Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-11-03 / 44. szám

I Bmmmm Kudarcaink Mk 9,14—29 Sokszor esik szó arról, hogy az embernek szüksége van sikerélményekre, A sikerek, eredmények erőt, kedvet, len­dületet tudnak adni. Lelkesítenek a további munkára, újabb kezdeményezésekre, vállalkozásokra. A sikertelenség, a kudar­cok viszont letörhetnek, el tudnak kedvetleníteni, azokba bele lehet roppanni. De mit könyvelünk el mi sikernek? NEM A SIKEREKRE TÖRTETES ÉLETÜNK CÉLJA. Nem azon lehet lemérni egy élet sikereit, hogy milyen kar­riert futottunk be. Vagy milyen magasra jutottunk az érvé­nyesülés lépcsőin. Még azon sem, hogy egyéni vágyainkból, elképzeléseinkből mennyit sikerült megvalósítani. Vagy mennyire sikerült akaratunkat minden akadályon keresztül vinni. JÉZUS A SIKERES, GYŐZELMES ÉLET ÚTJÁT A SZOLGÁLATBAN MUTATTA MEG. Abban, hogy örömmel szolgáljunk az ő szeretetével, erejével, mint keresztyén em­berek és mint egyház egyaránt. De sohasem mondta, hogy a szolgáló létforma eredménye csak siker lehet. Tanítványait felkészítette arra, hogy számoljanak a sikertelenséggel is.' A legjobbat akaró szolgálat is végződhet kudarccal. Szolgála­tunk eredménye nemcsak rajtunk fordul meg. De szolgálatunk kudarca nemcsak rajtunk kívül álló okok miatt következ­het be. NEM LEHET EGYSZERŰEN TUDOMÁSUL VENNI SZOLGALATUNK KUDARCÁT. A tanítványok — igénk szerint — nem tudták meggyógyítani a beteg fiút. De nem tértek napirendre az eset felett. Nem nyugodtak meg abban, hogy ők megpróbálták, akarták, de nem sikerült. Nyugtalaní­totta őket szolgálatuk kudarca. „Miért nem űzhettük ki ezt mi?” — kérdezték Jézustól. Jó. ha ez a kérdés párosul azzal a gondolattal is, hogy a szolgálat kudarca miatt egy emberi élet, vagy sok élet továbbra is ártó, mérgező, rontó gonosz hatalom alatt marad. Jó, ha nemcsak a magunk oldaláról néz­zük a kudarcot, hanem szolgálatunk „tárgya” felől is, hogy mitől marad el szolgálatunk kudarca miatt. JÉZUS A KUDARC OKÁT AZ IMÁDSÁG HIÁNYÁRA VEZETI. VISSZA. Világosan kell látnunk, hogy az imádság ereje nem magában az imádságban van, hanem Jézussal való közösségünkben. A villanyégő nem önmagában világit, hanem akkor, ha teljes érintkezésben van az erőforrással. Szolgáló életünk erőtlensége, átütő képességének hiánya Jézussal való kapcsolatunk meglazulásából következik. Az esettel kapcso­latban a tanítványok szolgálatának eredménytelensége azért következett be, mert függetlenítették magukat Jézustól. Ru­tinjukra támaszkodtak, önmagukat nagyra értékelve, de ke­vésre Jézus hatalmát. Belső felkészületlenségük, hitetlenségük miatt vallottak kudarcot. Nem az eset volt megoldhatatlan, hanem ők voltak erőtelenek, mivel csak magukra, az ő „ere­jükre" támaszkodtak. Belső felkészültségünk nem hitünk erején, vagy nagy­ságán fordul meg, hanem azon, hogy hitünk mennyire köt Jézushoz, mennyire engedjük be öt életünkbe. Ö egész éle­tünket szeretetének hatalmába akarja vonni. Nemcsak azért, hogy lelki igényeinket kielégítse, hanem, hogy bennünk és rajtunk keresztül mutassa meg erejét, hatalmát. Mégpedig: embertársaink javára, akikhez velünk akar megérkezni. A közeliekhez és a távoliakhoz. Ne feledjük, hogy minden el­maradt lépés, elmaradt segítő mozdulat a nyomorúságot, a szenvedést, a könnyeket, az elesettséget tartósítja. Az ártó, gonosz erők életidejét hosszabbítja meg. Jézus mozdulata, amellyel megragadta a beteget, a segítségre szorulót és fel­emelte, minket is ilyen lépésekre, mozdulatokra erősít. Vinni az élet kenyerét, Isten bűnbocsátó szeretetét. Felemelni vala­kit, hogy legyen öröme, békessége. SZOLGÁLÓ UTUNK. ÉLETFORMÁNK EREJE JÉZUS! Vele kell sokat együtt lennünk, benne elmélyednünk, hogy át­adhassa nekünk erejét, hatalmát. Így kevesebb lesz a ku­darcunk és így nem fog csalódni bennünk sem ő, sem a világ. Povázsay Mihály Mindig szolgálni akart Szent—Ivány Ödönt köszöntjük D. Káldy Zoltán püspök jel­lemezte így elnöktársa. Szent- Ivány Ödön, a Déli Evangéli­kus Egyházkerület felügyelője életútjának azt a három évti­zedét. amely alatt különböző tisztségeket töltött be egyhá­zunkban. S mert minden meg­bízást szolgálatnak tekintett egyre nagyobb feladat és na­gyobb közösség bízatott rá. Így találkoztak vele s egyre inkább ilyennek ismerték meg az egyházkerület gyülekezetei, de egész egyházunk is. Való­ban társa püspökének, vele járja az országot. Megnyilat­kozásai akár felszólalásokban vagy előadásokban, mindig irányt mutatóak. Egyértelmű állásfoglalások dlakóniai teo­lógiánk mellett és alapján. Egyúttal továbbépítése, erősí­tése anpak a jó viszonynak, amely kialakult egyházunk és államunk között. MINDENNEK A MEGÁL­LAPÍTÁSÁRA az adott alkal­mat. hogy Szent-Ivány Ödön szeptember 2ti-án töltötte be 60. életévét, A Déli Egyházke­rület püspöki hivatalában me­leg, bensőséges köszöntésben részesítette őt és feleségét egy­házunk. A köszöntésen jelen volt dr. Fekete Zoltán orszá­gos felügyelő, D. dr. Öt'tlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Mihály Dezső or­szágos egyházi főjegyző, az or­szágos egyház vezető munka­társai, a Deák téri gyülekezel képviseletében, amely a három évtized alatt; példamutató elöl­járójaként tekihthetett Szent­t Novák Elek 1907-1974 OKTÓBER 21-ÉN VOLT KEREK 40 ESZTENDEJE, hogy a nemeskéri artikuláris templomban, mint adminiszt­rátor megkezdte szolgálatát. Négy évtizedes papi munkájá­nak értékelése és minősítése sűrűsödött össze. abban a ha- , talmas tömegben, mely ugyanabból a templomból ez év szeptember 14-én az elkö­szönő hyár végső melegét árasztó napfényében kikísérte a nemeskéri temetőbe. A gyá­szoló tömegben benne «volt mindenki, aki Novák Eleket ismerte, szerette, megbecsülte és megsiratta. Család és ro­konság, Győr és Vas megye evangélikus, papsága, az Egy­házkerület képviselője, bará­tok és évfolyamtársak, a ró­mai katolikus egyház képvi­selete, az anyagyülekezetből és a filiákból gépkocsin és kerékpáron jött hívek, és az egész falu népe felekezeti kü­lönbség nélkül. Alig hiszem, hogy 40 esztendővel ezelőtt' történt nemeskéri beiktatása alkalmából több ember meg­fordult volna ebben a hatal­mas templomban, melynek felújítását az Országos Mű­emléki Felügyelőség éppen most kezdte el közel 2 milliós költséggel, mikor váratlanul elment az egyháztörténeti le­vegőt árasztó értékes templo­munk hűséges papja. Hogy ki volt Novák Elek, és miért tartozik- nagy hálával 4 évtizedes hűséges szolgála­táért Istennek Nemeskér, az egyházmegye és az egyházke­rület, — többen is elmondták templomban és temetőben. El­mondta az egyházmegye espe­rese a páli ige kapcsán: „Egyébiránt a sáfároktól azt kívánják meg, hogy mind­egyik hűnek találtassék.” És elmondták a többiek: Rusz- nyák Ferenc soproni igazgató­lelkész, aki a sírnál szolgált, Lábossá Lajos, a kerületi számvevőszék, Bárány Gyula, egyházmegyei főjegyző, az egyházmegye nevében, dr. Rábai András helybeli plébá­nos, majd Mesterházy Sán­dor, aki az egykori évfolyam- társak és jóbarátok nevében szólt a köáös útról és közös szolgálatról. A LEGNÉPSZERŰBB É3 LEGROKONSZENVESEBB PAPJAINK EGYIKE. Szol­gatársainak és a jó barátok jelentős táborának iicista kora óta a „Lexi” maradt, az if­jabb nemzedék, sőt a gyere­kek is szinte kivétel nélkül „Lexi bácsinak” szólították. Fogalommá lett a neve Is, a vendégszerető otthona is, a papi egyénisége is, mely az apostoli lelkűiét komolyságá­nak és a keresztyén ember napsugaras derűjének, életér­zésének szerencsés és arányos ötvözete. Több tálentomos szolga lé­vén, nagyobb helyre is elme­hetett volna, de ő megmaradt 1934—1974-ig — így olvashat­juk 1967-ben kitöltött szemé­lyi lapján — „a nemeskéri szórvány egyházközségben”. Most, hogy utódot keresünk, elárvult helyére, egyre na­gyobbnak látjuk az ilyen 40 éves hűséget. Nemeskér lé- lekszámbeli kicsinysége és erőtlensége ellenére talán azért maradt meg,- mivel No­vák Elek ott maradt! ÉRDEKES, ROGY SZOL­GÁLATA LEGELEJÉN ÉS LEGVÉGÉN síívesen foglal­kozott az „utolsó dolgokkal”. Még Etlangenben kapott erre indítást és utolsó tanulmánya is, melyet baráti körének fel­olvasott, szintén ebben a té­makörben mozog. „Ml van a halál után?” Földi élete utol­só napjaiban egyik látogató­jának azt ajánlotta: Próbálja „sub specie aeternitatis” néz­ni a földi dolgokat. ,,Boldogok a halottak, akik az Úrban hal­nak meg!” Akik tudják hová mennek, és az utat is tud­ják! Weltler Rezső Kilenc évtized emlékei Modern városi lakónegyed első emeleti lakásában beszél­getünk Kecskeméten Bakay Péter ny. apostagi lelkésszel, a régi pestmegyei alsó egyház­megye főesperesével, aki a kö­zelmúltban ünnepelte meg ki­lencvenedik születésnapját. Szerénykedve hárítja el elő­ször kérdéseimet, mondván, hogy nincs az ő életében sem­mi különös. Csak az Isten ke­gyelme csodálatos, hogy őt ed­dig megtartotta. Azután bele­merültünk a beszélgetésbe, s ahogy a láncszemek húzzák egymást, ha egyet megmozdí­tunk, úgy törnek elő az emlé­kek. S az apró és nagy esemé­nyek mozaikjaiból lassan ösz- szeáll kilenc évtized életútja. Melyek a kilenc évtized legjelentősebb állomásai? — kérdezem. Kilencven éve Pusztaszent- tornyán születtem, csenevész, életképtelen gyermeknek tar­tottak. Aztán a felvidéki ózon- dus levegő, a sok vitamin — az atyai házban, az ocsovai pa­rókia gyönyörű környezetében — az értem elhangzott sok ima és Isten kegyelme meg­tartott idáig. Áldott emlékű feleségemmel 1912-ben volt az esküvőnk. Négy gyermekünk közül kettő ott pihen az apos­tagi temetőben édesanyja mel­lett. 52 évi lelkészi szolgálat mellett ez a három sír is oda­köt engem Apostolhoz. 1944 karácsonyán német bombatá­madás következtében 40 após- tagi holttest feküdt a fehér hóban s köztük a fiam is. Ma másik fiammal, menyemmel és unokáimmal élek boldogan együtt itt Kecskeméten, meg­szokva a falu csendje után a város nyüzsgését, pezsdülő éle­tét. Hány gyülekezetben szol­gált Apostagon kívül? Először édesapám mellett káplánkodtam, majd Zólyom­ban, pár hónapig Libetbányán és édesapám szomszédságában Nagyszalontán. Majd Rozsnyó­ra mentem káplánnak és hit­oktatónak, végül 1910-jjen vá­lasztottak meg Apostagra. 1953-tól, nyugdíjaztatásom után 8 évig még mint kántor szolgáltam tovább gyülekeze­temben. A Felvidék után na­gyon megszerettem a Duna- menti síkságot és az itt élő né­pet, akik a homokból szorgal­mukkal gyümölcsösöket és sző­lőskerteket varázsoltak. Milyen szolgálati élmé­nyek élnek ma is elevenen? Első prédikálásom Ocsován, „apám szószékén”, azután a sok konfirmáció Apostagon, a gyermekek, fiatalok. A tizes években újdonságként kezd­tük el ott az ún. „vallásos es­ték” tartását, keresve a kötet­lenebb és közvetlenebb Isten- tiszteleti formát. Gyülekezeti konferenciákat is már abban az időben tartottunk. 13 éve a kecskeméti gyülekezetben élek. Itt szolgáltam utoljára 1969 őszén, de mindkét unokám konfirmációján is. Segítettem a szórványokban is. Egyszer karácsonykor — lekésve a vo­natot —, vállaltam a mai fia­talok kedvelt utazási formáját: „autóstoppal” érkeztem meg Nagykőrösre. Hogyan vett részt a kö­zösség életében? Sokat építettünk. A falu • minden rétegével eleven kap­csolatot tartottam. Sokszor áll­tunk együtt a Duna gátjain és küzdöttünk az ár ellen. Ször­nyű volt a 41-es árvíz, 200 ház feküdt romokban és mi újra építettünk! Mivel tölti mostanában napjait? A kis családban amit tudok, segítek. Benne élek a gyüle­kezet életében is. Sokat olva­sok, legutóbb Thomas Mann: József és testvéreit, majd Schweitzer Albert: Életem és gondolataim című művét. És rendszeresen egyházunk mind­két lapját. Tudom, hogy sokan keres­ték fel jókívánságaikkal —, mégis mennyien? Nagyon §okgn levélben. Köztük megtisztelő módon egy­házunk püspök elnöke, D. Kál­dy Zoltán. Azután a gyüleke­zetben megleptek egy kis ün­nepséggel. Eljöttek az aposta- giak is vagy 60—70-en lelké­szükkel és az istentiszteleti há­laadásban együtt volf a kecs­keméti, az apostagi gyülekezet és kis családom is. Boldog na­pom volt, Á „tágabb” csalá­dom is meglepett és eljöttek az élők ... emlékeztünk a már elmentekről,.. Képes albumot kapok a ke­zembe. Ez a család ajándéka. Benne sorakoznak a képek, a családi események, szülők, fe­leség, gyermekek és uno­kák ... Emlékek, melyek újra élnek kilenc évtized távlatá­ban. Egy élet, melyben „nincs semmi különös”. De talán mégis? E beszélgetésből is ki­tűnik mindez. Kívánjuk, hogy ezután sem legyen más, csak maradjon Isten megtartó ke­gyelme és tegye boldoggá a pi­henés ajándékéveit, Tóth-Szöllős Mihály Ivány Ödönre — dr, Hafen- scher Károly lelkész. NEMCSAK EGYHÁZUNK ÉRTÉKELI NAGYRA az ün­nepelt hűséges, építő szolgála­tát, de államunk is elismerően tartja azt számon. Ennek jele volt, hogy a köszöntésen meg­jelent Madal András, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal osz­tályvezető-helyettese is. Mik­lós Imre államtitkár pedig a következő sorokat juttatta el Szent-Ivány Ödönhöz: 00. szü­letésnapja alkalmából munka­társaim és a magam nevében őszinte jókívánságokkal kö­szöntőm. Kívánom, hogy jó erőben, egészségben, eredmé­nyekben gazdagon munkálkod­jék államunk és az evangélikus egyház kapcsolatai, jó viszo­nya fejlesztése érdekében. A KÖSZÖNTÉSEKRE ADOTT VÁLASZ vallomás volt. Vallomás Istenről, aki nehéz időkben is tenyerén hor­dozta magas tisztségben szol­gáló testvérünket, és utat mu­tatott számára. Vallomás a diakóniai teológiában felis­mert igazságokról, amelyeknek szolgálatára visszavonhatatla­nul elkötelezte magát felügye­lői székfoglalójában is. Vallo­más a kapott szeretet előrevi­vő, megtartó ereiéről, ahogy ezt megtapasztalta a korán öz­vegységre jutott édesanyjától, az örömben és bajban hűséges társtól, a feleségétől, a gon­doskodást szeretettel háláló gyermekektől, barátoktól egy­házon belül és kívül. Eß vallo­más a munka jó ízéről, a tár­sadalmunkban közösen elért eredmények feletti örömtől. — S ez így együtt vallomás arról a keresztyén lelkűiéiről, amely mindig megajándékozottnak érzi magát, és ezért mindig adósnak is Isten és emberek felé. MI IS ILYENNEK ISMER­TÜK MEG Szent-Ivány Ödönt, elöljárónkat és szolgatársun­kat, aki mindig készségesen és jól segített bennünket lapunk szolgálatában is, Ezért lapunk szerkesztősége és olvasótábora nevében is tisztelettel és sze­retettel köszöntjük Isten áldá­sát kívánva neki és szerettei­nek. Egyháztörténeti naptár November 1. Ötven éve, 1924. novem­berében jelent meg először a „Lelkipásztor”, mint „magyar­honi evangélikus gyakorlati havi folyóirat” Vértesi Zoltán magyarbólyi lelkész szerkesz­tésében. 4. Kilencven évvel ezelőtt, 1884. november 4-én született Pusztaföldváron Szimonidesz Lajos lelkész, tábori püspök, müvelődéstörténész. a történet­tudományok kandidátusa (+1804). 6. Száznegyven éve. 1834. november 6-án halt meg a pest-budai evangélikusság első gyülekezetszervező gondnoka, templom- és iskolaépítője, az iglói születésű Liedemann Já­nos Sámuel (sz. 1756), aki me­rész hitével a mai, mintegy 2U00 férőhelyes Deák téri templomunkat terveztette meg a fiatal Pbllack Mihállyal, az akkor még 100 lelket sem számláló fővárosi evangélikus­ság számára. 8. Háromszáz éve. 1674. no­vember 8-án halt meg az ang­liai Chalfont St. Giles város­kában John Milton angol köl­tő, író és politikus, az Elve­szett Paradicsom halhatatlan szerzője (sz. 1608). 9. Negyven éve, 1934. no­vember 9-én halt meg tífusz­ban Kína szecsuáni tartomá­nyának Szujning nevű városá­ban Kunst Irén magyar evan­gélikus misszionáriusnő (sz. 1869), akinek életrajzát Gáncs Aladár írta meg 1935-ben. 20. Négyszázötven éve. 1524. november 20-án Horváth Já­nos szepesi prépost szigorú rendszabályokat foganatosított a „lytheránus párt” ellen, „amelybe meggondolatlanul áramlanak a keresztyén embe­rek tömegei”. 28. Négyszáz éve. 1574. no­vember 28-án halt meg Georg Major német evangélikus teo­lógus, wittenbergi vártemplo­mi lelkész és teológiai tanár, hosszú éveken át dékán. KoFa teológiai vitáinak középpont­jában állott. F. T. Legyen meg a te akaratod A Miatyánknak ez a kérése nem idegen tőlünk. Sokszor ke­rülünk olyan helyzetbe, hogy azt gondoljuk vagy mondjuk: legyen meg a te akaratod. Há­rom ilyen helyzetet nézzünk most meg: 1. Hetekig tartó esőzés után kisütött a nap. Melege már föl is szárította a nedvességet, Jó lenne a téren vagy az udvaron labdázni. Elmegyek a bará­tomhoz, hogy együtt menjünk játszani. Neki azonban nincs kedve kimenni a lakásból, szí­vesebben társas játékozna. A nap hívogatóan süt, én pedig a békesség kedvéért lemon­dok a kinti játékról. „Legyen, amit te akarsz” — és leülök társasjátékozni. 2. „Banda” alakult az osz­tályban. Az osztálytársak ve­zért is választanak, megbeszé­lik a „törvényeket”, mindenki megkapja a saját feladatát. Ezután mindig együtt fogják tölteni a szabadidejüket, De a vezér egy Idő múlva elkezd zsarnokoskodni. Parancsolgat a többieknek, ugráltatja a ki­sebbeket, gúnyolja az ügyetle­neket, kiszolgáltatja magát. Vannak, akik már szívesen ta­gadnák meg az engedelmessé­get, de nem merik, mert fél­nek tóle: „Legyen, amit te akarsz” ebben az esetben kese­rű belenyugvás. 3. Év elején kihirdetik az iskolában, hogy milyen szak­körök indulnak. Lesz számtan, történelem, földrajz, irodalom, van énekkar és sportkör is. Mindegyikhez van kedvem, nem tudom, hogy melyiket vá­lasszam. Tanácsot kérek a szü­leimtől. Ök jól ismernek, tud­ják, hogy mihez van inkább adottságom, mire jut időm, melyik szakkör lenne a hasz­nosabb. „Legyen, amit ti akar­tok” ebben az esetben azt je­lenti: tanácstalan vagyok, nem tudok választani, de azt tu­dom, hogy amit ti ajánlotok, az jó lesz. Azt fogom tenni. Nem mindegy, hogy kinek az akaratára mondjuk rá: Jegyen meg. Másként fest a helyzet, ha egy csökönyös barátnak, másként, ha egy erőszakos bandavezérnek és megint más, ha a szüléinknek mondjuk. Igent mondani egy barátnak, pillanatnyi lemondás az ő ked­véért. Igent mondani a barát­nak, aki helytelenül cselek­szik, megalkuvás. Igent mon­dani a szüléinknek: biztonság, mert tudjuk, hogy az ő taná­csuk jó lesz. „Legyen meg a te akaratod” — kérjük az imádságban. És ezt az imádságot így kezdtük: „Mi Atyánk ki vagy a meny- nyekben”. Isten akaratára mondunk igent, Atyánkéra, aki szereti gyermekeit, jól ismeri őket és jól tudja, hogy mi vá­lik javukra. Biztonságot jelent, ha tudjuk: Annak az akarata valósul meg, Akinek az a cél­ja, hogy mi békességben és örömben éljünk. „Legyen meg a te akaratod”, Atyánk, és ne az enyém. A sa­ját akaratom sokszor áll Isten akaratának útjában. Elterve­zek valamit, és nem hiszem, hogy még sokkal jobb tervei vannak velem. Vagy elterve­zek valamit, de csak magam­ra gondolok. Isten akarata pá­dig nem csak az én boldogsá­gomat, hanem minden ember boldogságát jelenti. Örömmel kérjük Istent, hogy jó akarata a mi akara­tunkon keresztül valósuljon meg. 4 t PAER LAGERKV1ST Barrabas című regényéért irodalmi Nobel-díjat kapott, (epd) Július 11-én 83 esztendős korában elhunyt Paer Lager- kvist svéd író. aki 1951-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom