Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-24 / 25. szám

f Lelkész-iktatás Ipolyvecén Nógrád megye északnyugati szélén, közel a csehszlovák ha­tárhoz, festői szép környezet­ben fekszik Ipolyvece. Lakos­sága 1000 leiken felüli valami­vel, ebből 450 lélek az evan­gélikus gyülekezet, melynek kedves kis temploma van. Dinamikusan fejlődő község Több mint 20 éve nem jár­tam e'gyülekezetben és bizony igen elcsodálkoztam azon, amit tapasztaltam. Lakosai megér­tették az idők szavát és az el­telt idő alptt virágzó, erőtel­jesen fejlődő községgé válto­zott. Intenzív belterjes gazdál­kodás folyik a tsz-ben. 120 hold földieper ültetvénye van, ami szép jövedelmet biztosít a falu lakosainak. Ezenkívül fe- keteribizli, anyarozs és vető- magburgonyá termeléssel is foglalkozik a falu szorgalmas népe. A község közművesítve van és gombamódra szaporod­nak az új, egészséges, fürdő­szobákkal is ellátott modern házak. Régen 150 háza volt e településnek és ez a szám az elmúlt 20 év alatt 170 új ház­zal szaporodott. Ezek az ada­tok világosan beszélnek a szo­cialista gazdálkodás magasabb rendűségéről és az életszínvo­nal rohamos emelkedéséről. Örvendező és hálás gyülekezet Június 3-a örömünnepe volt a gyülekezetnek. A nyugdíja­zás következtében megürült lelkészi állásba iktatta be hi­vatalába Gartai István a Nóg­rádi Egyházmegye esperese a gyülekezet megválasztott fia- ^ tál új lelkészét Rezessy Mik- * lost. Zsúfolásig megtelt a kis templom a hálás hívekkel és a vendégekkel, akik Budapest­ről, a szomszédos gyülekeze­Az elmúlt hetekben két finn egyházi énekkar látoga­tott el hazánkba, s egy-egy túristaút keretében egyházunk életébe is betekintést szerez­tek, látogattak gyülekezetek­ben, és szolgáltak kórusaik­kal. Hallottunk tőlük régi finn dallamokat, klasszikuso­kat is Sibeliustól Merikantóig, és újszerű, mai vallásos mu­zsikát is. Az egyik a NMKY egyházi szervezet vegyeskara volt Helsinkiből, a másik a Kan­san Raamattuseura (Nemzeti Bibliatársulat) Logos-kórusa. A két kórus összesen öt gyü­lekezet előtt énekelt: Deák tér, Pesthidegkúti Szeretet­otthon. Domony, Felsőpetény és Ősagárd. De valahol csak találkoztak szeretetünkkel, énekkel fejezték ki hálájukat, így többek között Aszódon, Ikladon, Bagolyirtáson. Külö­nösen is kiemelkedik Felső­petény, Domony és ősagárd vendéglátó szeretete, ahol a gyülekezet tagjai áldozatos szolgálattal, ünnepi érzések­kel és mozdulatokkal, s nem utolsó sorban a népviselet szépségével mutatták meg, hogy van egy nyelv, amely a szavak különbözőségén és kölcsönös érthetetlenségén túl mélyebb megértésre vezet Ülésezett az Egyháztörténeti Szakcsoport Tizedik munkaülését tar­totta június 1-én az Országos Egyház tanácstermében a Te­ológiai Akadémia Egyháztör­téneti Szakcsoportja dr. Fa- biny Tibor professzor vezeté­sével. Bencze Imre budapest- kelenföldi lelkész a reformá­ció első budai nyomairól, Révész László béri lelkész a gályarabság problematikájá­ról. Szigeti Jenő ádventista lelkész — az Akadémia egy­kori hallgatója — pedig a 18. század első felének magyar protestáns imádságoskönyvei- ről tartott előadást. A nagy figyelemmel kísért, levéltári kutatásokon alapuló beszámo­lókat élénk vita és eszmecse­re követte. A 16 főnyi Szak­csoport tagjai azután a soron következő feladataikról ta­nácskoztak. F. T. tekből: Balassagyarmatról, Szügyből, Nógrádból, Bánk­ról, ősagárdról, Felsőpetényből és a távolabbi Galgagutáról, Legéndről, Vanyarcról és Egy- házasdengelegről érkeztek. Mintegy 100 főnyi ember már be sem fért a templomba. Ők két ipolyvecei fiatal buzgólko- dása folytán hangszórón hall­hatták mindazt, ami a templomban elhangzott. Az es­peresnek a szolgálatban dr. Rezessy Zoltán, az új lelkész édesapja és Záborszky Csaba szügyi lelkész segédkezett. Az esperes igehirdetésében szólott arról, hogy az egyház Krisztus teste és ez a test él és szolgál ebben a világban. Bizonysága ennek a mai öröm­ünnep is, amely öröm a gyüle­kezet számára, mert áldozatos szeretetük eredménye, hogy lelkészt kaptak, öröm az új lelkész számára is, mert körül­veszi a gyülekezet szeretete, egyházmegyénk és az országos egyházunk számára is, vala­mint a szülők számára. Az édesapa életének legszebb napja, hogy fia is lelkész lett. Szólott arról 2 Pt 1,16—21 alapján, hogy a lelkész felada­ta annak a Krisztusnak hatal­mát hirdetni, aki odaáll a ki­csinyek, elesettek, gyengék mellé és megtanít a másokért élő élet szépségére. Krisztus eljövetelének hirdetése pedig a diakóniai életformáért való fe­lelősséget helyezi a lelkész és a gyülekezet szívére. Ezt a kö­zösen végzett szolgálatot — mondotta — csak a Szentlélek által lehet jól végezni. A beiktatás után Rezessy Miklós lelkész hirdette az igét a vasárnap igéje Mt 10,29—34 alapján. Kicsendült szavaiból a lelkészi szolgálat óriási fele­lőssége, de Jézus bizonyságte­vésre biztató szava is. „A fel­támadott Jézus Krisztus az, aki gondviselő szeretetével lehajol hozzánk, egymásra bíz bem nünket és bátorít, hogy ne fél­jünk hirdetni az Ő békességét minden beszédnél. A szeretet nyelve ez. A szép találkozások élmé­nyét és tartalmát nehéz vol­na összefoglalni, de néhány apró élmény bizonnyal többet mond minden summázásnál. Felsőpetényben — ahol a többiekhez hasonlóan a dús vendéglátás s a nagy templo­mi gyülekezet vette őket kö­rül — a falu gyermekserege volt nagy 'élményük, az egyik népviseletes kislány belefogó- zott az egyik finn asszony kezébe, sétált vele, s csak be­szélt, beszélt neki. „Miről be­szél a kislány?” — kérdez­tem évődve. — „Azt nem tu­dom, hogy miről beszél — felelt a finn asszony —, de azt értem, hogy szeret.” Ösagárdon, ahol sajnos már erősen kezdik levetni a gyö­nyörű népviseletet, az egyik kislány erre az alkalomra ka­pott népviseletes ruhát, ami­nek anyagáért sokat szalad­gált az édesanyja, s varratta meg azzal az idős asszonnyal, aki a faluban szinte már csak egyedül ért ehhez. Domonyban a galgavölgyiek erőteljes gyülekezeti éneke fogta meg őket. A helyi gyü­lekezeti énekkar még a finn himnuszt is elénekelte — fin­nül. Utána röstelkedtek, hogy bizonytalan volt a kezdet s a kiejtés. „Mi ezt jobban meg­értettük — felelték a finnek mosolyogva — mint ti a mi magyar énekünket.” ők ugyanis mindenütt elénekel­ték magyarul a 408. énekünk 2. versszakát, s elmondták, hogy mindig figyelték a gyü­lekezet arcát, vajon hányadik sornál veszik észre, hogy ma­gyarul énekelnek. Látták diakóniai munkán­kat, s szóltunk nekik a diakó- nia-teológia felismeréseiről és útjáról. Ezekre célozva mond­ta el búcsúzáskor az egyik kórus lelkész-tagja: — Templomaitokra szinte mindenütt ki van írva: „Erős vár a mi Istenünk!” Így is köszöntök egymásnak. Ez bennünk hamis képzetet kelt. Mintha várfalak mögé akar­nátok rejtőzni Isten védel­mében. emberek elől. Közöt­tetek járva azt tapasztaltuk, hogy Isten védelme alatt él­tek, de várfalak nélkül, min'- denütt az emberek között és emberek javára. K. E. és szeretetét minden ember­nek” — mondotta. Majd a Krisztus szeretetét és békéjét hirdető és azt megélő keresz­tyének szolgálatát körvonalaz­ta: „Optimistán állnak minden jó ügy mellé. Elítélnek minden széthúzást, elvetnek minden olyan dolgot, amely embereket egymással szembeállít... ezt teszik nemcsak a saját portá­jukon, vagy falujuk keretein belül, hanem nemzetközi mé­retekben is küzdenek az igaz­ságtalan háborúk és emberte­len társadalmi rendszerek el­len.” Végül rámutatott arra az igazságra, hogy „Krisztus tes­tének mindig, a mai világban is korszerű, eleven élő orga­nizmusnak kell lennie, amely fejlődik, változik, kinövi a ré­gi kereteket és szokásokat.” Akkor laposodik el egy gyüle­kezet élete — mondotta —, ha a hívek válnak korszerűtlenné. A Szentlélek segítségét kérte, hogy az ő és a gyülekezet bi­A pestlőrinci temetőben több százas gyászoló gyülekezet volt együtt, amikor utolsó útjára kísérték Kuthy Dezső nyugal­mazott püspököt. Családja, lel­késztársai, barátai, tisztelői — akik az ország minden részé­ből jöttek, hogy búcsúzzanak tőle — szomorú némasággal állták körül a koporsót. Az igehirdetést Szabó József ny. püspök, balassagyarmati lelkész mondotta, aki a püspö­ki szolgálatban váltótársa volt. Hadd idézzek részleteket be­lőle. „Az egyház köszöni külön­féle posztjain végzett, azonos értékű szolgálatait. A kor­mányzó bölcsességet, a legne­hezebb időkben is helytálló, szilárd hűséget. Hogy hazai és nemzetközi szolgálataival meg­becsülést szerzett egyházának itthon is, külföldön is. Erős igehirdetései a híveken át be­épültek az örökkévalóságba. Nevelő munkája sokaknak adott útmeghatározó indítást. Utolsó püspök lelkészi szolgá­lati helye, Balassagyarmat ha­rangjai e percekben viszik szét hajlékokba, családokba az emlékeztetést, mit jelentett ot­tani jelenléte a háború infer- nális végső szakaszán ...” A patriarkális korral meg­ajándékozott Kuthy Dezsővel egyháztörténelmünk egy da­rabja szállt sírba. Életének fő állomásai: Baja —Pozsony—Budapest—Ba­lassagyarmat — közben szá­mos felkészítő mellékállomás. Egyéniségének fő jellemzői pedig a páratlan munkakedv, a kötelességtudat, precizitás és az igéhez kötött lelkiismeret — mindez meleg szívvel páro­sulva. S mert e lutheri tulaj­donságok mindig átsütöttek egyéniségén, ezért választja a művész Lühnsdorff Luther ké­pei és alkotásai modelljéül. Baján született 1888. novem­ber 11-én olyan családban, melyben az egyház szolgálata hagyomány volt. Édesapja kántortanító volt. Iskoláit szü­lővárosában végzi. Az ottani katolikus szerzetesi gimnázium egyetlen evangélikus, emi­nens növendéke 1906-ban — milyen különösek Isten útjai — a pozsonyi evangélikus Teo­lógiára jelentkezik. Itt kapja egykori tanáraitól (Kovács Sándor, Raffay Sán­dor) az ösztönzést és impulzu­sokat, hogy teológiai horizont­ja kiszélesítésére egy-egy évre a jénai és göttingeni egyetem teológiai karán immatrikulál- tassa magát. Közben beutazza Németország nagy részét, kü­lönösen is azokat a helyeket, amelyekhez egyházunk történe­tének jeles eseményei fűződ­nek. Hazatérve kezdődnek életé­zonyságtétele hiteles és korsze­rű lehessen. Istentisztelet után ünnepi közgyűlés volt. Köszöntötték az új lelkészt: Gartai István esperes, Urbán József gyüleke­zeti felügyelő, a fiatalság ne­vében Urbán Magdolna és Oláh András, a galgagutai gyü­lekezet küldötte, Németh Gé­za ny. lelkész, a kelenföldi gyülekezet felügyelője, Né­meth József ipolyvecei rk. plé­bános, Pásztor Pál a Borsod- Hevesi Egyházmegye esperese, a felsőpetényi, vanyarci és szügyi gyülekezetek küldötte, Kühn Ernő nógrádi, és Ka­lácska Béla ősagárdi lelkész. A közgyűlés végeztével, a hagyományos nógrádi vendég- szeretettel tettek bizonyságot arról is a gyülekezet asszonyai, hogy a konyha művészei. Fe­lejthetetlen örömnap volt, amelyen e kis gyülekezet és fiatal lelkésze egymásra talált. Garami Lajos nek mellékállomásai, a nagy feladatokra készülés évei. 1913- ban segédlelkész, kora híres papja, Csók György mellett Miskolcon. (Ezt az időt és Csók György személyét holta napjáig emlegette.) Majd a tát­rai Ruszkinban 5 évig lelkész, közben tábori lelkészi szolgá­latot teljesít az 1. világháború alatt. Utána Monor következik. Innen hívja a húszas évek elején a közegyház bizalma életének egyik fő állomáshe­lyére Budapestre. Itt bontako­zik ki energikus, színes, gaz­dag egyénisége. Nyugdíjosz­tályt szervez és vezet, Luther Otthont irányít. Megbecsült külügyi szolgálatot végez. Iro­dát vezet. Mellékesen missziói lelkészi szolgálatot lát el Ve- csésen és Szolnokon, s mindkét helyen templomot épít. Úgy­hogy, amikor 1937-ben az egyetemes közgyűlés első egyetemes főtitkárnak vá­lasztja meg, egy már régóta meglevő állapotot legalizál. Családi élete is itt ér révbe. Itt köt házasságot és él majd boldog családi életet Mika Má­riával. Házasságukból négy gyermek származott. 1944-ben a dunáninneni egy­házkerület püspökévé választ­ja. Többszörösnek számító négy éven át látja el a főpász­tori tisztet. Egyházat újító programmal, szép álmokkal, messzemenő tervekkel, a szol­gálatban való elégés vágyá­val megy élete új főállomá­sára, Balassagyarmatra. De amikor a háborúban szerzett hangszálbaja lehetetlenné teszi ígéretének valóra váltását, fő- pásztori szolgálatának mara­dék nélküli teljesítését, a püs­pöki szolgálatot utódjának ad­ja át. A főpásztor megrendítő el­határozása szinte példa nélkül áll az egyház történetében, Lutheri cselekedet. Nem tehet lelkiismerete ellen, amely arra kényszerítette, hogy félre­tegye egyéni és családi érde­keit, s diadalra juttassa az egy­ház iránt érzett felelősségét. Mert érezte, hogy szónoki hang nélkül, beteges testtel nem járhatja be egyházkerületének városait és falvait, hogy sze­mélyes jelenlétével, prédiká­cióival utat mutasson népének. E nagy energiájú ember félre­áll meghajolva Isten akarata előtt. A nyugalom éveit pestlőrin­ci otthonában töltötte megoszt­va szeretetét a család (unokáit különösen szerette és gondju­kat viselte és a pestlőrinci gyülekezet között, öt hétig tar­tó agóniájában Luther kedves igéjével vigasztalta magát: „Tudom, hogy az én Megvál­tóm él...” Matuz László Erős vár — falak nélkül Két finn egyházi énekkar látogatása hazánkban Pilinszky János: A tékozló fiú keresése Itt lakott kétségtelenül. Látod ? Látom. A mi fiunk. Ülj az ablakba, nézd a házakat, aztán a szobát, falakat, a jégveremnél hidegebb éléskamrát, mosdóhelyet. Most pedig induljunk haza. A költő „Szálkák” című kötetéből. Megjelent 1972-ben. Tudom, hogy az én Megváltóm él... Eltemették Kuthy Dezső ny. püspököt Ez történt Münchenben 1938-ban A világot öt rendkívül meredek lépcsőfokon rántotta magá­val a fasizmus a háború infernójába. A lépcsők sorrendben a következők voltak: 1. 1935-ben Hitler bekebelezte a Saar-vidéket. 2. 1936-ban önkényesen megszüntette a Rajna-vidék demili- tarizált státusát. 3. 1938-ban Németország bekebelezte Ausztriát (Anschluss). 4. 1938 szeptemberében a müncheni egyezményt kényszerí­tették Csehszlovákiára, és 5. 1939 márciusában megszállta Csehországot, Szlovákiából pedig protektorátust csinált. Ugyanennek.az évnek az őszén pedig már benne voltunk a második világháborúban. AZ ALÁBBI NÉHÁNY SORBAN a 4. LÉPCSŐFOK, vagyis a müncheni egyezmény körüli dolgokról frissítjük fel emléke­zetünket. Azért elsősorban, mert az elmúlt hetek során a leg­többet emlegetett „egyezmény” volt, s mert a csehszlovák— nyugatnémet tárgyalás kedvező kimenetele megnyitja az utat Nyugat-Németország és egyéb szocialista állam viszonyának rendezéséhez. A tárgyalássorozat anyagából még kevés konk­rétum szivárgott ki, de annyi mégis, hogy a kormányok elé ter­jesztendő szöveg mindkét felet kielégíti, s külön hangsúlyozást nyert, hogy a „müncheni szerződés” érvénytelenségét el fogják ismerni, s a diktátumot erkölcsi-politikai elítélésben részesítik. Ennél többet ma még nem ismerünk a fejleményekből. De hát mi is történt Münchenben 1938-ban? Aligha kellett különösebben éles szem annak meglátásához, hogy 1938-ban már a háború szélén táncolt Európa. A szep­tember 21-én Genf ben tartott népszövetségi ülésen Litvinov szovjet delegátus drámai hangú bejelentést tett. Csehszlovákia szorongatott helyzete félreérthetetlen, s ebben a helyzetében félreértés nélküli segítségnyújtásra van szükség. A szovjet kor­mány azonnali beavatkozásra kész, amennyiben Franciaország teljesíti szerződésbeli kötelezettségét a csehek irányában. Nem nézheti a világ közömbösen ennek a közép-európai kis állam­nak a fenyegetettségét. A Szudéta-vidéken lakó németség mesterségesen felszított hangulata, Hitler beszédeinek tartalma és fenyegető hangvé­tele az „üldözött és létbizonytalanságban” lévő kisebbségről nem hagyott kétséget maga után, hogy a fasiszta diktátor sze­met vetett Csehszlovákiára. Szeptember 26-án Hitler Berlinben tartott beszédet. E beszé­dében Angliát és Franciaországot, mint vele egyetértőén gon­dolkodó partnereket jellemezte, és ugyanakkor Benest és Cseh­szlovákiát durva, brutális szavakkal támadta. Kijelentette: „A cseheknek ki kell takarodniok a Szudéta-földről, s neki mind­egy, hogy a továbbiakban mi történik Csehszlovákiával... Ez az utolsó területi követelésem Európától.” Ez már ultimátum volt. S valóban erre a hangvételre meg­történtek a részleges mozgósítások. A cseheknek másfél milliós hadserege állt a jól védelmezhető nyugati határok mentén, a francia hadsereg részben, az angol flotta teljes mértékben moz­gósítva volt, a szovjet hadsereg készenlétben állt, hogy Len­gyelország és Románia felöl felvonuljon. Németországban a józan gondolkodású tábornoki kar „lázadt fel a lehetetlenséget követelő, egyéni presztízsből politizáló diktátor” ellen. Az árulás naiv hiszékenység eredméflye volt. ‘'““’""J EGYETLEN EMBER HITT CSAK A BÉKE MEGMENTÉSÉ­BEN, s ennek az embernek hamis illúzióit rendkívül drágán fizette meg az emberiség. Ez az ember az akkori brit minisz­terelnök, az „esernyős Chamberlain" volt. Szeptember 14-én saját iniciativája alapján táviratot küldött Hitlernek, hogy lá­togatást tenne nála. Háromszor repült Németországba. Meg volt győződve arról, hogy a Szudéta-föld kiürítésével a csehek elkerülhetik a német inváziót. Harmadik útja Münchenbe ve­zetett, ahol a francia miniszterelnök, Daladier és Mussolini is jelen volt. A Szovjetunió nem nyert meghívást, a cseheket, mint érdekelteket, csupán beidézték. Szeptember 28-án mezítelen szavakban közölték a csehekkel, hogy az „európai nagyhatalmak megbeszélése megkezdődött". Gyorsan egyetértésre jutott a „négy nagy". Délben kezdődtek a tárgyalások és hajnali 2 órakor már megszületett a 30-án közzétett memorandum: a Szudéta-földet öt részletben kell ki­üríteni, s az első már október 1-én esedékes. Tíz nap alatt pe­dig fejeződjék be a művelet. Az okmányt a cseh delegátus elé helyezték. Olyan megalá­zóan kényszerítették aláírására, hogy be sem jelenthette a vi­lág előtt protestációját. Egyedül Benes lemondása jelezte a cseh tragédia kezdetét. ÉS HOGY MÉG EGY-KÉT RÉSZLETET FELELEVENÍT­SÜNK, emlékezzünk meg arról, hogy szeptember 30-án Cham­berlain Hitler vendége volt. A naiv politikusnak egyetlen ké­rése volt, Hitler írná alá a két állam békéjéről szóló fogalmaz­ványát. „A német és angol kapcsolat jelentősen kibővült és ez mindkét ország és Európa számára fontos lépés”... és hogy „a tegnap este aláírt egyezmény, valamint az angol—német flotta­egyezmény szimbolikusan is azt a kívánságot fejezi ki népeink számára, hogy soha többet egymás ellen nem folytatunk há­borút-. Hitler minden fenntartás nélkül aláírta az előter­jesztést. Chamberlain az aláírt „papiros-okmányt” lobogtatta a lon­doni repülőtéren. Külügyminiszterének a repülőtérről haza hajtván ezt mondta: „Három hónap múlva el is felejtjük mind­ezt... Németországból mégis egy értékes békét hoztunk ma­gunkkal. Azt hiszem, hogy a mi időnkre megoldottuk a béke kérdését.” EKÖZBEN CSEHSZLOVÁKIA SZÉTHULLÁSA MEGKEZ­DŐDÖTT. Nemcsak a németek estek a leterített áldozatra, de a lengyelek is huszonnégy órás ultimátumban szólították fel te­rületek átadására. Sajnos, mi magyarok sem maradtunk ki a bűnösen megalázott ország törvénytelen szétmarcangolásából. Fél esztendő sem telt bele és a chamberlaini jóslat füstté fosz­lott, mert Csehszlovákia a háború végéig eltűnt az európai térképről. EZ TÖRTÉNT MÜNCHENBEN 1938-ban. Hogy a háborút megakadályozzák, a „nagyok" koncként odadobtak egy kicsiny és védtelen államot. Megalázó, megszégyenítő módon fogadta­tott el egy diktátumot a „négy nagy”. S ha most belegondolunk a napjainkban folyó tárgyalásmenetbe, akkor a felfrissített em­lékezetben jó tisztán látnunk, mi zajlott le a kulisszák mögött, s mi az igazság egy szerződés mögött, hogy meg ne ismétlőd­jenek a hasonló árulások. Még naivitásból, hiszékenységből sem! Dr. Rédey Pál Az Északi Evangélikus Egyházkerület felhívása Az Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek és segéd­lelkészek figyelmét a július 1-én megüresedő gércei (Vas m.) lelkészi állásra. A javadalom megfelel az országos lelkészi átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az egyházkerület püspökénél (Budapest, VIII., Üllői út 24. I.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom