Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-09 / 36. szám
Betegeinknek M'KbMEEN.Y_H Megrepedt nád, pislogó gyertya £zs 42,3 A gyerekek egy nyaláb nádat hoztak a folyópartról. Nyílvesszőket akartak készíteni. Minden szálat külön megforgattak, megvizsgáltak. A görbét, repedtet, töröttet félredobták. Válogatás közben elmesélték, hogy a gyalogúton láttak egy cinéért. Nehézkesen vonszolta magát, mert hiányzott az egyik lába. Eltaposták, szánalomból. Hiszen előbb-utóbb úgyis elpusztul, s addig is kínlódás lesz az élete. Ml SOKSZOR ÍGY GONDOLKÖDUNK magunkról is. A hagyomány szerint a spártaiak a Taygetos szikláira tették ki a szerintük életképtelen csecsemőket, ragadozók prédájául. S a történelem folyamán nemegyszer lett életelv: „Hadd hulljon a férgese”! Isten azonban másként ítél. Ő nem dobja félre az elgörbült életet sem. Megszánja a testileg-lelkileg elnyomoro- dott és elnyomorított embert. Azokat, akik talán akaratuk megfeszítésével sem tudnak felegyenesedni, mert körülményeik és embertársaik lenyomták és elnyomták őket. Gyermekek, akik elfelejtik ezt a szót, hogy édesapám, édesanyám. Elfelejtik, mert életükből hűtlenül eltávozott, akinek elmondhatnák. Ismerünk szülőket, akiket a gyermekük hagyott el. Évtizedek munkája és fáradsága nem Toppantotta össze őket, de ezt a terhet egyre nehezebben cipelik. Nézd meg a gyógypedagógusok fáradságos, türelmes veszödésének csigaléptű eredményeit. Kérdezd meg a szeretetotthon gondozóit, hogyan bírják a monoton munkát azok között, akik csak vegetálnak? Miért akarja az orvos emberfeletti erőfeszítéssel megmenteni azt, akiben már csak pislákol az élet? S ha felemeled tekintetedet falud, városod és országod határán túl, észreveszed a meghajlott, megroppant életű emberek nagy seregét. Akiket lenyom az. hogy más a bőrük színe, mint társaiké. Akik szegények, mert kizsákmányolják őket. Vajon hogyan tekintünk reájuk? Hogyan Ítéljük meg az érettük folytatott küzdelmet? A kívülálló nyugalmával? Vagy annak a nyugtalanságával, Aki értük is jött, melléjük állt, és érettük is odaáldozta magát. A SZOLIDARITÁSRA NEMCSAK JÉZUS TANÍTÁSA ÉS PÉLD ÁJ A kötelez. Erre ösztönöz mai cselekvése, amellyel hordozza életünket. Naponként újuló szeretetében, bűneinket megbocsátó irgalmasságában tapasztaljuk, hogy nem fújja el pislákoló gyertya életünket. Nem állítja félre azokat, akiknek a hite nem lobog eget verdeső nagy lánggal. Előtte őszinte vallomásként elmondhatjuk énekünk jól ismert mondatait: „Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet, Uram fuvald rája! Lobogjon újra, Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa.” Éveken át gyűjtöttük a gyertyamaradékot. Szomorú látvány volt a sok gyertyacsonk. Megörültünk, amikor megtudtuk, hogy a szomszéd városban van egy gyertyaöntő. Ügyes keze nyomán új gyertyák születtek a semmit érő maradékokból. A nagy Gyertyaöntő nem azért közeledik hozzánk, hogy pislákoló életünket, hitünket elkoppintsa. Fel akarja szítani, hogy nagyobb lánggal égjen. S ha beolvaszt, ha újjáformált, azt is ezért cselekszi. Azért, hogy lobogjon újra. HÚSZ ÉVE ISMEREM EGY EVANGÉLIKUS TESTVÉRÜNKET. Idült geríncbetegsége miatt nem tud felegyenesedni. Arcát földre kényszeríti a kór, de tekintete felfelé irányul. S amikor megszólal, megérezzük, hogy szavai mögött a Szentlélek által megérintett szív dobog. Családjában és gyülekezetében hajlott háttal, de forró szívvel végzi a maga gyertyaszolgálatát. Vannak, akik talán azt kérdezik: minek is él az ilyen? Akik messzebb látnak, ezt sóhajtják: bár én is tudnék így élni. Vértesy Rudolf Az ideges ember Naponta sokszor halljuk, mondjuk magyarázatként vagy védekezésül: ideges vagyok. Mindannyian érezzük, hogy ezzel a megjelöléssel nem mindig fejezzük ki azt, amit mondani akarunk. A szónak gazdag tartalma van. Tulajdonképpen sok mindenfélét összefogó, gyűjtő fogalom ez a szó. Az idegességnek vannak testi és lelki megnyilatkozásai. A legcélszerűbb elsőként e szerint tájékozódni. AZ IDEGES EMBER NAGYON SOKSZOR panaszkodik a szervezetének különböző részeire. Beszélünk és hallunk szívidegességről, gyomoridegességről, általános emésztési zavarokról, alvászavarról. Csak el kell kezdenünk a beszélgetést valakivel erről a témáról és előkerül az ideges panaszok egész sora. Baráti beszélgetések is alig múlhatnak el ilyen természetű panaszok nélkül, különösen az idősebb korúak között. De orvosi rendelők várószobáiban még fiatalabbak akadnak, akik nem fogynak ki panaszaikból. Magyar orvosszerző régebben megjelent művének nem hiába adta ezt a címet: „Üzenet az ideges világnak.” Ügy látszik, kisebb-na- gyobb mértékben szinte mindannyiunknak kérdése az „idegesség”, sokféle panaszaival, testi fájdalmaival és jeleivel. MILYEN VÁLASZT KAP ÁLTALÁBAN az ideges ember panaszaira, ha orvoshoz fordul? Tulajdonképpen azt a választ nyeri, amelyet szeretne is hallani: Semmi komolyabb baj, csak idegesség. A szervezete rendben van, csak az ideg- rendszer rendetlenkedik. Megnyugtató hallaná az orvos szavát, mintegy felmentő ítéletet. És olyan jó, ha panaszaink ellen csak nyugtató kerül a receptre. A legtöbb esetben múlnak is vagy csökkennek a panaszok. Vannak esetek azonban bőséggel, amikor makacsul ismétlődnek. Ha igaza van a statisztikának, az orvosi rendelők látogatóinak több mint nyolcvan százaléka ideges panaszokkal keresi fel orvosát. Ilyen esetekben tűnik ki. hogy az idegesség, vagy amit a megszokás és a rövidség kedvéért ennek nevezünk, tulajdonképpen komoly dolog. Ha az ÉKG, vagy más laboratóriumi vizsgálat nem mutat is a normálistól eltérő adatokat, az emberben mégis valami baj húzódik meg. AZ „IDEGESSÉG” AZONBAN NEMCSAK a szervezet valamely részének jelentkezése, hanem van lelki oldala is. A „lelki” megjelölést az előzőhöz hasonlóan csupán az egyszerűség és a közhasználatban meghonosodása miatt, magyarázat nélkül használjuk e helyen. Az effajta ideges megnyilatkozások mögött a következő panaszok szoktak meghúzódni: indulatos kitörések, megmagyarázhatatlan nyugtalanság, agresszivitás, a panaszok egyik csoportja. A panaszok másik csoportja ellentétes irányú az előzővel. Vannak, akik állandó belső ürességről szólnak, mintha kongana a lelkűk, tartalmatlanok. Nincsen témájuk és érdektelenül néznek a világba. A panaszkodók egy másik csoportja az elakadást tartja kínzó ideges érzésnek. Egyhelyben topog szellemi vonalon, munkateljesítményében. Ismét mások mélységes bizonytalanságérzésről panaszkodnak. Életük, egzisztenciális mélységekben rendült meg. Szoronganak. „A Semmi az úr, a borzalom”. AZ IDEGESSÉG TESTI- LELKI JELENSÉGEI, hosz- szabb-rövidebb ideig rejtve maradhatnak a szenvedő ember és környezete előtt is. Nem ismerjük, nem tudjuk nevén nevezni a bajt, ami bennünk van, ami bánt és ezért igyekszünk titkolni, elhallgatni, elnyomni. De jöhetnek külső vagy belső események, amelyek hatására megszűnik az elkendőzés lehetősége, s az idegesség jelei ellenállhatatlan erővel törnek fel. Néha robbanásszerűen, környezetünkkel történt összeütközés folytán kerülünk az idegesség állapotába, annak valamelyik formájába. Máskor törekvéseink elé tornyosuló akadályok miatt kerül felszínre egyik vagy másik ideges jelenség. Azt állíthatjuk, hogy az „idegesség” nem az idegrendszer, vagy a szervezet. vagy az ember, lelki életének problémája, hanem mindig az egész ember válik kérdésessé. A KÉRDÉSSEL FOGLALKOZÓ SZAKEMBEREK, orvosok. pszichológusok, lelki pásztorok azt tartják, hogy az ideA hasai reformáció nyomában Vándorprédikátorok a Körös—Maros közén A rohamosan fejlődő, egyre intenzívebben gazdálkodó íi- szánlúlon még 100—150 évvel ezelőtt óriási legelők, puszták terülte* el. A vendégmarasz- talu sár, vagy a kőkeményre sziaKaut kátyú csak lassan engedte tovább utasait. Nagy távolságra volt egy-egy falu, csárda. Az újra megélénkülő ásatások itt is, ott is sírokra, tem- piomromokra bukkannak (Csa- oacsüd, Fehéregyház). Határnevek jelzik az egykori települések nyomait: Káka, Décs, Lialuszleiek stb. A 150 éves török uralom, gyakori harcok változtatták ezeket pusztasággá. BÉKÉS, EZ A SZÉPNEVÜ MÉGVE, nemhogy békés lett volna a 16—17. sz.-ban, de teljesen meg is szűnt a szervezete, úgyhogy a 18. sz. elején készült térkép meg sem említi, Torontál neve szerepel a helyén. Itt kevés volt a védett vár, nagy székhely. Emberek azonban éltek, dolgoztak és éreztek, ha sokszor nehéz is volt eligazodni a társadalmi, politikai útvesztőkben. 1514-ben itt vonultak el Dózsa hadai s megtorlásként Werbőczy ék röghöz kötötték a jobbágyságot. — Az .urak a Ja- gello-házi királyokkal szemben Zápolyához húztak s a német érdekeltségű politikával szemben valami magyar hatalomról ábrándoztak, Ám időközben az ország középső részét elfoglalta a török s ezzel elválasztotta a királyi befolyástól a Tiszántúlt, mely egy időre majd erdélyi hódoltság lesz (1590—1660). 1566-ban elesett Gyula s ezzel Békés megye is a török uralma alá került. Ez inkább az adóval, ha- ráccsal törődött s szabadabban hagvta a vallás kérdéseit. A földesurak elmenekültek, a jobbágyok nem tarthattak papot, templomot, vallásuk a vándorprédikátorok hatásától függött. A kevés és nem is mindig egyértelmű adat szerint eleinte e vidék is a lutheri szellemű, vagy legalábbis a wittenbergi egyetemen tanult tanítók és prédikátorok tanításán tájékozódott. TESSEDIK ÍRJA A „ME- MORABlLIA”-3AN az 1561-es lékezik meg, hogy főleg megyénk reformátora lett. Tehetséges, képzett ember, aki írásban, könyv alakban is rendszerezte a magyar reformáció tanításait. Utóda Szegedi Kiss István lett. Egyes források említik Gálszécsi Istvánt és Sztá- ray Mihályt is Gyulán. A békési diákok a krakkói egyetemen tanultak, 1530-tól azonban már Wittembergben találjuk őket. Szarvas vára a 16. században évnél: „A mai szarvasi Détse- pusztán már iskola volt s ahhoz ez évben rektorul Bellé- nyi Tamást hívták meg Wit- tenbergből. Németországból.” Hellebranth, Szarvas első történetírója kiegészíti: „Ugyanez időben itten a Lutheránus Evangélikusoknak könyvnyomtató Műhelyek is volt Tót Ferenc hisztériája szerint.” (Zsilinszky bírálja, hogy összetéveszti Détsét Déssel!) Haan Lajos pedig ezt írja: .,Ozorai Imre békési pap már a reformáció híve. 1530 táján kiment Wittenbergbe is.” Ozorairól a mai kutatás is úgy emMARKOVITZ MÁTYÁS SZARVASI LELKÉSZ (1734— 1762) kéziratban lévő „Comme ntariolus”-a szinte oknyomozó módon szól a lutheri reformáció tényéről. Hanerus történetíróra hivatkozva említ bizonyos Anna úrnőt, Jaxít Péter özvegyét, aki elfogadta a reformációt s így a Körös-Maros közén gyorsan fellángolt és követőinek száma jelentőssé nőtt. Ez az asszony 1529-ben Lutherhez adományt küldött Wittenbergbe. Pápai Páriz is tanúsítja — írja — hogy a Tiszántúl 1554-ig Luther tanításához fordult. A mai kutatás egy másik asszonyt is számon tart, aki pártfogolta a reformációt, Pa- thóczy Ferenc gyulai várkapitány felesége, Thurzó Margit. Az ö révén hirdette az igét nyíltan e vidéken pl. Szegedi Kiss István. E VIDÉK VÉDELMEZŐI KÖZÜL az ellenreformáció lutheránusokként említi Perényi Pétert, Török Istvánt, Petro- vicz Pétert, a Naciányi, Massai, Drágfi családot. Idézi Markovitz „a híres doktorokat Kopácsy István és Sziklosi Mihály sárospataki és újhelyi lelkészeket”, akik kimutatják, hogy a Tiszántúl re* formátorai előbb lutheránusok voltak s csak az 50-es években csatlakoztak a helvét irányhoz. Ezek között említi Ozorai Imre békési és Szegedi István gyulai, békési, túri lelkészt. — Hivatkozik azután az „igazi lutheri zsinatokra”, mint a temesvári (1549 és 50) és szatmár- csengeri 1554-ben. ahol a 12. cikkely az úrvacsora lutheri értelmezéséről szól. Csak ezután a tarcali (1562/3), majd a debreceni zsinat (1567) Zwingli táborához csatlakozik s aláírják a résztvevők a helvét hitvallást, nem utolsósorban az energikus Méliusz Juhász Péter debreceni szuperintendens hatására. A debreceni- zsinat Szarvast is a makói helvét es- perességben említi. MEGVOLT ENNEK A TÖMÖRÜLÉSNEK a politikai háttere is. A megye Zápolya érzelmű, de Brandenburgi György, a gyulai uradalom földesurának szigorú rendelete Ferdinánd pártjára parancsolta a gyulai várnagyokat s így a megvét is. 1530-ban Czíbak Imre váradi püspök révén Zápolya megszerzi. A török terjeszkedés miatt azonban Fráter György 1549-ben Ferdinánd köveiével Nyírbátorban egyezgesség oka a hamis, rossz módszerekkel történt életvezetés, az életúton ért élmények feldolgozásának zavara, abnormális válasz a személyiség nehéz helyzetében. Az idegesség problémája nemcsak a betegek — nevezzük így, bizonyos joggal, az ideges embert — napirenden lévő kérdése, hanem a kutatók, a segítséget nyújtani kívánók állandó témája is. Az ideges ember segítségre szorul. Éppen az ő baja az elsőrendű példa arra. hogy mennyire rászorulunk egymásra, egymás segítségére. A segítséget embertársunktól elsősorban ahhoz kérjük és várjuk, hogy megkeressük panaszaink igazi okát. vagy okait. Nagyon nehéz feladatra vállalkozik az, aki végig akar kísérni szenvedő embertársat e kutatás útjain. Lehetséges, hogy nagyon messzire kell visszamennie vele a múltba, hogy az igazi okig eljusson. Lehet, hogy nagyon mélyre kell elhatolnia társként, barátként és segítőként a beteg ember lényének mérhetetlen mélységeibe, hogy fellelhessék az okokat. Milyen jó, ha a beteg ember, az „ideges ember” társra, sőt társakra számíthat ezeken az utakon. Milyen jó, ha éppen az egy hiten lévő testvér vagy lelki pásztor szegődhetik társul. AZ OKOK MEGTALÁLÁSA UTÁN következhetik csak az egész személyiség újjárende- zése, a megzavart rend helyre- állítása. Jaspers írja: „Aki soha sem hatolt még el a Semmi partjaira fájdalom, betegség, kimerültség, bűn. sors vagy ismeret által, nem ismerheti még az embert.” Megpróbált ember legyen, aki ideges embertársán segíteni akar, aki annak élete rendezésében részt akar vállalni. Nincs sablonos, előre elkészített megoldás, nincs általános gyógyszer. Csak egy. Maga az ember. Az ember aki hajlandó a maga erejével, tudásával vagy hitével betegtársa gyógyulását segíteni. A segítőkész keresztyént nevezte Söderblom egy helyen „szent embernek, aki lehetővé teszi a másiknak, hogy Istenben higy- gyen.” Muncz Frigyes Vujicsics Dusán a budai görögkeleti szerb püspökség püspöki vikáriusa szeptember 2-án töltötte be 70. életévét. Vujicsics Dusán, aki 1957 óta tölti be püspöki vikáriusi tisztét egyúttal most ünnepli pappá szentelésének 45. évfordulóját is. A magyarországi görögkeleti szerb egyház főpapjának munkásságához fűződik egyháza és államunk közötti jó kapcsolatok kialakítása, Valamint a többi magyarországi egyházzal való kapcsolat kiépítése. Munkássága nemcsak egyháza gyülekezeteiben és a hazai keresztyénség körében, de nemzetközi viszonylatban is ismertté tette nevét. Fáradozásainak eredményei között tarthatjuk számon a nemzeti értékként is nagybecsű szentendrei szerb egyházi gyűjteményt. A hazai és nemzetközi békemunkában való részvételért Vujicsics Dusán elnyerte „A békéért” kitüntetést. A görögkeleti szerb egyház főpapjának egyháza és népünk érdekében kifejtett munkásságára kívánjuk mi is Isten további gazdag áldását. Mi lesz ? Talán a te szíved is összeszorul néha, ha nehéz helyzetbe kerülsz: mi lesz? Dániel és társai is voltak ilyen helyzetben Nabukodono- zor udvarában. A roppant hatalmú uralkodó egyszer nagyon rosszul aludt. Nehéz álom gyötörte. A jövőről álmodott. Nem értette. Félelem szorongatta. Magyarázzátok meg álmomat — fordult tudósaihoz. Előbb mondd el az álmot — válaszolták azok néki. A király dühösen ellenkezett: Nem! Találjátok ki magatok. Ha nem láttok bele a szívembe, ha nem tudjátok, hogy miről álmodik a király, mit ér a tudományotok? Lehetetlen dolgot kívánsz — válaszolták ijedten a tudósok. Ijedtségük nem volt alaptalan, mert a király dühében azonnal elfogatási parancsot adott ki a birodalmában élő valamennyi tudós ellen. Dánielt is fenyegette ez a veszély. Ö azonban bölcsen cselekedett. Bement a királyhoz és néhány napi haladékot kért. Összehívta társait. Együtt imádkoztak. Kérték Istent, adjon nekik bölcsességet; mentes meg őket és az egész ország tudósait Nabukodonozor haragjától. Isten meghallgatta imádságukat. Egyik éjszaka felfedte Dániel előtt, hogy milyen álom gyötri a királyt. Másnap kihallgatást kért. Nabukodono- nozor fogadta. Dániel pedig beszélni kezdett. A babilóniai tudósok, varázslók és jövendőmondók nem képesek belelátni szívedbe. Álmod számukra titok. De van Isten az égben, aki napfényre hozza a titkokat. A jövő az ő kezében van. A jövőről álmodtál, ez tett nyugtalanná. Rémesnek láttad. Engem viszont azért állított melléd a mindenható Isten, hogy értsd meg a dolgokat és ne idegeskedj. Erre elmondta Dániel a király almát. Egy óriási szobrot láttál álmodban, egy kolosszust. A szobor feje arany, törzse, karja ezüst, oldala réz, lábszára vas, lábfeje pedig félig vas, félig cserép. Amint nézted a szobrot, váratlanul, kéz érintése nélkül egy kő szakadt le a magasból. Ráesett a cserép-lábra. Az egész szobor összedőlt erre és ízzé porrá vált. A kő pedig, amely összetörte a cseréplábat, heggyé növekedett és betöltötte az egész földet. Dániel az álom értelmét is megmondta. Te vagy az aranyfej. ó király. Utánad több birodalom váltja egymást. Lesz közöttük fényes dicsőségű, mint az ezüst és kemény hatalmú, mint a vas. Ezek a hatalmak azonban összeomlanak, mert cseréplábakon állnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindennek vége. Isten szerete- te örökké megmarad, és betöltik az egész földet. Nabukodonozor Dániel szavainak hallatára arcra borult és ezt mondta: Bizony a ti Istenetek a királyoknak is ura és a titkoknak megjelentője. Dánielt ott tartotta a királyi udvarban és főtanácsadójává tette, társainak pedig magas tisztségeket juttatott. séget kötött, hogy Magyarországot egy uralkodó alatt egyesítsék. — 1552-ben Pathóczy Gyula várát Ferdinánd kezére adja. A keleti rész urai bizonyos politikai egységet is kerestek a közös hitvallásban. 1566-ban azután a török lett az úr, akit felingerelt ez a pártoskodás. Markovitz e tényben Isten büntetését látja az igaz hittől való eltérés miatt. Mire Zsilinszky csodálkozva jegyzi meg: „Különös, hogy oly értelmes férfi, mint Markovitz, ezen török pusztításokban Isten büntetését látja azért, hogy a szarvasi lutheránusok kálvinistákká lettek.” NYILVÁN NEM ILYEN EGYSZERŰ AZ ÖSSZEFÜGGÉS, de tény az, hogy a keleti rész urai elmulasztották a török elleni, időben való közös fellépést, minek következménye lett a még több mint egy évszázadig tartó török uralom, a portyázások, csatározások, aminek következtében szinte teljesen elnéptelenedett e vidék. A 18. sz. elején új telepítésekkel kellett benépesíteni. Ekkor települtek a mai nagy evangélikus gyülekezetek Békésben. Kovács Pál
