Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-11 / 32. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1974. augusztus 11. Ára: 2.— forint Hirosima-vasárnap: Az ima és az akció napja A Keresztyén Békekonferencia felhívása A Keresztény Békekonferenciát egyrészt az atompusztítás veszélye, másrészt a béke nyomatékos követelése hívta életre. A Keresztény Békekonferencia felhívással fordul minden tagegyházához, regionális csoportjához, tagjaihoz, valamint a többi ökumenikus testülethez, hogy az 1974. augusztus 11-i vasárnapot az ima, a következetes döntés és az akció napjának tekintsék. Hirosima — az atombomba első bevetése — váljék számunkra intő emlékeztetéssé. I. Teljes szolidaritást vállalunk a menekültek tömegeivel, a megkinzottakkal, a meggyilkoltakkal, mindazokkal, akik évszázadunkban áldozatul estek a barbárságnak. Nincsen olyan elképzelhető cél, amely igazolná a tömegpusztító fegyverek gyártását, kipróbálását, vagy bevetését. Nyomasztó közelségbe került az emberiség teljes önmegsemmisítésének, vagy tömeges öngyilkosságának lehetősége — annak veszélye, hogy az ember elpusztítja az emberiségei és minden magasabb rendű életet a földön. Az ember önmagának megsemmisítőjévé válhat. Még Hirosima és Nagasaki gátlástalan megsemmisítése sem volt elegendő arra, hogy az ember ember által történő elpusztítá- sának iébolyító veszélyét megfékezze. Sőt, 29 évvel azután francia, indiai, kínai és brit atomkísérletekkel folytatódik a fegyverkezési verseny; a thaiföldi Kra-Kanal tervvel, amely a Hirosimáinál 500-szer erősebb bombával fenyeget. Azoknak, akik túlélték az atombomba ledobását, ma 60—70%-a rokkant, illetve beteg és így nem képes olyan munkára mint az egészségesek — szegénységre van ítélve. A fehérvérűség és a rák tömegével szedi áldozatait a rádióaktív sugárzás következtében. A kolonializmus és a neokolonializmus, amely saját céljai érdekében nem ismer kíméletet, nem hagy fel a diabolikus eszközök alltalmazásával. II. Imádkozzunk: Óh Urunk — mivel mi is része vagyunk annak a világnak, amelyet a félelem és az emberiség-méretű öngyilkosság kísértése fenyeget, és mivel bűne a mi bűnünk is — kérünk Urunk, könyörülj rajtunk. Óh add Urunk, hogy rádöbbenjünk: emberlétünkre mily embertelenek vagyunk az emberrel szemben, őrizz meg minket egy újabb háborútól, amelyben megsemmisítenénk a világot és önmagunkat. Vedd el kezünket a tömegpusztító fegyverekről, amelyek káromlást jelentenek jóságod ellen és teremtésed elárulását. Urunk, irgalmazz nekünk! Fordítsd figyelmünket felebarátunkra! Öt is épp úgy szereted, mint minket. Indíts iránta — bárki légyen is — ne csak szavakban hanem tettekben, áldozatokban is megnyilvánuló .szereteire. Szent Lelked által győzz meg minket és késztess azok iránt is szeretetve, akik gyűlölnek bennüket, hogy békéd uralkodjék mindenekben mosi es mindörökké. Urunk, irgalmazz nékünk! Urunk, ki uralkodsz minden nemzetek felett és örök végzésed szerint vezeted a történelmet céljaid felé, könyörgünk Hozzád mindazokért, akik kiváltképp felelősséget hordoznak e világ sorsáért és békéjéért. Uram irgalmazz! Könyörgünk a kormányzatokért és a vezetőkért, tanácsold őket dicsőséged szerint a világ javára. Urunk, irgalmazz nékünk! Kezedben az emberiség jövője. Kockáztatott jövendőnket add vissza kegyelmedből. Urunk, irgalmazz nékünk! Urunk, aki hosszútűrésedben engedsz nékünk új és új időt, adj még lehetőséget a reménységre és egymás segítségére. Urunk, irgalmazz nékünk! III. Akcióra hívunk: Egyértelműen követelje a világ minden népe nemzetközi akció megindítását olyan megegyezés érdekében, amely teljesen megtiltja a nukleáris fegyverek gyártását, továbbadását és bevetését. Induljanak közös akciók azért, hogy az USA ne vonultathassa fel ' tengerentúli atomhaderejét, illetve ne szervezhesse azt újjá. Komoly veszély fenyegeti a délkelet-ázsiai nemzeti felszabadítási mozgalmakat. A Közel-Kelet puskaporos hordóhoz hasonlatos. Franciaország és más államok továbbra is végeznek atomkísérleteket, s nagy a veszélye az atomfegyverek további elterjedésének is. Tegyünk ígéretet, hogy egymást támogatjuk az indokínai népek iránti szolidaritás gyakorlásában és fokozzuk erőfeszítéseinket a kolonializmus és neokolonializmus ellen, továbbá a nemzeti önrendelkezés és a társadalmi haladás érdekében. Kötelesnek kell éreznünk magunkat a hirosimai és nagasa- ki-i atombombázás pusztítását túlélő áldozatok szolidáris segítésére. Ébresszük fej\ az egyháztagok lelkiismeretét az atommal való tömegpusztítás komoly veszélyével szemben. Teremtsünk tömeges ellenzéket a nukleáris fegyverek továbbadása ellen! D. Káídy Zoltán piispök-ehiök Nyugät-Berlinben Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága augusztus 11—18. között tartja ülését Nyugat-Berlinben, amelyen részt- vesz D. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke. Részt vesz az ülésen D. Dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnöke és dr. Prőhle Károly teológiai akadémiai tanár, az ökumenikus Tanács főtitkára. Számadás az egyházmegyékben i Egyháza törvényeink értelmében az egyházmegyék három évenként tartják közgyűléseiket. Ezekben a hetekben, hónapokban jönnek össze a gyülekezetek küldöttei, hogy számba vegyék egyházmegyéjük dolgait. Az egyházmegyei közgyűlésekről mi is folyamatosan beszámolunk. Számvetés és jó reménység A Pesti Egyházmegye közgyűlése Egyházunk diakóniai teológiai alapállása és a forradalmi változások közepette élő világban való felelős helytállás gondolatai bontakoztak ki a Pesti Egyházmegye Közgyűlésén, melyet június 21-én délután tartottak a Deák téri gyülekezeti teremben. Az egyházmegyei közgyűlésen megjelent és felszólalt D. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke is. Virágh Gyula esperes rövid bevezető írásmagyarázatában arról a hűségesen végzendő munkáról szólt, melyet elöl- járva és a hit szabályai szerint, de az élet dolgait is mindig felelősen szem előtt tartva kell végeznünk. Péter Lajos egyházmegyei felügyelő megnyitójában emlékeztette a közgyűlés tagjait D. Káldy Zoltán püspöknek a három év előtti közgyűlésen elmondott útbaigazító szavaira arról, hogy hogyan kell az egyháznak a körülötte forradalmi változásokon átmenő világban megtalálnia helyét és szolgálatát, örömét fejezte ki azért, hogy ezek az útmutatást jelentő szavak tükröződtek az egyházmegye életében, a szolgálat rendje és fegyelme, az egymás iránti testvéri magatartás jeleiben. Megemlékezett az egyházmegyében közelmúltban elhunyt, halálukig aktív szolgálatban álló két lelkészről Kpkény Elekről és dr. Kékén Andrásról, méltatva hűséggel végzett munkájukat. Virágh Gyula jelentésében részletesen foglalkozott a társadalmunk életében bekövetkezett változásokkal és azoknak egyes emberekre, gyülekezetekre és egész egyházunkra gyakorolt hatásaival. Esperesi, jelentésében világosan körvonalazódtak egyházunk diakóniai teológiájának elvi és gyakorlati követelményei és eredményei. Az esperesi vizsgálatok és a gyülekezetekkel való egyéb találkozásai alapján részletesen elemezte az egyes gyülekezetek életét és elvégzett munkáját, rámutatott a jó eredményekre és a fellelt hiányosságokra egyaránt. D. Káldy Zoltán püspök felszólalásában örömének adott kifejezést amiatt, hogy mind az elnöki megnyitó, mind az esperesi jelentés világos és egyértelmű gondolatokat fejezett ki, elemzései izgalmasak és eligazítóak voltak. A közelmúltban különböző keleti és nyugati országokban tett hivatalos útjai alapján annak bizonyságait tapasztalta, hogy Európában valóban az enyhülés idejét éljük és az emberek és felelős vezetők többsége az együttélés jó lehetőségeit munkálják. Vannak azonban még fékező erők is és olyanok. akik az enyhülés helyett az ellentétek kiélezését, szeretnék munkálni. A magyar evangélikus egyháznak és teológiai munkánknak ma becsülete van a világ lutheránus egyházainak közösségében, de a protestantizmuson és a vi- lágkeresztyénségen belül is. — A forradalmi változások között való élet azt is jelenti, hogy a munkában és gondolkodásban nem lehet' megállni, hanem mindig új és jó utakat kell találni. Államunk és egyházunk között a huszonöt éves Egyezmény szellemében jó viszony van, e szellemben azonban állandóan új kérdésekben is dörjteni és lépni kell. Az állammal való jó viszonyt egészen a gyülekezetek szintjéig kell vinni és megvalósítani. A Pesti Egyházmegye életével kapcsolatban megállapította, hogy az elnökség jó irányítást ad és egyértelműen segíti az országos vezetőség munkáját. Néhány hozzászólás után az egyes munkaágak előadói terjesztették jelentésüket a közgyűlés elé, melyeket a közgyűlés jóváhagyólag elfogadott. Külön is kiemeljük ezek közül dr. Kása Pál rákoskeresztúri lelkész, egyházmegyei Gyülekezeti Segély előadó jelentését, melyet nyugdíjbavo- nulása miatt utoljára terjesztett a közgyűlés elé. A közgyűlés köszönetét fejezte ki az egyházmegyétől és az aktív szolgálattól búcsúzó lelkésznek eddigi munkájáért és további életére Isten gazdag áldását kérte. Két jelentős gyülekezeti ügy is szerepelt a napirenden: a rákospalotai és pestújhelyi gyülekezetek újonnan megállapított határainak jóváhagyása, valamint a Dunakeszi Egyházközség önállósulása és a Göd-Sződligeti Egyházközséggel való társulása. Mindkét. változás egy-egy kis gyülekezet megerősödését és a munka végzésének jobb lehetőségeit biztosította és ezek a változtatások valamennyi érdekelt fél megértésével és megelégedésével találkoztak, ezért az egyházmegyei közgyűlés örömmel hagyta a javaslatokat jóvá. A Kökény Elek halála folytán megüresedett egyházmegyei főjegyzői tisztségre dr. Rédey Pál ferencvárosi-, a Gyülekezeti Segély előadói tisztségre pedig dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkészt a közgyűlés egyhangú határozattal megválasztotta. A közgyűlésről elmondhatjuk, hogy jelentős munkát végzett mind a számvetésben, mind a jövő feladatainak jó reménységgel és józan tervezéssel való felmérésében. Szirmai Zoltán Együtt ünnepeltünk A Bács-Kiskun Egyházmegye közgyűlése Hcirtán Üj parókia, alig egy éve renovált templom várta Hartán Bács-Kiskun Egyházmegye gyülekezeteinek küldötteit, június 23-án — egyházmegyei közgyűlésre. Aki azzal a kérdéssel jött Hartára, hogy milyennek kell lennie a jövő egyházának, az. a feleletet már meg is kapta. A jövő, a rend egyházáé. Külsőleg is. Erről a rendről beszél a község képe, de az itt élők szorgalmáról — a határ. Ugyanaz az iránya itt a gyülekezetnek és a község népének. Egyek. Meg is látszik. Ezt a keretet emelte ünnepi szintre az a gyülekezet, amely megtöltötte .Harta templomát. Nemcsak közgyűlés volt ez, hanem ünnep, azaz olyan nap, amely- megmozgatta a vendéglátó gyülekezeten kívül az egész egyházmegyét. Olyan alkalom volt ez, amelyen a „szereplők” szűk körén kívül minden gyülekezetből sokan voltak, lelkészeikkel együtt. Egyházmegyei jelentőségű ünnep volt az egyházmegyei közgyűlés Bács-Kiskun megyében. Az ünneplés irányát adta meg Szabó István dunaegy- házi lelkész igehirdetése. Az elnöki asztalnál dr. Rajnai Károly egyházmegyei felügyelő és Tóth-Szöllős Mihály esperes ültek. Olyan felügyelője van a Bács-Kiskun Egyházmegyének, aki hivatalára nézve a Déli Egyházkerület legidősebb egyházmegyei felügyelője. Mint kapcsos imakönyvön a kapocs, ami egy egész könyvet tart össze, úgy tartja ő össze személyében az éveket, amióta megalakult a Bács-Kiskun Egyházmegye. Pedig ennek már több, mint 20 éve. Megnyitójában, ami inkább élménybeszámoló volt, hallhatta a gyülekezet, mit is tart ez a kapocs. Nem titkokat, hanem több, mint húsz éves következetességet. Olyat, amit ma dia- kóniának nevezünk: politika, egyházpolitika és teológia együtt. „Egyház lettünk a népért” — mondta. Ügy állt meg a különböző egyházi és társadalmi mérföldköveknél, mint amelyek saját életének is mérföldkövei. Tóth-Szöllős Mihály esperes pedig, esperesi szolgálatának első egyházmegyei beszámolóját tartotta. Látszott rajta az új munkás lendülete, lelkesedése és ügybuzgalma. Ügy szólt, mint aki ismeri egyházmegyéjét, tudja ki kicsoda, hisz esperesként másfél év alatt végiglátogatta a gyülekezeteket. Nem „fő adminisztrátora” az egyházmegyének, hartem pásztora is, a presbitereké is. Ezért szólhatott határozottan, bíráló és biztató hangon, mert ismeri azokat, akiknek szólt. Saját mércéjét ebben a mondatban adta meg: „az esperesi szolgálat, pásztori szolgálat”. A megye hat városából ötben, 108 községből harminchatban rendszeresen van evangélikus istentisztelet. Szórvány egyházmegye a miénk, de nincs külön Utunk, hanem lelkészeink feladata a közegyházi gondolkodás kialakítása. Ehhez nyújt segítséget egyházi sajtónk összes kiadványa. A lelkészi munka súlypontját — a diakónia teológia elmélyítése a presbiterek között — adta meg az esperes. A különböző munkaterületekről szóló jelentések megmutatták, hogy hol kell „erősítenie” az egyházmegyének, s melyik gyülekezetnek. Dr. Balogh László református esperes a református egyházmegye üdvözletét és jókívánságait adta át annak kiemelésével, hogy „a két testvér felekezet nemcsak ünnepélyes alkalmakon van együtt, hanem a hétköznapok szolgálatában is. Teremjük meg éhnek a jó gyümölcseit”! D. Káldy Zoltán püspökelnök, aki ezen a napon most végzett teológusokat bocsátott ki a lelkészi szolgálatba, így írt a közgyűlésnek: „számolják fel a hibákat, s örüljenek az eredményeknek”! Az egyházmegyei közgyűlés után elmondhatjuk, hogy valóban együtt örültünk Hartán, most pedig már a hibák felszámolásán és a közös továbblépésen van a sor. Káposzta Lajos Felelősség a közegyházért és egymásért A Pest megyei Egyházmegye közgyűlése Junius egyik hétköznapjának kora délutáni óráiban ünneplő ruhás falusi emberek ötös-hatos csoportokban érkeztek a Budapest—Deák téri templomhoz. Érdeklődéssel nézték a szép templom gerendákkal megerősített homlokzatát. Mások a hasonlóképpen szemlélődök közölt ismerősöket köszöntöttek, — az addig egymást személyesen nem ismerők is hamarosan ismerősökké lettek. A Pest megyei Egyházmegye gyülekezeteinek képviselői gyülekeztek az egyházmegye nagy eseményére. Lelkészek, felügyelők, gondnokok, presbiterek és 30 gyülekezet hivatalos kiküldöttei másfélszázan jöttek el az egyházmegye közgyűlésére. Vendégek is voltak a közgyűlésen: az egyházkerület elnöksége, D. Káldy Zoltán püspök és Szent-Ivány Ödön egyház- kerületi felügyelő, valamint a szomszédos Bács-Kiskun Egyházmegye esperese, Tóth-Szöllős Mihály. A közgyűlést dr. Eszlényi Gyula egyházmegyei felügyelő nyitotta meg. Szólt arról a gyülekezet és haza határain túlra, az emberre és az egész világrg tekintő látásról, amely egyházunk mai diakóniai gondolkozását jellemzi. Ezután került sor Detre László esperes jelentésére. Megemlékezett magyar evangélikus egyházunk 450 éves évfordulójáról, levonva a tanulságot, hogy a történelem csak akkor válhat számunkra az élet tanítómesterévé, ha nemcsak arra tudunk hivatkozni, hogy evangélikus őseink mi mindent tettek népünk szolgálatában annak felemelkedéséért, hanem ma magunk is ott vagyunk azok között, akik népünk békés, boldog életéért fáradoznak. Legjobb hagyományaink a személyes hit mindig aktivizáló erejével állítanak oda a hétköznapok munkájához. Szólt még az Egyezmény megkötésének évfordulója kapcsán az állammal kialakult jó viszonyról és egyházunk elkötelezettségéről a béke munkálásában. A gyülekezetek küldöttei különösen nagy érdeklődéssel hallgatták a jelentésnek azt a részét, amely az egyes gyülekezetek életét vázolta. Az egyes gyülekezetekről elmondható jó buzdítólag hatott a többiekre is. a bíráló szó sem sértett, mert érezhető volt a javító szándék és a gyülekezetek jövőjéért érzett szeretet. A gyülekezetek lelki és anyagi életéről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. Az anyagi áldozat- készség a legutóbbi 5 év alatt átlagban 54 százalékkal nőtt. Örvendetes tény, hogy a gyülekezetek felelőssége a közegyházért magasszintű áldozatban mutatkozik meg. Az új Teológiai Akadémia építéséhez kért hozzájárulást a legtöbb gyülekezet a vártnál lényegesen magasabb összegben fizette be. Az elhangzott esperesi jelentéshez kapcsolódva D. Káldy Zoltán püspök elismerés- (F oly tatás a 2. oldalon) \ 4
