Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-28 / 30. szám

BEM

FAK^MEENXh

A világ megtartása

Jn 12, 44—50

Veszélyeztetett világban élünk. Az atomkorban élő emberiség feje fölött lebeg az atomhalál lehetősége és egy szörnyű, méreteiben kiszámíthatatlan katasztrófa. A mai emberiség legégetőbb kérdése, hogyan lehet a mai veszélyeztetett világunkat megóvni a pusztulástól. Tehát lényegében korunk egyik legizgalmasabb témája az emberiség számára a „világ megtartása”.

IGÉNK TANUSÁGTETELE SZERINT Jézus azért jött, hogy megtartsa a világot. Jézus küldetése és szolgálata a jánosi „aranyevangélium” szerint Isten világot megtartó szereteté- nek megvalósítása a világban. Isten teremtett világát szereti, igent mondott rá Jézus Krisztusban és Jézus Krisztus az, aki ezt a munkát megvalósítja.

IGÉNK FELELETET AD AÜRA A KÉRDÉSRE IS, hogy

Jéziis Krisztus hogyan viszi véghez a világ megtartásának nagy munkáját. Jéziis á hirdetett igében ma is bűhböcsátó kegyelmét közli és ez a kegyelem emberekét hitté juttat és akik ezt a kegyelmet elfogadják, azok új életet, új látást éS eleistílust kapnak Urunktól. Ezek az emberek felismerik, hogy a keresztyén hit a szeretet cselekedeteiben aktualizálódik a mindennapi életben. Amint Jézus Krisztus nemcsak az evangéliumot hirdette, hanem állandóan gyakorolta az irgalmas szeretet cselekedeteit, úgy a má élő keresztyén ember hite is a mindennapi élet szerétéiből fakadó cselekedeteiben mutatkozik meg. Ilyen értelemben Jézus Krisztus az ő mai tanítványait munkatársaivá teszi és belevonja őket á Világ megtartásáért folyó, Istentől kapott szolgálatba.

Minden korszaknak megvolt a maga sajátos problematikája. A mi korunk emberisége előtt az élet és a hálál lehetősége a döntő kérdés. Békés fejlődés, az emberi élet kiteljesedése, vagy egy esetleges, méreteiben és hatásában felmérhetetlen szörnyű világégés.

Két lehetséges alternatíva áll a mai emberiség előtt. Ezért minden józan gondolkodású ember világméretű erőfeszítések részesének tudja magát és részt vesz azokban, amelyek az emberiség békés egymás mellett élését, Földünkön az élet megőrzését és az emberhez méltó élet kialakítását szolgálják. Soha nem bolt olyan korszak az emberiség történelmében, inint éppen a mi korunk. A távolságok legyőzésével világméretűvé növekedett a békéért folytatott küzdelem, egy igazságosabb társadalmi rendszer kialakításáért és az emberhez méltó életért folytatott erőfeszítés.

AMIKOR A HIVŐ EMBER részt vesz, keresztyén hitéből és

a keresztyén szereteiéből természetes indíttatást kapva, ebben a világméretű erőfeszítésben, akkor a hívők szolgálata is hozzájárulás a világ megtartásáért folytatott munkában. Nem idegen terület ez a hivő ember számára, hanem Jézus Krisztus világot megtartó szeretetének a visszatükröződése. Jézus irgalmas cselekedeteinek a mában való gyakorlását jelenti az, amikor részt vállalunk abban a közös világméretű emberi erőfeszítésben, hogy a mi világunk ne rohanjon a pusztulásba, hanem. békében éljen és fejlődjön Isten dicsőségére.

„ TUDATÁBAN VAGYUNK ANNAK, hogy a mi szolgálatunk csak szerény hozzájárulás a világ békéjének fenntartásához és áz emberiség békés emberhez méltó életének a kialakításához, de erre a szolgálatra a világot megtartó Urunk kötelez. Nem lehetünk közömbösek e nagy világméretű erőfeszítések láttán, hanem a hitből fakadó szeretet ebben a kérdésben együtt vallja a költővel: „A másik ügyéhez egész létemmel van közöm”. (Garay G.: Artisták). Jézus életét adta azért hogy a világot megtartsa és aki Jézus nyomdokain akar haladni, annak vállalnid kell a világ megtartásáért folyó világméretű küzdelembén a részvállalást és az áldozatot.

Garami Lajos

A Sajtóosztály

értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart.

Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 3l-ig — a készpénzért törénő eladás zavaralan

A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetéi.

Öt város hitvallása

A Szépességbe vezet most minket egyháztörténelml sorozatunk, ahol talán a legtisztábban követhető nyomon a magyarországi reformáció kezdeti szakasza, mert ezt a vidéket a török háborúk nem pusztították el és így a városi levéltárak, plébániák irattára, vagy egyes esperesek feljegyzései igen érdekes adatokat szolgáltathatnak erről a késői utódoknak.

1520-BÓL VALÓ AZ AZ ELSŐ ADATUNK, hogy a Késmárk közelében levő Lei- biczen Priesner Tamás nevű pap kihirdeti híveinek Luther 95 tételét. Könnyen megteheti, hiszén mind Ö, mind hívei németül értenek, beszélnek. Ekék a tételek pedig rendkívül komoly, felelősségteljes szavakat mondanak a gyónásról, a bűnbánatiéi, feloldozás- ról. Ügy hangzottak ezek az akkori egyházi állapotok között, mint a forrásvíz csobogása szomjas ember fülének. A korabeli feljegyzések szerint nagyon sok visszaélés folyt az egyházi életben. A szepességi prépost Horváth János egyre- másra zsarolja papjait, hogy mennél több jövedelemhez jusson. Megvásárolja a nedeci várat és onnan, mint a korabeli rablólovagok, sarcoltatja meg az utakon az arra járó kereskedőket. A plébánosok felveszik a javadalmat, de a szolgálatokat mással végeztetik el. Hogyne figyelne hát fel

Luther hangjára mind a városi polgár, kereskedő, mind a papság.

Amikor az 1523-as és 1525-ös kegyetlen üldöző törvényeket hozza az országgyűlés a lutheránusok ellen, már igen sok szívben van gyökere Luther egyházkritikájánajt és van vonzódás a tiszta evangélium után. 1522-ben találjuk az első szepesi diákot, Lőcsei Cyriák Mártont, a wittenbergi egyetem anyakönyvében. Igaz, működéséről további adatunk nincsen, de a városbíró, Mildt Gergely már ekkor lutheránus és támogatója a reformációnak. Horváth János prépost rendelete, amely ebben az időben jelenik rnfeg a lutheri eretnekség ellen, már jelzi, hogy a lakosság körében sokan tárgyalnak erről és helyeslik Luther nézeteit. Ezt tárgyalják a papi gyűléseken, ez foglalkoztatja a nyitott szemű és világos látású papokát is. Ekkor még a szivekben folyik a reformáció, s a hatás abban mutatkozik^ hogy helytelenítik a papok házasságának tilalmát, elítélik a képek imá- dását, a fülbegyónás ellen Szólnak. Az így vélekedőket „anti-róm^iánusoknák” nevezik, s szerzetesek lépnek ki a rendekből, papok nősülnek meg. Változik a prédikációk hangja, de külsőleg megmarad a régi rend. Helyenként már két szín alatt osztják az úrvacsorát. Szűz Mária tisztelete háttérbe szorul, majd elD. Dr. Ottlyk Ernő püspök lelkésszé avatja ifj. Foltin Brúnót és Gáncs Pétert (a püspök mellett Gáncs Aladár, dr. Selmeczi János, illetve id. Foltin Brúnó)

A NEMZETKÖZI DIAKÖNIAI SZÖVETSÉG ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA

Henri Ochsenbein, Strasbourg! lelkész, a Belmisszió és a Diakónia Nemzetközi Szövetségének elnöke május 8—22. között Budapesten járt, ahol tárgyalást folytatott egyházunk több vezető személyiségével. A tárgyalások eredményeképpen sor kerül a magyar diakőniai munkának a nemzetközi dia- kóniai munkába való bekapcsolására s több személyi kapcsolat kiépítésére is. »

Ochsenbein lelkész — a háború alatt a francia ellenállási mozgalom üldözött hívei érdekében kifejtett szolgálatai elismeréseképpen — elnyerte az egyik legmagasabb francia állami kitüntetést, a „Francia Becsületrend” (Légion d’HöH- neur) kitüntetését.

Az egyházközség egykori krónikása ezt a feljegyzést vezette be naplójába: „A község a szekszáfd—siófoki útvonal mentén fekszik, Szekszárd Városától mintegy 21 km-nyi távolságban észak- nyugati irányban”. Ez a megállapítás persze elsősorban magára Kétyre vonatkozik, de tőle nem Is olyan messzire terülnek el a vele társított gyülekezetek, Felsönána és Ka- laznó. A második világháború következményeként maga az úgynevezett anyaegyházközség is teljesen szórvánnyá vált. A vidék egyébként tipikusan tolnai, ahol hegy és völgy váltogatja egymást. Á szórványkörzet két szélső helye 24—26 km távolságra van egymástól. Híveinek zömében jól működő termelőszövetkezeti tagok, vagy állami gazdásági dolgozók; lélekszámúk a körzetünkhöz tartozó hét község és két állami gazdaság területén jelenleg 360 körül mozog.

Négy templom, két általános iskolai helyiség és egy református imaterem áll áZ ige- szolgálat rendelkezésére. A fetsőnánai és kalaznói társ- gyülekezetekben gyönyörű mű- émlékjellegű templomunk van, amelyek kétszer is magukba foglalnák a kétyi nem is olyan kisméretű templomunkat.

AHOGY MONDANI SZOKTAK, MINDÉN KEZDET NESzórványofcban

A tolnai dombok között, Kétyen

KÉZ, úgy ez Is az Vblí, mármint a szórváhymunka beindulása. Igen megnehezítette azt a megfelelő közlekedési eszköz hiánya. A vasút mintegy húsz km-re elkerüli a vidéket. Maradt hát mindenekelőtt a kerékpár s azután a kismotorkerékpár. Ezek szállítottak egyik helyről a másikra. Sok kedves élmény kapcsolódott hozzájuk, de akadt kellemetlen is. Míg élek, sohasem fogom elfelejteni egyik karácsony délutáni kirándulásomat. Jóval az ünnep előtt meghirdettük egyik szórványunkban az istentiszteletet s természetesen az úrvacsoraosztást Is. Akkor thég nem volt semmi probléma, de karácsony éjszakáján eső hullott s reggelre jégpáncél feszült az úttesten s Hozzá még havazott is. Hogy hányszor csúszott ki a két kerék alólam a húsz km-es távolságon, nem tudom, de hogy Isten védelme alatt állottam, különben nem kerültem volna ép bőrrel haza, az minden kétséget kizárt. Igaz, a kis Danuvia paripám is akkor dobott le egyszer a hátáról, mikor egy nagyon Zi- fnankós ádventi vasárnapon éppen a körünkben tartózkodó teológus-lánnyal az egyik gyülekezetünkbe igyekeztem.

MIÓTA A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG SEGÍTSÉGÉVEL Trabanthoz juthattunk, sokkal simábban megy minden. Nem kell már ázni- fázni, meggémberedett kezekkel kormányt szorítani, a négy kerék azért mégiscsak jobban megfekszi az utat és nagy ünnepek táján még szavalókat is beültethet az ember s ez nem kis mértékben emeli az áhítatot. Persze a karbantartása azért nem megy gond nélkül, de kis szórványhelyeink is igyekeznek besegíteni és ezen felül Olyan jólesik megtapasztalni egyházkerületünk vezetőségének a kicsinyekkel szemben tanúsított gondoskodását, ami ä szorványoffertóriumban jut kifejezésre.

A lelkészi állomás fenntartása is a Központi Alap támogatásával lehetséges. Megható érzés, hogy égész magyarországi evangélikus egyházunk mellettünk áll.

KIS GYÜLEKEZETEINKBEN A SZOLGALAT MAGYAR ÉS NÉMET NYELVEN történik. Mert az is az igazsághoz tartozik, hogy a Pozsony megyei Alsöszeliből 30— 35 családot telepítettek főleg zombai szórványunkba. Éppen

abba a községbe, ahonnét egykor a földesúr vallási türelmetlensége majdnem ugyanennyi derék jobbágy családot kényszerített evangélikus hitük miatt ősi fészkük elhagyására. Ök rakták le a mái Orosháza alapjait.' A velük érkezett Boros Béla, jelenleg ny. tanár hűségesen összetartotta a kis nyáját. Szórványunk súlypontját most egyébként ez a hely képezi.

De ugyanilyen kedves, meghitt közösség alakult ki Hö- gyészen is. Örökké hálásak vagyunk egy idősebb házaspárnak, Ochs bácsinak és néninek, szeretettel befogadtak bennünket hajlékukba.

Szórványhelyeink nehézségeiről is még valamit: a lélek - szám grafikonja sajnos állandóan lefelé tart. A város felé való húzódás itt is érezteti hatását. Az elmúlt húsz esztendő folyamán kb. 90 ember távozott el körünkből és ez igen nagy vérveszteség. Az idő hiánya is sok gondot okoz.

MINDEZEK ELLENÉRE IS MÉGIS ÜGY LÁTOM, híveink szeretik egyházunkat és hitükhöz ragaszkodnak. A sze- retetre viszontszeretettel válaszolnak. ÉZt a munkát nem is lehet másképpen végezni, csak szeretettel, hűséggel és alázattal. A jó mag itt sem Vész el, hanem kihajt és gyümölcsöt térem.

Andorka Sándor

marad, a böjtöt nem tartják meg, a szentek közbenjárásáért az imádság elmarad. Folynak a viták a lelkészgyűléseken és egymás után vezetik be mind többen a „reformokat”, így ihegy előre a reformáció ügye. Akik Wittenbergben jártak és visszatérnek, hozzák a forrástól az új teológiai látást, a tanítás tudatos változását. De vannak már helybeliek is, akik meggyőződéssel vallják az új hitet és prédikálják.

VANNAK KIEMELKEDŐ EGYÉNISÉGEK IS, akik tudatosan végzik a “hitújítás szolgálatát. így Fischer András és Leudischet György. Életük, hányattatásuk pontosan mutatja a reformáció terjedésének útját.

Fischef András Lőcsén kezdi a reformáció elveinek hirdetését. Először egy városon kívüli malomban, majd ma- mánházaknál hirdeti Luther nézeteit. Ekkor még elűzik. Iglóra, majd Svedlérre menekül, ott a bányásznépet már a templomban tanítja. Ekkor a lőcsei bíró visszahívja. (Jele annak, hogy már a többség egyetért a reformációval). A gyülekezetben azonban éz még kettéválást jelent, mert a régi hitnek Is vannak követői. Újra elmegy, ismét Sverdléren szolgál, majd a lőcseiek ismét visszahívják. Most már a fel- sőbbség (prépost) és a várkapitány űzi el. Fogságot is szenved, de a reformáció füzét már nem lehet eltaposni. Öt még letaszíthatják á Kscasznahorka büszke várjanak bástyájáról és vértanú lösz, de az ügy már Gömörben és Szepességben, városokban és falvakban a szívekben gyökeret eresztett ügy.

Leudiseher György élete is rendkívül hányatott. O Budán, az ottani iskolában ismeri meg a reformáció tanítását. Lőcsén, majd Késmárkon lel- készkedik, Ő IS fogságot szenved. de már vannak hatalmas világi támogatói, akiknek van ereje Őt kiszabadítani. Érdekes adat, amikor Malompatakon a hívek őt papjukká választanák s a Vikárius nem engedi, a Sok huzavona után ezt mondja á bíró: «... nem áz lesz a papunk, akit ti akartok, hanem akit mi,” kimondva ezzel a később oly fontos elvet, a gyülekezet választó jógát. A szepességi XXIV. vároS espérességé- nek (fraterriitásának) soraiban egyre többén vallják már a lutheri elveket, s bár az esperes még küzd az eretnekség ellen, már nem tudja megakadályozni, hogy 1550—60 között

áz egész fraternitás lutheránussá ne legyen. Möller György esperes végül maga is átveszi Luther tanítását. Ebben egy nagyszerűen képzett segédíelkész, Bogner Bertalan segíti.

Ez hlár az evangélikusság szervezkedését is mutatja. Ser- pilius Lőrinc esperes nemcsak jó szervező, de szelídlelkű ember, aki alkalmas arra, hogy békés szellemével megtalálja a hangot és a légkört az evangélikus szellemű esperesség szervezeti kereteinek megalkotásához. Ebben szerepet kap a világi elem is, hiszen a várkapitányok is segítik az új szervezet kialakítását.

AZ ÖT SZABAD KIRÁLYI VAROS, Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kisszeben rendezi először 1546-ban Eperjesen tartott zsinatukon a dolgaikat és alkotnak lutheránus szellemű jogszabályokat. Szervezetileg itt egyszerűen megtartják a korábbi katholikus fraternitás szervezetét, de új tartalommal töltik meg.

Ekkor azonban új probléma vetődik fel. Jelentkezik a reformáció kálvini iránya, amely főleg a Melanchton tanítványok körében terjed, sőt közeli Lengyelországból ide is beszivárognak az anabaptisták. így az alig megszilárdult lutheránus iránynak máris kétfrontos harcot kell vívnia. A helyzetet még súlyosabbá teszi, hogy az 1548-as ország- gyűlés törvényt hoz az anabaptisták és a sakramentáriu- sok (kálvinisták) ellen. Ilyen körülmények között a zömében német nyelvű öt Szabad Királyi Város attól félve, hogy a várható vizsgálat besorolja őket az anabaptisták, és a sak- ramentárlusok közé, megbízták Stöckel Lénárd bártfai lelkészt, hogy készítse el közös hitvallási nyilatkozatukat. Ez a hitvallás éppen e kétfrontos helyzetben világos és határozott Lutheri szellemű irat lett, hiszen tudták, hogy ilyen körülmények között csak az Ágostai Hitvallás adhat nékik védelmet. Ezt a hitvallást 425 évvel ezelőtt egy szívvel, egy lélekkel írta alá az öt szabad királyi város és lett ezért az elnevezése latinul: Confessio Pentapolitana.. Ehhez csatlakozott később hatodikként Késmárk városa is. Ez litt a mintája azután a többi lutheránus hitvallásnak Magyarországon. Húsz cikke egyértelmű vállalása a tiszta lutheri tanításnak és így egyházunk fundamentuma. Emlékezzünk reá hálás szívvel. Sólyom Károly

ß .

Eletúton — élet útján ?

Nemrégen hallottam a rádióban, hogy a forgalmas útszakaszokon közlekedő kisdiákok talán élénkszínű karsza- lagot kaphák, amelyek sötétben foszforeszkáinak, mert egyre veszélyesebb az utakon közlekedni. Elég, ha csak a szomorú hétvégi baleseti statisztikákra gondolunk.

Ütőn közlekedni azért is veszélyes, mert könnyén eltévedhetünk. Aki nem isméit az utat, annak gyakran kell kérdezősködnie. Sokszor látjuk, hogy az idegeftek meg-megáll- hák és sűrűn előveszik a térképet is.

Életünket is úthoz szokták hasonlítani. Szoktak beszélni az életút elejéről, végéről, veszélyes szakaszairól, vagy „rögös útról” is. A Biblia is útnak nevezi • egész életünket. Életutunk születésünktől halálunkig tart. Csak az a kérdés, hogy jó úton haladunk-e? Ezért imádkozott a zsoltáros így: „Taníts meg engem a te utadra, óh Uram,”

Jézus egyszer éppen ezt mondta magárói: „Én vagyok az út!”

Gondolkozzunk azon, hogy mit jélertt Jézusnak ez a hasonlata.

Jézus jó útra tanít. Furcsa dolog lenne, ha Valaki kérdezősködik a jó út felől, de a felvilágosítás ütán éppen az ellenkező irániba indul él. Pedig sűkszof így vagyunk mi is. Ez äz út! a megbocsátásnak, a szeretetnek és a békességnek útja. Azt is megmondta Jézus, hogy tanítványait a szerétéiről ismerik meg. De csakugyan így van-e? Mennyivel több a harag, mint a megbocsátás, a gyűlölet, mint a szeretet és a háború, mint a béke. Aki keresztyénnek mondja magát, artnak jobban kell figyelnie Jézus szavára. Ezért kell a Bibliát olvasni és mindig igy imádkozni:

„Földi vándorpályánkon Te légy útmutatónk.” Jézus maga az út. Jézus ezeket a szavakat akkor mondta, amikor kereszthalála előtt búcsúzott tanítványaitól. Azt mondta nekik, hogy előremegy Istenhez és helyet készít nekik is. Tamás, az egyik tanítvány azt kérdezte, hogyan jutnak ők is oda. Erre válaszolta Jézus: „Én vagyok az út.” Istenhez, az üdvösségre nincs más út, csak egyedül Jézus. Nemcsak a farizeusok bíztak abban, hogy ők jók és ezért üdvösségre jutnak, hanem sokszor mi is. Meg kell tanülnúhk, hogy Isten országába nem a „jók” jutnak el, hanem akik Jézusban hisznek. De ő éppen azért jött, azért járta végig életútját és a szenvedés útját, hogy nekünk Utat nyisson az örök életre. Ezért mondja, hogy ő az út.

Mindnyájan ismerjük Váci Mihálynak „Még nem elég” című szép versét. Ebben írja: „Nem elég a célt látni; járható útja kell!

Néni elég útra lelni, az úton menni kell!” Adjunk hálát Jézusnak, hogy van „járható útja” az üdvösségnek. De tanuljuk meg azt Is: „az úton menni kell!”

t

4