Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-15 / 37. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1974. szeptember 15. 0 R S Z ÁG 0 S E VAN G E L I KUS HETILAP Ara: 2,— forint Városról — városra Amerikában Lapunk legutolsó számában beszámoltam a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának Northfieldben tartott üléséről. Az ülést követően Carl Mau, a Lutheránus Világszövetség amerikai Nemzeti Bizottságának titkára lehetővé tette több amerikai város és evangélikus gyülekezet meglátogatását, egyházi vezető személyiségekkel való találkozást. Az alábbiakban beszámolok ennek a körútnak eseményeiről. Az útvonal a következő volt: Northfield— Cleveland — Columbus — Springfield — Pittsburgh — Ligonir. Northfield A kis tízezer lelkes amerikai városka a Cannon folyó partján fekszik. Tulajdonképpeni érdekessége az St. Olaf College, ahol a Végrehajtó Bizottság tartotta ülését. A College (ejtsd: kolidzs) az amerikai iskolai rendszerben olyan főiskolát jelent, amely kollégiummal van összekötve. A városon kívül csodálatosan szép környezetben, erdők között van ez a sok épületből álló intézmény. Az elmúlt évben 2700 növendéke volt. Az amerikai evangélikus egyházaknak négy hasonló kollégiuma van, melyekben az ún. „szabad művészeteket” tanítják. Nagy hangsúly esik a zenére és a bölcsészeti tudományokra, de nyelvtanítás is folyik. Ezt a kollégiumot 1874-ben alapították norvég evangélikus emigránsok ezzel a céllal: „adjon a fiataloknak — férfiaknak és nőknek — magas fokú nevelést a keresztyén hittel harmóniában.” Látva a nagyszerű intézményt egy adaton akadt meg a szemem: A kollégiumot ajánló kis füzetkében azt olvastam, hogy az egy évi főiskolai és kollégiumi díj összege 3500 Dollár. Ha ezt forintra átszámítom, mintegy 100 ezer forintot jelent. Tehát az itt taníttató szülőknek egyetlen gyermekük után egy év alatt a mi pénzünkben 100 ezer forintot kell kifizetniük. Ez az összeg még akkor is óriási, ha reálisan számolunk azzal, hogy az amerikai életszínvonal magasabb mint a miénk és még akkor is sok, ha tudjuk, hogy a tanulók 40%-a kap évente különböző ösztöndíjat és segélyt. (Magamban arra gondoltam, hogy a mi hazánkban milyen nagy kedvezményeket élveznek az egyetemi hallgatók és milyen nagy összegeket áldoz erre a célra államunk.) * A Végrehajtó Bizottság ülése kapcsán az elnökség az egyik este nyílt fórumot rendezett ezzel a témával: „A Lutheránus Világszövetség Nemzeti Bizottságainak és tagegyházainak élete és munkája”. Mindenki kérdezhetett mindenkitől mindent. Természetesen hamar kitűnt, hogy személyemben jelen van a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselője is. Nagy érdeklődés mutatkozott egyházunk élete és szolgálata iránt. Különösen is feltűnt a jelenlevőknek kérdéseikre adott válaszaimból, hogy egyházunkban nem keverjük az evangéliumot az ideológiával, hanem saját keresztyén alapjainkon állva, végezzük szolgálatunkat az egyházban és a társadalomban egyaránt. Alig akarták elhinni, hogy a Rádióban is van lehetőségünk evangéliumot hirdetni és hogy az EVANGÉLIKUS ÉLET című hetilapunkat több újságárusnál az utcán is meg lehet kapni. Feltűnést keltett, hogy új Teológiai Akadémiát építünk és hogy van elegendő teológiai hallgatónk. Sokan jegyezték meg, hogy mindezekről eddig semmit sem tudtak, vagy éppen annak ellenkezője jutott a fülükbe. Szomorúan jegyeztem meg, hogy a „hidegháború” korszakában soka n terjesztettek hamis híreket a szocialista országokban élő egyházak életéről és úgy látszik olyan sikeresen, hogy széles amerikai rétegekben ezek a hamis hírek rögződtek meg. Szükség van a valóság feltárására. Az egyik televíziós társaság filmet készített a Végrehajtó Bizottság ülése alatt. Engem is megkértek, hogy válaszoljak néhány kérdésükre. Kértem, hogy a kérdéseket előre juttassák el hozzám. Hadd írjam ide kérdéseiket: 1. Miben van a keresztyén egyház alapvető küldetése? 2. Mi az evangélikusok különleges hozzájárulása ehhez a küldetéshez? 3. Mit gondol ön, m; lesz az evangélikus egyházak legfontosabb feladata az elkövetkezendő 3—10 évben? 4. Milyen módszereket fedezett fel ön, amelyeket különösen is alkalmasnak tart az egyház küldetésének véghezvitelére? 5. Melyik terület felé irányuljon érdeklődésünk illetve erőfeszítésünk leginkább? Az egyház felé. vagy az egyházon kívüli terület felé? — Amikor végül is a televíziós interjúra került a sor, a fenti kérdéseken kívül az egyház békeszolgálatával és Magyarországi Evangélikus Egyházunk életével kapcsolatos kérdéseket is kaptam. Cleveland Northfieldből autóval jutattam Minneapolisba, ahonnan repülőgéppel érkeztem Cleve- landba. Itt magyar evangélikusokat akartam meglátogatni. Nagyon örültem, amikor a repülőtéren megláttam Brach- na Gábor főesperest és Mar- kovits Pál lelkészt. Amerikában velük most harmadszor találkoztam. Köztudomású, hogy az Észak-Amerikai Egyesült Államokban 8 olyan város van, melyekben magyar evangélikus gyülekezet is van, vagy legalább az angol nyelvű igehirdetések mellett magyarul is prédikálják az evangéliumot. A két legjelentősebb magyar evangélikus gyülekezet Clevelandban van, melyekben Brachna Gábor főesperes és Juhász Imre lelkészek szolgálnak. Brachna Gáborék otthonában kaptam otthont. A régi barátsággal és szeretettel, valamint Magyarországi Evangélikus Egyházunk iránti megbecsüléssel fogadtak. Brachna Gábor 1938 óta szolgál itt hűséggel. A nem egészen kétezer lelket számláló gyülekezetében van sok öröm, de több probléma is. Clevelandija érkezésem előtt egy magyar nyelvű evangélikus egyházi újságban részleteket olvastam Brachna Gábor legutóbbi lelkészi jelentéséből, melyben többek között ezt olvastam: „Kevesebb mint száz bevándorló, kisfizetésű és a család nevelésével küzdő emberek voltak azok, akik templomainkat építették és azokat fenntartották. Ezzel szemben ugyanazoknak a családoknak jómódú gyermekei sokszor csak morzsákat juttatnak az egyháznak, vagy még talán azt sem... Gyérül a templomlátogatás magyar híveink között. A valódi oka ennek az, hogy gondolkodásunk és otthonaink élete változott meg, züllött mélypontra... Csak megdöbbenéssel kell tudomásul vennünk, hogy Amerika legnagyobb betegsége a magyar otthonokba is betört, mint a fekete-üszők a kukoricásba és vasárnap nem használják az automobilt arra, hogy a családot a templomba vigyék... Nem az a legfőbb gondunk, hogy kihalóban vagyunk, hanem az, hogy kihalóban van a hála.” Egy gyülekezetét és magyarságát szerető lelkipásztor beszél így és szinte prófétai hangon szólítja megújulásra magyar evangélikus gyülekezetét. Clevelandban Brachna Gábor főesperes összehívta a környékbeli magyar evangélikus lelkészeket, így találkoztam Turchányi Gyulával, Juhász Imrével. Bernhardt Bélával, Markovits Pállal és Rönkös Károllyal. Jelen volt az összejövetelen Pósfay György lelkész is, aki a Végrehajtó Bizottság ülése kapcsán tartózkodott Amerikában, továbbá Deák Ödön lelkész Nagyváradról. Itt hallhattam a nagyvilágban élő magyar evangélikus lelkészekről is, akik hosszabb-rövidebb levélben számoltak be életükről és szolgálatukról. Ebben a lelkészi közösségben én is szólhattam Magyarországi Evangélikus Egyházunk jelenlegi életéről, teológiai munkájáról, sajtószolgálatáról. Mindegyik lelkésznek átadtam Sajtóosztályunk szép kiadványát a „Kalásztépés”-t és a „Ma így imádkozzatok” című kiadványunkat. Az itt és később folyt beszélgetések során kitűnt, hogy vannak olyan egyházi, egyházpolitikai és politikai kérdések, amelyekben azonos a látásunk, viszont vannak olyanok is, — és nem is egy — amelyeket egészen másképpen ítélünk meg. Jók ezek a találkozások a gondolatcserére és az álláspontok tisztázására. Clevelandban a gyülekezetben szolgáló különböző munkaközösségek tagjai számára tarthattam beszámolót egyházunk életéről. Ezt nagy érdeklődéssel fogadták. Ugyancsak beszámolt Deák Ödön nagyváradi lelkész is az erdélyi magyar evangélikusok életéről és a román állam szociális intézkedéseiről. Columbus Clevelandból Ohio állam fővárosába Columbusba vezetett az utam. Brachna Gáborék vittek autóval hosszú kilométereken keresztül. Columbus- ban tulajdonképpen egyetlen programom volt: találkozás Dr. Kenneth Sauer-ral, az Ohioi Evangélikus Egyházkerület püspökével. Egy év óta van a hivatalában. Az ő egyházkerületéhez tartozik a magyar evangélikus gyülekezetek egy része, többek között a clevelandi magyar gyülekezetek is. Ebéden látott vendégül bennünket sok szeretettel és figyelemmel. Már az ebéd előtt és az ebéd idején is bő tájékoztatást adhattam neki egyházunk szolgálatáról, teológiájáról. Ugyanez* a meglepetést láttam nála is, mint sok más amerikai egyháza embernél, amikor beszéltem gyülekezeteink életéről, az új társadalmi rendben kialakított életformájáról, sajtókiadványainkról. Hálás volt azért, hogy minderről hallhatott. Springfield Columbusból Mészáros Sándor pittsburghi evangélikus lelkész vitt bennünket autóján Springfield be. Springfi- eldben ugyanolyan evangélikus főiskola és kollégium (college) van, mint Northfieldben. De ennek a főiskolának különösen is híres a teológiai fakultása. Hét évvel ezelőtt már jártam itt a Lutheránus Világszövetség „Sáfárság és evangélizáció” nevű bizottsáis feltűnt nagyszerű temploma, amelynek tornya a wittenbergi vártemplom tornyának hasonmása. Újra megnéztem csodálattal a magas torony falába beépített három hatalmas szobrot, melyek Pál apostolt, Augustinust és Luther Mártont ábrázolják. Igen eleven beszélgetésünk volt a főiskola és kollégium vezetőségével. Nagy érdeklődést tapasztaltam náluk egyházunk szolgálatával kapcsolatban. Több régi ismerőssel is találkoztam itt, akikkel az elmúlt évek munkája során kapcsolatba kerültem. Pittsburgh Springfiéldből hosszú út vezetett Pittsburgh be. Autó- útunk Pennsylvánia csodálatos hegyei és völgyei között vezetett Néha az volt a benyomásom, hogy a Mecsek vidékén járok, máskor Somogy- országban. Ez a legszebb táj, amit Amerikában valaha is láttam. Mészáros Sándor lelkész sok szeretettel ismertette meg velünk ezt a vidéket. Mint-egy nyolc órai autó-út után érkeztünk meg Pitts- burghbe. Mivel a parókia átrendezés alatt van, a gyülekezet egyik kedves családja, Molnár Józsefék fogadtak otthonukba, ahol igen sok szeretetet tapasztaltam. Pittsburg hben önálló magyar evangélikus gyülekezet van Mészáros Sándor lelkész vezetésével. Ezt a gyülekezetét a kivándorló magyar evangélikusok 1925-ben alapították. Annak idején mindössze 38 lélek szervezkedett. Első lelkésze Rúzsa István volt, akit követtek a többiek: Pölöskey Sándor, Leffler Andor, Rettmann Farkas és Markovits Pál. A gyülekezet jelenlegi lelkésze, Mészáros Sándor egy ideig Hollandiában szolgált, majd az amerikai Columbusban. Felesége francia származású, aki azonban szinte tökéletesen — magyar hangsúllyal — beszéli szép magyar nyelvünket. A lelkész eleven kapcsolatot tart hazai irodalmunkkal, különösen is szereti Weöres Sándor verseit és Németh László írásait. Nyitott szívvel néz körül a világban, tárgyilagosan tud hozzászólni teológiai és politikai kérdésekhez. A kétszáz lelkes gyülekezetnek szép kis temploma és parókiája van. Amikor a gyülekezet 45 éves jubileumát ünnepelte, Brachna Gábor főesperes az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöke többek között ezt írta nekik: „Jó példát adtatok arra, hogy miképpen kell szívből és hathatósan szolgálni akkor, amikor Isten alkalmat ad erre.” Hétköznap lévén, én magam a gyülekezettel nem tudtam találkozni, de nagyon hívott a lelkész, hogy legközelebb egy vasárnap látogassam meg őket, amikor prédikálhatok a pittsburghi magyar evangélikus templomban. Ligonir Ütiprogramom szerint az utolsó állomás Ligonir volt. Amerikai magyar református testvéreinknek itt van egy nagy szeretetotthona a „Bethlen Otthon”. Nagy Lajos ny. püspök, a Szeretetotthon igazgatója végigkísért bennünket a Szeretetotthonban. Betekinthettünk egv-egy öreg házaspár szobájába. Sok tekintetben hasonló ez a szeretetotthon a mi öreg otthonjainkhoz, de modernebb felszereléssel. Ez a látogatás egyben jelképe volt annak a testvéri jó viszonynak, amely idehaza az evangélikus és református egyházaink között fennáll. Az amerikai egyházi élet Megkérdezhetné valaki, hogy kéthetes amerikai utam során milyen tapasztalatot szereztem általában az amerikai egyházi életről. Természetesen két hét nem elegendő az egyház helyzetének reális felméréséhez. Voltak, akik nagyon derűlátóan beszéltek nekem az egyház életéről Amerikában, mások sok negatív jelenséget sorolták fel. Mindenesetre feltűnt két tény. Az egyik az, hogy a lelkészképzésben szinte „túltermelés” van. Sokan jelentkeznek a teológiákra. A másik az, hogy a hírek szerint a gyülekezeti tagok jövedelmük 3—4 százalékát adják az egyház céljaira. Ez feltűnően jó szám Több helyen jó a templomlátogatás. másutt kevésbé. Ezzel összefüggésben olvastam egy rendkívül érdekes cikket Róbert Bennetől. Ez volt a cikk címe: „Vándorlás a pusztaságban”.. A cikkből idézek néhány mondatot: „Az 1950- es éveket úgy kell tekinteni, mint a biztonság idejét. 1955- ben az amerikai népnek több mint fele vasárnaponként rendszeresen járt templomba. Az amerikai egyházak terjeszkedtek és gyarapodtak... Az 1960-as évek az exodus (kivonulás) ideje. Olyan évtizedet éltünk át, amely egyaránt volt dinamikus és traumatikus, ígéretet magába rejtő és szörnyű. (Faji problémák, vietnami háború, gazdasági problémák, stb.) ... A 70-es éveket már joggal nevezhetjük a pusztai vándorlás idejének. Az emberek kérdezgetik egymástól: Kik vagyunk, hova is megyünk? Azért hozott ki az Ür, hogy itt céltalanul elvesz- szünk? Fel kell ocsúdnunk! Az egyház is megérkezett az ún. „valóságba”... A puszta jelei mindenütt megtalálhatók az egyházban. Az egyház vezetőszerepe a múlté. Tudomásul kell vennünk, hogy valami új helyzetben vagyunk és itt kell megkeresnünk az új lehetőségeket csakúgy, mint Urunk ajándékait itt a pusztában.” Megfigyelésem szerint is új helyzetben van az egyház Amerikában. Újra meg kell keresniük helyüket és szolgálatukat a társadalomban. Ügy tűnik nekem, hogy lényegében valamennyi keresztyén egyháznak szerte a világon újra kell tájékozódnia és újra végig kell gondolnia szolgálatát azok között a történelmi körülmények között amelyekben él. Ezt tettük mi is, nekik is ezt kell tenniük. D. Káldy Zoltán KOMPUTER SEGÍTI A BIBLIAI SZÖVEGKUTATÄST Az újszövetségi görög szövegkutatást komputer segítségével végzik a Münsteri egyetem (NSZK) intézetében, a szövegkiadás mellett szótárakat és kézikönyveket is összeállítanak. (epd—west) BRAZÍLIA Mai portugál nyelven jelent meg Brazíliában az Újszövetség 200 ezer példányban és néhány hónapon belül elfogyott. Most ■ készítik elő a második kiadást és elkezdték az Ószövetség fordítását is. Az Újszövetség fordítása három évig tartott, míg az Ószövetségre 4—5 évet számítanak. (Iwi) gának ülése kapcsán. Akkor MEGHÍVÓ Isten iránti halával értesítjük, hogy az Evangélikus Teológiai Akadémia ÜJ ÉPÜLETÉNEK FELAVATÁSA 1974. szeptember 25-én, szerdán délelőtt 10 órakor lesz Budapest XIV., Lőcsei út 32. szám alatt. Ebből az alkalomból a zuglói gyülekezet templomában halaadó istentiszteletet és TEOLÓGIAI AKADÉMIAI ÜNNEPI ÜLÉST tartunk. Az avatás és az igehirdetés szolgálatát D. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnök végzi. Erre az alkalomra tisztelettel és szeretettel meghívjuk minden hittestvérünket. Budapest, 1974. augusztus hó A MAGYARORSZÁGI evangélikus EGYHÁZ ELNÖKSÉGE és AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA TANÁRI KARA Cleveland I 1
