Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-04 / 44. szám

0 RS Z ÁG OS EVANGÉLIKUS HETILAP

Bibliavasárnap

Dr. Fekete Zoltán

Az Ószövetség új fordítása

Az egyházi esztendő mai vasárnapján Bibliánk a téma. Egyik más vasárnap sem képzelhető el a Biblia nélkül, hiszen ott van a Szentírás az oltáron, bibliai idézetek szólalnak meg az istentiszteleteken és a kijelölt vagy választott alapigékről szólnak a prédikációk. A reformáció ünnepe utáni vasárnap azonban különösen is arra szolgál, hogy végig gondoljuk, mit jelent egyházunk számára a Szentírás.

Azért került ez a megemlékezés éppen erre a vasárnapra, mert Isten a reformátorok munkáján keresztül ragyogtatta fel a Szentírás középponti üzenetét Krisztusról. A reformáció története a Biblia üzenete megértésének, magyarázásának története is. A mai vasárnapon kegyelettel kell megemlékeznünk a Szentírás régi fodítóiról, akik mint Luther vagy Károli Gáspár, nemcsak Isten igéjét tették népük számára érthetővé, hanem egyúttal megteremtették az irodalmi nyelvet vagy döntően járultak hozzá annak alakításához.

A BIBLIA MAI FORDÍTÖI a reformátort ősök nyomába lépnek, amikor újabb és újabb nyelveken szólaltatják meg Isten igéjét vagy javítják a már kész fordításokat, hiszen a reformáció kora óta változott a nyelv, vagy a mai megértési szempontok figyelembevételével újabb fordításokat készítenek. A legújabb számadatok tükrében óriási munka, nagy nemzetközi összefogással elért hatalmas eredmény az, amiről beszámolhatunk.

A VILÁGON MA KEREKEN 2700 nyelvet és nyelvjárást tartanak számon. A legtöbb ember a kínai, az indiai, az angol, az orosz, a spanyol, a francia és a német nyelveket beszéli. 1972 végéig 1500 nyelvre és nyelvjárásra fordították le a Bibliát vagy annak egy részét. Az európai nyelveken felül a fordítások közül 450 Afrika, 379 Ázsia, 229 pedig Latin-Amerika számára készült. A világon minden olyan nyelv rendelkezik már legalábo a Szentírás egy részletének fordításával, amelyiket többen, mint négymillióan beszélnek.

Mennyi fáradozás, tanulmány, idő és pénz rejtőzik ezekben a fordításokban! A Biblia világától eltérő társadalmi—gazdasági—kulturális viszonyok között élők számára közel hozni a Szentírást sokszor igen nehéz. Így például több nyelvben ismeretien fogalom a kenyér. Ezért a Miatyánk negyedik kérése hangozhat a fordításban így is: „A mi mndennapi rizsünket vagy fókánkat add meg nekünk ma!” Nem helyettesíthető azonban például mással a bárány, hiszen jelentős újszövetségi versek szólnak Jézusról, mint Isten bárányáról. Ilyenkor magyarázatok kerülnek a szöveg mellé.

MAGYARÁZNI KELL AZT IS, körül kell írni sok afrikai nyeleken, hogy mit jelent a békesség, mert hiányzik ez a fogalom. A körülírás, „a szívben nyugalmat találni” megszűkíti az eredeti oly gazdag tartalmát, hiszen a bibliai eredeti szó nem korlátozódik csak a belső érzületre, hanem az ember egész valójara, amibe beletartozik az Istenhez fűződő viszony mellett a család, a munka, a nép is. Különben a mi magyar nyelvünk is hol szűkebb, hol tágabb az eredetinél, a héber vagy a görög kifejezéseknél.

A szószerinti pontos fordítások nem mindig föltétlenül jók. Amikor a virágvasárnapi történetet, Jézus bevonulását Jeruzsálembe az egyik nyugat-afrikai nyelvre fordították, meglepődve vettek észre, hogy azt félreértik, mert azon a vidéken nem a tisztelet, hanem a harag és csúfolódás jele, ha valaki elé az útra virágot vagy lombokat szórnak. így a jeruzsále- miek viselkedését az ottaniak nem a tisztelet, hanem az elutasítás jeleként értelmezték.

A SZENTlRÁS TERJEDÉSÉNEK A SZÁMADATAI is le- nyűgözőek. 1972-ben egy év alatt 5,6 millió teljes bibliát, 14,2 millió Újszövetséget, 31,4 millió részleges Bibliát és 167 millió válogatást adtak el. A világ legelterjedtebb könyve fordítását és terjesztését nemzetközi szervezet végzi az egyes egyházak és nemzetközi egyházi világszervezetek támogatásával.

HOGYAN ÁLL NÁLUNK A BIBLIA fordításának és terjesztésének ügye? örömmel mondhatjuk, hogy egyházunkban elegendő példányszámban kerül a Szentírás híveink kezébe, ökumenikus együttműködéssel biztosítják a magyarországi protestáns egyházak az Isten igéjének kiadását. Sajtóosztályunkon, gyülekezeti iratterjesztésekben, lelkészi hivatalokban mindenki hozzá tud jutni a Bibliához.

A jelenleg rendelkezésre álló teljes Biblia azonban Károli Gáspár régi fordításának átjavított változata, nyelvileg nem felel, meg többé a mai követelményeknek. Sok éves munkával készül és a közvetlen befejezés előtt áll a új magyar fordítás megjelentetése! Egyházunk hű akar maradni a reformáció szép hagyományához és olyan Szentírást akar kiadni, a testvéri Református Egyházzal együttműködve, amelyik mai magyar nyelven szólaltatja meg Isten üzenetét. Az Újszövetség fordítása már elkészült, most dolgoznak az Ószövetség utolsó könyveinek már elkészült fordítása átnézésén. A munka jelentőségére mutat, hogy nyelvi szempontból a fordításokat a Magj'ar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete is átnézi és segít a munkában.

EZEN A VASÁRNAPON GYÜLEKEZETEINKBEN a délelőtti istentiszteletek offertóriuma a bibliaterjesztés és -fordítás ügyét szolgálja. Azzal a reménységgel kérjük és várjuk gyülekezeteink, híveink áldozatát, hogy nemsokára kezünkbe vehetjük új fordítású, mai magyar nyelven megszólaló Bibliánkat.

Ifj. Harmati Béla

országos egyházi felügyelő eskütétele

Dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő október 18-án Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tett a Magyar Népköztársaság alkotmányára. Az eskütételnél jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és D. Káldy Zoltán püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökelnöke.

Lukas Cranach: a weimari szárnyasoltár egy részlete Luther Márton a Szentírásra mutat

EGYHÁZAK VILÄGTANÄCSA

Az augusztus végén Géniben ülésező Központi Bizottság, négy új egyházat vett föl a tagok sorába. Az Indonéziái Protestáns — Keresztyén Sima- lungun Egyház 100 ezer tagot számlál és ugyanennyien tartoznak Krisztus Zairéi Egyháza tagjai sorába. A Zairéi Mennonita Egyház és a Japán Ortodox Egyház egyaránt 25 ezer tagot tart nyilván. A most fölvett négy új tagegyházzal 267 tagegyházra nőtt 90 országban a tagok számai lwi)

Több, mint húsz évvel ezelőtt jelent meg az Ószövetség új fordításának első próbafüzete, a Mózes 1. könyve. A többi könyvek próbafordításának megjelentetése, majd a szuper- revízió mukája után most kerül nyomdába a véglegesnek szánt szöveg. Nem érhették meg ezt az időt a fordítóbizottság idősebb tagjai, Deák János, Kállay Kálmán, még a „fiatalabb” generációból is elhunyt Pálfy Miklós. — Sokszor megkérdezték már, hogy miért is tartott ilyen hosszú ideig a fordítás munkája, hiszen Luther Márton, vagy Károli Gáspár néhány év alatt elkészült vele. Eltekintve most a legfontosabbtól, hogy ti. nem mérhetjük magunkat semmiben sem e nagyokhoz, meg kell mondanunk, hogy a fordítói munka „évei” tulajdonképpen bizonyos számú hetekben mérendők: havonta egy hetet töltött e munkában a fordótóbi- zottság. A bizottsági munka is lassúbb, mint ha valaki egyedül, saját meggondolásai alapján fordít. Mégis ez a közösségi munka bizonyult mindvégig a legjobb módszernek: egymást segítve, egymást korrigálva törekedni a jobb megoldásra. A nyomtatásban, vagy sokszorosításban megjelent próbafüzetekre érkezett hozzászólásokat is feldolgozta, értékelte a bizottság. Végül átdolgoztuk a fordítást a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetének a munkatársától kapott lektori megjegyzések alapján is.

Az előbb említett hozzászólásokból bizonyos mérvű tájékozódást lehetett szerezni az egyházi közvéleményről is. A nagy többség egyet ért azzal a törekvéssel, hogy az Ószövetséget mai magyar nyelven, közérthetően szólaltassuk meg. Vannak viszont, akik sajnálják a Károli-Bibliának ódónságá- ban is „veretes” nyelvét, mások meg még bátrabb modernséget kívánnának. Meg kellett azonban maradnunk a józan középúton: el kellett hagynunk a nyelvtörténetileg értékes, de ma már nem értett ódonságokat, és mellőznünk kellett a mai köznyelvben ugyan felbukkanó érdekes, de aligha időt álló kü- löncségeket.

Minden fordításnak az a legnagyobb problémája, hogy idegen nyelven, tőlünk idegen gondolkodásmóddal megírt szöveget kell magyarul úgy megfogalmazni, hogy olvasás közben ugyanazt értsék az emberek, amit az író a maga módján ki akart fejezni. És itt tévedés volna azt hinni, hogy csak akkor jó a fordítás, ha a magyar szövegben szám szerint ugyanannyi szó van, mint az eredetiben, ha ugyanaz a mondatfelépítés, vagy ha szóról szóra lefordítjuk például az egyes nyelvekben annyira jellegzetes képes kifejezéseket, sajátos szókapcsolatokat. A Biblia fordítása kétoldalú felelősséggel jár: a fordító szorosan kötve van az eredeti szöveghez tartalmi hűség tekintetében, ugyanakkor azonban felelősen szabad a megfelelő magyar szavak megválogatá- sában és a mondatok megfogalmazásában.

Az Ószövetség új fordításánál a hűség és szabadság e kettős felelőssége mellett próbált dolgozni a fordítóbizottság. A legnehezebb feladatot a költői szövegek fordítása jelentette. ezeket az új fordítás verses formában is adja. A „verses forma” persze nem a mai verselés rímes, hangsúlyos, vagy időmértékes formáit jelenti, hanem elsősorban azt a gondolati tagoltságot, amelynek megfelelően az egymás után következő verssorok párhuzamos, fokozó, vagy ellentétes tartalmú mondatai kiegészítik egymást:

„Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez fejeden, és ékszer a nyakadon!”

(Péld. 1 8—9)

Dr. Tóth Kálmán

WICHERN-EMLÉKÜNNEPSÉG WITTENBERGBEN

i

A Német Demokratikus Köztársaság diakóniai szervezete szeptember 21—24. között Wittenbergben Wichern- emlékünnepséget rendezett. 125 évvel ezelőtt ugyanis a wittenbergi egyházi napokon tartotta Johann Heinrich Wiehern azt a beszédét, amelynek hatására megalakultak Németországban, majd más országokban is az evangélikus egyházak szeretetszolgálatát végző diakóniai szervezetek és intézmények. Egyházunkat az emlékünnepségen Virágh Gyula esperes, a diakóniai munka országos vezetője képviselte.

KÉTSZER, sőt ha szigorúan vesszük, háromszor fogtunk hozzá a felszabadulás után az Újszövetség fordításához, mire a most nyomdába kerülő szöveg elkészült. Az első menetben a Református—Evangélikus Közös Biblia Bizottság egy nagyobb létszámú fordító bizottságot alakított, amelynek tagjai Pongrácz József, Budai Gergely, Erdős Károly, Karner Károly, Kiss Jenő, Mátyás Ernő és Békési Andor voltak, később Szabó József és Áprily Lajos is. A bizottság 1947. augusztus 22. és 1951. április 14. között viszonylag gyorsan végezte el munkáját, mert azt a feladatot kapta, hogy lényegileg az 1944-ben elhunyt Czeg- lédy Sándor kéziratának javításával készítse el a Károli- szöveg revízióját. A kötöttségek és a sietség miatt azonban nem végezhettek teljes értékű munkát. Mégis meg kell mondanunk, hogy az 1951 óta többször megjelent új szöveg mindeddig hézagpótló, jelentőségű volt a magyar protestáns bibliaolvasók számára. A további fordító munka is ezen alapul.

ÚJRA KEZDŐDÖTT a munka 1964-ben, amikor a Magyar Biblia Tanács új fordító bizottságot küldött ki, amelynek tagjái voltak Czeglédy István, l Prőhle Károly és Varga ZsigAz Újszövetség áj fordítása

mond, majd Czeglédy István halála után Kocsis Elemér, később pedig kisegítő munkatársul adták a bizottság mellé Cserháti Sándort és Szathmáry Sándort. A Magyar Biblia Tanács az 1951-es revízió tapasztalatai alapján most már az eredményes munkát gátló kötöttségeket feloldotta, és mindössze azt a rendelkezést adta, hogy jó fordítást kell készíteni. Az új fordító bizottságnak ezért mindenekelőtt az új fordítás típusát és ennek fordítási alapelveit kellett tisztáznia. A jó fordításra vonatkozó elképzelések és igények ugyanis nagyon eltérők. Némelyek az Újszövetséget még mindig csak a Károli ódon nyelvén tudják elképzelni, mert azt csak a múlt emlékének tekintik. Mások köny- nven olvasható fordítást kívánnak, és nem törődnek azzal, hogy szabad fordításban esetleg az eredeti szöveg sok értéke és színe elvész.

KÉT VÉGLET KÖZÖTT olyan megoldást kellett keresnünk. amely egyszerre érvényesíti a .szöveghűség és a jó magyarság elvét: egészen a mai magyar nyelven szól, de megőrzi a reformáció óta megjelent sok magyar fordítás értékeit is. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen igényes program mellett a munka jóval lassabban ment. mint az előző szakaszban. A bizottság 1964. február 20-tól több megszakítással 1969. június 13-ig dolgozott, és az új szöveg három próbafüzetben jelent meg, 1966-ban, 1967-ben és 1969ben.

MÉG MINDIG NEM volt kielégítő az eredmény. Magyarság szempontjából jobb, stilá- risan gördülékenyebb volt az előzőnél, de az a hibája, hogy „sok esetben túlságosan hozzátapadt az eredeti szöveghez”, ahogyan ezt a bírálat megállapította. A továbblépést a Magyar Biblia Tanács tette lehetővé azzal, hogy 1970. november 10—14-ig Budapesten bibliafordító konzultációt rendezett. amelyen neves külföldi és hazai előadók, a protestáns egyházak vezetői és szakértői, valamint kiváló magyar nyelvészeink egész sora vitatta meg a bibliafordítás elvi és gyakorlati kérdéseit.

DÖNTÖ STÁDIUMBA került az új fordítás, amikor a Magyar Biblia Tanács a konzultáció eredményeinek érvényesítése céijából egy szuperrevíziós bizottságot küldött ki, amelynek tagjai voltak Kocsis Elemér, Prőhle Károly, Szathmáry Sándor és mint magyar nyelvi szakértő Szabó István. Ez a bizottság teljes munkaidővel szakadatlanul dolgozott 1971 október közepétől 1972 március közepéig, és a szuper- revízió szokásos keretein messze túlmenve javította az előző szöveget, hogy ne csak hű, hanem kifogástalan ma- gyarságú és olvasmányos is legyen. Ezt a szöveget a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Osztályának egy csoportja is alaposan felülvizsgálta, és így jött létre az a kézirat, amely a közeljövőben kerül nyomdába.

VÉLEMÉNYT mondani a fordítás értékéről nem volna helyénvaló annak, aki részt- vett a munkában. De szemléltetésül idézünk egy szakaszt a Római levélből: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, amely- lyel üdvözít minden hivőt, elsősorban zsidót, de görögöt is, mert Isten az igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: ’Az igaz ember pedig hitből fog élni.’ ”

Dr. Prőhle Károly