Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-10-13 / 41. szám
EVAN G.ELIKUS: HETILAP ÖRS Z AG 0S XXXIX. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1974. október 13. Ára: 2,— forint Az Evangélikus Teológiai Akadémia felavatásának ünnepe Keresztyén Gyülekezeti Kedves Vendégeink! Egyik legszebb óra Magyarországi Evangélikus Egyházunk történetének egyik legszebb óráját éljük, amikor felavatjuk új Teológiai Akadémiánkat és Teológus Otthonunkat. Egyháztörténelmünk több, mint négy évszázada alatt hazánk területén ez az első olyan épület, amelyet kifejezetten Teológiai Akadémia számára maga az egyház épített fel, hiszen a soproni líceum keretében működő egykori teológiai főiskodámak sem volt külön épülete és a két világháború között állami fakultásként működő soproni hittudományi kar épülete sem volt a miénk. Most pedig tellett az egyház hitéből, szere- tetéből és reménységéből, hogy külön épületet emeljen a lelkészképzés céljaira. Szerte az országban élő evangélikus gyülekezetek velünk együtt szívből jövő örvendezéssel mondják: „Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőim az Ö szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről” (Zsolt 103, 1—2). Igen, elsősorban Istent dicsérjük és Öt magasztaljuk azért a jótéteményéért, hogy azt a kegyelmet, amellyel atyáinkat hordozta és vezette, rajtunk megújította, adott Bennevaló élő hitet, készséget és bátorságot az építés munkájának megkezdésiéhez és kitartást az építés munkájának véghezviteléhez. Nélküle sem kezdeményezni, sem véghezvinni nem tudtuk volna azt, ami most olyan szívet vidítóan áll előttünk. Hálás szívvel köszönjük meg államunknak, a Magyar Nép- köztársaságnak és ezen belül az Állami Egyházügyi Hivatalnak, hogy az új Teológiai Akadémia építéséhez engedélyt adtak, a kapacitást biztosították, népünk 'életének olyan szakaszában, amikor minden építési kapacitást lefoglal a családi otthonok, óvodák, napközi otthonok, iskolák, kórházak, intézmények építése. Köszönjük a megértést és a segítséget. Ez az új Teológiai Akadémia szimbóluma annak a jó viszonynak, amely egyházunk és államunk között fennáll. Köszönjük gyülekezeteinknek, hogy olyan áldozatosan adakoztak az építésre. Egyes kisebb gyülekezeteink erejükön felül adtaik. Ez az épület nem egyszerűen a közegyházé, hanem elsősorban a gyülekezeteké, amelyekből a teológiai hallgatók kikerülnek és ahova mint lelkészek, visszamennek. Köszönjük a Lutheránus Világszövetségnek, azon belül a tagegyházaknak nagyon jelentős segítségét. Teológiai Akadémiánk falába beleépültek külföldi hittestvéreink szerete- tének téglái is és azok a téglák, mint „élő kövek”, vagy szívek sugározzák reánk az ő szeretetüket munka közben.is. Köszönjük az Építési Vállalatnak, vezetőknek és munkásoknak szép munkáját. Isten áldja meg őket és további munkájukat. Feleletet kell adni Áll tehát az új Teológiai Akadémia. Fontos és izgalmas kérdés számunkra, hogy milyen munka folyjék ebben az új épületben? Mi legyen a munka iránya és célja? Egyik professzorunk a soproni Teológián a teológiai munkáról ezt mondotta: „A teológia az egyháznak az a funkciója, amelyben az egyház tudatosítja önmaga számára küldetését és szolgálatát, hogy az helyesen folyjék.” Tehát az egyház küldetésének és szolgálatának Végiggondolását, tudatosítását kell segítenie az itt folyó teológiai munkának, méghozzá mennyire tudatosan valljuk a kontinuitást atyáinkkal és bármennyire megbecsüljük és értékeljük azokat a feleleteket, amelyeket a maguk idejében ők adtak a kérdésekre, mégsem tudunk itt és most egyszerűen az ő feleleteikből megélni. Ök azokra a kérdésekre tatnunk és még mélyebbre szántanunk. Teológia és egyház' Világos előttünk, hogy a teológia munkájának a legszorosabb kapcsolatban kell lennie Az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon utcai homlokzata ■nem ; általában a keresztyén egyházét, hanem azon belül s Magyarországi Evangélikus Egyházét. Ez az egyház új tör ténelmi körülmények között új társadalmi rendben, o szó cialista társadalmi rendben végzi szolgálatát. Énnek az egyháznak itt kell tudatosíta nia küldetését és szolgálatát Valljuk, hogy Jézus Krisztusi kell szolgálnunk, de éppen azt kell újra tudatosítanunk e magunk számára, hogy kicsoda Jézus Krisztus? Mit jelént itt és most az Ő követése? Mi az egyház? Mit akar Isten az Ö egyházával ebben a világban ? Milyen kötelezettséget ró a Magyarországi Evangélikus Egyházra az a boldogító tény, hogy ő is a Krisztus teste? Hogyan válik alkalmassá ami egyházunk arra, hogy az új történelmi. körülmények között a feltámadott Krisztus rajta keresztül cselekedhessék a mi világunkban? Mit jelent az egyház számára, hogy Jézus Krisztus a szeretet gya* kodására is elküldte 'ei-re a világra? Milyen következtetést kell levonnia egyházunknak a mi társadalmi rendünkben abból a megajándékozottságból. Vogy mi is szeretetközösség va- Eyunk? Milyen formákban tudja nyilvánvalóvá tenni egyházunk szeretetét az emberek falé a mi szituációnkban? Hogyan tudja egyházunk elvégezni szolgálatát az öt világrészben élő evangélikusság nagy családjában és általában, az egyetemes keresztyénség- ben? Tud-e számukra sajátos helyzeténél fogva valami olyat nyújtani, ami gazdagítja őket is? A kérdéseket szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Nem elég a régi felelet Ezekre a kérdésekre nem lehet régi. vagy hagyományos feleleteket adni. Amit Jeremiás próféta a saját népének mondott, az most számunkra teológiai feladattá vált: „Szántsatok magatoknak új szántást!” Ez a teológiai munkánk számára elsősorban azt jelenti, hogy nem elégedhetünk meg a régi feleletekkel. Báradtak feleletet, amelyek felvetődtek ott és akkor az egyházban és a világban. Ha mi ezeket a feleleteket idézgetjük és Ismételjük itt és most, akkor az egyház és a világ mai kérdéseii'e régi feleleteket adunk, ami igen sok esetben azt jelenti, hogy lényegében egyáltalában nem felelünk. Azzal sem elégedhetünk meg, hogy kérdéseinkre idézzük a nyugati polgári társadalomban élő kiváló teológusok feleleteit. Bármennyire értékeljük közülük sokak mélyreható teológiai munkáját, ezzel együtt azt is tudjuk, hogy azoknak az egyházaknak a kérdéseire felelnek, amelyek pgy polgári társadalmi rendben élnek, mi pedig egy olyan egyháznak tagjai vagyunk, amely egy szocialista társadalmi rendben él és itt akarja az evangélium hirdetés szolgálatát elvégezni és a szeretet nagy parancsolatát betölteni. Amikor mindezt hangsúlyozzuk, senkinek sem kell gondolnia arra, hogy mi valamiféle „történeti-teológiát” akarunk meghonosítani, amely a történelmi körülményeikből kiindulva közeledik Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatás felé, mert mi azt hamis útnak tekintjük. Ellenben hangsúlyozzuk, hogy az isteni kinyilatkoztatásból kiindulva meg kell érkeznie az egyháznak azokhoz a konkrét kérdésekhez, amelyeket az új történelmi körülmények adnak fel számára és azokra kell feleletet adnia, Mindez lehetséges azért, mert az evangélium nem valami „tan”, hanem az élő Krisztus élő szava, amelyen keresztül végsősorba/n az a Krisztus ad feleletet a felvetett kérdésekre, Aki Maga is megy előre a történelemben. Ezért és csak ezért lehetséges teológiai munkánkban is megvalósítani a prófétai intelmet: „Szántsatok magatoknak új szántást!” Egyházunk teológiai munkájában ezt az új szántást lényegében -elkezdte már 1945- ben, amilair megindult az új magyar világ kialakulása. Ezt a szántást kell tovább folyás egyház életével. Megbizonyosodtunk róla, hogy minden teológiai munka, amely tudományos öncélúsággal adja fel önmagának a kérdéseket, valójában már nem is teológiai munka, legjobb esetben filozófia. Csak ott van igazán teológiai munka, ahol ez a munka azokra a kérdésekre akar feleletet adni, amelyeket maga az egyház élete vet fel neki. A. mi helyzetünkben teljesen elképzelhetetlen, hogy a teológia professzorai úgy adjanak elő a Teológiai Akadémián, úgy írják jegyzeteiket és könyveiket, hogy közben ne volnának a legszorosabb kapcsolatban a gyülekezetekkel, ne prédikálnának azokban és élnének velük egy testvéri közösségben. Vita nélküli számunkra, hogy gyümölcsöző teológiai munkát csak olyan professzorok tudnak számunkra végezni, akik osztoznak a gyülekezetek Jézus Krisztusban való hitében és a feltámadott Krisztusban való hit melegíti át életüket és szolgálatukat. A gyülekezetekben élő. professzorok hallják meg az egyház kérdéseit, amelyekre nekik teológiai munkájuk során feleletet kell adnioik. Ez a gyülekezetekkel való eleven kapcsolat őrzi meg őket attól, hogy olyan teológiai tételeket állítsanak fel, melyek nem feleletek az élő gyülekezetek valóságos kérdéseire, hanem lényegében monológok. Teológia és világ Az is világos előttünk, hogy a teológiai munkának nemcsak az egyház életével kell szoros kapcsolatban lennie, hanem a .világgal is. Semmi értelme sincs annak a teológiai munkának, amely valamiféle elefántcsont toronyban folyik, ahonnét a tudós professzor fölénnyel és valamiféle hűvös tárgyilagossággal nézi az emberek viaskodását egyéni és közösségi problémáikkal. A mi egyházunkban abban a bizonyosságban élünk, hogy Krisztus az egyházat az emberiség szolgálatára rendelte és nem önmagának a szolgálatára. Az (Folytatás a 2. oldalon) D. Káldy Zoltán püspök-elnök felavatja az új Teológiai Akadémiát 1974. SZEPTEMBER 25. Magyarországi Evangélikus Egyházunk történetében aranybetűs dátum. Délelőtt 10 óra, amikor D. Káldy Zoltán országos püspök-elnök megáll kíséretével a Budapest XIV. kerület, Lőcsei u. 32. számú telken, a zuglói gyülekezet temploma és lelkészlakása mellett felépült új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon kapuja előtt és felhangzik az ünnepi invokáció: Ez a nap az, amelyet az Űr szerzett, vigadozzunk és örvendjünk ezen ... Nyissátok meg az igazság kapuit, hogy bemenjek és dicsérjem az Urat! A felavatás szolgálatát végző püspök körül ott állnak a dékánnal és prodékánnal együtt a tanári kar és a teológiai hallgatók, körülöleli őket, mintegy egész egyházunkat képviselve az országos és egyházkerületi elnökségek, az országos és a helyi presbitérium koszorúja. Itt vannak a hazai egyházak és a világ evangélikusságának a küldöttei Jelen vannak, jelezve az államunk és az egyházunk közötti jó viszonyt, az Állami Egyházügyi Hivatal magas rangú képviselői és a helyi társadalmi szervek tisztségviselői. A szolgálattevők és a vendégek előtt pedig ott állnak, akik egyházunk népének reménységét, tervét, áldozatát két esztendős szorgos munkával beépítették az új épület falaiba: az építész, az építésvezető és a szakmunkások. Az ő kezükből indul el a kulcs kézről kézre a felavatás li- titrgiáfjál vezető püspök kezén át a Teológiai Akadémia dékánjának k&zehez: Krisztus Urunlc ezt mondja: „Én vagyok az ajtó...” Az Ö nevében nyitom meg teológiai akadémiánk új épületének ajtaját. Az új épület főbejáratának szárnyai kitárulnak és a Szent-* lélek Űristen segítségét hívó ének hangjai mellett beárad az •ünnepi sereg az előcsarnokba, hogy az imádság után felhangozzék az ősi avató ének: Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk. A zuglói templomot és gyülekezeti termet már a kora reggeli óráktól fokozatosan zsúfolásig megtöltő ünneplő gyülekezet, budapesti és vidéki hittestvéreink még az ország legtávolabbi sarkaiból is, feszült figyelemmel hallgatják az avatási szolgálat hangszórókon át hozzájuk érkező hangjait és megilletődöt- ten fogadják a harangzúgás és orgonajáték közben a püspökkel az élen a templomba bevonuló szolgálattevőket és vendégeket. D. Káldy Zoltán püspök Jeremiás 4, 3 alapján: Szántsatok magatoknak új szántást — mondja el a hála és köszönet szavait Isten és emberek felé, majd felvázolja az új épületben folyó lelkészképzés örök és időszerű feladatait. (A teológia, de egész egyházunk szolgálatát is értékelő és annak irányt mutató igehirdetést teljes egészében közöljük.) Feleletképpen szinte már indul is a munka, mert a felavatás szent szolgálatát és az ünnepi istentiszteletet követő ünnepi akadémiai ülés, amelyen vendégeink üdvözlő szavai is elhangzottak, egyúttal az új tanév kezdete is. Milyen öröm, a hit és áldozat bátor tettének pecsétje az a 12 fiatal, akik ebben az ünnepi órában egész magyar evangélikus egyházunk, de a világ lutheranizmusa szeretetétől is körülölelve vétettek fel a Teológiai Akadémia elsőéves hallgatói sorába. A Himnusz hangjaival befejeződő ünnepi esemény vetette hullámok még sokáig továbbgyűrűznek. Nemcsak az új épületbe érkező érdeklődő gyülekezeti tagok hosszú sorában és a másnap tartott teológiai konferencián, hanem a tanítás hétköznapjaiban is hitünk szerint nemzedékről nemzedékre. Vendégek és az ünneplő gyülekezet az új Teológiai Akadémia avató istentiszteletén „Szántsak?* magatoknak új szántást!”
