Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-11-10 / 45. szám

Mindenkor, mindent, mindenkiért \ Fii 1, 3—11 Mérhetetlen szeretet melege izzik. Pál apostol sorai mögött. „Szívemben hordalak titeket” — írja levelében. „Isten a ta­núm, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jé­zus szeretetével” — teszi hozzá, s bizonyára nem üres szólam­ként. Ez a szeretet hajtja őt arra a szolgálatra, amelyet bete­gen, láncok között is végez, még akkor is, amikor egyesek ma­gatartása keserűséggel tölthetné el a szívét. Ö azonban szere­tettel szolgál mindenkor minden módon mindenkinek. Nem is lehet másképp embernek élnie emberek között, mint így: sze­retettel szolgálni. Á harag, gyűlölet, ellenségeskedés vagy irigység soha nem vezet jóra, mindig további békétlenséget eredményez, de a szeretet épít, előbbre segít a jóban. MINDENKOR KÉSZEN KELL LENNI A SZOLGÁLATRA. Pál még a fogság nyomorúságai között is megtalálja a lehe­tőséget a szolgálatra. Nem önmagával törődik, amikor pedig maga is találhatna épp elég okot a panaszkodásra. Mi vajon tudunk-e mindenkor mások felé fordulni a szolgálat készsé­gével? Nem mondjuk-e sokszor, ha beteget kellene ápolni, hogy „hiszen én is beteg vagyok?” Ha mások terhét kellene hordozni, nem érezzük-e magunkat rettenetesen fáradtnak? Esetleg időnket, erőnket vagy pénzünket kellene áldozni vala­kiért. Egyszerre sürgős elfoglaltságunk akad. képtelenek va­gyunk segíteni, pénzünk pedig egyszerűen nincs másolt szá­mára. Pedig bizonyosan lehetne módot találni a szolgálatra mindenkor, csekély erővel is, csak egy kicsit jobban kellene szeretni embertársainkat. MINDENT MEGTENNI, AMI LEHETSÉGES. Pál először is imádkozik a fUippibeliekért. Ez sem kevés. Sőt úgy' látszik, hogy a személyes találkozás lehetőségétől megfosztva, ez az egyetlen módja, hogy valamit is tegyen értük. Ő azonban mást is tesz. Levelét ír nekik. Levelében is segíti őket a sze­retető en való gazdagodás, a jó és rossz közötti különbségtevés, a tiszta élet útjára. Minden lehető eszközt felhasznál arra, hogy tanítsa, nevelje őket. Mcgteszünk-e mi is mindent azo­kért. akikért felelősséggel tartozunk? Tudunk-e mindenekelőtt imádkozni egymásért? Első és egyik legfontosabb keresztyén szolgálatunk, hogy imádkozzunk egymásért MINDENKIÉRT VÉGZI SZOLGÁLATÁT A KRISZTUS TANÍTVÁNYA. Pál apostol itt bizonyságát adja annak, hogy Mestere hű követője. Nagy örömmel könyörög mindenkiért. Nem csupán azokért imádkozik, akik fogsága idején jóakarat­tal igyekeztek segíteni neki, s folytatták a Krisztus hirdetésé­nek munkáját, lrigyeire, ellenségeire is szeretettel gondol. Krisztus ma élő tanítványai sem gondolhatnak csupán egészen szűk körre, amikor szolgálatuk körét keresik. Talán érthető, ha a szülő elsősorban gyermekére gondol, a gyermek szülőjé­re, de imádkozni, jó szolgálatot végezni lehet és kell sokkal szélesebb körben is. Krisztus tanítványa tőle tanult szeretet­tel fordul oda mindenkihez, hogy szolgáljon barátnak, ellen­ségnek egyaránt. MILYEN ERŐFORRÁSA VAN AZ EMBERNEK az ilyen széles körben végzendő szolgálat ellátására? Kevés erre az ember belsejéből fakadó szeretet. Ez úgy terem meg az ember életében, mint az ..igazság gyümölcse”, a hit szeretette ösz­tönző ereje, amit Jézus Krisztus ad. Ezt lehet kérni is a ma­gunk számára, mint Pál kérte a filippibelieknek. Ezt biztosan remélhetjük is, hiszen aki a jó dolgokat elkezdte bennünk, az teljessé is teszi azt. Így aztán végsősoron örömmel adhatunk hálát azért, hogy Isten alkalmassá tesz bennünket a minden­kor mindenkiért mindent megtevő szolgálatra. Vető Béla IMÁDKOZZUNK Szentlélek Űristen' Tégy bennünket mindenkor késszé a minden emberért végzendő szolgálatra. Tudjunk legyőzni ma­gunkban minden vonakodást, kényelemszeretetet, ami vissza­tartana embertársaink javára folytatandó szolgálatunk útján. Segíts arra, hogy mindent megtegyünk, amit megtehetünk. Ezért könyörgünk most is az egész világért, hogy megismerje, mi a rossz és mi a jó, s építse, ami jó mindnyájunk javára. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. november 10-én Deák tér de. 9 (úrv.) Bizik Lász­ló, de. 11. (úrv.) dr. Haí'enscher Károly, du. 5. Trajtler Gábor. du. 6. Szeretetvendegseg: Keveházi László. Fasor de. 11. Foltin Brúnó, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Foltin Brúnó. UlIÖi út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10, (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12, (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11, dr. Rédey Pál. Kőbánya tie. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlő­rinc de. 11. di». Selmeczi János, du. 5. Szeretetvendégség. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospa!ota-MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszent­mihály de. fél 11. dr. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél ll. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Kákoshegy de. 9. Rá- kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. fél ll. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Gö­rög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. Eél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. í>. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.), Ruttkay-Miklian Géza, du. 6. Turchányi Sándor. Németvöl­gyi út 138. de. 9. Turchányi Sándor. Nagytétény de. fél 9. Visontai Ró­bert. Keíen^ölgy de. 9. Budafok de. ll. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 18, 23— 35; az igehirdetés alapigéje: Fii 1, 3—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet GARAMI LAJOS balassagyar­mati lelkész. — ÓBUDA. A gyülekezet október 20-án teológusnap ke­retében emlékezett meg ártól, hogy a gyülekezet területén 130 évvel ezelőtt Bauhofer György budavári lelkész beik­tatásával kezdődött meg a rendszeres igeszolgálat. Az ün­nepi istentiszteleten dr. Sel­meczi János otthonigazgató hirdette az igét, dr. Fabíny Tibor professzor pedig a gyü­lekezet történetéről emlékezett meg. A délutáni szeretetven- dégségen a teológusok „A ige szolgálatának műhelyéből" cí­men beszámoltak arról, hp- gyan készülnek a jövő lelké­szei az ige szolgálatára. — OROSHÁZA. Dr. Vámos József dékán és dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésé­vel október 27-én teológusnap volt a gyülekezetben. Az anya­gyülekezetben az otthonigaz­gató, Kardoskúton Gyarmati — NAGY teljesítményű harmó- niumot vennénk. Református Lel­kész! Hivatal. 6335 Ordas. — ÉRTELMISÉGI gyermektelén házaspár, feleség ma is szolgáló evangélikus lelkész leánya, egész­ségügyi dolgozó, eltartási szerző­dést kötne Budapesten lakásért. Cím a kiadóhivatalban. — TEMPLOMI orgona, hiányta­lan, eladó. Cím a Kiadóhivatalban. Telefon: 484—499. István, Rákóczitelepen Balicza Iván, Szentetornyán pedig Deme Károly teológiai hallga­tó hirdette Isten igéjét. A teológus ifjúság délután a gyülekezet ifjúságával is ta­lálkozott, ahol „Kicsoda Isten” címmel folytatott élénk érdek­lődéssel követett eszmecserét. A gyülekezeti esten, ahol a fent említett teológusok mel­lett még Szemerei Mária és Adámi László is szolgált be­számolóval, énekkel, szavalat­tal dr. Vámos József dékán „A reformáció társadalmi hatása” címmel tartott előadást. J. S. BACH ÉS KOUTÁRSAI címmel orgonahangverseny lesz november 15-én, pénteken és november 18-'án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. BACH Három korálelőjáték a-moll szólószonáta fuvolára COUPERIN: d-moll prelúdium és fúga Menuet, Rondeau COUPERIN—£ ACH: F-dúr Ária BACH: Esz-dúr szonáta fuvolára G-dúr prelúdium Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Prőhle Henrik (fuvola) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft „De, aki mindvégig állhata­tos az megtartatik.” Mt 24, 13. VASÁRNAP. — „Mi az élő Isten temploma vagyunk, amint az Isten mondta: Lako­zom bennük és közöttük já­rok; és leszek nékik Istenük, és ők az én népem lesznek.” (2 Kor 6. 16 — 1 Sám 7,3 — 1 Ts 4, 13—18 — Zsolt 125) Félreérthetetlenek Pál sza­vai: ti vagytok az Isten tem­ploma! Mikor tölti be a tem­plom rendeltetését? Ha az Is­tennel való találkozás helyé­vé válik az emberek számára. Ilyen-e a mi életünk? Meg­tapasztalnak-e rajtunk ke­resztül valamit az emberek Isten szeretetéből ? HÉTFŐ. — „Most még nem látjuk, hogy minden alája rendeltetett.” (Zsid 2, 8 — Zsolt 89, 9 — Mt 24, 1—8 — Jel 17, 15—18.) Nem va­gyunk-e sokszor „rövidlátó” keresztyének? Megrekedünk a jászolbölcső Jézusánál. A le­vél ismeretlen írója előtt Jé­zus nagy és .hatalmas. Akinek minden alája rendeltetett. Nem a mi szemünkben van a hiba, hogy csak olyan keveset látunk Urunk hatalmából? KEDD. — „Az Ür szavára lettek az egek. és szájának le­heletére minden seregük.” (Zsolt 33, 6 — Jn 1. 13 — Mt 24, 9—14 — Jel 18, 1—8.) Mi­lyen keveset ismert a zsoltá- ros hozzánk képest a világ­mindenség titkaiból! Mégis — számára a körülötte levő vi­lágmindenség Isten hatalmá­ról tesz bizonyságot. Nekünk, a világmindenség titkait job­ban ismerőknek, nem kell-e még nagyobbnak látni Istent? SZERDA. — „Mit tartozik rád? Te kövess engem!” (Jn 21, 22 — Ézs 55, 8 — Mt 24, 29—35 — Jel 18, 9—20.) A ke­resztyén ember számára is maradnak megválaszolatlan kérdések. Amikor nem tud­juk, miért kerültünk bele egy nehéz helyzetbe vagy problé­ma elé. Még több homály fe­di a jövőt. Péter is ez után kérdez. Jézus válasza azon­ban elutasító. A hit engedel­messége tartozik csak a tanít­ványra. Nem „vak” engedel­messég ez, hanem a hit Jé­zusra hagyatkozó bizalma — a homályban is. CSÜTÖRTÖK. — „ Az Űr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.” (Zsolt 37, 23 — 2 Jn 9 — Mt 24, 36—42 — Jel 18, 21—24.) Milyen nehéz bizonytalae léptekkel járni. Folyton félni az eleséstől. Bizonytalan, ingadozó léptű betegeknek, öregeknek sokszor van szük­ségük mások segítő, támogató kezére. Isten azt ígéri övéi­nek: melléjük áll, amikor el­bizonytalanodnak, támogatja őket, mikor a gyengeség erőt vesz rajtuk. Mindnyájunk életében vannak helyzetek, mikor különösen is szüksé­günk van arra, hogy erre az ígéretre támaszkodjunk. PÉNTEK. — „És letöröl minden könnyet az ő szemük­ről, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az előbbi dolgok el­múltak.” (Jel 21, 4 — Jer 31 16 — 2 Ts 2, 13—17 — Jel 19, 1—5.) Isten a vigasztalás Iste­ne. így ismertük meg Jézus Krisztusban. Mindig van vi­gasztaló szava a terhet, gyászt viselőkhöz. Szeretetével el- hordozhatóvá teszi a sokszor elhordozhatatlannak látszó gyászt és fájdalmat. ígérete szerint pedig egyszer elveszi övéi életéből mind a gyászt, könnyet és fájdalmat. SZOMBAT. — „Ne tagadd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.” (Péld 3, 27 — Gál 5, 14 — Mt 24, 43—51 — Jel 19, 6—10.) Nem kellene-e magától értő­dőnek lenni, hogy továbbad­junk abból, amit Istentől kap­tunk? Mégis sokszor mennyi­re csak magunkra gondolunk! Nem törődünk vele. mi hiány­zik a másiknak. Pedig a má­sikat szeretni, vele jót tenni azt jelenti: kipuhatolni, mire van szüksége, miben szenved hiányt. Vesszük-e magunk­nak a fáradságot, hogy meg­tudjuk. hogyan tehetünk jót a másik emberrel? Sárkány Tiborné EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadőhlvatal: 1088 Budaoest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszárn: 516—20.412—VIII Előfizetési ar: egv évre 91).— Ft Árusítja a Magvar Posta Index 25 211 f$) 74.3049 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomas Felelős vezető: Sor rom Beia vezengazgató Láttuk Hallottuk Vígjátéki téma, vagy több annál?.. „Korunk zenéje” A HÁZASSÁG PROBLÉ­MÁIRÓL már sok filmet ké­szítettek. Hálás téma. különö­sen, ha vígjáték formájában dolgozza fel a rendező. Pietro Germi, aici most az „Alfredo, Alfredo” című filmjével je­lent meg a budapesti és vidé­ki filmszínházakban. már ko­rábban is rendezett az olasz- országi viszonyokat hűen tük­röző házasági filmeket, éles kritikával, többnyire a szatí­ra eszközeivel. Mostani film­jének az ad időszerűséget és jelentőséget, hogy a közel­múltban népszavazással el­döntött válási törvény beve­zetése utáni állapotokat mu­tatja be s feltehetően filmjé­vel kívánja alátámasztani és igazolni sajátmaga és népe többségének szavazatát. Mindezekben elvileg még nem látunk kivetnivalót. „A betű öl, a l élek elevenít” — valljuk a Szeníirás szavait —, erőszakkal, a törvény szigorá­val semmiféle emberi kap­csolatot nem lehet önmagá­ban fenntartani, válságait megoldani. Amit azonban szóvá kell tennünk, az az előbb idézett bibliai mondat második felével kapcsolatos: „a lélek elevenít”. Ebben a filmben ugyanis a házasságot olyannak mutatja be a világ­hírű rendező, hogy abban sem a „léleknek”, sem az ,.elevenségnek” mégcsak nyo­mát sem érezhetjük. A félénk fiatalember és a szenvedélyes és végletekre hajlamos fiatal- asszony házassága, utóbbi ki­ismerhetetlen és hisztérikus hajlamai, a közösségi érzést teljességgel nélkülöző önzése miatt pokollá válik, kiöl min­den érzést és otthonszeretetet s a néző valóban úgy érzi. e kapcsolatból csak menekülni lehet. Milyen lehet azonban az a kapcsolat, ahol a megis­merkedéstől a templomi es­küvőig, a mézeshetektől a ki- bírhatatlanná váló légkör megteremtődéséig férj és fe­leség jóformán szót sem vált egymással. Már ami a min­dennapi élet étkezéssel, eltá­vozással és hazaérkezéssel kapcsolatos töredékszavain túl van. Közös életükről, em­beri kérdésekről és gondola­tokról, felelősségről és mások életéről soha egyetlen szó nem esik köztük. Így azután nem csodálkozunk az elmagá­nyosodáson, egészségtelen fél­tékenykedésen, hisztérikus rohamokon. És azon sem cso­dálkozhatunk. hogy a felbom­ló házasság után azonnal új kapcsolatot létesítő fiatalem­ber az új házasságkötés pilla­nataiban sóvárogva kívánja, bárcsak választott arája a hi­vatalosan elhangzó kérdésre nem-et mondana, hiszen az új házasság is csak olyan lesz, mint az első. KESERŰ ÉS BOSSZÚS GONDOLATOKKAL kelünk fel székünkről. Hazánkban, sajnos, igen magas a válások száma. Kellene beszélni, ta­lán az eddiginél is többet, ta­lán az eddiginél is korábban fiataloknak és felnőtteknek a házasságról. Annyi lenne a házasság igazi tartalma, mint amit ez az olasz filmvígjáték bemutat? Ébredő vonza­lom, látványos esküvő, ideig- óráig tartó szexuális vágyak — és ezek elmúlása után az üresség, unalom és egyfnás idegeinek tönkretétele? Nem vonatkoztathatjuk-e különös hangsúllyal e mondatot: „a lélek elevenít” — a házasság­ra is? Hogy az a lélek, ame­lyet Isten adott nekünk, amely a szerelemnek és sze­retetnek, gazdag érzéseknek és gondolatoknak, szép embe­ri értékek kibontakoztatása- Tiák és továbbfejlesztésének tárháza lehet, emberi kapcso­latok gazdagságában, családi élet és otthon örömében való hitre és a keresztyén embert a házasságot ajándékként adó Istenben való hitre vezethet? Az emberi szív értékeinek ke­resése és megtalálása adhat csak tartalmat és áldást a házasságban. Ha azonban ezek nélkül létesít bárki há­zastársi kapcsolatot, akkor a filmbeli főhős útját kell jár­nia, amely a közmondás sza­vaival „csöbörből vödörbe” vezeti, kilátástalan, legfeljebb vígjátéki helyzetek teremté­sére alkalmas úton. Ezért sze­rettük volna, ha a rendező a házasság kétségtelenül fellel­hető problémáinak bemutatá­sa után azt is bemutatta, vagy csupán érzékeltette vol­na, hogy lehet másképpen is, boldogan is, Isten jó akarata szerint is házasságban élni. Szirmai Zoltán A BUDAPESTI ZENEI HE­TEK keretében első alkalom­mal történt ezen az őszön, hogy a XX. századi zeneszer­zők műveiből hangversenyso­rozatot rendeztek. Műsorán a modem zene klasszikusain (Bartók, Schönberg, Honeg­ger, Stravinsky) kívül túl­nyomó részben kortárs szer­zők alkotásai szerepeltek. A vállalkozás rendkívüli jelen­tőségét érzékelteti, hogy fej­lett hangversenyéletünkben sem merészkedtek eddig ilyen töményen megszólaltatni a modem zenét: két hét lefor­gásán belül több mint tíz hangverseny a kor zenéjébőll A magyar hangversenylátoga­tó közönség korszerű zenei érésének a jele, hogy a Zene- akadémia nagy koncertiermz megtelt, jelentős részben a fo­gékony fiatalsággal, és éppen a legmodernebb művek fo­gadtatása ujjongó ovációval járt, különösen is a jövő ma­gyar muzsikusai részéről. AZ ÖRVENDETES SIKER nem feledtetheti el velünk, hogy a modem zene még tá- •vol áll a legtöbb embertől. Főleg érvényes ez a megálla­pítás a kortárs zeneszerzők műveire. Az idegenkedés ért­hető, mert a régi századok muzsikájához képest az új zene egészen más hangzást nyújt, a hangok új világába vezet. Hallgatásakor vará- zsos melódiák, vonzó dalla­mok nem fonják át érzelmi világunkat. Mégis csalogatok mindenkit a legújabb zene szorgalmas hallgatására. Alka­lom van rá, mert a magyar rádió állandóan sugároz ilyen műveket. Megszerelésének a titka a minél több hallása. Hasonlattal: vannak tájak, amelyek első pillanatra han­gulatosak, megragadják a szemlélőt; más tájak csak las­san nyitják meg varázsukat. A modern zene csak a hűsé­ges hallgatónak adja oda ma­gát. Különben is, az idegenke­dés tőle nem az új zene érté­két csökkenti, hanem — egyes esetekben — a magunk visszamaradását árulja el a kortól. A zenetörténet számos példát tartogat hasonló jelen­ségre: Mozart, Beethoven és más nagyok nem egy müvét bemutatásakor felháborodot­tan utasította el a korabeli közönség. A művészet mindig élen jár, a jövőbe lép, s ez ko­runk zenéjével is így van. A technika századában, az em­ber holdutazása, világűr sétá­ja idején a zene is elindult a régi határain túlra, ismeret­len hangzások terére, ahol lé­pésről lépésre valami újjal, meglepővel, előre nem sejthe­tővel ajándékozza meg hall­gatóját. S azok a kietlen, megdöbbentő hangzatok, amelyek e zene során nem egyszer előtörnek, a kor va­júdására, emberlétünk és az emberiség mai problémáira figyelmeztetnek, amelyek kö­zött fut az életünk, várva a mi küzdelmünket is. A NÉHÁNY HANGVER­SENYBŐL, amelyet a sorozat folyamán hallhattam rádión vagy személyesen, kiemelem Durkó Zsolt szerzői estjét, Ballasa Sándor Requiem Kas­sák Lajos emlékére című al­kotását, Ligeti György Kama­rakonc értjét, Dallapiccola A börtön dalai című zenekari és kórusművét, a japán Maki Is- hii nagyszerű hangzás-tanul­mányát. Jóleső érzés lehet ne­künk, hogy a fiatal magyar zeneszerzők művei világvi­szonylatban a zenei élvonal­ban járnak: az elismerést -nemzetközi díjak bizonyítják az utóbbi években is. Magyarországon korunk ze­néjének túlnyomó része is­meretlen — állapította meg egy zenekritikusunk. Az őszi hangversenysorozat áttörést jelentett e tekintetben, s most már a folytatás következik. Kísérjük figyelemmel. Min­den igazi zenéről igaz, de az új zenére vonatkozóan külö­nösen jelentőséggel bír sza­munkra, amit Maros Rudolf zeneszerzőnk mondott egyik, most először bemutatott friss alkotásáról: „A szerző abban a naív hitben él, hogy műve szavakkal le nem írhatót mond. így figyelemre és nem kommentárra (magyarázatra) van szükség.” A korunkban egész lényünkkel benne élő emberek a kor zenéjéből sza­vakkal íci nem fejezhetőt hallhatunk és érthetünk meg. A keresztyén hívőnek pedig ismernie és vállalnia kell a korát. Veöreős Imre l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom