Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-24 / 25. szám

Só és világosság Mt 5, 13—14 Isten egyik vagy másik igéjét különös élességgel eleveníti meg megmutatva ezzel, hogy az Ö szava élő szó, éppen ma megszólaló utat mutató szó a keresztyén ember számára. Ilyen irányt mutató ige a mai keresztyénség számára ez az ige is: legyetek só, és világosság. Jézus példázatát talán úgy fogal­mazhatnám meg: bele a világba. HA JÉZUS PÉLDÁZATÁNAK szemléletes képét feloldani akarjuk, az első, amire a só képe figyelmeztet: amibe belekerül nem marad elszigetelten benne. Nem a különállásában van a ' fontossága hanem abban, hogy elvegyülve hatást fejt ki. Ez a szolgálata a sónak. Jézus az O egyházát nem szent elkülönü­lésre, hanem szolgáló feloldódásra küldi az emberek közé. Ez egyedeiben is, összességében is a keresztyén szolgálat a társa­dalomban. Ez a szolgálat — úgy tűnik — szinte nyomtalan, hi­szen a levesben sem apró sókristályokat ropogtatunk, csak az íze van meg. Ez az íz azonban igen fontos. NEM LESZ URALKODÓ ÍZZÉ, mert ha elsóztak valamit akkor már éppen nem kellemes. Akadnak ilyen uralkodó, má­sokat kioktató fölényesen elítélő emberek gyülekezeteinkben. Bizony olyanok mint az elsózott étel, sokat kell nyelni utánuk. De ahol jó ízt ad a keresztyén szolgálat, az olyan valóban mint a .likőr az édes süteményben is kell egy csipet só a savanyú­ság íoz is egy csipet, mert ízesebb lesz. Ilyen ízes keresztyének azok, akiknek a szeretete olyan jólesik bajban, gyászban, örömben, összetörettetésben és felemeltetésben. Szinte észre­vétlenül tudnak együtt örülni és együtt sírni. Áldott az ilyen ízesen, de szinte láthatatlanul szolgáló keresztyének szolgála­ta, akiket csak úgy észlel e világ: jaj, de jó volt, amíg mellet­tem volt, valamit kaptam általa ... IDE TARTOZIK A SÓNAK AZ A TULAJDONSÁGA IS, hogy nélkülözhetetlen. A legkitűnőbb étel is ízetlen, ha kima­radt a só belőle. Mindennapi kenyerünk sótlanul elviselhetet­len. De a mai életünkben hogyan nyer munkánk, fáradozásunk új értelmet, új távlatot, amikor a keresztyén élet szolgálata távlatában nézem. Munkám verítéke mögött ott van annak értelme, hiszen valaki másnak segítek vele. Verítékemből csa­ládomnak, de más ismeretlen embereknek arcán lesz öröm és segítség. Ez a szolgálatom távlata, összefüggések mutatkoznak meg, amelyek nyomán közös életünk épül, gyarapszik. Ennek tudatos végzése életem jó íze. Az a megelégedettség, belső öröm, amely mindezek nyomán megtölti életem, az a csendes tanúskodás, amellyel életem mutatja, hogy hitben élni, sóként a szolgálatban feloldódni, milyen jó. Az ilyen életek árasztják maguk körül a kiegyensúlyozottság, békesség, elégedettség jó levegőjét. Erre pedig milyen nagy szükség van ideges, hajszolt, nyugtalan életünkben. Az ilyen „só-élet” elkötelezés a tisz­tességre, becsületes, pontos, megbízható, szavatartó életre és ez olyan nélkülözhetetlen mint a só az ételünkben. A SÓ TISZTASÁGÁRA VIGYÁZNI IS KELL. Emlékezünk a régi falusi szatócsüzletek zsúfoltságára, ahol olykor petró­leum szaga volt a sónak, mert a közelében tárolták. Az evan­gélium sójára vigyázni kell. Életünk tisztasága, odaszentelt volta elkötelezés, hogy nem alkudhatunk meg sem egyéni, sem családi, sem társadalmi életünkben az erkölcstelenség, tisztá- talanság semmiféle formájával. Jusson eszünkbe, hogy g meg- ízetlenült sót kidobják és eltapossák az emberek is. ezzel\kapcsolatos a sónak még az a tulaj­donsága IS, hogy a romlástól őriz. Ha ízes füstölt sonkát látsz az asztalodon, az azért lehetséges, mert a só áthatotta és megőrizte. Társadalmunk is küzd romboló, ártó, felelőtlen, de­kadens irányzatokkal. A „só-életű” keresztyén ember kell, hogy tudja, milyen nagy a felelősség rajta, hogy ahol hat a környe­zetében, ott megszűnjön a romlás. A léha, csak magának élő, önző életszemlélet, mert ez egyéni romlás is, de társadalmi romlás is. Ahol az evangélium szava hangzik, ahol ember­szívek törnek össze bűneik súlya alatt, ahol azonban a bocsá­nat örömhíre is megszólal és a nyomában életújulások történ­nek, ott megáll a romlás és helyette új ízű élet következik. JÉZUS A VILÁGOSSÁGRÓL IS SZÓL. Szánjátok oda ma­gatokat, hogy szolgálatotok másoknak új útmutatást, elesettek­nek felemeltetés, új öröm és megbékélés legyen. Ez a világos­ság mint hegyen épült város adjon biztos irányt a vándorok­nak. Sólyom Károly Krisztusban szeretett világ Cserháti Sándor szegedi lelkész Teológiai Akadémiánk doktora AZ ELMÚLT TIZENÖT ÉVBEN lendülettel folyó ha­zai teológiai munka egyik jele és eredménye, hogy a fiatalabb lelkésznemzedék tagjai közül is szép számmal jelentkeztek Teológiánkon a doktori cím elnyerésére. Pe­dig nem könnyű feladatra vállalkozik az, aki a Magyar- országi Evangélikus Teológiai Akadémia doktora kíván len­ni. Jelentkezése idején a ta­nári kar előtt bizonyságát kell adnia, hogy tájékozott, mind a hazai, mind a külföldi teoló­giai irodalomban, különösen a választott szakban. Ezután meg kell írnia egy olyan dol­gozatot, amelynek az anyaga új, friss szempontokkal segí­ti tovább a teológia tudomá­nyos művelőit. Majd doktori szigorlatot kell tennie és ál­láspontját nyilvános vitában megvédenie. Akik jelen voltak június 5 -én az Országos Egyház szék­házéban Cserháti Sándor dok­tori értekezésének disputáján, tapasztalhatták, hogy a jelölt­nek valóban kemény próbát kell kiállnia. Dr. Prőhle Ká­roly prodékán, a választott szakon az újszövetségi teoló­gia profeszora és dr. Vámos József dékán, a doktori dol­gozat témája által érintett másik szaktudomány, az egy­ház és társadalom szakág pro­fesszora kérdezték a jelöltet azokon a pontokon, amelyek­re nézve a dolgozat vélemé­nyük szerint nem adott ki­elégítő választ, vagy vitatha­tó. De Teológiai Akadémiánk szinte minden professzora élt azzal a jogával, hogy az érte­kezést védő jelölteknek kér­déseket adjon fel. A DOKTORALTATÁSNAK EZ A MÓDJA nem akadé­koskodás és végképp nem rossz szándékú szőrszálhaso- gatás a Teológiai Akadémia tanárai részéről. Ezzel segíte­ni kívánják a jelöltet, hogy munkája mind teljesebb le­gyen, méltó szinten képvisel­je evangélikus egyházunk te­ológiai tudományát és továb­bi ösztönzéseket kapjon dok­tori munkásságához. Az szinte természetes, hogy új doktoraink általában olyan témát választanak, amellyel tovább gazdagítják egyhá­zunk diakóniai teológiáját és ezzel feleletet is kívánnak adni a világ keresztyénségét, a teológiai tudományok ku­tatóit foglalkoztató időszerű kérdésekre. Munkájuk ezzel egyúttal segítség a gyüleke­zeteknek is hitük mai meg­élésében. DR. CSERHÁTI SÁNDOR így vallott erről a Kolosséi-levél kozmikus krisztológiájáról írott dolgozatában: „A kolosséi keresztyéneknek hitük alapján koruknak a vi­lágról vallott nézeteivel kellett számot vetniük. — A keresz- tyénségnek ma is tisztáznia kellett a világhoz való viszo­nyát, ha továbbra is részt akar venni a világ életében, és ugyanakkor hitével is össz­hangban akar maradnú” „A második világháború után társadalmunk a munkás- osztály vezetésével marxista, tehát nem keresztyén alapon látott hozzá a „keresztyén Ma­gyarország” terhes örökségé­nek felszámolásához és a szo­cialista életforma kialakításá­hoz. — Ezért egyházunknak nemcsak az „idők szavát” kel­lett meghallania és ennek alap­ján számot vetnie múltjával és jelenével, hanem ura szavára is figyelnie kellett, hogy Krisz­tussal összhangban találhassa meg a helyét az új magyar vi­lágban. — örülnék, ha mun­kám segítséget nyújtana egy­házunknak ahhoz, hogy még világosabban láthassa azt az utat, amelyen az egyház Ura elindította.” A dolgozat szélesen fejti ki, mit jelent Isten szeretete a vi­lág iránt Krisztusban. Foglal­kozik azokkal a kérdésekkel, amelyek ezzel kapcsolatban elsősorban a kolosséi gyüleke­zetben jelentkező tévtanítás- sal összefüggésben jelentkez­tek, ismerteti a különböző teo­lógiai irányzatok és egyházi állásfoglalások idevonatkozó részeit, sok helyen bírálva és kiegészítve is azokat; majd a lutheri teológia „két biroda­lomról” szóló tanításával fog­lalkozva igyekszik elhelyezni a Krisztus kozmikus uralmá­ról kifejtett álláspontját egy­házunk mai teológiai tanítá­sában. Idézzünk innen is egy részletet: „Krisztus kozmikus uralmá­nak helyes látása arra ösztö­kéli az egyházat, hogy az egy­házon kívül élőkkel együtt vesse a vállát minden olyan feladatnak, amelyre Krisztus akaratán tájékozódó lelkiis­merete indítja. A Krisztus akaratához igazodó lelkiisme­ret ugyanakkor szembeállítja az egyházat minden emberte­len renddel.” A DOKTORI ÉRTEKEZÉS­HEZ KAPCSOLÓDÓ PÁRBE­SZÉD UTÁN a hétköznap dél­után a székház imatermét megtöltő hallgatóság: hozzá­tartozók, lelkészek, teológusok, barátok a jelölttel együtt meg­könnyebbülten hallgatták meg a tanári kar döntését a dok­tori cím odaítéléséről. D. Káldy Zoltán országos egyházunk püspök-elnöke D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, Szent- Ivány Ödön, a Déli Egyház- kerület felügyelője és egy­házkormányzatunk más je­lenlevő tagjai jelenlétében avatta Cserháti Sándor szege­di lelkészt dr. Vámos József dékán Teológiánk legfiatalabb doktorává. * VÉGÜL ÁLLJON ITT NÉ­HÁNY ISMERTETŐ ADAT az új doktorról dr. Selmeczi János kari jegyző előterjesz­téséből. Cserháti Sándor 1930-ban született Mohácson. Középis­kolai tanulmányait a Pécsi Cisztercita Gimnáziumban ki­tűnő érettségi eredménnyel végezte. 1953-ban tett végszi­gorlatot az Evangélikus Teo­lógiai Akadémián, amelynek utána egy évig belföldi ösz­töndíjasa lett. Több fővárosi és vidéki segédlelkészi beosz­tás után előbb a páhi, majd a szegedi gyülekezet hívta el lelkészéül. 1966—69 között be­osztott munkatársként segí­tette az újszövetségi biblia- fordítás munkáját. Tanulmá­nyai jelentek meg a Lelki- pásztor szaklapban és a The- ológiai Szemlében. Lapunk ol­vasói is gyakran találkozhat­tak nevével lapunk hasábjain. A fiatal doktor 1964-ben je- jelentkezett doktorálásra. A fentemlített követelmények­nek eleget téve 1972. decem­ber 22-én benyújtotta, 1973. június 5-én pedig megvédte doktori értekezését. Ezek után nem volt akadálya doktorrá avatásának. Lapunk olvasói és munka­társai nevében kívánjuk dr. Cserháti Sándornak, hogy a disputa tapasztalatain meggaz­dagodva további jó munkával segítse egyházunk tudományos és gyakorlati szolgálatát. M. Gy. A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. I A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. Gazdag örökség megfakult kincseit keressük közel félév­ezredes évfordulónkon, a re­formáció magyarországi kiin­dulásának történelmi esemé­nyei között. Hazánk sok vér­től áztatott, sok szenvedéssel meglátogatott földjén, pusztí­tó háborúk viharai után min­den múltról beszélő rom, minden tárgy és eszköz, min­den megsárgult és megfakult papírtöredék kinccsé válik. Azokról beszél, akik e hazá­ban évszázadokon, sőt majd­nem tizenegy évszázadon ke­resztül harcoltak az életért, a holnapért, a jövőért. Nemcsak a magukéért, hiszen közülük sokan, névtelenek és ismer­tek, a legnagyobb áldozattól sem riadtak vissza, amikor hazánkról, népünkről, igaz­ságról, előrevivő ügyről volt szó. Kutatjuk és keressük az okokat, a körülményeket, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk, jobban megértsük őket, hogy mindazt, amit ne­künk is kiküzdöttek és amit reánk hagytak, megbecsüljük és megőrizzük, ismerve az árat, amibe került. Keressük azokat is, akiknek a szívében megérett valami, ami hitet, bátorítást, vigasztalást és erőt jelentett és jelent ma is. Ke­vés az adat, sokkal több, ami rejtve marad. Ezért nagy kincs a legkisebb emlék és írás is, amit találunk ... Ki tudná e kevésből kielé­gítően megmagyarázni, ho­gyan futott végig az evangé­lium jó híre a 16. sz. néhány évtizede alatt az egész or­szágon, hogy a „legalkalma­sabb időben” vigasztalás, erő­forrás, új kezdet legyen az embertelenség és elnyomás, a pusztulás és szegénység, a A hasai refomáció nyomában A szél fú, ahová akar A reformáció kezdete Mórichidán tudatlanság és erkölcsi ha­nyatlás idején. Mórichida régi lakott hely, a kelták korától emlékek jel­zik, a rómaiak Pannóniájá­ban Mursella (kisváros?), az Árpád-korban révfalu a Rába partján, majd Móric gróf megyei ispán a rév helyett, hidat veret a folyón át, s lett Mórichida. Sokáig az Osl (ké­sőbb Ostffy) család birtoka. Lehetséges, hogy 1280 körül vára is volt, mely a csornai konventté lett. 1250 körül prépostságot alapít földesura. A barátok 1543-ban elmene­külnek a török elől. 1533-ban kelt királyi alapí­tólevéllel Enyingi Török Bá­lint tulajdonába megy át a határ nagy része, aki egyben somogyi földbirtokos és pápai várkapitány is. Tulajdonkép­pen ezzel dőlt el a falu refor­mációja is. Török Bálint, fe­lesége Pemflinger Katalin ré­vén igen korán a reformáció pártfogója és támogatója lett. Pemflinger Katalin II. Lajos királybírójának Pemflinger Márknak a leánya, Mária ki­rályné udvarhölgye, akinek apja nem szégyellte a királyi udvarban a reformáció iránti rokonszenvét. Leánya buzgó lutheránus, aki férjét is a re­formáció oldalára állítja. így lett segítője a nép közt akkor már futótűzként terjedő re­formációnak Mórichidán is. Segítséget adott templom és lelkészlak építéséhez is. így. tudott már igen korán gyö­keret verni a reformáció itt is. Amikor a mohácsi csata- vesztés után 1543-ban «elme­nekülnek a barátok, az egy idő után betelepült apácák sem tudnak megmaradni, ha­nem elvonulnak Somlóvásár- helyre, állítólag a töröktől való félelem miatt. Más for­rás szerint az ok másra ve­zethető vissza. A korra jel­lemző erkölcsi hanyatlásban elől járt a papság és a kolos­torok, zárdák népe. Korabeli feljegyzések szerint a legsú­lyosabb bűntettek elkövetői közt gyakran találni papokat. A velük szembeni enyhe el­bánás miatt a népben megve­tés és közgyűlölet ébredt irán­tuk. Mivel a tized és a nép adományai voltak megélheté­sük forrásai, ettől ezek kö­vetkeztében elestek és elsze­gényedtek. Egyik helyről a másikra vándoroltak és el is néptelenedtek. A reformáció­hoz pártolt nép támogatása híján nemegyszer a kincs­tárt terhelte ezek fenntartá­sa. A barátok és apácák hátra­maradt javait Török Bálint szétosztotta jobbágyai közt. Erre utal egy a győri kápta­lanhoz érkezett panaszlevél 1562-ben Árpással majd 1563- ban Mórichidával kapcsolat­ban is. Az eset úgy látszik je­lentős lehetett, hisz 1553-ban királyi rendelet megtiltotta többek között, hogy a móric- hidai Szent Jakab kolostort és javait bárki elfoglalhassa. Jellemző a korbéli állapo­tokra, hogy Oláh Miklós 1559-ben kerületében elindít­tatta az egyházlátogatásokat és néhány év alatt jól átte­kinthető képet kapott a pap­ság erkölcsi és szellemi álla­potáról. Kevés volt az olyan pap, aki szívvel-lélekkel ra­gaszkodott még a katoliciz­mushoz, aki pedig ilyen volt, az pedig sokszor erkölcsileg igen alacsony szinten állott. 1530-as évektől lassan már kialakultak és hatottak a re­formáció terjesztésének köz­pontjai: Sárvár. Pápa. Győr, Sopron, Magyar-Övár. így veszi körül minden irányból a reformáció hatása Mórichi- dát is környékével együtt. Az 1552. évi országgyűlés rendjei az eretneküldöző Báthory Andrással szemben Nádasdy Ferencet választják meg a régóta üres nádori székbe. Ez egyelőre kedvezett a re­formáció megerősödésének a dunántúli részeken. Asbőth László Nem mindig egyszerű Néha csak ránézel a szám­tani feladatra és egyből kita­lálod a megoldást. De nem megy mindig ilyen egyszerű­en. Olykor hosszabb-rövidebb ideig gondolkodnod kell és csak azután sikerül megolda­nod a példát. De érdemes gondolkozni és nem szabad türelmedet elveszíteni, mert van megoldás és meg lehet találni. Naámán, miután hallatla­nul egyszerű módon szabadí­totta meg Isten nagy bajából, megtanulta, hogy a bonyolult, a komplikált kérdésekre is le­het megoldást találni. Gyógyulása után első dol­gának tartotta, hogy vissza­térjen Elizeus prófétához. Ha­ragja rég elpárolgott. Öröm töltötte be szívét. Amikor összetalálkoztak, neheztelő szavak helyett boldog vallo­más hangzott el ajkáról. Ezt mondta: íme, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben! — Azután intett szolgáinak. Előhozták a drága ajándéko­kat, hogy átadja Elizeusnak. — Vedd el kérlek ezeket az ajándékokat a te szolgádtól — mondta. Most újabb meglepetés érte. Elizeusnak nem csillant fel a szeme a sok drága kincs lát­tán. Nem kapott mohó, reme­gő kézzel az arany, az ezüst és a drága külföldi ruhák után. Nyugodt maradt telje­sen és így szólt: él az Űr, aki előtt állok, hogy el nem ve­szem ezeket az ajándékokat. Erre unszolni, kényszeríteni próbálta Naáman Elizeust, de ő nem volt hajlandó elfo­gadni még egy fillért sem. Elizeus viselkedése nagyon elgondolkoztathatta Naámant. mert ilyesmit eddig nemigen látott. Két dologra gondolha­tott. Először nyilván azon ál- mélkodott, hogy akik igazán szeretik Istent, akik néki szolgálnak, mint Elizeus is. mennyire szabadok. Ellent tudnak állni a pénz, a gaz­dagság, a jólét kísértésének. Másodszor arra gondolhatott, hogy — lám. hitre jutni. Is­tent megszeretni, milyen egy­szerű dolog, mert Isten azo­kat, akik megismerték őt. erős kézzel vezeti, nem tűr el semmi lazaságot tőlük. Másképpen kell élniük. Naámán meglepetése után Elizeus'prófétát érte meglepe­tés. Furcsa kéréssel fordult hozzá Naámán. Ez lepte meg. így szólt hozzá: ha semmikép­pen se akarod elfogadni ján- dékaimat, engedd meg, hogy én kérjek tőled valamit. Adj nékem kérlek Izrael földjéből annyit, amennyit két öszvér el­bír a hátán. Mindjárt meg­mondta, hogy miért kéri a föl­det. Most visszatérek Szíriába, az én hazámba, ahol nem is­merik Istent. Idegen istenek oltárain mutatnak be áldoza­tot. De én ezentúl nem akarok bálványoknak áldozni, hanem csak az Úrnak. A ti földetek­ből vett földet magammal vi­szem. Odahaza kicsike dombot készítek belőle s azon építek oltárt az Úrnak. Itt nem állt meg Naámán. Egy másik kérését is elmond­ta. így szólt: kérlek, légy meg­értő irántam. Odahaza tovább­ra is magas tisztséget töltök be. Ünnepi alkalmakon ott kell állnom majd a király oldalán, amikor bevonul fényes kísé­retével az ő bálványistenének, Rimmonnak a templomába, hogy ott imádkozzék. Ilyenkor kezemre szokott támaszkodni és mikor meghajol a bálvány előtt, nekem is meg kell hajol­nom vele. Kérlek, ne tekintsd ezt hűtlenségnek. Bocsássa meg nekem az Úr. Elhallgatott. Várta, mit vá- alszol neki Elizeus, Istennek ez a szigorú prófétája. Elizeus azonban nemcsak szigorú, ha­nem alázatos ember is volt. Világosan látta, hogy Isten egy hitet adott mindkettőjük­nek, de nem egyforma sorsot. Bízott abban, ha Naámán meg­tartja hitét, a hit is megtartja őt. Ezért így válaszolt: eredj el békességgel! Lehet, hogy furcsának tartod Elizeus válaszát. Túl engedé­kenynek találod. Azt kellett volna mondania: vagy-vagy. Vagy az Úrnak szolgálsz, vagy Rimmonnak. Vigyázz! Ne ítél­kezz könnyelműen. Naámán- nak, mint hadvezérnek tovább kellett szolgálnia népét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom