Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-10-06 / 40. szám

Huszonötéves a Német Demokratikus Köztársaság OKTOBER 7-ÉN 25 ÉVES A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG. Negyedszázada annak, hogy a második vi­lágháború szörnyű pusztításai után a hitleri nácizmus országá­ban valami új kezdődött el: a német imperializmus gondolatá­nak tudatosan ellentmondva megalakult az első német béke- állam Európában. A NEGYEDSZÁZADOS TÖRTÉNELEM mennyi nagyszerű eredményt mutat fel: új társadalom formálása, a szocializmus építése, az ipar és a mezőgazdaság területén egyre újabb ered­mények és sikerek. A hidegháború nehéz időszakát kiheverve a nemzetközi életben az ország végre elérhette az öt megillető nemzetközi elismerést, részt vehet az Egyesült Nemzetek Szer­vezete munkájában. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK KÖZÖSSEGE e negyedszázad alatt olyan népnek ismerte meg az NDK népét, akik a feléjük nyújtott segítő és baráti kezet testvéri szorítással ragadják meg és teljes szívvel ott állnak azok sorában, akik a világ békéjét és a népek békés egymás mellett élését szorgalmazzák. NEKÜNK EVANGÉLIKUSOKNAK különösen is kedves, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban Luther hazáját, a reformáció szülőföldjét tisztelhetjük. Az elmúlt években egy­házaink kölcsönösen mélyülő és erősödő kapcsolata az ugyan­ahhoz az egyházhoz tartozó kötelékeken túl Krisztus követését hasonló társadalomban véghez vinni akaró indítékokból is táp­lálkozott. ÖRÖM SZÁMUNKRA, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság evangélikus egyházai és egyházunk kapcsolatát erősít­hette a tavalyi evangélikus és az idei évben ott járt magyar ökumenikus küldöttség. Teológiai Akadémiánk hallgatói az ott&ni diakóniai intézmények meghívására nyaranta egy-egy hónapot tölthetnek el az NDK különböző egyházi intézményei­ben, hogy gyakorolják a német nyelvet. Német lelkészek üdül­hetnek a Balaton partján évről évre és magyarok a thüringíai erdőkben vagy a Keleti-tenger partján: . A NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓ ALKALMÁBÓL test­véri szívvel kívánunk további előrehaladást, munkasikereket, békét és jólétet a testvéri Német Demokratikus Köztársaságnak, vezetőinek és népének. Reméljük, hogy az a jó kapcsolat, ame­lyik egyházunk és az NDK evangélikus egyházai között kiala­kult. elmélyül és kiszélesedik Krisztus követésében, népünk és népük javának, előrehaladásának munkálásában. Megbélyegezzük, és elítéljük az embertelen elnyomást A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nyilatkozata Kétségbevonhatalan adatok és megdöbbentő tények bizo­nyítják, hogy a Dél-Koreai Köztársaságban és a Fülöp-szige- tek Köztársaságban embertelen katonai terror dühöng, a po­litikai vezetők visszaélnek hatalmukkal, megsértik és lábbal tiporják a legelemibb emberi szabadságjogokat, elnyomják, jogtalanul bebörtönzik, megkínozzák és fizikai megsemmisítés­sel fenyegetik azokat, akik a társadalmi igazságosságért és ha­ladásért, az emberi szabadságjogokért harcolnak, vagy ezt a harcot támogatva küzdenek a kormány politikai terrorja és a katonai diktatúra ellen. A jogtalanul bebörtönzött, megkínzott és meggyilkolt áldozatok száma már eddig is igen nagy és napról napra növekszik. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa, csatlakoz­va a világ haladó közvéleményéhez, osztozva annak felháboro­dásában, megbélyegzi és elítéli az embertelen elnyomást és terrort, felemeli tiltakozó szavát a szabadságjogok meggyalázá- sa ellen. Követve a Keresztyén Békekonferencia, valamint több más nemzetközi egyházi testület állásfoglalását, szolidaritásunkról biztosítjuk azokat a keresztyéneket és lelkészeket, akik hitük.- nek engedve támogatják a külső imperialista segítséggel fenn­tartott kormánypolitika és kátonai diktatúra ellen tömörülő ha­ladó erőket, ezekben az országokban. Visszhangot adva az e területen élő haladó egyházi és tár­sadalmi körök megnyilatkozásainak, a béke erőivel együtt kö­veteljük a szükség- és hadiállapot, a terror és a katonai dikta­túra azonnali beszüntetését, a jogtalanul bebörtönzött hazafiak és politikai foglyok haladéktalan szabaSonbocsátását. Felhívással fordulunk az egyházakhoz és keresztyénekhez, hogy evangéliumi felelősségüket gyakorolva, könyörögjenek és szálltnak síkra e két ország népeiért és szabadságukért, va­lamint minden jóakaratú emberhez: támogassák harcukat az elnyomás ellen, az emberi szabadságjogok, a társadalmi igaz­ságosság és haladás biztosításáért. Budapest, 1974. szeptember 23. A MAGYARORSZÁGI EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANÄCSA CIPRUS A szigetországban a leg­utóbbi török—görög ellenté­tek és harcok miatt kb. 200 ezer ember hagyta ott ottho­nát. A menekültek megsegí­tésére az Egyházak Világta­nácsa segélyprogrammot hir­detett meg és 300 ezer svájci frank értékben kérte a tag­egyházak felajánlását. Az el­ső adományokból a menekül­teknek a közelgő téli időjá­rásnak' megfelelő szállást és ruházatot szereznek be. (epd—eh) Öröm és reménység északon és délen Jó ütemben A Somogy-Zalai Egyházmegye közgyűlése Amint így elnézegettem szeptember 10-ép. Gyenesdiá- son a Somogy—Zalai Egyház­megye közgyűlésének részt­vevőit, lelkészeket, felügyelő­ket, presbitereket, azon gon­dolkoztam, valóban külön „ország"* Somogyország kép­viselői vannak itt jelen? És van-e valami megkülönböz­tető jellegzetessége az itt ''élőknek, vagy pusztán a „lo- kál”-patriotizmusa mondatja velünk, hogy ők Somogyor­szág polgárai. Valaminek mégis keil lennie, ami őket ,.somogyivá” teszi, mert kü­lönben régen elveszett volna ez a különös kifejezés. Ez az egyik legmagyarabb települé­sünk. Koppány lázongó szel­leme kemény magyarokká gyúrta e dimbes dombos vi­dék lakosságát. A nagybir­tokok árnyékában izzó fe­szültség lappangott minden­kor a napbarnított zsellérek hadában. A második „vihar­sarkunk” volt ez az „ország’’. Meglátszik-e ez az arcokon? Meglátszik-e az öntudat, hogy a lankákból kisajtolták a sza­badságot és felépítették Za­lával együtt az új világot s ma hazánkban súlyponti helyzetet foglalnak el ? Aka­ratuk és dalos jókedvük újjá­varázsolta a határt, s városok születtek a kemény munkák nyomán. AZUTÁN FIGYELTEM AZT IS, hogy evangélikusssá- gunk mit, tud felmutatni e roppant változások lenyűgöző forgatagában. Látszik-e élete, mozgása, léte, jelenvalósága? Égbenyúló templomtornyai itt nincsenek. Hiszen mint Óceá­niában az apró szigetek, a nagy római katolikus tenger­ben úgy él elszórtan az evan- gélikusság. Ez az egyházme­gye egyik legnagyobb szórvá­nyunk. , Most aoznban ne az egy­házmegye földrajzát fürkész- szük. Figyelmünk reflektor- fénye inkább a közgyűlésre hulljon, amelyre eljött a Déli Egyházkerület püspöke, D. Káldy Zoltán is. A közgyűlést Dubovay Géza esperes és Horváth Lajos egyházmegyei felügyelő vezette. ÉS EGYSZERRE MEGRA­GAD AZ ESPERES JELEN­TÉSE. Precíz fogalmazása a mozgásról és rendről, amely jellemzője világunknak, de egyházunknak is. Isten ritmu­sát ismeri fel és azt a harmó­niát, amely gyülekezeteink egyenletes, jó munkájában tapasztalható. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a közel­múltban három jubileumtól elválaszthatatlan a magyaror­szági evangélikus egyház, s benne a Somogy—Zalai Egy­házmegye élete. Az első az Egyezménnyel kapcsolatos, melyről a maga idejében megemlékeztek. De most is­mételten leszögezte: „Ma már világosan látjuk, hogy az Egyezmény egyházunknak nemcsak első komoly döntése volt a szocialista társadalom és perspektíva mellett, nem­csak új lehetősége az egyház új helyzetét felmérni és érté­kelni tudó új teológiai esz- mélődésnek, hanem olyan alapokmány, amely nagy táv­latban rendezte és mind a mai napig meghatározza az egyház és állam viszonyát és ebben a viszonyban az egy­ház, egyházunk küldetését és szolgálatát is.” A másik jubileum a béké­vel volt kapcsolatban. Az es­peres meleg szeretettel jelen­tette ki: „Amikor a békéről beszélünk, a hétköznapjaink­ról, a munkánkról, gyerme­keink jövőjéről, kenyerünk­ről és otthonunkról, örö­meinkről és terveinkről, a mánkról és holnapunkról be­szélünk”. A jubileumok sorában a harmadik alkotmányunk megünneplése volt. Megálla­pította: „A jog és kötelesség humánus egyenjogúságának alkotmánya ez... A törvé­nyek törvénye,... amely a régitől, önző embertelensé­günkből való belső szabad­ságra. emberséges,, szociális emberré válásra tanítgat.” Mindhárom megemlékezés azért ’ vált ilyen bensőségessé az egyházmegyében, mert ép­pen negyed százados idejét ünnepelték. AZ ESPERES HÁROM „VALLOMÁSBAN” foglalta össze a háromesztendős egy­házmegyei munkát: a hála és köszönet szavában, a jól vég­zett munka örömében, és a jövőbe feszült reménység val­lomásában. Ezután értékelte a lelkészek munkáját, beszámolt az es- peresi vizsgálatok eredmé- nyeirőL Elgondolkodva, tű­nődve néztem a mintegy har­minc gyülekezet lelkészét, akiknek különös, kitapintható testvéri szervezete az egyház­megye. Az egész Délnyugat Dunántúlra kiterjedő egyház­megye evangélikusságának összlétszáma nincs annyi, mint az egyetlen Kiskörösé. Tizenegy és fél ezer, ahol 1700 délelőtti és 1200 délutáni is­tentisztelet van évenként. És emellett mennyi más szolgá­lat! A PÜSPÖK SZERETETTEL KÖSZÖNTE MEG a jelentést s miközben beszámolt a köz­egyházi feladatokról, nagy megbecsüléssel szólt a szór­ványokban. dolgozó lelkészek munkájáról. A közegyház gondolkodása, munkája, cél­kitűzése itt a gyülekezetek­ben valósul. Az ütem, amely­ről az esperes szólt, két mo­tor összehangolt erőfeszítésén múlik. Jó ritmusa az egyházi életnek csak úgy van, ha az egyházvezetés és a gyülekeze­ti munka üteme összehangolt. Az eredmények Somogy— Zalában azt igazolják, hogy az ütem jó. Dr. Rédey Pál Krisztusra néző reménységgel — elkötelezetten Az Ösztöndíj Tanács ülése Egyházunk Ösztöndíj Taná­csa szeptember 18-án dr. Vá­mos József dékán elnökletével ülést tartott. Tanulmányútjuk befejeztével az ösztöndíjasok beszámoltak végzett munká­jukról és tapasztalataikról. Eszmecsere folyt arról is, ho­gyan kamatoztathatják ösz­töndíjas lelkészeink a tanulta­kat. Cselovszky Ferenc pozso­nyi, Missura Tibor erlangeni, Ribár János eisenachi, Bízik László pedig bossey-i és exe- ter-i tanulmányúton volt. Be­számolt tanulmányi terveiről Krámer György is, aki a kö­zeljövőben a Gustav Adolf- Werk ösztöndíjával a mar-* burgi egyetemen tölthet két félévet. Egyháztörténeti naptár Október 3. Huszonöt éve, 1949. októ­ber 3-án halt meg Sopronban dr. Podmaniczky Pál, a val­lástörténet. vallásbölcselet és keresztyén neveléstudomány egyetemi ny. r. tanára, több népszerű könyv és ének írója és fordítója (sz. 1885). 5—9. Tíz évvel ezelőtt, 1964. október 5—9. napjain „nem­zetközi vizeken”, az ötezer tonnás Bornholm nevű hajón tartották meg az Európai Egyházak Konferenciáját, mi­vel a NATO-államok sorába tartozó Dánia nem adott be­utazási engedélyt az NDK egyházi delegátusainak. Hazai evangélikusságunkat a konfe­rencián D. Káldy Zoltán püs­pök és dr. Ottlyk Ernő pro­fesszor képviselte. 6. Négyszáz éve, 1574. októ­ber 6-i kelettel jelent meg Komjátiban Huszár Gál refor­mátorunk kottás énekes- és imádságoskönyve, legszebb, s egyben utolsó nyomdai műve: „A keresztyéni gyülekezetben való dicséretek és imádságok”, öt énekét a ma használt Ke­resztyén Énekeskönyvünk is tartalmazza. 6. A százhuszonöt éve, 1849. október 6-án kivégzett 13 ara­di vértanú között a Sáros me­gyei Margonya evangélikus gyülekezete Dessewffy Arisz­tid tábornok (sz. 1802) szemé­lyében felügyelőjét, a Worms környéki evangélikusság pedig Leiningen-W esterburg Károly tábornokban (sz. 1819) buzgó egyháztagját gyászolta. Emlé­küket kegyelettel őrzi az egész magyar evangélikusság is. 10. Ugyancsak 125 éve, 1849. október 10-én végezte ki a császári hadbíróság a pesti Újépületben — a mai Szabad­ság téren — Jeszenák Jánost, a Dunán-inneni Evangélikus Egyházkerület felügyelőjét (sz. 1800), akinek utolsó órájában Székács József pesti lelkész, a későbbi püspök nyújtotta az evangélium vigasztaló erejét. 14. Százhuszonöt éve. 1849. október 14-én a szabadsághar­cot leverő császári hadvezetés a Szepes megyei Toporcon huszadmagával az éj leple alatt — bűnvádi eljárás nél­kül — kivégezte Mathemy János evangélikus tanítót. Irányi Dániel sógorát. 24. Háromszáz éve, 1624. ok­tóber 24-én halt meg Emdenben Scultetus Ábrahám udvari fő­lelkész, teológiai tanár (sz. 1566). Szenczi Mólnár Albert pártfogója, aki több teológiai munkáját magyarra fordította és kiadta. x. A Hajdu-Ssaholcsi Egyházmegye közgyűlése Kiváncsi tekintetek, őszinte érdeklődés és testvéri-csalá­dias együttlét. Röviden így jellemezhetnénk a Hajdú— Szabolcsi Egyházmegye augusztus 30-án Nyíregyházán tartott közgyűlését. BENKÓCZY DÁNIEL ES­PERES mintegy tizennyolc- ezer — két közigazgatási me­gyében élő — evangélikus lé­lek lelki gondozásáról és gyü­lekezeti életéről adott három évre visszatekintő képet. Gyülekezeti életünket és szol­gálatunkat tág perspektívába állította bele. így esett szó az esperes: jelentésben népünk és a világ közös örömeiről és gondjairól. Utalt az esperes Alkotmányunk 25. évforduló­jára, a 25 éves Egyezményre, amelyek lehetővé teszik, hogy a bizalom és megértés szelle­mében végezhesse az egyház igehirdetői munkáját és szere­tetszolgálatát. Az egyházmegyében élő evangélikus gyülekezeteink külön örömmel emlékeznek még ez év őszén két történel­mi sorsfordulóra. Az egyik — igaz, hogy egész magyar né­pünket érinti, de itt hama­rabb bekövetkezett — hazánk felszabadulásának 30 éves év­fordulója, a másik az Északi Egyházkerület . legnagyobb gyülekezetének örömünnepe: 220 éves a nyíregyházi gyü­lekezet és 150 éve örökvált- sággal rázta le magáról a vá­rossal egyetemben a jobbágy­ság keserves kötelékét. Ami­kor e dátumokra emlékezünk, álljanak itt az esperesi jelen­tés mondatai: „Hálásak va­gyunk Istennek, hogy békes­ségben élhetünk és dolgoz­hatunk, tudjuk és tanítjuk, hogy a további boldogságunk­ban a jogok és kötelességek egységben vannak.” A SZOKÁSOSNÁL IS ÜN­NEPIBBÉ TETTE a közgyű­lést az, hogy D. dr. Ottlyk Ernő, az egyházkerület püspö­ke is jelen volt azon. Az es­peresi jelentéshez való hozzá­szólásában a püspök a követ­kezőket mondotta: „Méltó és igaz, hogy az esperesi jelen­tés világméretekben emlékez­tessen az alapokra, amelyben élünk és járunk, mert Krisz­tus népe a világban él. Isten Szentlelke irányította egyha­zunkat abban, hogy a merő­ben új társadalmi helyzetben időszerűen értse és hirdesse az igét és kidolgozza a maga helyes álláspontját. Ez pedig a szolgálat, a szeretet teoló­giája, amelyben a középpont maga a Jézus Krisztus. Aki őrá tekint, tudja a feladatát. Egyházának, nekünk mind­nyájunknak tudnunk kell, hogy mivel tartozunk az egy­háznak, népünknek, és mi a teendő az emberiség jövendő­jét illetőleg. Az egyház narn- csupán a papok dolga, hanem a Jézus Krisztus ügye. Aki ezt az ügyet szereti, Jézust szere­ti. őrá tekintünk reménységgel és úgy zárjuk három év mun­káját, hogy Ö fog vezetni ez­után is.” MIND AZ ESPERESI JE­LENTÉS, MIND A PÜSPÖK TANÍTÁSA és a test véregy­házak üdvözletei erősen alá­húzzák azt, hogy Isten aján­déka minden lehetőség, ahol az ige világosságával és Jé­zus Krisztus szeretetével szol­gálhatunk. Ezzel nemcsak szabad - élnünk, de kell is. Aki kételkedik, legyen az egyes keresztyén vagy közös­ség, hogy úgymond — „Jó úton járunk-e?’f vagy vissza­felé pillog, elveszti a kapott bizalmat. Hűség Istenhez és hűség népünk és az emberi­ség sorsához. E kettőt szem előtt tartva keü a jövőben is munkálkodnunk. Szalay Tamás i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom