Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-04 / 31. szám
0 R S Z Á G 0 S EVANG É L I KU S H E TI LA P XXXIX. ÉVFOLYAM, 31. SZÄM 1974. augusztus 4. Ara: 2,— forint „Hindern meggondoltam..." Ügy tűnik, mintha ki lehetne ragadni a történelem hínárá- ból az első világháborút s le lehetne vagdalni a kócos szálakat, amelyek visszalógnak a múltba vagy beleágaskodnak a jövőbe. Ez az, amit nem lehet. 1914—1918. így keretezik évszámokkal a hősi emlékműveken és legnagyobb tévedésünk, hogy ezt az első, igazán nagy háborút két évszámmal elszigetelhetjük a többi évektől, melyek vemhébén súlyos események éltek már és jognak élni. ALIGHA VAN TÖRTÉNELMI SZAKASZ, amelyet annyi oldalról tanulmányoztam át. Forgattam angol, francia, német, orosz, magyar szakirodalmat. Átverekedtem magam az okság szerteágazó szövevényén, eredményeket kerestem, magyarázatokat bogozgattam. Egyszóval sohasem tudtam megrekedni a két évszám között és nyugtalanított a kérdés: mi az igazság. Hamar világossá vált előttem, nem azon múltak a dolgok, hogy császárok vagy cárok rosszul aludtak, ballábbal keltek és keserűen kijelentették: legyen akkor háború. De azon végképp nem, hogy békétien, izgága népek feltétlenül le akartak mészárolni szomszédos népeket. Az sem igaz, hogy ennyire tehetetlen volt Európa, Ázsia, Amerika sok tucat állama és mint az időjárást, kénytelen volt elfogadni a háborút. Semmi sorsszerűség nem volt benne, alapos és tudatos készülődés drámai eredménye volt. Van egy olvasóm, aki névtelen levelekkel ostromol. Sűrű oldalakon keresztül fejtegeti naiv történelemfilozófiáját az első világháborúról, amelyben mint önkéntes hadnagy vehetett részt. Sokszor magam elé idézem sorait, melyben hősiességről és különböző nemzetiségű katonák erényeiről elmélkedik. Valószínűleg megrázó élmények, csaták és harcok részletei késztették levélírásra. De hol van hát az igazság? Hová rejtőzött Pax azokban a forró nyári napokban, amikor Princip Gavrilo revolvere eldörtült? És miért nem akadályozták meg ötmillió ember halálát? NÉHÁNY ÉVE HONTBAN JÁRTAM AZ IPOLY MELLETT. Az Ipoly itt határfolyó. Rekkenő melegű nyár volt. S a folyó két oldaláról jövet fiatalok lubickoltak a hüs vízben. Magyar és szlovák szavakat sodortak magukkal a habok. Két szomszédos nép gyermekei játszadoztak a vízben. Apáikat, nagyapáikat egymás ellen tüzelték a háborúban. IGEN, NAGYON MÉLYEN KELLENE A MŰLTBAN KERESNI AZ OKOKAT. De annyit leszögezhetünk, hogy az első világháború legmélyebb okát, gyökerét a háborút megelőző évtizedek egészségtelen történelmi fejlődésében kell keresnünk. Alert a szélsőséges nacionalista és imperialista törekvésekből kisarjadt hatalmi versengések, faji, gazdasági ellentétek a gyűlöletnek és meg nem értésnek annyi formáját fakasztották fel és annyira telítették a világpolitika légkörét veszélyes miaz- máikkal, hogy az ellentétes táborokba szerveződött nemzetek végképp elvesztették biztonságérzetüket. Az emberi szív minden bűnös érzése közt egyik legveszélyesebb érzés a nemzetközi gyűlölködés. Végzetes dolog, ha sajtó, publicisztika, irodalom, sőt tudomány szárnyakat ad a felszabadult gyűlölködésnek. Az éveken at végzett féktelen, izgatás — milyen jól ismerjük a hidegháború módszerét — lassanlcént milliók és milliók meggyőződésévé érlelte, hogy a tarthatatlan állapotból nincs más kivezető út, mint a háború, a fegyverek erejére való fellebbezés. Innen érthetjük meg. hogy az ultimátumokat és hadüzeneteket szinte kivétel nélkül ujjongó örömmel fogadták és úgy üdvözölték, mint a küszöbön álló nemzeti megújhodás, hatalmi és gazdasági gyarapodás előfeltételét, A háborús célok hatalmi csoportok. sőt országok szerint nagyon különbözőek voltak. De egy közös vonásuk mégis megállapítható. Nevezetesen természeti szükségszerűségnek magyarázták, melynek elhárítására alig tettek komoly, számításba vehető lépést. KIT, VAGY KIKET TERHELHETÜNK FELELŐSSÉGGEL? Az entente-irodalom a központi hatalmakra hárítja a felelősséget. H. G. Wells ezt írja- ..noha az összecsapás szenvedélyes hangulata már lecsillapodott, mégiscsak Németországot éri elsősorban a vád, hogy e háborút reánk zúdította. Éspedig nem azért, mert erkölcsileg és értelmileg élesen elütött szomszédaitól, hanem azért, mert az imperializmus közös mérge Németországban harapódzott el legtökéletesebben, legvirulenseb- ben ... Európa minden nagy állama 1914 előtt a kihívó nacionalizmus lelkiállapotában élt és a háború felé sodródott, Németország kormánya nem tett egyebet, minthogy ez általános mozgalom élére állt. Elsőnek zuhant a szakadékba és a legmélyebbre zuhant. Így vált ez az ország elrettentő példává, amelyre bűntársai ujjal mutogatnak”. SÜLYOS SZAVAK, NAGY IGAZSÁGOK. De mennyivel volt ártatlanabb Clemanceau izgatása a revansra. vagy a népszerűtlen orosz cár, Miklós versenyfutása a forradalommal? Mert a francia légkör is telített volt a gyűlölködéstől és Szentpéter- várott július 8-án olyan komoly sztrájk tört ki, amely barri- kádokra szólította a munkásokat, véres utcai harcok robbantak ki s mindez azt a látszatot keltette, hogy a háború és forradalom versenyfutásában a forradalom lesz a győztes. Igaz, amikor Sarajevóban eldördült a gyilkos revolver, Vilmos császár kijelentette: „Most vagy sohal” és Ferenc József a szerb hadüzenet aláírását így kommentálta: „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam .. .” De ezek a kijelentések egy hosszú folyamat záróakkordjai voltak. Mert hiszen, ha csak azt a puszta tényt vesszük figyelembe, hogy az ultimátumok, hadüzenetek négy napon belül cseréltek gazdát, akkor szíven üt bennüket az az igazság, hogy a sarojevói gyilkosság után oly kevéssé és oly kevesen próbálták komolyan elhárítani a háborút, és hogy a vezérkarok stratégiai régen ki voltak dolgozva. Mindez mutatja, hogy évek és évtizedek vetése megérett. Balla Antal adatai szerint a mozgósítás első napján az entente hatalmak 5,7 millió főnyi hadseregével szemben a központi hatalmak 3,7 milliós hadserege állt. Óramű pontossággal indult meg azután a szörnyű gépezet. Ez volt ebben az időben Európa fizikailag és erkölcsileg legjobb emberanyaga. ÉS MI LETT A NÉGYESZTENDOS DRÁMA EREDMÉNYE? ötmillió halott. Megszámlálhatatlan sebesült, özvegy és árva, porig égett városok, éhezés, betegség, nyomor. És egy mérhetetlenül kiábrándult világ Vajon jól meggondolta magát Ferenc József? Vilmos, vagy Miklós? Ezért ajánljuk mindenkinek, hogy előre gondolkodjék. R. P. Egy ütemű teológia - egy ütemű keresztyénség Beszélgetés a szolgálatba induló lelkész jelöltekkel Az életnek egyik legizgalmasabb pillanata, amikor a fiatalok tanulmányaik elvégzése után „kilépnek az életbe”. Nemcsak azért, mert ilyenkor visszapillantva sommásan látják az iskolapadokban eltöltött éveket, hanem azért is, mert előre tekintve a szívük tele van lelkesedéssel, várakozással. Ezt az izgalmas pillanatot ragadom meg. amikor Teológiai Akadémiánk hét végzett növendékével, — Balogh András, ifj. Foltin Brúnó, Gáncs Péter, Mátrai Marianna, Roszik Miklós, Tóth Ildikó és Zelmann Pál lelkészjelöltekkel — beszélgetek a szigorlat izgalmai után. Számomra azért is érdekes ez a beszélgetés, mert öt évvel ezelőtt magam is ezzel az évfolyammal együtt kezdtem el oktatói és nevelői munkámat az akadémián. Nem csalódtunk A szó önkéntelenül az elmúlt esztendők élményeire terelődik. Egymás szavába vágva sorolják az öt év kedves, vagy kevésbé kellemes élményeit: az előadások, vizsgák, az Otthonban való élet felejthetetlen epizódjait, a kirándulások, a szupplikációk és teológusnapok kedves mozzanatait Komolyabbra fordítva a beszélgetést, az iránt érdeklődöm, beteljesedtek-e azok a vágyaik, amelyeket öt évvel ezelőtt vártak teológiai tanulmányaiktól. „Kezdetben úgy látszott, hogy csalódunk — kezdi vallomását Gáncs Péter. — Nem azért jöttünk a teológiára. hogy belemerüljünk elméleti kérdésekbe, hanem azért, hogy felkészüljünk a szolgálatra. Először a sok elméleti tárgyat nem tudtuk hová tenni. Később azonban minden megtalálta a maga helyét. Rájöttünk, hogy minden tárgy, a héber, a görög, a dogmatika stb., segít abban, hogy meg tudjuk szólaltatni az evangéliumot a ma emberének. Ezért lett kedvenc tárgyammá a gyakorlati teológia mellett a dogmatika.” — „Számomra is az volt a nagy élmény — folvtatja a gondolatot, Foltin Brúnó — amikor ■rájöttem, hogy a teológia, együtemű, Nincs külön elmélet és gyakorlat. Amit elméletben tanultunk, az mind szerves része a keresztyén életi ob'tatásnak. Számomra elsősorban a homiletika az izgalmas, de rájöttem. hoou jól prédikálni csak úgy lehet, ha a teológia iS***“' A nagyvázsonyi evangélikus templom — előtte Kinizsi Pál szobra (Cikkünk a 4. oldalon). Egyháztörténeti naptár Augusztus 2. Százhatvan évvel ezelőtt, 1814. augusztus 2-án született a szepességi Igló városában Tavasi (Teichengräber) Lajos, a pesti, majd iglói evangélikus gimnázium tanára és igazgatója, a haladó magyar pedagógia úttörője, az első egyetemes tanítógyűlés szervezője (fi 877). 4. Kétszáz éve, 1774. augusztus 4-én iktatták be Eperjesen a tiszakerületi püspöki tisztbe Fábry Gergely eperjesi lelkészt (1718—1791). 15. Húsz évvel ezelőtt. 1954. augusztus 15—31. között tartotta az Egyházak Világtanácsa az észak-amerikai Evans- tanban 2. világgyűlését, amelyen egyházunkat dr. Vető Lajos és Dezséry László püspökök képviselték. 16. Száz éve, 1874. augusztus 16-án született Rohoncon Ziermann Lajos soproni lelkész, majd esperes. Több évtizeden át elnöke volt az Bevetem es Gusztáv Adolf Gyámintézetnek, a mai Gyülekezeti Segély elődjének (+1952). 20. Ezen a napon, augusztus 20-án tölti be 75. életévét dr. Hanns Lilje ny. német evangélikus püspök, az EVT egyik elnöke. 26. Gályarabságra ítélt lelkészeink és tanítóink lipótvá- ri szenvedéseiről többek között ezt írta háromszáz éve Kocsi Csergő Bálint pápai rektor: „Augusztusnak 26. napján 1674-ben egy Ploss Maximi- lián nevű káplár által mind hívattatnak a colonellus háza eleibe; az holott leültetnek a porba, onnan Kubinyt István és Kellio (jezsuita) eleibe be- hívattatnak egyenkint, kik kérdéssel examináltattak, igaz lelkek esméretik és száz pálcáknak ígéretek alatt... ki tudna, hogy a rebelliseknek pénzt adott volna? mennyit? és vajon nem adott-e ő maga? . ..” (Bőd Péter fordítása.) 29. Kétszázhuszonöt év vet ezelőtt, 1749. augusztus 29-én halt meg Pozsonyban Bél Mátyás lelkész. iskolaigazgató, korának egyik legnagyobb tudósa. a korai felvilágosodás képviselője (sz. 1684). 30. Négyszáz éve, 1574. augusztus 30-án született Szenczi Molnár Albert református lelkész, a nagy székely származású nyelvtudós. filozófus, zsoltárköltő, író és műfordító (ti 639). F. T. egész területén jártasak vagyunk,” Hasonlóan szólnak a többiek is, amikor sorra vázolják, hogy kedves teológiai tárgyuk — Mátrai Mariannánál az újszövetségi teológia, Roszik Miklósnál az ószövetségi teológia, Tóth Ildikónál az egyháztörténet — hogyan segíti őket a konkrét szolgálat ban. A szolgálat megtartó ereje A beszélgetés során az is kiderül, hogy ennek az egy ütemű teológiának a felfedezésében nagyban segítette a hallgatókat a sok szuppliká- ciós és teológusnapi szolgálat. Izgalommal veszik kezükbe a szupplikációs kartonokat, hogy hol, merre jártak szuppli- kánsként az öt év folyamán. Az összegezésnél kitűnik, hogy a hét hallgató az öt év alatt 314 gyülekezetben járt. A két első helyezett „holtversenyben” Foltin Brúnó és Gáncs Péter. Mindketten 75 szupplikációs szolgálatot végeztek, de a többiek sem sokkal maradnak el mögöttük. A szupplikációs emlékek sorolásának nem akar vége szakadná Mindenkinek van egy-egv felejthetetlen emléke. Gáncs Péter a nyíregyházi teológusnapot nem tudja felejteni, amikor azok között kellett szolgálni, akik között felnőtt. Foltin Brúnó az uraiújfalui első szupplikációiára emlékezik, amikor a lelkész betegsége miatt teljes istentiszteleti szolgálatot kellett végeznie. Tóth Ildikó számára a váceg- resi filia kedvessége felejthetetlen, Mátrai Marianna pedig a pécsi szolgálatára emlékezik, ahol „a gyülekezet minden tagja bámulatosan jól érti az egyház szolgálatát.” A szupplikációs szolgálatok jelentőségét talán Roszik Miklós vallomása fejezi ki a legjobban: „Én a szupplikációs szolgálatoknak köszönhetem, hogy itt maradtam a teológián. Amikor a teológiai tanulmányok elméleti rengetegébe beleveszve sokszor úgy éreztem. hogy nem sok értelme van az egésznek, mindig a szupplikációs szolgálatok segítettek át a krízisen. Mert ezek a szolgálatok ízelítőt adtak a jövőből, a szolgálatból, s megmutatták, miért érdemes tanulni, készülni a szolgálatra.” Balogh András arról szól, mennyire várják és mily szeretettél fogadják a gyülekezetek a szupplikáló teológusokat. „A szupplikációk alkalmával érzi az ember — mondja —, hogy érdemes készülni a szolgálatra, mert a gyülekezetek vágyódnak az ige hallgatására.” Mit várunk? Ezzel beszélgetésünk legizgalmasabb részéhez érkezünk. Hogyan képzelik el az idei pályakezdők szolgálatukat? Mit várnak a gyülekezetektől? Legtöbbjük már tudja a konkrét gyülekezetét is. ahol néhány hét múlva szolgálatát megkezdi. De nem is az az izgalmas, hogy melyik gyülekezetben indulnak el, hanem az, hogy általában mit várnak szolgálatuktól. Balogh András egyszerűen fogalmaz: „Számomra az lenne a legnagyobb boldogság, ha minden igehirdetésemet olyan figyelemmel hallgatná a gyülekezet, mint szupplikáns koromban. Tudom, hogy ez rajtam is múlik, s éppen azért mindent meg szeretnék tenni, hogy tovább képezzem magamat.” Foltin Brúnó az egy ütemű teológiára való utalással egy ütemű gyülekezetét vár: „Olyan gyülekezetben szeretnék szolgálni, ahol nincs külön elmélet és gyakorlat, vasárnap és hétköznap, ahol az emberek egész életét, munkáját és társadalmi tevékenységét áthatja a hit.” Gáncs Péter ehhez hozzáfűzi, hogy mindez rajtuk is múlik: „Úgy szeretnék szolgálni, hogy szolgálatomban mindig egységben maradjon az elmélet és a gyakorlat, a' könyv és a szószék, a hit és a cselekedet. Isten igéjét komolyan vevő, aktív keresztyén szeretnék lenni, csak így várhatom, hogy a gyülekezet is ilyen legyen.” Mátrai Marianna oilyan gyülekezetben szeretne szolgálni, amelyben van kezdeményező készség, s maga is ilyen tettre kész, kezdeményező keresztyén szeretne lenni. „Sok kiábrándult lelkésszel és gyülekezettel találkoztam — mondja —. Én szeretném ezt a kiábrándultságot elkerülni, mert csak így remélhetem, hogy a gyülekezet, amelyben szolgálni fogok, nem lesz kiábrándult.” Tóth Ildikó azt várja a gyülekezetektől. hogy sohase elégedjenek meg sablonokkal keressék mindig az újszerűt, az izgalmasat. Maga is ilyen újszerűén, izgalmasan szeretne szolgálni. Kívánjuk, hogy szolgálatba induló ifjú testvéreink vágyai ne maradjanak kegyes óhajok csupán. Életükben és szolgálatukban valósuljon meg az elmélet és gyakorlat, a hit és a cselekedet egysége, hogy ezzel az egy ütemű, szolgáló életükkel járuljanak hozzá ahhoz, hogy egész egyházunk élete ilyen egy ütemű keresztyén élet legyen. Dr. Selmeczi János FINNORSZÁG Május 23—28. között a finn főváros, Helsinki közelében, Järvenpää városában került sor a Finn Evangélikus Egyház és az Orosz Ortodox Egyház között folyó párbeszéd harmadik teológiai konferenciájára. A finn küldöttséget D. Martti Simojoki érsek, az orosz küldöttséget pedig Vla- dimir Dmitrov érsek, a Moszkvai Teológiai Akadémia rektora vezette. A konferencia témái a következők voltak: az úrvacsora és a megváltásról szóló tanítás, az egyház felelőssége a mai világban végzett békemunka terén és a papság szerepéről vallott tanítás. A két küldöttség elhatározta, hogy a teológiai eszmecserét különböző területi síkokon tovább folytatják majd. (Iwi) FÜLÖP-SZIGETEK A Dumagéti városában levő protestáns teológiai főiskolának 70 hallgatója van. A hallgatók a szokásos teológiai tárgyakon kívül mezőgazdasági ismereteket és természettudományokat is tanulnak, (epd) I i
