mögöttük. Ennek jele többek között, hogy a mai istentiszteletek offertóriumát a gyülekezetek országos egyházunk intézményes diakóniájának céljaira ajánlják fel. Legyen ez a felajánlás az ügy fontosságához méltó.

LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG

A Világszolgálati Osztály új titkárságot hozott létre a hirtelen természeti csapások kárainak enyhítésére. A feladat az, hogy földrengések, áradások. természeti csapások sújtotta területeken minél gyorsabban szervezzék meg a segélyakciókat. azaz állandóan készenlétben álljanak bizonyos mennyiségű élelmiszerrel, sátorokkal, takarókkal és pénzösszeggel. Az új titkárság vezetője a norvég Gunnar Rygh, aki 13 éven keresztül a norvégjai hasonló feladatokkal foglalkozó szervezetet vezette és 1967—68-ban 15 hónapon keresztül Közel-Keleten az Egyesült Nemzetek Szervezete megbízásából katonai megfigyelő volt. (lwi)

munkájának köszönhető. Az 1941. szeptember 14-én felavatott templom most tatarozásra szorult. A felújítására mintegy 65 000 Ft-t fordítottak, amelynek jelentős részét országos egyházunk segélyképpen biztosította a kislétszámú gyülekezet támogatására.

A lelkész ismertetése után több köszöntés hangzott el. Pintér Janos zalaegerszegi lelkész. espereshelyettes az egyházmegye elnöksége nevében köszöntötte a püspököt és a templomát tatarozó szórvány- gyülekezetet. A továbbiakban Susits Géza községi tanácselnök üdvözölte egyházunk vezető püspökét és a gyülekezetei. Majd a szomszéd gyülekezetek lelkészei, valamint Antal Gábor helybeli református leikés^ és Kiss László római katolikus plébános mondták el köszöntésüket.

D. Káldy Zoltán szólt végül a gyülekezethez. Megköszönte a szeretetet. Szólt a magyar állam és az evangélikus egyház jó viszonyáról, egyházunk békeszolgálatáról és a jó értelemben vett hazafiságról, amely segíti a társadalom ügyét. Végül tájékoztatást adott egyházunk munkájáról, intézményeiről.

Az a szeretet, amely körülvett bennünket a szépen tatarozott templomban, tovább kísért bennünket a Pálfi család otthonába, ahol tovább folyt a testvéri beszélgetés a gyülekezet és egész egyházunk időszerű ügyeiről.

Pintér János

Üléseztek bizottságaink

Lapunk rendszeresen beszámol azokról az egyházi eseményekről, amelyek közérdeklődésre tartanak számot. Viszont ritkábban olvashatunk az Országos Egyházunk bizottságairól, pedig ezek is végeznek rendszeres és tervszerű munkát.

Az elmúlt. hetekben ülést tartottak a legfontosabb bizottságok és tanácsok, amelyek az egyes egyházi munkaágak felelős szervei. Ezeken az üléseken alapos elemzés alá kerültek az országos jellegű munkaágak. Megtárgyallak az elvégzett munkát, egyházunk vezetőivel együtt megvitatták a felmerülő problémákat s meghatározták az országos jellegű munkaterületek előtt álló feladatokat.

AZ EGYHÁZI ÉPÍTKEZÉSEKET JÓVÁHAGYÓ BIZOTTSÁG (előadója: dr.

Karner Ágoston országos főtitkár) — feladata a gyülekezeteinkben folyó építkezések, tatarozások engedélyezése. Ebbén az esztendőben több mint hetven kéréssel foglalkozott a bizottság s hozott határozatot. Ez azt jelenti, hogy ennyi gyülekezetben tataroztak templomot, modernizáltak vagy éppenséggel új lelkészlakás építkezésbe kezdtek. Több esetben — ezt állapította meg a bizottság —, a gyülekezetek nem kellő átgondolással fognak neki a nagy összegeket igénybe vevő felújítási munkálatoknak. Nem mérik fel anyagi- lehetőségeiket és ugyanakkor a szükségletet sem veszik figyelembe.

A DIAKÓNÍAI TANÁCS (előadója: Virágh Gyula esperes ügyvivő lelkész) — ülése a Diakóníai Osztály ez- évi munkájával foglalkozott. A gyülekezetekben folyó — s mind rendszeresebbé váló — személyes diakónián, a IS Sze- retetintézmé nyűnkben végzett intézményesített diakó- niai szolgálaton keresztül egészen a társadalmi diakó- niáig végzett szolgálatunknak a felmérése történt meg ezen az ülésen. Megállapítást nyert, hogy a gyülekezeti tagok anyagi felelőssége megnőtt a diakóníai szolgálatunkért, — ugyanakkor az intézményesített diakóniánk területén az elkövetkezendő esztendőkben komoly modernizálást és tervezést kell végezni.

A GYŰJTEMÉNYI TANÁCS (előadója: Papp Jván- né könyvtáros) — magába foglalja egyházunk Levéltárának, Könyvtárának és az alakuló Múzeumnak szétágazó szolgálatát. A Tanács-ülés mindhárom munkaág feladatát megtárgyalta s az egyes

munkaterületek előtt álló feladatokat meghatározta.

A NYUGDÍJOSZTÁLY TANÁCSA (előadója: dr. Karner Ágoston országos főtitkár) — egyházunk egyik fontos területéről, a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek ügyét — s nyugdíját folyósító munkaágról tanácskozott. Megtárgyalta^ ennek az esztendőnek a Nyügdíjosztályra vonatkozó feladatait, felmérte a Nyug- dijosztály anyagi helyzetét; foglalkozott az érvényben levő nyugdíj járulékok kérdésével, majd a Tanács a beérkezett nyugdíjkérésekről döntölt.

A SAJTÓTANÁCS (előadója: Harkányi László tördelőszerkesztő) — a Sajtóosztály ez évi munkáját tárgyalta meg. Az ülésen elhangzott jelentés alapján örömmel számolhatunk be arról a tényről, hogy lapunk, az Evangélikus Élet, az utolsó példányig elfogy, olyannyira, hogy még a Tanácsülés tagjai elé sem kerülhetett a legújabb szám — mert nincs felesleges példány. Őszintén örült a Tanács minden tagja ennek a „hiánynak”. A Sajtótanács köszönetét fejezte ki a rovatvezetőknek, akik lapunk szerkesztését végzik — igén nagy hű-' séggel és felelősséggel. — A Sajtóosztály Tanácsa elfogadta a Sajtóosztály 1975-ös esztendőre tervbevett kiadói tér-, vet.

A GYÜLEKEZETI SEGÉLY ORSZÁGOS ELŐADÓI ÉRTEKEZLETE (elő- ádó: dr. Karner Ágoston főtitkár, a Gyülekezeti Segély országos előadója) — a tizenhat egyházmegyében végzett Gyülekezeti Segély szolgálatát vizsgálta meg egyházmegyékre bontva. A Gyülekezeti Segély évről évre szebb eredményekkel vállal anyagi felelősséget az építő, tatarozó gyülekezetek megsegítésére. Ebben az esztendőben a Gyülekezeti Segély céljaira 545 604,— forint gyűlt össze. (41 743,— forinttal több, mint 1973-ban.) Az egyházmegyék között a Nógrádi egyházmegye áll az élen a lelkenkénti 3,33 forinttal. Az országos átlag: 1,67 Forint.

A fenti gyűlések fontosságát alátámasztja az is, hogy azokon részt vettek dr. Fekete Zoltán, országos egyházi felügyelő, D. Káldy Zoltán püs- pök-eLnök, D. dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Karner Ágoston országos főtitkár. Szent-Irány Ödön a Déli Egyházkerület felügyelője, akik részvételükkel és hozzászólásaikkal mindezeket a munkaágakat beleágyazták egyházunk egészének a szolgálatába.

—r—n