Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-08-04 / 31. szám

Százötven éves a békéscsabai nagytemplom Minden hatalom a dolgozó népé 1824. JÚNIUS 29-ÉN, Péter Pál napján ünnepi esemény színhelye volt Békéscsaba. Ezen a napon szentelték fel a nagytemplomot, hazánk máig is legnagyobb evangélikus templomát. A felszentelés fényes kere­tek között történt. Az ünnep­ség a kistem plombán kezdő­dött, ahonnan harangzúgás közben, 200 díszbeöltözött dragonyos katona sorfala kö­zött vonult be a több ezres ünneplő gyülekezet az új, ha­talmas templomba. Zúgott az orgona, zengett az ének. Szlovák, magyar és német nyelvű prédikációban szólalt meg Isten igéje. Felejthetet­len. csodálatos, szép ünnep volt. De hogyan jutott idáig a békéscsabai gyülekezet? A békéscsabai evangélikus gyülekezet 1718-ban alakult a Felvidékről érkező szlovákaj­kú telepesekből. Talán még nem is volt minden család­nak saját otthona, amikor megépítették vesszőfonású, ta- pasztotot falu imaházukat, 1745-ben téglából építettek egyszerű, toronynélküli temp­lomot. a mai kistemplom főhajóját. Ezt 1773-ban oldal­szárnyak hozzáépítésével ki­bővítették, majd 1783-ban tor­nyot építettek hozzá. hosszú; évtizedeken KERESZTÜL a kistemplom volt a békéscsabai gyülekezet lelki otthona. A XVIII. szá­zad végén azonban már szűk­nek bizonyult a templom. Ek­kor vetődött fel az a gondo­lat. hogy az egyre növekvő gyülekezethez illő nagy temp­lomot építsenek. Sok vita előzte meg az új templom helyének kijelölését. Végül is Draskóczy Milecz Mihály lelkész javaslatára el­határozták. hogy a kistemp­lom közelében, azzal szem­ben épüljön fel a templom. A TEMPLOM ÉPÍTÉSÉRE Pumberger Ferenc és Hoffer Antal aradi építőmesterek, Ziegler Antal gyulai kőműves és Brugner Frigyes gyulai ácsmester kapott megbízást. AZ ALAPKÖVET 1807. Szentháromság utáni 19. va­sárnapot követő hétfőn rak­ták le. Mivel a templomtelek ingoványos volt. előbb hatal­mas cölöpöket vertek le. s azokra helyezték az alapokat. A munka három éven át za­vartalanul folyt. 1811-ben az egész országot sújtó gazdasá­gi válság következtében az építkezés elakadt, s csak 1817- ben, a reformáció 300 éves évfordulója alkalmával in­dult meg újra. Az építők nagy lendülettel dolgoztak. A munkával elkészült a nagy mű, kész lett a templom. Nagyságáról a következő ada­tok tanúskodnak: a nagy­templom hosza 47 m. széles­sége 21 m, az oldalfalak ma­gassága 22 m, a hátsó orom­falé 36 m. a toronyé pedig A békéscsabai nagytemplom gyülekezet tagjai pedig kitű­nőre vizsgáztak az áldozat- készségből és egyházszeretet- ből. A követ Vácról és Pest­ről a homokot a Marosból, a fát Aradról és Szolnokról szekereken fuvarozták, ingyen, szeretetből. Bizony két hét is eltelt míg a szekerek megfor­dultak Vácról. A téglát Bé­késcsabán égették. 1824 TAVASZÁN — meg­szakítással — 17 évig tartó ban 2640 ablaküveg. A to­ronyba annyi lépcső vezet, ahány nap van az évben: 365. Az oltár — Dunaiszky Lő­rinc monumentális alkotása — 13 m magas. Ebbe van beépít­ve a szószék is. A templomban levő padok hossza, beszámítva a két kar­zatot is. több mint másfél ki­lométer. A NAGYTEMPLOM 150 évvel ezelőtt történt felszen­teléséről 1974. június 30-án, a Szentháromság utáni 3. va­sárnapon emlékezett meg a békéscsabai gyülekezet. Ez alkalommal délelőtt D. Kál- dy Zoltán püspök a nagytemp­lomban ünnepi istentisztele ten lelkésszé avatta Balogh András lelkészjelöltet, a gyű lekezet szülöttét. Este gyüle­kezeti est keretében dr. Vá mos József, a Teológiai Aka­démia dékánja, aki Békéscsa­bán volt diák. s szintén a nagytemplomban szentelték lelkésszé, igét hirdetett. Dr. Selmeczi János a Teológus Otthon igazgatója az új Te­ológiai Akadémia építéséről adott tájékoztatót. Táborszky László igazgató-lelkész pedig a nagytemplom építésének történetét ismertette. A mű­sorban versek és orgonaszá mok között első ízben csen­dült fel az újjáalakult gyüle kezeti énekkar éneke Mekis Ádám esperes vezényletével. NÉHÁNY NAPPAL a jubi leum előtt. 1974. június 27-éi a békéscsabai Filharmóniku: Zenekar és a debreceni Ko dály-kórus a nagytemplom­ban _ hatalmas gyülekezet je lenlétében előadta Mozar Requiemjét Gábor Artemis Bar lay Zsuzsa, Bartha Alfon: és Marczis Demeter közremű ködösével, Jancsovics Anta vezényletével. E csodálatosai szép egyházi zenemű kitűn< előadása, mely a Békésme gyei Népújság szerint „Nagy szerű élmény volt”, szintéi -la van. A fokapu 5 m magas, emlékezetessé tette a nagy A templomon 20 nagy ablak, templom felszentelésének 15i 2.5 m) és 20 kis ablak éves évfordulóját. Táborszky Lászli 70 m. A templomnak 8 kapu­(2X2,5 m) van, az ablakok­Bódás János: Jobban kell értenünk .Krisztus a fundámentum ?? 5?j 1 Kor 3, 11 CSAK A HIT Van-e Isten? Nem bizonyítom, -*" Ha a világot felborítom visszájára, hogy belenézz, csak titok marad az egész. Se agy, se műszer nem segít. Járd be az űr térségeit, boncolj sejtet, vagy bonts atomot, az Isten titkát meg nem oldod. Az ember fontosság kérdése körül forgunk, midőn Pál fej­tegetését követjük az idézett fejezetben. Maga a szó — em­ber-fontosság — nem fordul elő benne, de mégis csak ez a témája. Fontos-e az ember sze­repe az egyházban, mely a megdicsőült Krisztus földi tes­te, melyet Ö irányít mint a Fő? Közelebbről: mi a helye s feladata az egyház tanítóinak (apostoloknak, prófétáknak s nemzedékről nemzedékre az igehirdetőknek) abban az épü­letben. melynek fundamentu­ma maga Krisztus? Hogy Ö maga a fundámen­tum, efelől a kereszténységben nincs kétség. Kereszténység egyszerűen nem volna, ha Krisztus el nem jött. Isten „nagyságos tettei” a Krisztus­ban a mozdíthatatlan alap. Ha egy ház építésénél az alapot lerakják, akkor ez meghatá­rozza az épület maradandó he­lyét, megszabja méreteit. Vi­tán felül áll, hogy az egyház­nak Jézus Krisztus a fundá- mentuma. Nem a róla szóló ta­nítás vagy a benne való hit, hanem <5 maga, az élő Űr. Ámde ez semmiképp sem jelenti azt, hogy a róla szóló tanítás, a benne való hit mel­lékes. Nagyon is fontos ez az emberi munka, ez az emberi magatartás. Óriási az emberi felelősségünk az egyházban, a gyülekezetekben. Kötelessé­günk ugyanis ráépíteni, ráé­pülni a fundamentumra. Nem melléje, hanem rá! „Kiki meglássa, mimódon épít reá” (10 v). Itt az ember­fontosság, itt az emberi fele­lősség. Az apostol óv attól, hogy Ko- rinthusban őt vagy Apollost túlbecsüljék, hiszen ők csak szolgák s éppen ebben állnak egy szinten minden egyéni kü­lönbözőség mellett, hogy ti. egyként Isten szolgái. Ezért ne játsszák ki őket egymás ellen. Különben is Isten ítélete dönti el majd az utolsó napon, hogy kinek a munkája volt igazi, jó szolgálat s kié nem. A tűzálló építőanyag megmarad, de a széna, vagy pozdorja elég azon a napon. A szilárd alapra, Krisztusra megfelelőt, hozzáillőt, odavalót kell ráépíteni. Ami Krisztus leikétől idegen, az nem lehet tartós az egyház tanításában, annak előbb-utóbb le kell vál­nia róla. Bizony restelkedve la­pozgathatjuk az egyháztörténet vastag köteteit: mennyi, meny­nyi széna és pozdorja! Kész­tessen bennünket örök önvizs­gálatra a számadás felelőssé­ge. Van ember-fontosság'. Is­ten megbízható „munkatársai” sok jót tehetnek, az Úrnak hűtlen szolgái sokat ronthat­nak. Egy ropant érdekes lehetősé­get említ meg az apostol a kö­vetkező gondolatban: megtör­ténhet, hogy valakinek az élet- munkája az ítélet tüzében megsemmisül, de ő maga mint­egy tűzön keresztül megmene­kül vagyis üdvösségét nem ve­szíti el (15 v). Vigasztaló tanú­ságtétel ez Isten irgalmáról. De ez sem biztat felelőtlen építkezésre, ha jól belegondo­lunk. Hát nem borzasztó az, ha valakit egy égő ház lángtenge­rén keresztül lehetett csak ki­menteni? Nem rettenetes a ha­jótörést szenvedett ember ki­törölhetetlen rossz emléke, mégha nagy öröm is. hogy puszta életét visszanyerte? A fundámentum áll. Épít­sünk rá lelkiismeretesen, szün­telen kutatva Isten akaratát, újra meg újra ellenőrizve tu­dományunkat, javítva életün­ket. Az ítélet és az irgalom Is­tené. a miénk a felelősség. Scholz László Szűrd a fényt, vizsgáld az eget, asztallal idézz szellemet, Istent le nem tagadhatod, de be sem bizonyíthatod. Nem tárgy, nem eszme: élet Ö, ésszel meg nem ismerhető, az agy csak kapkod, sejt, gyanít..; Egy műszer fogja fel: a hit! Őbenne csak hinni lehet, s ha hiszed, máris ismered, s aki ismeri, látja is, és boldog szívvel áldja is, A költő „ISTENES ÉNEKEK” című kötetéből. Megjelent 1973-ban. Hasznos útitárs A Svájc kötetet legfrissebb kiadása, mind tartalma, mind szép kiállítása nagyon kapós­sá tette. Svájc csodás termé­szeti szépségei, évszázadok óta élvezett békessége, különleges állami és társadalmi beren­dezkedése, hagyományos, nívós vendéglátása, helységeinek tisztasága, a nép szorgalma és praktikussága — mind von­zó a külföldi számára. És ahogy a kötetet lapozzuk, ta­nulmányozzuk, egyszerre csak arra jövünk rá, hogy ez a nép századokon át nem is élt vala­mi nagy nyugalomban, súlyos belharcok és kül-háborúk so­rán jutott el oda, hogy végül a mai berendezkedese es élete kialakult. Közel 40 évvel ezelőtt ma­gam is egy ideig ösztöndíjas voltam Svájcban, azóta is jár­tam ott ismét, azt hittem sokat láttam és megismertem orszá­gukból és életükből. Ebből a könyvből döbbentem rá, hogy mennyire keveset ismerek — és most újra felfedezem a ha­vasi birodalmat a kutató ér­deklődésével és izgalmával. Bizonnyal mások is lesznek így vele! Jó utazást és időtöl­tést Fajth Tibor értékes, szép könyvével a kézben! (Panorá­ma — 90 Ft.) Ö NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Július 9-én ünnepelte a drezdai orosz ortodox templom 100 éves évfordulóját a hely­beli ortodox gyülekezet, szá­mos külföldi vendég jelenlé­tében. Philarel érsek, Berlin és Közép-Európa orosz ortodox exarchája vezette az ünnepi istentiszteletet. Az ökumeni­kus vendégek sorában jelen volt dr. Johannes Hempel, a Szászországi Evangélikus Egy­ház püspöke is, a katolikus, a metodista, az ókatolikus és más vendégek között (ena) 1620-ban egy rozoga zarándokhajó vitorlázott Plymouth ki­kötőjébe. A hajó kabinjában negyvenegy ember aláírt egy szerződést, amelynek lényege, hogy olyan kormánynak vagy kormányzatnak vetik alá magukat, amilyent közös egyetér­téssel alkotnak vagy választanak. „Igazságos és mindenkire egyformán érvényes törvényeket alkotunk a közjóért.” A hajó a Mayflower volt, az utasok pedig az angliai vallásüldözések elől Hollandiába menekült puritánok kis csoportja. Pontosan ezerhatszázötven évvel a Mayflower kalandos útja előtt egy trák gladiátor, Spartacus mintegy hetvenezer főnyi rabszolga hadat próbált Galliába vagy Thrákiába vezetni, hogy ott szabadon élhessen az elnyomottak serege. Spartacus felke­lése kudarcba fulladt, hatvanezer embert lemészároltak, a foglyokat pedig keresztre feszítették a rómaiak. A két vállalkozás közös vonása az volt, hogy kerestek a világon olyan helyet, ahol valamit megélhettek volna a sza­badságból, a demokratizmusból. Menekültek az üldözés elől, s szabadulni akartak az elviselhetetlen, embertelen helyzetből. Az angol puritánoknak sikerült vállalkozásuk, Spartacus ügye elbukott és hosszú évszázadok múltán is rabszolga maradt a rabszolga. A NÉPEK ÉLETÉBEN GYAKORI JELENSÉG az „új haza- keresése. Amikor az önkény, elnyomás kibírhatatlan és elvisel­hetetlen üldöztetéssel párosul, a hatalom eszközei pedig az uralkodó rend kezéből nem ragadhatok ki, népek és népcso­portok új haza után néznek. Ezt a jelenséget megfigyelhetjük egy adott állam keretein belül is. A múlt században pl. ná­lunk a „szegénylegények”. — Rózsa Sándorok — ilyen belső „menekülést” hajtottak végre. Hazájuk a puszta, mocsár- és láp-világ, erdőség lett, ahol. szdbadságuk sajátos törvényei szerint éltek. Ha azonban a legkisebb remény is fennállt a ha­talom megdöntésének sikeréhez, forradalomba csapott át az elégedetlenség. Eötvös 1847-ben megjelent: „Magyarország 1514- ben” c. regénye egyetlen gondolatra épült fel: „Adjatok jogokat a népnek, nehogy megismétlődjenek az 1514-es események”. Eötvös már a reformkorban jól látta, hogy a Tiborcok hazája sűrű ráccsal körülvett börtön társadalmilag. De a kérdés mégsem ilyen egyszerű. Mert nemcsak az ön­kény, elnyomás miatt ragadnak vándorbotot emberek tömegei. József Attila drámai mondata világít arra, hogy a századfordu­ló után egy millió magyar „tántorgott ki Amerikába” egy pél-' dátlan keserves gazdasági helyzet elől. A haza határain túl keresték boldogulásukat a „legjobbak”. Mint a gúla élei. a porblémák egy csúcsba futnak össze.. A gazdasági, társadalmi, politikai, hatalmi tényezőknek egyetlen csúcsa van. Ezt hívjuk rendszernek. Ilyen összefüggésben lehet vizsgálnunk népünk történetét és eljutni addig a pontig, amíg új alkotmányhoz nem jutottunk. Mert tudnunk kell, hogy a mindenkori rendet, államiságot, rendszert bizonyos törvények, alkotmányok foglalnak szabályokba és ezek határozzák meg egy rendszer külső keretét és belső tartalmát. Ha most csak arra az egy dologra koncentrálunk, hogy mi­lyen politikai, társadalmi, gazdasági viszonyok között élt ha­zánk 1945-ig, akkor abból egyenesen következik annak a rend­szernek az alkotmánya. A magyar királyságból származott torzszülött, a polgári fasiszta rendszer „törvényes keretek” kö­zött gyakorolta hatalmát, csakhogy ebből a törvényes keretből hiányzott a nép. De vajon mihez is szólhatott volna hozzá az írni-, olvasni nem tudó (nem ők tehettek róla!) cselédek, zsel­lérek hada, milyen hatalom gyakorlásába vonták volna be a paraszt és munkásproletariátust, vagy a megkeseredett munka- nélküliek 800 ezres seregét? Akkor amikor földek, gyárak, bankok lényegében néhány család kezében voltak Magyaror­szágon, aligha képzelhető el, hogy ezek megosszák hatalmukat a nincstelenekkel. 1945-ben nem kellett az angol puritánok, vagy Spartacus sorsában osztoznia, és a magyar népnek új hazát keresnie, mert valami döntő fordulat állt be. Belekerültünk az egész emberiség fejlődését meghatározó nagy áramlatok sodrásába. Mi egyszerűen így szoktuk ezt fogalmazni: felszabadultunk. De ennek mélyreható értelmét alig gondoltuk át tudatosan. Azt észrevettük, hegy a volt uralkodó osztály ragadott vándor­botot, hercegek, grófok, bankárok, gyártulajdonosok hagyták el az országot és ittmaradtak a milliók. Feltűnt, hogy gyorsan szétosztották a földeket, hogy lezárjanak egy ezeréves pert, és eltörölték a különbséget ember és ember között, államosítottak bankokat, gyárakat, bányákat. De hogy ezáltal mi ment végbe tkazt csak most értjük igazán. AMI MINTEGY HARMINC ÉVE VÉGBEMENT, arra most azt mondhatjuk, meg kellett teremteni a társadalmi, gazdasági feltételeit egy új világ számára. Vagyis jogot, hatalmat, va­gyont kellett adni a népnek, a Tiborcok leszármazottainak, hogy vissza ne állhasson a régi rend. Föld, gyár, bank termelő- eszközök államosítása, társadalmasítása a tulajdonjogot változ­tatta meg. A gazdasági, társadalmi struktúra megváltoztatása egy ütemben ment végbe, gyorsan, páratlan forradalmi lendü­lettel. Amikor a strukturális változás végbement, szükség volt ennek kinyilvánítására, proklamálására. Megszületett tehát az új rend önkifejező nyilatkozata, szim­bóluma, szabadságlevele, a deklarált valóság, az alkotmány. És hogy logikánknál maradjunk, idézzük az idevágó törvénye­ket: „A Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok ál­lama”, „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dol­gozó népé”. Látjuk tehát, hogy a nemzet új önkifejezésébe, államiságának meghatározásába a népet, mégpedig a dolgozó népet tette. EZ A SZABADSÁGLEVÉL tulajdonképpen záróakkordja az „új honfoglalásnak”, gyökeres szakítás a múlttal és megha­tározása a jövendőnek. A jövendő pedig egy szocialista struk­túrájú társadalmi, gazdasági rend. Ennek keretében fejlődünk negyed évszázada, ennek alapján tudjuk, hogy a régi rendben érvényben lévő ember ember által történő kizsákmányolása, a gazdasági, társadalmi olló fantasztikus szétnyílása többé nem következik be. Nem fenyeget annak réme, hogy az angol puri­tánok, vagy Spartacus sorsára jutunk. A haza a mienk, az al­kotmány minden hatalmat a mi kezünkbe adott. HUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTT SZAVAZTA MEG AZ OR­SZÁGGYŰL ÉS az új alkotmányt. Azért éppen akkor, mert addigra teremtődtek meg a társadalmi, gazdasági feltételek az alkotmányban leszögezett realitások dekralásához. Dr. Rédey Pál MAGDEBURGl EGYHÁZI NAPOK A Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egy­házai ez évben Magdeburgban rendezték meg június 7—9. kö­zött az Egyházi Napok egyik eseménysorozatát. Az Egyhá­zi Napok rendezvényei a tarto­mányi egyházi kereteken felül lehetőséget nyújtanak egy­egy vidék evangélikusainak a találkozásra, együttes isten­tisztekre. megbeszélésekre, egyházi hangversenyekre. Az ezévi Egyházi Napoknak Mag- deburgban a ... „ti is élni fog­tok”. . . jézusi bibliai ige volt az összefoglaló vezérgondola­ta. (ena) BACH-HÉT GREIFSWALDBAN Június 20—24. között a né­met demokratikus köztársasá­gi Greifswaldban 28. alkalom­mal rendezték meg a nag" •*«»­neszerző nevét viselő Bach Zenei Hetek eseménysoroza­tát. A hét folyamán 11 rendez­vény alkalmával szólaltattak mea Bach műveit, (ena) i I

Next

/
Oldalképek
Tartalom