Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-01 / 26. szám
\ Tanít a múlt Kétszázötven éves a hartai gyülekezet Az elmúlt évben több olyan gyülekezetről számolhattunk be, amely kétszázötven éves múltra tekinthet vissza. Ezeket az ünnepeket általában püspök-látogatás jellemezte, ahol együtt adott hálát gyülekezet és főpásztor. Ezek a jubileumok azonban mindenütt párosultak a jövőbe tekintéssel és jövőt építő feladatok elvégzésével. Ebbe a sorba lépett be a hartai gyülekezet is, mely ebben az esztendőben ünnepli fennállásának kétszázötven éves jubileumát. Történelem és tanulsága Kétszázötven év! Sok, vagy kevés? Lehet többféleképpen KERESZTYÉN HITÜNK ÉS ÉLETÜNK zsinórmértéke a Szentírás. Ennek egyik alapvető tanítása szerint Isten az embert a maga képére és hasonlóságára teremtette. A teremtő Isten és a teremtett ember kapcsolatára tömören mutat rá az Apostoli Hitvallás 1. hitágazata, ugyanakkor annak tartalmát klasszikusan fejti ki Luther Kis Kátéjának idevonatkozó magyarázata. Ez részletekbe menően utal arra, mit kapott a teremtett ember a teremtő Istentől. Az úgynevezett lelki javak mellett erősen hangsúlyozza a testi javakat, tehát mindazt, ami testi, földi életünkhöz szükséges. Nem kell külön hangoztatnunk: a Szentírás tanításán alapuló hitünk szerint a test és a lélek egységéhez hasonlóan szoros összefüggésben állnak a lelki és a testi javak is. Ebben a néhány sorban feladatunk annak megmutatása, hogy a testi élet és anyagi javak is — éppen a fentiek szellemében — Isten ajándékai. Amikor tehát a jól ismert igére utalunk: „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá” (Jk. 1, 17), akkor ez magában foglalja azt az igazságot is, hogy a lelki javak mellett a testiek is végső sorban Isten ajándékai, röviden: mindent Istentől kaptunk. Sajnos, erről gyakran megfeledkezünk. Túlságosan is bennünk él annak tudata, hogy testi, földi életünk szükségletei illetve javai kizárólag a mi tudásunk, fáradozásunk és munkánk gyümölcsei. Könnyen hajiunk arra, hogy elért eredményeinket saját erőfeszítéseink sikereinek tudjuk be. Az ilyen felfogás és magatartás rendszerint odavezet, hogy önmagunkat állítjuk ebben a vonatkozásban is a középpontba. Pedig azt is kellene tudnunk, hogy ilyen szemlélet sokszor „vakvágányra” visz, nem is szólva arról, hogy eltávolíthat bennünket «Istentől és embertársainktól egyaránt. Márpedig a Szentírás tanításával és keresztyén hitünkkel ellentétben áll az önző, csak önmagának élő, csak a maga javát és érvényesülését tekintő életmód. Ha valakinek, úgy éppen a keresztyéneknek tudniuk és vallaniuk kell, hogy „közölünk senki nem élhet önmagának” (1. Kor. 14, 7). Jó, ha ezen a területen is világosan látunk, s ehhez kitűnő segítségünkre lehet egyrészt az Apostoli Hitvallás első hitágazatának már említett lutheri magyarázata, mely szerint Isten bennünket „a test és élet minden szükségletével és táplálékával naponként bőven ellát”. Ugyanakkor másrészt ide vehetjük kiegészítésül mindazt, ami a Kis Káté harmadik részének — a Miatyánknak — negyedik kérése kapcsán a mindennapi kenyér fogalmához tartozik. Így többek között: „...étel, ital, ruházat ... jó kormány,... békesség, egészség, jó rend ... és ezekhez hasonlók”. MINDENNEK ELFOGADÁSA távolról sem jelenti azt, mintha talán le akarnánk becsülni mindazokat a vívmányokat és eredményeket, amelyeket az emberi ész és tudás, a technika és civilizáció, s nem utolsó sorban a becsületesen végzett, lelkiismeretes munka az egyes ember, vagy értékelni. Tény az, hogy az elmúlt kétszázötven évben hazánk történelmében sok minden történt. Elég csak az elmúlt 50—60 évre gondolni! Egy gyülekezet történetében a kétszázötven éves jubileum mindenképpen jelentős állomás. Harta ... Duna melletti község, nem mesze Kalocsától. Országszerte ismert ma is termelőszövetkezete és a falu gazdagsága, szorgalmas népe. Harta neve először 1289- ben szerepel egy oklevélben. Az akkori helység a mainál egy kicsit északabbra terült el és a 17. században a török hódoltság alatt pusztult el teljesen. az egész emberiség javára elért. Aki jól ismeri a Szentírást, az tudja, hogy Isten az embert munkára teremtette, s arra, hogy tudásával a maga és mások szolgálatába állítsa a természet erőit és kincseit. A munka szeretele, becsületes, lelkiismeretes végzése hitünk szerint az anyagi javak előteremtésének nélkülözhetetlen feltétele és tartozéka. Erre utal többek között Pál apostol, amikor inti a „rendetlenül élőket”, mondván: „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2. Ts. 3, 10). Ezzel egyidejűleg azonban azt is valljuk, hogy munkánk végzéséhez, s általában földi javaink megszerzéséhez szükséges erőt és egészséget Istentől kapjuk ajándékul, e célok és feladatok megvalósítása érdekében. Ugyanezt valljuk a tudomány és technika terén elért hatalmas eredményekkel kapcsolatban is, annak kihangsúlyozásával, hogy ezeket is az egész emberiség javára kell fordítanunk. A KIS KÁTÉ FENTI IDÉZETE és keresztyén hitünk szerint a „jó kormány, békesség, jó rend” is Isten ajándéka. Ebben az összefüggésben a jól ismert Rm. 13, 1 kk íráshelyen túlmenően az elmúlt évszázadok keserű tapasztalataiból tudjuk, hogy nem elég megtermelni az anyagi javakat, hanem azokat igazságosan el is kell osztani. Erről sokat tudnának beszélni azok, akiket anyagi vonatkozásban lel- kiismeretleriül, zsarnoki módon elnyomtak, kizsákmányoltak, ugyanakkor legelemibb emberi jogaitól is megfosztották. Jóleső örömmel tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben számos elnyomott nép nyerte vissza szabadságát és függetlenségét, s életük anyagi színvonala is emelkedőben van. Be fájdalommal kell látnunk az imperialista erőknek azon igyekezetét, amellyel továbbra is gyarmati, vagy félgyarmati sorban akarják meghagyni az emberek százmillióit. És az a tény sem hagyhatja békén a keresztyénséget, hogy az emberiségnek egyharmada még ma is éhezik, szellemi és anyagi nyomorban tengődik. Ezen a téren még igen sok a tennivalója a keresztyén egyházaknak, s mindazoknak, akiknek szívügye az, hogy minden ember emberségéhez méltó módon és színvonalon élhessen anyagi vonatkozásban is. MI CSAK HÁLÁSAK LEHETÜNK Istennek, hogy olyan kormányt és társadalmi rendet adott nekünk, amely az elmúlt, közel három évtizedben bámulatra méltó erőfeszítéseket tett és eredményeket ért el annak érdekében, hogy hazánkban ne csak egyesek, vagy egyes rétegek számára legyen elérhető az állandóan emelkedő életszínvonal, hanem dolgozó népünk széles rétegei számára is. Hálásak lehetünk Istennek azért is, hogy népünk a szocialista államok táborába tartozik, amelyek óriási áldozatokat hoznak békés életünk biztosítása érdekében. Mi ezt is Isten ajándékának tekintjük, s ezért keresztyén hitünkből folyóan, jó szívvel támogatjuk egész népünk — benne evangélikus egyházunk — javán fáradozó vezetőinket, szocialista társadalmi rendünket. Mekis Ádásn A mai község első telepesei 1720 és 1724 között érkeztek. A község őslakóit elsősorban Württenbergből származó németek, valamint francia hugenották, felvidéki szlovákok és a környékből származó magyarok alkották. A legerősebb a német hatás volt oly annyira, hogy hozzájuk asszimilálódott a többi és hosszú ideig „sváb” községnek tartották nyilván Hartát. Ez azonban sohasem akadályozta a gyülekezetei és a falut abban, hogy kivegye részét azokból a terhekből és áldozatokból, melyek egész népünkre hárultak. Ma már nincs német nyelvű istentisztelet, mert nincs rá igény. Az őslakosok többsége evangélikus volt. Kezdetben egy rögtönzött imaházban egy tanító tartott istentiszteleteket, de már 1724-ben önálló lelkésze van a gyülekezetnek Szalag Sámuel személyében. A negyedik lelkész idejében készült el a második imaház. Fabriczy János szolgálata idején, aki a gyülekezet hatodik lelkésze volt, épült a mai templom 1791-1798 között, melyet 1798. október 11-én — 175 éve — szentelt fel Hamaljar János szuperintendens. Hartai iparos szülők gyermeke, Gallé Andor 50 évig, majd István nevű fia 34 évig szolgált a gyülekezetben, akiknek szolgálata máig is ható nyomot hagyott a gyülekezet életében. 1963-ig 32 évet szolgált a gyülekezetben Palotay Gyula, akinek neve irodalmi munkásságán keresztül is országszerte ismert. A mai lelkész Sárkány Tibor a gyülekezet 12. lelkésze. Az itt egészen nagy vonalakban felvázolt bepillantás a gyülekezet történetébe arról tanúskodik, hogy kisebb-na- gyobb megingások ellenére is ez a gyülekezet mindig rendezett viszonyok közt, Istent szeretve, neki engedelmeskedve akarta végezni szolgálatát az egyházban és népünk között is. A gyülekezet kétszázötven éves jubileumát és a templomszentelés 175 éves jubileumát a községi ünnepekhez kapcsolódva június 10-én, pünkösdkor ünnepelte a gyülekezet. Méltó megemlékezés A jubileumi ünnepre, a hálaadó istentisztelet szolgálatának elvégzésére a gyülekezet meghívta D. Káldy Zoltán püspököt, akit elkísért felesége is. „Nekem ma a Deák téri gyülekezetben kellene prédikálnom, de úgy éreztem, hogy olyan jelentős ez a kettős évforduló, hogy ide kellett eljönnöm” - mondta a közgyűlésen a püspök. Ezzel is jelezve azt, hogy milyen nagyra értékeli nemcsak a kétszázötven éves múltat, hanem a hartai gyülekezet szolgálatát is. Az istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Ezékiel 36, Egyházunk Külügyi Bizottsága 1973. május 19-én D. Káldy Zoltán püspök elnökletével ülést tartott. A Német Demokratikus Köztársaságban járt egyházi és diakóniai küldöttségek tagjai beszámoltak útjukról, majd az Európai Egyházak Konferenciája elnökségének Siófokon tartott üléséről tett jelentést D. dr. Ottlyk Ernő püspök. A Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottsága chilei üléséről D. Káldy Zoltán püspök, a Keresztyén Békekonferencia bizottsági üléseiről pedig dr. Vámos József dékán és 26—27 alapján végezte a püspök. Igehirdetésének első részében visszapillantott a múltra, értékelve a gyülekezet múltbeli szolgálatát és a két jubileumot, majd arról szólt, hogy a két jubileumot egy harmadik, egy még nagyobb jubileum öleli át, pünkösd, Jézus Krisztus anyaszentegyhá- zának születése. Majd arról beszélt a püspök, hogy nem lehet ünnepelni három ilyen óriási dátumot hálaadás nélkül, hogy mind eddig megtartotta Isten a gyülekezetei és az egyházat. Végül arra hívta fel figyelmet, hogy az igazi jubileum mindig alkalom a megújulásra, vagyis a „kőszívnek” a kicserélése „hús szívre”, mely azt jelenti, hogy hátat fordítunk hitetlen és önző életünknek és elfogadjuk Istent Istenünknek, Atyánknak, és a szeretet gyakorlása határozza meg életünket. Ha ezt megteszi a gyülekezet, akkor van jövendője is! Az istentisztelethez csatlakozó közgyűlésen először Sárkány Tibor lelkész ismertette a gyülekezet és templom történetét, majd egy szavalatot hallgatott meg a gyülekezet, Palotay Gyula: „A hartai evangélikus egyházközség fennállásának 240 éves jubileumára” címen, Közel Mária előadásában. Végül D. Káldy Zoltán püspök adta át Magyarországi Evangélikus Egyház köszöntését. Istentisztelet után megtekinthettük a gyülekezet kiállítását, melyben szép elrendezésben láthattuk a kétszázötven év emlékeit, jegyzőkönyveit, emlékeit, melyek szépen reprezentálták a gyülekezet életét. Ezt követően a község által szervezett Néprajzi Múzeumban tekinthettük meg a hartai nép eredeti népviseletét és használati eszközeit igen ízléses kiállítás keretében. Bizakodással előre Aki részese lehetett az ünnepségnek, örömmel állapíthatta meg, hogy olyan gyülekezettel találkozhatott, melynek nemcsak jelentős és gazdag múltja van, hanem virágzó jelene is. Rendszeresen és szép számban járnak templomba. Állandóan gondja van a gyülekezeteknek templomára és annak berendezésére. Úgy tűnik, hogy biztosítva van a gyülekezet jövője is. Ez azonban csak úgy lesz realitás, ha a gyülekezet minden egyes tagja komolyan veszi a jubileumi figyelmeztetést, hogy teljes szívvel ragaszkodik Istenéhez és forrón, kikötések nélkül felekezeti és világnézeti különbségek nélkül gyakorolja a sze- retetet kis és nagy körben egyformán. If j. Kendeh György dr. Selmeczi János igazgató számolt be. A Lutheránus Világszövetség és a Vatikán között folytatott tárgyalásokra alakított vegyes bizottság ülésének eredményeit, dr. Hafenscher Károly, az európai evangélikus és református egyházak közötti együttműködést célzó ún. „Leuenbergi Konkordia” megszövegezésével foglalkozó konferencia tárgyalásait pedig Ifj. Harmati Béla külügyi titkár ismertette. A Külügyi Bizottság megbeszélte az egyházunk előtt álló külügyi feladatokat is. Isten sáfárai vagyunk Mindent Istentől kaptunk Pákolits István: Négysorosak Jóvátehetetlen Á halottnak most nyújtana kezet. Szívesen szülne, de már nem lehet. A levél hull, későn kapkod az ág. Amit nem mondtál, holnap mondanád. Modern Össztáncra járó lányok előtt sikere van új frizurádnak; de lemaradsz egy évszázaddal, amikor kinyitod a szádat. (A József Attila díjas költő „Jel” című 1971-ben megjelent kötetéből). _______________________ ÜL ÉSEZETT * egyhazunk külügyi bizottsága * Jó utat, béke! A háború egyik szörnyű vonása az, hogy a szemben álló felek között megszűnik minden normális emberi kapcsolat. Vannak ugyan és kell is hogy legyenek ebben a természetellenes helyzetben is olyan erkölcsi normák, amelyek betartása kötelező, de az alapvető szándék: a másik fél végleges legyűrése, csak a kölcsönös félelmet táplálhatja, növelheti. A háborúban ezért nem lehet, képtelenség egymással „szót érteni”, itt a fegyverek beszélnek, miközben az ember retteg még a kimondott szótól is. UGYANAKKOR ÉPPEN AZ ELMÚLT HUSZONEGY- NÉHÁNY ESZTENDŐ bizonyos időszakaiban tapasztalhattuk keserűen azt, hogy még a békét is megmérgezheti egy egyfajta hidegháborús légkör. Az, amikor a háborúban el nem ért céljait az imperialista világ „finomabb” eszközökkel próbálta elérni. Amikor a különféle mesterkedések révén megintcsak ellehetetlenültek a normális emberi kapcsolatok, amikor nem vezetett út az egyik ország fővárosából a másikba. Az utat felégették a gyűlölködő szavak s a nem egyszer kirobbantott „helyi” háborúk. Rágalmak áradata zúdult ránk, a szocialista tábor országaira, népeire s sokszor politikai-gazdasági zsarolással próbáltak bennünket utunkról letéríteni, ha nem védekező háborúra kényszeríteni. DE EZEKBEN A NEHÉZ ÉVEKBEN IS ÉLT az egyszerű emberekben az a remény, hogy egyszer mindez megváltozik s voltak vezetőink, politikusaink, akik ennek az embertelen légkörnek az elosztásán fáradoztak. Nem volt könnyű feladat, úgy- annyira nem, hogy sokszor úgy látszott: az ellentmondásokat könnyebb lenne fegyverekkel „feloldani”, mintsem emberi szóval, a tárgyalások segítségével megoldani. A BÉKÉNEK ÉPPEN AZ A LEGJELLEMZŐBB VONÁSA, hogy még az egymással ellentétes véleményen levő, ellentétes politikai meggyőződésű emberek is barátságra nyitott kézzel indulnak el egymás felé — fegyvertelenül. Mindehhez azonban egy az eddiginél másabb, a mi vezetőink által már régen megmutatott útra, a kölcsönös megértés lehetőségére volt és van szükség. Arra, hogy a világnak a másik részén is megértsék: Földünk és az egész emberiség közös érdeke az, ha a legfontosabb kérdésben — a béke állandósításának kérdésében — meg tudunk egymással egyezni. MA ENNEK AZ IDEJÉT ÉLJÜK. Azt élhetjük át, hogy a két világrendszer vezetői, politikusai előtt út nyílott: a megértés, az egymás megbecsülésének útja. Az ezen az úton megtett lépések eredményei igen szépek és biztatóak: Vietnamban véget ért a háború, lehetőség nyílott arra, hogy Európában véglegesen megszilárduljon a béke és a népek biztonsága, hogy a vezető hatalmak államférfiai a tárgyalóasztalhoz ültek, hogy egymást országaikban felkeresik. Mindezek láttán pedig az a reménység élhet bennünk, hogy a béke szándéka, a békét akaró népek és tömegek ott is megtalálják majd az utal, ahol ez ma még nehéznek tűnik s ott is nyílik mód a tárgyalásokra, ahol erre a kapitalista világ vezetői ma még nem akarnak alkalmat adni. Addig is: jó utat, béke! Dr. Vámos József Szép ünnep Nógrádon A Börzsöny-hegység lábainál, a megyének nevét adó vár tövében fekszik Nógrád község. Lakóinak szorgalmát, igyekezetét és emelkedő életszintjét tükrözik az egymásután épülő-szépülő házak, a rendezett virágos utcák, az egyre szaporodó gépkocsik. Szentháromság vasárnapján kedves és bennsőséges ünnepe volt a lélekszámra nem nagy, de lelkes és összetartó gyülekezetnek. Ezen a vasárnapon az egyházmegye esperese Gar- tai István hirdette az igét és vezette be az ünnepi közgyűlést, melynek keretében köszöntötte a nógrádi gyülekezet lelkészét, Kűhn Ernőt, aki húsz éve végzi szolgálatát Nógrádon és életének hatvanadik évét tölti be. A gyülekezet gondnoka, Dobos Vincze szívből jövő meleg szavakkal emlékezett meg lelkészük szolgálatáról és a kettős évforduló alkalmából átnyújtotta a gyülekezet tagjainak adományát. Nagyon kedves színfoltja volt az ünnepségnek az ifjú nemzedék köszöntője. Krikó Erzsiké, Andrásik Zsuzsi, Molnár Tibor, Uhlia Zsuzsi és Molnár Zsuzsika verses köszöntőket, versbe foglalt imádságot mondtak és átnyújtották virágcsokraikat. A presbitérium tagjai egy- egy bibliai igével, kézfogással és testvéri csókkal köszöntötték lelkipásztorukat. Az üdvözlések sorát Gartai István esperes zárta, aki évfolyamtársát köszöntve a jubilánsban személyes jókívánságát elmondva tolmácsolta még az egyházmegye és a Lelkészi Munkaközösség üdvözletét is. Végül Kűhn Ernő lelkész köszönte meg az üdvözléseket és jókívánságokat, a gyülekezet szeretetét, hűségét és áldozatkészségét. Egyháztörténeti naptár Július Huszonöt éve, 1948 nyarán jelent meg D. dr. Prőhle Károly egyetemi tanár, teológiai professzornak „A hit világa” című dogmatikakönyve. A nagynevű tudós és ökumenikus vezéregyéniség élete alkonyán írt művéből a személyes hit melege és az evangéliumi tanítás tisztasága sugárzik ma is felénk. 14. Négyszázötven, éve, 1523, július 14-én jelent meg Zwingli egyik jelentős reformátort irata, amely az első zürichi disputáción elhangzott alapvető tételeit összegezi. 19. Százhuszonöt éve, 1848.. július 19-én választotta meg a Tiszai Evangélikus Egyházkerület Eperjesen Pákh Mihály iglói főesperest püspökké, Jo- zeffy Pál utódjává (t 1858). 26. Kétszáznegyven éve, 1733. július 26-án született Bécsben Schröckh Mátyás wittenbergi egyháztörténész professzor, Bél Mátyás unokája (+ 1808), 35 kötetes német nyelvű Keresztény Egyháztörténete és 10 kötetes újkori egyház története alapján írta Kálniczky Benedek sárospataki református professzor a „Közönséges Keresztyén Egyháztörténettan” című kétkötetes munkáját 1848-ban. 29. Tíz éve, 1963. július 29— augusztus 11. között tartotta a Lutheránus Világszövetség negyedik nagygyűlését Helsinkiben. Az első három nagygyűlés színhelye Lund (1947), Hannover (1952), Minneapolis (1957), az eddig utolsóé pedig 1970-ben Evian volt. Dr. Fabiny Tjbor J. S. BACH műveiből orgonaest lesz július 6-án, pénteken és július 9-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. „A FUGA MŰVÉSZETE” (II. rész) Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12. — Forint. J > J